László Márton – Novák Csaba Zoltán A SZABADSÁG TERHE Marosvásárhely, 1990. március 16–21. László Márton – Novák Csaba Zoltán A SZABADSÁG TERHE Marosvásárhely, 1990. március 16–21. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2012 Proiect editorial finanþat de Administraþiei Fondului Cultural Naþional. A kötet megjelenését a Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap és a Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány támogatta. A kézirat elkészítését támogatta: az RMDSZ, a Communitas Alapítvány, az MTA TK Kisebbségkutató Intézet, a Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány, a Domus Hungarica Scientiorum et Artium, a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj. Lektorálta: Bárdi Nándor © László Márton, 2012 © Novák Csaba Zoltán, 2012 © Pro-Print Könyvkiadó, 2012 ISBN 978-606-556-044-4 TARTALOMJEGYZÉK Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 1. A rendszerváltás elõtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 1. 1. Marosvásárhely szerepkörének alakulása a államszocializmusban . . 11 2. Forradalom és rendszerváltás Marosvásárhelyen . . . . . . . . 2.1. Harc a diktatúra ellen . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. Az új hatalmi szervek megválasztása, a helyzet normalizálódása 2.3. A forradalom intézményesülése . . . . . . . . . . . . . . 2.4. Régi-új elit Maros megyében és Marosvásárhelyen . . . . . . 2.5. Az átmenet problémái Marosvásárhelyen és Maros megyében . 2.6. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának megalakulása és helyi problémák kezelésének kudarca . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 23 33 38 42 45 . . . 53 3. A rendszerváltás etnicizálódása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1. Magyar–román viszony és a rendszerváltás . . . . . . . . . . . . 3.1.1. Diplomáciai „hidegháború” a nyolcvanas években . . . . . . 3.1.2. Új remények a forradalom után . . . . . . . . . . . . . . 3.2. A romániai rendszerváltás és a nemzetiségi kérdés . . . . . . . . 3.2.1. A nemzetiségi kérdés megjelenése és a romániai magyarság megszervezõdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.2. A nemzetiségi kérdés megoldásának zsákutcája . . . . . . . 3.3. Az átmenet etnicizálódása Marosvásárhelyen . . . . . . . . . . . 3.3.1. A nemzetiségi kérdés megjelenése . . . . . . . . . . . . . 3.3.2. A vezetõcserék és a nemzetiségi kérdés . . . . . . . . . . . 3.3.3. Az iskolaügy, a Bolyai Farkas Líceum és az Orvosi és Gyógyszerészet Intézet kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3.3.1. A Maros megyei és a marosvásárhelyi oktatásügy 1990 elején 3.3.3.2. Az oktatásügy átmeneti és nemzetiségi problémái . . . . 3.3.3.3. A Bolyai Líceum és az Orvosi és Gyógyszerészet Intézet ügye 3.3.4. Patthelyzet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3.5. A Vatra Româneascã és a Frãþia megalakítása . . . . . . . . 3.3.6. A konfliktus kiszélesedése . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3.7. A sajtó konfliktusnövelõ szerepe . . . . . . . . . . . . . . 56 56 56 61 68 68 73 83 83 88 92 92 93 96 103 107 115 121 4. 1990 márciusa Marosvásárhelyen . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 4.1. A konfliktus továbbgyûrûzése, március 15. megünneplése és értelmezése 133 4.2. Vita a kétnyelvû feliratokról. A 28. számú gyógyszertár ügye . . . . 137 4.3. Kincses Elõd lemondatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145 4.4. Az RMDSZ-székház ostroma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 5 4.5. A magyar ellentüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.6. Utcai összecsapások Marosvásárhelyen . . . . . . . . . . . . . 154 162 5. A véres március után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.1. A város pacifikálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.2. Tárgyalóasztalnál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.3. Belpolitikai események 1990 márciusa után . . . . . . . . . . . 5.4. A magyarországi és a nemzetközi visszhang . . . . . . . . . . . 5.5. A márciusi eseményekkel kapcsolatos ügyészségi beadványok, perek, bírósági kivizsgálások . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.6. A márciusi események miatt bírósági eljárás alá vont személyek ügye 168 168 172 178 182 190 194 6. Összegzés – következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.1. A rendszerváltás spiráljában . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.2. A „ráható” elitek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206 206 214 Fontosabb személyiségek életrajzi adatai . . . . . . . . . . . . . . . 229 Maros megye és Marosvásárhely közélete 1989. december 22. – 1990. március 21. – Eseménytörténet . . . . . . 234 Források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260 Sajtó, hivatalos lapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260 Könyvészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261 Rövidítések jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265 Személynévmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267 Helységnévmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275 Intézménymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 276 Rezumat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279 Abstract . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283 6 ELÕSZÓ Alig némultak el 1989 decemberében a fegyverek, még ki sem hûlt a közös örömben osztozkodó ölelések melege, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a pihekönnyûnek vélt szabadság súlyos teherként nehezedik a romániai társadalomra. Az akkor nagyon közkedvelt szóhasználattal élve „tanulni kellett a demokráciát.” Ennek egyik igen érzékeny pontja volt a nemzetiségi kérdés. Mint minden tanulási folyamatban, ez esetben is, komoly akadályokon kellett átesni. A mélypontot az 1990 márciusában Marosvásárhelyen kirobbant etnikai konfliktus jelentette. Az idõ múlása lassan, akaratlanul is feloldja és a történelemkönyvek lapjaira számûzi az akkor történteket, az 1990 márciusára való emlékezés ugyanakkor még mindig számos egyéni, családi vagy kollektív traumát képes aktivizálni. A Marosvásárhelyen történtekrõl több, egymástól gyökeresen eltérõ magyarázat létezik, jól kivehetõ nemzetiségi törésvonal mentén, a magyar szeparatizmus vádjától kezdõdõen a tervszerûen végrehajtott pogromig. Az események eddigi értékelésére, értelmezésére erõsen rányomta a bélyegét a szubjektivizmus. Jellemzõ továbbá az is, hogy a marosvásárhelyi eseményekrõl elsõsorban publicisztikai jellegû összefoglalók születtek, illetve a korszak és az események egykori szereplõi, szemtanúi szólaltak meg, visszaemlékezéseiket vetették papírra. Ezek között a teljesség igénye nélkül említhetjük Ioan Judea, Sütõ András, Király Károly, Domokos Géza, Silviu Brucan, Kincses Elõd, Virgil Mãgureanu, Gheorghe Bãnescu önéletírását, interjúköteteit, a több marosvásárhelyi magyar szerzõt felvonultató, Káli Király István által szerkesztett Fehér könyvet vagy Simon Judit riportkötetét.1 A források hiányossága miatt viszonylag kevés történeti elemzés született. A Románia 1989 utáni történetét rekonstruáló, elemzõ szerzõk, történészek, politológusok (Tom Gallagher, Zahorán Csaba, Gabriel Andreescu, Vladimir Tismãneanu, Stelian Tãnase, Marius Oprea, Peter Siani Davies, a Tismãneanu-bizottság) utalásszerûen hivatkoznak a Marosvásárhelyen történtekre. Ugyanez mondható el a kommunista és posztkommunista társadalmak nacionalizmusát elemzõ nemzetközi munkákról is.2 Mások (Bodó Zoltán, Marius Cosmeanu, Mátéffy 1 2 De la regimul comunist la regimul Iliescu. Virgil Mãgureanu în dialog cu Alex Mihai Stoenescu. RAO, Bucureºti, 2008; Domokos Géza: Esély I. Pallas Akadémia, Csíkszereda, 1996; Fehér Könyv. Az 1990. Március 19. és 20-i események Marosvásárhelyen. Püski, Budapest, 1991; Gáll Ernõ: Napló I. 1977-1990. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003; Gheorghe Bãnescu: Demers pentru adevãr. Consemnãri. 2011; Ioan Judea: Cumpãna lui martie. Val ºi urã. Editura Tipomur, Târgu Mureº, 1991; Kincses Elõd: Marosvásárhely fekete márciusa. Püski Kiadó, Budapest, 1990; Király Károly: Nyílt kártyákkal. Napvilág Kiadó, Budapest, 1996; Silviu Brucan: Generaþia irositã. Memorii. Editurile Univers ºi Calistrat Hogaº, Bucureºti, 1992; Simon Judit: Városkép románokkal és magyarokkal. Scripta, Nagyvárad, 2000; Sütõ András: Szemet szóért. Csokonai Kiadó, Budapest, 1993. Will Kymlicka: National Minorities in Postcommunist Europe. In: Ethnic politics after communism. Edited by Zoltan Barany and Robert G. Moser. Cornell University Press, Ithaca and London; Stephen Fischer Galati: Twentieth Century Romania. Columbia University Press, New York-Oxford, 1991; Robert R. King: Minorities under Communism. Nationalities as a Source of tension among Balkan Communists States. Harvard 7 Csaba, Paul Mãrginean, Rogers Brubaker, Feischmidt Margit, Jon Fox, Liana Grancea, Vasile Cernat) a marosvásárhelyi események egy-egy tematikus vonatkozását helyezték górcsõ alá.3 Külön figyelmet igényel a színházi, illetve a filmes szakma újszerû viszonyulása a kérdéshez. Ez utóbbiak közül kiemelendõ Miholcsa Gyula, illetve Bereczki Edit és Cornel Mihalache filmje. Miholcsa egy 11 órás tényfeltáró dokumentumfilmben, a magyar álláspontot helyezve elõtérbe, elemzi a marosvásárhelyi eseményeket, rengeteg újszerû tényt bemutatva. Mihalache és Bereczki filmje, reprezentatív interjúalanyokat felsorakoztatva elemzi, teljesen újszerû nézõpontba helyezve az akkor történteket. A márciusi eseményeknek eddig egyetlen – mindkét fél által elfogadott – megjelenítése létezik: a Gianina Cãrbunariu által írt és rendezett, és a marosvásárhelyi Yorick Stúdió által bemutatott 20/20 színházi elõadás. Az elõadás nem elemzi a márciusi eseményeket, hanem az ahhoz kapcsolódó élethelyzeteket jeleníti meg.4 22 év távlatából, annak tudatában, hogy munkánk csak egy elsõ lépés az akkor történtek értelmezésében, fölvállalva a kulturális szocializációnkból fakadó világszemléltünk esetleges korlátait, elérkezettnek láttuk az idõt az eddig született elemzések és elõkerült források összegzésére, ahol lehetséges volt, azok kiegészí- 3 4 8 University Press, Cambridge, Massachusetts, 1973; Robert G. Moser: Ethnicity, elections and party sistems in postcommunists states. In: Ethnic politics after communism. Edited by Zoltan Barany and Robert G. Moser. Cornell University Press, Ithaca and London; Religion and Nationalism in Soviet and East European Politics. Edited by Pedro Ramet. Duke University Press, Durham and London 1989; Nationalism in Easter Europe. Edited by Peter F. Sugar and Ivo J. Lederer. University of Washington Press, Seattle and London; Nationalism and Ethnic conflict. Edited by: Michael E. Brown, Owen R. Cote, Jr., Sean M. Lynn-Jones, Steven E. Miller. The Mit Press, Cambridge, Massachusetts, London, England, 1996; Nationalism after Communism. Edited by: Alina Mungiu-Pippidi and Ivan Krastev. CEU Press, Budapest-New-York, 2004; Lee Walker: Nationalism and Ethnic Conflict in the Post-Soviet Transition. In: Ethnic Conflict in the Post-Soviet World. Case Studies and Analysis. Edited by: Leokadia Drobizheva, Rose Gottemoeller, Catherine McArdle Kelleher, Lee Walker. Armonk, New-York-London, England, 1998. Bodó Zoltán, Marius Cosmeanu, Mátéffy Csaba, Paul Mãrginean: Alter/Ego târgumureºean. Altera 1, anul 1. 1995. 77–92. p.; Egymásnak ítélve. Fekete március Marosvásárhelyen. Szerk. Bernáth Gábor, Schmidt Mária, XX. század Intézet, Budapest, 2011; Vasile Cernat: Ethnic Conflict and Reconciliation in PostCommunist Romania. Peace Psychology in the Balkans. Dealing with a Violent Past while Building Peace. Editors: Olivera Simic, Zala Volcic. Springer, New-York, 2012. 17–34. p.; Gabriel Andreescu: Ruleta. Români ºi maghiari, 1990–2000. Polirom, Bucureºti, 2001; Március mártírja. A marosvásárhelyi Cseresznyés Pál kálváriája (1991. január 16–1996. december 24.). Szerk. Haefler András, Riczel Etelka. Feri-print Kft, 2003; Raluca Grosescu: Traiectorii de conversie politicã a nomenclaturii din România. Spre o taxonomie a partidelor create de fostele elite comuniste. In: Elite comuniste înainte ºi dupã 1989. Anuarul Institutului de Investigarea crimelor Comunismului în România. 2007, vol. II.; Revoluþiile din 1989. Între trecut ºi viitor. Coord. Vladimir Tismãneanu. Polirom, Bucureºti, 2005; Rogers Brubaker-Feischmidt Margit-Jon Fox-Liana Grancea: Nacionalista politika és hétköznapi etnicitás egy erdélyi városban. L’ Harmattan, Budapest, 2011; Stelian Tãnase: Istoria cãderii regimurilor comuniste. Miracolul revoluþiei. Humanitas, Bucureºti, 2009; Tom Gallagher: Democracy and Nationalism in Romania, 1989–1998. trad. Simona Ceauºu. Bucureºti, All Educational, 1999; Marius Oprea: Moºtenitorii Securitãþii. Humanitas, Bucureºti, 2004; Tom Gallagher: Furtul unei naþiuni. România de la comunism încoace. Humanitas, Bucureºti, 2004; Zahorán Csaba: Románüldözés Székelyföldön? (Egy állítólagos etnikai tisztogatás történetei). In: Az új nemzetállamok és az etnikai tisztogatások Kelet-Európában 1989 után. Szerk. Juhász József-Krausz Tamás. L’Harmattan KiadóELTE BTK Kelet-Európa Története tanszék, Budapest, 2009. 268–300. p. 20/20. Író, rendezõ: Gianina Cãrbunariu, látványtervezõ: Maria Drãghici, fordító, dramaturg: Boros Kinga, szereplõk: Virgil Aioanei, Bányai Kelemen Barna, Berekméri Katalin, Carmen Florescu, Mãdãlina Ghiþescu, Korpos András, Ronaldo Matsangos, Sebestyén Aba, Cristina Toma, Tompa Klára. tésére. Munkánkhoz kerestünk román szerzõtársakat is, de nem találtunk. A kötet román nyelvû megjelenése után bízunk a szakmai párbeszédben. Bizonyos (katonai, belügyminisztériumi, levéltári) források hiányában, illetve az események sajátossága miatt csak résztörténetek mozaikszerû összerakásából nyerhetünk egyfajta képet az akkor történtekrõl. Alapcélkitûzésünk tehát: az eddigi források alapján összegezni, módszertani keretbe helyezni a történteket. A március 19–20-i események kronologikus bemutatása az eddig riportkötetekben, dokumentumfilmekben többnyire megtörtént, mi elsõsorban az események történeti kontextusba helyezésére, ok-okozati összefüggéseinek feltárására törekedtünk. A történet nagyon sok szerteágazó mellékszállal rendelkezik. Nem vállalkoztunk, lehetetlen is lett volna, az összes mellékszál számbavételére. Éppen ezért az egyes résztörténeteket csak addig bontottunk ki, amíg azok magyarázatul szolgáltak a központi események lefolyásához. Munkánkat elsõsorban történeti rekonstrukciónak és értelmezésnek szánjuk, nem a különbözõ típusú visszaemlékezések vagy az etnicitás megélése szociológiai jellegû vizsgálatának. Az interjúkat pl. csak kimondottan ilyen, információszerzõ módszertani kontextusban használtuk. Az esetleges számonkérés, a „bûnösök” és „áldozatok” párhuzamba állítása a bíróság feladata lett volna, vagy esetleg lenne. Munkánk nem oknyomozó riport, nem törekedtünk ilyen típusú tényfeltárásokra, megállapításokra és értékítéletekre. Kutatásunkat nem a már meglevõ narratívák cáfolata vagy alátámasztása végett folytattuk, akkor sem, ha esetenként bizonyos megállapítások, következtetések megegyeznek a már megfogalmazott állításokkal, vagy éppenséggel cáfolják azokat. Az eseményeket az ok-okozati összefüggésekkel és a következmények felvázolásával, tematikusan, de a fontosabb kronologikus sorrendhez alkalmazkodva mutatjuk be. Az utolsó alfejezetben pedig értelmezési keretet adunk, következtetéseket fogalmazunk meg. Munkánk során igyekeztünk összegyûjteni és hasznosítani a témára vonatkozó, a kutatók számára elérhetõ forrásokat. A forrásgyûjtés során derült ki, hogy egyes kulcsfontosságú dokumentumok (katonai, rendõrségi, állami intézmények által elõállított) nem elérhetõk és az érvényben levõ levéltári rendelkezések értelmében, egyhamar nem is válnak kutathatóvá. A Román Országos Levéltár (ANR) irataiban az 1989 elõtti idõszakra hasznosítható információkat találtunk. Alapforrásoknak bizonyultak a Nemzeti Megmentési Front, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei szervezetének iratai. A Magyar Országos Levéltár külügyminisztériumi irataiban rendkívül hasznos iratanyagokat találtunk a román-magyar viszony alakulására és a romániai események elemzésére vonatkozóan. Az 1989-es forradalom és a márciusi események történelmi fontosságának és médiavisszhangjának köszönhetõen ugyanakkor számos, rendkívüli információértékkel bíró „alternatív” forrásanyag állt a rendelkezésünkre. Ezek döntõ többsége a Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány irattárában található: az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének iratai, a márciusi eseményeket vizsgáló bizottság iratanyagai, az 1989–1990-es idõszak történéseirõl készült filmfelvételek. A rendszerváltás pillanatában és az azt követõ rövid idõszakban az írott sajtó volt 9 a televízió mellett a legjelentõsebb véleményformáló és tájékoztató intézmény. A korszak országos és helyi vonatkozású, román és magyar nyelvû napilapjai kiapadhatatlan információforrást képviseltek munkánk során, igazi látleletei, lenyomatai voltak a korabeli társadalmat foglalkoztató problémáknak. A közelmúlt kutatásának, megfelelõ módszertani kontextusban használva, egyik fontos forrásfeltáró módszere az ún. oral history. Kötetünkhöz tucatnyi interjút készítettünk (ebben nagy segítségünkre volt a kolozsvári Román Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 1989-es kutatási projektje) az események egykori szereplõivel, szemtanúival, illetve felhasználtuk a már elkészült interjúkat is. Különösen értékes volt és ugyanakkor új szakmai kihívást jelentett a már említett filmes anyag. Román, magyar és nemzetközi tévéstábok végigkísérték és rögzítették az 1989 és 1990 között történteket. Ennek következtében olyan eseményekrõl is – szó szerint is – képet kapunk (a rendszerváltás pillanatai, iskola-viták, tüntetések, szónoklatok, utcai harcok stb.), amelyeket ún. klasszikus források nem rögzítettek. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik munkájukkal és önzetlen segítségükkel hozzájárultak e kötet megszületéséhez. Köszönet illeti a Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány kuratóriumi elnökét, Borbély Lászlót és Bálint Hajnalt, az alapítvány dokumentumtárába összegyûjtött írott és filmes forrásanyag rendelkezésünkre bocsátásáért. Köszönjük Lokodi Edit Emõkének és a Maros Megyei Tanács irattára munkatársainak szívélyes segítségét, mellyel lehetõvé tették a Nemzeti Megmentési Front és a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei szervei által elõállított iratanyag kutatását. Köszönet illeti Miholcsa Gyulát, Bereczki Editet és Cornel Mihalachét, akik önzetlenül rendelkezésünkre bocsátották a filmjeikben felhasznált forrásokat, interjúkat. Köszönettel tartozunk Dávid Gyulának a rendelkezésünkre bocsátott sajtóanyagért. Köszönjük Bárdi Nándornak és Stefano Bottoninak, hogy értékes, magyarországi levéltári iratanyaggal és nem utolsó sorban, hasznos szakmai tanácsokkal segítették munkánkat. Köszönet illeti az összes interjúalanyunkat, akik önzetlenül álltak rendelkezésünkre, válaszoltak kérdéseinkre. Köszönjük továbbá Oláh Sándornak, Gagyi Józsefnek, Sebestyén Spielmann Mihálynak, Szepessy Lászlónak a munkánkhoz adott hasznos tanácsokat. Köszönet illeti mindazokat, akik a szelterszi társadalomtudományi táborban részt vettek és véleményt nyilvánítottak a kötet kéziratvitáján. Köszönjük a Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítványnak, Bálint Zsigmondnak és Vajda Györgynek a sokszor nem csak illusztrációként, hanem korabeli forrásként is értékelhetõ fényképgyûjteményt. 10 1. A RENDSZERVÁLTÁS ELÕTT 1. 1. Marosvásárhely szerepkörének változása az államszocializmusban A Küküllõk dombsága és az Erdélyi Mezõség, a Székelyföld és belsõ Erdély találkozásánál fekvõ Marosvásárhely (egykori nevén Székelyvásárhely) hosszú ideig székely mezõvárosként élte mindennapjait. A település a 16. századtól folyamatosan kapott különbözõ kiváltságlevek révén jutott el 1616-ban a szabad királyi városi státusig.5 A vidéki kisvárosok sorából történõ tényleges kiemelkedés a 19. század második felében, a 20. század elsõ évtizedeiben következett be. A korszakot, a várost polgármesterként és fõispánként egyaránt irányító Bernády Györgyrõl Bernády-korszaknak is nevezik. Ugrásszerûen fejlõdött az ipar és a kulturális élet, kialakult a település urbanisztikai arculata, középületek emelkedtek a városban, jelentõs mértékû közmûvesítés zajlott le, bevezették a villanyt és a földgázt stb.6 A székely mezõvárostól a kispolgárság meghatározta státusig eljutó, a Székelyföld „fõvárosának” is tartott Marosvásárhely, bár elmaradt Kolozsvár, Brassó vagy akár Nagyszeben mögött, fontos gazdasági-kulturális szerepet töltött be a térség életében. A 19. század végére, a 20. század elejére kialakult egy olyan intézményrendszer, amely a már meglevõ kulturális örökségre7 alapozva, fontos része lett a modern magyar nemzetépítésnek. Kulturális-oktatási intézmények (gimnáziumok, szakiskolák, katonai alreáliskola, katolikus és református fõgimnázium, városi könyvtár, Székelyföldi Iparmúzeum, képtár, Kaszinó, Dalkör, Kemény Zsigmond Társaság, napilapok és folyóiratok) alakultak és mûködtek. A magyar nemzetépítés szimbólumai erõteljesen jelen voltak a nyilvános tereken: Székely vértanúk emlékoszlopa, Bem-szobor, Petõfi emléktábla és emlékoszlop, Kossuth Lajos és II. Rákóczi Ferenc szobra, a városháza és a Kultúrpalota díszítésében alkalmazott szimbólumok, a törvényszék elõcsarnokának freskói. Az elsõ világháború után a város az impériumváltás következtében román fennhatóság alá került. Ezért, a 20. század elejéig a városban csak mérsékelten jelen levõ románság helyzete jelentõsen felértékelõdött. (1910-ben a város lakosságának 6,7%-a volt román nemzetiségû, 1930-ra ez az arány 26,7%-ra módosult). Ennek következtében a helyi intézmények döntõen román nemzetiségû személyzet, hivatalnokok által irányított, román nyelvû intézményekké alakultak. Ezek mellett új, román intézmények (hadsereg, iskolák, vállalatok, egyesületek, múzeum, 5 6 7 Pál Antal Sándor: A Székelyföld és városai. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2003. 42–43. p. A város és a térség szerepének alakulásáról, fejlõdésérõl lásd még: Pál Judit: Városfejlõdés a Székelyföldön 1750–1914. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003. Pál Antal Sándor: Marosvásárhely a 20. században (Várostörténeti vázlat). In: Marosvásárhely történetébõl 2. Szerk. Pál Antal Sándor – Novák Csaba Zoltán. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2007. 9. p. Csupán utalunk a Teleki Tékára, a Református Kollégium gyûjteményeire, a Bolyaiak tevékenységére vagy, az egy ideig a városban tevékenykedõ Aranka Györgyre, Döbrentei Gáborra, Mentovich Ferencre. 11 folyóiratok, lapok) jelentek meg a városban.8 A román dominancia ekkor még csak a várost vezetõ közigazgatási elit szintjén nyilvánult meg. Az új hatalom és a szolgálatába szegõdött román elit igyekezett az új politikai és történetírói diskurzusba (olykor akár túlzásokkal is) kiemelni a térség fontosságát a románság korábbi sérelmi és jogvédõ harcaiban és a lehetõ leggyorsabban birtokba venni a nyilvános tereket. Ennek elemei: a latinitás emlékmûvének és Avram Iancu szobrának felállítása, a fõtéri ortodox és görög katolikus katedrálisok megépítése, az utcanevek és nyilvános feliratok „egynemûsítése.” A román nemzetiségû lakosság száma és aránya jelentõsen megnövekedett, mindez azonban nem volt elegendõ a város „magyar jellegének” megváltoztatásához. Az 1940-ben bekövetkezett impériumváltást követõen a román intézmények, az egyházakat leszámítva, elhagyták a várost. Jelentõsen csökkent a román nemzetiségû lakosok száma is. Rövid, négy éves idõszakra visszaállt a magyar intézményrendszer is. A háború alatt a város a több mint ötezer fõs zsidó közösség deportálásával (és többségük pusztulásával) jelentõsen veszített a kulturális-etnikai sokszínûségébõl. A két világháború közötti idõszakot a térség és a város magyar nemzetiségû lakosai kudarcként élték meg, az 1940–1944 közötti idõszakra pedig a román lakosság emlékezett negatív elõjellel.1945-ben, a második világháború után Marosvásárhelyre visszatért a román közigazgatás. A rövid átmeneti idõszak után a város elindult a kommunista párt által meghatározott úton. Marosvásárhely a szocializmus idõszakában többféle, változó szerepet töltött be a térség életében. Az RKP hatalomátvétele után a székelyföldi pártszervezés központja lett a város. Marosvásárhelyen indultak az elsõ magyar nyelvû káderképzõ tanfolyamok és iskolák, az új politikai elit innen irányította a térségben elkezdett szocialista típusú átalakítást: államosítás, tanügyi reform, osztályharc. A korszakra jellemzõ volt, hogy a kommunista párt által vezetett mozgalomhoz elsõ lépésként a város és a térség magyar, illetve zsidó lakossága csatlakozott. 1945-ben a románok és magyarok által majdnem fele-fele arányban lakott Maros megyében, a párttagok 85,49%-a volt magyar nemzetiségû, 1946-ban 83%, 1947-ben 73%, 1948-ban pedig 55%.9 A város politikai és közigazgatási életében meghatározó szerepet játszott a magyar nemzetiségû politikai elit. A polgármesteri tisztséget is – Soós József személyében – közismert, magyar nemzetiségû személy töltötte be. Azt is mondhatjuk, Marosvásárhely az újabb hatalomváltást követõen is megmaradt „tipikus” magyar kisvárosnak. A második világháború után, 1945-ben mindössze 29 692 lakost számláltak össze a településen, amelybõl 27 778 fõ vallotta magát magyarnak, míg 1802 fõ román nemzetiségûnek. 1948-ban a város lakossága ismét meghaladta a 40 000-et, a 47 043 lakosból 34 943 vallotta magát magyar, 11 000 pedig román anyanyelvûnek.10 Az 1950 után szovjet politikai és gazdasági 8 9 10 12 Uo. 10. p. Novák Csaba Zoltán: Politikai átmenet és rendszerváltás Marosvásárhelyen. Adalékok Marosvásárhely 1944–1948 közötti politikatörténetéhez. In: Marosvásárhely történetébõl 2. Szerk. Pál Antal Sándor – Novák Csaba Zoltán. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2007. 175–191. p. Uo. modell alapján berendezkedõ Román Munkáspárt (RMP) az új, tartományi rendszerben is fontos szerepet szánt a városnak. Marosvásárhely lett Maros Tartomány központja, ekkor még „átlagos” gazdasági, politikai feladatkörökkel: irányítani a térség szocialista típusú átalakítását.11 Az 1952-es alkotmánymódosítás során Marosvásárhely megkapta a második világháború utáni idõszak elsõ „fontos küldetését”, a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) központja lett. A MAT-ot 1952 nyarán hozta létre az RMP legfelsõ vezetése, szovjet „javaslatra”, kezelendõ a nemzetiségpolitikai kérdést a többségében magyarok által lakott térségben. Eközben Erdély más részein elindult a magyar hivatalos nyelvhasználat visszaszorulása. Marosvásárhely ettõl kezdve nem volt tipikus tartományközpont úgy, ahogy a MAT sem volt minden szempontból (elsõsorban etnikai szempontból) tipikus tartomány. A 13 500 négyzetkilométer kiterjedésû közigazgatási egység magába foglalta majdnem teljes egészében a történelmi Székelyföldet. Lakossága 1956-ban 731 387 fõbõl állott, amelybõl 565 510 volt magyar nemzetiségû, 146 830 román, 3214 német, 3032 pedig zsidó.12 A tartományban és Marosvásárhelyen ebben az idõszakban nem volt nagyobb méretû gazdasági beruházás, ennek következtében nagyobb léptékû társadalmi átalakulásról sem beszélhetünk.13 A város lakossága ugyan növekedett, de a nagyobb gazdasági projektek hiányában nem következett be különösebb demográfiai robbanás. A tartomány „specifikus” jellegének is betudhatóan a város etnikai szerkezete sem változott jelentõs mértékben. 1956-ban Marosvásárhelynek 65 194 lakosa volt, amelynek 73,7%-a magyarnak vallotta magát. A románok aránya 22,4% volt, ami nem mutatott jelentõs eltérést a két világháború közötti idõszakhoz képest sem. A MAT nem rendelkezett tényleges gazdasági-politikai autonómiával, de mert a térségben élõ magyar közösség számára hozták létre, a vezetõ elit, a nyelvhasználat és a kulturális élet szempontjából sajátos jogok illették meg. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a MAT egyfajta „kulturális üvegházként” mûködött a szocialista Romániában.14 A tartomány létrehozása után jelentõsen átértékelõdött Marosvásárhely kulturális szerepe, ahol a közigazgatási reform után egy nagyfokú „kultúra-koncentráció” zajlott le. A negyvenes évek második felében, ötvenes években létrehozott kulturális-oktatási intézmények (Székely Színház, Filharmónia, Tartományi Múzeum, Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet) újabbakkal egészültek ki. Országos szintû irodalmi folyóiratot (Igaz Szó) indítottak, megalakult a Székely Népi Együttes, az Új Élet képes folyóirat, az állami könyvkiadónak helyi kirendeltsége mûködött a városban. A kulturális intézményrendszer ily mértékû kibõvítése szakembereket kívánt. Az ötvenes években több magyar értelmiségi költözött a városba. A város kulturális intézményei fennállásuk alatt kettõs szerepkört láttak el: politikait és nemzetiségit. Kiszolgálták az adott 11 Bottoni: Sztálin a székelyeknél…i.m. 21–31. p. 12 Uo. 46–66. p. 13 Oláh Sándor: A Magyar Autonóm Tartomány a Román Népköztársaságban. In: Autonóm magyarok? Székelyföld változása az ötvenes években. Szerk. Bárdi Nándor, Pro-Print, Csíkszereda, 2005. 14 Uo. 135–241. p. 13 politikai rendszert, ugyanakkor a „progresszív (haladó) kultúra” ápolása jegyében jelentõs magyar nyelvû kulturális élet zajlott a városban és a térségben.15 Marosvásárhely politikai küldetése és megerõsített mûvelõdési intézményhálózata révén Kolozsvár mellett/után Erdély legfontosabb magyar vonatkozású kulturális központja lett. A tartományból származó vagy az ott tevékenykedõ kulturális és politikai elit több tagja (Sütõ András, Hajdu Gyõzõ, Király Károly, Kovács György, Gere Mihály) idõvel fontos, országos szintû közéleti és politikai szerephez jutott. A MAT-ot és központját, fennállása alatt, politikai súlyát és számbeli arányait tekintve egyaránt, egy magyar többségû elit vezette és a város kulturális szempontból is mindenképp „magyar dominanciájúnak” számított.16 Az 1956-os magyar forradalom és hatásainak romániai fogadtatása, értékelése jelentõs változtatást eredményezett a román pártvezetés nemzetiségpolitikájában. A tartományi és a marosvásárhelyi magyar politikai elit és értelmiség zömében lojális maradt a román pártvezetéshez. Politikai identitásuk és pragmatizmusuk felülírta a nemzetiségi és a reformtörekvéseket.17 Ugyanakkor az önálló államépítésre törekvõ bukaresti pártvezetés ekkor szembesült azzal, hogy a romániai magyarság ezer szállal kötõdik a magyarországi kulturális örökséghez. Azt a következtetést vonta le, hogy a romániai magyarság integrációja nem érte el a várt szintet, és hogy a magyar kérdés egyben biztonságpolitikai kérdés is. 1956 hatására Romániában megváltozott a többség/kisebbség viszonyrendszere is. Az RMP 1956-ot követõ hosszú távú intézkedései közül, annak ellenére, hogy nem mindegyik született kimondottan e közösség ügyében, több is közvetlenül érintette az erdélyi magyarságot: oktatási intézmények összevonása, közigazgatási átszervezések, a kommunista magyar politikai elit térvesztése, szétszóratása, a magyar közösség tagjait is érintõ politikai perek stb. Ebbe a folyamatba illeszthetõ be a MAT gazdasági-kulturális fejlesztésérõl készült tervek bukaresti fogadtatása is. Keszy Harmath Sándor vezetésével az ötvenes évek végén elkészült a MAT gazdasági monográfiája, amely önálló gazdasági, magyar kulturális dominanciájú entitásként értelmezte a Székelyföldet magába foglaló közigazgatási egységet és annak központját, Marosvásárhelyt. A pártvezetés nem engedélyezte a kiadását, szerzõit szeparatizmussal és irredentizmussal vádolták.18 15 16 17 18 14 A progresszív kultúra alatt az akkori hatalom azt a kulturális örökséget értette, amely valamilyen szinten összeegyeztethetõ volt a kommunista ideológiával és propagandával. A magyar progresszív kultúra nevében a város és a tartomány magyar nemzetiségû elitje olyan kulturális hagyományokat is ápolni tudott, mint pl. Bolyai kultusz. 1956-ban vette fel az egykori református kollégium a Bolyai Farkas nevét. Magyar volt a tartomány és a tartományi néptanács elsõ titkára. A hadsereget leszámítva, jelentõs volt a magyarok aránya a különbözõ állami- és pártszervekben, beleértve a rendõrséget és a Securitate-t is, a közigazgatásban és a gazdasági szektorban egyaránt. Részletesebben lásd: Novák: A Magyar Autonóm Tartomány elitjének…i.m. 191–205. p. Bottoni: Sztálin a székelyeknél...i.m. Novák Csaba Zoltán: RKP-káderek 1956-os megéléstörténetei. Múltunk, 2007/4. 122-133. p. Stefano Bottoni: Marosvásárhely ötvenhatja. In: Marosvásárhely történetébõl 2. Szerk. Pál Antal Sándor – Novák Csaba Zoltán. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2007. 214–220. p. A monográfia 2009-ben jelent meg, Nagy Béla gondozásában. Volt egyszer egy autonómia: Egy erdélyi monográfia 1959-bõl. Fõszerk. Keszy-Harmath Sándor. A szöveget gondozta Nagy Béla. Szabad Tér, Budapest, 2009. Ennek következtében átértékelõdött a MAT szerepe és küldetése is, amelyet 1960-ban átszerveztek. A Maros-Magyar Autonóm Tartomány és Marosvásárhely többé már nem számított sajátos nemzetiségpolitikai színtérnek. A pártvezetés új nemzetiségpolitikája alapján fokozatosan felszámolták vagy átszervezték a nemzetiségi kulturális intézményhálózatokat. Az önálló oktatási intézményeket (OGYI, középiskolák) két tannyelvûvé tették és a városban mûködõ mûvelõdési intézményekben (folyóiratok, színház, népi együttes), ahol addig nem létezett, létrehozták a román tagozatokat. A magyar kulturális intézményhálózat megmaradt, de jelentõsen veszített önállóságából, Marosvásárhely többé már nem számított „kulturális üvegháznak.” A politikai elit összetételében is látványos változások következtek be. Az 1960-ban „felfele buktatott” Csupor Lajos volt az utolsó magyar nemzetiségû elsõ párttitkár a tartomány, majd késõbb, 1968-tól a megye élén. A városi és tartományi elit esetében is érvényesült a nemzetiségi kontraszelekció.19 A kinevezéseknél sokszor deklaráltan vagy hallgatólagosan figyelembe vették az illetõ nemzetiségét is (magyarok, zsidók mellõzése), amely révén egyre több román nemzetiségû személyt, a pártapparátus tagját nevezték ki vezetõ tisztségekbe.20 1959-ben kezdetét vette az elsõ nagyobb méretû ipari beruházás, a Vegyipari Kombinát építése, amely kihatással volt a város demográfiai viszonyaira is. A hatvanas évek közepére a település közel 14 000 lelket számláló román közössége elérte a 24 000-et.21 Gyakorlatilag a hatvanas évek elején kialakult helyzetet konzerválta az 1968-ban végrehajtott közigazgatási reform.22 A hatvanas évek elsõ felétõl folyamatosan új lakónegyedek létesültek: 1962–1964 és 1975–1979-ben a November 7-e negyed, 1965–1967-ben a Kárpátok negyed, 1967–1987-ben, öt szakaszban a Tudor lakónegyed, 1970–1973-ban a Meggyesfalvi negyed, a hetvenes években a Kövesdomb lakótelep, a hatvanas-hetvenes években a Rovinari (Ady), a Pandúrok és az Unirii (Egyesülés) lakónegyedek.23 Ezzel jelentõsen gyarapodott a város beépített alapterülete. Az iparosítás elsõ lépésként a nagyobb üzemek bõvítését jelentette, a fontosabb vállalatokat több ezer alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalatokba tömörítették: Elektro-Maros vállalat, a Bõr- és Kesztyûgyár, Imatex, Prodcomplex. 24 19 Lásd pl. az 1968-ban létrehozott Maros megye vezetõségét. Novák: Aranykorszak?...i.m. 313. p. 20 A MAT átszervezése körül a pártvezetésben nyilvánosan is felmerült, hogy a káderek körében is javítani kell a nemzetiségi összetételt. Bottoni: Sztálin a székelyeknél…i.m. Erre a jelenségre hívta fel a központi pártvezetés figyelmét Demeter János a Magyar Nemzetiségû Dolgozók Tanácsának egyik ülésén. Demeter az Azomureº vegyipari kombinátot hozta fel negatív példaként, ahol, a rendelkezésére álló források szerint az is megtörtént, hogy a vállalat vezérigazgatója nyilvánosan kijelentette, bizonyos állásokba nem alkalmaznak magyar nemzetiségû személyt. Részletesebben lásd: Novák: Aranykorszak?...i.m. 346. p. 21 Gagyi József: Iparosítás és nagyváros-építés Marosvásárhelyen az ötvenes-hatvanas években. In: Marosvásárhely történetébõl 2. Szerk. Pál Antal Sándor – Novák Csaba Zoltán. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2007., 220–235. p. 22 Novák: Aranykorszak…i.m. 33–45. p. 23 Pál Antal Sándor: Marosvásárhely a 20. században (Várostörténeti vázlat). In: Marosvásárhely történetébõl 2. Szerk. Pál Antal Sándor – Novák Csaba Zoltán. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2007. 9–38. p. 24 Uo. 15 A hatvanas évek második felétõl, mint láthattuk, a román nemzetiségû lakosság számának és arányának fokozatos növekedésével a helyi román politikai és kulturális elit folyamatosan építette ki az új, a magyar kulturális intézményhálózattal párhuzamos román nyelvû intézményi rendszert. A politikai közbeszédben egyre nagyobb teret kapott a pártvezetés által megfogalmazott „szocialista nemzet” és a „szocialista hazafiság”, amely – fõként a nyolcvanas években – egyre erõsödõ asszimilációs háttértartalommal is bírt. Ennek értelmezésében Marosvásárhely és térsége már nem számított a romániai nemzetiségi kérdés példaértékû megoldásának.25 A jelenség együtt járt a város nyilvános tereinek átalakulásával. Több utcanevet megváltoztattak, egyre több, a román történelemhez és a nemzeti mozgalomhoz kapcsolódó köztéri alkotás jelent meg: Nicolae Bãlcescu szobra a Gyõzelem téren (1968), a Felszabadulás emlékmû, Avram Iancu visszaállított lovas szobra a Rózsák terén (1978), Papiu Ilarian szobormása a róla elnevezett iskola elõtt, Eminescu mellszobra stb.26 A hetvenes évek második felétõl a román pártvezetés az országra nehezedõ gazdasági és politikai krízisre a nemzeti, nacionalista diskurzus, a homogenizáció, az erõltetett társadalmi átalakítások fokozásával válaszolt. Ennek a politikai terepnek lett egyik fontos helyszíne Marosvásárhely. A város újabb „küldetése” a homogén román szocialista nemzet megteremtése lett. Az erõltetett iparosítás következtében egyre nõtt a város lakossága és ezen belül a román nemzetiségûek aránya és száma növekedett látványosan.27 A demográfiai mozgás a város esetében nem csupán a gazdasági prioritásokat követte, hanem nemzetieket is. Marosvásárhely esetében, ritka kivételként, arra vonatkozó dokumentum is létezik, miszerint a pártvezetés tudatosan törekedett a város etnikai arculatának megváltoztatására. Az 1989-es decemberi események során nyilvánosságra került irat szerint 1985. január 1-jén a városnak 154 901 lakosa volt, ebbõl 85 176 (55,9%) volt magyar és 66 420 (42,9%) román. A helyi pártvezetés javaslatára az elkövetkezendõ ötéves terv végéig (1990) masszív betelepítést kellett volna eszközölni a városban. „Azért, hogy Marosvásárhely municípiumban az elkövetkezendõ két évben a románok aránya elérje vagy meghaladja az összlakosság 50%-át, 7600 román nemzetiségû személyt kellene alkalmazni a város szocialista termelõegységeiben. Családonkénti három, az az 22 800 személlyel számolva az elkövetkezendõ ötéves terv végére a város román nemzetiségû lakossága eléri az 50–60 %-ot.”28 A román lakosság növekedésével párhuzamosan egyre inkább visszaszorult a hatvanas évekre még jellemzõ kétnyelvûség. A városból eltûntek a kétnyelvû 25 26 27 28 16 Jó példa erre a Nicolae Ceauºescu vezette pártküldöttség 1966-os marosvásárhelyi látogatása. Részletesebben lásd: Novák: Aranykorszak...i.m. 185–195. p. Pál: Marosvásárhely a 20. században… i.m. 24–25. p A különbözõ városi legendák szerint tudatos betelepítés zajlott a Kárpátokon túli térségbõl. A rendelkezésünkre álló szociológiai kutatások azt mutatják, hogy a román betelepülés elsõsorban nem Moldovából táplálkozott, hanem a megye román többségû régióiból (Mezõség, Felsõ Maros-mente) és a szomszédos román többségû megyékbõl (Beszterce, Fehér). Veres Valér: A belsõ vándorlás trendjei Romániában és hatásuk a magyarlakta megyékre. In: Romániai magyar évkönyv. Szerk. Bodó Barna. Kolozsvár–Temesvár, 2000. Az irat, amelyrõl több másolat is elérhetõ, 1989 decemberében került nyilvánosságra a Maros megyei pártbizottság épületébõl. Közli: Marius Cosmeanu: Egy helyzet metamorfózisa címû írásában. Provincia, 2002. 8–9. sz. 3. p. (Ford. Nastasã Kovács Annamária) feliratok, a hivatalokból kiszorult a kétnyelvûség, a marosvásárhelyi magyar elit fokozatosan kiszorult, elsõ lépésként a fontosabb pozíciókból, majd gyakran a középvezetõi szintekrõl is. A nyolcvanas évek végén a megye és Marosvásárhely legfontosabb politikai-közigazgatási pozícióit többnyire román nemzetiségû káderek töltötték be. 1989-ben az RKP Maros Megyei Tanácsának 21 tagja közül 16 volt román nemzetiségû és öt magyar. A legfontosabb politikai funkcióba (megyei elsõ titkár, gazdasági és szervezési titkárok) többnyire román nemzetiségû kádereket neveztek ki.29 Egy, az 1990-es márciusi események folytán készült kimutatás szerint 1989. december 22-e elõtt Maros megyében összesen 204 vállalat és intézmény létezett, 605 vezetõi állással, amelybõl 470-et (77,7%) román nemzetiségû személy töltött be. 132 (21,8%) esetben magyar nemzetiségû és három esetben német nemzetiségû személyt találtak a vezetõ pozíciókban. Ez a magyar nemzetiség alulreprezentáltságát mutatta, amely a megye lakosságának 46%-át, a megyeközpont Marosvásárhely lakosságának pedig 58%-át alkotta.30 A megyei és a városi magyar elitnek a hatalomból való kiszorulásában fontos szerepet játszott az egyre erõsödõ, központilag támogatott és irányított román nemzetesítés. Az ötvenes és hatvanas években a román pártvezetés többnyire lehetõvé tette a magyar elit számára a kettõs identitás (politikai és nemzetiségi)31 ápolását. A nyolcvanas években ez a lehetõség fokozatosan megszûnt, a központi pártvezetés nacionalizmusa egyre inkább a kizárólagosságra törekedett és mindezt csak tetõzte a Románia és Magyarország között fokozatosan elmérgesedõ viszony. A romániai magyar elit egy jelentõs része, köztük nagyon sok marosvásárhelyi is, nem tudta elfogadni, hogy a párt feladta az internacionalizmust, többé már nem találta meg helyét a nacionalizmustól egyre jobban átfûtött pártstruktúrákban és annak kulturális intézményrendszereiben. Folyamatosan következtek be a nyílt és a kevésbé nyilvános szakítások az egykori magyar káderek, értelmiségiek és a pártvezetés között, amelyek közül a városban Sütõ András és Király Károly esete a legismertebb. Az 1972-ben, a Kovászna megyei elsõ titkári tisztségérõl lemondó Király Károly Marosvásárhelyrõl bírálta a pártvezetés nemzetiségpolitikáját úgy, hogy mindeközben megtartotta gyárigazgatói tisztségét.32 Az addig politikai szerepet is vállaló Sütõ András a nyolcvanas években fordult szembe (irodalmi mûveinek üzenetében, majd nyílt kritikával) a Ceauºescu-féle pártvezetéssel.33 A pártvezetés a hozzá hû magyar káderek34 felhasználásával, az ideológiai szigor fokozásával és a belügyi szervek nyomásgyakorlásával igyekezett megoldani a kialakult helyzetet. A párt nemzetiségpolitikájának kritikáját kisebbségi naciona29 Arhivele Naþionale Române (ANR), CC al PCR, Secþia Organizatoricã, dos. 25/1989. f. 16–23. p. 30 Dr. Bernády Görgy Közmûvelõdési Alapítvány (BA), 1990 Marosvásárhelyi Események Iratai (MEI), 9. cs. Raportul Comisiei CPUN, VI–1. melléklet, 1. p. 31 Ez alatt azt értjük, hogy a kommunista ideológia elfogadása és kiszolgálása mellett a kisebbségi elitnek saját intézményhálózata révén, lehetõsége adódott a nemzetiségi kultúra ápolására. Számos ilyen példa akadt az egykori MAT-ban és késõbb, a Ceauºescu-korszak elsõ felében. 32 Király több nyílt levelet és beadványt fogalmazott meg és jutatott el mind a pártvezetéshez, mind a külföldi, magyarországi közvéleményhez. Részletesebben lásd: Király: Nyílt kártyákkal…i.m., 86–105. p. 33 Sütõ: Szemet szóért…i.m. 34 A Sütõ András szerepkörét átvevõ Hajdu Gyõzõ 1989-ig megõrizte politikai funkcióit és küldetését. 17 lizmusként értékelõ Securitate egyre nagyobb nyomást gyakorolt Sütõ Andrásra, Király Károlyra és a hozzájuk hasonló gondolkodású értelmiségiekre, akiket megfigyeltek, befolyásoltak, provokáltak, esetenként megfélemlítettek.35 A magyar kérdést a román titkosszolgálat ekkor már egyértelmûen nemzetbiztonsági kérdésként kezelte.36 Ez a fajta megbélyegzõ bizalmatlanság a médiában és az általános közbeszédben, a propagandában nyilvánosan megjelent, ami tovább rontotta a magyar lakosság komfortérzetét. 1973. február 17-én Karikás Péter magyar kulturális attasé marosvásárhelyi útja után a bukaresti magyar követség a következõket jelentette Budapestre: „A marosvásárhelyi tartózkodása során Karikás elvtárs beszélgetéseket folytatott néhány régebbi kapcsolatával. Ezek – egymástól függetlenül – arról beszéltek, hogy az utóbbi hónapokban érezhetõen fokozódtak az erõszakos asszimilációs törekvések. A város iparosítása folytán fokozódik a román betelepítés, és ezzel a nacionalista nyomás. Alig két hete, január 24-én, a román fejedelemségek egyesülését kiemelkedõ évfordulóként ünnepelték. A város fõterén tartott tömeggyûlés végül pogromhangulatú extázisba torkollott, melynek célja a magyar tömegek megfélemlítése volt.”37 A nyolcvanas évek második felében Marosvásárhelyen és Maros megyében a kialakult gazdasági és politikai helyzet miatt általános rossz hangulat uralkodott.38 A megye és a város magyar lakossága pedig az elõbbiek során bemutatott helyzet miatt kétszeresen is elnyomva érezhette magát. A város magyar közösségében általános csüggedés, kiábrándultság, esetenként veszélyérzet volt érzékelhetõ, és jelentõsen megnõtt azoknak a csoportoknak, családoknak a száma, akik úgy gondolták, hogy csupán a (legális vagy illegális) kivándorlás az egyetlen lehetséges megoldás ebben a szorongató és nélkülözésekkel teli helyzetben.39 Fontos folyamat a város 1945 utáni történetében a két etnikum, a román és a magyar viszonyának alakulása, együttélésének szakaszai, fontosabb ütközõpontjai. Gagyi József három, egymástól jól elhatárolható korszakot nevez meg.40 Az elsõ idõszak a MAT fennállása, 1952–1960. A város ekkor még döntõen magyar többségû. „Fontos, a rangsorban az etnicitás elõtti a találkozáskor a társadalmi, hivatali hierarchiában elfoglalt hely szerinti percepció (fontosabb, hogy fõnök, mint hogy román; nem azért fõnök, mert román, hiszen a fõnökök nagy része magyar)” hangsúlyozza Gagyi.41 A városban élõ románok a nyilvános tereken ebben az idõszakban „igyekeztek magyarul viselkedni.” A második szakasz a hatvanas évekre esik. Marosvásárhely ekkor lesz igazán vegyes város a lakosság etnikai összetételét, az intézmények és a nyilvános terek használatát beleértve egyaránt. A szocialista integrációnak köszönhetõen olyan szubkultúrák alakulnak ki, amelynek a saját variánsaikkal részesei lehettek mind a románok, mind a magyarok.42 35 36 37 38 39 40 41 18 Király: Nyílt kártyákkal...i.m. 46–65. p. Markó Béla: Egy irredenta hétköznapjai. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2009. Novák: Aranykorszak…i.m. 81–92. p. Vincze Gábor: Történeti kényszerpályák…i.m. 305. p. Ezt az általános elégedetlenséget bizonyítják a Securitate Maros megyei szerveinek jelenései, elemzései is. A marosvásárhelyi helyzetrõl, mentális állapotokról lásd pl. Virág György: Napló 1988–2004. 13–76. p. Gagyi József: Több, ami elválaszt. http://itthon.transindex.ro/?cikk=11295 Uo. Gagyi szerint ebben a korszakban léteznek olyan intézmények is, amelyekben mûködött az együttélés, összeforrott munka- és baráti közösségek alakulhattak ki a kölcsönös elfogadás jegyében. A harmadik szakasz az 1968-as közigazgatási reformmal kezdõdik. Fõbb jellemzõje a magyar etnikum folyamatos pozícióvesztése és az e körül zajló ún. intézményi csatározások. A nyolcvanas évektõl kezdõdõen radikalizálódott a helyzet, a közélet és a nyilvánosság etnicizálódott. A magyar közösségnek már nem csak az állandó pozícióvesztéssel kell szembenéznie, hanem a médiában egyre erõsödõ nacionalista kampánnyal is. Ekkor, Gagyi szerint „a magyar gettósodás valósága tulajdonképpen nem a fizikai találkozások teljes kiiktatása, hanem inkább a mentális fal erõsebbé, áthatolhatatlanabbá válása, az (igen erõsen elõítélet-termelõ és megerõsítõ) mentális találkozások uralják a napi fizikai kapcsolatokat is.”43 Az új városnegyedek kiépülése, az új lakosok (zömével románok) megjelenése, azok pozíciószerzésének a rendszer általi támogatása egyfajta nemzeti emancipációt jelentett a román elit számára és társadalmi emancipációt a közmûvesített lakások, az új munkahelyek, a fogyasztási lehetõségek, pedig a térségbõl a városba költözõk számára. Ezt a folyamatot a városba költözõ román lakosság természetes jelenségként, a pozícióvesztést, a kétnyelvûség megszûnését, majd a román nyelv dominanciáját a marosvásárhelyi magyarság pedig egyfajta gyarmatosításként élte meg. Amint említettük, akár csak Kolozsvár esetében44, az etnikai kirekesztés erõs volt az iparban. A nyolcvanas évek második felére ez a folyamat tetõzõdött. A kétnyelvûséget felváltotta az egynyelvûség, a város szimbolikus térfoglalásában az ötvenes évek internacionalizmusából és magyar többségébõl fakadó, etnikailag viszonylag semlegesebb reprezentációit felváltotta a nemzeti kommunizmus által támogatott folyamat: új utcanevek, köztéri alkotások. Ehhez társultak, a sokszor nagy hírveréssel szervezett, nacionalista felhangoktól sem mentes kulturális rendezvények: elõadások, mûsorok, konferenciák.45 A Magyarország és Románia közötti polémiában az egyre virulensebb nacionalista állami propaganda egyre nagyobb intenzitással szórta a nacionalista vádakat a helyi magyarságra. E folyamat leglátványosabb elemének a nemzetiségi jogok elsorvasztása miatt a pártvezetést nyíltan vagy burkoltan bíráló magyar értelmiségiek ügye számított. A nyolcvanas évek végére a marosvásárhelyi értelmiség olyan ismertebb szereplõi, mint Sütõ András, Gálfalvi György, Markó Béla, Tõkés András stb. a titkosszolgálat megfigyelése alatt álltak és a merev pártideológia értelmezésében nacionalistának, irredentának, államellenesnek számítottak. Tevékenységüket a belügyi szervek összehangolt, államellenes összeesküvésként értelmezték. Esetenként a hatalmi szervek nyomást is gyakoroltak rájuk. A magyar külügyminisztérium iratai 42 43 44 45 Uo. Uo. Brubaker, Feischmidt, Fox, Grancea: Nacionalista politika és hétköznapi etnicitás…i.m. 121. p. A román etnikum kizárólagos elsõségét, kulturális fölényét voltak hivatottak bemutatni a Megyei Múzeum alapkiállításai, rendezvényei. Adrian Pãunescu Cenaclul Flacãra címû tömegrendezvényének is többször helyet adott a város. 1989. december 11-én a Maros Megyei Könyvtár szervezésében a jelenkori román irodalomban fellelhetõ nemzeti, hazafias kérdésekrõl tartottak elõadást. Egy nappal késõbb, Szászrégenben a XIV. Pártkongresszusról szerveztek propaganda rendezvényt. Steaua Roºie, 1989, december 13. 291. sz. 19 szerint pl. Sütõt 1989 õszén kihallgatta Bãþagã ezredes és megfenyegette, ha így folytatja, nem tudja majd megvédeni a nép haragjától. Nem hiányoztak az egyéb megfélemlítõ akciók sem: kiszúrták autója gumiját, névtelen telefonálók szólították fel, hogy hagyja el az országot.46 Ezekben a végjátékként is felfogható években a Securitate, a hadsereg kötelékében vagy akár a különbözõ pártintézményekben dolgozók többsége eleve ötödik hadoszlopként tekintett a magyarságra, mindez ekkor már munkaköri szocializációjuk részét képezte. A teljesen, visszaszorított társadalom részérõl érkezõ esetleges ellenállás hiányában az ún. magyar ügy lett a Securitate helyi szerveinek legfontosabb érdeklõdési területe, a folyamatos társadalmi ellenõrzés, félelemkeltés legitimációs alapja. A katonaság életében is jelentõs szerepet játszott a potenciális külsõ ellenség (a nyolcvanas évek végén Magyarország is ennek számított) ellen való felkészülés. A hatalmi szervek a helyi magyarság részérõl érzékelhetõ szórványos, nemzeti töltetû megnyilvánulásokat (zászlólengetés, nemzeti színek megjelenítése, rendszerellenes megnyilvánulások, tiltott irodalom olvasása, terjesztése, tiltott dalok éneklése) nemzetellenes jelzõkkel illették, és akként tekintettek rájuk.47 1986. február 26-án a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban a Securitate Maros megyei szolgálatának vezetõje, Bãþagã ezredes értekezletet tartott a megye tanügyi kádereivel. Az ezredes kijelentette, hogy egyes Maros megyei családok túl sokat hallgatják a Szabad Európa Rádiót és hamis híreket terjesztenek Romániáról.48 Az ezredes itt még csak utalt a magyarországi propagandára. Egy másik alkalommal viszont már nyíltan azt jelentette ki, hogy Szováta környékén azért nincs meg a megfelelõ terméshozam, mert sokan „odaátra kacsintanak.”49 Marosvásárhely lakossága etnikai összetételének változása50 Év 46 47 48 49 50 20 Összesen Román Magyar Zsidó Német 1941 44 933 1756 42 087 5693 1945 29 692 1802 27 778 – 378 46 1948 47 043 11 007 34 943 762 72 1956 65 455 14 669 48 290 1844 263 1966 86 464 24 638 60 211 776 456 1977 130 076 45 639 82 200 514 773 1992 164 445 75 851 84 493 156 558 2002 149 577 75 317 69 825 – 275 2012 127 849 66 441 57 362 66 198 MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1989, 174. dob. 128-2-003087/2 A Securitate egyes alkalmazottai pl. súlyos összeesküvésként értelmezték Tõkés András és néhány magyar értelmiségi ama meggyõzõ munkáját is, amelynek során titkos levelekben megpróbálták arra ösztönözni a magyar lakosságot, hogy gyerekeiket magyar tannyelvû osztályokban taníttassák. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1986, 126. dob. 128-72-001629. Uo. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája I. Pro-Print Csíkszereda – Budapest, 1998. 35. p. Az RKP Maros megyei bizottságának összetétele 1989-ben.51 Név Beosztás Születés idõpontja, helység, megye Alapfoglalkozás Belépés a pártba Nemzetiség 1 Igreþ Viorel Elsõ titkár 1938. Halmágy, Arad lakatos 1962 román 2 Movilã Ioan Szervezési titkár 1940, Ratosnya, Maros autószerelõ 1958 román 3 Isãroiu Angela Propaganda titkár 1948, Falcoiu, Olt tanár 1968 román 4 Vereº Iulian Gazdasági titkár 1940, Iklód, Kolozs közgaszdász 1964 román 5 Lobonþiu Mezõgazdasági titkár Nicolae 1932, Gernyeszeg, Maros zootechnikus 1958 román 6 Gálpál Szociális Zsuzsanna ügyekért felelõs titkár 1930, Újszékely Hargita tanár 1953 magyar 7 Szotyori Megyei Ernõ Néptanács alelnöke 1927, Marosvásárhely, Maros mérnök 1955 magyar 8 Szántó Rozália 1948, Szamosújvár, Kolozs technikus 1970 magyar 9 Ieronim Marosvásárhely 1929, Kóródszentmárton, municípium elsõ titkára Maros Buda lakatos, tanár 1959 román 1947, Maroskece, Maros varrónõ 1965 román – – – – 10 Deac Maria Szervezési Osztály Szakszervezeti titkár 11 betöltet- TSz-ért felelõs len titkár 12 Popa Dorel Mihai Az Azomureº Vegyipari Kombinát igazgatója 1937, Fogaras, Brassó mérnök 1963 román 13 Kiss Albert Metalotechnica vállalat 1937, Bukarest igazgatója lakatosmérnök 1966 magyar 14 Catarig Ioan Mezõgazdasági Igazgatóság vezetõje 1932, Görgény, Maros mérnök 1962 román 15 Iftimie Neculai A Belügyminisztérium Maros megyei vezetõje 1938, Lészped, Iaºi kémikuskatona 1959 román 16 Zablãu Susana Segesvár város tanácsának elsõ titkára 1946, Ádámos, Maros varrónõ 1964 román 17 Fekete Viorica Az Augusztus 23. Bútorgyár szervezési titkára 1939, Petele, Maros fafeldolgozó mester 1962 román 51 ANR, CC al PCR, Secþia Organizatoricã, dos. 25/1989. f. 16–23. 21 Név Beosztás Születés idõpontja, helység, megye Alapfoglalkozás Belépés a pártba Nemzetiség Rektor, OGYI 18 Bancu Gheorghe Victor 1925, Gyergyósalamás, Hargita orvos 1966 román 19 Becuº Mirela Liliana Megyei Egészségügyi Igazgatóság vezetõje 1936, Marosvásárhely, Maros orvos 1965 román 20 Hajdu Gyõzõ Victor Fõszerkesztõ, Igaz Szó 1923, Székelykocsárd, Fehér tanár, szerkesztõ, újságíró 1954 magyar 21 Birãu Mircea Igazgató 1934, Aranyosbánya, Fehér mérnök 1950 román 1939, Brãila tanítónõ 1959 román 22 Somodi A Szocialista Antoaneta Kultúra és Mûvelõdési osztály vezetõje 22 2. FORRADALOM ÉS RENDSZERVÁLTÁS MAROSVÁSÁRHELYEN 2.1. Harc a diktatúra ellen A temesvári eseményekrõl szóló nem hivatalos hírek hamar eljutottak Marosvásárhelyre. Több családnak is voltak rokonai, barátai, ismerõsei Temesváron, akikkel az ún. technikai akadályok (a telefonvonalak mûködésének akadályozása) ellenére is sikerült néhány szót váltani. A temesvári történésekrõl a rendelkezésekre álló források alapján a Szabad Európa Rádió és különbözõ magyar médiumok is beszámoltak. A városban egyre nõtt a feszültség. A bátrabbak baráti, szakmai körökben viszonylag nyíltan hangoztatták véleményüket, az óvatosabb személyek csak suttogva adták tovább a rendelkezésükre álló híreket. Mindenki érezte, hogy valaminek történnie kell. December 17-én a katonai egységeket, így a marosvásárhelyieket is, riadóztatták. A tiszteket röviden tájékoztatták a temesvári „vandálés huligán történésekrõl.” A hivatalos álláspont szerint a helyzet ellenõrzés alatt állt, de a feszültség egyre erõsödött a hadsereg kötelékeiben is.1 A megyei pártbizottságok december 17-e után is végrehajtották a központi utasításokat, igyekeztek megerõsíteni a pártvezetés pozícióit minden területen. A módszerek helyi szinten is kísértetiesen hasonlítottak azokhoz az eljárásokhoz, amivel a pártvezetés szokás szerint reagált különbözõ kiélezett helyzetekben: a mozgósítás és az ideológiai indoktrináció ötvözése. December 20-án Ilie Ceauºescu tábornok több erdélyi katonai alakulathoz is ellátogatott, hogy növelje a katonák harci morálját. A tábornok minden esetben úgy mutatta be a temesvári eseményeket, mint amelyeket a budapesti irredenta és nacionalista körök szerveztek és irányítanak. A látogatások során a katonai alakulatok vezetõi a rendõrséggel és belügyi alakulatok parancsnokaival együttmûködve akcióterveket készítettek a „közrend megvédése érdekében.”2 Ugyancsak 20-án Nicolae Ceauºescu még egy telekonferenciát tartott a megyei elsõ titkárokkal hangsúlyozva, hogy „a súlyos temesvári incidenseket bosszúért lihegõ revizionista körök, valamint külföldi kémszervezetek szervezték és irányítják, hogy megingassák („destabilizálják”) a helyzetet Romániában.”3 Ceauºescu azt is elárulta a megyei vezetõknek, hogy beszédet fog mondani a rádióban és a televízióban egyaránt, utasította õket, hogy szervezzenek helyi szinteken is „elítélõ”, azaz tiltakozó gyûléseket és erõsítsék meg a gyárak és üzemek õrizetét.4 Este 7 órakor Nicolae Ceauºescu rádió- és televíziós beszédet intézett az ország lakosságához. A megszólítás valamennyi állampolgárhoz szólt – nemzeti hovatar1 2 3 4 Judea: Cumpãna lui martie...i.m. 7–9. p. Duþu: Revoluþia din 1989… i.m. 146. p. Alexandru Oºca: „Eºalonul întîi” al partidului communist ºi incapacitatea lui de a gestiona o crizã politicã majorã (16–22 decembrie). Clio 1989, 2006. 1–2. sz. 139–142. p. Uo. 23 tozástól függetlenül. Arra kért mindenkit, hogy vegyék figyelembe a temesvári terrorista cselekedetek miatt kialakult helyzet súlyosságát, lépjenek fel egységesen a szocializmus megvédéséért, annak érdekében, hogy mindez ne ismétlõdhessen meg a jövõben.5 A diktatúra közvetlen kiszolgálói és követõi december 18–20. között félelembõl vagy meggyõzõdésbõl, az önámítás utolsó erõforrásait felélve, ismételten kifejezték lojalitásukat Nicolae Ceauºescu rendszeréhez. December 20–21-én több intézményben és vállalatnál is elítélõ gyûléseket szerveztek, amelyeken a jelenlevõk (sokszor nem túl nagy lelkesedéssel) elítélték a temesvári eseményeket. A marosvásárhelyi Prodcomplexnél6 pl. az üzemi pártszervezet titkárnõje Eugenia Iuºan jelentette ki nyilvánosan, hogy „teljes mértékben fölháborítónak tartja és mélységesen elítéli a hazánk és népünk ellen elkövetett bûnös cselekményeket...”7 Az IPL8 második mûszakban dolgozó munkásait kötelezték arra, hogy közösen hallgassák végig Nicolae Ceauºescu beszédét. Ugyancsak elítélõ nyilatkozatokat kértek a különbözõ kulturális intézmények munkaközösségeitõl is. A marosvásárhelyi könyvtárak dolgozóit pártos „állásfoglalásra késztették” a mûvelõdési és a szocialista nevelési bizottság aktivistái. Az Igaz Szó (utólag Látó) és a Vatra szerkesztõségeinek közös gyûlésen olvasták fel a hivatalos szöveget.9 Király Károly a marosvásárhelyi konzervgyár akkori igazgatója szemtanúként emlékezett vissza a történtekre: „Kilenc órakor a technikai, gazdasági személyzettel folytatott egyórás operatív számbavételi gyûlés után Ileana Crãciun aligazgatónõ és Maria Nastea, a vállalati pártbizottság titkára keresett fel. A városi pártbizottságtól tértek vissza az üzembe és fontos közölnivalójuk volt a vállalat igazgatójának. Marosvásárhelyen ez ugyanakkor, ugyanígy történt az összes vállalatnál, gazdasági egységben és a jelentõs intézményekben. Izgatottak voltak és gyorsan rátértek a tárgyra. Közölték a városi és a megyei pártbizottságtól kapott sürgõs teendõket: minden vállalatnál össze kell hívni egy nagygyûlést valamelyik munkacsarnokban vagy az udvaron, és az igazgatónak fel kell dolgozni azt a háromoldalas anyagot, amit magukkal hoztak. A megyei pártbizottság állította össze Ceauºescunak az esti (december 20-án) tévéhíradóban elhangzott beszéde alapján, a temesvári események kapcsán.”10 A megyei pártszervek továbbá azt is elrendelték, hogy rendkívüli helyzetre való tekintettel minden gyár és üzem szervezze meg külön az õrséget és, hogy az igazgató vagy az aligazgató minden eshetõségre számítva tartózkodjon házon belül.11 A gyárakban, üzemekben, mint említettük, az emberek már tudtak a temesvári eseményekrõl, azok hivatalos bejelentése és kommentálása elõtt. A helyzet rendkívül feszült volt. A gazdasági megszorítások, a kialakult nemzetközi- és 5 6 7 8 9 10 11 24 Uo. Prodcomplex- az egykori Lázár Ödön Helyiipari Vállalat jogutódja. Steaua Roºie, 1989. december 21. Intreprinderea de Produse Lactate – Tejfeldolgozó Vállalat Interjú Cornel Moraruval és Gálfalvi Györggyel. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 1–2. sz. Király: Nyílt kártyákkal…i.m. 135. p. Uo. belpolitikai helyzetre adott téves válaszlépések következményei a társadalmi tûréshatárt súrolták. A különbözõ mûszakokban, munkacsoportokban a vezetõ hangadók már nyíltan beszéltek az esetleges megmozdulások lehetõségérõl. Hamar Alpár Benjamin, marosvásárhelyi forradalmár így emlékszik az akkor történtekre: „Én már akkor is mondtam, hogy baj van, és hogy tovább megyünk. Baj van az országban úgy, hogy ebbõl mozgások lesznek. Alig vártam, hogy dél legyen, amikor kijöttem a váltásból. Már tudtam, hogy Temesváron mi történik. A barátokkal, rokonokkal megtárgyaltuk. Volt a baptista imaházban két személy, Bondor János meg Bondor Sándor, a két testvér, õk az Ileforban12 dolgoztak, két nagyon jó szakember, az egyik csoportvezetõ volt, a másik meg egy jó munkás. Az emberek között amolyan vezérek voltak. Tõlük tudtam már, hogy a gyárban, az Ileforban forr a dolog. Másoktól tudtuk, hogy az Imatexben13 is.”14 Az indulatokat az is gerjesztette, hogy 21-én reggel a nagyobb üzemeket újra „megszállták” a megyei pártvezetés küldöttei, hogy kicsikarják az emberektõl a Temesvárt elítélõ nyilatkozatok aláírását. Szintén december 21-én, a reggeli órákban a marosvásárhelyi katonai parancsnokok utasítást kaptak arra, hogy vezényeljenek csapatokat a város különbözõ pontjaira és akadályozzák meg, hogy egy esetleges tüntetés során a tömegek eljussanak a városközpontba, a megyei pártszervezet székházához.15 A pártszékházat és a városközpontban levõ intézményeket a különbözõ katonai és rendfenntartó alakulatok együttesen biztosították. A Honvédelmi Minisztérium alakulatai gyalogsági felszerelésben, szállító gépjármûvekkel és páncélosokkal, tisztjeik pisztolyokkal vonultak fel. A Belügyminisztérium alakulatai szintén gyalogsági felszerelésben (éles töltény nélkül), a szolgálatot teljesítõ rendõrök pedig a szokásos felszerelésben voltak jelen. Az elõbbieket a katonai tûzoltók és a speciálisan felszerelt terrorelhárító (USLA16) csapatok egészítették ki.17 A hadsereget, mint mindenhol az országban, Marosvásárhelyen is váratlanul érte ez a helyzet és ez a fajta szerepkör.18 A katonákat egy esetleges Románia elleni támadás során történõ bevetésre készítették fel. „Nem volt ilyen jellegû programunk, felkészülésünk. Nem létezett terv. A kiképzésben szerepelt ugyan az utcai harc, mint olyan, de az ellenséggel és nem a civil lakossággal, a saját országod munkásaival. Tehát nem készültünk fel egy ilyen helyzetre.”19 – emlékezett vissza Gheorghe Popa ezredes. 12 Fafeldolgozó üzem és bútorgyár. 13 Intreprinderea de Maºini Textile (szövõgépeket gyártó vállalat) 14 Interjú Hamar Alpár Benjaminnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 3. sz. 15 Duþu: Revoluþia din 1989... i.m. 163. p. 16 Unitate Specialã de Luptã Antiteroristã 17 ªase zile care au zguduit România. Ministerul de Interne în decembrie 1989. Pledoarie pentru istorie vol. I. Coord: Ion Pitulescu, Bucureºti, 1995. 161. p. 18 A hadsereg már amúgy is morális válsággal küszködött. A hetvenes évektõl kezdõdõen a rendszer egyre gyakrabban használta fel a kiskatonákat különbözõ gazdasági munkálatok elvégzésre. Gyakran fordult elõ, hogy egy rövid kiképzést követõen a kiskatonákat mezõgazdasági betakarításokra, építkezésekre vagy esetenként bányákba, kõfejtõkbe vezényelték ki, ahol sokszor mostoha körülmények között kellett dolgozniuk. A hadsereg válságát a Ceauºescu bizalmatlanságából fakadó nagyméretû kádercsere is fokozta. Nyolcvanas években több, megbízhatatlannak tartott magas rangú katonai vezetõtõl tagadták meg a rangfokozatban való elõrelépést, vagy nyugdíjazták õket. Brucan: Generaþia irositã...i.m. 174–178. p. 19 Interjú Gheorghe Popával. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 4. sz. 25 Jellemzõ, hogy a megmozdulások elsõ fázisában a közéleti, politikai kérdésekkel az átlagosnál többet foglalkozó személyek szólaltak meg nyilvánosan, több ember füle hallatára mondtak véleményt a kialakult helyzetrõl. A késõbbi utcára vonulásban is õk voltak a hangadók, õk haladtak az elsõ sorokban. Az elégedetlenség nõttön nõtt a lakosság körében. Ha néhányan ki merték mondani, hogy elégedetlenek, hogy baj van Temesváron, ez egyfajta öngerjesztõ hatással volt a közvetlen környezetre, és beindította az ellenállás reakcióját annak ellenére, hogy az emberek féltek. Az általunk megkérdezettek egyértelmûen elutasítják, hogy az elégedetlenséget, az elsõ jelszavakat külsõ manipulációk váltották volna ki. Az úgynevezett elsõ hangadók, a bátrabbak, a merészebbek közül kerültek ki: „Nem is volt igazi vezetõnk, voltunk néhányan, akik kevesebb felelõséggel voltunk felruházva. Nem volt családunk, sok gyerekünk. Én amúgy is lázadóbb természetû voltam, a katonáságnál már kapcsolatba kerültem magasabb fokozatú emberekkel, így nem hatódtam meg elõttük. Persze, nem állítom, hogy egyes pillanatokban nem éreztem nagyobb fokú érzékenységet vagy akár félelmet.”– mesélte Sorin Moldovan, a tüntetõk egyik hangadója.20 Az Imatexben az váltotta ki elõször az ellenállást, hogy alá akarták íratni a temesvári megmozdulásokat elítélõ nyilatkozatot. Az elsõ jelszavak is a Temesvár melletti szolidaritást hangsúlyozták, a Nicolae Ceauºescu és a kommunizmus ellenes jelszavak csak késõbb jelentek meg.21 December 21-én délelõtt 11 óra körül az Imatextõl a munkások egy része a városközpont felé indult. Útközben mások is csatlakoztak hozzájuk az IRA22-ból és a Metalotechnica-ból. Az Imatextbõl érkezõ hírekre reagálva a pártvezetés a gyárhoz küldött két autó Securitate-s sorkatonát és milicistát lõszer nélkül. A parancsokat a megyei pártvezetés Bukarestbõl telefonos eligazítás során (ún. telekonferencián) kapta meg. A rendõrséggel még ekkor sem közölték hivatalosan, mi is történt tulajdonképpen Temesváron.23 A marosvásárhelyi Securitate-t december 21-e elõtt értesítették arról, hogy két temesvári diák fel akarja venni a kapcsolatot „Tõkés tanár fiával24, hogy itt is megmozdulásokat kezdeményezzenek.”25 A központi pártvezetés küldötteket menesztett a legfontosabb megyeszékhelyekre, hogy segítsék a helyi szerveket a döntések meghozatalában. A források alapján Marosvásárhelyen ezt a szerepet Cãrbunaru26 KB küldöttre osztották. A megyei elsõ titkár javaslatára Ioan Movilã27 tárgyalt a tüntetõkkel. Az események egyik fõ irányítója Miu Dobrescu volt.28 A források szerint nagy zavar uralkodott a helyi 20 21 22 23 24 25 26 27 28 26 Interjú Sorin Moldovannal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 5. sz. Interjú Hamar Alpár Benjaminnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 3. sz. Întreprinderea de Reparaþii Auto (Gépkocsijavító Vállalat) Arhiva Consiliului Judeþean Mureº (ACJM), Inv. 36/1990. dos. 6. 60–64. f. A Nemzeti Megmentési Front Maros Megyei Ideiglenes Tanácsának (MMIT) ülése. Az ülésen, amelyen a decemberi 21–22-i eseményeket vitatták meg, Gambra rendõrparancsnok számolt be az akkori történésekrõl. Tõkés László édesapjára, Tõkés Istvánra gondolhattak és a Marosvásárhelyen élõ Tõkés Andrásra. ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. 60–64. f. Az NMF MMIT január 13-i ülése. A marosvásárhelyi forradalmi eseményeket rögzítõ felvételek. A felvételeket tartalmazó dvd-t a marosvásárhelyi forradalmárok szervezete bocsátotta rendelkezésünkre. Movilã Ioan az RKP Maros megyei bizottságának szervezési titkára volt. Miu Dobrescu a KB PB tagja. Ceauºescu õt küldte Marosvásárhelyre segíteni a helyi pártvezetést, lecsendesíteni a kedélyeket. pártvezetés körében is, sorozatos parancsokkal igyekeztek a rendõrséget rávenni a tüntetõ csoportok oszlatására, de a rendvédelmi szervek nem rendelkeztek elegendõ számú felkészült emberrel. A karhatalmi szervek és a pártvezetés megpróbálta rábeszélni az elégedtlenkedõ tömeget, hogy térjenek haza otthonaikba. A rendõrök, katonák soraiban uralkodó zûrzavarra jellemzõ, hogy többször is elhangzott, a gumibotokat is csak kifejezett parancsra használhatják.29 A tömeg egy része szétszóródott, ám egy kemény, kb. ezres mag a járdákon haladva megkerülte a rendõrkordont, amelyet idõközben vissza is vontak a városközpontba. A tüntetõk, egyes visszaemlékezõk szerint, a fõtérre érkezéskor énekelték elõször a Deºteaptã-te române-t.30 A hadsereg lezárta a tér bejáratát. A tömeg végül a katona- és rendõrkordonnal védett megyei pártbizottság elé érkezett, ahol azt követelte, hogy a megyei elsõ titkár, Viorel Igreþ tárgyaljon velük. A tüntetõk viszonylag békések voltak, egy-két kirakat betörésén kívül komolyabb kilengés nem történt. A délutáni órákban a Szent János plébánia egyik papja megáldotta a tüntetõket. Estére a tömeg megfogyatkozott. Ennek a hatására az ellenállást vezetõ néhány bátrabb személy úgy döntött, hogy megpróbálnak újabb embereket toborozni a lakónegyedekben. Az elsõ célpont a Kövesdomb lakótelep volt, majd onnan a kerülõ úton a Tudor-negyed, ahol néhány alkalmi szónok rövid, buzdító beszédet mondott. „…Egységre, fegyelmezettségre buzdítottuk õket. Természetesen ilyeneket mondtunk, hogy szeretnétek szabad életet? Szeretnétek ha a gyerekeiteket és titeket – a többségük fiatal volt – többé nem nyomnának el? Szeretnétek, hogy oda utazzatok a világban, ahová kedvetek tartja, akartok szabadok lenni és bármirõl elmondhassátok a véleményetek? A Jóistentõl kaptuk akkor az ihletet, hogy szólhassunk, nem okozott nehézséget.”31– meséli Sorin Moldovan. A felvonulókhoz egyre többen csatlakoztak, elsõsorban fiatalok. „Délután nem voltam kint, mert a munkából hazamentem. Este hazavittem apámat, nagyapámat, vacsoráztunk, amikor hallottam, hogy jön a tömeg, „Veniþi cu noi!”32 stb. Otthagytam a vacsorát, fel a dzsekimet, futás! Nem érdekelt semmi. … A többségük munkás volt. Én a Diamant piacnál álltam be elõször a sorba, a tömegbe. Fantasztikus érzés volt, amikor kiabáltam, hogy „Jos Ceauºescu! Jos dictatorul, jos dictatura, jos comunismul…”33 Igen, ezt már kiáltottuk. Felszabadulást éreztem, amint mindez kijött belõlem. Jó érzés volt, nem pánikoltam, amúgy se vagyok félõs. Ez ilyen felemelõ érzés volt részemrõl.”34– emlékszik vissza az azon az estén megsebesített Hamar Alpár Benjamin. 29 A marosvásárhelyi forradalmi eseményeket rögzítõ felvételek. Dr. Bernády György Közalapítvány videogyûjteménye. 30 Ébredj román – a késõbbi román himnusz elsõ sora, eredetileg 1848–1849-ben a forradalom idején hangzott fel, az erdélyi románság harci indulója volt. Interjú Sorin Moldovannal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. interjúk. 5. sz. 31 Uo. 32 Tartsatok velünk (rom.) 33 Le Ceauºescuval, le a diktárorral, le a diktatúrával (rom.) 34 Interjú Hamar Alpár Benjaminnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 3. sz. 27 A város központjába visszatérõ tömeget katonai- és rendõrkordon fogadta. A hadsereg részérõl a marosvásárhelyi 2. harckocsiezred (Regimentul 2 Tancuri Mureº) gyalogosszázadának két szakaszát és két TABC típusú páncélozott felderítõ harcjármûvet rendeltek ki.35 A karhatalmi szervek néhány embert kiemeltek a tömegbõl és elszállították, majd könnyfakasztó gránátokkal és vízágyúval próbálták szétoszlatni a tömeget, amely nem hátrált meg.36 Gambra rendõrparancsnok szerint emberei már tudtak arról, hogy Temesváron éles töltényt is bevetettek, õk azonban maguk között úgy határoztak, hogy erre itt semmiképpen sem kerülhet sor. Este kilenc körül eldördültek az elsõ lövések. Fél tíz lehetett – állítja Gambra – amikor elõször észlelte a lövéseket. Saját bevallása szerint leszaladt a rendõrségiekhez, arra kérte õket, hogy ne lõjenek. Véleménye szerint több tiszt is odakiáltott a katonáknak, hogy tüzet szüntessenek.37 Egyes visszaemlékezések úgy tudják, hogy a Grand szálló, a Kultúrpalota és az Újposta közötti térségben 70–80 tüntetõt tartóztattak le azon az estén. Többségüket rendõrségi terepjárókba tuszkolták és a Securitate székházába szállították, ahol többet közülük bántalmaztak is. „A lábamon sebesültem meg. Elájultam. Arra tértem magamhoz, hogy rugdosnak, puskatussal a lábaimat, bordáimat és a fejemet ütlegelik. A Securitate udvarára szállítottak, ahol még 30–40 ember volt felemelt kézzel a falhoz állítva. Újra megvertek. Alattam egész vértócsa gyûlt össze. Szóltam, hogy sebesült vagyok. Egy khaki nadrágos, fehér inget viselõ illetõ akkor nagyon megvert, gumibottal és lábbal ütött és rúgott. Éjszaka 3,30 körül egy milicista – Isten óvja – kivonszolt a kapuig és sajnálkozva mondta: hagyd, majd ez is elmúlik. Haza vonszoltam magam.”– mesélte Aszalos József.38 A karhatalmi védelmi gyûrû egész éjszaka õrizte a pártszékházat. A helyi pártelit néhány tagja és a bukaresti küldöttek a pártszékházban töltötték az éjszakát. 1989. december 21-én este hat marosvásárhelyi kapott halálos lövést: a 21 éves Adrian Hidoº, a 25 éves Hegyi Lajos, a 33 éves Pajka Károly39, a 30 éves Ilie Muntean, a 33 éves Bodoni Sándor és a 38 éves Tamás Ernõ. A megyei kórházban 18 sebesültet ápoltak, de a polgári áldozatok száma jóval nagyobb volt. 40 A december 21-i marosvásárhelyi történésekrõl hivatalos jelentés készült. A katonai ügyészség álláspontja szerint a karhatalmi szervek törvényszerûen jártak el, elsõdleges szándékuk a tüntetõk szétoszlatása volt, a karhatalmi szervek vezetõi nem adtak ki külön tûzparancsot. A halálos áldozatokat követelõ sortüzekre a helyzet okozta zûrzavarban került sor. Az egyik esetben a harckocsira felmászó tüntetõk okozták a halálos „balesetet”, más esetben pedig a levegõbe, legtöbbször 35 36 37 38 39 40 28 Gheorghe Popa: Permanent la datorie. Asociaþia Naþionalã a Cadrelor Militare în Rezervã ºi Retragere Filiala „Avram Iancu” Mureº. Tîrgu-Mureº, 2010. 102. p. Sorin Moldovan visszaemlékezése szerint két könnyfakasztó gránátot maga a milícia vezetõje, Gambra ezredes dobott a tüntetõk közé. Uo. Cuvântul liber, 1990. január 21. Más változatban Pajkó Károly. Népújság, 1989. december 26. a pánikszerûen leadott figyelmeztetõ lövések, tûzparancs nélkül elsütött fegyverek lövedéke változtatott irányt.41 Egyes források szerint egy rendõr is segített a sebesülteken. Saját személygépkocsijával szállított többeket is a kórházba. Aki tehette viszont, elmenekült, hogy megússza a számonkérést és házilag próbálta meg ellátni a sebeit. Attól tartottak, hogy a temesvári sebesültek sorsára jutnak, a karhatalmi szervek a kórházban végeznek velük. Hamar Alpár Benjamin is így döntött, de a seb súlyossága miatt még akkor éjszaka a kórházba került, ahol ellátták. A betegfelvétel nem hivatalos keretek között zajlott, az orvosi személyzet is megpróbálta eltitkolni, hogy Hamart golyó sebesítette meg az utcán. A sebesültek között volt olyan is, aki az elszenvedett verés miatt került az intenzív osztályra. Reggelre viszont megjelentek a belügyi szervek és kihallgatták õket még ott a kórházban.42 A sortûz után csupán néhány tüntetõ maradt a posta szomszédságában éjszaka három óráig. December 22-én reggel a helyi újságok még egyszer (utoljára) felhívták a lakosság figyelmét, hogy „minden gazdasági egységben, a munkahelyeken alakítsanak harci készültségû és védelmi csoportokat, hogy megvédelmezzék a köztulajdont, a rendet, fegyelmet az ország szuverenitását és függetlenségét.”43 Reggel 6-kor a rendõrség ismét parancsot kapott, hogy le kell zárni a fõteret, mert újabb tüntetés várható. A rendõrségi vezetõk a barikád-emelés ellen érveltek, Miu Dobrescu viszont azt szerette volna, ha a katonaság torlaszokkal zárja le a városközpontba vezetõ utcákat. A katonaság és rendõrség védõvonalat vont a pártszékház elé, arra volt utasításuk, hogy ne alkalmazzanak erõszakot.44 A reggeli órákban valóban újra kivonult a munkásság, ezúttal az elõzõ napinál is nagyobb számban. Király Károly emlékirataiban azt írja, hogy õt több gazdasági egység (Ilefor, Bõrgyár, Konzervgyár) küldöttsége kérte fel, hogy csatlakozzon a tüntetõkhöz.45 Király elfogadta és a tömeggel együtt érkezett a központba.46 Menet közben körvonalazódtak a tüntetõk elsõ követelései: Ceauºescu lemondása, a Securitate feloszlatása, egyenlõ bánásmódot minden állampolgárnak nemzeti hovatartozástól függetlenül, általános sztrájk Ceauºescu bukásáig, szolidaritás Temesvárral. A tömeg több jelszót skandált, többnyire román nyelven: Fãrã violenþã! (Erõszak nélkül!) Vrem cu Timiºoara! (Temesvárral vagyunk!), Noi suntem poporul! (Mi vagyunk a nép!), Libertate! (Szabadságot!), Jos Ceauºescu! (Le Ceauºescuval!). 41 Rezoluþia Procuraturii Militare din 22. 10. 2003. Az iratot Hamar Alpár Benjamin bocsátotta a rendelkezésünkre. 42 Interjú Hamar Alpár Benjaminnal. Hamar állítását más sebesültek is megerõsítették, akiket egy „bizonyos hölgy” alaposan, nem válogatva a szavakat, 22-én délelõtt kihallgatott. Többen hangsúlyozták, hogy az illetõ hölgyet késõbb is látták a rendõrségnél tevékenykedni. A marosvásárhelyi forradalmi eseményeket rögzítõ felvételek. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 3. sz. 43 Steaua Roºie, 1989. december 23. 44 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. 60–64. f. Az NMF MMIT január 13-i ülése. 45 Interjú Király Károllyal. Az interjút Maksay Ágnes és Novák Csaba Zoltán készítette. A felvétel a kolozsvári Video Pontes Stúdió dokumentumtárában található. 46 Király: Nyílt kártyákkal... i.m. 141. p. 29 Egy ad-hoc ún. forradalmár szervezet is alakult, amely a „Testvériség Fóruma” (Forumul Frãþia) nevet kapta, utalva ezzel a két etnikum közötti egyetértésre és szövetségre.47 A városközpontban Király Károly, Florian Aurel48 és több tüntetõ vezér rövid buzdító beszédet mondott. A tömegbõl kivált egy görögkeleti szerzetes és rövid erkölcsi intelmet intézett a kordon katonáihoz, emlékeztetve õket arra, hogy õk is a román nép fiai, és saját testvéreikre szegeznek fegyvert.49 A szavai szemmel láthatóan nagy hatással voltak mind a tüntetõkre, mind a sorkatonákra. Király Károly köré a tüntetõk élõpajzsot vontak, hogy megakadályozzanak egy ellene irányuló esetleges merényletet. Gambra állítása szerint a délelõtti órákban a tömegbõl valaki úgy mutatkozott be neki, mint az újraalakuló Szociáldemokrata Párt vezetõje50 és beszélni kívánt a megyei vezetõséggel. Viorel Igreþ megtagadta ezt, mert állítólag a belügyi szervek ellenõrzése kimutatta, hogy az illetõ egykor vasgárdista volt. A helyi párttitkárok közül többeket kiküldtek az üzemekbe megfékezni a tömeghangulatot. Vasluian a Kultúrpalotához ment beszélni az állítólagos szociáldemokratával, aki állítása szerint már találkozott Király Károllyal és délután 4 órakor szeretett volna tárgyalni a pártvezetéssel is.51 A fentiek ismeretében úgy tûnik, a tüntetõk és azok szószólói sem hittek, bíztak abban, hogy a bukaresti pártvezetés néhány órán belül összeomlik, ám elképzelhetõnek tartottak valamiféle párbeszédet a hatalom helyi képviselõivel. A Maros megyei pártelit – akár csak az ország több részén – nagyfokú bizonytalanságról tett tanúbizonyságot a kialakult krízishelyzet kezelésében. A centralizáció következtében egyértelmûvé vált, hogy a központi hatalom tehetetlensége dominószerûen maga alá temeti a helyi eliteket is, amelyek a hetvenes évektõl kezdõdõ politikai mechanizmusok (káder-csere) következtében többnyire elveszítették a helyi kötõdésüket, helyismeretüket és ebbõl fakadóan azt a képességüket, hogy adott konfliktushelyzeteket helyileg oldjanak meg. A pártvezetés és maga Viorel Igreþ, képtelen volt bármit is tenni a megyeközpontban kialakult helyzetben, gépiesen alkalmazta a Bukaretbõl kapott utasításokat. Az aktivisták még 21–22-én reggel is arról próbálták meggyõzni az embereket, hogy vegyék fel a munkát. Bukaresti mintára gyûléseket szerveztek. Ezek a legtöbb esetben ellentétes hatást váltottak ki, ugyanis az elégedetlen munkásokat egy csoportba gyûjtötték, lehetõséget adva nekik, hogy egymást bátorítva fejezzék ki nemtetszésüket. A helyi elit nem ismerte fel, ha fel is ismerte, nem volt bátorsága hivatalosan beismerni, hogy nem pusztán az „idegen kémszervezetek és ügynökök kreálmányáról (sic!), revizionista akciókról” van szó, hanem tényleges társadalmi elégedetlenség kirobbanásáról. 47 48 49 50 51 30 Uo. Florian Aurel, Maros megyei szociáldemokrata politikus, volt politikai fogoly. Sebestyén Spielmann Mihály szóbeli közlése. Valószínûleg Florian Aurelrõl van szó. Õ mutatkozott be a késõbbiekben úgy, mint az újjáalakuló Szociáldemokrata Párt vezetõje. ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 60–64. Az NMF MMIT január 13-i ülése. FORRADALOM A redszerváltás pillanatai Marosvásárhelyen. (Vajda György felvételei) 31 Eltávolítják a bukott rendszer jelképeit. Jakabffy Attila bemutatja a szabad sajtó elsõ példányát december 23-án. A Máltai Szeretetszolgálat képviselõi Marosvásárhelyen. Király Károly beszédet mond Marosvásárhely fõterén, december 23-án. 32 2.2. Az új hatalmi szervek megválasztása, a helyzet normalizálódása A Marosvásárhely központjában kialakult feszült patthelyzet Ceauºescu menekülésének hírére oldódott fel. A diktátor távozásáról szóló hír hallatára a helyi pártvezetõk zöme a pártszékház hátsó felén, a pártszállón keresztül, amint tehette, elhagyta az épületet. Akik maradtak, hangosítást szerveztek, beszélni szerettek volna a tömeggel.52 Király Károly szerint Viorel Igreþ 2–3 nap múlva jelentkezett nála telefonon. Ekkor már Nagyenyed környékén tartózkodott. Jelezte, hogy szívesen segítene az új szerveknek. Király, állítása szerint, eltanácsolta ettõl, jelezve, hogy fennáll a veszélye annak, ha visszatér, meglincselik.53 December 22-én, fél egy körül a tüntetõk egy része behatolt a pártszékházba, ahonnan könyveket, iratokat, képeket, pártcímereket dobáltak ki, amit a tömeg üdvrivalgás közepette fogadott, összetört, illetve meggyújtott. A bukott rendszer jelképeinek nyilvános megsemmisítése, a közös könyvtépés különleges örömet okozott. A bukott diktátor mellszobrát nyilvánosan meggyalázták, egy tehergépkocsi után kötve vontatták körbe a városközpontban. Az örömmámorban úszó tüntetõk fölmásztak a különbözõ civil és katonai jármûvekre. A katonák közül néhányan a gyõzelem jeleként a levegõbe lõttek. A felcsigázott tömeg közben egy személyt is bántalmazott, akirõl azt gondolták, hogy Viorel Igreþ, megyei elsõ titkár. A diktátor gyors bukása pánikot okozott a helyi pártvezetésben és nem kisebb zavart a karhatalmi szervek képviselõiben. A hirtelen bekövetkezett fordulat vizuálisan jól érzékelhetõ szerepzavart okozott. A barikád, amelynek oldalán (még ha kényszeredetten is) álltak egyik percrõl a másikra összeomlott. A tömeg, amelynek megfékezésére kivezényelték õket, szabadon áramlott a soraik közé. A bukás pillanatában keletkezett általános zûrzavarban a katonák és rendõrök zavart mosollyal tébláboltak és reagáltak az eufóriában úszó emberek bekiabálásaira. A nemrég még rettegett rendõrt le lehetett szólítani, vállon lehetett veregetni, netalán számon is lehetett kérni.54 A téren elhangzó kérések között szerepelt a sortüzekért felelõs személyek felelõsségre vonása. Románok és magyarok közösen énekelték a Hora unirii-t (az Egyesülés hórája). Az új véleményformálók, vezetõk a Kultúrpalotába hózódtak vissza. Onnan beszédet intéztek a téren levõ tömeghez és elkezdõdtek az elsõ tárgyalások az új hatalmi szervek megválasztásáról. 14 órakor nyilatkozott Király Károly. Elmondta, hogy a tüntetésen tartott beszéde után a tüntetõk fedezték, elrejtették, mert veszélyeztetve érezte az életét.55 Király a szabadságról beszélt, a diktátort tette felelõssé az országban kialakult helyzetért. Felkérte a pártszékházba behatolókat, hogy fejezzék be a rongálást és hagyják el az épületet. 52 Uo. 53 Király: Nyílt kártyákkal...i.m. 150. p. 54 A marosvásárhelyi forradalmárszervezet DVD-je. A DVD a Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány dokumentumtárában található. 55 Uo. 33 A tömeg egy része a Securitate épületéhez vonult, hogy kiszabadítsa a foglyokat. Ott két részre szakadva vonultak az épület két bejáratához. A szolgálatos katonákkal való egyezkedés után egy ötfõs küldöttség bebocsátást nyert az épületbe. A számukra megnyitott bejáraton azonban többen is benyomultak az udvarra. A Securitate munkatársainak, alkalmazottainak egy része különbözõ menekülési útvonalakon elhagyta az épületet, mások bent várakoztak. A tömeg a leginkább a menekülõ vagy az elõlük elzárkozó belügyiseket fenyegette.56 Gálfalvi György résztvevõ visszaemlékezése szerint a hátsó kapunál egy magyar anyanyelvû belügyis tiszt fogadta a tüntetõket.57 A tüntetõk a Sütõ Andrásról terjedõ kósza hírek ellenõrzése végett az író házához vonultak. Az elsõ szónoklatok délután kettõ körül hangzottak el. Rövid beszédet mondott többek között: Fãgãrãºan Angela, Florian Aurel, Király Károly, Man Nistor, Sütõ András. Királyt, aki fél háromkor intézett beszédet a téren levõkhöz, a tömeg hangos ovációval fogadta. Király egyedi gyõzelemrõl beszélt és kihangsúlyozta a diktátor házaspár egyéni felelõsségét. A diktátort kiszolgáló politikusok közül Gogu Rãdulescut, Manea Mãnescut, Fazakas Lajost és Gere Mihályt nevezte meg név szerint.58 Király után Florian Aurel beszélt a Szociáldemokrata Párt nevében. Õ is üdvözölte Ceauºescu menekülését és állítólagos elfogását. Beszédet intézett a tömeghez az idõközben megérkezett Sütõ András is. Beszédét egy kisebb szóváltás elõzte meg. Egy volt politikai fogoly kifogásolta Sütõ jelenlétét, utalva annak politikai múltjára.59 Sütõ, akár csak Király román és magyar nyelven is szólt az egybegyûltekhez. Üdvözölte a „népi forradalom” gyõzelmét. Felhívta a figyelmet (akár csak az összes szónok) a rend és a fegyelem megtartására, a nemzetiségek közötti testvériség fontosságára. „Kedves barátaim, teljes szívembõl kérem önöket, hogy tartsunk ki egymás mellett és õrizzük meg a románok, magyarok, és az összes nemzetiség közötti testvéri egységet. Kedves barátaim, drága testvéreim, ez a fegyelmezett forradalom azt a gyalázatos állítást cáfolja, hogy ezt a forradalmat revizionisták és huligánok csinálták volna. Nem voltak huligánok, és nem voltak irredenták se revizionisták. Románok, magyarok, németek és más nemzetiségûek egyetlen, hatalmas testvéri megmozdulása volt. Maradjon az ezután is. 1848–1849-ben, 1918-ban és más alkalmakkor sikerült egymásra uszítani itt a mi hazánk területén is a különbözõ nemzetiségeket. Ennek vége. Ez a mostani egység az, ami soha még a történelemben nem sikerült, ezért is marad halhatatlan.”60– mondta Sütõ. A tömeg a „nem létezik sovinizmus” jelszóval válaszolt. Sütõ továbbá arra kérte az egybegyûlteket, hogy 56 57 58 59 60 34 Szepessy László közlése. „Én, amikor mi ide befordultunk, azt hittem, hogy most belénk fognak lõni. Erre mi történik, megállunk itt a kapu elõtt öt méterre …Senki sincs, egyszer csak megjelent a kapu tetején Puskás Gyuri nevezetû szekus, aki iskolatársam volt, felettem volt és azért tartom fontosnak, hogy ezt így kiemeljem, mert a kapu tetejére felemelték a többiek, tudták, hogy milyen jellegû, témába is vág, ez az egész megmozdulás tehát magyar többségû, mert egy magyart tettek oda és magyarul szólalt meg.” Interjú Gálfalvi Györggyel. Az interjú hanganyaga és gépelt változata a kolozsvári Román Nemzeti Kisebbségkutató Intézet dokumentumtárában található. A marosvásárhelyi forradalmárszervezet dvd-je. A dvd a Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány dokumentumtárában található. Uo. Az illetõ személy kilétét nem sikerült beazonosítani. Uo. engedelmeskedjenek az új vezetõségnek, mert ezután Románia „minden fiának édesanyja lesz”, egyenlõséget fog biztosítani. Sütõ után Man Nistor beszélt, aki szintén üdvözölte a forradalom gyõzelmét. A rendszer végleges bukását jósolta meg, és a román néptõl idegen, távoli országból érkezõ monstrumnak nevezte a kommunizmust.61 Néhány, sebtében összeállított pontot is felolvastak: az ellátás javítása, a határok megnyitása, a benzinkvóták eltörlése, a karácsony szabad megünneplése. Az új vezetõség hangsúlyosan kérte a rend, fegyelem, a közbiztonság megõrzését és határozottan elítélte a jelentkezõ szórványos fosztogatásokat, üzletekbe történõ betöréseket.62 Fél négy után néhány perccel bejelentették, hogy kiszabadították a Securitate-ról az összes politikai foglyot. A 22-i eseményeknek két kiemelkedõ fontosságú pillanata volt. Az elsõ a diktátor házaspár bukásának pillanata és a megyei pártvezetés ebbõl bekövetkezõ hirtelen visszavonulása. A második fontos történés a kialakult politikai vákuum kitöltésének pillanata volt. Délután kettõ körül a tüntetõk vezérei, szószólói mellé megérkezett egy etnikailag vegyes értelmiségi csoport, amelyik átvette az események irányítását: Király Károly, Sütõ András, Man Nistor, Florian Aurel, Mihai Sin stb. Olyan személyekrõl van szó, akik kellõ késztetéssel rendelkeztek és feljogosítva érezték magukat az elõzõ rendszer bánásmódja miatt arra, hogy véleményt alkossanak, hogy beszéljenek a tömeghez, hogy befolyásolják az események alakulását. A Kultúrpalotában így összegyûlt vezetõk eldöntötték, hogy létrehozzák az elsõ listákat az újonnan javasolt vezetõkrõl. Ezekben az utcai hangadók és a megjelent értelmiségiek vegyesen szerepeltek.63 Közös megegyezéssel (habár voltak õt ellenzõ szórványos bekiabálások is) végül Király Károlyt jelölték elsõ számú vezetõnek, helyetteseinek pedig Man Nistort és a tüntetõ csoportok élén tevékenykedõ Sorin Moldovant.64 Az új szerv képviselõi közölték Bukaresttel, hogy Marosvásárhelyen minden rendben van, stabil a helyzet. Király és Moldovan 22-én délután négy körül elment a helyi rádió stúdióba, amely ezennel újrakezdte a sugárzást román és magyar nyelven egyaránt. „Fel vagyunk szabadulva. Nagy az öröm. Egy percre se feledjük, hogy a vállalatokban, a munkahelyen, ott nincsen teljes demokrácia, hanem ott parancsuralom van és mindenkinek teljesíteni kell a munkáját. Új adminisztráció lesz, még nem tudjuk, hogy fog kinézni, de minden esetre olyant szeretnénk építeni, ami megfelel egy demokratikus államrendszernek és teljesen ellentétben van azzal, ami eddig volt.” – olvasta Király Károly.65 Ugyanazon az estén megszervezték az üzletek, intézmények védelmét is, amelyet trikolóros karszalagos forradalmárok láttak el. A lakosság a tömbházak védelmét szervezte meg egy esetleges, a civil lakosságot érhetõ támadás elhárítása végett. A diverziók és rémhírek terjesztése már 22-én este elkezdõdött.66 Hírek érkeztek arra vonatkozóan, hogy tankok közelednek a Tudor lakónegyed felõl, 61 62 63 64 Uo. Uo. Interjú Moldovan Sorinnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 5. sz. Man Nistor marosvásárhelyi tanár, egykori politikai elítélt volt. Két ízben 1948–1955 és 1958–1964 között volt börtönben. A rendszerváltás idején tanárként dolgozott. 65 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 1. kazetta. 66 A rémhírek terjesztése országos jelenség volt. 35 hogy megmérgezték az ivóvizet, hogy támadás érheti a civil lakosokat. A hadsereg a visszaemlékezõk szerint az elsõ nap inkább kívülrõl szemlélte az eseményeket, nem avatkozott közbe, csupán a közbiztonság fenntartásában vállalt szerepet. A központi épületek közelében levõ Park Szállóban viszont, több visszaemlékezõ szerint, katonák állomásoztak néhány napig. Az új megyei vezetõség összeállításánál a jelenlevõk figyelembe vették a térség és a város etnikai szerkezetét is. Így, más magyarok által is lakott erdélyi nagyvárosokkal (Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti) ellentétben, Marosvásárhelyen a megyei nemzetiségi arányoknak megfelelõen voltak jelen magyarok is az új vezetõségben és a megye élén is egy magyar nemzetiségû vezetõ állt. Abban, hogy ez így alakult, szerepet játszott az a tény is, hogy a gyárakból nagy számban voltak jelen az utcákon, a tüntetéseken a magyar munkások és fontos volt Király Károly tekintélye és befolyása. Király közleményt adott ki a két megyei napilapban a román nyelvû Cuvântul liberben (Szabad Szó) és a magyar nyelvû Népújságban a megye élére álló új politikai szervezet, a már említett Testvériség Fórum, nevében. Arra kérte a lakosságot, hogy õrizzék meg a nyugalmat és a békét, mûködjenek együtt a hadsereggel, vegyék fel újra a munkát, tartózkodjanak az agressziótól, a bosszúállástól, engedelmeskedjenek és hajtsák végre a bukaresti szervek utasításait.67 A Maros megye élére álló új hatalmi szerv képviselõi azonnal, feltételek nélkül elfogadták a Ion Iliescu köré csoportosuló új politikai vezetést. Király visszaemlékezése szerint, az új megyei vezetõség még aznap, 22-én este találkozott a hadsereg, a rendõrség és a Securitate képviselõivel, ahol tisztázták a kialakult helyzetet és azt is, hogy a bukaresti utasítások alapján a Securitate a hadsereg alárendeltségébe került.68 Király beleegyezett abba is, hogy azok a Securitate-s alkalmazottak, akik veszélyeztetve érezték családjuk és önmaguk testi épségét, eltávozzanak családtagjaikkal olyan településekre, ahol nem ismerték õket.69 Man Nistor is beszámol a Securitate képviselõivel való találkozásáról. Az új hatalmi szervek iránti lojalitás fejében a rendõrség és a Securitate munkatársainak is garantálták a biztonságot.70 A diktátor bukása utáni elsõ zûrzavaros órákat a város komolyabb atrocitások nélkül vészelte át. Másnap, december 23-án reggel zajlott le Marosvásárhely fõterén, ahogy a korabeli sajtó nevezte, az elsõ szabad népgyûlés. Beszédet mondott: Király Károly, aki ismételten arra kérte a tömeget, hogy „fogjon munkához, ne vonjunk felelõsségre senkit, ne engedjük meg a közvagyon rongálását” és kijelentette, hogy a közelgõ karácsonyi ünnepekre mindenki szabadnapot kap. Felszólaltak még: Sabin ªimon a hadsereg nevében, Nistor Man, Vasile Pol, Dorel Pop, Alexandru Zaharagiu az ifjúság nevében, Báthory István, Sorin Moldovan, Aurel Sãmãrghiþan, Lestyán Ferenc, Fülöp Dénes, Szövérfi László, Ioan Neagoº (Segesvár), Viorel Truþã, Fodor Alexa, Vasile Fãrcaº, Kádár Jenõ és Cornel Gheorghe. Az összes felszólaló 67 68 69 70 36 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 1. kazetta. Király: Nyílt kártyákkal…i.m. 49–150. p. Uo. Interjú Man Nistorral.. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 6. sz. az egység, a nyugalom, a közrend megõrzésére kérte a hallgatóságot és, hogy vegyék fel a munkát és kezdjék el az újjáépítést a városban és a megyében.71 A két egykori pártlap, a Steaua Roºie és a Vörös Zászló helyett megalakult a már említett két napilap, a Cuvântul liber és a Népújság. 23-án, délután megalakult a Nemzetmegmentési Front Maros Megyei Ideiglenes Tanácsa (NMF MMIT). A tanácsban a fontosabb gyárak, üzemek, intézmények, a hadsereg és a történelmi egyházak küldöttei kaptak helyet, ezek közül természetesen nem hiányoztak az ún. önjelölt küldöttek sem.72 A tanács összetétele még mindig ideiglenesnek számított, várva a megye más részeibõl, intézményeibõl érkezõ küldötteket. A helyi lapokban közleményben értesítették a megye lakosságát, hogy „minden intézményi- és munkaközösség ismeri az igazán értékes szakembereket, akik a rossz emlékû párt vezetõi által teremtett áldatlan körülmények között is szakszerûen végezték el feladataikat. Ezeket az embereket kooptálni kell.”73 A rend és fegyelem megõrzése mellett az új hatalmi szervek legfontosabb feladata az volt, hogy biztosítsák a lakosság számára az alapvetõ életfeltételeket: fûtés, világítás, élelmezés. 23-án elsõ lépésként megalakult a lakosság élelmezéséért felelõs biztosság, kinevezték a mezõgazdaságért felelõs munkatársakat és az orvosi ellátást koordináló munkacsoportot. A fenti bizottságok hatáskörébe tartozott a segélyszállítmányok rendszerezése és szétosztása.74 23-án elkezdõdött az új városi vezetés megszervezése. Elõször azok az értelmiségiek jelentkeztek, akik a megmozdulások során keletkezett ûrt kívánták betölteni és megalakították az ideiglenes városi tanácsot, egyelõre szakbizottságok felállítása nélkül. A városi tanács elsõ felállásban magyar többségû volt. 24-tõl a hadsereg képviselõje, Ioan Judea ezredes töltötte be az elnöki tisztséget, Sanda Veronica 71 Cuvântul liber, 1989. december 24. 72 A NMF MMIT tagjai december 23-án: Banciu Maria (bíró), Bancu Emilian (sebész), Báthori István (lakatos), Béres András (egyetemi tanár), Bíro Helén (pedagógus), Blasech Adrian (tehnikus), Bota Mihai (õrnagy), Ceuºan Alexandru (tanár), Chinciºan Ioan (mérnök), Cãtãrig Ioan (mérnök), Ceuca Cornel (jogász), Csurkuly Sándor (munkás), Cojocaru Constantin (katonai parancsnok), Colceriu Anton (ezredes), Csibi János (tûzoltó), Dunca Ioan ªtefan (ügyvéd), Dãneºan Ioan (közgazdász), Dobre Enacu (tûzoltó), Fãgãraº Angela (kereskedelmi alkalmazott), Fülöp Dénes (református lelkész), Florian Aurel (nyugdíjas), Farkas Gyula (esztergályos), Demeter András (egyetemista), Fânaru Constantin Adrian (lakatos), Fodor Elek (gépkezelõ), Gudiu Mircea (szerszámlakatos), Grecu Gheorge (egyetemi tanár), Hajdu István (tudományos kutató), Hunyadi András (rendezõ), Ilyés Kinga (színész), Jakabffy Attila (mérnök), Gâlea Valer (mérnök), Gampe Árpád (programozó), Gheorghe Cornel (mérnök), Kiss András (közgazdász), Kádár Tünde Ildikó (mezõgazdász), Kocsis Sándor (egyetemsita), Körmöczky Zoltán (mérnök), Incze Edmond (villanyszerelõ), Moldovan Sorin (munkás), Király Károly (közgazdász), Man Nistor (tanár), Moldovan Florin (egyetemista), Kincses Elõd (ügyvéd), Markó Béla (író), Ballai Sándor (szobafestõ), Szepessy László (laboráns), Szabó György (orvos), ªuteu Mirecea (almérnök), Szabó László (tûzoltó), Scrieciu Ion (vezérõrnagy), Szász István (munkás), Sasu Emil (közgazdász), Sin Mihai (író), Sütõ András (író), Pol Vasile (munkás), Rãdescu Vlad (színész), Pop Dorel (mérnök), Todea Alexandru (pap), Olaru Dana (egyetemista), Tzala Gerhard (lakatos), Pol Mircea (mester), Oltyán László (író), Teodorescu Adrian (kereskedelmi alkalmazott), Timár Ferencz (tehnikus), Mihály József (fémforgácsoló), Vasluian Ioan (mérnök), Vodã Eugen (almérnök), Popa Emanoil (almérnök), Tõkés András (tanár), Pleºa Octavian (orvos), Walter József (közgazdász), Jenei József (lakatos), Târnãveanu Emil (mérnök), Faluvégi Attila (szerelõ), Mal Ionel (munkás). Cuvântul liber, 1989. december 24. 73 Uo. 74 Marosvásárhelyre, már a rendszer bukását követõ elsõ napon megérkeztek Magyarországról az elsõ segélyszállítmányok. 37 Moldovan és Weszely Tibor voltak az alelnökök, a titkári pozícióba pedig Iuliu Suciut választották meg.75 A Cuvântul liber 1989. december 26-i számában az NMF MMIT közleményben összegezte a rendszerváltás helyi eseményeit, történéseit.76 Közölték, hogy a Securitate szervek, minden felszerelésükkel, beleértve a gépjármûveket is, a hadsereg ellenõrzése, és alárendeltsége alatt állnak „és minden nagyobb vagy kisebb tevékenységük szigorú ellenõrzés alatt történik.”77 A közlemény szerint a közjavak és az emberek személyes biztonsága védelmében a fegyveres erõk közremûködnek és alárendeltségükbe tartoznak a Milícia, és „adott helyzetekben a Securitate”, a hazafias gárdák és az népõrségi alakulatok. Közölték továbbá azt is, hogy december 26-tól újraindult a termelés a vállalatoknál és a mezõgazdaságban. Tájékoztatták a lakosságot, hogy csak a hadsereg járõrei és a Népi Gárdák egyenruhájában lévõ tagjai állíthatnak meg és igazoltathatnak személyeket, gépjármûveket. Kérték, hogy lépjenek fel minden olyan személy, csoport ellen, akik rendbontó cselekményeket kívánnak elkövetni, vagy erõszakra uszítanak.78 2.3. A forradalom intézményesülése Az új hatalmi szerkezet viszonylagos politikai stabilitását az NMF -törvény határozata hozta meg. A december 29-i rendelet szabályozta az NMF vidéki szervezeteinek hatáskörét és összetételét. A diktátor házaspár bukása után bekövetkezett változások gyakorlatilag ezzel a törvényerejû rendelettel intézményesültek. Szabályozták a központ és a vidéki szervezetek közötti viszonyt és más rendeletekkel kiegészítve az új hatalmi szervek hatásköreit, feladatait, összetételét. Az NMF központ szervezetének alárendelt Bukarest municípiumi tanács és a megyei tanácsok 35–52, a municípiumi tanácsok 15–27, a városok 11–21, a községi tanácsok pedig 9–15 taggal rendelkezhettek. Az NMF helyi szervezetei feleltek a gazdasági élet megszervezéséért, az egészségügyért, oktatásért és a kultúráért. Ezekben a kérdésekben a helyi tanácsok egyszerû többséggel dönthettek. Az egykori néptanácsok különbözõ végrehajtó- és szakbizottságai, valamint a helyi közigazgatás szervei, a kulturális és társadalmi szervezetek a meglevõ struktúra alapján mûködtek, a diktatórikus és erõsen központosított rendszer hatalmi szerkezetének felszámolása pedig folyamatban volt.79 A törvény tehát valójában 75 76 77 78 79 38 Az NMF Marosvásárhelyi ideiglenes tanácsának összetétele: Borbély László (közgazdász), Culcear Iuliu (Hazafias Gárdák), Cuticãpean Petru (tanár), Csiha Kálmán (református lelkész), Gálfalvi György (író, szerkesztõ), Györgybíro Sándor (mérnök), Hajdu István (mérnök), Iosif Ovidiu (ügyvéd), Judea Ioan (ezredes), Király István (mérnök), Liebhart Mihail (sebész orvos), Moraru Cornel (szerkesztõ), Mircea Liviu, Magyari Lóránd Csaba (mérnök), Negruþiu Silviu (ortodox pap), Doru Opriºcan (mérnök), Ritz Tibor (lakatos), Roman Domide (kémikus), Szabó Lászlo, Somodi Gizella (mérnök), Târnãveanu Emil (mérnök), Tamás Lajos (ifjúsági küldött), Tamás Attila (orvos), Uifãlean Sorin, Vuþã Aurel (munkás), Weszely Tibor (tanár). Végrehajtó Bizottság: Ioan Judea elnök, Emil Târnãveanu, Wesely Tibor alelnökök, Iosif Ovidiu titkár, Liebhart Mihály, Borbély László, Uifãlean Sorin, Király István, Gálfalvi György tagok. Cuvântul liber, 1989. december 24. Uo. 1990. január 26. Uo. Uo. Cuvântul liber. 1989. december 28. az egypárti uralmi szerkezet felmorzsolását mondta ki, a többi állami szerv megõrizhette addigi/aktuális összetételét, szerkezetét, személyi állományát is. Az új törvény értelmében az NMF Maros megyei szervei igyekeztek megszilárdítani a kialakult politikai helyzetet a megyében. 1989. december 31-én a kora délutáni órákban a megye településein újonnan megválasztott vezetõket tanácskozásra hívták össze. A gyûlésen Ioan Judea elnökölt. A megyei rendõri vezetõk jelenlétében tisztázták az eddig felmerült politikai kérdéseket, elsõsorban a rendõrség helyzetét. Fontos bejelentésnek számított, hogy december 29-tõl a rendõrség a Front alárendeltségébe került.80 Jellemzõ, hogy az új városi vezetõ sem rendelkezett ekkor még világos politikai jövõképpel, a létezõ gazdasági, szociális, kulturális struktúrák érintetlensége mellett tette le a voksát, tehát semmiben sem helyezkedett szembe a központi elvárásokkal. Judea új magatartásformát kívánt a rendõrségtõl, és kijelentette, hogy senkit sem menesztenek a testületbõl. Felkérte azokat a rendõröket, akik kihágásokat követtek el, hogy jelentsék azt feletteseiknek és kérjék az áthelyezésüket.81 Fontosnak tartotta kijelenteni, hogy a nagycsaládos cigányoknak ezek után nem jár az ingyen kenyér, és határozottan leszögezte, hogy senkinek sem áll jogában leváltani a gyárak, üzemek vezetõit. Ugyanitt a rendõrség régi/új vezetõje, Gambra ezredes közölte a jelenlevõkkel, hogy a megyébõl egyetlen rendõr sem dezertált.82 Az új rendelet értelmében január 3-án a megyei vezetõség szintjén új választásokat szerveztek, hogy az új szervek a lehetõ legteljesebb mértékben urai legyenek az egész megyében a változások nyomán kialakult helyzetnek. Király Károly a megyei tanács újraalakulásának idõpontjában úgy fogalmazott, hogy a Front csupán helyettesíti a szétesett állami intézményrendszert, nem verseng pártként más szervezetekkel.83 Ami az NMF helyi szerveit és az RKP-t, illetve az elõzõ rendszer kapcsolatát illeti, teljes mértékben alkalmazkodott a bukaresti irányvonalhoz. „Ami az egykori vezetõket és pártaktivistákat illeti, nem ránk tartozik, mi nem foglalkozunk a párt létezésével, az a párttagok dolga.”84 A január 3-i ülés viszont óriási téttel bírt helyi szinten. Ez az ülés volt hivatott szabályozni az új hatalmi szervekre jellemzõ káderfluktuációt, rögzíteni a kialakult politikai helyzetet, a megye új vezetõségét. Elvileg ott és akkor dõlt el, kik, milyen csoportok vezetik az új választásokig a megyét, mekkora szerepet kap a hadsereg, mi lesz a bukott elit sorsa. A pillanat jelentõségét azonnal fölmérték az egymással rivalizáló személyek, csoportok. Nem hanyagolható el a kérdés etnikai oldala sem, milyen vezetõi tisztségeket sikerül megszereznie, illetve megtartani az 1989 elõtt háttérbe szorított, de az események után viszonylag jó pozíciókba jutott magyar elitnek. Az ülés tétjét jelezte az a tény is, hogy az idõközben országos feladatokkal megbízott Király Károly is haza utazott erre az alkalomra.85 80 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 1. Az NMF MMIT vezetõinek találkozása a Front és a rendõrség megyei képviselõivel. 81 Uo. f. 2. 82 Uo. f. 3. 83 Uo. f. 4. 84 Uo. f. 5. 85 Királyt beválasztották az NMF országos vezetõségébe, ahol alelnöki tisztséget kapott és õ felelt a kisebbségi 39 Minden fontosabb megyei intézmény, üzem, gyár küldött képviselõket, akik a források szerint körülbelül százan lehettek, ezért nem is jutott be mindenki az ülésterembe. Az említett torlódás miatt az alakuló ülés nem zajlott le feszültségmentesen, több iparág, intézmény is helyet követelt magának az új szerkezetben. Az új tanács megválasztásának kiinduló pontját a hadsereg képviselõinek jelenléte határozta meg. Király közölte az egybegyûltekkel, hogy a helyõrség parancsnokának helye van az új tanácsban, a hadsereg részére pedig négy helyet különítettek el.86 Vasile Þâra õrnagy felszólalásában világosan jelezte, hogy fontos szerepet szán a hadsereg helyi képviselõinek: „A hadsereg nevében beszélek, az õ képviselõje vagyok, engem küldtek elsõ ízben az emberek közé. Utólag Scrieciu úrral egyetemben arra kértek, hogy teremtsük meg a feltételeket az új demokratikus szervek megválasztásához.”87 A központi rendelet is kimondta, hogy a hadsereg képviselõinek helyet kell kapniuk az új szervekben. Marosvásárhely és Maros megye esetében a hadseregnek ez nem jelentett mást mint, hogy meg kellett tartania, ki kell bõvíteni a rendszerváltás pillanatában megszerzett pozícióit. Talán ez lehetett az egyik oka annak, hogy már ezen az ülésen felmerült Király Károly ún. funkcióhalmozása, azaz, milyen alapon töltheti be egy idõben az NMF országos alelnöki tisztségét és Maros megyei elnöki tisztséget? Király hajlandó lett volna lemondani. „Iliescu úr személyesen jelezte, egyetért azzal, ha gondok vannak, maradjak meg a megyei elnöki tisztségben is. Személyesen nem támogatom ezt a megoldást, túl sok munkával járna. Önökre bízom, döntsék el. Ami engem illet, nem ragaszkodom, hogy elnök is maradjak.”88 Man Nistor azt kifogásolta, hogy a lakosság nem örülne annak, ha a nómenklatúrából már ismert személy lenne az elnök.89 Király Károly helyi és országos szintû presztízse, ismertsége, az új országos vezetõséggel ápolt jó kapcsolatai mind olyan tényezõk voltak, amelyek megakadályozták a feltehetõen rivális csoportokat (jelen esetben pl. a hadsereg képviselõit) abban, hogy erõteljesen követeljék a megyei elnöki tisztségbõl történõ távozását. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a jelen levõ magyar küldöttek többsége határozottan kiállt Király mellett. Így Ferenczi Gyulának, a Bõrgyár képviselõjének javaslatára szavazásra bocsátották a kérdést és a többség úgy döntött, Király maradjon meg a megyei elnöki tisztségben. A hadsereg részérõl Ion Scrieciu, tartalékos tábornokot egyhangúlag elfogadták, Iovãnel Paul és Gheorghe Popa ezredesek helyett Bota Mihait es Þâra Vasilet90 választották be az új testületbe. Az ülés elsõ felében tisztázták az 51 tagból álló tanács összetételét, tehát eldõlt, hogy akkor mely intézmények képviseltetik magukat. Kisebb-nagyobb viták során kialakult az új tanács. Színházi berkekben az okozott gondot, hogy Mihai 86 87 88 89 90 40 problémákért is. ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 7. Az NMF MMIT vezetõinek találkozása a Front és a rendõrség megyei képviselõivel. Uo. f. 7. Uo. f. 43. Uo. f. 20–21. Bota Mihai, a Hazafias Gárda Maros megyei parancsnoka volt. Vasile Þâra a Honvédelmi minisztérium helyi alakulatánál töltött be õrnagyi tisztséget. Gingulescu vagy Vlad Rãdescu képviselje-e a román tagozatot. A magyar kulturális intézményeknek fenntartott helyre Sütõ András Markó Bélát javasolta, amit a testület el is fogadott. Záróbeszédében Király hangsúlyozta, hogy fontos a nemzetiségi jogok tiszteletben tartása, és hogy a törvény egyenlõ jogokat biztosít mindenkinek. Az ülés második része is fontos volt, hiszen az immár 51 taggal rendelkezõ új tanácsnak meg kellett választania a tényleges vezetõket. A jelenlevõ magyar képviselõk ez esetben is ragaszkodtak az etnikai arányok tiszteletben tartásához. Király azt javasolta, hogy az elnök, a jegyzõ, valamint a két alelnök legyen más-más nemzetiségû, így elkerülhetõek lesznek a viták. Javaslatát közösen el is fogadták. Tekintve, hogy Király többnyire Bukarestben fog tartózkodni, a megyei alelnökök megválasztásának volt a legnagyobb súlya. Király az általa képviselt irányvonal biztosítását egykori konzervgyári munkatársa, Valer Gâlea és Kincses Elõd ügyvéd személyében látta. A két alelnöki tisztségbe õket javasolta azzal indokolva döntését, hogy egy jogász és egy gazdasági szakember egészen jól kiegészítenék egymást. Moldovan Sorin, Pop Dorelt látta volna szívesen az alelnöki székben. Az alelnöki tisztségre érkezett viszont egy másik, ennél sokkal erõsebb jelölés is, Ion Scrieciu nyugalmazott vezérõrnagy személyében. Scrieciut többek között a helyõrség parancsnoka, Constantin Cojocaru, Vasile Þâra õrnagy, Gingulescu és Ion Pãtraºcu képviselõk javasolták az ún. egyensúlyteremtés végett, hogy ezzel is kiküszöböljék a „különbözõ kételyeket.”91 Király nem támogatta Scrieciu jelölését azzal érvelve, hogy a város élén is egy ezredes áll, a hadsereg így túlsúlyba kerülne. A vitás kérdés végül kompromisszummal oldódott meg. Király maradt elnöknek, de munkáját három alelnök hivatott segíteni.92 A hadsereg-pártiak viszont némi elõnnyel zárták a szavazásokat, hisz országos szinten is egyedi módon Scrieciut ún. elsõ alelnöknek választották meg, Gâlea és Kincses pedig maradtak alelnökök. Az elsõ alelnöki tisztség azért volt fontos, mert Király távollétében gyakorlatilag Ioan Scrieciu állt a megye élén. A megyei szervek összetétele a következõképpen alakult: Dan Bãculea jegyzõ, Dorel Pop az ifjúsági, Man Nistor az oktatás és tudományért felelõs, Virág György a gazdasági, Mihai Sin a mûvelõdési, Hârºan Viorel a környezetvédelmi, Jakabffy Attila pedig a kisebbségi bizottság élére került. Az NMF Maros megyei szerveinek választása során, ezen a fórumon merült fel elõször az ún. nemzetiségi kérdés. Az újonnan megválasztott elsõ alelnök kijelentette, hogy aki a nemzetiségi kérdésrõl beszél, az retardált. Scrieciu azzal támasztotta alá kijelentését, hogy az Amerikai Egyesült Államokban sem beszélnek nemzetiségi kérdésrõl közel száz éve, hisz mindenki amerikai. Álláspontja egyértelmûen a francia államnemzet koncepciót, vagy a Ceauºescu korszakban meghonosodott szocialista nemzetképet idézte.93 Az elhangzottakra Kincses Elõd reagált: kifejtette, hogy véleménye szerint igenis, beszélni kell a kérdésrõl, az ugyanis létezik.94 Az új megyei vezetés beiktatásának elsõ napján lezajlott rövid, de annál 91 AJCM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 21. Az NMF MMIT vezetõinek találkozása a Front és a rendõrség megyei képviselõivel. 92 AJCM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 23. Az NMF MMIT január 23-i ülésének jegyzõkönyve. 93 A szocialista nemzet fogalmáról részletesebben lásd: Novák: Aranykorszak?...i.m. 25–33. p. 41 velõsebb szóváltás mintegy elõre vetítette a tagok között majdan fellépõ potenciális vélemény- és nézetkülönbségeket. Az NMF területi szerveinek mûködését szabályzó rendelet értelmében január 8-án megalakult az ún. Megyei Polgármesteri Hivatal (Primãria judeþului Mureº)95, az állami közigazgatás legfelsõ helyi szerve, kinevezték az ún. megyei polgármestert és a hivatal vezetõségét: Gabor Valeriu polgármestert, Burkhárdt Árpád alpolgármestert, Viorica Matei titkárt (jegyzõ), Ioan Chirpelean, Cornel Ceuca, Rettegi Károly, Nicolae Ciurcã, Walter József és Sándor Júlia tagokat.96 2.4. Régi–új elit Maros megyében és Marosvásárhelyen Maros megyében akárcsak Romániában, a diktatúra szorítása miatt nem szervezõdött jól körülhatárolt ellenzéki mozgalom. Többek között ennek tudható be az is, hogy a helyi pártvezetés összeomlását követõ vákuumba egy viszonylag heterogén csoport tört be, akik között az átalakulás elsõ szakaszában megtaláljuk a tüntetõk néhány vezéregyéniségét (Sorin Moldovan, Angela Fãgãraº), illetve azokat a személyeket, akik erre a történelmi szerepkörre önként jelentkeztek: egykori politikai foglyokat (Man Nistor), a Ceauºescuval szembeforduló egykori RKP aktivistákat, etnikai disszidenseket97 (Sütõ András, Király Károly). Az idõ múlásával, december 23-án ez a csoport kiegészült a megyében mûködõ gyárak és üzemek, kulturális intézmények, egyházak és a hadsereg képviselõivel. Az elsõ órákban, napokban a közös ellenségkép és a hatalomváltás okozta zûrzavar orvoslása fogta össze ezt, a minden szempontból heterogén csoportot. A nyilvános tereken, erkélyekrõl elhangzó kiáltványokban, szónoklatokban megfogalmazott általános követelések is az egyetemes szabadságjogok megszerzésére fókuszáltak, a közellátás és a közbiztonság javítására irányultak, a régi rendszerhez esetleg még hûséges elemek eltávolítását célozták meg. A tüntetõ munkások vezérei és a gyárak küldöttei egyértelmûen a mûszaki értelmiség felé billentették a mérleg nyelvét.98 Az NMF Maros megyei szervezetének társadalmi összetétele az elsõ idõszakban a következõképpen festett: orvosok (3), technikusok, mérnökök, közgazdászok (23), ügyvédek, jogászok (4), humán értelmiségiek (színész, író, szerkesztõ, tanár, diák), egyéb értelmiségi kategóriák (18), papság (2), munkások, parasztok (18), katonák, tûzoltók (7). A munkás- és földmûvelõ származású tanácstagok jelenlétét két tényezõvel magyarázzuk: a tüntetõk közül kiválasztott tagok voltak, illetve a tanácsba történt beválasztásuk a „forradalom” társadalmi egységét és a szolidaritást példázni hivatott gesztusként értékelhetõ. Számuk az állandó személyi változások során, 94 95 96 97 98 42 AJCM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 22. Az NMF MMIT január 23-i ülésének jegyzõkönyve. A prefektúra intézményének korabeli megnevezése. Cuvântul liber, 1990. január 9. Etnikai disszidensként tekintünk azokra a személyekre, akik nem a kommunista ideológia bírálata, hanem a véleményük szerint rosszul alkalmazott nemzetiségpolitika miatt vállalták a konfrontációt a pártvezetéssel. Romániában a mérnökökbõl és mûszaki középkáderekbõl régóta túltermelés volt, õk kerültek a termelés folyamán leginkább döntés közeli pozíciókba. valamint a politikai élet lassú szakszerûsödésével, a politikai pártok megjelenésével folyamatosan csökkent. A gyárak, üzemek második vonalából érkezõ technokraták szaktudására szükség volt az átmenet nehézségei közepette. A politikailag nem kompromittálódott értelmiségiek szerepe is meghatározó maradt. Nyilvánvaló volt, hogy a közvélemény kritikájának leginkább kitett megyei és városi tanácsba elvileg nem kerülhettek be olyan személyek, akik vezetõ politikai tisztséget töltöttek be a Ceauºescu-korszakban. Kivételt Király Károly, Sütõ András vagy Ion Scrieciu jelentettek. Király és Sütõ KB tag, illetve póttag volt, de kegyvesztetté váltak, Scrieciu pedig vezetõ katonatisztként tagja volt a hatvanas évek végén a megyei pártbizottságnak. Sütõnek (aki megyei tanácsosi tisztségérõl január elején amúgy is lemondott Markó Béla javára) és Királynak a nemzetiségi jogtiprás ellen folytatott korábbi kritikája, kvázi disszidensként való megítélésük kölcsönzött legitimációt és ismertséget. Scrieciu pedig a diktatúra puhább idõszakában töltött be, a közvélemény számára teljesen ismeretlen tisztséget. Az NMF Maros megyei vezetõ szerveinek megválasztásakor két fontos kérdés merült fel: a hadsereg képviselõinek jelenléte, illetve az etnikai összetétel. Köztudott dolog, hogy a decemberi romániai eseményekben jelentõs szerepet játszott a hadsereg, mind Nicolae Ceauºescu megbuktatásában, mind a bukás elõtti tüntetések elleni megtorlásokban.99 Egy dolog biztosnak mondható, Iliescu és csapata a hadsereg támogatása nélkül nem vehette volna át hatalmat és hosszú távon nem is tarthatta volna azt meg. A szétesõ párt- és állami szervek hiányában, a rendõrség és a Securitate kompromittálódása miatt, a tüntetõk mellé álló, szégyenfoltjait részben így feledtetni tudó hadsereg számított lényegében az egyetlen biztos pontnak. A bukaresti vezetés nem lehetett biztos abban, hogy bizonyos esetekben a felmorzsolódó vidéki politikai szervek helyét milyen helyi csoportok veszik át. A hadsereg a maga centralizált rendszerével viszont képes volt megtartani a belsõ egységét és kontrollját egyaránt. Másrészt pedig a hadsereg, mint a nemzeti egységet és az országot védelmezõ intézmény tudatában volt e szerepkörnek és igyekezett mindent megtenni, hogy megfeleljen az új hatalom elvárásainak. Véleményünk szerint ezzel magyarázható, hogy ahol lehetõség nyílt és az új elitek nem fejtettek ki ellenállást, ott a hadsereg képviselõi kulcspozíciókat szereztek meg (Szatmárnémeti, Nagyvárad).100 Így történt ez Marosvásárhelyen is, ahol néhány katonai vezetõ már az elsõ napokban megtette az ehhez szükséges lépéseket. December 24-én a városi vezetõség megválasztásakor a hadseregnek már külön jelöltje volt Ioan Judea személyében. Gheorghe Popa így emlékszik vissza az elsõ lépésekre: „Judea megkeresett és azt mondta, tudd meg, hogy te vagy az egyetlen, aki átveheti a vezetést itt. Én? Nekem fontos beosztásom van, nem engedhetem ezt meg magamnak, fõleg ha 99 A hadsereg szerepérõl lásd: Armata românã în revoluþia din decembrie 1989. Coord. Costache Codrescu. Institutul de Istorie ºi Teorie Militarã, Bucureºti, 1994. és Peter Siani-Davies: Revoluþia românã din decembrie 1989. Humanitas, Bucureºti, 2006. 82–206. p. 100 Lásd Sárándy Tamás erre vonatkozó kutatásait. Sárándy Tamás: Forradalom és rendszerváltás Szatmár megyében. Kézirat. 2012.Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár. 43 kitör egy konfliktus a határon. Én feleltem az ellátásért, egyes dolgokért közvetlenül, más esetben pedig szállításért az összes fegyvernem esetében. Ha akadozik a csapatok ellátása, lehet bármilyen technikád. Ha nincs üzemanyag, lõszer, élelem a katonáknak, ha nincsenek kellõképpen felszerelve, nem biztosított az elszállásolásuk, kudarcra vagy ítélve már a kezdetektõl. Szeretnéd te? Igen, válaszolta.”101 Judeat tehát a hadsereg, a Nemzetvédelmi Minisztérium nevében jelölték a városi elnöki tisztségbe: „A Nemzetvédelmi Minisztérium nevében van egy jelölésünk, Ioan Judea mérnök-ezredes mondtam és bemutattam Judea katonai pályafutását, gazdasági tapasztalatait... Judeát nem ismerték a városban, nem töltött be addig magas tisztséget, nem volt parancsnok vagy parancsnok helyettes, tehát senki se tudott róla, se jót, se rosszat, egyöntetûen elfogadták, így õ lett az elsõ városi elnök.”102 Megyei szinten, mint említettük, Scrieciu nyugalmazott tábornok kapta meg a hadsereg számára a legmagasabb elérhetõ tisztséget. Scrieciu bekerülése a hatalmi szervekbe azért volt nehezebb, mint a Judea ezredesé, mert a megyei tanács alakult meg elsõnek, ott tömörültek mind a tüntetõk vezérei, mind pedig a rendszerváltásban részt venni kívánó csoportok. Amint láttuk, maga az új megyei elnök, Király Károly fogalmazott meg fenntartásokat a hadsereg túlzott szerepvállalásával szemben. Király Károly személye viszonylag elmozdíthatatlannak számított, de állandó távolléte miatt gyakorlatilag Maros megye élén is nyugalmazott katonatiszt állt. Azzal, hogy Király saját maga által javasolt embert juttatott több vezetõ pozícióba (Gâlea Valer, Kincses Elõd, Virág György), etnikai szempontból is egy viszonylagos egyensúlyhelyzet alakult ki. Király Károly személyében a legfelsõ pártvezetés által egykor kegyelt, magyar származású vezetõje volt Maros megyének. A diktatúra bukásának pillanatában õ volt az a személy, aki kellõ ismertséggel, tapasztalattal rendelkezett ahhoz, hogy az események élére álljon, Bukarestben és Marosvásárhelyen is egyaránt elfogadják. A hetvenes évek elején vált kegyvesztetté, saját elhatározásból vált a rendszer ellenzõjévé.103 A másfél évtized viszonylag elegendõ volt ahhoz, hogy a köztudatban megkopjon pártaktivista múltjának emlékezete, bár, mint említettük, történtek erre nem túl erõteljes utalások. A Szabad Európához intézett levelei, amelyben a diktatúra nemzetiségpolitikáját bírálta, nagy népszerûséget szereztek számára a magyar lakosság körében. A személyérõl, az õt ért támadásokról szóló, néha misztikus történeteket szinte mindenki ismerte. Jó kapcsolati tõkével rendelkezett Bukarestben, az új vezetés számos tagját személyesen is ismerte. Úgy tûnt, Király személye az elsõ napokban mindenki számára garanciát jelentett. Bukarest és Iliescu azt remélhette tõle, hogy Maros megye nem fog a radikalizmus útjára lépni, a marosvásárhelyi magyarok pedig az etnikai ügyek képviselõjeként tekintettek rá. A helyi románság és a román elit pedig azt nyugtázhatta, hogy noha magyar vezetõ került a megye élére, legalább olyan személyrõl van szó, aki valamikor integrált része volt a román államvezetésnek. 101 Interjú Gheorghe Popaval. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 4. sz. 102 Uo. 103 Novák: Aranykorszak?…i.m. 80. p. 44 Ami az etnikai arányok tiszteletben tartását illeti – elsõsorban a magyar képviselõk jelenlétére vonatkozóan – már az elsõ pillanatokban megmutatkozott ennek fontossága. Megjegyzendõ, hogy a kérdés kényes természetét már az elején a román képviselõk többsége is belátta, és a rendszerváltás elsõ napjaiban komolyabb kifogások ez ellen nem is hangzottak el. Nistor Man, az új vezetés egyik fontos tagja december 22-én délután, a Kultúrpalotába érkezése pillanatában a következõket nyilatkozta: „Megteszünk minden tõlünk telhetõt annak érdekében, hogy jól jöjjünk ki ebbõl a helyzetbõl. Mindig a románok és magyarok, a magyarok és a románok, németek és más nemzetiségek közötti testvériségért harcoltam. Ez a mi fegyverünk. Nincs többé sovinizmus. Felkérem a magyar kollegákat, nyugodjanak meg, nyugtassák meg az embereket az utcán, mert errefele jövet azt hallottam, hogy egyeseknek még akadna bizonyos mondanivalójuk. Megkérem önöket a történelmi felelõsség nevében, hogy ne hazudjunk egymásnak, legyünk nyitottak egymáshoz.”104 A román fél számbeli túlsúlyát amúgy egyetlen fórumon sem veszélyeztette semmi, ugyanakkor magyarok is elfoglalhattak néhány fontos pozíciót. Megyei viszonylatban ebben nagy szerepet játszott Király Károly, aki mint említettük, megfelelõ taktikai érzékkel hozott helyzetbe néhány személyt közvetlen környezetébõl. Az 51 tagú megyei tanácsban 28 román képviselõt választottak be, 20 magyart és három németet. A megyei tanács végrehajtó bizottságának öt román és négy magyar nemzetiségû tagja volt. A városi tanácsnak 13 magyar tagja volt, 12 román és egy német. A tanács élén Judea ezredes személyében román elnök állott, a városi végrehajtó bizottságban pedig négy-négy román és magyar, illetve egy német tag mûködött.105 Azokban a politikai intézményekben (megyei és városi tanácsok), ahol jelentõs személyi cserék történtek, a marosvásárhelyi és Maros megyei magyarság számarányának megfelelõen jutott pozíciókhoz. Ugyanakkor a közvélemény elõtt kevésbé ismert intézményekben (rendõrség, közigazgatás, gazdasági egységek, országos alárendeltségû intézmények) nem került sor jelentõsebb mértékû személycserére. 2.5. Az átmenet problémái Marosvásárhelyen és Maros megyében Az NMF bukaresti központja törvényerejû rendeletekkel próbálta meg egységes mederbe terelni az országos folyamatokat. Elõírták a területi szervek hatásköreit, szerkezeti felépítését stb. A helyi problémák kezelését viszont a központ az NMF területi szerveinek hatáskörébe utalta. Így az újonnan megalakult vezetõ szervekre már az elsõ napoktól kezdõdõen rengeteg megoldandó feladat hárult. Elsõdleges probléma a közbiztonság fenntartása volt. Említettük, hogy az elsõ napokban karszalagos forradalmárok biztosították a helyi tanács épületét, egyes üzleteket és a civil lakosság is szerepet vállalt a közrend fenntartásában a 104 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 1. kazetta. 105 Judea ezredes emlékirataiban kifogásolta ezt a felállást is, Târnoveanu Emil vegyes (román–magyar) származására utalva nem kevesebbet állított, mint hogy a magyarok túlsúlyban voltak a városi tanácsban. Ioan Judea: Cumpãna lui martie...i.m. 39. p. 45 lakótelepeken. Az elõzõ rendszer a rendõrséget elnyomó szervként is használta, így szinte törvényszerû volt, hogy a fordulat után az egykori milíciának újra kellett pozicionálnia magát. A rendõrök szerepzavarát a bukás pillanatában rögzített képek is bizonyítják, de az egykori visszaemlékezõk is hasonló történetekrõl számolnak be. „23-án este egy milicista altiszttel találkoztam... Még most is magam elõtt látom. Civil ruhában volt, de isten tudja mikor ölthette utoljára magára, a nadrág túl kicsi volt. Hozzá volt szokva az egyenruhához, nem igazán figyelt oda a civil öltözködésre. Tehát túl rövid volt a nadrágja. A központban futottunk össze, felismertem, szabadkozni kezdett, hogy egy rokonát látogatta meg. Jaj, öregem, jogod van közlekedni. Menj és végezd a dolgod nyugodtan.” – meséli a forradalmárként vezetõ tisztségbe került Moldovan.106 A rendõrség parancsnoka december 31-én bejelentette, hogy egyetlen rendõr sem dezertált el a forradalom során, de idõvel néhány településrõl jelezték, hogy a rendõrre lenne szükség, mert az elõzõ eltávozott.107 Ugyanakkor több vidéki településrõl azt jelezték, hogy gondok akadnak a közbiztonsággal, vannak személyek, aki visszaélnek a helyzettel.108 A szerepzavar és a tanácstalanság a Securitate munkatársaira is jellemzõ volt. Említettük, hogy az állambiztonsági hivatal Maros megyei alkalmazottai a hadsereg alárendeltségébe (oltalma alá) kerültek és Király azt is engedélyezte, hogy a helyzetüket veszélyesnek megítélõ belügyis káderek ideiglenesen elmenekítsék családjukat. Gheorghe Bãnescu, a Securitate Maros megyei szerveinek egykori alkalmazottja visszaemlékezéseiben azt írja, hogy 22–23-án több szomszéd is jelezte, hogy veszélyben van, akár meg is lincselhetik.109 Az átmenet egyik legvitatottabb kérdésének helyi szinten is az elõzõ rendszerhez kapcsolódó elitek sorsa és az új hatalomnak a bukott rendszerhez való viszonyulása számított. Az új bukaresti vezetés már az elsõ napoktól kezdõdõen egy sor gesztussal, késõbb pedig rendeletekkel egyértelmûvé tette, hogy nem áll szándékában egy számára zavaros és politikailag bizonytalan manõverbe kezdeni ebben a kérdésben. Iliescu tisztában volt azzal, hogy a bukott rendszerhez különbözõ szálakkal kötõdõ elitcsoportok akkora politikai és gazdasági súllyal bírnak, hogy azok megbolygatása komolyan veszélyeztethetné az amúgy is törékeny új hatalmi szervek létét, mûködését. A rendszerváltás elsõ napjaiban az új vezetõk többsége Maros megyében is elsõsorban stabilitásra vágyott. Igyekeztek elkerülni a helyi elszámoltatásokat, nem akartak fölöslegesen feszültséget kelteni annak reményében, hogy az igazságszolgáltatás menet közben teszi a dolgát és rendezi ezt a kérdést.110 Említettük, hogy a Securitate-t a hadsereg alárendeltségébe helyezték. „Amikor kitört az a bizonyos dolog, a Securitate szervei letették a fegyvert, elzárták azokat és összegyûltek egy helyre. A hadsereg védelme alá helyezték õket. Egyesek azt mondták, hogy le voltak tartóztatva, de ez nem igaz. A hadsereg védelme alatt 106 107 108 109 110 46 Interjú Sorin Moldovannal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 5. sz. AJCM, Inv. 36/1990. Dos. 6. 1–123. p. Az NMF vidéki szervezeteinek a MMIT-hez intézett beadványai. Uo. Gheorghe Bãnescu: Demers pentru adevãr. Consemnãri. Târgu Mureº, 2010. 297. p. Kivételt néhány település képezett: Hargita és Kovászna megye vagy Kudzsir városa, ahol rendõrõket lincseltek meg. voltak.”– mondta el Scrieciu.111 Király és Judea elsõ nyilatkozataikban azt hangsúlyozták, hogy kerülni kell a leszámolást, a személyes bosszúállást. Fontos szempont, fõleg az események késõbbi alakulását illetõen, hogyan tekintett az új vezetõség a régi elitre. Az új hatalmi szervek román tagjainak egy jelentõs része a különbözõ párt- és állami szervek személyi állományában elsõsorban az államiság, a közigazgatás képviselõit látta, kevésbé egy elnyomó rendszer végrehajtóit. Természetesen, kivételt képezett a kimondottan politikai intézmények csúcsvezetõsége vagy a decemberi események során kompromittálódott katonai, vagy rendõrségi és Securitate-s alkalmazottak. A kollektív bûnösség elve egy adott intézménnyel szemben (talán a Securitate képvisel esetenként kivételt) részükrõl sose merült fel. A katonaság soraiból kikerült vezetõk többsége a nacionalizmus felé hajló konzervativizmust képviselte, számos állami, intézményi struktúrában a személyi folytonosságot támogatta. Scrieciu, pl. úgy vélte, hogy a gyárak, üzemek vezetõit politikai szerepvállalásuk ürügyén nem kell elmozdítani pozícióikból. „Egyetlen igazgatót sem váltottam le, amíg vezetõ voltam. Mindegyik tette a dolgát, jó emberek voltak, ismertem õket. A gyárak vezetõit a helyükön hagytam, mert jók voltak és tették a dolgukat... Az emberek tették a dolgukat, senki sem kérdezte õket, nem tettünk lépéseket ellenük, hogy ez pl. kommunista volt, csukjuk le. Nálunk ilyenre nem volt példa. Még a vezetõk ellen sem foganatosítottunk lépéseket...”112– elevenítette fel Scrieciu a Maros megyei rendszerváltás pillanatait. Egy 1990 márciusában keltezett iratból kiderül, hogy a régi rendszer kádereinek átmentésében létezett egyfajta szervezettség helyi szinten is. Az új hatalmi szervek az egykori pártaktivistákat új munkahelyekre irányították. A március 5-én keltezett iratban azokat a Maros megyei aktivistákat sorolták fel, akiket ugyan áthelyeztek más munkakörbe, de az adott intézmény nem fogadta vagy az illetõ aktivista nem fogadta el a felkínált új állást. A cukorgyárba, a tanfelügyelõségre, a megyei könyvtárba, a statisztikai hivatalhoz, az egészségügybe és más helyi intézményekhez helyezték ki a volt pártmunkásokat. Március elejéig a megyei KISZ szervezet 75 tagjából 65-nek találtak állást, a Szakszervezet 24 tagja közül mindenki új munkahelyhez jutott. Az új szervek ezek után szándékoztak felvenni a kapcsolatot az egykori községi párttitkárokkal, rendezni azok helyzetét.113 Kisebb vihart kavart a megyei vezetõségben az a tény, hogy Viorel Igreþ, egykori Maros megyei elsõ titkár mindennemû felelõsségre vonás nélkül tehergépkocsikat küldhetett ingóságaiért és azokat szabadon elszállíttatta. 114 A rendszerváltás elsõ napjaiban ténylegesen a rend helyreállítása volt az alapvetõ cél, az idõ múlásával viszont, ahogyan a helyzet stabilizálódott, fokozatosan elõkerültek az átmenet problematikus kérdései. Az NMF MMIT januári összesítésében már körvonalazódtak a fõbb problémakörök. Számos beadvány érkezett a megyei tanácshoz, amelyekben különbözõ üzemi, gyári munkásközös111 112 113 114 Interjú Ion Scrieciuval. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. interjúk. 7. sz. Uo. AJCM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 25–26. Az NMF MMIT január 23-i ülésének jegyzõkönyve. Uo. f. 66. Igreþ ellen késõbb indult eljárás, amely során letartóztatták, de aztán viszonylag gyorsan fel is mentették. 47 ségek azt nehezményezték, hogy nem váltották le az elõzõ rendszerhez kötõdõ vezetõket. Beadvány érkezett az Augusztus 23 Bútorgyárból, az UJCOOP-tól115. Az ICSMI-tõl116 180 aláíró azt nehezményezte, hogy Carmen Banc, az egykori megyei elsõ titkár, Iosif Banc lánya, 1989 elõtt visszaélt politikai hatalmával és ennek ellenére sem váltották le. Az ICSAP117 munkaközössége Olimpiu Langa ellen gyûjtött aláírásokat, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal egy csoportja Matei Viorica, a megyei RKP bizottság egykori tagja ellen emelt kifogásokat, a régeni IFET118-nél pedig Dumitru Argint személye kavart vegyes érzelmeket.119 Ugyanakkor több iskolából is azt jelezték, hogy nincsenek megelégedve az új vezetõséggel. Néhány, külföldre távozott román állampolgártól érkeztek olyan jelzések, hogy vissza szeretnének térni az országba, és néhányan az állami tulajdonba került lakásaikat is vissza akarják szerezni.120 A fentiekhez hasonló vitás kérdések már január elejétõl napirendre kerültek az NMF MMIT ülésein. Az egyik ülésen Tõkés András képviselõ felvetette a Securitate kérdését, pontosabban azt, hogy tisztázni kellene a helyzetüket, mert félõ, hogy eltûnnek a besúgók iratai. Scrieciu tábornok azzal ellenérvelt, hogy meg kell õrizni a stabilitást, az igazságszolgáltatás dönt ezekrõl a kérdésekrõl.121 A megyei elsõ alelnök közölte, hogy Constantin Cojocaru katonai parancsnok hamarosan ismertetni fogja az általa végezett vizsgálat eredményeit a Securitate embereit illetõen, azt hogy kit hová helyeznek, kiket nyugdíjaznak, kiknek a tevékenységét vizsgálják majd ki.122 Január 13-án Tiberiu Traca és Ioan Ciobota, a Katonai Ügyészség részérõl beszámoltak az eddigi eredményekrõl. Beszámolójukból szinte teljes mértékben hiányoztak a konkrétumok. Traca elmondta, hogy folynak a vizsgálatok, de senki sem vállalja, hogy tûzparancsot adott volna ki Maros megyében. Az egykori pártvezetõket január közepén még nem hallgatták ki. A sortûzzel kapcsolatosan a késõbb elfogadott hivatalos verziót mutatta be, miszerint 21-én este az emberek fölmásztak a harckocsira és úgy lõttek rájuk. A vizsgálóbizottság tagjai alig rendelkeztek kész és konkrét válasszal, még a 21-én este letartóztatott és bántalmazott személyek ügyében sem.123 A forrásokból kiderül, hogy a kádercsere kérdése nem csak az elit szintjén jelent meg. A különbözõ munkahelyeken egyre erõteljesebben követelték a régi rendszerben vezetõ pozíciókat betöltõ személyek távozását, leváltását. A Front vezetõségéhez január során rengeteg beadvány érkezett. Egyes munkaközösségek esetenként a teljes régi vezetõséget le szerették volna váltani. Január 13-án kisebb, spontán tüntetés zajlott le, amelyen a résztvevõk erõteljesebb fellépést kértek a Front 115 116 117 118 119 120 121 122 123 48 Uniunea Judeþeanã a Cooperativelor de Consum – Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetsége. Intreprinderea Comercialã de Stat pentru Mãrfuri Industriale – Ipari Árukereskedelmi Vállalat Intreprinderea Comercialã de Stat pentru Alimentaþie Publicã – Közélemezési Vállalat Intreprinderea Forestierã de Exploatare ºi Transport – Fakitermelõ és Forgalmazó Vállalat AJCM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 105. Az NMF MMIT VB január 26-i ülésének jegyzõkönyve. Uo. f. 105. Uo. f. 34. Az NMF MMIT január 8-i ülésének jegyzõkönyve. Uo. f. 35. Uo. 6. f. 51–53. Az NMF MMIT január 13-i ülésének jegyzõkönyve. vezetõségétõl ebben a kérdésben, követelték, hogy tisztázzák a Securitate helyzetét, illetve azt, hogy kik lõttek Marosvásárhelyen a tömegbe. A tüntetésen Kincses Elõd mondott beszédet. Kincses azt hangsúlyozta, hogy személyes véleményét osztja meg a hallgatósággal, nem a Front nevében beszél. Sürgette a véleménye szerint elmaradt felelõsségre vonást, ugyanakkor határozottan elutasította annak kollektív formáját. Kincses felhívta a résztvevõk figyelmét arra, hogy különbséget kell tenni a régi kommunista mozgalmárok és az RKP késõbbi káderei között.124 A megyei Front vezetõsége megosztott volt ebben a kérdésben. A többség nem kívánt radikális fellépést ellentétben Kincses Elõddel vagy Jakabffy Attilával, akik hamar a kérdés szószólóivá váltak. A január 26-i ülésen Jakabffy és Gâlea között alakult ki vita az Útügy élén álló Emil Veþian személye miatt, akit Jakabffy szerint le kellett volna váltani, mert elõzõleg párttitkár volt.125 A kérdéses vezetõk döntõ többsége román nemzetiségû volt, az õket bíráló új vezetõk és munkaközösségek többsége pedig magyar. A probléma rohamos tempóban etnicizálódott.126 Az említett magyar vezetõk a kettõs (nemzeti és politikai) elnyomás okozóit látták a régi elit tagjaiban és az utca minimális támogatásával igyekeztek minél korábban dûlõre vinni ezt a kérdést, sokszor nem számolva azzal, hogy ezt a folyamatot központi szinten sem támogatják. Februárban a NEIT egyik ülésén Kincses Elõd arról is beszámolt, hogy megbeszélése volt néhány katonatiszttel, akikkel nézeteltérései támadtak.127 A bejelentés arra enged következtetni, hogy Kincses és a hadsereg néhány tisztképviselõje között komolyabb nézeteltérés létezett. A magyarság térnyerése tematizálódott. Az átmenet kérdései között kiemelkedõ szereppel bírt a gazdasági bizonytalanság. A jelentésekbõl az tûnik ki, hogy az általános helyzet egyáltalán nem volt megnyugtató. Január második felében is léteztek olyan üzemek, amelyek az elõzõ évekhez képest 50% alatt teljesítettek és a legtöbb gazdasági egységben, a már említett politikai ügyek miatt forrott a hangulat.128 A január 26-i NMF ülésen ismertették a vezetõséggel, hogy a fenti állapotokat csak rontja az a tény, hogy egyesek nagyobb tételben vásárolnak élelmiszert és ez esetenként nehézséget okoz az ellátásban. Cornel Ceuca, a Kereskedelmi Igazgatóság vezetõje szerint akkor 11 napra volt biztosított a megye zavartalan élelmiszerellátása és a nagyobb biztonság kedvéért el kellene érni a 15 napot. Egyes üzemekben személyi változások történtek, kérte a tanácsot, ne támogassák az állandó cseréket, mert ezzel úgymond megingatják az illetõ üzemek termelõ tevékenységét.129 Elena Toncean, a Munkaügyi Hivatal képviseletében arról számolt be, hogy 5400 munkanélkülit regisztráltak a megyében, ami korábban ismeretlen fogalom 124 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 4. kazetta. 125 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 99. Az NMF MMIT VB január 26-i ülésének jegyzõkönyve. 126 Etnicizálódás fogalma alatt azt értjük, hogy jelen esetben a rendszerváltás utáni politikai, gazdasági átmenet kérdéseit az etnikai jellegû viták felülírják, túlzott nemzeti tartalommal ruházzák fel, az etnikai elkülönülés meghatározó törésvonallá válik. 127 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 136. Az NMF MMIT január 29-i ülésének jegyzõkönyve. 128 Uo. f. 66. Az NMF MMIT január 13-i ülésének jegyzõkönyve. 129 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 92. Az NMF MMIT VB január 26-i ülésének jegyzõkönyve. 49 volt. Ezek 25–30 %-a falun él és szakképzetlen. A jelentések szerint több faluban is felszínre került az ún. cigánykérdés. A cigányokról olyan hírek érkeztek, hogy esetenként veszélyeztetik a közbiztonságot, illetve hogy munkát követelnek.130 Egy felszólalásból az is kiderül, hogy állítólag a cigányok képviselõit behívták a rendõrségre, hogy közöljék velük „ne csináljanak több butaságot.”131 Az oktatásban sem volt sokkal biztatóbb az általános helyzet. Elena Petra, a tanfelügyelõség képvislõjének jelentése alapján 790 megoldásra váró kéréssel kell szembenézniük, amelyekben többek között szerepel: a külföldrõl visszatért egykori tanárok helyzete, akik helyett idõközben másokat neveztek ki; a magyar osztályokban tanító román tanárok katedrája; a megyébe hazatérni akaró kihelyezettek álláskérvényei. A jelentés szerint ezeket kérdések csupán részben, mintegy 35 százalékukat oldották meg január végéig. Vezetõválasztásokat tartottak az iskolákban, de még így is legalább 50 panasz érkezett a tanfelügyelõséghez. Új iskolai választásokat a tanfelügyelõség nem engedélyezett.132 A történésekbõl világosan kiderül, hogy a politikai vihart túlélõ, pozícióit megõrzõ régi gazdasági és kulturális elit mindenképp a status quo megõrzésében volt érdekelt. A gazdasági kérdésekben is ütköztek a vélemények. Az idõközben újraalakult történelmi pártok a magántulajdon teljes visszaállítását szorgalmazták, a Front több képviselõje pedig (Iliescuval az élen) egyfajta átmenetet képzelt el megoldásként. A kollektív gazdaságok esetében pl. a szövetkezeti státust kívánták megtartani.133 A téli idõszak ellenére a kérdés akut formákat öltött Maros megyében is. „Felmerült ez a probléma nálunk is, és én fel is tettem a kérdést, hogy állunk a régi struktúrákkal? Azt mondtam, maradjanak meg ezek a struktúrák, maradjanak meg a kollektív gazdaságok, a gépállomások, esetleg nevezzük másképpen. Ne kollektív gazdaságnak nevezzük majd, hanem szövetkezetnek, társasnak. Amikor elmondtam ezeket a dolgokat, a parasztpártiak és a liberálisok lehurrogtak, azt mondták, hogy tábornok vagyok és kommunista.”134 – meséli Ion Scrieciu. A falvakban felemás volt a helyzet. Egyes helyi tanácsok saját szakállukra felosztották a kollektívek vagyonát, mások nem. Januárban Maros megyében hat feloszlatásról volt tudomása a vezetésnek. A Front vezetõsége némiképp mérsékelni szerette volna ezt a törekvést, már csak a takarmány és az állatállomány közötti egyensúly megtartása végett is.135 130 131 132 133 Uo. f. 95. Uo. A Zágor nevû Maros megyei településen erõszakos konfliktust okozott a roma kérdés. Uo. f. 95–96. Domokos Géza emlékirataiban beszámol egy közte és Ion Iliescu között lezajlott beszélgetésrõl, amelyben szó esett a mezõgazdaság jövõjérõl is. Iliescu a beszámoló szerint nem volt túl határozott ebben a kérdésben, egyfajta svéd szövetkezeti mintáról beszélt. Domokos Géza: Esély I. Pallas Akadémia, Csíkszereda, 1996. 136. p. 134 Interjú Ion Scrieciuval. Az interjú hanganyaga és gépelt változata a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet dokumentumtárában található. 135 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 98. Az NMF MMIT VB január 26-i ülésének jegyzõkönyve. 50 JANUÁR A rendszerváláts után. Marosvásárhely 1990 januárjában. (A felvételeket Vajda György (1–3) és Bálint Zsigmond (4–10) készítették) 51 52 2.6. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának megalakulása és helyi problémák kezelésének kudarca Január folyamán a román politikai élet jelentõs változásokon ment keresztül. Tucatnyi politikai szervezet jelent meg. Újjászervezõdtek a történelmi pártok (Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt), amelyek egyre erõteljesebben hallatták hangjukat, bírálva a Front mérsékelt reformpolitikáját, esetenként egyenesen kommunista restaurációval vádolva azt. A hatalmi harccá duzzadt szembenállásra a Front a legkülönbözõbb módon reagált. Elsõdleges célja a hatalmi pozícióinak megõrzése volt. Ha mindez az utcán került veszélybe, akkor a Front az utcán védte meg, felhasználva a hozzá lojális munkástömegeket, majd késõbb a kompakt erõt képviselõ bányászokat vagy akár a karhatalmi szerveket. Az egyre erõsödõ ellenzéki támadások közepette egyértelmûvé vált, hogy a kialakult helyzetet a Front nem pacifikálhatja egy kisebb hatalommegosztás nélkül. Ennek következtében a szervezet vezetõsége arra az álláspontra jutott, hogy az eddigi eredményeik megtartását csak az garantálhatja, ha politikai párttá alakulnak. Iliescu január végén bejelentette, hogy az NMF párttá alakul. A jogi aktus 1990. február 6-án zárult le, amikor a Bukarest municípiumi Törvényszék jogi személyként jegyezte be a Nemzeti Megmentési Frontot. Ugyancsak február elején körvonalazódott a Front és a többi párt közötti hatalommegosztás mikéntje. Február 9-én megalakult Bukarestben a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa (NEIT).136 A központi döntést közölték a vidéki szervezetekkel is. A Frontnak párttá történõ átalakulása fontos mérföldkõ volt a vidéki szervezetek életében, hisz e körül kristályosodtak ki az illetõ település politikai erõviszonyai és fontos volt az is, hogy a Front pártként, hogyan képzeli el az adott helyi jellegû problémák orvoslását. Az átalakulást megvitató ülések nem egyszer kitûnõ röntgenképet nyújtanak az adott elit politikai kultúrájáról, helyzetfelismerõ és problémamegoldó képességérõl. Marosvásárhelyen január 23-án tartották megyei szinten az elsõ vitát a párttá történõ átalakulásról. Az esemény fontosságát jelezte, hogy Király Károly ismét Marosvásárhelyre utazott és személyesen vezette az ülést. A meglehetõsen hosszú ülés nagyon jó keresztmetszetet mutat a Maros megyét sújtó és foglalkoztató kérdésekrõl, illetve a helyi elit politikai elképzeléseirõl. Az adott belpolitikai helyzetben a Maros megyei képviselõk döntõ többsége egyetértett azzal, hogy a Frontnak pártként kell tovább folytatnia mûködését. Valószínûnek tartjuk, hogy a helyi vezetõk kevésbé láttak bele a bukaresti politikai harcok kulisszatitkaiba és biztonságosabbnak tartották a már meglevõ struktúrák megõrzését és helyi viszonylatban a történelmi pártok nyomása sem volt túl erõs. 136 A NEIT megszervezésérõl, a neki szánt szereprõl részletesebben lásd: Teodora Stãnescu-Stanciu: Documente privind revoluþia românã din decembrie 1989. Activitatea Consiliului Provizoriu de Uniune Naþionalã. Legi, hotãrâri, comunicate. Vol. I. Editura Mega, Cluj-Napoca, 2009. 111–139. p. 53 Ami a Front mûködési alapelveit illeti, e tekintetben már eltértek a vélemények. Kincses Elõd, pl. egyetértett a párttá alakulással, biztonságosnak tartotta ezt a lépést olyan szempontból is, hogy így talán kevésbé jelennek meg a politikai porondon ismeretlen, kiszámíthatatlan politikai erõk. Demokratikus gesztusként értelmezte, hogy ennek következtében le kell mondani a Front mozgalmi jellegérõl, fel kell számolni az üzemi, gyári alapszervezeteket és ily módon a helyi kérdéseket átvennék a szakszervezetek. 137 A Front demokratikus átalakítása mellett érvelt Smaranda Enache is, aki azt is elmondta, hogy helyi szinten tájékoztassák mindenrõl a pártok vezetõit, hallgassák meg tanácsaikat. A történelmi pártok mellett érvelt az akkor még Front-tag, de lényegében parasztpárti Man Nistor is. Egy másik körvonalazódó álláspont (pl. Vasile Þâra ezredes) szerint meg kell õrizni a Front ún. mozgalmi szerepét és struktúráját és az ebbõl adódó helyzeti elõnyöket.138 A február 2-án tartott ülésen döntöttek arról, hogy az NMF Maros megyében is párttá alakul. Gâlea alelnök arról számolt be, hogy a megyei Front elvileg befagyasztotta a gyári, üzemi szerveinek politikai szerepét, úgynevezett gazdasági tanácsokat hoztak létre, amelyek átvették a Fronttól a gazdasági kérdéseket.139 Az immár párttá alakult Front Maros megyei szervezete február 17-én egyeztetõ ülést tartott a pártok képviselõivel. A Maros megyei NEIT pedig két nappal késõbb, február 19-én alakult meg. A NEIT megalakulása körüli viták ismét felszínre hozták azokat a kérdéseket, amelyeket az új hatalmi szerveknek nem vagy csak részlegesen sikerült megoldaniuk az elmúlt közel másfél hónapban. Elsõ helyen az egyre erõsödõ etnikai (román–magyar) feszültség szerepelt. Az ülésen napirendre került ismét Király ún. funkcióhalmozása. A kérdésben már régebben is véleményt mondó Þâra Vasile azt feszegette, hogy ki valójában Maros megye vezetõje, Scrieciu vagy Király. Állítása szerint Bukarestben is ellenõrizte a kialakult helyzetet, de Király nem szerepelt semmiféle iratban Maros megyei elnökként. Király arra hivatkozott, hogy õt a Maros megyei tanács élére választották meg és ismételten azt nyilatkozta, hogy csak a stabilitás érdekében marad meg formális elnöknek. A vita keményebb szóváltásnak is tekinthetõ, hisz Király szerint Þâra kifogásai között valóban az õ etnikai származása is fontos szerepet játszott. Király ez esetben is az Iliescuval kötött személyes megállapodásával érvelt és megígérte, hogy tanácskozik az elnökség kérdésérõl az ország elsõ számú vezetõjével, sõt a sajtóban is közölni fogja ennek eredményét. Király felhívta a jelenlevõk figyelmét arra, hogy központi szinten minden rendben ment, civilizált módon megoldották a kérdést és Maros megyében is, ahol a legrosszabb a helyzet, hasonlóképpen kellene eljárni.140 Florian Aurel szociáldemokrata képviselõ azt sérelmezte, hogy az egykori KB tag, Iosif Banc a rendszerváltás után is egy több szobás „palotában” lakik, jó lenne 137 138 139 140 54 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 111. Az NMF MMIT január 29-i ülésének jegyzõkönyve. Uo. Uo. f. 127. ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 157–158. A NEIT Maros Megyei Tanácsának alakuló ülése 1990. február 17. elcserélni ezt egy kisebb ingatlannal.141 Scrieciu tábornok válaszában azt hangsúlyozta, hogy a tanácsnak nem áll módjában önkényesen kilakoltatni senkit sem.142 Tero Aurel a munkaügyi osztály képviseletében ismét felhívta a tanács figyelmét a vidéken jelentkezõ cigánykérdésre. Hozzátette, elõfordultak olyan esetek amikor, ha nincs jelen a hadsereg, meglincselték volna a munkaügyiseket.143 Az új választások és átalakítások után a NEIT Maros megyei bürójának összetétele a következõképen alakult: Király Károly elnök, Ion Scrieciu elsõ alelnök, Kincses Elõd, Gâlea Valer, Pleºa Octavian alelnökök, Pãtraºcu Gheorghe titkár, Man Nistor, Pop Dorel, Jakabffy Attila, Virág György, Grozav Mihai (Nemzeti Liberális Párt), Florian Aurel, Dumitru Micu (Szociáldemokrata Párt), Veres Károly (Független Magyar Párt), Pop Dumitru (Vatra Româneascã), Körmöczki Zoltán (RMDSZ), Buts Walter (Német Demokratikus Szövetség).144 Február 17-én megalakult a NEIT marosvásárhelyi szervezete is.145 141 Banc a belváros egyik csöndes utcájában, az Avram Iancu utcában lakott. 142 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 173. A NEIT Maros Megyei Tanácsának alakuló ülése 1990. február 19. 143 Uo. f. 174. 144 Uo. f. 165. A NEIT MMIT összetétele 1990. február 19-én: Cojocaru Constantin (tábornok, a marosvásárhelyi helyõrség parancsnoka), Þâra Vasile (tiszt), Bota Mihai (Hazafias Gárda), ªincan Gheorghe (görögkeleti esperes), Lestyán Ferenc (katolikus esperes), Fülöp Dénes (református lelkész), Todea Alexandru (görög katolikus érsek), Gingulescu Mihai (színész), Kincses Elemér (rendezõ), Markó Béla (író), Mihai Sin (író), Tõkés András (tanár), Man Nistor (tanár), Rácz Gábor (gyógyszerész egyetemi tanár), Jakabffy Attila (mérnök–tanár), Boilã Lucian (egyetemi hallgató, OGYI), Vlad Rãdescu (színész), Kincses Elõd (ügyvéd), Rózsa József (ügyvéd), Bãculea Dan Eugen (jogász), Kerek István (orvos), Virág György (mérnök), Király Károly (közgazdász), Gâlea Valer (mérnök), Turcu Dumitru (mérnök), Cãtãrig Ioan (mérnök), Sólyom Péter (mérnök), Pintilie Ioan (nyugdíjas), ªagãu Mihai (földmûves), Urcan Gheorghe (kollektivista), Márton Dénes (tanár), Magyarosi László (technikus), Lokodi Ernõ (asztalos), Moldovan Nicolae (szerelõ), Olariu Iacob (mérnök), Moldovan Sorin (munkás), Pop Dorel (üzemmérnök), Péter Béla (mérnök), Pãtraºcu Gheorghe (közgazdász), Fînaru Adrian (munkás), Bíró Dezsõ (munkás), Kolozsvári Zoltán (mérnök), Ganea Viorel (munkás), Cioatã Mili (mérnök), Körmöczki Zoltán (mérnök), Theil Peter (tanár), Scheinber Erhard, Argint Dumitru (mérnök), Tabãrã Eleonora (mérnök), Gáll Ferenc (NMF elnök Szováta), Pleºa Octavian (Nemzeti Parasztpárt, fogorvos), Juncu Nicolae (Nemzeti Parasztpárt), Mãgureanu Mircea (Nemzeti Liberális Párt), Grozav Mihai (Nemzeti Liberális Párt), Florian Aurel (Szociáldemokrata Párt), Matei Viorel (Szociáldemokrata Párt), Pokornyi László (Romániai Környezetvédõ Párt, gyógyszerész), Lungu Mihai, (ua.), Lakatos Sándor (Független Magyar Párt), Veres Károly (Független Magyar Párt), Borz Grigore (Partidul Democratic Ecologist – Demokrata Zöldpárt), Hãrºan Magdun Viorel (ua.), Vintilã Adela (Demokratikus Szocilalista Párt), Micu Dumitru (Demokratikus Szocialista Párt), Mureºan Gheorghe (NMF), Tuºnea Vasile (NMF), Buzdugan Lazãr (Politikai Foglyok Egyesülete), Rusu Sabin (Politikai Foglyok Egyesülete), Pop Dumitru (Vatra Romãneascã), Ploieºtenau Grigore (történész, Vatra Romãneascã), Dósa Jenõ (RMDSZ, pszichológus), Szász Gyula (RMDSZ), Pop Petru Relu (Igazság Egyesület), Badiu Ioan (Roma Testvériség Egyesület), Német Demokratikus Szövetség-betöltetlen. 145 A NEIT marosvásárhelyi szervezetének összetétele a következõképpen alakult: Véghrehajtó Bizottság: Judea Ioan elnök, Târnãveanu Emil, Weszely Tibor, Gheorghe Cornel alelnök, Iosif Ovidiu titkár, Liebhart Michael, Borbély László, Uifãlean Sorin, Király István, Gálfalvi György, Ceacoi Bazil, Moldovan Voicu, Kovács István, Pop Florian, Morariu Silviu. A NEIT marosvásárhelyi szervének összetétetele: Borbély László, Culcear Iuliu, Curticãpean Petru, Csiha Kálmán, Gálfalvi György, Györgybíró Sándor, Hajdú István, Judea Ioan, Király István, Liebhart Michael, Magyari Lóránd, Mircea Liviu, Moraru Cornel, Negruþiu Silviu, Oroian Gheorghe, Opriºcan Doru, Ritz Tibor, Roman Domide, Somogyi Gizella, Szabó László, Tamás Attila, Tamás Lajos, Tîrnãveanu Emil, Uifãlean Sorin, Vuþã Aurel, Weszely Tibor, Mureºan Ioan, Ceacoi Bazil, Bosoancã Traian, Gheorghe Cornel, Pop Cãlin, Mincu Ioan, Moldovan Voicu, Dunca Ioan, Petriº Tiberiu, Iosif Ovidiu, Moldovan Dumitru, Nicolae Elena, Sólyom Ferenc, Székely Erzsébet, Molnár Kovács István, Czire Dénes, Ungvári Zrínyi Imre, Szepessy László, Pop Florian, Galaftion Alexandru, Marian Nicolae, Morariu Silviu, Cantar Mircea, Puni Silviu. Cuvântul liber, 1990. február 20. 38. sz. 55 3. A RENDSZERVÁLTÁS ETNICIZÁLÓDÁSA 3.1. Magyar–román viszony és a rendszerváltás 3.1.1. Diplomáciai „hidegháború” a nyolcvanas években A román–magyar viszony 1945 után hivatalosan sokáig úgy jelent meg a nyilvánosságban, mint két szomszédos és baráti szocialista ország normális mederben zajló, mondhatni átlagos kapcsolata. A hivatalos, jó szomszédsági viszonyon túl a két ország és a két nemzet sajátos történelmi örökségébõl fakadóan számos töréspont húzódott, amelyek egy-egy adott történelmi helyzetben felszínre is törtek. A kétoldalú viszony egyik meghatározó tényezõje a kisebbségi kérdés, a romániai magyarság helyzete volt. Az ötvenes évek elsõ felében mindkét országban hasonló folyamatok zajlottak le: a sztálinista diktatúra kiépítése, a társadalmi-gazdasági átalakítások. Az 1956-os magyar forradalom viszont törésponttá vált a két ország kapcsolatában. A román fél a nacionalizmus és a revizionizmus újjáéledését olvasta ki a magyarországi forradalmi eseményekbõl. Megerõsödött abban a meggyõzõdésében, hogy folytatni kell a központosítást és a nehézipar fejlesztését. A külpolitikai védekezésbe szorult magyar pártvezetés az ötvenes évek második felében, hatvanas évek elsõ felében a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésében látta a megoldást és nem tekintette meghatározó problémának a nemzetiségi kérdést.1 Az 1958-as, 1959-es vagy az 1966-os kétoldalú tárgyalásokon a magyar fél kimondottan védekezõ álláspontot képviselt, pl. a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem megszüntetése sem váltott ki komoly ellenlépéseket a magyar külpolitikában. A hatvanas évek második felétõl a határon túli magyar közösségek problémájához való viszonyulás fokozatosan megváltozott az MSZMP-n belül is. Napirendre került a nemzetiségi kérdés, de a magyar pártvezetés még mindig bízott a kétoldalú kapcsolatok („a szocialista testvériség”) mindent megoldó erejében. Románia azonban a budapesti pártvezetés törekvéseibõl azt a következtetést szûrte le, hogy a magyar fél a kétoldalú kapcsolatok (gazdasági, kulturális, politikai) elmélyítésével igyekszik közelebb kerülni Romániához és implicit módon az erdélyi magyarsághoz is. Ebbõl kifolyólag a román pártvezetés a hatvanas években (és késõbb még erõteljesebben) folyamatosan megpróbált kitérni e magyar kérések elõl, kielégítõnek minõsítve a kétoldalú kapcsolatokat és a lehetséges változtatásokat az ígéretek szintjén tartotta.2 A magyarországi szellemi életben 1 2 56 A kérdésrõl részletesebben lásd: Földes György: Magyarország, Románia a nemzeti kérdés 1956–1989. Napvilág Kiadó, Budapest, 2006. Novák Csaba Zoltán: A román külpolitikai gondolkodás magyarságképe 1956 után. Limes, 2008. 3–4. sz. 52–68. p. Pl. 1965-ben Vince József, az új magyar nagykövet látogatást tett Nicolae Ceauºescunál. Vince elmondta, hogy Magyarország fontosnak tartja a Romániával ápolt viszonyt, mind gazdasági vagy kulturális mind akár társadalmi téren, ám ugyanakkor a magyar fél nem tartja kielégítõnek a kapcsolatok jelenlegi állását. Ceauºescu általánosságokban válaszolt, mondván, hogy a kapcsolatok fejlõdése jó úton jár. ANIC, fond CC al PCR Secþia Relaþii Externe, dos. 33/1965. 3–4. f. bekövetkezett változásokat a román fél (elsõsorban a belügy) a nacionalista, revizionista jelzõvel illette. Az igazi váltást a Ceauºescu-diktatúra kiteljesedése és annak hangsúlyos magyarellenessége hozta meg. A magyar pártvezetés is belátta, hogy a kétoldalú kapcsolatok elmélyítését szorgalmazó politikája nem eredményes.3 A magyarországi szellemi élet „lelkiismeretének felébredése” (a határon túli magyarok iránti egyre nagyobb érdeklõdés) egyaránt nyomot hagyott az MSZMP kül- és belpolitikájában. Ettõl kezdõdõen a budapesti vezetés tudatosan teret engedett a történelemtudománynak és a nemzeti-nemzetiségi problematikát pozitív formában, igényként megfogalmazó kiadványoknak.4 A nyolcvanas évektõl kezdõdõen a magyar külpolitika arra is ráébredt, hogy a kétoldalú kapcsolatok sem segítenek a kisebbségi kérdés kezelésében. Sõt, a nyolcvanas évek végén, 1988–1989-ben már nyílt titok volt, hogy Magyarország csak egy „új román vezetéssel” tudja elképzelni a kétoldalú kapcsolatok rendezését.5 Ekkor már a teljes magyar külpolitika a Ceauºescu-diktatúra kompromittálásán fáradozott: napirenden volt a kisebbségi (emberjogi kérdésként tematizálva) jogok nemzetközi fórumokon történõ számonkérése, a Ceauºescu-ellenes külföldi propaganda, a romániai magyar értelmiség morális és anyagi támogatása6, a Magyarországra szökött román állampolgárok kérdése.7 A magyarországi közvélemény is egyre erõteljesebb odafigyelést követelt a romániai magyarság ügyére. 1988–1989-ben már több olyan tömegrendezvény szervezõdött, amely a romániai helyzetre reagált.8 A romániai magyar politikai elit meghatározó tagjai az 1945–1989 közötti idõszakban különbözõ megfontolásokból általában óvatosan viszonyultak Magyarországhoz, amiben az is közrejátszott, hogy folyamatosan bizonyítaniuk kellett az RKP-hoz kötõdõ lojalitásukat.9 A kulturális elit döntõ többsége viszont – igaz, korszakonként változó intenzitással – állandóan kereste a kapcsolatot a magyarországi kulturális szférával. Az erõs magyar–magyar kulturális kötõdést lényegé3 4 5 6 7 8 9 Részletesebben lásd: Földes: Magyarország, Románia... i.m. 162–164. p. Uo. 127. p. Ilyen körülmények között jelenhetett meg 1986-ban a Romániában nagy port kavaró három kötetes Erdély története az Akadémiai Kiadó gondozásában. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 88. dob. 128-T-21-001707. A magyar pártvezetés tolerálta az ún. hátizsákos turizmust. Magyarországi egyetemi hallgatók, fiatalok Romániába látogatva a hátizsákjaikban átcsempészett szellemi, anyagi javakkal, gyógyszerekkel, élelmiszerrel látták el a különbözõ erdélyi értelmiségi csoportokat és kijuttatták Magyarországra a Romániában betiltott magyar szellemi termékeket, petíciókat, beadványokat. A gyakran konspirációs elveken nyugvó kapcsolattartás a hétköznapi gondok enyhítésén túl erõs lelki kötõdést, kapcsolatokat eredményezett. Részletesebben a jelenségrõl lásd: http://itthon.transindex.ro/?cikk=1066 A magyar fél megkönnyítette a Romániából történõ disszidálást és a magyarországi letelepedést, esetenként a továbbutazást is harmadik országba. Meg kell említenünk, hogy mindezek ellenére a tiltott határátlépések esetében a nyolcvanas évek végén is történtek visszatoloncolások. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1988, 88. dob. 128-954-001532. Több tiltakozó tüntetést szerveztek a budapesti román nagykövetség elé. Ilyen tüntetés zajlott le pl. 1988. február 1-jén, amit a román nagykövet nehezményezett a magyar külügyi és belügyi hivataloknál. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1988. 86. dob. 128-151-100718. Ugyanazon év júniusában a falurombolás ellen szerveztek nagyarányú tömegdemonstrációt. Magyar Autonóm Tartomány egykori elsõ számú vezetõje, Csupor Lajos pl. a mandátuma alatt nem járt Magyarországon. Az 1956-os magyar forradalom alatt a romániai magyar kommunista káderek döntõ többsége lojális maradt a román pártvezetéshez. Részletesebben lásd: Novák Csaba Zoltán: RKP-káderek 1956-os megéléstörténetei. Múltunk, 2006. 4. sz. 40–55. p. 57 ben a hírhedt 1968-as epizód sem tudta megkérdõjelezni. A Magyar Írószövetség kettõs kötõdésrõl szóló nyilatkozatát a román pártvezetés „kérésére” több romániai magyar értelmiségi is „sajátosan” reagálta le, hangsúlyozva, hogy a romániai magyar irodalmi élet kérdései a helyi értelmiségiekre tartoznak.10 A Ceauºescu-diktatúra egyre erõsödõ szorításában átértékelõdtek a magyar–magyar kulturális kapcsolatok is. A külhoni magyarok kérdésében egyre aktívabb magyarországi vezetés politikája és az általa támogatott vagy megtûrt magyarországi értelmiségi csoportok tevékenysége találkozott az RKP politikájából teljesen kiábrándult romániai magyar értelmiségiek kapcsolatfelvételi szándékával. Határon túli és anyaországi értelmiségi csoportok, személyek kölcsönösen keresték egymással a kapcsolatot akkor is, amikor a nyolcvanas években a román hatóságok kimondottan tiltották és büntették is ennek legtöbb formáját. Az érintettek a gyakran szükséges anyagi támogatásokon túl, nélkülözhetetlen szellemi, lelki táplálékot merítettek ezekbõl a kapcsolatokból, amely még erõsebbé tette az együvé tartozás érzését. Gálfalvi György megfogalmazásával élve kialakult egy új típusú kapocs, a haza a mélyben, „… jó ügyekre kész és ugrásra kész embereknek a szövetsége, határoktól függetlenül, határok alatt átkúszó gyökerekkel.”11 A magyar–magyar kapcsolattartásban fontos szerepet játszott a bukaresti magyar nagykövetség, illetve a kolozsvári magyar konzulátus. Mindkét intézmény munkatársainak kiterjedt romániai kapcsolathálózata volt, amelyek révén igyekezett tájékozódni a romániai magyarság helyzetérõl és azt megosztani a budapesti vezetéssel. Magyarország jelentette gyakran az utolsó támaszt, lehetõséget a Ceauºescu-diktatúra által kompromittált, kényszerhelyzetbe sodort romániai magyar értelmiségiek számára.12 Erõteljes lobbi tevékenységet folytattak a nyugateurópai és amerikai magyar emigrációs csoportok, értelmiségiek is. Beadványokat juttattak el tekintélyes politikusokhoz, nemzetközi szervezetekhez, igyekeztek folyamatosan tematizálni a romániai magyarság helyzetét.13 A nyolcvanas évek végén már a magyar külügy is használta a diaszpórák által mûködtetett kapcsolathálókat. A Magyarországgal fenntartott kulturális kapcsolatok jelentõs része már a nyolcvanas évek elõtt is irredenta-nacionalista jelzõt kapott, ahogy az egy, a hatvanas években készült román belügyi jelentésben olvasható: „a szomszédos országok nacionalistái bátorítják az ittenieket. Léteznek irredenta szervezetek, pl. a Költõ nevet viselõ csoportosulás tagjai geomorfológiai irredenta írásokat készítenek Erdélyrõl. Vallási és propagandisztikus anyagokat hoznak be Magyarországról és 10 11 12 13 58 Aranykorszak… i.m. 76–77. p. Gálfalvi a Duray Miklóssal kötött ismeretségének bemutatása közben használta ezt a kifejezést. Interjú Gálfalvi Györggyel. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 2. sz. Demény Lajos bukaresti történész 1987-ben, az Erdély története címû munka elítélésére szervezett MNDT tanács ülése után juttatott el fájdalmas hangvételû levelet a magyar nagykövetségre, amelyben többek között a következõket írta: „Mit ér az ember, ha erdélyi magyar! Saját lelkiismeretem kötelezett arra, hogy papírra vessem mindazt, aminek akaratom ellenére áldozata és eszköze lettem, a magyar kormány ellen megrendezett rágalmazás kapcsán.” MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1987. 114. dob. 128-27-001504/8. Lásd pl. a Jelentés az Amerikai Egyesült Államokban létezõ magyar nacionalista szervezetekrõl belügyi iratot. Novák: Aranykorszak… i.m. 518–521. p. Erdélyre vonatkozó adatokat visznek ki Romániából. Magyarországi látogatók az erdélyi magyar kisebbség helyzetérõl érdeklõdnek és a magyarokat kivándorlásra ösztönzik.”14 Az 1965–1989 közötti idõszakra vonatkozóan a magyar állammal szemben négy pontban fogalmazódtak meg vádak: a történelmi tényeket tudatosan meghamisítja, a kisebbségi egyházakat és az írókat a nacionalista propaganda eszközévé teszi, a nyugati magyar emigrációt revizionista szellemben szervezi-támogatja, államilag irányított propagandát honosít meg Romániával szemben az AEÁ-ban és NyugatEurópában.15 A román politikai gondolkodás szerint a hatvanas években Magyarország a nemzetközi szervezeteket, köztük a KGST-t is, arra próbálta felhasználni, hogy gazdasági elõnyöket csikarjon ki Romániától, és ezeken keresztül valósítsa meg mindazt, amit a kétoldalú kapcsolatok révén nem ért el. „Bizonyos magyar körökben erõsen jelentkeznek a föderalista tendenciák. Ez a magyar hegemónia kiterjesztését követi. A trianoni határok békés eltüntetésén fáradoznak, hogy ily módon nyersanyagforrásokhoz jussanak” – emelte ki egy Magyarországról szóló külpolitikai elemzés.16 A nyolcvanas évek romániai történései még inkább aktivizálták a magyar külpolitikát, amely Bukarest részérõl újabb ellenlépéseket szült. A román pártvezetés több fronton igyekezett ellensúlyozni a magyar törekvéseket. Románia is élt a propagandisztikus célú publikációk külföldi terjesztésével és román lobbi-tevékenységeket is szervezett. A Nicolae Ceauºescuhoz továbbra is lojális magyar értelmiségieket pedig a romániai nemzetiségpolitika helyességének bizonyítására próbálták felhasználni. Ilyen fórummá süllyedt a Magyar Nemzetiségû Dolgozók Tanácsa, amelynek megmaradt tagjai már teljes mértékben a propagandát szolgálták.17 Kimondottan propaganda és országimázs-javító céllal utaztatták 1989-ben Nagy Britanniába Ádám Erzsébet marosvásárhelyi színésznõt, Hajdú Gyõzõ feleségét, aki az erdélyi magyar népköltészeti alkotásokból összeállított mûsort mutatott be.18 A román pártvezetés mindeközben a rendszer mûködésének kudarcaiból fakadó belsõ feszültségeket is a nacionalizmussal kívánta levezetni. Míg a hetvenes években arra is akadt példa, hogy bizonyos „történelmi” munkákat azért tiltottak le, hogy ne sértsék a magyar nemzetiségûeket, addig a nyolcvanas években a pártvezetés szabad teret engedett a magyarellenes fércmunkáknak. Sorra jelentek meg az olyan történelmi, szépirodalmi alkotások, esszék, tanulmányok, amelyek az ellentétekre kihegyezve, sarkítottan mutatták a román–magyar közös történelem egyes vonatkozásait. Ide sorolható a hírhedt Ioan Lãncrãnjan-féle vitairat, 14 15 16 17 A Securitate éves tevékenységének értékelése. ACNSAS, fond Documentar, dos. 102/1964. 62. f. Traian-Valentin Poncea –Aurel Rogojan: Spionajul ungar în România. Editura Elion, Bucureºti, 2007. 147. p. Novák: A román külpolitikai gondolkodás… i.m. 106. p. Az MNDT használták fel arra, hogy elítéltessék a Magyarországon megjelent Erdély története címû munkát. A tanácsnak ugyanakkor minden, a román pártvezetés számára nem tetszõ magyarországi és külföldi tevékenységet el kellett ítélnie. 18 MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1989, 174. dob. 128-1-002490 59 vagy az észak-erdélyi zsidóság holokausztját ábrázoló, a sajátosan elfogult Lustig Oliver nyugállományú katonatiszt által írt Véráztatta napló stb.19 A két ország között felhalmozott feszültség hatással volt a diplomáciai életre is. Mindkét fél igyekezett felhasználni az összes rendelkezésére álló akaratérvényesítõ diplomáciai eszközt: egymást követték a tiltakozások, a nagykövetek bekérése, az információszerzés, tájékozódás, lakossági hangulatjelentés-tétel stb. A nyolcvanas évek végére már szinte diplomáciai háborúról beszélhetünk, a kétoldalú kapcsolatok a mélypontra jutottak. A román fél arra panaszkodott, hogy a magyar külügyi testület a diplomáciai szabályok felrúgásával gyûjt és továbbít kompromittáló információkat az országról. A magyar fél meg azt tapasztalta, hogy az általa jogosnak és szükségszerûnek tartott diplomáciai munkát a román fél a nemzetközi szerzõdéseket felrúgó módszerekkel akadályozza, lehetetleníti el. 1988-ban már olyan hírek érkeztek Bukarestbõl, miszerint augusztus 12-én ismeretlen személyek behatoltak Iklódy Gábor sajtóattasé lakásába.20 1988-ban példátlan esetre is sor került, röpcédula terjesztés, államellenes izgatás vádjával persona non gratanak nyilvánították a magyar nagykövetség egyik munkatársát, Györfi Károlyt.21 A magyar fél válaszlépésként Pavel Platan nagyköveti tanácsost utasította ki az országból.22 1989-ben a Varsói Szerzõdés tagállamainak bukaresti tanácskozásán Ceauºescu külön felrótta magyar tárgyalópartnereinek, hogy a magyarok “megvásárolták” a világsajtót.23 A két ország belügyi szervei között az 1948-tól 1963-ig terjedõ idõszakban viszonylag jó együttmûködés alakult ki.24 A hatvanas évek végétõl ez a viszony folyamatosan romlott. Tudomásunk szerint a román fél ekkor már a szocialista tömb belsõ szabályait áthágva, informátorok telepítését tervezte vagy folytatta Magyarországon.25 A román fél egyértelmûen kémkedésként értelmezte a magyar diplomáciai testület erdélyi magyar értelmiségiek bekapcsolásával történõ információszerzési kísérleteit. Tény viszont az is, hogy az 1980-as évek végén a magyar titkosszolgálat is egyre nagyobb figyelmet szentelt a romániai történéseknek. Részletes elemzések készültek a romániai politikai rendszer mûködési mechanizmusairól.26 Igyekezett feltérképezni azokat a diplomáciai lehetõségeket, kontakt-személyeket, akik segítségével, tekintélyével a nemzetközi fórumokon is szóba lehetett hozni a romániai magyarokkal kapcsolatos emberjogi, nemzetiségpolitikai kérdéseket. 19 20 21 22 23 24 25 26 60 Vincze Gábor: Lãncrãnjantól Lãncrãnjanig. Magyar Kisebbség, 2006. 3–4. sz. 267–296. p. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1988, 84. dob. 128-15-003607 Uo. 128-15-004487 Uo. 128-15-004487/8 Horn Gyula: Cölöpök. Kossuth Kiadó, Budapest, 1991. 223. p. A kérdésben lásd Stefano Bottoni írásait. Stefano Bottoni: „Baráti együttmûködés”: a magyar–román állambiztonsági kapcsolatok (1945–1982). Történelmi Szemle, 2011/2. sz. 123–257. p. http://itthon.transindex.ro/?cikk=15356, http://itthon.transindex.ro/?cikk=15411, http://itthon.transindex.ro/?cikk=15465 Novák: Aranykorszak…. i.m. 479–484. p. Részletesebben lásd: 1984. 374. dob. ABTL, BM III/II. SzT KF. 1984. 374. dob. ABTL, 1.11.4 BX-IV/1988. 522. dob. Az adatokat Stefano Bottoni bocsátotta rendelkezésünkre. A magyar titkosszolgálat a korábbi idõszakoktól eltérõ intenzitással elemezte a romániai nemzetiségek (elsõsorban a magyarok) helyzetét. Adatokat gyûjtött a nemzetiségi intézmények mûködésérõl, a pártvezetés nemzetiségpolitikai stratégiájáról, szándékairól, a nyilvánosság szintjén eltitkolt, de a mindennapokban egyre akutabban jelentkezõ problémákról. A magyar titkosszolgálat pl. naprakész információkkal rendelkezett arról, hogy 1987. március-áprilisában erõsödtek a Romániában lévõ magyar objektumok, állampolgárok, valamint a romániai magyar nemzetiségû személyek ellen irányuló román állambiztonsági és rendõri intézkedések, fokozódott a katonai, rendõrségi jelenlét a nemzetiségi területeken, Hargita, Kovászna és Maros megyében pedig átszervezték az állambiztonsági és rendõri apparátust.27 A magyar külpolitikai vezetés a titkosszolgálat révén azzal is tisztában volt, hogy az RKP felsõ szintjein elvi döntés született arról, hogy a magyar pártvezetést mind a magyar nép, mind a nemzetközi közvélemény, valamint a szocialista országok elõtt is le kell járatni.28 1989-re a két ország közötti helyzet annyira a mélypontra zuhant, hogy mindkét fél a másiknál esetleg bekövetkezõ vezetõcserében látta az egyedüli kiutat. Nicolae Ceauºescu mereven elutasított mindennemû reformot az országban, amely egyre inkább elszigetelõdött még a lassú és mérsékelt változás útjára lépõ szocialista országoktól is. A román pártvezetés már kizárólag a külföldi ellenséges légkörrel magyarázta a saját kudarcba fulladt politikája nyomán kialakult helyzetet. A külhoni ellenségek, elsõsorban Magyarország ellen minden eddiginél erõsebb uszító kampány zajlott. 1989. június 15-én Ion Stoian távollétében Nicolae Mihai fogadta a magyar nagykövetet és szóba hozta a románellenes sajtókampányt. A nagykövet válaszként elmondta „… hogy ha a mi politikánkat bírálják, azt megértem: de egy dolog egy politikát bírálni és más dolog egy népet önérzetében sértegetni, évezredes barbársággal vádolni és uszítani ellene, különösen, ha a szomszéd országban él és két milliónyian még ebben az országban is vannak. Azzal védekezett, hogy mi pedig szembe akarjuk állítani a vezetést a néppel és a vezetõjüket, vívmányaikat támadjuk. Pedig õk ezek megvédésére készek akár fegyverrel is, bár most ennek nincs itt az ideje.”29 A magyar fél ugyanakkor igyekezett több úton segíteni az idõközben egyre nagyobb médiavisszhangot kapó Tõkés László-ügyet is.30 3.1.2. Új remények a forradalom után A temesvári események kirobbanása után a román pártvezetés egyértelmûen a magyar felet (is) okolta a kialakult helyzet miatt. Maga Nicolae Ceauºescu is külföldi kémszervezetekrõl, irredenta és revizionista körök aknamunkájáról beszélt. Köztudott tény az is, hogy az ország déli megyéibõl a magyar revizionizmusra hivatkozva toboroztak és szállítottak munkásosztagokat Temesvárra, szétveretni 27 28 29 30 ABTL, BM, III/II. 1987. 476. dob. Magyarellenes intézkedések Romániában. Uo. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1989, 74. dob. 128-14-002815 Uo. 76. dob. 128-28-002730/6 61 a tüntetõket. A bánsági városban kialakult helyzetrõl „természetesen” a külvilágot sem tájékoztatták. Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter emlékiratában azt írja, hogy a magyar tisztikar tartott attól, hogy Ceauºescu provokációra szánja el majd magát, hogy hatalmát mentse, ezért igyekeztek naprakész információkkal rendelkezni a román hadsereg állapotáról.31 Kárpáti, visszaemlékezései szerint december 21-én telefonon beszélt Vasile Milea nemzetvédelmi miniszterrel, aki azt mondta neki, hogy a hadsereg nem lép közbe, de úgy tudja, hogy Magyarországon embereket toboroznak, hogy Temesvárra utazzanak. Ez nem volt igaz, de a magyar Honvédség egy operatív bizottságot hozott létre, amely folyamatosan elemezte a romániai eseményeket, általános mozgósítást viszont Magyarországon nem rendeltek el.32 A magyar titkosszolgálat tudomása szerint Milea halálában az is közrejátszott, hogy nem volt hajlandó nagyobb méretû támadást indítani a temesvári tüntetõk és „egyes magyar városok” ellen.33 Nicolae Ceauºescu bukása még inkább mozgósította a magyar felet, amely igyekezett folyamatosan tájékozódni a romániai történésekrõl. Horn Gyula, akkori külügyminiszter, szabadságát megszakítva Budapestre utazott, tájékozódni a romániai eseményekrõl.34 Az általános zûrzavarban a magyar diplomácia sem mindig jutott hiteles információkhoz. A civil lakosság körében terjedõ rémhírek, kósza értesülések, hallomások gyakran megjelentek a magyar külügyi jelentésekben: a Securitate feltételezett nagy ellentámadásai, idegen, arab terroristák jelenléte, esetleg Magyarországon keresztül távozó szekusok, az ivóvíz megmérgezése stb. A magyar kormány azonnal felajánlotta segítségét az új román vezetésnek, akikrõl az elsõ pillanatokban „úgy tudták, hogy szovjetbarátok és baloldaliak”.35 Mint említettük, Magyarország már a nyolcvanas évek második felétõl csakis egy olyan román vezetéssel képzelte el a kétoldalú kapcsolatok normalizálást, amely gyökeresen szakít a diktatórikus Ceauºescu-féle autokrata vezetési módszerekkel, s a kapcsolatok egyik feltétele a romániai magyarság helyzetének a kisebbség számára is megnyugtató rendezése lett volna. Ezért már a kezdetektõl igyekezett a lehetõ legjobb kapcsolatokat ápolni az új román vezetéssel, nemzetközileg és humanitárius segélyekkel segítette, jó alkupozíciókat építve ki ezzel. A rendszerváltást követõen szinte azonnal útnak indultak az elsõ segélyszállítmányok Románia felé. A budapesti kormány befogadása tekintetében a román hadsereg bizonyult a legtartózkodóbbnak: gyógyszerszállítmányt elfogadott, orvosi segítséget nem, ahogy lõszerszállítmányokat sem.36 A magyar kormány elsõként ismerte el az NMF vezetõségét és diplomáciai kapcsolatait, kedvezõ nemzetközi megítélését felhasználva lobbizott a nyugati kormányoknál is az román vezetés ügyében. A magyar honvédség a román hadseregnek ajánlott fel segítséget, a magyar kormány pedig a román vezetésnek. December legvégén a magyar vezetés elérkezettnek 31 32 33 34 35 36 62 Kárpáti Ferenc: Puskalövés nélkül… Duna International Könyvkiadó, Budapest, 2011., 168. p. Uo. 173. p. ABTL, BM, III/I-D, 1990. Információs jelentés. Horn Gyula: Cölöpök... i.m. 260. p. MOL, TÜK-KÜM, Románia, 1989. 75. dob. 128-2-004751 Kárpáti: Puskalövés nélkül… i.m. 176. p. látta az idõt, hogy az elsõ lépéseket megtéve, nemzeti érdekeinek megfelelõen rendezze a román–magyar kapcsolatokat. A diplomáciai helyzet látszólag a magyaroknak kedvezett: segítették a diktatúra megbuktatását, morális és anyagi segítségben részesítették a lakosságot és az új román vezetést, Magyarország nemzetközi megítélése jónak számított. A magyarországi alapcélkitûzések a következõk voltak: megszüntetni a feszültségeket a két ország és a két nemzet között, a nemzetközi konjunktúrát is kihasználva rendezni a kisebbségi kérdést Romániában, és a lehetõ legjobb pozíciókat kivívni az erdélyi magyarságnak. Dumitru Mazilu az NMF egyik fontos vezetõje december 28-án találkozott a magyar nagykövettel, akivel közölte, hogy a két ország kapcsolatában csak a területi integritás kérdését tartja érzékeny pontnak. Szerinte Magyarország részérõl nem merül fel ez a kérdés, de úgy véli, hogy a román népbe az évtizedek során belesulykolt veszélyérzetet nem lehet az egyik napról a másikra eloszlatni. 37 Ugyanazon a napon Szûcs Pál interjút adott a Romániai Magyar Szónak. A nagykövet elmondta, hogy nem áll fenn a magyar revizionizmus veszélye, Magyarország új alapokra szeretné helyezni kapcsolatait Romániával.38 Még december végén sor került egy külügyminiszteri szintû találkozóra. December 29-én Horn Gyula egynapos látogatásra érkezett Romániába, ahol találkozott Ion Iliescuval, Petre Romannal és Sergiu Celac külügyminiszterrel. Horn tájékozódni szeretett volna az új román vezetésrõl, annak szándékairól, ideológiai orientációjáról és nem utolsó sorban a romániai magyarság helyzetérõl, kilátásairól. A magyar külügyminiszter azt nyilatkozta a Romániai Magyar Szó riporterének, hogy hármas célkitûzéssel érkezett: tájékozódni, megvitatni, hogyan támogathatnák Romániát és új alapokra helyezni a kétoldalú kapcsolatokat. Hivatalosan is cáfolta a Ceauºescu-rendszerben meghonosodott azon állítást, miszerint Magyarországnak területi igényei lennének Romániával szemben és hangsúlyozta, hogy Magyarország a nemzetiségi jogok tiszteletben tartását kéri Romániától. Arra a kérdésre, hogy a romániai magyarság hogyan tudná elõsegíteni a két ország közötti kapcsolat alakulását, Horn a következõket felelte: „...tegyünk félre minden elõítéletet és próbáljuk meg konstruktívan építkezni. De ez mind a két félre vonatkozik. Már úgy értem, hogy a romániai magyarság is olyan igényeket fogalmazzon meg, jogos igényeket, amelyek az elõbb említett egyenjogúság teljes nemzetiségi kibontakozását segítik. Bizonyára ez nem az az idõszak, amikor eljött a nagyon szélsõséges igények teljesítésének ideje.”39 Horn találkozott az RMDSZ elnökével, Domokos Gézával is. Iliescu a kialakult új hatalmi struktúrákról azt nyilatkozta, hogy „a kommunista párt és régi apparátusa teljesen szétesett, ugyanakkor volt tagjai jelen vannak a Tanácsban és az alakuló kormányban. Õ maga és támogatói is kommunisták…”40 A 37 38 39 40 MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990. 60. dob. 0098. Romániai Magyar Szó, 1989. december 29. Romániai Magyar Szó, 1989. december 31. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 60. dob. 0010. 63 kisebbségek helyzetét tekintve pedig, elismerte a Ceauºescu-rendszer kisebbségellenes politikájának létezését és kifejtette, hogy a román–magyar kapcsolatokat új alapokra kívánják helyezni. Horn értékelte, hogy számos intézkedést érvénytelenítettek, de kifogásolta, hogy még mindig léteznek diszkriminatív törvények. Kifejtette, az új kapcsolatok alapja a magyarság egyéni és kollektív jogainak elismerése.41 Horn kollégájának, Sergiu Celacnak is részletesen kifejtette, hogy fontosnak tartja a kisebbségi jogok garantálását, külön hangsúlyozva a közigazgatási önrendelkezést.42 Magyarország megnyitotta kapuit a román demokratikus értelmiségiek elõtt. Január második felétõl kezdõdõen Budapesten civil szervezetek több nemzetközi konferenciát, tematikus beszélgetést szerveztek, amelyeken részt vettek olyan neves román értelmiségiek, mint Stelian Tãnase, Alin Teodorescu stb. 1989. december 22. új fejezetet nyitott a magyar–magyar kapcsolatokban. Nemcsak a segélyszállítmányok sokasága érkezett Erdélybe, hanem az érdeklõdõk, barátok, segíteni akarók népes csoportjai is. A nyolcvanas évek tiltott, „haza a mélyben”-típusú kapcsolathálózatai felszínre jutottak, nyilvánossá váltak. Régi barátságok, rokoni szálak éledtek fel, új kapcsolatok szövõdtek. A magyar csoportok, köztük több értelmiségi és ellenzéki politikus, hozták a magyar rendszerváltás tapasztalatait, olykor tanácsait. Domokos Géza emlékirataiban elmeséli, hogy részben otthon, részben a magyar nagykövetségen több magyar politikussal is találkozott, akik „érdeklõdni jöttek Romániába”: ifj. Rajk László, Kulin Ferenc, Csapody Miklós, Király Zoltán, Keleti György.43 Hasonló élményekrõl számol be több más romániai magyar értelmiségi is, emlékirataiban vagy különbözõ interjúkban.44 A decemberi, januári baráti találkozásokon, beszélgetéseken terítékre került a magyar–magyar kapcsolatok több vonatkozása is. A magyarországiak kisebbségpolitikai jellegû tanácsai, javaslatai széles skálán mozogtak. Abban mindenki egyetértett, hogy az új romániai politikai helyzet kecsegtetõ lehetõségeket kínál, és hogy mindezt ki kell használni. Így aztán gondolati síkon az elvett jogok visszaszerzésétõl, az újszerû – amelyek még 1918-ban sem jöhettek szóba – kisebbségi jogok megszerzésén át sok minden szóba került, esetenként akár az ún. társnemzeti viszony megcélzása is.45 Több magyarországi vendég és az újraformálódó romániai magyar elit úgy gondolta, hogy 1989 új alkupozíciókat hozott és lehetséges lesz egészen magasról kezdeni a tárgyalásokat a román féllel. A feszültségekkel terhelt kétoldalú kapcsolatok, a két nemzet történelmi öröksége és a váratlan romániai fordulat magyarázzák talán azt is, hogy a magyar közvélemény egy részének megnyilvánulásai és a magyar kormány hivatalos álláspontja nem mindig fedték egymást. Mint láttuk, a magyar kormány a kétoldalú kapcsolatok gyors fejlesztésében és kölcsönös garanciák elfogadásában látta a 41 42 43 44 45 64 Uo. Uo. Domokos: Esély I... i.m. 65. p. Gálfalvi György, Markó Béla, Gáll Ernõ stb. Interjú Gálfalvi Györggyel. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 2. sz. helyzet megoldását. Voltak viszont olyan magyarországi vélemények is (egyes politikai pártok, magánszemélyek, szervezetek), amelyek a magyar-magyar viszony érdekében radikálisabb lépéseket javasoltak. Az egyre gyorsuló és táguló információáradattal ezek a problémák is felszínre kerültek. Az elsõ vitás kérdést az képezte, hogy Magyarországnak milyen részt kell vállalnia a Ceauºescu bukását követõ harcokban, politikai helyzetben. Kárpáti Ferenc, akkori honvédelmi miniszter emlékirataiban azt állítja, hogy december 23-án egy MDF-es küldöttség kereste fel, Szabad György, Für Lajos és Bíró Zoltán. Azt javasolták, hogy Magyarország ajánlja fel terrorelhárító alakulatait, sõt vonják be ebbe a Varsói Szerzõdés tagállamait is. Javaslataik között az is szerepelt, hogy a Honvédség tegye lehetõvé azt, hogy önkénteseket toborozzanak Temesvárra. Für Lajos szerint maga Antall József sem támogatta az ötletet.46 A magyar állampolgárok esetleges romániai eseményekben való részvétele késõbb is fontos és vitatott eleme maradt a kétoldalú kapcsolatoknak. A hivatalos magyar állásponton szintén túlmutató szórványos jelenségek voltak tapasztalhatóak amerikai magyar körökben is. Egy korabeli magyar hírszerzési jelentés arról beszélt, hogy Van Dusen, a Külügyi Bizottság stáb-fõnöke elmondta „ismereteik szerint az amerikai magyarság körében feltámadt Erdély visszacsatolásának kérdése. Értékelése szerint a szervezett egyharmada fogékony, illetve hajlandó fellépni az ügyben meggondolatlanul. Nagyon rossz hatása lenne a kétoldalú kapcsolatokra, ha kiderülne, hogy ezt az irredentizmust Budapestrõl bátorítják. A törvényhozás és a State Departament mindent megtesz a magyar emigrációhoz fûzõdõ hivatalos kapcsolatain keresztül e hangulat leszerelésére.”47 A hivatalos és az „alulról jövõ” álláspontok közötti különbséget jól érzékelteti az a másik budapesti belügyi jelentés, amely szintén a romániai magyarság helyzetének lehetséges megoldásait vette számba 1990 elsõ heteiben: „Számításba kell venni azonban a román társadalom hagyományos xenofóbiáját, magyarellenességét, a huszonöt év propagandájával belénevelt gõgöt és félelmet Erdély elvesztésétõl. Nem lehetünk túlzottan derûlátóak, nem kergethetünk megalapozatlan illúziókat, mint ahogy ezt a hazai sajtó teszi. Alapjában véve a következõ lehetõségek képzelhetõk el: a magyarság beolvasztásának, homogenizálásának folytatása – jelenleg erre nincs esély, tekintetbe véve a magyar nemzetiség gyors megszervezõdését és azt, hogy a román kormány kedvezõ arcot igyekszik a külvilág felé mutatni; Egyéni jogok megadása, de úgy, hogy ezek ne válhassanak kollektív jogokká; Kisebb méretû terület- és lakosságcsere – erre sincs sok esély, annyi jogi és anyagi nehézséggel járna, precedenst teremtene; Kollektív nemzetiségi jogok elismerése, bizonyos közösségek és területi egységek autonómiájának biztosítása; Erdély jugoszláv típusú föderatív átalakítása; Erdély leválása Romániáról független államként; Erdély csatlakozása Magyarországhoz. A jelenlegi körülmények között az utolsó három lehetõség legfeljebb utcai beszélgetések szintjén vetõdik fel.”48– összegzi a jelentés. Mindennemû véleménykülönbség 46 Kárpáti: Puskalövés nélkül… i.m. 176–183. p. 47 ÁBTL, 1220/1990/L – 550. doboz. Románia. A jegyzetet Stefano Bottoni bocsátotta a rendelkezésünkre. 48 Uo. 65 ellenére Magyarország igyekezett minél gyorsabban és hatékonyabban visszavarrni, új tartalommal feltölteni a Ceauºescu diktatúra alatt mesterségesen elvágott szálakat. A román–magyar kapcsolatokban a vélt egymásra találás eufóriájában viszonylag gyorsan jelentkeztek a régi bizalmatlanság új jelei. Január 5-én Sergiu Celac külügyminiszter közölte Szûcs Pállal, hogy szeretné, ha Horn Gyula tisztázná a magyarországi állampolgárok részvételét az 1989-es eseményekben. Tudja, hogy nem a kormány hivatalos küldötteiként voltak jelen, hanem a különbözõ pártok küldték ki embereiket.49 A magyar fél tisztázta a kérdést, elítélte az atrocitásokat és arra kérte a román vezetést, hogy hivatalos nyilatkozatban tegye világossá, hogy magyar állampolgárok nem vettek részt ezekben az eseményekben, hogy a lincselések50 22-én történtek, és nem a forradalom után, és hogy azoknak nem volt etnikai jellege.51 Kifogások hangzottak el román részrõl a magyar segélyszállítmányokra vonatkozóan is. Voltak olyan erdélyi települések (pl. Marosvásárhely), ahol a helyi románság azzal vádolta a magyar felet, hogy tudatos megkülönböztetésben részesíti a város két etnikumát a segélycsomagok szétosztásában.52 A kulturális jellegû küldemények, könyvek, folyóiratok, lapok már a hagyományosnak nevezhetõ román érzékenységet váltották ki miszerint az Erdély és a Magyarország közös történelmi múltjára történõ bárminemû utalások revizionista jellegûek. Az ún. tankönyvbotrány február második felében, március elején érte el a csúcspontját.53 Február 13-án a Rompress románul, majd angolul és más idegen nyelven is kiadott közleményben arról tudósított, hogy az erdélyi iskolákban nagy mennyiségû magyarországi tankönyvet osztottak szét, amelyek torzítják a valóságot. A határon könyvszállítmányokat állítottak le, a román nyelvû sajtó pedig éles hangnemben bírálta a Romániába szállított könyveket.54 Horn Gyula nagy reményt keltõ bukaresti látogatása során még „csak” az önrendelkezés kifejezés jelentett vitás pontot. A kétoldalú nyitásra vonatkozó, ott elhangzott javaslatokat viszont nem követték konkrét lépések. Horn Gyula azt írja emlékirataiban, hogy ezt személyesen is közölte Sergiu Celac külügyminiszterrel egy 1990. februári kanadai találkozón, aki akkor is ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy felgyorsítja az eseményeket.55 Erre a késõbbiekben sem került sor. Január 7–8-án Ion Iliescu tudatta Domokos Gézával, hogy kettõjüket és Dumitru Mazilut Magyarországra hívták. Domokos Géza visszaemlékezéseiben azt írja, õ maga is úgy gondolta, eljött az ideje a történelmi megbékélésnek. Közölte mindezt Iliescuval, aki viszont nem vállalta az utazást. Dumitru Mazilunak és Domokosnak 49 50 51 52 53 54 55 66 MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 62. dob. 0096. A székelyföldi rendõrlincselésekre utalt. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 62. dob. 0096. Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 2. kazetta. Lásd még a Cuvântul liber januári számait. Magyar Nemzet, 1990. március 1. A marosvásárhelyi Cuvântul liber külön cikkeket szentelt a kérdésnek. Horn: Cölöpök… i.m. 267. p. kellett volna Budapestre utaznia.56 Mazilut idõközben elsodorták a Bukarestben beinduló Front-ellenes tüntetéssorozatok és ezzel a román–magyar megbékélés is lekerült a napirendrõl, amely nem tartozott a számtalan belsõ problémával küzdõ román vezetés prioritásai közé. Egyes román köröket szemmel láthatóan egyre jobban zavart a magyar állampolgárok romániai jelenléte. Sokan már azért is kifogásokat emeltek, hogy az erdélyi magyarok a rokoni, baráti, nemzeti, nyelvi kötelékeket és elõnyöket gazdasági céloktól vezérelve használják ki, érdemtelenül jutva ezzel bizonyos elõnyökhöz. „Nagyon sok Maros megyei, elsõsorban a magyar nemzetiségûek, rohamosan meggazdagodtak a csempészetbõl. A fáradtságosan elõteremtett, a hazai piacról is hiányzó román árut valósággal elkótyavetyélték Magyarországon, a magyar árut pedig valós értékük fölötti áron kínálták.”57 – írja Ioan Judea. Az ún. csencselés, feketekereskedelem kérdése és az ebbõl fakadó társadalmi-etnikai frusztrációk az NMF Maros megyei ülésén is felvetõdtek.58 A jelenség a magyar külügy figyelmét sem kerülte el. Az 1990. március 5-én elõterjesztett éves konzuli jelentésben a következõket olvashatjuk: „…néhány magyar állampolgár, kihasználva az ország ellátási gondjait, Romániában üzletelõ tevékenységet folytat, amit természetesen a román hatóságok most sem néznek jó szemmel, de átmenetileg egy ideig eltûrnek, viszont a türelem véges, s nem is beszélve arról, hogy magatartásuk a román sajtó esetleges tálalása következtében könnyen károkat okozhat kapcsolataink alakításában is. Jó lenne, ha az ellenõrzést végzõ vámszerveink az ilyen személyekre felfigyelnének és õket idõben kiszûrnék…”59 Magyarország „beavatkozása”, a különbözõ formákban megnyilvánuló magyarországi jelenlét sok szempontból zavarta a román felet, amely több esetben is úgy értékelte, hogy a szomszédja túlzottan megpróbál beavatkozni az átmenet bizonyos folyamataiba. Elsõ helyen, természetesen, a nemzetiségi probléma állt. Egyre inkább úgy tûnt, a politikai-gazdasági krízisbe kerülõ új román vezetés és a román társadalom zöme számára, hogy a román–magyar kapcsolatok ily módon történõ újragondolása nem prioritás. A kétoldalú kapcsolatokra tett ígéreteket ún. mulasztások követték, majd esetenként konkrét visszautasítások, kölcsönös vádaskodások. A Viaþa armatei címû lap egyik áprilisi számában közölt cikkben, pl. egy Theodoru nevû személy azt állította, hogy Magyarországról túrós hordókban szállították a pisztolyokat Marosvásárhelyre.60 Az Erdélyben egyre inkább kiteljesedõ etnikai konfliktus felülírta a Románia és Magyarország partneri viszonyának kibontakozását, vagy ennek lehetõségét. Az 1990. március 5-i konzuli jelentés úgy fogalmazott, hogy a kétoldalú kapcsolatokat illetõen a helyzet szinte semmit sem változott 1989 után, nagy fordulatra a jövõben sem kell számítani.61 56 57 58 59 60 61 Domokos: Esély I… i.m. 117. p. Judea: Cumpãna lui martie… i.m. 57–58. p. ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 67. dob. 001302. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 65. dob. 001495/17. Uo. 67 3.2. A romániai rendszerváltás és a nemzetiségi kérdés 3.2.1. A nemzetiségi kérdés megjelenése és a romániai magyarság megszervezõdése A Ceauºescu házaspár bukását követõ hatalmi vákuumban megalakult a hadsereg teljes bizalmát élvezõ, magát Nemzeti Megmentési Frontnak (NMF) nevezõ szervezet, amelynek élére Ion Iliescu került.62 A Front elsõ összetételében a politikai tapasztalattal, egyesek esetében a pártstruktúrákban egykor elõkelõ helyet birtokló múlttal vagy kapcsolatokkal rendelkezõ személyek (Ion Iliescu, Silviu Brucan, a hadsereg képviselõi) mellett helyet kaptak az eseményekben résztvevõ vagy a Ceauºescu-rendszer ellen disszidensként fellépõ értelmiségiek, közéleti személyiségek (Ion Caramitru, Doina Cornea, Dumitru Mazilu, Ana Blandiana, Mircea Dinescu) is. A Front vezetõi szerkezete december 26-án rögzült, amikor Ion Iliescut elnöknek, Dumitru Mazilut alelnöknek, Petre Romant pedig miniszterelnöknek nevezték ki. A magyar külügy úgy vélekedett, hogy az új román vezetés szovjetbarát érzelmeket táplál.63 Az NMF Ideiglenes Tanácsának megválasztásában a szereplõk helyet biztosítottak a magyarság képviselõinek is. Elsõ lépésként a két, viszonylag legismertebb magyar személyiség került fel a tanács listájára, a népfelkelés egyik szimbólumaként Tõkés László és a bukaresti politikai és értelmiségi körökben jól ismert, a Ceauºescu rendszerben kevésbé kompromittálódott Domokos Géza. Hozzájuk csatlakozott az akkor Marosvásárhelyen élõ Király Károly, akit a Front alelnökének neveztek ki és õ felelt a kisebbségi ügyekért is. A Bukarestben élõ erdélyi magyar értelmiségiek igyekeztek kihasználni a diktatúra bukásával felmerülõ lehetõségeket, megszervezni a magyar érdekképviseletet és a meglevõ kommunikációs csatornákon keresztül üzenni a román politikumnak és a közéletnek egyaránt. Domokos Géza, Demény Lajos, Tüdõs István, Verestóy Attila, Szász János, Gálfalvi Zsolt, Horváth Andor, Cseke Gábor, János Pál és Lányi Szabolcs részvételével kristályosodtak ki az elsõ lépések, tervek, vagyis a késõbbi Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alapításának ötlete.64 A politikai váltást viszonylag gyorsan érzékelték és magukévá tették a romániai magyar lapok is, amelyek többsége december 23–24-én megjelentette elsõ szabad lapszámát. A szerkesztõségek, akárcsak a román lapok többsége, az elsõ napokban nem sokat változtak. A bukaresti Romániai Magyar Szó forradalom utáni elsõ száma december 23-án, szombaton jelent meg. Az elsõ szabad lapszámban munkára, a román néppel való testvériségre hívták föl az embereket. Az RMDSZ a romániai magyarságot képviselõ szervezetként december 24-én nyilvánosan 62 63 64 68 Az NMF megalakulásáról és a bukaresti eseményekrõl részletesebben lásd: Gallagher: Furtul unei naþiuni… i.m. Duþu: Revoluþia din 1989... i.m. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1989. 174. dob. 128-2-004751 Domokos: Esély I… i.m. 17–23. p. üzent a román közvéleménynek az Adevãrul65 országos napilap hasábjain. A szöveg szerzõi fontosnak tartották tudatni a román közvéleménnyel, hogy a romániai magyarság vállalja a testvériséget a román néppel, ugyanakkor az eddigi gyakorlattól eltérõen külön entitásként kíván részt venni az ország életében, jogainak elismerése mellett. A közlemény nem habozott kijelenteni azt sem, hogy a Ceauºescu-rendszer elnyomta a kisebbségeket, asszimilálni akarták õket, és hogy a magyarságra jogtalanul sütötték rá a revizionista, fasiszta jelzõket.66 A felhívást elemezve, egyértelmûen kirajzolódik, hogy a bukaresti magyar kezdeményezés két fontos üzenetet fogalmazott meg a románság felé: a magyarság kollektív és önálló entitásként kíván politizálni, illetve már az elsõ alkalommal próbálták elismertetni a román közvéleménnyel azt a tényt, hogy a bukott rendszer tudatosan, nemzeti létében is diszkriminálta/letagadta ezt a közösséget, és igyekeztek legitimációt szerezni a késõbbi jóvátételi kérésekhez. Gyakorlatilag ezt az üzenetet ismételte el Domokos másnap, december 25-én a Román Televízióban mondott beszédében, amelyben elítélte a diktatúra asszimilációs törekvéseit, fölhívta a figyelmet a nemzetiségi jogok fontosságára, ugyanakkor kiemelte, hogy a romániai magyarság tiszteletben tartja a román nemzeti érdekeket. December 25-én Bukarestben megalakult az RMDSZ Ideiglenes Intézõ Bizottsága Domokos Géza, elnök, Tõkés László, tiszteletbeli elnök, Verestóy Attila, titkár részvételével. Az Ideiglenes Intézõ Bizottság tagjai között volt még: Cs. Gyimesi Éva, Kántor Lajos, Balogh Edgár, Sylvester Lajos, Király Károly, Demény Lajos, Horváth Andor, Lányi Szabolcs, Sütõ András, Kányádi Sándor, id. Toró Tibor. Az RMDSZ december 25-i keltezésû Kiáltványa tekinthetõ gyakorlatilag a szervezet alapító okiratának.67 Politikai szempontból két lényeges eleme van a Kiáltványnak: egyrészt meghirdeti az együttmûködést a Nemzeti Megmentési Fronttal, másrészt összefoglalót is ad a romániai magyarságot megilletõ jogokról.68 Az erdélyi magyarságot arra kérték, hogy ahol még nem alakult meg, ott hozzák létre a helyi szervezeteket. Az RMDSZ fõbb célkitûzései a következõek voltak: a nemzetiségi képviselet biztosítása a törvényhozásban és az államigazgatásban; anyanyelvi oktatás az óvodától a tudományegyetemig; saját mûvelõdési és tudományos intézmények a magyarság számára; magyar nyelvû lapok, folyóiratok mûködtetése; a magyar nyelv használata a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban; nemzetiségügyi minisztérium létrehozása; kollektív nemzetiségi jogok alkotmányos szavatolása; a magyarság kapcsolatokat ápolhasson az anyanemzettel.69 A mozgalomszerûen alakuló RMDSZ egységes szervezeti kerete és programja több országos tanácskozás 65 Az RKP KB lapja, a Scânteia 1989 decemberében, a fordulat után, megõrizve a régi szerkesztõséget, felvette a Scânteia poporului nevet, majd az Adevãrul-t. 66 Adevãrul, 1989. december 24. 67 Bakk Miklós a bukaresti szervezkedést, a Kolozsváron megfogalmazott Hívó Szót és a december 23-án megjelent temesvári kiáltványt tekinti annak a három meghatározó kezdeményezésnek, ami alapján végül megalakult az RMDSZ. Bakk Miklós: Az RMDSZ, mint a romániai magyarság önmeghatározási kísérlete 1989 után. Regio, 1999. 2. sz. 81–116. p. 68 Uo. 69 Romániai Magyar Szó, 1989. december 26. 69 eredményeként jött létre. 1990. január 7-én, Kolozsváron megtartották az Ideiglenes Intézõ Bizottság elsõ ülését, ezt a marosvásárhelyi (január 13.) és a sepsiszentgyörgyi (február 24–25.) küldöttgyûlések követték.70 Annak ellenére, hogy a pontok elsõ fázisban csak vázlatosan fogalmazódtak meg, nyilvánvaló volt, hogy az RMDSZ vezetõsége bízott az új konjunktúrában, hogy az erdélyi magyarság helyzetét és a Romániához való viszonyát kedvezõ módon lehet rendezni. Megfogalmazódtak mindazon törekvések, óhajok is, amelyek teljesítésére a szocializmus idõszakában mindennemû próbálkozások ellenére sem kerülhetett sor.71 Másnap, december 27-én Bukarestben megalakult az RMDSZ Ideiglenes Intézõ Bizottságának Ideiglenes Központi Irodája. Domokos Géza arra kérte a vidéki szervezeteket, hogy keressék a kapcsolatot több más demokratikus szervezettel és mûködjenek együtt az NMF-el. „Domokos Géza hangsúlyozta: üdvözöljük és támogatjuk az újonnan alakuló szervezetek programjában szereplõ mindazon pontokat, amelyek a testvériség és egyenlõség jegyében lehetõséget nyújtanak a közös munkára, összefogásra, demokratikus együttmûködésre, a Kiáltványunkban közzétett programpontok teljesülésének együttes kezdeményezésére és megvalósítására. Ugyanakkor elhatároljuk magunkat minden szélsõséges megnyilvánulástól, garázda, felelõtlen elemek erõszakos akcióitól és felhívunk mindenkit, akadályozza meg, hogy egyesek szándékosan megzavarják a demokratikus kibontakozást, rémhírek, rágalmak diverziós célzatú terjesztésével ártsanak a román nép és a magyar kisebbség közötti testvéri szolidaritás ügyének...”72 A Központi Iroda közleményében egy új jelenségre figyelhetünk fel. Az RMDSZ vezetõsége elhatárolódott azoktól, akik „szándékosan megzavarják” a román nép és a kisebbségek között kibontakozó újszerû kapcsolatokat. December végén, január elején megmutatkoztak az elsõ arra utaló jelek, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása távolról sem lesz annyira zökkenõmentes, mint azt egyesek remélték a diktatúra bukása után. Felsõ szinteken az NMF igyekezett gesztusokat tenni és nyilvánosan is elismerni azt a tényt, hogy az elõzõ rendszerben a nemzeti kisebbségek többszörös elnyomástól szenvedtek, hogy a Ceauºescu-rendszer utolsó szakaszában a pártvezetés egyértelmûen az asszimilációt és a migráció kikényszerítését célozta meg. 1990. január 6-án az NMF nyilatkozatot adott ki a romániai nemzeti kisebbségek jogairól. A nyilatkozat nem kínált jogi megoldást a nemzetiségi sérelmekre, ugyanakkor fontos üzenetértékkel bírt arra vonatkozóan, hogy az új vezetés elismer bizonyos tényeket, figyel a kérdésre, és az elõzõ rendszer módszereitõl eltérõ módon kezeli ezt a problémakört.73 A közlemény az 70 71 72 73 70 Bakk: Az RMDSZ, mint a romániai magyarság... i.m. Kiemeljük ebben a témakörben a kollektív jogok biztosítását, amelynek elfogadására a kommunista párt diktatúrájának viszonylag nyitottabb idõszakaiban sem volt lehetõség. A Magyar Autonóm Tartomány kollektíven biztosított jogokat ugyan, de csak a székelyföldi magyaroknak. A kollektív jogok elfogadtatására tett kísérleteket Ceauºescu a „legliberálisabb” idõszakban, 1968-ban is határozottan visszautasította. Novák: Aranykorszak… i.m. 45–49. p. Romániai Magyar Szó, 1989. december 29. Domokos emlékiratában megemlíti, hogy a szöveg összeállításában többek között Ion Iliescu, Silviu Brucan, Petre Roman, Virgil Mãgureanu, Mihai Drãgãnescu, Dumitru Mazilu, Aurel Dragoº Munteanu vettek részt. A résztvevõk többnyire egyetértettek az elvi kérdések zömében, abban, hogy újra kell gondolni a nemzetiségpolitikát, de a konkrétumok esetében (pl. a helyi önigazgatás) már komoly viták alakultak ki. ígéretek szintjén jelentõs, pozitív irányú elmozdulásnak látszott. Elítélte a Ceauºescu-rendszer nemzetiségpolitikáját, egyenlõ jogokat ígért minden romániai nemzetiségnek, ehhez majd jogi, alkotmányos kereteket, kisebbségi törvényt, az anyanyelv szabad használatát, lehetõséget a nemzetiségi kultúra mûveléséhez és szabad kapcsolattartást „azokkal a nemzetekkel, amelyekhez kötõdnek”, vagyis az anyaországokkal.74 A közlemény a záró részben az ún. helyi autonómia kiépítésének elvi lehetõségeire is tett némi utalást. A szöveg szerkesztésében részt vevõ Domokos Géza álláspontja szerint a közlemény nem az NMF és az RMDSZ közös egyeztetés után megfogalmazott álláspontja volt, hanem a Front vezetõségének véleményét tükrözte. Õ maga is az NMF egyik vezetõségi tagjaként vett részt ebben a munkában. Visszaemlékezései szerint ezzel hármas célt követett: elejét venni a kezdõdõ konfliktusoknak, a Front ismerje el az RMDSZ-t, az RMDSZ ideiglenes vezetõsége ne üres kézzel menjen a Kolozsvárra tervezett tanácskozásra.75 Az NMF nemzetiségpolitikai közleményérõl már akkor megoszlottak a vélemények. Többen azt kifogásolták, hogy nem tartalmaz konkrét megoldási javaslatokat, nem biztosít jogi kereteket és garanciákat sem arra nézve, hogy az elhangzott elvek a gyakorlatban is megvalósuljanak.76 A közlemény körül kialakuló vita elõre jelezte azt is, hogy az erdélyi magyarság képviseletében is megoszlanak majd a vélemények a jogérvényesítési stratégiákat illetõen. A nyilatkozattal az új román vezetés elismerte, hogy a Ceauºescu-korszakban létezett és mûködött egy, a magyarságot diszkrimináló tudatos politika, valamint azt is, hogy létezik nemzetiségi kérdés77, a román–magyar együttélést új alapokra kell helyezni. Hasonló jellegû jelzések érkeztek mindkét etnikum részérõl az értelmiségi szférából is. A magyar értelmiségiek zöme a kisebbségi jogok biztosítása mellett új alapokra kívánta helyezni a román–magyar kapcsolatokat. Példaértékû ebben Szilágyi N. Sándor januári írása, amelyben kifejtette, hogy felül kell vizsgálni a románokról kialakult képet, mert: „A letûnt diktatúra számtalan bûne közül – már ami minket, magyarokat illet – az egyik legsátánibb az volt, hogy intézményesen lehetetlenné tette a román nép iránti baráti érzelmeink õszinte kinyilvánítását, éppen azáltal, hogy kötelezõvé tette számunkra a románok magasztalását, olykor az abszurditásig menõen.”78 A kérdés januárban nem tartozott a román közélet legvitatottabb pontjai közé, de több román értelmiségi is jelezte különbözõ fórumokon, elsõsorban az írott sajtóban, hogy a nemzetiségi kérdés létezik és megoldásokat kell találni a problémák kezelésére. Január elsõ felében a kolozsvári Ioan Noja „még csak” arról cikkezett, hogy el kell ismerni, létezik a nemzetiségi probléma, és ezt hosszú távon meg kell oldani az európai szellemiség jegyében.79 Az önrendelkezésrõl az új román vezetés sem kívánt tárgyalni. Domokos: Esély I.… i.m. 83–86. p. 74 Adevãrul de la Cluj, 1989. január 7. 13. sz. 75 Domokos: Esély I… i.m. 83–86 p. 76 A Független Magyar Jogászfórum, dr. Kapcza Imre és dr. Podhrászky László aláírásával nyilatkozatot adott ki az NMF kisebbségi jogokról szóló nyilatkozatával kapcsolatosan. Az NMF nyilatkozatát hiányosnak, a dokumentumot egy konkrétumok nélküli keretnyilatkozatnak tartották. Romániai Magyar Szó, 1990. február 23. 77 Az RKP vezetõsége már az ötvenes évektõl kezdõdõen folyamatosan azt hangoztatta, hogy a nemzetiségi kérdést megoldottnak tekinti. A Ceauºescu-korszakban is ez volt a pártvezetés hivatalos álláspontja. 78 Romániai Magyar Szó, 1990. január 4. 79 Adevãrul în libertate, 1990. január 11. 71 Ugyancsak januárban két, az NMF vezetõségéhez címezett értelmiségi levél is részletesen foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel. A Renaºterea nevû lapban Doina Cornea és egy erdélyi román értelmiségi csoport (Corneliu Coposu, Vasile Curticãpeanu, Coriolian Gheþie, Octavian O. Ghibu, Francisc Pãcurariu, Iftene Pop, Raul ªorban, Ioan Simu, Dan Tãrchilã, Gabriel Þepelea, Vasile Vetiºeanu) közölt nyílt levelet. Külön figyelmet érdemel ez a levél, amelyben a szerzõk nem csupán a probléma létezését ismerték el, hanem gyakorlati megoldásokat is javasoltak. Elismerték, hogy a Ceauºescu-rendszer nagymértékben megsemmisítette vagy átalakította a magyar kulturális intézményhálózatot és asszimilációs politikájával, nagyfokú bizalmatlanságot ébresztve, eltávolította az országtól a magyarságot. Javaslataik két szinten nyilvánultak meg. Elsõ lépésként a diszkrimináló törvények, rendeletek megszüntetését javasolták, hogy „visszanyerjék a normalitást”, a nyugalmi állapotot és ezt követte volna az új jogrend megteremtése.80 A levél megfogalmazói általuk fontosnak tartott kulcskérdéseket emeltek ki. Véleményük szerint a szocialista nemzet és az együttélõ nemzetiség fogalma asszimilációs törekvéseket takart, ezt meg kell szüntetni. A hamis propaganda tételeit pedig, miszerint a kisebbségek, fõleg a magyarok, revizionisták lennének, hatástalanítani kell. Új, szabad népszámlálást kértek, szabad nyelvhasználatot és kulturális életet, valamint kapcsolatápolási lehetõségeket az anyaországgal. Javaslatként szerepelt továbbá az is, hogy szakítani kell a Ceauºescu-féle manipulatív politikával, és hogy azokban a megyékben, ahol 30% fölött van a nemzetiségek aránya, használhassák az anyanyelvüket a közigazgatásban, bíróságokon és a rendõrségen.81 A nyílt levél ugyanakkor kiemelte azokat a problémaköröket is, ahol – az aláírók szerint – a román államnak és vezetésnek óvatosabbnak kell lennie annak érdekében, hogy rövid és hosszú távon a számára kedvezõ és helyes mederben tartsa a kérdést. Elsõ javaslatként szerepelt az, hogy az NMF tanácsainak tagjait válasszák ki nagy figyelemmel, hogy ne kerüljenek be olyan személyek, akik maximalista törekvéseikkel megosztanák a helyi közösségeket. A levél írói elzárkóztak a kollektív jogok megadásától és hangsúlyozták, hogy Románia egységes nemzetállam jellegét nem vitathatja senki. Külön kitértek arra, hogy a Petru Groza idejében „elkövetett hibákat” kerülje el az új vezetés és ne hozza olyan helyzetbe a magyarokat, amely sértené a tömbmagyar területeken kisebbségben élõ románokat, tehát nem adható meg az autonómia.82 Az oktatásban is differenciált politizálást javasoltak. A magyar nyelvû tanítóképzõk ellen nem emeltek kifogásokat, de a különálló egyetem felállítását nem javasolták. Legtovább abban mentek, hogy bizonyos szinteken (általában a humán tudományok esetében) magyar tanszékek szervezhetõk. Külön nyomatékot kapott az a kijelentés, miszerint a mûszaki értelmiség képzése kizárólag román nyelven történjen, és hogy a 80 81 82 72 Renaºterea, 1990. január 12. Uo. A Petru Groza idejében mûködõ önálló magyar kulturális intézményhálózatra utaltak, valamint az 1952–1960 között mûködõ Magyar Autonóm Tartományra (MAT). A MAT sosem jelentett tényleges autonómiát a székelyföldi magyarság számára, csak bizonyos nyelvhasználati és kulturális jogokat. A MAT létezése, a magyar hivatalos nyelvhasználat és kultúra kiváltságos helyzete, a magyar elitek akkori vezetõ szerepe viszont a késõbbiekben sérelemként és kudarcként jelent meg a román közemlékezetben. felsõoktatás nyelvének románnak kell lennie. A levél záró részében a szerzõk azt is javasolták, hogy a közigazgatás terén vissza lehet állítani a két világháború közötti megyéket.83 A kiemelt politikai és értelmiségi álláspontokat elemezve megállapíthatjuk, hogy mindenképp elmozdulásként értelmezhetõek a Ceauºescu-rendszer nyíltan diszkriminatív politikájához viszonyítva, ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy kedvezõtlenül reagáltak a romániai magyarság egyes, már 1918-tól felmerülõ sajátos problémáira, mint az önálló oktatási rendszer vagy a területi autonómia. A fent bemutatott javaslatokra ugyanakkor az is jellemzõ volt, hogy csak egy szûk körû politikai vagy értelmiségi csoport álláspontját képviselte. A késõbbi fejleményekbõl az is kiderült, hogy az NMF csúcsvezetõségében sem volt határozott szándék arra, hogy a január 5-i nyilatkozatot következetesen, vállalva a felmerülõ akadályok legyõzését, keresztül is vigye.84 3.2.2. A nemzetiségi kérdés megoldásának zsákutcája A romániai politikai átmenet során felmerülõ kérdések, a román–magyar együttélésbõl fakadó újonnan felmerülõ, helyi szinten megoldatlan problémák viszonylag korán más mederbe terelték a nemzetiségi kérdést. A román politikai életben már január elején jelentkeztek azok az akut problémák, amelyeket az NMF nem akart vagy képtelen volt megoldani: kádercsere, a régi elitek sorsa, a hadsereg és a Securitate-nak a decemberi eseményekben betöltött szerepének tisztázása, a gazdasági átalakítás módja, a titkosrendõrség és állományának sorsa, az állami adminisztratív és politikai tisztségek betöltése, az újjászervezett történelmi pártoknak juttatott politikai szerepkör, a gazdasági nehézségekbõl fakadó problémák és nem utolsó sorban, a rohamtempóban megszervezõdõ magyar közösség követelései. Mint már említettük, az eddig feltárt forrásokból az rajzolódik ki, hogy ahol harcok nélkül bukott meg a Ceauºescu-rendszer és a településen nem élt nagyobb számú nemzeti kisebbségi csoport, ott a bukott rendszer második vonalából elõkerülõ káderek, szakemberek és a hadsereg zökkenõmentesen átvette a hatalmat. Több nagyvárosban, ahol december 22. elõtt nagyobb méretû megmozdulások voltak (Temesvár, Kolozsvár, Marosvásárhely, Brassó), a rendszerváltó elit egy része a társadalmi nyomás hatására került pozícióba. Ez nehezebb helyzetbe hozta a mindent ellenõrizni kívánó hadsereget és a hatalomra került új személyek sok esetben radikálisabb változásokat szerettek volna.85 Az etnikailag vegyes vidékeken, településeken ez a probléma ráadásul kiegészült a magyarság pozíció- és jogköveteléseivel. Január elsõ felében megjelentek az új román vezetést és a rendszerváltást nyíltan bíráló, illetve számon kérõ vélemények. 83 Renaºterea, 1990. január 12. 2–3. p. 84 Domokos Géza arról írt visszaemlékezésében, hogy Iliescu késõbb megbánta az NMF elhamarkodottnak tartott kijelentését. Domokos: Esély I... i.m. 83–86. p. Tom Gallagher a román átmenetet vizsgáló monográfiájában pedig azt állítja, hogy Iliescu késõbbi, a nemzetiségi kérdésre vonatkozó nyilatkozatai egyértelmûen azt mutatják, hogy nem rendelkezett konzekvens elképzelésekkel ezen a területen, mindig alárendelte a kérdéskört az éppen aktuális politikai helyzetnek. Gallagher: Furtul unei naþiuni... i.m. 98. p. 85 Jó példa erre Kolozsvár vagy Temesvár esete. 73 Január elején a nemzetiségi (elsõsorban a magyar) kérdésnek olyan helyi vetületei jelentkeztek a romániai politikai életben, amelyek magukban hordozták annak a lehetõségét, hogy amennyiben az új vezetés nem fog következetes politikai irányvonalat kidolgozni és véghezvinni, akkor az átmenet az adott térségekben etnicizálódni fog. Az elsõ problematikus pontnak a december 22-i események számítottak, pontosabban, hogy a Székelyföld egyes településein lezajlott rendõrlincseléseket ki hogyan értelmezte. Egyes helyi román csoportok, illetve személyek akkor és ma is nemzetiségi indíttatású gyilkosságként értelmezték ezeket. Az etnikai indíttatás ellenzõi szerint az állítás nem állja meg a helyét, hiszen akkortájt másutt is több román nemzetiségû milicista, tisztségviselõ stb. ellen került sor hasonló akciókra, tekintve, hogy a régi hatalom a magyarok helyett õket preferálta rendfenntartóként, döntéshozóként. Szerintük ezek a cselekmények a Ceauºescu-rendszer legerõszakosabb milicistái ellen irányultak, akik brutalitásukkal általános gyûlöletet keltettek maguk ellen, áldozataik pedig a forradalom alatt álltak bosszút rajtuk. A másik kritikus pontnak az elõzõ rendszer bukása után elkezdõdõ kádercsere számított. A pozíciókat elvesztõ vagy az attól tartó székelyföldi román elit etnikai indokkal magyarázta ezt a folyamatot és a helyi, gyakran privilegizált román közösség elleni támadásként értelmezte, illetve mutatta azt be. Természetesen a jelenség részét képezte az is, hogy az új helyzettõl tartva több, fõleg a nyolcvanas években a Székelyföldre beköltözõ román elhagyta a régiót. Számos munkahely szûnt meg és az érintettek közül többen is úgy érezték, hogy kényszerû távozásukban nemzeti hovatartozásuknak is döntõ szerepe van. 1990. január 4-én egy csíkszeredai román csoport (ªtefan Danciu, Irina Croitor, Ioan Oancea) beadványt állított össze az új bukaresti vezetõségnek a Hargita megyei románokat ért sérelmekrõl. Érvelésük középpontjában a székelyföldi rendõrlincselések és a különbözõ vezetõi tisztségekben bekövetkezett kádercserék álltak.86 1989. december 22-én a Kovászna megyei Kézdivásárhelyen Aurel Agache õrnagyot, a Milícia Gazdasági Irodájának fõnökét a tüntetõ tömeg kivonszolta az utcára, ahol meglincselték, holtteste három napig az utcán hevert.87 Ugyanezen a napon Coman Dumitru alezredest, az udvarhelyi Securitate parancsnokát a városi Securitate udvarán a tömeg ütlegelte, majd az utcára vonszolta, ahol meglincselték.88 Ferenc Imre törzsõrmestert, a székelykeresztúri Milícia körzetfelelõsét egy Bálint Mihály nevû személy gyilkolta meg. Bálint ellen korábban gyilkosság vádjával vizsgálat volt folyamatban, amelyet éppen az áldozatul esett altiszt folytatott az õrizetes ellen.89 A Hargita megyei Oroszhegy községben Liviu Cherchiºan milicistát a lakásán gyilkolta meg négy személy.90 Hasonló esetre Romániában még a Fehér megyei Kudzsir városban került sor, ahol 1989. december 21-én a fellázadt tömeg 18.00 óra körül felgyújtotta a Milícia székhelyét. A lángokban álló épületbõl több milicista kimenekült. Közülük Pop Valentin 86 87 88 89 90 74 MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 62. dob. 0096/1. BA, 1990 MEI, 9. ircs, Raportul comisiei CPUN (a továbbiakban A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése), IX. mell. 1. p. Uo. 2. p. Uo. Uo. századost, Kudzsir város Milícia parancsnokát és Ilie Staivu fõtörzsõrmestert a tömeg elfogta, ütlegelte, majd benzint öntöttek rájuk és meggyújtották õket.91 Az RMDSZ és a helyi magyar vezetõk igyekeztek tisztázni a vádakat és magyarázattal szolgálni a történtekre. Az NMF székelyudvarhelyi szervezete január 7-én közleményben tudtatta a közvéleménnyel, hogy ura a helyzetnek és megmagyarázták a lincselések kiváltó okait is.92 Domokos Gézát, visszaemlékezése szerint, január elején hívta telefonon Virgil Mãgureanu s közölte, hogy tudomása szerint Székelyudvarhelyen és környékén, valamint Sepsiszentgyörgyön román rendõröket gyilkoltak meg. Domokos azt tanácsolta, vizsgálják ki az ügyet.93 Az új román kormány ebben az idõszakban nem tulajdonított túlságosan nagy fontosságot az eseteknek. Az akkori kormányfõ helyettes, Gelu Voican Voiculescu így emlékszik vissza ezekre a pillanatokra: „Azért ölték meg õket, mert milicisták voltak. Nem szekusok, hanem milicisták voltak, az elõzõ rendszer rendõrségét képviselték. A hatalmat képviselték és egy forradalom során megdõl a fennálló rend. Kérem, addig nem voltak arra utaló jelek vagy hírek, amelyek veszélyeztették volna az állam integritását vagy ehhez hasonló. A Hargita és Kovászna megyébõl úgymond „elüldözött” tanárok esetérõl beszéltek, lehetett hallani. Ezek tettek voltak, hogy is fejezzem ki magam nem egy konfliktus elõjelei… Helyi problémaként tekintettünk ezekre, a szabadság elnyerésében történhetnek kisiklások is.”94 Késõbb, február 5-én a közszolgálati tévé híradójában maga a Hargita megyei fõügyészség képviselõje nyilatkozta azt, hogy a megyében hat személyt lincseltek meg, három román és három magyar nemzetiségût és hogy ennek nem volt etnikai jellege.95 Érdemes megjegyezni azt a tényt is, hogy egyetlen jelentés sem tett említést arról, hogy román nemzetiségû „civil” lakosokat ért volna támadás vagy inzultus. A rendszerváltás pillanatában a hatalom képviselõit támadták meg, majd a következõ idõszakban a nyolcvanas években etnikai (román) származásúk miatt elõnyös pozíciókba juttatott elit néhány képviselõjét próbálták meg eltávolítani.96 Látható, hogy az új vezetés a fenti jelenségeket nem értelmezte etnikai indíttatásúnak, viszont a helyi román elit, a hadsereg, a rendõrség egyes képviselõi és a média elõszeretettel használta fel érveiben ezeket a cselekményeket, amelyeket a román autoritás megszûnéseként is értelmeztek. Arról is van tudomásunk, hogy a csíkszeredai román kiáltvány képviselõin kívül volt belügyis tisztek is megpróbáltak érvényt szerezni ennek az elfogult nézõpontnak Bukarestben.97 91 Uo. 1. p. 92 A rendõrök meglincselését az elõzõ rendszerben tanúsított magatartásukkal magyarázták. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 62. dob. 00181. 93 Domokos: Esély I…i.m. 25. p. 94 Interjú Gelu Voican Voiculescuval. 95 MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 62. dob. 00824. 96 A kérdésrõl részletesebben lásd: Zahorán Csaba: Románüldözés Székelyföldön? (Egy állítólagos etnikai tisztogatás történetei). In: Az új nemzetállamok és az etnikai tisztogatások Kelet-Európában 1989 után. Szerk. Juhász József-Krausz Tamás. L’Harmattan Kiadó-ELTE BTK Kelet-Európa Története tanszék, Budapest, 2009. 268–300. p. 97 Gheorghe Bãnescu, egykori belügyis alkalmazott emlékiratában azt írja, hogy két Securitate-s tiszt, a szovátai Lupºa fõhadnagy és Emil Chioreanu százados Bukarestbe utaztak, áthágva az új rend szabályait, hogy felhívják Iliescu figyelmét arra, hogy állítsa vissza a román hatalmi rendet az érintett helyeken. A 75 A kérdés központi megítélése nem akadályozta meg, hogy a rendszerváltás folyamata a Székelyföldön etnikai dimenziót is nyerjen. A diktatúra felszámolása jelentõs változásokkal járt a helyi hatalmi viszonyokban és a közéletben egyaránt. Az elitekben végbement cserék nagymértékben érintették a felülreprezentált románokat és azonnal megkezdõdött a leépített magyar intézményrendszer (oktatási és kulturális intézmények) helyreállítása. A helyi magyar elit tagjai közül sokan gondolták úgy, hogy igényeiket, követeléseiket határozottan kell megjeleníteni. „A legfontosabb: ki kell lépni a védekezõ helyzetbõl. Nem kérünk, hanem követelünk. Más lehetõségünk nincs.”– írja naplójában Fábián Ernõ.98 A magyar közösség által kért pozíciók, intézmények és az egyre makacsabbul ellenálló helyi román elitek viszonya kihatott a politikai harcoktól amúgy is megviselt NMF vezetõségére. A történelmi pártok által szervezett nagy erejû demonstrációk visszaszorítására az új román vezetés a karhatalmi szerveket, majd a munkásszolidaritásra alapozva, a bukaresti munkásságot, késõbb a gazdasági átmenettõl tartó bányászokat használta fel.99 A romániai politikai élet radikalizálódott. Ugyanez mondható el a magyar–román viszonyról, amely februárra Marosvásárhelyen tûnt a legkritikusabbnak, de jelentõs feszültség halmozódott fel Szatmárnémetiben,100 Kolozsvárott101 vagy a Székelyföld egyes településein.102 A több oldalról is „szorongatott” NMF január végére engedett a nemzetiségi kérdésben a többségi társadalom nyomásának. Az Iliescu-féle vezetés nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy hatalmának megtartása végett szüksége van az egykori pártstruktúrákra és a belügyis állományra is. Ebbe beletartozott az az elitcsoport, amely az etnikailag vegyes vidékeken nemzeti retorikába öltözve próbálta menteni a pozícióit.103 Ezzel a helyzettel magyarázható az a tény, hogy január 25-én Ion Iliescu televíziós beszédében egyes erdélyi megyékben észlelhetõ „szeparatista tendenciákra” hívta fel a figyelmet. Az RMDSZ vezetõsége azonnal állásfoglalásban tiltakozott a beszéd üzenete ellen és kifogásolta azt, hogy a korábban megtagadott jogok visszaszerzését a román társadalom szeparatista megnyilvánulásnak minõsíti. Az RMDSZ megpróbálta álláspontját a román médiában is megjeleníteni, amely egyre nagyobb teret szentelt a kérdésnek és minden feszültséget a magyar közösség nyakába vart. A kolozsvári Adevãrul în libertate publicistája, Ilie Calian 98 99 100 101 102 103 76 visszaemlékezés szerint Iliescu azt válaszolta, hogy nem tehet kivételt két megyében, ezzel beszennyezné a forradalom vívmányait. Bãnescu: Demers pentru adevãr... i.m. 307. p. Fábián Ernõ: Naplójegyzetek. 1980–1990. Szerk. Bárdi Nándor, Filep Tamás Gusztáv. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2010. 427. p. A bányászjárásokról részletesebben lásd: Mihnea Berindei, Ariadna Combes, Anne Planche: Mineriada. 13-15 iunie 1990. Realitatea unei puteri neocomuniste. Humanitas, Bucureºti, 2010. A jelenségrõl lásd Sárándy Tamás legújabb kutatásait és a szatmári történésekrõl készített kronológiát. Kézirat. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2012. A jelenségrõl lásd Fodor János legújabb kutatásait és a kolozsvári történésekrõl készített kronológiát. Kézirat. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2012. A jelenségrõl lásd Gidó Csaba legújabb kutatásait és a székelyudvarhelyi történésekrõl készített kronológiát. Kézirat. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2012. Hasonló hangulatról számol be Fábián Ernõ is naplójában. Fábián: Naplójegyzetek... i.m. 421–435. p. Erre a következtetésre jutott a romániai rendszerváltást elemzõ Tom Gallagher is. Tom Gallagher: Democracy and Nationalism in Romania, 1989-1998. trad. Simona Ceauºu. Bucureºti, All Educational, 1999. egy újságcikkben úgy vélte, hogy egyes magyar vezetõk eltúlozzák az anyanyelvi oktatás kérdését, nem látják be, hogy románul tudni kell, saját egzisztenciájukat helyezik elõtérbe. Azzal érvelt, hogy az Amerikai Egyesült Államokban is egy nyelven tanulnak. Megjegyzi, hogy egyesek titokban erdélyi Svájcról beszélnek, ami szerinte merõ utópia.104 Ennél sokkal radikálisabb cikkeket közölt a kérdésrõl a marosvásárhelyi Cuvântul liber.105 Január 27-én az RMDSZ nyilatkozatban szögezte le az Adevãrulban, hogy hamisak a szeparatizmusra vonatkozó vádak, az oktatásban a magyarok csak azokat a jogokat követelik vissza, amelyeket az elõzõ rendszer megtagadott, elvett. Elítélte Iliescunak a szeparatizmusra vonatkozó nyilatkozatát és a tények részrehajló bemutatását, melyek szerint az egyes településeken keletkezett feszültségeknek a magyarság az okozója.106 A román központi hatalom szemléletváltását a nemzetiségi kérdésben jelezte az a tény is, hogy 1990. január végén leváltották Pálfalvi Attila tanügyminiszterhelyettest – egy közlemény szerint azért, mert nem tartotta be a kormány és a Tanügyminisztérium határozatait, és saját elhatározásából hozott döntéseket a román és magyar nyelvû oktatás szétválasztásáról, ezzel ugyanis Erdély egyes helységeiben feszültséget keltett a román és magyar lakosság között. Leváltása a tanügyminiszter és az NMF Tudományos és Oktatásügyi Bizottságának kezdeményezésére történt.107 Február közepére a nemzetiségpolitika terén a román politikai életet és a médiát már egyértelmûen az alsó szinteken kiélezõdõ és megoldatlan helyzet uralta és ezen az NMF-nek a többi politikai szereplõvel kötött korábbi politikai alkuja, hatalommegosztása sem változtatott. Február 9-én megalakult Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa (NEIT), amelybe 11 magyar nemzetiségû személy került be, hárman az RMDSZ, hárman a Független Magyar Párt108, ketten az NMF képviseletében, míg a másik három magyar tag a megyék képviseletében. Ez 5%-os jelenlétet eredményezett a romániai magyarság számára. A NEIT, annak ellenére, hogy a hatalmi egyensúly és a nyugalom megtartása végett hozták létre, már születésétõl kezdve több sebbõl vérzõ szervezetnek bizonyult és magában hordozta az akkori román társadalom megosztottságának szinte összes jelét. Az NMF kezdetben a mérsékelt átmenetet képviselte. Ennek az álláspontnak több hivatalos bírálója is akadt, amely még kaotikusabbá tette a NEIT munkáját. A rendszerváltás megoldatlan kérdései minduntalan búvópatakok104 Adevãrul în libertate, 1990, január 27. 105 A Cuvântul liber cikkeit lásd az etnikai konfliktus marosvásárhelyi vonatkozásait bemutató fejezetben. 106 Adevãrul, 1990. január 27. 107 Domnul Attila Palfalvy a fost eliberat din funcþia de adjunct al ministrului învãþãmîntului. Cuvântul liber, 1990. január 28. 108 A Romániai Magyar Független Pártot 1990 januárjában jegyezték be, fõtitkára Dudás László volt. A párt vezetõje egy ideig a kolozsvári NMF-ben is helyet kapó Vincze János volt. Az RMSZ-ben februárban publikált programkiáltványában a romániai magyarság érdekképviseletét fogalmazta meg célkitûzésül. Domokos Géza az RMDSZ nevében elutasított bármiféle együttmûködést az új párttal. Vinczét február 20-án leváltották a párt vezetõi tisztségébõl, azzal is vádolva, hogy besúgói múlttal rendelkezik. A párt, a vezetõi szinten fennálló viták és bonyodalmak ellenére helyet kapott a NEIT-ben, központi és esetenként helyi szinten is. Részletesebben lásd az RMSZ februári számait. 77 ként törtek elõ.109 A bukaresti vezetés az új felállásban is a feszültségek elkerülésére fektette a hangsúlyt. Felmérte, hogy a sajtóban – sõt, már esetenként röpcédulákon is – terjesztett helyi román követelések figyelmen kívül hagyása milyen politikai következményekkel járna. Ezért inkább a szervezettebb magyarság vezetõit próbálta meg rávenni arra, hogy kössenek kompromisszumot, egyezzenek bele, hogy kétségtelenül jogos követeléseiket késõbbre halasztják, idõlegesen elnapolják. A politikai kockázatot az is növelte, hogy az NMF számára már nemcsak az újjászervezett és a hatalomba bevont történelmi pártok jelentettek potenciális veszélyt, hanem az a tény is, hogy Erdélyben a román elitek egy jelentõs része már nem a NEIT csatornáin keresztül kereste az érdekérvényesítés lehetõségeit, hanem létrehozta a Vatra Româneascã nevû szervezetet.110 Az eddig feltárt források azt mutatják, hogy a NEIT februári és március eleji ülésein nem fordítottak különösebb hangsúlyt a nemzetiségi kérdésre. Az RMDSZ képviselõi (Domokos Géza, Verestóy Attila) esetenként, ha erre lehetõség adódott, utaltak a kérdés komolyságára, de a NEIT, többszöri szorgalmazásuk ellenére sem tárgyalta kiemelt kérdésként ezt a problémát. A nemzetiségi kérdést felülírták a hatalomért folytatott viták és a politikai-gazdasági átmenet szülte problémák: a görög katolikus egyház helyzete, a munkanélküliség, az ellátási zavarok, a különbözõ politikai tisztségek betöltéséért folytatott viták, a februári bukaresti tüntetések. A NEIT február 23-i ülésén megvitatták a fõvárosban történt zavargásokat. Ebben a felfokozott hangulatban Domokos Géza szóba hozta a nemzetiségi kérdést is. Domokos értetlenségének adott hangot amiatt, hogy meglátása szerint az új hatalmi szervek nem tekintenek kellõ komolysággal az egyre tetõzõdõ nemzetiségi feszültségekre: „Bevallom teljes õszinteséggel, hogy meglep és aggaszt az, hogy nem beszélünk az ország egyes részein tapasztalható etnikai jellegû feszültségekrõl. Információhiányról lenne szó? Nem értjük a kialakult helyzetet és a problémák tényleges súlyát? Meg vagyunk félemlítve? Eltussoljuk a valóságot vagy az tart vissza, hogy felkészületlenek vagyunk a helyzet megoldására?”111– tette fel a „költõi kérdést”. Az RMDSZ akkori vezetõje az ország más régióiban is fellépõ ún. diverziókeltések közé sorolta a román–magyar kapcsolatokat aláásó propagandát. Azt is felrótta a NEIT vezetõségének, hogy a román nyelvû média mindennemû ellenõrzés mellõzésével közöl információkat a magyar követelésekrõl, kétséget kizáróan a kisebbséget hibáztatva a kialakult feszültségekért. Domokos javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy alakuljon egy, a pártokat és helyi szerveket összefogó bizottság, amely kivizsgálja az esetleges problémákat. „Azt javasolom, hogy sürgõsen alakuljon meg egy bizottság a NEIT keretén belül, amelyben a független tagok mellett vegyenek részt a pártok és a megyék képviselõi is, 109 A NET munkásságáról részletesebben lásd: Documente privind revoluþia românã din decembrie 1989. Activitatea Consiliului Provizoriu de Uniune naþionalã. Stenogramele ºedinþelor. Vol. II. (9 februarie–10 martie 1990). Red. Teodora Stãnescu-Stanciu, Alexandru Oºca, Gheorghe Neacºu. Editura Mega, Cluj-Napoca, 2009. 110 A Vatra Românescã február 8-án, Marosvásárhelyen tartotta elsõ nagygyûlését. A hónap folyamán több erdélyi megyében (Kolozs, Szatmár, Bihar, Fehér stb.) is megalakultak a helyi szervezetek, amelyek magukba tömörítették a lokális román elitek számottevõ részét. 111 Documente privind revoluþia românã…i.m. 118–119. p. 78 természetesen, ha ebben egyáltalán részt kívánnak venni. A bizottság részrehajlás nélkül tájékozódjon a dezinformálás által érintett megyékben és két héten belül állítson össze egy pártatlan és tartalmas jelentést a tanácsnak az általa tapasztaltakról. Az legyen az elvi kiindulópont, hogy garantálni kell az ország demokratizálódását és azt, hogy olyan jogi döntéseket és gyakorlati lépéseket foganatosít, amelyek nem vonnak egy idõ után vissza, mint pl. tették azt már többször is az Oktatásügyi Minisztériumban.112 Olyan lépésekre, kormányhatározatokra van szükség, amelyek tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait.”113 Domokos már jól érzékelte azt a tényt, hogy egyes erdélyi településeken a helyi román vezetõk, véleményformáló értelmiségiek több fronton, változatos technikákat alkalmazva uralták a médiát, hogy retorikájuk radikalizálódik és tömegtámogatottságuk a román lakosság részérõl egyre nõ, ennek birtokában pedig egyre erõteljesebben szegültek szembe a magyar nemzetiségi törekvésekkel. A román vezetés pedig taktikai és egyéb megfontolásokból nem tett ellenlépéseket. Domokos javaslatát valósággal elsodorta a politikai pártok és a Front képviselõi között, a bukaresti tüntetésekrõl zajló vita. Néhány nappal késõbb, március 2-án, a NEIT egy másik ülésén Tõkés László is felvetette a kérdést, hangsúlyozva, hogy szó sincs szeparatizmusról, csupán a saját iskolahálózat kiépítésérõl. Õ is javasolta, hogy az új hatalmi szervek vizsgálják ki alaposabban a nemzetiségi kérdés körül kialakult helyzetet.114 Az új román vezetés tehetetlenségébõl fakadóan január végén, február elején a romániai magyarság úgy vélte, hogy nemzeti érdekeinek érvényesítéséhez nem elégségesek a NEIT nyújtotta keretek. Úgy véljük, helyi szinten ez a fajta bizalmatlanság már korábban bekövetkezett. Ettõl kezdõdõen az RMDSZ vidéki szervezeteiben is egyre erõsödött az a vélemény, miszerint a magyarság kéréseit nem lehet sem a Front, sem a NEIT szervein belül megoldani csak úgy, ha azok markánsabban vannak jelen a politikai életben és a köztudatban. Február elsõ felében már több vidéki szervezet részérõl is megfogalmazódott az a javaslat az RMDSZ központi vezetõsége felé, hogy markánsabban kell megjeleníteni a magyar kérdést. Talán ezzel magyarázható a tömegmegmozdulások, sztrájkok szervezésének gondolata is.115 Ekkorra már a romániai magyar eliten belül is körvonalazódtak a nemzetiségi célkitûzések megfogalmazásában és kivitelezésében mutatkozó törésvonalak, amelyeket a magyar külügyminisztérium is érzékelt. Az RMDSZ helyi szervezetei által szervezett rendezvényekrõl ezt olvashatjuk: „Az RMDSZ rendezvényein résztvevõk többsége úgy értékeli, hogy 70 év óta elõször talált magára a magyarság. Rendkívül nagy önbizalmat adó megmozdulások ezek.”116 112 Domokos Géza az iskolák szétválasztásában szerepet játszó Pálfalvi Attila oktatásügyi miniszter lemondatására utalt, valamint az Oktatásügyi Minisztériumnak arra a január 27-i rendeletére, ami kimondta, hogy „a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatásának jelenlegi szervezési struktúrája az egész 1989–1990-es tanévre változatlan marad, azzal a céllal, hogy ne érje károsodás az oktatási folyamat stabilitását és az érvényben levõ tanterveket.” 113 Documente privind revoluþia românã… i.m. 119. p. 114 Uo. 115 Az egyik legnagyobb és leghatásosabb tömegmegmozdulásról, a marosvásárhelyi „gyertyás” tüntetésrõl a Maros megyei eseményeket tárgyaló fejezetben beszélünk részletesebben. 116 MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 65. dob. 00643/3. 79 Ugyanez a magyar külügyminisztérium a következõképpen elemezte a romániai magyarság képviselõinek körében kibontakozó nézõpontokat: „Az erdélyi magyarság szellemi vezetõi körében Erdély sorsát illetõen kétféle – céljaiban azonos, de módszereiben különbözõ – nézetrendszer körvonalazódott. Az egyik szerint Románia területi integritásából kiindulva csak a modern európai demokratikus gondolkodásra épülõ intézményrendszer »meghonosítása« esetén van esély Erdély politikai és kulturális autonómiájához szükséges jogi garanciák kiépítésére. A másik irányzat – mely szintén az említett autonómiák elérését tekinti céljának – a román társadalom jelenlegi tudatszintjét nem tartja elégségesnek a kérdés fenti metodika szerinti rendezéséhez, így kimondja, hogy Erdély ügyét csak megfelelõ nemzetközi garanciák biztosítása esetén lehet megnyugtatóan rendezni, melyhez Trianon revíziója elengedhetetlen. Távlati célnak Erdély teljes elszakadását tekinti, melyet a kelet-európai folyamatokkal összhangban egy Helsinki 2. eredményeként képzeli el.”117 Az RMDSZ vezetõsége által felvállalt párbeszédre épülõ politikát nemcsak a szervezeten belülrõl érték kritikák. Olyan személyek, elit-csoportok is megpróbálták hallatni hangjukat, akik ugyan a kommunista párt magasabb funkcióit is megjárták, hivatalt viseltek a múltban, de a Ceauºescu-rendszerben elszenvedett mellõzésükbõl fakadóan politikai szerepre is feljogosultnak érezték magukat. Ilyen példa volt Fazekas János118 esete is, aki a magyar nagykövet jelentése szerint sértve és mellõzve érezte magát, ugyanakkor továbbra is politizálni szeretett volna. Fazekas véleménye szerint az RMDSZ nem elég harcias, kompromisszumokat köt, mulasztásokat követ el, nem kéri pl. az egykori MAT visszaállítását, a Securitate felszámolását, a magyar nyelv hivatalos használatát.119 A Front vezetõségében szerephez jutó, de az RMDSZ vezetõséggel gyakorta hûvös kapcsolatot ápoló Király Károly is határozottabb lépéseket követelt. „A társadalmi, politikai élet különben ma oly gyors léptekkel halad, hogy ha mi éveket várunk, akkor bizony lemaradunk, a jogainkkal akár évek multán sem élhetünk. De nem csak errõl van szó. Hanem arról is, hogy választásokra készülünk, amelyeknek kimenetelét senki sem veheti biztosra, de ha még biztosra is venné, arra már nem tehetne esküt, hogy a gyõztes formáció [pártalakulat – sz. m.] tevékenységét velünk, a nemzetiségi kérdés megoldásával kezdi.” – nyilatkozta Király az Romániai Magyar Szónak.120 A rendszerváltás elõtti romániai politikai életben jártasabb egyének úgy vélték, hogy amit az átmeneti idõszakban nem sikerül kivívni, annak a késõbbi megvalósítása bizonytalanná válhat. Eseten117 Nemzetiségi ellentétek Romániában. A magyar külügyminisztérium számára készített keltezetlen elemzés aláíratlan másolata. Az iraton kézírással szerepel, hogy „gyakorlatilag azonos a másolt február 16-i feljegyzéssel.” Az iratot Bárdi Nándor bocsátotta a rendelkezésemre. Az iratcsomó a kolozsvári Jakbaffy Elemér Alapítvány Kortörténeti Gyûjteményében található: A román–magyar kapcsolatok 1986–1990 iratgyûjtemény. 118 Fazekas János (1926–2004), politikus. A Székelykeresztúr melletti Andrásfalván nevelkedett. 1945-ben lépett be az RKP-ba. Kezdetben a KISZ-ben tevékenykedett, aztán Bukarestben folytatta pályafutását. 1954 és 1984 között tagja volt az RKP KB-nak. KB Végrehajtó Bizottságának volt pót-, majd rendes tagja. A hatvanas évek elején (1961–1965) élelmiszer-ipari miniszter volt, majd Minisztertanács alelnöke. 1975 és 1980 között tagja volt a kormány Végrehajtó Bizottságának. Politikai tevékenysége mellett intenzíven foglalkoztatta a kisebbségi kérdés rendezése is. A nyolcvanas évek közepétõl háttérbe szorult. 119 MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 65. dob. 00643/4. 120 Romániai Magyar Szó, 1990. március. 6. 80 ként ugyancsak nagy nyomás nehezedett a kisebbségi vezetõkre a különbözõ helyi közösségek részérõl, fõleg azokon a településeken (pl. Marosvásárhelyen), ahol a helyi magyarság úgy érzékelte, hogy a nemzetiségi jogok alig mozdultak el a holtpontról, túlságosan lassú és vontatott az egyenjogúsítási folyamat. Természetesen a nemzetiségi kérdésben történtek elõrelépések, elsõsorban az iskolaügyben. Az erdélyi településeken a magyarság rohamtempóban szervezte újjá intézményeit. Önálló, magyar tannyelvû iskolák alakultak Kolozsváron, Csíkszeredában, Szatmárnémetiben, Nagyváradon stb. A román tannyelvû osztályokba íratott gyerekek tucatjával hagyták el régi osztályaikat, az anyanyelven való tanulás mellett döntve. A Romániai Magyar Szó 1990. február 18-án cikkezett errõl a jelenségrõl Nagyszeben egyik szakiskolájára hivatkozva, ahol „a magyar gyerekek vagy a szétválásra törekszenek vagy vissza a szülõvárosukba”.121 Markánsan jelentkezett a román többségû vidékekre kihelyezett magyar nemzetiségû tanárok szülõföldjükre való visszatérésének igénye. A helyi magyar közéletben a nemzeti ébredés jegyei mutatkoztak, hol mérsékelten, hol pedig markánsabban. A nemzet- és közösségépítésben új vagy újra fölfedezett, 1989 elõtt tiltott történelmi személyiségek, modellek jelentek meg.122 A Romániai Magyar Szóban, február 20-án Pusztinai Erõss Péter, sepsiszentgyörgyi könyvtáros cikket közölt, üzenve a csángóknak, utalva azok magyar származására. Ezzel és az ehhez hasonló írásokkal újra napirendre került a diktatúra során mesterségesen visszaszorított, tabuként kezelt csángókérdés is. Az RMDSZ helyi szervezetei pedig az adott település politikai életében igyekeztek hallatni hangjukat, érvényesíteni a magyar érdekeket. A helyi román elitek több okból is ellenségesen tekintettek erre a folyamatra, amelyet a szeparatizmus, nacionalizmus vagy revizionizmus vádjával bélyegeztek meg és minden erejükkel igyekeztek mérsékelni, gátolni. A Ceauºescu-rendszerben pozícióhoz jutott személyek, csoportok a rendszerváltás után keletkezett helyzetben a saját egzisztenciájukat érezték veszélyben. Sok esetben elhagyni kényszerültek addig betöltött tisztségüket vagy, a jobb esetben, a jövõbeli demokratizálódás miatt éles versenyhelyzetbe szorították õket. A többnyire távolabbi vidékekrõl „ejtõernyõzött” román elit idegennek érezte az egyre erõteljesebben kiépülõ magyar világot, egyes (fõleg katonai, rendõrségi, volt titkosrendõrségi) vezetõk pedig egyenesen a román állam szuverenitásának veszélyeztetését látták ebben a folyamatban. Ez a nézõpont onnan ered, hogy a Ceauºescu-rendszer bukását követõ néhány napban a román állam hatalomgyakorló szerepe szinte teljesen megszûnt létezni a Székelyföldön, ahol a hadsereget leszámítva, minden hatalom a helyi magyarok kezébe került. A párt és állami szervek szétestek, a rendõrség és a Securitate defenzívába szorult és a lincselések során az állambiztonság egyes képviselõi életüket vesztették vagy tényleges életveszélybe kerültek. Az egyetlen biztosnak tûnõ hatalomgyakorló szervnek a hadsereg bizonyult, amely ugyan jelen 121 Romániai Magyar Szó, 1990. február 18. 122 Lásd errõl pl. a Háromszék napilapban, 1990 elsõ hónapjaiban megjelent publicisztikát. 81 volt a helyi hatalmi struktúrákban, de korántsem akkora súllyal, mint pl. Marosvásárhelyen vagy Szatmárnémetiben.123 Az egyre radikalizálódó román elit az etnikailag vegyes területeken ezért megpróbálta minden erejével ellensúlyozni ezt a folyamatot. Mint említettük, több csoport is (civilek és katonák, rendõrök) lobbizott Bukarestben. A Vatra Româneascã helyi képviselõi retorikailag agresszív és mobilizáló kampányt folytattak a helyi sajtóban.124 Politikai döntésekkel igyekeztek gáncsolni a számukra kedvezõtlen lépéseket.125 Az egyes érdekcsoportok esetenként manipulatív, romboló szerepére maga Ion Iliescu is utalt, aki az Új Magyar Szónak adott január 30-i interjújában igyekezett némiképpen korrigálnia a magyar szeparatizmusra vonatkozó nyilatkozatát: „Nyilván ezt az egykori elvtársak nem nézik jó szemmel, az egykori román elvtársakra gondolok, akik továbbra is meg szeretnék osztani az ország népét, hogy esetleg visszaszerezzék az uralmat. Ezek is fûtik a szenvedélyeket, amelyekre várható, hogy a jogosan érzékeny, csalódott, sok megpróbáltatáson átment magyarok riposztáljanak (sic!). Ezt kell elkerülnünk. Ne adjunk elsietett, kellõen át nem gondolt döntésekkel támadási felületet sem nekik, sem másoknak, akik nem nézik jó szemmel törekvéseinket. Azzal fejezném be gondolataimat, hogy értem és megértem a türelmetlenséget, amellyel a nemzeti kisebbségek jogaiknak érvényt akarnak szerezni, s mégis türelmet, türelmességet kérnék, ami – hangsúlyoznám – ez alkalommal nem taktikázást, nem az oly jól ismert elodázási politika megnyilatkozását jelenti.”126 Iliescu nyilatkozatából kiemelendõ, hogy ismételten a magyar elit önmérséklésre intésétõl remélte a feszültségek megoldását, illetve, hogy elismerte azt a tényt, hogy a nemzetiségpolitikában is léteztek taktikai megfontolások. A kialakult feszültségeket a helyi román és magyar értelmiségi kezdeményezések esetenként mérsékelték, de megszüntetni nem tudták. Kolozsváron február 10-én a Román-Magyar Baráti Társaság szervezésben a Béke téri diákházban nagygyûlést szerveztek, ahol Kántor Lajos és Ioan Aluaº szólaltak fel. A gyûlés üzenete az volt, hogy a problémákat közösen kell megoldani, párbeszéd révén. A Marosvásárhelyen kezdeményezett román–magyar értelmiségi tanácskozások nem hozták meg a kívánt eredményt.127 A kölcsönös egymásnak feszülés, a helyi kompromisszumkötések elmaradása, a központi kormányzás tehetetlensége egyre agresszívabb megnyilvánulásokat termelt és láthatóvá váltak az etnikai konfliktusok. A különbözõ helyszínekrõl egyre aggasztóbb hírek érkeztek. A bukaresti magyar iskolában ismeretlen tettesek összetörték a berendezést, napközben téglát dobtak be az egyik ablakon. Kolozsváron az egyik könyvesbolt kirakatában felirat jelent meg, miszerint Ceauºescu magyar volt és Csávosinak hívták. Marosvásárhelyen röpcédulákon uszítottak a magyarság ellen.128 A magyar külügy február 21-én a következõt jelentette, sürgõs 123 Egyetlen Hargita vagy Kovászna megyei település vagy megyei intézmény élére sem került katonai vezetõ. 124 Lásd pl. a Cuvântul liber, az Adevãrul de la Cluj cikkeit. 125 Ahol lehetõség adódott, igyekeztek meggátolni, elhalasztani a különbözõ üzemek, gyárak, állami és közigazgatási intézmények román származású vezetõ- és középkádereinek lecserélését. 126 Romániai Magyar Szó, 1990. január 30. 31. 127 Errõl a kérdésrõl részletesebben lásd a marosvásárhelyi történéseket bemutató fejezetet. 82 intézkedéseket javasolva a magyar kormánynak: „Felhívjuk a figyelmet, hogy a jelenleg kialakult helyzetben még a múltban elveszített nemzetiségi jogok visszaállítására sincs lehetõség, még kevésbé olyan feltételek biztosítására, amelyek hosszú távra stratégiai célok lehetnének a nemzetiségek identitásának megtartásában.”129 3.3. Az átmenet etnicizálódása Marosvásárhelyen 3.3.1. A nemzetiségi kérdés megjelenése Az etnikailag vegyes Marosvásárhely lakossága közös örömként élte meg a diktatúra bukását. Az elõzõ rendszer diszkriminatív politikája miatt felhalmozódott feszültségekre egyfajta katarzisként hatott a rendszerváltás, aminek számos nyilvános gesztussal is hangot adtak az események szereplõi. A hatalmi pozíciókba került új elit magyar tagjai két nyelven szóltak a tömeghez, újra és újra hangsúlyozva a két nép közötti testvériséget.130 Az új hatalmi szerkezetben helyet kapó román elit többsége – bár számára a nemzetiségi kérdés nem jelentett ugyanakkora tétet, mint a magyarok esetében – az elsõ pillanattól elfogadta ezt a retorikát és azt is, hogy a tisztségek leosztásában figyelembe kell venni az etnikai arányokat is.131 A tömegek körében az ún. communitas érzése látszott gyõzedelmeskedni, az etnikai hovatartozást felülírta a közös ellenséggel szembeni összefogás.132 Az elsõ napokban úgy tûnt, hogy az átmeneti nehézségek ellenére az NMF helyi szervei a nemzetiségi követeléseknek nagyobb figyelmet fognak szentelni. Azzal viszont sokan tisztában voltak, hogy az elmúlt húsz év miatt (is) a felszín alatt az etnikai törésvonalak mentén is feszültségek húzódnak meg, amelyek adott feltételek mellett különbözõ formában törhetnek fel. Ezt a helyzetet elsõként marosvásárhelyi értelmiségi csoportok érzékelték kézzelfoghatóan és ettõl sarkallva léptek is. A Látó és a Vatra133 folyóiratok munkaközössége néhány tagjának kezdeményezésére került sor a magyar és román értelmiségiek közötti találkozó megszervezésére. A cél az volt, hogy megvitassák, kibeszéljék a legégetõbb problémákat. Cornel Moraru, a találkozó egyik szervezõje így emlékszik vissza a próbálkozás megszervezésére: „Azt hiszem, Mihai Sin ötlete volt, hogy találkozzunk a magyar kollégákkal… A hangulat nem volt épp a megfelelõ, ezért úgy gondoltuk, mi értelmiségiek mutassunk jó példát. Így találkoztunk aztán nálunk, a Vatranál többször is. A problémákhoz nem mint vitát kiváltó kérdésekhez közelítettünk. Az volt a cél, hogy megvizsgáljuk, mirõl is van szó, 128 MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 65. dob. 001319. 129 Uo. 00643/5. 130 Lásd a már idézett Sütõ vagy Király szónoklatokat december 22-én. 131 Lásd a kötet A forradalom Marosvásárhelyen címû fejezetet. 132 Rogers Brubaker megfogalmazásában etnikai hovatartozástól mentes szolidaritás jött létre. Az emberek a nemzeti szolidaritás befogadó „civil” formáját élték át. A forradalmat úgy élték át és fogták fel, mint afféle vertikális szembenállást nép és rendszer között, az etnikai hovatartozás horizontális különbségei háttérbe szorultak. Brubaker–Feischmidt–Fox–Grancea: Nacionalista politika és hétköznapi etnicitás… i.m. 128. p. Sz. J. marosvásárhelyi lakos közlése szerint „azokban a napokban büszkén viseltük a román nemzeti színû karszalagot és még a korábban kevésbé kedvelt román népzenét is sokkal elviselhetõbbnek tartottuk.” 133 Az 1971-ben, Romulus Guga által alapított kulturális folyóiratról van szó. 83 melyek ezek a kényes kérdések. Sikerült a felekezetek képviselõit is bevonnunk. Azt hiszem, ez volt a Barátság Platform fennállásának legnagyobb sikere. Éreztük, hogy a rendszerváltás után az egyházak szava számítani fog… Amit mi szerettünk volna elérni – az együttmûködés –, azt hiszem, utópia volt, ez derült ki a végén.”134 A tanácskozásról közlemény jelent meg a megye román és magyar nyelvû napilapjaiban. Az aláírók között találjuk: Béres Andrást, Boér Ferencet, Ioan Boitant, Stefan Borbélyt, Brassai Zoltánt, Ioan Caliont, Radu Ceonteat, Alexandru Cistelecant, Constantin Copotoiut, Anton Cosmát, Éltetõ Józsefet, Fülöp Dénest, Gálfalvi Györgyöt, Jánosházy Györgyöt, Káli Király Istvánt, Kincses Elõdöt, Lazãr Lãdariut, Markó Bélát, Máthé Évát, Ion Ilie Mileºant, Augustin Morart, Cornel Morarut, Nagy Pált, Nemes Lászlót, Ioan Pascut, Grigore Ploeºteanut, Mihai Sint, Sütõ Andrást, Gheorghe ªincant és Tõkés Andrást. A közleményben az is szerepelt, hogy megalakult a Tîrgu-Mureº – Marosvásárhely Baráti Platform (Platforma prieteniei de la Tîrgu-Mureº – Marosvásárhely).135 Céljai között szerepelt: új alapokra helyezni a román-magyar kapcsolatokat, valamint az európai típusú demokratikus országépítés. Az aláírók a nyilatkozat szerint elsõdleges fontosságúnak tartották, hogy minden értelmiségi közösen lépjen fel a sovinizmus, a nacionalizmus ellen, hogy elkerüljenek bármilyen erõszakos cselekményt, bármilyen egyéni vagy közös bosszúállást, gyûlöletet.136 Leszögezték, hogy mindkét fél a maga közösségén belül igyekszik ezeket a célokat megvalósítani,137 és e munka során igénybe veszik a tömegtájékoztatási eszközöket. Felkérték a különbözõ egyházak lelkészeit, hogy ezeket az eszméket hirdessék a szószékrõl. Kijelentették, hogy az új politikai, közigazgatási, társadalmi és kulturális szervezetek alakításánál a hozzáértést és a morális kompetenciákat kell újra figyelembe venni. A közlemény több olyan elvi kérdést (nacionalista megnyilvánulások, elitcsere kompetencia alapján stb.) is érintett, amelyek – amint az a késõbbiek folyamán kiderült – az együttélés alapproblémáivá váltak. Egyes visszaemlékezések szerint már az elsõ tanácskozáson is több olyan kérdés vetõdött fel, amirõl megoszlottak a vélemények a román és magyar értelmiségiek között. „…a levegõben ott volt ugyan a viszály almája közöttünk (sic), de akkor még megpróbáltunk egy modus vivendit teremteni. Háromórás szócséplés után, amikor világos volt, hogy nem tudunk megegyezni, úgy döntöttünk, hogy kiadunk egy közleményt errõl, ami itt történt. Megválasztottak egy szövegszerkesztõ bizottságot, magyar részrõl Kincses Elõdöt és engem jelöltek ki, román részrõl pedig Cornel Morarut és Mihai Sint…”138– meséli Gálfalvi György. Az értelmiségi tanácskozás egyes résztvevõi helyesen érzékelték, hogy nyilvánosan is lépni kell az együttélés kérdésben, értelmezni kell a jelentkezõ problémá134 Interjú Cornel Moraruval. Az interjú hanganyaga és gépelt változata a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet dokumentumtárában található. 135 Cuvântul liber, Platforma prieteniei de la Tîrgu-Mureº – Marosvásárhely. 136 Cuvântul liber, 1989. december 29. 137 Ezt a módszert alkalmazták 1945-ben az RKP-ban is, amikor a párt egyes helyi szerveiben román–magyar ellentétek jelentkeztek. Ez esetben minden párttagnak a saját etnikai közösségében található osztályellenségre kellett figyelnie. 138 Interjú Gálfalvi Györggyel. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 2. sz. 84 kat, hisz a megyében és a városban megjelentek az elsõ olyan hírek, amelyek a háttérben etnikai feszültséget is feltételeztek. A Cuvântul liber 1990. január 12-i számában V. Cribdilean azt sérelmezte, hogy a külföldrõl jövõ gyógyszer-, ruhaélelmiszer-segélyeket „preferenciálisan” osztják szét, ahol a katolikus, református egyházaknak van elsõbbsége, míg a legnagyobb létszámú ortodox egyház nem méltányosan részesül ezekbõl. A levélíró még megjegyezte, hogy a katolikusok és reformátusok névjegyzékekkel rendelkeznek, ami lapján szétosztják a segélyeket, holott ezeket nemcsak a katolikusoknak és reformátusoknak küldték, hanem az egész szabad Romániának.139 Hasonló jelenségrõl nyilatkozott a fõtéri ortodox katedrális lelkésze is.140 A decemberi székelyföldi lincselések és az ún. románüldözés kérdése a helyi román médiában is megjelent és ennek hatására a politikumnak is reflektálnia kellett erre. A jelenséget Maros megyében már a kezdetektõl összekapcsolták a rendszerváltás során történt szovátai eseményekkel. December 22-én és 23-án Szováta városában négy személy lakását dúlták fel: a volt polgármesterét, és három milicistáét. Az egykori propaganda titkár házát pedig felgyújtották. A tömeg a polgármesteri hivatal (volt Néptanács) épületében is jelentõs károkat okozott.141 A történtekrõl valóságos sajtópolémia kezdõdött. Január 17-én Gáll Ferenc szovátai polgármester az NMF Szováta városi Ideiglenes Tanácsa, a szovátai polgármesteri hivatal és az RMDSZ szovátai Ideiglenes Bizottságának nevében cáfolta azokat a Román Televízióban megjelent híreket, melyek szerint a helységben román–magyar ellentétek lettek volna.142 Gáll nyilatkozatára a Cuvântul liber munkatársa, Ioan Cismaº reagált, aki teljes mértékben figyelmen kívül hagyta az érintett személyek elõzetes politikai szerepvállalásait és elõéletét, kizárólag etnikai okokra vezette vissza a történteket, kiemelve, hogy ezek a cselekmények pánikot okoztak a román lakosság körében.143 Cismaº emellett a román és magyar lakosság közötti szándékos nyugtalanság-keltésre is kitért, amelyet véleménye szerint a „zavarosban halászók” követnek el. Példaként említette az – állítólag Tóth Ferenc által kiplakátolt – aláírás nélküli falragaszok megjelenését a fürdõvárosban, amelyeken azok neve szerepelt, akiknek távozniuk kell a Fürdõgyógyászati Üdülõközpont Intézetébõl. Továbbá, anélkül, hogy konkrétumokat közölne, megemlítette, hogy aggodalomra ad okot az is, ahogyan Bartha András és Salló György szovátai orvosok megnyilvánultak/véleményüket hangoztatták a gyógyüdülõ személyzete elõtt.144 Politikai szinten, a megyei tanácsnál, az eddigi források alapján, január 8-án került nyíltan szóba az, hogy esetenként etnikai feszültségek léteznének a megye területén. Az NMF MMIT ülésén Mihai Gingulescu kifejtette, hogy „Sajnálatos módon úgynevezett, bocsássanak meg a kifejezésért, soviniszta jelenségek tapasztalhatók 139 Unii sunt mai egali ca ceilalþi?! Cuvântul liber, 1990. január 12. 140 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 2. kazetta. 141 Cuvântul liber, 1990. január 18. 142 Gáll Ferencz: Dezminþire. Cuvântul liber, 1990. január 17. 143 Cuvântul liber, január 18. 144 Uo. 85 a magyarok körében. Ahogy tapasztaltam, létezik teljes elkülönülés, a román nyelv elutasítása, [annak kijelentése – sz. m.], hogy mától fogva nem beszélek románul… úgy vélem, ezek szélsõséges dolgok.”145 Gingulescu azt javasolta, hogy a Front hozzon határozatot ebben a kérdésben. A felvetésekre magyar részrõl Kincses Elõd és Jakabffy Attila reagáltak, akik azt hangsúlyozták, hogy a Hargita megyei és a szovátai eseteket félremagyarázzák. A lincselések és az ún. románüldözések mögött nem etnikai tényezõk keresendõk. 146 A fent említett kérdéseken túl január elsõ napjaiban sorozatban jelentek meg azok a helyi jellegû, de a rendszerváltással járó átmeneti problémák, amelyek a város, a térség etnikai összetételébõl, a román és a magyar politikai, kulturális elit viszonylagos erõegyensúlyából fakadóan fokozatosan etnikai tartalommal töltõdtek fel. A korábban nem szervezkedõ, de egymással informális kapcsolatban álló marosvásárhelyi magyar értelmiségiek úgy véltek, a magyar közösségnek szüksége van egy önálló érdekvédelmi tömörülésre. Már szinte a diktatúra bukásának pillanatában sor került az elsõ szervezkedési kísérletre. December 23-án egy csoport magyar értelmiségi megalakította az RMDSZ-t, pontosabban az elsõ olyan tömörülést, amely a magyarság reprezentatív szervezete kívánt lenni. Elsõ megnevezése a Magyar Demokrata Szövetség volt.147 Másnap, 24-én került sor a hivatalos alapító gyûlésre az Igaz Szó szerkesztõségében.148 Az elnöki tisztségbe Sütõ Andrást választották. A szervezet jelentõs tömegtámogatottságot tudhatott magáénak. A tagok száma napról-napra rohamosan nõtt, és ezzel egyenesen arányosan nõtt az igény is az elvesztett nemzetiségi jogok visszaszerzésére és érvényesítésére. A Maros megyei RMDSZ megszervezésében fontos szerepet játszó Káli Király István visszaemlékezése szerint január 6. és február 20. között a szervezet a megyében 82 000 aláírásos belépési kérést regisztrált.149 A politikai tapasztalattal nem rendelkezõ szervezõk lelkesedése, tenni akarása, önkéntes tevékenysége sikeresen találkozott a kettõs elnyomás (politikai és nemzeti) terhétõl szabadulni kívánó magyar lakosság igényeivel. „Önkéntes emberek mentek. Én az alatt a 45 nap alatt, ha jól emlékszem, megszámoltam, 47 helységben voltam. Meg volt szervezve, hogy délután 4-tõl van itt alakuló ülés, 6-tól ott, s 8-tól ott. Torboszló, Nyárádmagyarós… és mentünk négyen-ötön, roppant energiával ruházott fel… ezek mind délutáni 145 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 36. Az NMF MMIT január 8-i ülésének jegyzõkönyve. 146 Uo. f. 38. 147 Gálfalvi György visszaemlékezése szerit Lázok János lakásán történt mindez, a házigazda, Gálfalvi és Markó Béla társaságában. 148 Az RMDSZ központi szervezetéhez csatlakozó helyi szervezet Ideiglenes Intézõ Bizottsága választmányi tagjai közé tartoztak: Ábrám Zoltán, Béres András, Brassai Zoltán, Demeter András, Fülöp Dénes, Gálfalvi György, Jakabffy Attila, Kádár Jenõ, Kerek István, Kincses Elõd, Káli Király István, Kolozsváry Zoltán, Lohinszky Lóránd, Markó Béla, Sebestyén Spielmann Mihály, Sütõ András, Szepessy László, Tófalvi Zoltán, Tõkés András. Még aznap felkereste a csoportot Katona Ádám Udvarhelyrõl, aki beszámolt arról, mit tett az udvarhelyi magyarság az elmúlt napokban és kérte, hogy lobbizzanak vele együtt az egykori Udvarhely megye visszaállításáért. (Sebestyén Spielmann Mihály közlése.) 149 Interjú Káli Király Istvánnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 8. sz. 86 programok voltak. Délelõtt el kellett végeznem a munkámat, a feladatomat, és továbbra is terv- és termelési-osztályvezetõ voltam.”150 A tagság száma, az önkéntesség, a tenni akarás, a gyors és sikeres szervezés, a szervezettség, fõként a megye román lakosainak szemében a kívülrõl irányított tevékenység látszatát keltette. A helyi magyar nyelvû napilapban, a Népújságban újságírók, értelmiségiek egyre markánsabban körvonalazták az elõzõ rendszerben elfojtott nemzetiségi problémákat. A marosvásárhelyi magyar közösség megoldatlan és annak vélt kérdései, frusztrációi naponta tematizálódtak a helyi sajtóban. Január 12-én Weszely Tibor tanár külön cikkben írt a magyar nyelvû oktatás áldatlan helyzetérõl, a helyzet orvoslását sürgetve.151 A következõ lapszám kiemelt kérdése az új megyei és városi vezetõség etnikai összetétele volt, kifogásolva a magyar fél alulreprezentáltságát.152 A továbbiakban felmerült még a magyar utcanevek eltûnése és hiánya vagy a december 21-i események haladéktalan kivizsgálásának igénye.153 Ugyancsak januárban Nagy Miklós Kund egy másik kulturális sérelemrõl cikkezett: a Teleki Téka épületébõl eltávolított Nagy Imre galéria sorsáról.154 A magyar nyelvû sajtó az elsõ hetekben elsõsorban a sérelmi diskurzusra szorítkozott, a magyar közösségszervezés szimbolikus elemei, az újraértékelt történelmi események és személyiségek késõbb, március folyamán jelentkeztek. A marosvásárhelyi magyarság számbeli súlyából és kulturális hagyományaiból kiindulva ekkor már többen gondolták úgy, hogy a helyi magyar közösség nemzetiségi jogokért folytatott küzdelme példaértékû, iránymutató lehet Erdélyszerte. Január 14-én a városban igét hirdetõ Tõkés László maga fogalmazott úgy, hogy az erdélyi magyarság „szíve” Marosvásárhelyen van, a város elsõbbséget élvez.155 Több marosvásárhelyi gazdasági egységben követelték a régi rendszerbõl átörökölt vezetõk leváltását, január elsõ napjaitól kezdõdõen több ilyen tárgyú beadvány érkezett az NMF helyi vezetõségéhez.156 Több iskola – elsõsorban a Bolyai Farkas Líceum – szülõi közössége is kifejezte az anyanyelvi oktatás iránti igényét, illetve a Bolyai esetében azt, hogy az iskola kizárólag magyar tanítási nyelvvel mûködhessen. Az RMDSZ gyors megszervezõdése,157 egyre hatékonyabb tevékenysége, közösségépítõ és mozgató ereje nem kerülte el a román elit figyelmét, amely egyre nagyobb gyanakvással kísérte ezt a fajta pezsgést. A rendszerváltás elsõ fázisában, a marosvásárhelyi átmenet során két kiemelt területen, a politikai és a kulturális 150 Uo. 151 Weszely Tibor: Néhány szó az oktatásügyrõl. Népújság, 1990. január 12. 152 Török László: Kik a vezetõi Marosvásárhelynek? Népújság, 1990. január 13. 153 Török János: Miért tûntek el a magyar utcanevek? Népújság, 1990. január 17. 154 Népújság, 1990. január 13. 155 Tõkés László Marosvásárhelyen. Népújság, 1990. január 14. 156 A források szerint az elégedetlenség egyik legnagyobb gócpontja a Metalotehnica vállalat volt. ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 51. 157 Az elsõ napokban a még élõ régi MNSZ-aktivisták (Czellecz Jenõ, Gáll Márton, Szabó Miklós) az egykori Magyar Népi Szövetség 1945-ös mintájára szerették volna megszervezni az RMDSZ tömegbázisát. (Sebestyén Spielmann Mihály közlése.) 87 életben jelentkeztek markánsan az etnicizálódás jelei. Politikai szinten egyre nagyobb eréllyel merült fel a bukott rendszer kádereinek leváltása és a további sorsukra vonatkozó kérdések. Az oktatás pedig ugyancsak kiemelt színtere lett a nemzetiségi jogköveteléseknek: anyanyelvi oktatás, önálló kulturális és oktatási intézmények. 3.3.2. A vezetõcserék és a nemzetiségi kérdés A leváltások, a kádercserék kérdése hamarosan az új megyei tanács üléseinek központi témája lett. Az NMF MMIT elsõ alelnöke, Ioan Scrieciu január 13-án napirenden kívül üdvözölte a magyar kormány azon határozatát, miszerint a kisebbségi problémát a magyar közösség és a román kormány hivatott megoldani. Továbbá kijelentette, hogy aggasztó híreket hallott a városból: sokan fenyegetõznek, hogy a Securitate ügye semmiség ahhoz képest, hogy mi lesz majd a hadsereggel, a Selyemszövödében 2000 magyar zászlót készítenek és a magyarok mindenhol leváltásokat követelnek.158 A Front néhány magyar tagja megpróbálta politikai úton képviselni az alulról jövõ kezdeményezéseket. Kincses Elõd felvetette, hogy városi szinten alig van vásárhelyi származású képviselõ és az etnikai arányokat sem tartották be. Azt kérte, hogy a gyárak küldöttei a munkásokat képviseljék, ne csupán a már funkcióban levõ igazgatókat hívják be a vezetõségbe. Konkrét információkat, beszámolót kért a Securitate helyzetérõl.159 E véleménnyel egyetértett Smaranda Enache is, aki kifejtette, hogy a régi struktúrákban nem történt látványos személycsere és változás, ideje lenne megtenni ezt a lépést.160 Ugyanezen az ülésen Kincses Elõd tovább ment ebben a kérdésben, felvetette a rendõrségi vezetõk leváltásának kérdését. Kincses konkrét javaslatokkal állt elõ, amelyek egyaránt jelentettek volna politikai és etnikai szempontoknak is megfelelõ személycserét. Véleménye szerint, az elõzõ rendszerhez való kötõdése miatt meneszteni kell a rendõrség megyei és városi vezetõségét oly módon, hogy az új szerkezet megfeleljen a térség etnikai összetételének.161 A megyei rendõrség élére egy Rujoi nevû régeni rendõrtisztet javasolt, helyettesnek pedig egy magyar származású rendõrségi kádert, Erdélyi Lajost. Marosvásárhely esetében pedig magyar rendõrségi vezetõt javasolt, román helyettessel.162 Ugyancsak a január 13-i ülés jegyzõkönyvébõl derül ki az a tény is, hogy a magyar képviselõk elégedetlenek voltak a kétnyelvû feliratok kihelyezésével, pontosabban azzal a móddal, ahogyan a város elsõ embere e kérdéshez a 158 159 160 161 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 47. Az NMF MMIT január 13-i ülésének jegyzõkönyve. Uo. Uo. Tõkés András egy interjúban azt nyilatkozta, hogy 1990 januárjában a rendõrség egyik képviselõje felajánlotta neki, hogy vállalja el a megyei rendõrfõnök-helyettes tisztségét, így kézben tudná tartani a magyarokat. Tõkés ezt nem vállalta, nyilatkozata szerint, az általa javasolt személyeknek pedig nem ajánlották fel ezt a lehetõséget. Interjú Tõkés Andrással. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 9. sz. 162 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 51. Az NMF MMIT január 13-i ülésének jegyzõkönyve. 88 gyakorlatban viszonyult.163 A felszólalásokból kiderült, hogy a város élén álló Ioan Judea ezredes megtagadta a kétnyelvû táblák, feliratok kihelyezését.164 A felmerült problémákra a megyei tanács tétován reagált. A román képviselõk egy része (gyárigazgatók, vezetõk) személyesen is érintett volt ebben a kérdésben, mások számára akkor és ott nem jelentett azonnali teendõt. A tanács a kritizált igazgatók leváltása ügyében konkrét döntést nem hozott, a problémát az ügyészségre hárította. A források szerint januárban és februárban folyamatosan érkeztek ez ügyben a beadványok. A helyzet sajátosságából kiindulva az elõzõ rendszerhez kötõdõ intézményi vezetõk menesztése már a kezdetektõl fogva etnikai színezetet kapott. Mint említettük, felsõ vezetõi szinten a Maros megyei és marosvásárhelyi magyarság alulreprezentált volt és ez a helyzet 1990 elsõ hónapjaiban sem változott számottevõen.165 Ugyanakkor az ipari és üzemi munkásság körében a magyarok voltak többségben és esetenként középvezetõi szinten is jelentõs pozíciókkal bírtak. A márciusi eseményekrõl szóló jelentés mellékletében szerepel az az adatsor is, miszerint a Bõr- és kesztyûgyárban a mûszaki–gazdasági–tisztviselõi kar 75%-a volt magyar, a Metalotechnicánál pedig 60%-a. A forrás szerint a Metalotechnica esetében a minõségellenõrök és a kutatási részlegen dolgozók 80%-a volt magyar nemzetiségû.166 Az egyre nagyobb sajtónyilvánosságot kapó vezetõcserék és az iskola-szétválasztás körüli viták idõvel egyre gyakoribbá váltak a gyárak, üzemek, vállalatok munkásai körében is. „Megvitattuk a dolgokat, mindenki elmondta a véleményét. A románok a sérelmeikkel jöttek, 1848 stb. Sokszor elég volt egy beszólás, hogy ez azért nem úgy van, máris kialakult a veszekedés.”167 A március végén zajló kivizsgálások során egyes román nemzetiségû munkások azt nyilatkozták, hogy január és február folyamán több esetben úgy érzékelték, hogy a magyar nemzetiségû kollégáik részérõl nyomás nehezedik rájuk. D. R., a Tricotex alkalmazottja arról panaszkodott, hogy õ és a részlegvezetõ állandó nyomásnak volt kitéve a magyar kolléganõk részérõl és hogy etnikai alapú kádercserék zajlottak le a vállalatnál.168 M. M. román nemzetiségû lakos nyilatkozata szerint amiatt, hogy részt vett a VR alakuló gyûlésén, munkahelyén, az irodában többségben levõ magyar munkatársak verbálisan inzultálták.169 Virág György az NMF egyik akkori képviselõjeként részt vett a marosvásárhelyi Cukorgyárban, az igazgatóváltás ügyében szervezett gyûlésen: „...ott a Mãniºor Gustav-Augustin nevezetû igazgatót a közvélemény le akarta seperni mindenképpen. Igen ám, de a szakszervezetiek egy része fenntartotta, mert a melósoknak a nagy része 163 A kétnyelvû feliratokat a hivatalos szervek késlekedése miatt gyakran az RMDSZ aktivistái önkéntes tevékenység során helyezték ki. Így került hosszú idõ óta újra kétnyelvû helységnévtábla a város bejárataihoz. 164 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 51. Az NMF MMIT január 13-i ülésének jegyzõkönyve. 165 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése,VI-1. melléklet, 1. p. 166 Uo. XXXV melléklet, 3–4. p. 167 BM selyemszövödei alkalmazott közlése. 168 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése,VI-1. melléklet, 1–3. p. 169 Uo. XXIX-4. melléklet 3–4. p. 89 magyar volt, az irodai személyzet nagy része pedig román. Kialakult egy éles vita, és órákon keresztül ment ez a kiszorítósdi, de olyan élesen, hogy egy adott pillanatban úgy éreztem, képtelen vagyok kezelni a helyzetet. …Egy olyan kompromisszumos javaslat született, hogy nem váltják le az igazgatót, hanem felhívják arra a figyelmét, hogy egy hónapon belül hívjon össze újra gyûlést… Tehát halasztást szenvedett. Én ezt elfogadtam. A gyûlés után odajött egykori osztálytársam, Kürti András, aztán hetekkel késõbb megint jött, hogy nem történt meg a leváltás…”170 Virág egy másik, az elõbbivel ellentétes kimenetelû ügybe is betekintést nyert. „…Azzal hívtak a konfekciógyárba, hogy oda muszáj összehívni a gyûlést, mert ott kirakták, a szó fizikai értelmében kirakták az igazgatót az irodájából és nem engedik bemenni. Most Grama Virgil rohant be hozzám, az irodámba: domnul Virág, e posibil aºa ceva, ca în propria mea þarã sã fiu dat afarã de niºte unguri? [Virág úr, lehetséges ilyesmi, hogy a saját hazámban kirak néhány magyar? – sz. m.] Miért, mi történt? Kértem, hogy menjek oda a nagygyûlésre, és kértem, hogy engedjék be. Nem engedték be az igazgatót a gyûlésre!”171 A konfekciógyárban a magyar többségû munkástanács leváltotta az igazgatót, Grama Virgil helyét Szabó József vette át. Virág, a késõbb megjelent naplójában azt írja, hogy számára akkor a termelés folytonosságának biztosítása volt az elsõdleges szempont. Ugyanezeket az elveket követte Király Károly is az elsõ hetekben.172 A megkérdõjelezett, leváltandó vezetõk döntõ többsége tehát román nemzetiségû volt. A leváltásokat indokló vagy cáfoló politikai vagy szakmai érvek ilyen körülmények között hamar alulmaradtak az etnikai érvekkel szemben. A magyar elit és a közvélemény jelentõs része a Ceauºescu-rendszertõl megörökölt, etnikai alapú negatív diszkrimináció továbbélését látta a régi gyárvezetõk megtartásában és közéleti szereplésében. A román elit és közvélemény egy része pedig etnikai alapon történõ tisztogatásként élte meg a leváltásukra tett kísérleteket. A cukorgyári történtekre hivatkozva a gyûlést akkor levezetõ Virág György a következõket írja: „Azonnal látszott, hogy a tanács román nemzetiségû tagjai máris attól tartottak, hogy valamilyen magyarosítás következik be, ha mennie kell az igazgatónak.”173 A román nyelvû média pedig kimondottan így jelenítette meg a problémát. A Cuvântul liber címû napilap két fronton reagált a kérdésre. Replikaként igyekeztek „nómenklaturista” múlttal is rendelkezõ magyar vezetõket felmutatni ellenpéldaként, illetve a kérdést napirenden tartó magyar vezetõk ellen (Kincses, Jakabffy) támadást indítottak, hangsúlyozva pl., hogy lapjukban foglalkoznak a volt tisztségviselõkkel is, de a mostaniak helyzete és a jelen „forró” témái inkább foglalkoztatják õket.174 Közben a fenti kérdésekrõl a két sajtóorgánumban, a Népújságban és a Cuvântul liberben napokig, hetekig elhúzódó polémia folyt.175 A vitatott kérdések 170 171 172 173 174 175 90 Interjú Virág Györggyel. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 9. sz. Uo. Virág: Napló... i.m. 83–89. p. Uo. 83. p. Cuvântul liber, 1990. január 26. Az idõben leghosszabb és „legtermékenyebb” vitát az iskola-kérdés jelentette, de megemlíthetjük példaként a Jakabffy Attila és a Cuvântul liber szerkesztõsége közötti vitát is. Valter József, a Front egyik helyi egyre gyakrabban kerültek napirendre az NMF helyi vezetõ szerveiben is, ahol fokozatosan kialakultak a törésvonalak, az ütközési felületek. A megye vezetésével megbízott szerv annyira átitatódott a konfliktussal, hogy már nem talált megoldást a kialakuló feszültség tompítására, ellenkezõleg új, esetenként személyes konfliktusok színtere lett. Több, a rendszerváltás után közvetlenül csak mérsékelten felmerülõ feszültség is újra elõbukkant, ezúttal nyíltan etnikai színezetben. Mint említettük, február 19-én, a megyei vezetõségben a hadsereget képviselõ Þâra Vasile felvetette, hogy ki valójában Maros megye vezetõje, Ion Scrieciu vagy Király Károly? Állítása szerint Bukarestben is ellenõrizte, de a hivatalos iratokban Király nem szerepelt elnökként. Király Károly válaszában a megválasztására utalt és arra, hogy a stabilitás szempontjából marad formális elnöknek. Király kemény hangnemben kérdezett vissza, hogy talán az a zavaró tényezõ, hogy személyében magyar nemzetiségû vezetõje van a megyének? Király felhívta a jelenlevõk figyelmét arra is, hogy központi szinten civilizált módon megoldották az átmenet kérdéseit és Maros megyében is, ahol a legrosszabb a helyzet, hasonlóképpen kellene eljárni.176 A megyei elnököt ekkor már több vád is érte arra vonatkozóan, hogy nyilatkozataival feszültséget kelt, hogy budapesti látogatása során Erdély hovatartozásáról tárgyalt.177 A marosvásárhelyi iskolaügyben kialakult feszültséget is többen az õ rovására írták. Az említett ülésen az egyik résztvevõ ekképp fogalmazott: „Mostanában már azt pletykálják, hogy Király úr nem Ceauºescuellenes, hanem valójában románellenes volt.”178 További vitás pontok alakultak ki a régi pártkáderek, a Securitate alkalmazottai, a hadsereg néhány képviselõje és a 21-i eseményekben felelõs szerepet játszó személyek kérdését egyre erõteljesebben firtató Kincses Elõd között. A sajtóban is olvasható polémia során Kincses azt kifogásolta, hogy a katonák felülreprezentáltak a helyi hatalmi szervekben, és hogy magatartásukkal esetenként lassítják a demokratizálódási folyamatot.179 vezetõségi tagjának esetében a megyei és a városi pártszervezetben betöltött egykori funkciója szúrt szemet a román újságíróknak. A lapok közötti vita teljesen új jelenség volt, korábban a két szocialista lap gyakorlatilag csak nyelvében különbözött egymástól. 176 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 157–158. A NEIT Maros Megyei Tanácsának alakuló ülése, 1990. február 19. 177 Király Károly 1990. január elején Budapesten tartózkodott. Emlékirataiban utal arra, hogy orvosi kezelésben részesült, ugyanakkor valóban találkozott magas rangú magyarországi állami vezetõkkel, politikusokkal is. Király: Nyílt kártyákkal… i.m. 173–175. p. A román közvéleményt láthatóan az zavarta, hogy Király magánlátogatás keretében találkozott és tárgyalt magyarországi vezetõkkel. 178 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 159. A NEIT Maros Megyei Tanácsának alakuló ülése 1990. február 19. 179 Népújság, 1990. február 17. 91 3.3.3. Az iskolaügy, a Bolyai Farkas Líceum és az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet kérdése 3.3.3.1. A Maros megyei és a marosvásárhelyi oktatásügy 1990 elején Egy 1990. február 23-án megjelent statisztika a tanfelügyelõségrõl kapott adatok alapján közölte a Maros megyei elemi- és középfokú oktatás helyzetét az 1989/1990-es tanévben.180 Ezek szerint Maros megyében az említett tanév elején a tanköteles korosztályok 59,24%-a román, 38,48%-a magyar, és 2,28%-a pedig német volt.181 A Maros megyei tanintézmények oktatási nyelv szerinti megoszlása az 182 1989–1990-es tanévben Oktatási intézmény típusa Össz. Oktatási nyelv szerint román számszerûen magyar román és magyar % számszerûen % számszerûen % Óvodák 351 164 46,7 76 21,6 95 27,1 4 osztályos általános iskolák 200 103 51,5 74 37,0 17 8,5 8 (10) osztályos általános iskolák 235 86 36,6 37 15,7 92 39,1 31 12 38,7 – – 18 58,1 Szakiskolák 4 4 – – – – Gyermekotthonok 4 – – – 4 100 837 370 (Elméleti) Líceumok Összesen 100 44,2 187 22,3 233 27,8 A fenti adatsorokból jól látható, hogy Maros megyében, a megnevezett idõszakban nem létezett egyetlen, csak magyar tannyelven mûködõ elméleti líceum és szakiskola sem. A kimutatások a tanszemélyzet etnikai összetételét is feltüntették. Ezek szerint az 1989/1990-es tanévben, a megye tanintézményeiben 2355 magyar nemzetiségû személy (nem közölték a teljes tanszemélyzet létszámát) oktatott. Közülük 272-en tanítottak román nyelvû osztályokban. A magyar tannyelvû osztályokban a román nyelv és irodalom tanárok 25%-a volt magyar nemzetiségû.183 1990 januárjában új vezetõséget választottak a tanintézményekben. A választások elõtt 78 román igazgató és aligazgató volt a megyei tanintézetekben, a választások után 65 román és 36 magyar igazgató, illetve aligazgató tevékenykedett Maros megyében.184 A megye líceumaiban összesen 180 Ioan Cismaº: Învãþãmântul mureºean între acuzaþii ºi realitate. Cuvântul liber, 1990. február 23. 181 A statisztikában nem tüntették fel külön a roma nemzetiségûeket, feltehetõen azokba az osztályokba számolták be, ahová beíratták õket. 182 A német tannyelvû oktatási intézményeket csak az összesítõbe számolták bele, ezekkel jön ki a 100%. A táblázat nem vette figyelembe a szintén a tanfelügyelõség alá tartozó pionírházakat, sportklubokat, kisegítõ iskolákat. Ioan Cismaº: Învãþãmântul mureºean între acuzaþii ºi realitate. Cuvântul liber, 1990. február 23. 183 Uo. 184 Nicolae Ciurcã: Învãþãmîntul în Târgu-Mureº în anul ºcolar 1989–1990. Cuvântul liber, 1990. március 2. 92 15 890 tanulót számláltak. Ezek közül 12 108-an tanultak román tannyelvû osztályokban, 3782-en pedig magyar tannyelvû osztályokban. A Maros megyei szak- és technikai líceumokba összesen 3555 tanuló járt, de ezek között találunk más megyékbõl érkezetteket is.185 A statisztikák ugyanakkor nem közölték az óvodát kijárt, illetve általános iskolát végzett tanulók számát és nemzetiségi összetételét, így konkrét adatok hiányában nem tisztázható, hogy a nemzetiségi mutatókkal egyenes arányban kaptak-e oktatási intézményeket a magyar nemzetiségû tankötelesek és tanulók. Ami Marosvásárhelyt illeti, az 1989/1990-es tanévben a városban 41 óvoda mûködött, amelybõl négy volt román tannyelvû, 36 vegyes, egy pedig német és magyar tannyelvû.186 A városban egyetlen, tisztán magyar tannyelvû elemi iskola létezett. A 19 általános iskolából 18 vegyes, román és magyar tannyelvû volt, egyben pedig az említett két nyelven kívül németül is folyt az oktatás. Hét általános iskolában líceumi osztályok is mûködtek (9–10. osztály). A hátrányos helyzetû gyerekek számára mûködött egy külön óvoda és két román és magyar tannyelvû kisegítõ iskola. A megye 31 líceumából 14 mûködött Marosvásárhelyen, amelybõl 12 vegyes tannyelvû, és kettõ – az egészségügyi és a gazdasági – kizárólag román tannyelvû volt. Egyetlen „független” szakiskola létezett, a sofõriskola, amely ugyancsak román tannyelvû volt. Ezek mellett a városban még mûködött egy iskolai sportegyesület és egy nevelõotthon. Az intézményvezetõk közül a marosvásárhelyi általános iskolákban az igazgatók 33%-a és az aligazgatók 64%-a, a középiskolák, líceumok esetében az igazgatók 28%-a és az aligazgatók 53%-a volt magyar nemzetiségû.187 Az óvodai oktatásban 6134 gyereket tartottak számon, akik közül 3670 volt román nemzetiségû (164 óvónõvel), 2417 magyar (94 óvónõvel) és 47 pedig német nemzetiségû (egy óvónõvel) volt.188 Az elemi iskolai osztályokba 9937 tanuló járt, amelybõl 5356 volt román nemzetiségû (178 tanítóval), 4530 magyar (159 tanítóval), 51 pedig német (két tanítóval). 189 3.3.3.2. Az oktatásügy átmeneti és nemzetiségi problémái Maros megyében az átmeneti idõszak egyik legérzékenyebb pontja az oktatásügy lett. A diktatúra bukását követõen a magyar közösség a kedvezõnek tûnõ politikai helyzetben190 Erdély-szerte megpróbálta azonnal újjászervezni az elõzõ rendszerben részben vagy teljes egészében felszámolt kulturális intézményhálózatát. A romániai magyar értelmiség arra törekedett, hogy a romániai magyar 185 Uo. 186 Uo. 187 Uo. 188 Uo. 189 Uo. 190 Itt elsõsorban az NMF, január 6-án a nemzetiségi kérdésben tett nyilatkozatát emeljük ki, amely ugyan tágabb keretekben fogalmazta meg a kisebbségi jogokat, de egy viszonylag „szabadabb” értelmezési keretben több elvi lehetõséget is magában hordozott. Ugyancsak ilyen kedvezõ feltételként értelmezhetjük az NMF központi és helyi szerveiben pozíciókat kapó magyar nemzetiségû képviselõk, szakemberek jelenlétét és tevékenységét. Pálfalvi Attila személyében magyar nemzetiségû oktatásügyi miniszterhelyettese volt az országnak, egyes településeken pedig az NMF helyi oktatásügy szaktestületeiben is képviseltette magát a magyarság. 93 társadalom vélt vagy valós fizikai, szociális és mentális terének minden szférája legyen lefedve intézményekkel. 1920-hoz, 1945-höz vagy 1968-hoz hasonlóan a romániai rendszerváltás után is erõteljes magyar intézményrestauráció, rekonstrukció vette kezdetét. Az intézményrendszer létrehozásának és mûködtetésének domináns és karakterisztikusan jelentkezõ jegye az etnikai elem volt. Az esetek többségében használatos nyelvi formák vagy szimbólumértékû nyilvános gesztusok erõteljes mi-reprezentációt hordoztak magukban: „a mi iskolánk”, „a mi egyetemünk.” A mi-tudat erõteljes megjelenése, az etnikai határépítés, az intézmények azon nyíltan fölvállalt célja, hogy permanensen termeljék az etnicitást a többségi etnikum ellenében, szintén sokkolta az elmúlt 45 év során egynemûsített társadalom többségi tagjait.191 A folyamat egyik legfontosabb és egyben legérzékenyebb pontjának az anyanyelvi oktatás visszaállítása számított. A változtatás igénye gyorsan és több szinten jelentkezett. Az akkori viszonyok között legnagyobb tömeghatással rendelkezõ magyar nyelvû médiában, a Marosvásárhelyen szerkesztett Népújságban, január elsõ felétõl egyik központi kérdésként jelentkezett az anyanyelvi oktatás igénye.192 A magyar közösségnek az oktatásügyre vonatkozó törekvéseit az NMF magyar nemzetiségû képviselõi, különbözõ határozatok elfogadtatása révén a Front szakbizottságain keresztül próbálták megoldani. A Népújság 1990. január 12-i számában Weszely Tibor (az NMF Marosvásárhely municípium Végrehajtó Bizottságának alelnöke, a tanügyi osztály felelõse) összegezte az oktatásügy nemzetiségi vonatkozású helyi elvi és gyakorlati kérdéseit.193 Weszely a diktatúra éveiben mesterségesen elsorvasztott nemzetiségi oktatási hálózat visszaállítását morális érvekkel és az NMF által meghozott általános irányelvek értelmezésével indokolta. „Ha egy népcsoport vagy nemzetiség identitástudatát és létét meg akarják szüntetni, akkor annak az anyanyelvi közoktatási rendszerét kell elsorvasztani”, 194 és ezt az elmúlt idõszakban az erdélyi magyarság a saját bõrén tapasztalta meg, összegezte a cikk szerzõje, kiemelve azt is, hogy az NMF az ország lakosságához intézett legelsõ közleménye 7. pontjában a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását és a románsághoz viszonyított teljes jogegyenlõséget említette. Weszely indoklásként pontokba foglalva, részletesen ismertette a magyar nyelvû oktatás felszámolásának technikáit is: 1. A magyar osztályok engedélyezett száma felsõbb utasításra minden évben folyamatosan csökkent, emiatt sok tanuló, aki magyar tagozaton szerette volna folytatni tanulmányait, kénytelen volt átiratkozni román tagozatra. A szakoktatás terén sokhelyütt egyáltalán nem létezik magyar nyelvû tagozat. 191 Intézményesedési folyamatok a romániai magyar társadalomban 1989–1995 között. In: Biró A. Zoltán: Stratégiák vagy kényszerpályák? Tanulmányok a romániai magyar társadalomról. Csíkszereda, Pro-Print, 1998. 16–47. p. 192 Pl: Kovács Péter: Gondolatok a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet múltjáról, jelenérõl és jövõjérõl (I). Népújság, 1990. január 10. Weszely Tibor: Néhány szó az oktatásügyrõl. Népújság, 1990. január 12. Gyéresi Árpád: Õrizzük meg. Népújság, 1990. január 14. 193 Weszely Tibor: Néhány szó az oktatásügyrõl. Népújság, 1990. január 12. 194 Uo. 94 2. A diplomázottak központi kinevezésénél szándékosan nem tüntették fel, az üresedésben lévõ meghirdetett katedrával kapcsolatosan, hogy milyen nyelven kell az osztályokban elõadni, így sokszor megesett, hogy az illetõ tanár nem értette annak a kisebbségnek a nyelvét, ahol tanítania kellett, így a névleg magyar tagozaton is gyakorlatilag románul folyt az oktatás. 3. Néhány évvel korábban megszüntették a magyar tanárképzést, azaz a tanár-utánpótlást elvágták, illetve a magyar végzõsöket kényszerrel, az állást el nem fogadók terhére sokszor hatalmas pénzbüntetések kilátásba helyezésével, román lakosságú területekre helyezték ki. 4. Négy éve megszûnt a nemzetiségi (kisebbségi nyelveken) tankönyvkiadás Romániában, és a tankönyvek gyors elrongyolódása, pótolhatatlansága miatt egyre inkább nélkülöznie kell azokat a tanuló ifjúságnak. 195 Az oktatásügy problémája igen összetett volt. A román tannyelvû osztályokba került magyar tanulók helyzete az egyik kulcskérdésnek számított. A magyar tannyelvû osztályok hiánya miatt, fõként a szakoktatásban, sok magyar tanuló kizárólag románul tanult szakmát. A rendszerváltás után azonnal jelentkezett az az igény, hogy ezeknek magyar tannyelvû osztályokat létesítsenek, illetve hogy a román tannyelvû osztályokból a tanulók átmehessenek magyar tannyelvû osztályokba. Az átiratkozásra megvolt a lehetõség. 1990 elején Maros megyében hét tanuló az elemi oktatási osztályokból, 16 a gimnáziumi osztályokból, 1047 a líceumi osztályokból, 174 pedig az ún. líceumi és technikai osztályokból élt ezzel a lehetõséggel.196 Marosvásárhelyen a 4-es számú ipari líceumban 212 tanuló, a Bolyai Farkas Líceumban 204, a Metalotehnica szakiskolában 201, a 2-es számú ipari iskolában 185, a mezõgazdasági iskolában 159, az Unirea Líceumban 143, a 3-as számú ipari szakiskolában 78, az Electromureº szakiskolában 62, az 1-es számú ipari szakiskolában pedig 50 tanuló igényelte az átiratkozást.197 A tanfelügyelõség, a megnövekedett igények kielégítése érdekében 21 magyar tannyelvû és egy német tannyelvû osztályt hozott létre.198 A folyamat szervezési problémákat vetett fel, ugyanis a „diákvándorlással” osztályok, és ezáltal tanári állások szûntek meg.199 A fenti problémákat tovább bonyolította az a tény, hogy többen azok közül a magyar pedagógusok közül, akiket a szülõvárosuktól messzire helyeztek ki és román tannyelvû osztályokban tanítottak, már a téli szünidõ közben/után, (január elején) jelezték, hogy állást, lakóhelyet szeretnének változtatni. A város különbözõ oktatási intézményeiben tanító pedagógusok között és a szülõi közösségekben felmerült az új tantestületi vezetõk választásának és magyar tannyelvû osztályok alakításának igénye, továbbá kérték, hogy növeljék a tanügyi vezetõségekben (beleértve a Tanfelügyelõséget is) alulreprezentált magyar pedagógusok számát és hatáskörét. 1990 januárjában, a tanintézményekben új vezetõ195 Uo. 196 Nicolae Ciurcã: Învãþãmântul în Tîrgu Mureº în anul ºcolar 1989–1990. Cuvântul liber, 1990. március 2. 197 Uo. 198 Uo. 199 Tõkés András akkori tanfelügyelõ-helyettes számolt be errõl a problémáról. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 9. sz. 95 séget választottak. Amint az a fenti adatokból is kiderült, az iskolák vezetõségének etnikai összetétele valamelyest javult a magyarok javára, de a vezetõváltások kapcsán felmerült problémák miatt a tanfelügyelõség január második felétõl befagyasztotta az új választásokat.200 Az egyik legvitatottabb kérdésnek az önálló, magyar tannyelvû intézmények létrehozása számított. Már kezdetektõl felmerült a magyarság körében az önálló, magyar tannyelvû intézmények létrehozásának igénye. A Bolyai Farkas Líceum és az OGYI magyar önállósodása központi kérdéssé váltak. Természetesen ez a problémahalmaz nagy terhet rótt a tanfelügyelõségre és tanszemélyzetre. Amint azt korábban jeleztük, január 26-án a Maros megyei tanfelügyelõség vezetõje, Elena Petra 790 megoldásra váró kérésrõl számolt be az NMF MMIT-nek.201 Január derekáig gyakorlatilag körvonalazódott, hogy a Maros megyei tanfelügyelõség meddig képes, illetve hajlandó elmenni a kérdés rendezésében. Azzal, hogy az új választások lehetõségét befagyasztotta, a tanfelügyelõség a december végétõl eltelt 1–2 hét változtatásainak eredményét konzerválta. A kialakult helyzetet a magyar pedagógusok és szülõi közösségek zöme nem tartotta kielégítõnek. 3.3.3.3. A Bolyai Líceum és az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet ügye Január második felére a legvitatottabb és legérzékenyebb kérdéssé a Bolyai iskola és az OGYI ügye vált. A Bolyai Farkas Líceumban már korán felmerült a magyar tanári kar, diákok és szülõk részérõl a magyar tannyelvû iskola visszaállításának igénye. Január 14-én az RMDSZ helyi képviselõi közölték Pálfalvi Attilával a szétválasztásra vonatkozó igényüket. „Kezdõdtek a hétköznapi gondok, az, hogy a Bolyait vissza kell állítani magyar iskolának, ezzel sajnos az elsõ napokban, tehát január 1-jéig, a vakáció alatt nem foglalkoztunk… Ezért rám, mint alelnökre és volt bolyaisra többen nyomást gyakoroltak, hogy verjük ki a Bolyaiból a románokat. Én erre azt mondtam, hogy az igaz, hogy annak idején évközben csinálták202 meg az osztálycseréket a Bolyai és a Papiu között, de az erõszakos kikergetéssel én nem tudok egyetérteni.”203 1990. január 17-én összeültek a Bolyai Farkas Líceum (román) tanárai, és kijelentették, hogy „a szétválasztás elve nem szolgálja a különféle nemzetekhez tartozó fiatalok közötti testvériséget és megértést, akiket nem szabad elavult eszmék vezessenek, amelyeket a múltból örököltek. Akadnak olyanok, akik összetévesztik a nemzetiségi jogok elvét a szeparatizmussal és diszkriminációval.” 204 Az iskolakérdésben mindkét fél az új megyei szervektõl várta a megoldást. 1990. január 18-án az NMF megyei és marosvásárhelyi szervezete végrehajtó büróinak képviselõi, a megyei tanfelügyelõség vezetõsége, valamint a Bolyai és Papiu líceumok vezetõsége összeült, hogy megvitassa – szülõi beadványokra 200 201 202 203 Uo. ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 95–96. Az NMF MMIT január 8-i ülésének jegyzõkönyve. Az osztálycserékre valójában a tanév kezdetekor került sor. Interjú Kincses Elõddel. Az interjú hanganyaga és gépelt változata a kolozsvári Román Nemzeti Kisebbségkutató Intézet dokumentumtárában található. 204 Cuvântul liber, 1990. január 25. 96 válaszul – a két líceumon belül a magyar és román osztályok széttagolásának és két iskolába történõ tömörítésének lehetõségét nemzetiségi alapon.205 A találkozón olyan döntés született, hogy 1990. szeptember 1-tõl a Papiu Líceum román tannyelvûként, a Bolyai Líceum pedig magyar tannyelvûként mûködik tovább illetve, hogy a továbbiakban, a szülõi kérések és a leendõ tanügyi törvény függvényében, tanulmányozzák az egynyelvû állami oktatási intézmények létrehozásának lehetõségét.206 Január 19-én az NMF megyei tanácsa újra megvitatta a Bolyai és a Papiu gimnáziumok szétválasztásának ügyét. A vita során markánsan elkülönült egymástól a magyar és a román képviselõk nézõpontja.207 A román képviselõk összességében ellenezték a két iskolán belüli tagozatok szétválasztását, de érveikben két árnyalat képviseltette magát. A mérsékelt álláspont szerint a két intézmény azonnali szétválasztása adminisztratív nehézségeket eredményez. Valer Gâlea pl. azzal érvelt, hogy senki sem vállalja majd a felelõsséget az egyetemre felvételizõk sorsáért, a második évharmadban lehetetlen megtenni azt, hogy a tanulók hirtelen oktatási intézményt és tanárt váltsanak.208 „A következõket mondtam: Weszely úr – és a teremben ülõk felé fordultam – jóemberek, ha Marosvásárhelyen megtörténik ez [az iskolák azonnali szétválasztása – sz.m.] polgárháború lesz. A terem egy része lehurrogott és azt mondták, õrült vagyok és antidemokrata. Azt mondtam, nagyon is demokrata vagyok, éppen ezért mondtam, amit mondtam. És javaslatot is tettem, ettõl az évtõl, tehát 90-tõl ne induljon több 9. román osztály az iskolában, de ne helyezzék át most a gyerekeket. Ezt nem lehet megtenni most, nem lehet. Mondom, lehurrogtak”209– idézi fel Sorin Moldovan. A markánsabb román álláspont (pl. a megyei elsõ alelnök, Ion Scrieciu) egyértelmûen szeparatizmusról beszélt és azzal érvelt, hogy a román iskolák nem dobják ki a magyar gyerekeket.210 A magyar fél (Tõkés András, Kincses Elõd, Markó Béla) az elõzõ rendszerben elszenvedett sérelmekkel, az iskola-összevonásokkal, a magyar nyelvû oktatás visszaszorításával és a magyar közösséget megilletõ kulturális jogokkal érvelt, valamint az eddigi tapasztalatokra hivatkozva fenntartásait és kételyeit hangoztatta, miszerint lényegében szeptemberre sem garantálja semmi és senki a magyar kérések teljesítését. Markó Béla, visszautasítva a szeparatizmus vádját, ekképp foglalta össze a magyarok kulturális kéréseit: „Saját kultúrát akarnak, saját maguk által létrehozott, ellenõrzött és vezetett kultúrát, amelynek része az oktatásügy és az iskola is. Azt szeretnénk, ha meglennének a saját 205 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa által felállított vizsgálóbizottság jelentése,VI-3. melléklet, 1. p. 206 Uo. 207 Smaranda Enache volt az egyetlen román nemzetiségû képviselõ, aki logikusnak tartotta a magyar fél érveit, miszerint a marosvásárhelyi magyar közösségnek szüksége van önálló, magyar tannyelvû oktatási intézményre. Enache asszony érvrendszerét nem jellemezte a mindkét félre jellemzõ indulat, esetleges frusztráció, ezért képes volt az adott ügyön felülemelkedve megragadni bizonyos összefüggéseket. (A „két fél” kifejezés alatt a román, illetve a magyar nemzetiségû képviselõket értjük.) 208 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 80. Az NMF MMIT január 19-i ülésének jegyzõkönyve. 209 Interjú Sorin Moldovannal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. interjúk. 5. sz. 210 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 80. Az NMF MMIT január 19-i ülésének jegyzõkönyve. 97 intézményeink, iskoláink, amelyeket mi irányítunk, alkalmazkodva az ország érdekeihez és a romániai oktatásügyi rendszerhez.”211 Smaranda Enache higgadtan és racionálisan érvelt a kisebbségek számára nyújtandó kulturális jogok fontosságáról. Hangsúlyozta, hogy meg kell szabadulni a kommunista diktatúra sovinizmusától, a többségnek segítenie kell a kisebbségeket. Kiemelte, hogy a magyarok lojálisak voltak a román államhoz a diktatúra nehéz idõszakában és szerinte a szabadságban is azok maradnak.212 A vita részleges kiegyezést eredményezett. Ugyanazon a napon határozat született, miszerint az NMF Maros Megyei Tanácsa úgy döntött, hogy a Papiu Ilarian Líceumot román tannyelvûnek, a Bolyai Farkas Líceumot magyar tannyelvûnek nyilvánítják, de az oktatás zavartalansága érdekében a tanulók és a tanszemélyzet kölcsönös átköltöztetésére a folyó tanév után kerül sor.213 A döntés bizonytalanságot és elégedetlenséget szült a város magyar lakosságában. Többen úgy vélték, hogy a döntés idõbeni eltolása csupán taktikai lépés ahhoz, hogy ne történjen meg az iskolák tényleges szétválasztása.214 Az NMF kompromisszumos döntése nem csillapította le a kedélyeket. A magyar szülõk, diákok és a tanárok egy része nem tartotta kielégítõnek ezt a megoldást, attól tartott, hogy a most elszalasztott lehetõséget szeptemberben nem lehet már újra megteremteni. Frusztrációikat az a tény is növelhette, hogy más erdélyi városokban, ha nem is zökkenõmentesen, de döntés született, esetenként sor került a magyar tannyelvû középiskolák visszaállítására.215 Mint említettük, a román politikai elit egy jelentõs része (mérsékeltek és radikálisak egyaránt) nem támogatta az iskolák szétválasztását. Az adminisztratív, szervezési okokra hivatkozók táboránál sokkal erõteljesebben nyilvánultak meg azok, akik ún. elvi kérdések (pl. a szétválás szeparatizmust szül jelszó) miatt ellenezték a folyamatot. Az esetleges költözésben személyesen érintettek, a román tanárok, szülõk és a vitákba bekapcsolt diákok többsége már a kezdetektõl nem értett egyet ezzel a döntéssel. Hathatós és sokszintû támogatást kaptak azoktól, akik ebben a folyamatban szeparatizmust, mesterséges elszigetelõdést véltek felfedezni. A román elit egy része vereséget, térvesztést, presztízsveszteséget látott a Bolyai iskola ilyen szintû „feladásában.” A helyi román nyelvû napilap, a Cuvântul liber átértelmezte, eltorzította a magyar törekvéseket és egyre vehemensebben ellenezte az iskolák szétválasztását. A lap hasábjain megjelent cikkek szeparatizmusról, nacionalizmusról, etnikai enklávé létrehozásáról beszéltek. A román közvéleményt jelentõsen befolyásoló napilap központi témává tette a kérdést, napi gyakorisággal tematizálta, érvek sokaságát, sokféleségét sorakoztatva fel a szétválás ellen. A Cuvântul liber 1990. január 18-i számában Mariana Florea arról 211 212 213 214 215 98 Uo. Uo. BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése,VI-3. melléklet, 1-2. p. Uo. A Népújság 1990. január 27-i számában arról tudósítottak, hogy Brassóban magyar tannyelvû líceum alakult, osztályok cseréjével, amely már február 1-jétõl megkezdi mûködését. Magyar líceum Brassóban. Népújság, 1990. január 27. cikkezett, hogy számára rémisztõnek tûnik a jelenség, hogy akik ma a tanáraikat ûzik el, azok holnap talán a szüleiket fogják. 216 A január 21-i számban Doru Mureºan reflektált Nagy Miklós Kundnak, a Népújság 1990. január 16-i számában megjelent cikkére, amelyben Pálfalvi Attila, oktatásügyi miniszterhelyettes szavait idézte a Bolyai Egyetem újraindításával kapcsolatban. Pálfalvi a cikk szerint felvetette annak lehetõségét, hogy Erdély más városaiban mûködõ részlegeket csatoljanak majd az újraindított magyar egyetemhez.217 Mureºan írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy „egyes” tanulók és diákok „teljesen hibásan” értelmezték ezeket a kijelentéseket, amelyeket egyelõre csak felvetésekként kellene kezelni. Mureºan szerint ezek a személyek elítélendõ dolgokat cselekedtek, megkérdõjelezték egyes tanerõk létjogosultságát egyetemeken és líceumokban, teljesen szubjektív szempontok alapján, nacionalista-soviniszta alapon. Példaként a marosvásárhelyi Bolyai Líceumot és az OGYI-t hozta fel.218 Mureºan a magyar nemzetiségûeknek járó különféle jogok (oktatási, kulturális, tömegtájékoztatás, kiadványok stb.) megadását magától értetõdõ dolognak tekintette, de úgy vélte, ezeket törvényes úton, „civilizált módon” kell megvalósítani. Az oktatási intézmények szétválasztására történõ kezdeményezéseket az „anarchikus gondolkodással” hozta összefüggésbe, és arra figyelmeztetett, hogy az anarchikus gondolkodás anarchikus cselekvéshez vezet.219 A Cuvântul liber január 23-i számában a Bolyai Farkas Líceum román és „más nemzetiségû” tanárai, diákjai és a szülõk nyílt levélben fejezték ki nemtetszésüket az NMF-nek az iskolák szétválasztására vonatkozó határozata ellen.220 Az aláírók elsietett, dilettánsok nyomására meghozott döntésnek nyilvánították a határozatot, amely, véleményük szerint nem reprezentatív, antidemokratikus és amely nyomán „feszültség, bizalmatlanság és felborulással fenyegetõ állapotok alakultak ki”. Az aláírók az NMF határozat visszavonását kérték, és azzal érveltek, hogy a nemzetiségek közötti barátságot semmi sem segíti hathatósabban, mint a többféle tannyelvû osztályok mûködése egyazon oktatási intézményen belül. Az iskolai szeparatizmusnak súlyos következményei lennének nemcsak az iskolák szintjén, hanem az ország társadalmi és gazdasági életében, az emberi és személyközi kapcsolatokban is. Továbbá, arra kérték a felelõs szerveket, hogy vonják felelõsségre azokat, akik „kizáró jellegû megnyilvánulásaikkal, szeparatizmusukkal és a fiataloknak a nemzetiségek közötti viszályra való felbujtásával a forradalom, a demokratizálódás és a társadalmi egyetértés ellen munkálkodnak”.221 Nicolae Tâmpãnariu a szétválasztás ellen érvelve, „szeparatizmusról”, „faji szegregációról” beszélt, amely veszélybe sodorja a fiatal romániai demokráciát. Szerinte a diákok megkérdõjelezték a tanárok tekintélyét és felhívást intézett a szülõkhöz, hogy védjék meg az iskola és a tanárok becsületét.222 Január végén már 216 Cuvântul liber, 1990. január 18. 217 Cuvântul liber, 1990. január 21. 218 Uo. 219 Uo. 220 A 18-i határozatot a sajtó 20-án közölte. 221 Cuvântul liber, 1990. január 23. 99 olyan vélekedések láttak napvilágot a sajtóban, miszerint az oktatási intézmények szétválasztása a teljes etnikai szeparatizmus elõszobáját jelentik. A Cuvântul liber 1990. január 25-i számában a Bolyai Farkas Líceum román tagozatán végzett Bálint Géza közgazdász tiltakozott az NMF határozata ellen. A cikkíró feltette a kérdést: ezek után magyar nyelvû kórházak, boltok, gyárak, intézmények következnek, amelyek tiltottak lesznek mások számára? 223 A januári iskolavitát és a szétválást elutasító nézõpontokat a Cuvântul liber hasábjain a hónap végén néhány szerzõ összegezte. Ezek közül Lazãr Lãdariu fõszerkesztõ írása több szempontból is figyelemre méltó. Összegezte a széles skálán mozgó szétválás elleni érveket. A demokratikus együttélés szorgalmazásától az etnikai szeparatizmus és a destabilizálás vádjáig mindenre kiterjed a cikkíró figyelme, aki személyes sérelmeket, frusztrációkat felsorakoztatva, érzelmi húrokat is megpendített. A fõszerkesztõ ismertette, hogy több száz szülõ, tanár, tanuló és olvasó kereste fel a szerkesztõséget, akik elmondták, hogy szerintük a román és magyar tanulók szétválasztása az iskolákban és líceumokban elhibázott döntés.224 Lãdariu úgy gondolta, hogy „senki sem kérdõjelez meg egy jogot” [anyanyelven tanulás – sz.m.], de figyelmeztetett annak veszélyére, hogy efféle intézkedésekkel könnyen áteshetünk a ló túlsó oldalára. Szerinte veszedelmes folyamatról van szó: tanárokat vontak kérdõre és sértegettek, a diákok megakadályozták õket, hogy belépjenek az osztálytermekbe; a titkos szavazatokat és demokratikus választásokat egyesek megkérdõjelezték azon az elvi alapon, hogy „nem felel meg nekünk”.225 A szétválás határozott elutasítása után a szerzõ apokaliptikus jövõképet vázolt fel. Lãdariu azt jósolta, hogy az iskolaügy logikája szerint nemsokára szétválasztják az utcákat, üzleteket, mozikat, gyárakat és az észak-ír állapotok helyi változata alakul majd ki Marosvásárhelyen.226 Ugyanebben a lapszámban még Ioan Cismaº és Emilia Lazãr nyugalmazott fizikatanárnõ érvelt az iskolák szétválasztása ellen.227 A két középiskola azonnali szétválasztását szorgalmazó magyar fél a legkülönbözõbb formában adott hangot elégedetlenségének: beadványok, felhívások, nyílt levelek, sztrájkok, gyûlések, verbális agresszió, a román tanárok által tartott tanórák látogatásának megtagadása, sõt – a román fél sérelmei között – az a vádpont is létezett, hogy több magyar nemzetiségû tanár megtagadta azt, hogy órát tartson a román tannyelvû osztályokban,228 vagy hogy a román diákokat nem engedték be az intézménybe. A Népújság 1990. január 24-i számában a Bolyai öregdiákjai az NMF Maros Megyei Tanácsához, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetéhez, a Maros Megyei Tanfelügyelõséghez, és a Bolyai Farkas Líceum tanári közösségéhez címzett levelükben kifejezték felháborodásukat amiatt, hogy 222 223 224 225 226 227 228 100 Cuvântul liber, 1990. január 24. Cuvântul liber, 1990. január 25. Cuvântul liber, 1990. január 26. Uo. Uo. Uo. Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 3. kazetta. szervezeti nehézségekre hivatkozva 1990. szeptember elsejére halasztották a magyar iskolákra vonatkozó – már érvényes jogok – életbe léptetését. A közleményben „Tekintettel arra, hogy a Nemzeti Megmentési Front csak az elkövetkezendõ szabad választásokig van hatalmon és hogy semmi politikai és jogi garanciánk nincs arra, hogy a majdan megválasztott kormány elismeri és véghez is viszi az NMF határozatait”, kérték az azonnali iskolacserét, valamint azt, hogy azokban az iskolákban, ahol magyar tannyelvû osztályok is léteznek, létesüljenek külön román és magyar tagozatok, külön román és magyar igazgatóval. Továbbá azt is közölték, hogy az „ügy érdekében” aláírásgyûjtésbe kezdtek.229 Január 25-én a Bolyai Farkas líceum udvarán összegyûlt, enyhe türelmetlenséget mutató magyar szülõknek az iskola igazgatója elmondta, hogy tanácskozott helyi és bukaresti vezetõkkel, szakemberekkel, akik azt javasolták, hogy helyi szinten oldják meg a vitás kérdéseket. Az igazgató a továbbiakban türelemre és megértésre kérte fel a magyar nemzetiségû jelenlevõket.230 A Bolyai ügyét felkaroló szülõk, egyének és csoportok részérõl egyre nagyobb nyomás nehezedett a Front magyar képviselõire. Január 30-án egy, a Bolyai tantestületi termében tartott megbeszélésen Kincses Elõd arról beszélt, hogy helyileg lehetetlen kompromisszumot kötni, és hogy õ személy szerint sem támogatja az azonnali szétválasztást. Véleménye többekbõl nemtetszést váltott ki. Az Imatextbõl érkezett egyik résztvevõ a következõképpen érvelt: „…ott álltam egy karnyújtásnyira Király [Király Károly – sz.m.] úr mellett, aki kijelentette, hogy mi, magyar nemzetiségûek, milyen demokratikus jogokat követelünk azonnal. Ezért mi véráldozatokat adtunk és fenntartjuk, követeljük most is. Megkérdem Kincses Elõd urat, hogy ki hatalmazta fel a magyar kisebbség részérõl, hogy minket itt ilyen megalkuvó szöveggel hintáztasson. A másik példa az, hogy az alulról jövõ kéréseknek és követeléseknek nyomást lehet adni. Kincses Elõd nem reprezentál minket, Kincses Elõdöt leváltjuk. Aláírásokat gyûjtünk. Nem karrieristákra van szükségünk a Frontnál…”231 Az oktatásügyben felmerült másik fontos kérdés a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) és a felsõoktatás kérdése volt. Akárcsak a Bolyai Farkas Líceum esetében, a magyar értelmiség jelentõs része elsõdleges kérdésnek tartotta az anyanyelvi képzés jelenlegi állapotának megváltoztatását, lehetõségeinek kiszélesítését. Az OGYI ügye viszonylag gyorsan központi kérdéssé vált a magyar közéletben, utalva ezzel az NMF iránti elvárásokra. A Népújság 1990. január 10-i és 11-i számaiban az OGYI egykori diákja és tanársegédje, Kovács Péter hosszasan cikkezett az oktatási intézmény múltjáról és jelenérõl.232 A szerzõ cikkében felidézte, hogy az OGYI a második világháború után jött létre „mérhetetlen áldozatos küzdelem árán”, és hogy mûködésének kezdetétõl hosszú ideig kizárólag magyar oktatási nyelvû egyetem volt, de a nacionalista politika fokoza229 Népújság, 1990. január 24. 230 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 2. kazetta. 231 Uo. 232 Kovács Péter: Gondolatok a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet múltjáról, jelenérõl és jövõjérõl (I). Népújság, 1990. január 10. 101 tosan kiszorította a magyar nyelvû oktatást errõl az egyetemrõl.233 A szerzõ ezek után áttekintette az OGYI jelenlegi helyzetét, amelyet a következõképpen foglalt össze: az OGYI-n megszüntették a gyógyszerészeti oktatást, az 1989/1990-es tanévben csak utolsó éves gyógyszerész hallgatók maradtak; gyökeresen leépült a magyar anyanyelvû oktatói kar és a magyar diáklétszám is; a kontraszelekció miatt az oktatás színvonala lesüllyedt; nincs már tudományos célú kutatás az intézetben; a jelenlegi oktatói kar jelentõs része érdemtelenül jutott szakmai fokozatokhoz, tudományos címekhez, ami tekintélyt romboló módon és elkedvetlenítõen hatott az ifjúságra és a társadalomra egyaránt.234 A következõ lapszámban a szerzõ az OGYI lehetséges, általa elképzelt jövõjét vázolta föl, kiemelve a következõ, általa fontosnak tartott alapkérdéseket. Kihangsúlyozta, hogy felkészült szakembereket, oktatókat kell alkalmazni és az intézménynek autonómiát kell adni. Továbbá kiemelte, hogy a lehetõ legrövidebb idõn belül újra kell indítani a román és magyar nyelvû gyógyszerészképzést. A szerzõ úgy vélte, hogy fontos lenne a teljes oktatási program átdolgozása, a haszontalan és túlhaladott tantárgyak kihagyása, új szaktantárgyak bevezetése az oktatási folyamatba, és hogy „a pályára való alkalmasság végleges megítélése terjedjen ki a fõiskolai oktatás egész idõtartamára”. Kérte az oktatásban és a tudományos munkákban tapasztalt hamis, félrevezetõ, vagy egyenesen hazugságra épített áltudományos szövegek megfelelõ korrigálását, illetve visszavonását és az oktatásban, valamint a tudományos munkákban tisztességtelen eszközökkel szerzett oktatási, tudományos vagy egyéb rangok és címek eltörlését.235 Az ún. magyar érvek két fõ toposzra épültek. A magyar nyelvû oktatás visszaállításának szükségességét történelmi érvekkel (az egyetem létrehozásának körülményei, magyar jellege) és a Ceauºescu-diktatúrában elsorvasztott kisebbségi jogok orvoslásával indokolták anélkül, hogy a nemzetiségi jogok biztosítása „természetes szükségességének” hangoztatása mellett részletesebben is kifejtették volna a szétválások technikai lebonyolításának részleteit. A román közvélemény jelentõs része az OGYI körül kialakult vitában is a Bolyai Farkas Líceum esetében felhozott érvekkel reagált. A Cuvântul liber 1990. január 30-i számában a marosvásárhelyi román Diákliga nyilatkozatban tette közzé álláspontját az OGYI-n kialakult helyzettel kapcsolatosan. A nyilatkozat tartalmazta mindazokat a retorikai elemeket és érveket, amelyek alapján a román tanári közösség és a diákság elutasítja az intézményben fennálló viszonyok bármilyen irányú megváltoztatását. A nyilatkozat szerzõi szerint az elmúlt hét legfõbb problémája az intézmény szétválasztásának kérdése volt, ez kötötte le az OGYI diákjainak és tanárainak figyelmét.236 Az elképzelések szerint az egyik létrehozandó intézmény kizárólag magyar tannyelvû lett volna, és csatlakozott volna a Kolozsváron újraalakított Bolyai 233 Uo. 234 Uo. 235 Kovács Péter: Gondolatok a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet múltjáról, jelenérõl és jövõjérõl (II). Népújság, 1990. január 11. 236 Cuvântul liber, 1990. január 30. 102 egyetemhez, a másik pedig, az OGYI felépítéséhez hasonló struktúrával, megmaradt volna kétnyelvûnek. A szerzõk azt állították, hogy a szétválás ötlete Pálfalvi Attila, azóta leváltott tanügyminiszter-helyetteshez köthetõ, aki félrevezetõ módon értelmezte az NMF és a Tanügyminisztérium nyilatkozatait. A cikkírók szerint Pálfalvi az OGYI-n tett látogatása alkalmával nem is kereste fel a román tanárokat és diákokat és Kincses Elõd megpróbálta rábírni az NMF OGYI-n alakult szervezetét arra, hogy az OGYI vezetõségét paritásos alapon nevezze ki a románok és magyarok közül, holott a román és magyar diákok közötti arány három az egyhez az intézményben. A Diákliga szerint a magyar fél arra hivatkozott, hogy kérelmei teljesítéséhez csak egy paritásos alapon kinevezett vezetõségben lát garanciát. A Diákliga a Bolyai Farkas Líceum esetében is alkalmazott érvekkel tiltakozott. A legfõbb ellenérv ez esetben is a szeparatizmus veszélye volt. A nyilatkozat szerzõi hasonló riasztó jövõképpel próbáltak az érzelmekre hatni, mondván, hogy a magyar tannyelvû oktatás kiépítését követõen külön, csak magyar nemzetiségû diákokból álló csoportok alakulnának, magyar tanerõk vezetésével, ami csupán az elsõ lépés lenne a teljes elkülönülés felé. Retorikai kérdéssel azt feszegették, hogy ezeket a lépéseket aztán külön magyar bentlakások és étkezdék kialakítása követné, és hogy a jövõben a magyar diákok csak magyar betegeket gyógyítanának, magyar nyelvû kórlapokkal, esetleg külön magyar kórházakban?237 A Diákliga végül azt is kifogásolta, hogy az NMF magyar képviselõje, Kincses Elõd milyen jogon vett részt a tárgyalásokon, így segítve a magyar tanárok és diákok törekvéseit. 238 3.3.4. Patthelyzet A két marosvásárhelyi középiskola szétválasztása és az OGYI ügye január végére, február elejére kinõtte az oktatási kérdésekrõl folytatott vita kereteit. Az iskolacserére menet közben rárakódtak a két etnikum együttélésébõl fakadó kölcsönös, valós vagy vélt sérelmek, frusztrációk. Az iskola jövõje a többség-kisebbség viszony alakulásának szimbóluma lett. A szétválást ellenzõ román elit és legfontosabb szócsöve, a román nyelvû sajtó kezdetben technikai jellegû ellenérveket hozott fel, az érintett szülõk, diákok, tanárok nehézségeivel érvelt, valamint azzal, hogy ez a folyamat túl gyors, nem léteznek hozzá a törvényes keretek, ezért így antidemokratikus. Ezek viszonylag gyorsan kibõvültek politikai jellegû ellenérvekkel is, amelyek esetenként apokaliptikus jövõképet vizionáltak. A fenti álláspont szerint az iskolaügy nem más, mint az etnikai szeparatizmus elsõ foka. „Úgy gondolom, a magyarok tévedtek elsõként, amikor az itt és most elve alapján megpróbálták kihasználni a pillanatnyi lehetõségeket, arra gondolva talán, hogy visszaszerzik mindazt, amirõl az gondolták, hogy Trianonnal elveszítettek.”239 A cikkekben, vitairatokban használt jelzõs szerkezetek világosan jelzik román részrõl az indulatok fokozódását. Súlyos minõsítések jelentek meg: felelõtlen cselekedet, 237 Uo. 238 Uo. 239 Interjú Gheorghe Popaval. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 4. sz. 103 irredenta, soviniszta megnyilvánulás, szeparatizmus, antidemokratikus mûvelet, hozzá nem értõ emberek mûve stb. Az oktatásügyben keletkezett patthelyzetet, az iskolák szétválasztásának kudarcát egyre hangsúlyosabban és erõteljesebben tematizálta a magyar közvélemény és a média is. A Népújság 1990. január 25-i számában Székely György udvarfalvi tanító így érvelt a nemzetiségi oktatás mellett: „Ebben a küzdelemben részt venni mindenkinek kötelessége. Kérjük vissza az iskoláinkat, az elemitõl a legfelsõbb szintig, magyar tanárokkal, magyar igazgatókkal, és magyar tanfelügyelõk irányításával.” 240 A Népújság 1990. január 26-i számában Nagy Miklós Kund az oktatásban felmerül kérdésekrõl közölt cikket, amelyben egyféleképpen summázta az eddigi fejleményeket és a magyar álláspontot. A cikkíró belátja, hogy egyre feszültebb lelkiállapotban kénytelen értékelni a kialakult helyzetet. „Csak ülök és nem tudom mit írjak, hogy írjam, nehogy tovább borzoljam az idegeket, úgyis vannak elegen, akik ezt megteszik. De hallgatni se lehet, mert a mende-monda annál inkább terjed, terebélyesedik. Gondoltam, alszom egyet a dologra, hátha higgadtabb, okosabb leszek. Nem lettem, hát akkor vágjunk bele.” 241 A szerzõ kitûnõen érzékelte, hogy az iskolaügy körüli viták gyakorlatilag már nem az iskoláról szólnak, hanem mélyebb összetevõi vannak. Nagy Miklós Kund úgy vélte, hogy a kisebbségi jogok tudatos megtagadásáról van szó. „Ha ugyanazokat a szólamokat, sokat puffogtatott frázisokat hallják vissza és ugyanolyan hangnemben, mint két hónappal, egy évvel, öt évvel ezelõtt, ha egyesek megint csak szóban deklarálják a testvériséget, de az egyenlõség gyakorlati megvalósítását ellenzik, akkor a bolyaisok is joggal kételkedhetnek az õszinte és eredményes párbeszéd, a közös nevezõre jutás esélyében.” 242 A szerzõ megemlíti, hogy a városban kevés magyar osztállyal rendelkezik a szakoktatás, és ennek fényében jogosnak vélte a Bolyai „visszamagyarosítását”, valamint emlékeztet arra, hogy az iskolák szétválasztását ellenzõk közül sokan „nemrég még õk maguk intézkedtek, vagy egyetértõen bólogattak magyar iskoláink, osztályaink elsorvasztásakor…”243 A marosvásárhelyi magyar értelmiség jelentõs része úgy látta, az iskolák szétválasztása lehet a garancia arra, hogy a kisebbségi jogok érvényesülhetnek a városban és a térségben: „…a vásárhelyieknek világos, hogy a sok sérelem mellett ez volt a legkézzelfoghatóbb, hogy elvették az intézményeinket. Mi, kisebbségi sorban élõk, intézményfüggõ emberek vagyunk, azzá tettek minket. Tehát elvették az intézményeinket és tudtuk, hogy amit egyszer elvesznek, azt nem tudjuk visszaszerezni már többet. Tehát azért védtük körömszakadtáig azt a kicsit is, ami maradt, azt a fél intézményt is, hogy ne szoruljunk háttérbe, mert ez a közérzetünket, az egész lakosság közérzetét alapvetõen meghatározta. Az, hogy várjunk, nem nagyon merült fel bennünk, az, hogy várni kellene, fokozatosan, és a románokat nem meghökkenteni. Nem is mertük, én sem mertem volna kimondani, hogy legyünk tekintettel, empátiával az õ érzékenységükre, mert 240 241 242 243 104 Székely György: Együtt építünk. Népújság, 1990. január 25. Nagy Miklós Kund: Lehetetlen a párbeszéd? Népújság, 1990. január 26. Uo. Uo. tudtam a választ, hogy mi az, õk tekintettel voltak a mi érzékenységünkre, amikor elvették az iskoláinkat?”244 A helyzet megoldását mindenki az NMF helyi szerveitõl várta, amelynek ülésein a kérdés gyakran szerepelt a napirendi pontok között.245 A kérdésben amúgy is megosztott Front-vezetõkre nagy nyomás nehezedett a közvélemény részérõl. A kérdésben érintett románok a tanácstól várták, hogy számukra kedvezõen oldja meg a helyzetet és vonja vissza a szétválásra vonatkozó határozatát. A magyar közvélemény a Front magyar nemzetiségû képviselõitõl várta el, hogy érvényesítsék, ültessék gyakorlatba az oktatásügy terén fennálló nemzetiségi törekvéseket. A Front január 23-i ülésén a román Diákliga két képviselõje is részt vet. Boilã és Dobre diákok értelmezése szerint az OGYI-n szeparatista törekvések jelentkeztek a magyar diákok részérõl. Kérték, hogy mindenki tanuljon az állam nyelvén.246 Ilyen ellentmondásos körülmények között került sor január végén néhány egyeztetésre a szétválás kérdésében érintett felek bevonásával. 1990. január 24-én az NMF Marosvásárhely Municípiumi Végrehajtó Bizottsága megbeszélésre hívta össze a Bolyai és Papiu líceumok tantestületét. A gyûlés célja az átszervezés kapcsán kibontakozott problémák megvitatása, konszenzus kialakítása, a kedélyek lecsillapítása volt. A 24-i tárgyalás kiindulási pontja az NMF megyei és municípiumi VB január 18-i, illetve az NMF Megyei Tanácsa január 19-i ülésszakának döntése, pontosabban az ezzel kapcsolatos közlemény volt. A tanácskozás kudarccal végzõdött. A román tanárok, a szeparatizmusra hivatkozva, újra megtagadták a szétválást, egyes források szerint pedig a szót kérõ Kincses Elõdöt lehurrogták, ezt követõen pedig a Bolyai magyar tanárai kivonultak a terembõl.247 1990. február 3-án Mihai ªora tanügyminiszter – a Bolyai Líceum egyes magyar nemzetiségû tanárainak kérésére – táviratban utasította a Maros Megyei Tanfelügyelõséget és az NMF Maros Megyei Tanácsát, hogy a Bolyai Líceum román osztályaiból alakítsanak egy líceumot, amely a második évharmadtól – átmeneti jelleggel – az almérnöki intézet épületében mûködik majd.248 A tanügyminisztérium rendelkezése nem teljesült. Január végére, február elejére patthelyzet alakult ki mindkét intézményben. A magyar tanárok, szülõk, tanulók egy jelentõs része továbbra is az azonnali lépéseket szorgalmazta, román részrõl pedig, mind a mérsékeltek, mind pedig a radikálisok, elutasították ezt. Román részrõl sem maradtak tétlen, az iskolákban egyre többször a szétválást elutasító, a magyar közösséget esetenként sértõ röpcédulák jelentek meg.249 A parttalan viták után újabb fordulat következett, a tanulókat mindkét részrõl bevonták érdekérvényesítõ küzdelembe. A sikertelen egyeztetések után a bolyais 244 Interjú Gálfalvi Györggyel. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 2. sz. 245 A nemzetiségi kérdést illetõen január végére látványos fordulat zajlott le központi szinten is: Iliescu szeparatizmusról nyilatkozott, a tanügyminisztérium õszre halasztotta a magyar tannyelvû iskolák beindítását és nem utolsó sorban, menesztették az oktatási tannyelv szerinti szétválasztás egyik legfõbb mozgatóját, Pálfalvi Attila tanügyminiszter-helyettest. 246 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 111. Az NMF MMIT január 23-i ülésének jegyzõkönyve. 247 Uo. 248 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XII-1. sz. melléklet, 1. p. és VI-3. melléklet, 2–3. p. 249 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 2. kazetta. 105 magyar tanulók január végén ülõsztrájkot kezdeményeztek, így próbálták kicsikarni a számukra kedvezõ döntést. A sztrájkra a román fél egy lépéssel bátrabban tromfolt, február 7-én a Bolyai udvarán több száz tanulót és szülõt megmozgató tüntetést szervezett. A jelenlevõk elénekelték a román himnuszt, a testvériségre utaló jelszavakat skandáltak és határozottan elutasították azt, hogy elhagyják a Bolyai iskola épületét. A megszólaló román nemzetiségû szülõk egyértelmûen negatív diszkriminációként értelmezték és sérelmezték a bolyais szétválasztási kísérleteket.250 1990. február 9-én Hans Otto Stamp és Demény Lajos oktatási miniszterhelyettesek Marosvásárhelyre érkeztek tájékozódni és megoldást találni a kialakult helyzetre. A tanácskozás rendkívül feszült légkörben zajlott le. A városháza elõtti téren a marosvásárhelyi líceumok és szakiskolák román nemzetiségû diákjai, tanárok és szülõk nagyobb csoportja be nem jelentett és nem engedélyezett tüntetést tartott, zajosan demonstrált a tanügyminisztérium szétválasztásra utasító döntése és Kincses Elõd ellen.251 A tanácsteremben többségben lévõ román nemzetiségû jelenlevõk és a utcán hullámzó többezres tömeg, a felizzított közhangulat jelentõsen eltorzította a tanácskozás menetét. A jelenlevõk a számukra nem tetszõ felvetésekre, hozzászólásokra hangos tiltakozással reagáltak.252 A magyar fél részérõl Borbély László azt sérelmezte, hogy a román diákok és szülõk tiltakozásukkal az utcára vonultak, tovább mélyítve ezzel a feszültséget, és hogy mindezt tudatosan szervezték meg, befolyásolandó a tanácskozás kimenetelét.253 A megbeszélések alatt a tüntetõk egy része behatolt a tanácsterembe, a magyar szülõket és tanulókat nem engedték be az épületbe.254 Magyar nemzetiségû visszaemlékezõk szerint a központban tüntetõk között is feszült volt a hangulat. Eltávolították a Frãþia/Testvériség kétnyelvû felirat magyar részét és verbális agresszióval illettek több magyar jelenlevõt. Egyes visszaemlékezések szerint a verbális agressziót a jelen levõ rendõrök vagy katonatisztek sem igyekeztek mérsékelni. Ellenkezõleg, arra is volt példa, hogy a türelemre intõ, a tolerancia mellett megszólaló egyént (nemzetiségtõl függetlenül) igazoltatták és kiemelték a tömegbõl.255 A minisztérium képviselõi is szóltak a tömeghez, amely a hosszú távon történõ szétválasztást sem fogadta el. Demény Lajos beszédét folyamatos hangzavar kísérte.256 A tüntetõ tömeg és egyes román képviselõk magatartásából az derült ki, hogy többen presztízskérdésként tekintettek az iskolaügyre és már nem az esetleges szétválás mikéntje, hosszú távú rendezése számított az elsõdleges szempontnak, hanem az ún. magyar követelések megfékezése. Hans Otto Stampf 250 Uo. 251 „Jos cu Kincses” (Le Kincsessel) „Bolyai e românesc, niciodatã unguresc” (A Bolyai román, sose lehet magyar). BA, 1990 MEI, 9. ircs, A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése,VI-3 melléklet, 3. p. Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 3. kazetta. 252 Uo. 253 Uo. 254 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése,VI-3. melléklet, 3. p. 255 Uo. 10. cs. 19. sz. irat. 1–2. p. 256 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 3. kazetta. 106 tanügyminiszter-helyettes aláírásával újabb határozat született, amely letiltotta a két iskola azonnali szétválasztását. Elõírta továbbá, hogy a Maros megyei Tanfelügyelõség február 27-ig készítsen egy tanulmányt a középiskolai oktatás helyzetérõl és, hogy 1990 szeptemberétõl a Bolyai Farkas Líceum magyar tannyelvû iskolaként fog mûködni.257 A tanácskozás végén Kincses Elõdöt többen is hevesen támadták, elsõsorban Vasile Þâra õrnagy, aki nem hitte Kincsesnek azt az állítását, miszerint négy román tanár nevében kérte a tanügyminisztériumtól a két tanintézet azonnali szétválasztását. Kincses Elõd nem tett ebben a helyzetben egyebet, mint újból megismételte, hogy õ maga sem ért egyet a két oktatási intézmény azonnali szétválasztásával.258 A marosvásárhelyi iskolakérdés megoldásában a két országos napilap – az Adevãrul és a Romániai Magyar Szó – közös ankétja sem hozott komolyabb változást. A megszólaltatott román, illetve magyar tanárok, közéleti személyiségek, diákok az országos közvélemény elé tárhatták problémáikat, de a nézõpontok közelítését szolgáló központi lépésekre nem került sor ezek után se. Markó Béla szerint a két iskola olyan, mint egy mesterséges sziámi ikerpár. Minél elõbb választják szét õket, annál jobb. Tonk Sándor történész évtizedes sérelemrõl beszélt, Kozma Béla tanár szerint pedig a vegyes intézményrendszer a magyar tannyelvûség elsorvasztására szolgált alkalmat és keretet. Kincses Elõd meglátása szerint a problémák abban gyökereznek, hogy alulról próbálták megoldani a helyzetet. Ioan Doru Raþiu tanár szerint a szétválasztás körüli túlzott sietség a magyarázat a feszültségekre. Emilia Bãdescu véleménye szerint lehetõséget kell biztosítani az anyanyelvi oktatásnak, de a tanulók nyugodtan tanulhatnak egy fedél alatt is.259 3.3.5. A Vatra Româneascã és a Frãþia megszervezése Amint láttuk, a romániai magyar közösség a rendszerváltást követõen szinte azonnal megkezdte az önszervezõdést. Ez a hír egyfajta válaszlépésre sarkallta a vegyes lakosságú területeken élõ román elit egyes tagjait. Valentin Borda újságíró a Vatra Româneascã megalakulásáról azt írja, hogy „1989. december 24-én, kihasználva a karácsonyi kolindálás biztosította találkozásokat, a kezdeményezõ csoport megtette az elsõ lépéseket. Véleményeket kért és konzultált annak érdekében, hogy létrehozzon egy olyan román szervezetet, amely ellensúlyozná Marosvásárhelyen a magyarok tevékenységét, akik egy nappal korábban, 24-én nyilvánosan is közölték az RMDSZ megalapítását.”260 A kezdeményezõk elsõsorban humán végzettségû értelmiségiek voltak (Florin Demian, Simion Sãlãgean, Lazãr Lãdariu, Grigore Ploeºteanu, Mariana Ploeºteanu, Silviu Olaru, Ludovic Dogar, Remus Dogar, Vasile Pop, Pavel Ormeniºan, Cornel Lupea, Ioan Nuþiu Pop, Ioan Ogneanu, 257 Uo. 258 Uo. 259 Romániai Magyar Szó, 1990. február 27. 260 Valentin Borda: Vatra Româneascã. Editura Petru Maior, Târgu Mureº, 1995. 51. p. 107 Mircea Man, Dumitru Pop, Sever Ormeniºan, Cãlin Ormeniºan, Constantin Gãbudeanu, Ioan Moldovan, Nicolae Marian, Florin Radu Demian) tárgyaltak többek között Alexandru Todea görög katolikus püspökkel, majd késõbb, Kolozsváron és Bukarestben a Nemzeti Parasztpárt képviselõivel. A tárgyalások sikertelensége után a kezdeményezõ-alapító csoport saját alakulat létrehozása mellett döntött. Az alakuló ülés január 22-én, Marosvásárhelyen, a TCM261 épületében zajlott le.262 1990. január 29-én a Papiu Ilarian Líceumban, az elsõ bõvített ülés alkalmával, az Uniunea Românilor Transilvãneni (Erdélyi Románok Szövetsége) néven emlegetett szervezethez csatlakozott a Szászégenben alakult hasonló célkitûzésû Frãþia (Testvériség) szervezet,263 a marosvásárhelyi jogászok Dreptatea (Igazság) egyesülete és a Diákliga. Vasile Þâra visszaemlékezése szerint, elõször az ún. könyvtári csoportosulás alakult meg, amely humán értelmiségiekbõl, katonákból, jogászokból és orvosokból állt össze. Véleménye szerint ez a csoportosulás december 27-én találkozott a Maros Megyei Könyvtár olvasótermében, ahol Ioan Sabãu kifejtette, hogy a megyében minden a Király Károly kénye-kedvére van bízva. A résztvevõk eldöntötték, hogy létrehoznak egy saját szervezetet. December 30-án, egy újabb találkozó során egy ún. dokumentációt is megszerkesztettek, amelyet január 12-én Ion Iliescuhoz is eljuttattak, azzal a kéréssel, hogy ne engedélyezze, hogy a magyarok enklávét hozzanak létre a térségben. Þâra szerint ehhez a csoporthoz csatlakozott a TAGCM-ben264 megalakult mûszaki értelmiségiekbõl álló csoportosulás.265 Január 30-án a szervezet hét küldöttje kihallgatást kért a megyei alelnöktõl, Ion Scrieciutól. Január második felében megmutatkoztak annak a jelei, hogy az etnicizálódó átmenet egyre jobban elmérgesedõ konfliktusait az NMF szervei sem helyi, sem pedig országos léptékben nem képesek megfelelõ egyensúlyérzékkel kezelni. A történelmi pártok újraszervezõdése és a politika küzdõterére való belépésük új helyzetet teremtett. A politikai történések azt is felszínre hozták, hogy magában a Frontban is megoszlanak a vélemények. Marosvásárhely esetében ezt csak tetézte az etnikai törésvonalak mentén kialakult feszültség. Az NMF Maros megyei szervezetének többszöri habozása, ellentmondásos döntései és a rendszerváltás utáni körülmények között gyakran megmutatkozó súlytalansága, tekintélyének törékenysége már nem csak az RMDSZ-be szervezõdõ magyarság számára 261 Trustul de Construcþii Montaje – Építõipari és Szerelési Tröszt 262 Borda: Vatra Româneascã… i.m. 51. p. 263 A Cuvântul liber napilap január 20-i lapszámában megjelent közlemény (amelyben közlik az NMF megyei és városi tanácsának döntését, miszerint a Bolyai Farkas Líceum csak magyar nyelvû oktatási intézmény lesz), és az ugyanazon napilapban megjelent késõbbi cikkek hatására, 1990. január 25-én szászrégeni, görgényvölgyi és a Maros felsõ folyása mentén fekvõ román falvak lakóinak részvételével létrejött egy ideiglenes kezdeményezõ bizottság a Román Testvériség mozgalom megalakítására. A kezdeményezõ bizottság tagjai kijelentették, hogy egyetértenek az NMF programjával, és kezdeményezik, hogy a román alkotmányban egy hivatalos nyelvet ismerjenek el minden szakterületen, a románt, és ezáltal is álljanak ellen kategorikusan a nacionalista és soviniszta jellegû megnyilvánulásoknak. Grupul de iniþiativã al miºcãrii Frãþia Româneascã: Chemare la unitate. Cuvântul liber, 1990. január 30. 264 Trustul Antrepriza Generalã de Construcþii ºi Montaj – Építõipari és Szerelési Fõvállalkozói Tröszt 265 Borda: Vatra Româneascã… i.m. 54–55. p. 108 sugallták azt, hogy az NMF az érdekképviseleti politizáláshoz, mint politikai fórum és helyi döntéshozó szerv, nem elégséges. Az alulról (is) érkezõ magyar követeléseknek is hangot adó és egyre szervezettebb RMDSZ tevékenysége nyomán egyes helyi román értelmiségiek, a közigazgatási apparátus, a fegyveres erõk, a rendõrség képviselõinek egy része úgy vélte, hogy céljainak, törekvéseinek nyomatékosításához, az RMDSZ ellensúlyozásához nem elégségesek az NMF országos és helyi szervezetei által biztosított keretek. Olyan szervezetre, szervezetekre van szükség, amelyek határozottabban képviselik az õ politikai-kulturális programjukat, nagyobb hatásfokú mobilizációra képesek, elsõsorban a különbözõ magyar jellegû követelések ellensúlyozására. Ilyen körülmények között az egyes román hálózatok által már december végén elkezdett szervezkedés felgyorsult. 1990. január 25-én Szászrégenben, a helyi, a Görgény-völgyi és a Felsõ-Maros mentén húzódó falvak lakóinak támogatását élvezve, színre lépett egy ideiglenes kezdeményezõ bizottság a Román Testvériség nevû mozgalom elindítására. A mozgalom létrejöttének indokául a marosvásárhelyi iskolaügy kapcsán kirobbant ellentéteket és az NMF megyei és városi szerveinek döntéseit nevezték meg.266 A kezdeményezõ bizottság tagjai kijelentették, hogy egyetértenek az NMF programjával, és kezdeményezik, hogy a román alkotmányban egy hivatalos nyelvet ismerjenek el minden szakterületen, a románt, és ezáltal is kategorikusan álljanak ellen a magyar nacionalista és soviniszta jellegû megnyilvánulásoknak, amelyek, véleményük szerint nem a magyar tömegek szintjén kezdõdtek.267 Az NMF megyei szervei február 23-án hivatalosan is elismerték a Szászrégenben alakult szervezetet.268 1990. február 1-jén formát öltött a már említett másik szervezkedés is: megalakult a Vatra Româneascã Egyesület (VR), több ezres nagygyûlésen, ahol ismertették és megszavazták a szervezet programját. A rendezvényen többek között felszólalt Zeno Opriº (orvos, a mentõállomás igazgatója), Gheorghe Roºca (OGYI pártszervezeti titkár), Virgil St. Hobai (mérnök), Radu Ceontea (képzõmûvész), Valeriu Lazãr (történelemtanár, a Maros Megyei Múzeum igazgatója), Ana Bad (szakszervezeti alkalmazott), Ioan Sabãu (bíró), Mariana Ploeºteanu (történész), Dumitru Pop (közgazdász), Vasile Urdea (a vegyipari kombinát vegyészmernöke), Dumitru Cofariu (sebészorvos).269 A cikk szerint a VR nem politikai szervezet, célja a demokrácia megerõsítése, a nemzetiségek békés együttélése, a nemzet több ezer éves hagyományainak ápolása. A gyûlésen jelen volt Ion Scrieciu tábornok (a Front megyei elsõ alelnöke) is, aki azt is sugallta a szervezõknek, milyen irányvonalat kövessen az egyesületi tevékenység. Február elsõ napjaiban összeállt a VR vezetõsége is: Silviu Petru Olaru (orvos) tiszteletbeli elnök, Radu Ceontea (képzõmûvész), Dumitru Pop (közgazdász), Zeno Opriº (orvos), Grigore Ploeºteanu (történész), Vasile Þâra (a hadsereg tisztje), Florin Demian alelnökök, Mircea Artimon Mihail (tanár, a Maros Megyei Könyvtár 266 Cuvântul liber, 1990. január 30. 267 Uo. 268 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 166. 269 Cuvântul liber, 1990. február 4. 109 aligazgatója) titkár. Február 5-én a VR koordinációs tanácsa nyilatkozatot bocsátott ki a szervezet programjáról, célkitûzéseirõl.270 A nyilatkozat megfogalmazása szerint a VR célkitûzéseit a román nép több évezredes hagyományaira és történelemalakító erejére, tehetségére alapozza. A kiáltványban visszatérõ, évszázados történeti kliséket ismételtek meg, miszerint az erdélyi románság évszázadokon keresztül társadalmi és nemzeti elnyomás alatt élt, tagadták a nemzeti identitásához való jogát, de ezzel együtt a térség fõ humán és gazdasági erõforrása volt. 1918-ban a népek önrendelkezéséhez való joga alapján az erdélyi románoknak teljesült a nemzeti egység iránti vágya. Ezután a románok, noha addig csak „megtûrtek” voltak, megértésrõl és emberi nyitottságról tettek tanúbizonyságot, az egyéni és kollektív szabadság alapelve lett a román alaptörvényeknek, hangsúlyozta a kiáltvány. Az 1989-es forradalom után megnyílt az út az igazi demokrácia felé. A hivatalos közlemény szerint a VR azzal a szándékkal alakult meg, hogy újjáélessze a románság „etno-kulturális képességeit”, hogy a kisebbségekkel valódi és természetes kapcsolatokat létesítsen, hogy ellensúlyozzon minden olyan törekvést, amelynek az célja, hogy az általános román érdekekkel szembenálló struktúrákat hozzon létre. Az alapító tagok kijelentették, hogy szervezetük nem politikai jellegû, és nem rendelõdik alá egyetlen politikai párt érdekeinek sem. Ugyanakkor nemzeti konzultatív szerepre is igényt tartanak: olyan kérdésekben, amelyek közvetlenül érintik az erdélyi románságot, a döntés meghozatala elõtt az államhatalmi szervek kérjék ki a VR véleményét is. A szervezet vezetõi kijelentették, hogy céljuk Románia területi egységének megvédése; a törvény eszközeivel az Erdélyben élõ románok törvényes jogainak védelme; az igazi nemzeti értékek és a súlyosan eltorzult vallási lelkiismeret helyreállítása. Programjuk szerint célkitûzéseik tárházából nem hiányozhat a soviniszta, nacionalista, az etnikai elkülönülést szorgalmazó megnyilvánulások elleni harc sem, az elõbbiek ugyanis ellentétesek a demokráciával, a békés együttéléssel, és destabilizálhatják a jogállamot és a társadalmi életet. Fontos mozzanatként vették fel programjukba a falu nemzeti és hitéleti újjáélesztését, a munkahagyományok és szokások, a helyi és a regionális sajátosságok továbbéltetését. Kijelentették, hogy a VR fogja megítélni, ellenõrizni és ismertetni a közvéleménnyel azokat a cselekményeket, amelyek ellentétesek a román nemzeti érdekekkel. Az egyesület az 1918-as gyulafehérvári nagygyûlés nyilatkozatára hivatkozva kérte, hogy a román állam ne engedélyezze a sztálinista diktatúrát idézõ, az állam egységét sértõ közigazgatási enklávék létrehozását, amelyek egykori fennállásuk idején „bizonyos társadalmi és etnikai csoportokat” hoztak elõnyös helyzetbe.271 Az egyesület síkraszállt amellett, hogy a román nyelv legyen az egyetlen hivatalos államnyelv, a nemzeti kisebbségek esetében pedig az anyanyelv használatát, mint belsõ (nem nyilvános) kommunikációs eszközt gondolták el.272 270 Cuvântul liber, 1990. február 6. 271 Az 1952–1960 között létezõ Magyar Autonóm Tartományra utaltak. 110 A VR elsõ programját, célkitûzéseit elemezve két feladatkör rajzolódik ki. Az egyik a szervezet kulturális jellegét hangsúlyozta, a másik pedig a közösségi érdekképviseletet. Az elõbbi a különbözõ kulturális, néphagyományokhoz köthetõ szokások, hagyományok, a vallási élet felélesztését, terjesztését, a falu, a paraszti világ ilyen típusú értékeinek narodnyik ihletésû ápolását szorgalmazta. A szervezet másik szerepköre az ún. román érdekképviselet biztosítására vonatkozott. Ezen szerepkörét a román történetírás szenvedéstörténeti diskurzusára alapozta (a román nép évezredes elnyomása, türelmessége és szenvedése utáni emancipáció). A negatív példaként felhozott történelmi érvekre (évszázados elnyomás, a MAT, mint etnikai enklávé) és az aktuálpolitikai eseményekre (helyi hatalmi pozíciók betöltése, kisebbségi jogok érvényesítése) való konkrét utalások egyértelmûen a marosvásárhelyi (erdélyi) magyar törekvések ellensúlyozását, megfékezését tûzték ki célul. Nyilatkozat szintjén jelen volt a kisebbségekkel kapcsolatos tolerancia is, viszont a román nemzeti érdekeket, értékeket mindenekfölött álló evidenciaként kezelték, amelyekhez alkalmazkodni kell, amelyek elsõbbségét és hatalmi pozícióit el kell ismerni. A szervezet önmagát a román nemzeti érdekek képviselõjének deklarálta, olyan kontroll szervnek, amely képes megvédeni a románok érdekeit a gyengének vélt állami szervek helyett/mellett. A VR-ba tömörülõ román elit programjával jelezte, hogy elégedetlen a jelenlegi politikai helyzettel, a román állam és a magyarság viszonyának alakulásával és hogy ebben a folyamatban ezzel a programmal a saját szervezetét tartja egyedül képesnek arra, hogy a helyi románság érdekeit kellõképpen érvényesíthesse. A VR deklaráltan nem tartotta magát politikai szervezetnek, gyakorlatilag viszont már a kezdetektõl akként viselkedett, aktuálpolitikai kérdésekben nyilvánított markánsan véleményt, majd késõbb konkrét lépéseket is tettek (tüntetéseket szerveztek, politikai akciûkat kezdeményeztek). A VR megalakulását követõen napvilágot látott közlemények világosan jelezték, hogy a szervezet energiáinak többségét nem a kulturális élet fellendítése, hanem a helyi magyar közösség törekvéseinek ellensúlyozása köti le.273 A szervezet a Cuvântul liber lapban február 10-én felhívást intézett a magyar lakossághoz.274 Ebben kijelentették, hogy a VR nem más nemzetiségek ellen alakult. Elismerték és érthetõnek tartották a magyar fél kívánságát a saját nyelven folyó oktatásra, de nem értettek egyet a különálló oktatási intézményekkel. A szervezet a következõ javaslatokkal állt elõ: 1. Bármiféle egyet nem értés méltányos megoldása végett a VR Egyesület és az RMDSZ hozzanak létre közös bizottságot magyar és román képviselõk részvételével, amely valósághûen tájékoztatja a nyilvánosságot, hogy ily módon elejét vegyék az ún. rémhíreknek. 2. Mind a VR, mind az RMDSZ tartózkodjon az olyan jellegû provokációktól, amelyek a másik fél nemzeti büszkeségét és önbecsülését sértenék. 272 Cuvântul liber, 1990. február 6. 273 Interjú Cornel Moraruval. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 1. sz. 274 Cuvântul liber, 1990. február 10. 111 3. Se az RMDSZ, se a VR ne vegyen részt olyan akciókban, amelyek megsértenék az egyik vagy másik fél érdekeit. A VR tiltakozott a vezetõ tisztségekbõl való önkényes leváltások ellen, amikor becsületes és hozzáértõ személyeket menesztettek csak azért, mert román nemzetiségûek voltak. 4. Az állami és közigazgatási szervek ne hozzanak a románokat vagy más együttélõ nemzetiséget érintenõ intézkedéseket azok megkérdezése nélkül. A VR 1990. február 8-án nagygyûlést szervezett a marosvásárhelyi sportcsarnokban. Bevezetõ szavaiban Ioan Sabãu bíró türelemre és ésszerû viselkedésre hívta fel a hallgatóságot. Zeno Opriº orvos felszólalásában elmondta, hogy a decemberi forradalom után Marosvásárhelyen a magyar kisebbség úgy vélte, hogy „itt az alkalom”, hasznot húzni az új helyzetbõl, mielõtt az még véglegesen rendezõdne, és minden szégyenkezés nélkül megragadták a hatalmat, a románok pedig engedékenyen és elképedve, hogy ne vádolhassák õket sovinizmussal, félreálltak, kisebbségbe kerültek saját hazájukban. A szónok hagsúlyozta, hogy fenyegették és molesztálták a mestereket, mérnököket, igazgatókat és tanárokat, román nemzetiségük miatt, egyeseket közülük leváltottak és magyarokkal helyettesítettek.275 Zeno Opriº románellenességgel, erõszakos cselekményekkel vádolta a magyarokat, szerinte a megyei és központi magyar nyelvû sajtó, a papok prédikációi, a magyar nyelvû rádió- és tévémûsorok agresszivitással telítettek, a románok elleni összefogásra és a kialakult helyzet felborítására uszítanak. Az NMF megyei és marosvásárhelyi tanácsának döntéseit túlnyomóan románellenesek és logikátlanak minõsítette. Opriº a maga és a vezetõség nevében kijelentette, hogy az autonómia és az önkormányzatiság – tekintve, hogy sérelmes a román nemzet szuverenitására nézve –, a magyar nyelv használata a bíróságon, az állami és helyi közigazgatásban nem fogadható el. Ismertette, hogy a VR elviekben egyetért azzal, hogy az elemi és általános iskolai oktatás magyar tannyelvû intézményekben történjen, a román nyelv kötelezõ tanításával kiegészítve. Továbbá egyetértenek a középfokú elméleti (líceumi) és szakiskolai magyar nyelvû képzéssel, de csak kétnyelvû oktatási intézményekben, párhuzamos tagozatokon, ugyanis szerinte a szétválasztás gyûlöletet, sovinizmust és nacionalizmust gerjesztene. Véleményük szerint a teljes felsõfokú képzésnek román nyelven kell folynia, kivételt képeznének olyan szakok, mint pl. a magyar filológia vagy a színpadi képzés. Egyetértettek a nemzeti kisebbségek részvételével az államigazgatás, intézmények és vállalatok minden szintjén, de ennek az országos nemzetiségi arányokat kell tükrözniük és nem a területit, ami – véleményük szerint – egy hamis többség benyomását keltheti. Ebben az értelemben kifogásolták azt is, hogy az egyik tanügyminiszter-helyettesnek magyar személyt jelöltek, mert ez az országos arányoknál nagyobb arányt jelentett. Végezetül kijelentette, hogy a magyar kisebbség magatartásától függ, hogy élvezheti-e a jogos követeléseit, azaz, ha a magyar közösség „jól viselkedik”. 276 275 Uo. 276 Uo. 112 Zeno Opriº után Mariana Florea zenekritikus és rádiós újságírónõ szólalt fel, aki elmondta, hogy nem Erdélyben született, de minden férfi a családjából hivatásos tiszt volt, és hogy a román nép soha nem követett el etnikai alapú gyilkosságokat. Szerinte a román nép nem kérdõjelezi meg a nemzeti kisebbségek természetes jogait, de nem tud egyetérteni azokkal, akik „most, azonnal, a jóérzést és a humanizmust sértõ módon” akarják a nemzeti kérdést megoldani. És nem fogja megengedni, hogy az iskolákból kidobjanak gyerekeket és tanárokat csak azért, mert románnak születtek, és tûrhetetlen, hogy a román népet abba a helyzetbe hozzák, hogy a saját országában kérnie kell a jogait. 277 Ezután Silviu Moraru, negyedéves medikus szólalt fel, a marosvásárhelyi Diákliga nevében. Kijelentette, a Diákliga több mint 800 személyt számlál, és azonosul a VR elveivel. Szófordulataiban elõfordult a december óta gyakran ismételgetett „nem adjuk el az országunkat”, és hogy ellenzik az iskolák, karok szétválasztását, mert ez csupán a kiindulást jelentené a nagy szétválás felé. Moraru a továbbiakban a román mint oktatási nyelv használata mellett érvelt és kijelentette, hogy a fiatalok a VR-rel tartanak. 278 Florin Oproiescu és Florina Seuchea a Bolyai Farkas Líceum román tanárainak véleményét tolmácsolták. Elmondták, a másik fél azt hangoztatja, hogy egy elvi megvalósításért küzdenek, de miféle magasztos elv az, amely másokat károsít meg? Elmondták, hogy egészségtelen feszültség uralkodik az iskolában. Radu Ceontea festõ azt emelte ki, hogy a magyarok több joggal rendelkezhetnek, mint akármely más európai országban, ám mindent el kell követni, hogy ne fordulhasson elõ az, ami a MAT-ban volt, midõn a románoknak úgy kellett érezniük, hogy egy idegen országban élnek és nem Romániában. Közölte továbbá azt is, hogy a VR párszáz személy jelenlétében alakult meg, a Papiu Líceum dísztermében.279 Több más felszólaló után Ioan Ognean felolvasta a VR Ion Iliescunak címzett levelét.280 Ebben azzal vádolta meg a magyar kisebbséget, hogy az önrendelkezést önkényesen értelmezi, közigazgatási-állami enklávékat akar létrehozni, amelyben a hivatalos nyelv a magyar lehetne. Elmondta, tûrhetetlen, hogy Hargita és Kovászna megyében románokat ölnek meg, hogy felgyújtják a lakásaikat, és elkergetik a románokat Szovátáról. Tûrhetetlennek tartotta, hogy románellenes feliratok jelennek meg és úgy értékelte, hogy az erdélyi románság kritikus helyzetben van. Kijelentette, nem akarnak oda jutni, hogy a románságnak harcok és véráldozat árán kelljen megvédenie saját jogait, és az illetékes szervek beavatkozását sürgette ennek megelõzésére. 281 A VR kulturális szervezetként, elsõsorban az erdélyi románság képviselõjeként határozta meg magát, amely tiszteletben tartja az alapvetõ demokratikus értékeket. Annak hangsúlyozása viszont, hogy szükség van az erdélyi románság érdekeinek 277 Uo. 278 Uo. 279 Uo. 280 Uo. 281 Uo. 113 külön képviseletére, valamint az ország integritásának védelmére való felhívás eleve azt sugallták, hogy ezek Erdélyben veszélyben vannak. Amint láthattuk, a szervezet programja általános tételeket foglalt magába: a román kultúra védelme és fejlesztése, dialógus, de tevékenységében óriási energiákat fordított a magyar közösség különbözõ törekvéseinek megvétózására. Gyakorlatilag (a különbözõ folklór- és kulturális rendezvényeket leszámítva) az elsõ idõszakban egyfajta ellenlépéseket eszközölt a magyar törekvésekre, majd egy idõ után, elsõsorban Marosvásárhelyen, kezdeményezõ szerepet is felvállalt (lásd a márciusi történéseket). A VR programja és statútuma, valamint a tömegek mozgósítására kiadott jelszavai, a belsõ gyûléseire készített elõadási anyagok, lényegében keretbe foglalták a részükrõl már propagált nacionalista-fundamentalista történelemszemléletet és a magyar nemzetiség, egyéni és kollektív nemzetiségi jogainak érvényesítésére indított kezdeményezése jogtalanságát „bizonyító”, egyoldalúan kiragadott, demagóg formában megfogalmazott érveket. Érvrendszerükben elsõdleges helyet kapott a történelmi sérelmek felmelengetése és az 1989 utáni történések kimondottan egyoldalú, románellenes értelmezése: 1848, a latinitás, az Erdélyi Iskola (mind olyan témák, amelyekkel a tagság nemzeti érzületét, lelkesedését kívánták táplálni), az egykori MAT-nak a románokra nézve diszkriminatív léte, a székelyföldi „románüldözés”, a kádercserék és váltások, az iskolaügy felnagyítása. A rendõrlincseléseket (a kormány hivatalos álláspontját figyelmen kívül hagyva) kimondottan etnikai jellegûnek titulálták, eltekintve a magyar nemzetiségû meggyilkoltaktól. Nyílt párhuzamot vont az 1940-es õszi magyar bevonulás és a 1989/1990-es magyar érdekérvényesítési törekvések között. „Az elszenvedett kínzások az 1940-es évre emlékeztetnek: megalázás, kínzás, lefejezés, lábbal tiprás, kõdobálás, hullaégetés.”282 A VR értelmezése szerint a magyar segélyszállítmányok és a közeledés csak ürügy volt a zavarkeltéshez: „Míg egyik kezüket Kelet felé, felénk nyújtották [t.i. a magyarok – sz.m.], a másikat Nyugat irányába nyújtották, de nem üresen, tele rágalmakkal és hazugságokkal.”283 A szervezet rohamos tempóban gyarapodott, néhány hét leforgása alatt több erdélyi településen is megalakult. Február 14-én az Egyetemiek Házában megalakult a szervezet Kolozs megyei fiókja.284 16-án újabb helyi szervezetek alakultak Nagybányán, Szatmáron és Gyulafehérváron.285 A VR egy felülrõl szervezett hálózat volt, amelyet gyakorlatilag a marosvásárhelyi román elit egy csoportja hozott létre. A megyei tagnévsor és mellette a foglalkozás feltüntetése egyértelmûen bizonyítja, hogy, noha a VR nem tekintette magát politikai szervezetnek, bázisának jelentõs részét az egykori állami erõszakszervezetek (rendõrség, ügyészség, hadsereg, biztonságiak) tagjai, humán értelmiségiek, jogászok, tanárok, orvosok képezték.286 282 283 284 285 286 114 Adevãrul în libertate, 1990. február 24. Továbbá lásd a Cuvântul liber februári és márciusi lapszámait. Uo. Cuvântul liber, 1990. február 20. Uo. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 64. dob. 001526/3. Az egyre fokozódó nemzetiesítõ agitáció, a sajtómanipuláció, a veszélyérzet felerõsítése és mesterséges fokozása jelentõsen felduzzasztotta a szervezet tagságát. A VR jó mobilizációs eszköztárral rendelkezett. Már az elsõ nagygyûlésen is több ezer jelenlevõt mozgatott meg, ami széles kapcsolathálózatra, professzionalizmusra utal. Annak ellenére, hogy a szervezet energiáinak döntõ többségét a magyar közösség törekvéseinek megfékezésére fordította, azok is megtalálták benne helyüket, akik a román kultúráért szerettek volna tenni, vagy egyszerûen a vidéki románság emancipációját tekintették elsõdleges kérdésnek. A szervezet politikai irányultságú megnyilvánulásai, magyarellenessége azonban nyilvánvaló volt az egyszerû érdeklõdõk számára is. „Elmentünk a Sportcsarnokba megnézni, mirõl van szó… Nem tetszett. Nagyon agresszív, magyarellenes diskurzus jellemezte minden szempontból... Nem erre számítottunk. Mélyen azon a szint alatt volt, ahogy mi beszélgettünk ezekrõl a kérdésekrõl, ahogy megpróbáltuk megérteni mindezt, ahogyan a Barátság platformján vitáztunk.”287 A VR az 1989 decemberével kezdõdõ átmenet szinte minden megoldatlan problémáját nemzetiségpolitikai összefüggésben tematizálta a román közvélemény elõtt. A szervezet, a különbözõ rendezvények mellett, partnerként tekinthetett a Cuvântul liber, román nyelvû napilapra, amely már januártól kezdõdõen sajátos vehemenciával jelenítette meg a magyar kérdést. Március 1-jén Radu Ceontea, a VR Maros megyei szervezetének elnöke és Lazãr Lãdariu, a lap fõszerkesztõje szerzõdést kötöttek, amelyben megállapodtak többek között abban, hogy a lap negyedévenként 1500 lej ellenében közli a szervezet anyagait.288 3.3.6. A konfliktus kiszélesedése Amint már említettük, január végére, február elejére mindkét oktatási intézmény kérdésében patthelyzet állt be. Az iskolák és a káderváltás körül kialakult és más ellentétekkel, kölcsönös frusztrációkkal menet közben kiegészült feszültség egyre szélesebb mederben gyûrûzött. A diákok, tanárok, szülõk bevonásával az események túlméretezett sajtónyilvánosságot kaptak, ennek következtében a problémák kikerültek az utcára. A román diákoknak a tanügyminisztériumi küldöttek látogatása során lefolytatott „sikeres” utcai demonstrációja és a VR megalakulása lépéselõnybe hozta a konfliktusban szerepet vállaló román felet. Az NMF már említett, januári fordulata pedig szintén ezt a konfrontatív álláspontot erõsítette. Már január második felétõl egyértelmûvé vált, hogy bizonyos román csoportok nem csupán az „ésszerûtlen” intézményszétválasztás ellen lépnek fel, hanem egyértelmûen a magyar közösség követeléseinek visszaszorítását tartják a fõ célkitûzésnek. Az állandó médiaháború mellett olyan eszközök is megjelentek, 287 Interjú Cornel Moraruval. Az interjú hanganyaga és gépelt változata a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet dokumentumtárában található. 288 MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 64. dob. 001526/3. 115 amelyek tudatos és szervezett háttérmunkát sejtetnek. Gyakorlatilag már januártól kezdõdõen ellenõrizhetetlen hírek, röpcédulák, kósza jelszavak keringtek egyre nagyobb számban. Marosvásárhelyen és más erdélyi településeken röpcédulák sokasága jelent meg, erõs magyarellenes tartalommal. A röpcédulák leegyszerûsített jelszavakba tömörítve foglalták össze egyrészt mindazt, amit a magyarok ellen fel lehetett vádként hozni, másrészt pedig a románok nemzeti büszkeségét kiemelve, mozgósító üzeneteket tolmácsoltak: „Elégedjetek meg a sajtóval, rádióval, televízióval, iskolával!” „Románok, foglaljatok állást minden téren!”; „Mi vagyunk itt évezredek óta!! Azaz az örökkévalóság óta!!”; „Tudni akarjuk az igazságot, miért végeztek bestiálisan románjainkkal?”; „Nem akarunk autonómiát!! Sem intézményit, sem területit!”; „Semmi esélyetek sincs! Legyen világos, ez itt Románia és a román nyelv – maga a törvény.”289 Íme, hogyan tálalta a problémát egy hosszabb terjedelmû röpirat: „Nagy-romániai románok! Nemzeti, testvéri segítséget kérünk!! Álljatok oldalunkra, erdélyiek mellé!!! Ez a föld gyönyörû, szép, gazdag és fölöttébb vágynak rá a magyarok!!! Ez a maroknyi és gonosz kisebbség szándékai szerint külön elzárt iskolákat akar, ahová a mi gyerekeink ne tehessék be a lábukat? Miért? Kérdezzük mi nem alaptalanul!! Mire akarják tanítani õket ellenséges testvériségben? Ki akarják cserélni a termelõegységek vezetõit, nem a képességük alapján, hanem a nevükre helyezett hangsúly szerint! Igazságos ez? Román testvéreink szerte az országban!! Ismertessétek ezt a helyzetet, ezt a felhívást, hadd tudja meg mindenki, tudjon mindenki az erdélyiekrõl. Köszönjük nektek és istenben bízva, imádkozunk a végsõ gyõzelemért. Jóisten, segíts minket, mert beléd helyeztük hitünk és reményünk, a te békédben és jóságodban bízunk. Gyertek Erdélybe, hogy meggyõzõdjetek az itt elmondott szomorú valóságról.”290 1990. január 23-án a következõ felhívást küldték el telexen Marosvásárhelyrõl az ország összes postahivatalának: „Román testvérek, postán és távközlésben dolgozó kollégák! A gyõzedelmes forradalom, ahelyett, hogy szabadságot hozott volna nekünk, erkölcsi szenvedéseket hoz. Nem akarjuk a gyûlöletes bécsi diktátum megismétlõdését és egy horthysta típusú diktatúra bevezetését. A mi marosvásárhelyi egységeinkben és más hasonlókban rendszeresen és önkényesen cserélik fel magyarokkal a minden szintû vezetõket. Az iskolákból kidobták és durván bántalmazták, leköpték a román diákokat és tanárokat. Kérjük, támogassatok, hogy meggátoljuk a magyar nyelv bevezetését, mint hivatalos nyelvét az intézményekben és az igazságügyben. A helyi, beleértve az erdélyi autonómia ellen vagyunk. Egyek akarunk lenni az országgal. Kérünk benneteket, hogy emeljétek fel nyilvánosan tiltakozó szavatok városaitokban, a helyi és a központi sajtóban. Mi nem akarunk széthúzást és gyûlöletet szítani a nemzetiségek között, hanem sokkal inkább békét és testvéri munkát a románok és magyarok között, ahogyan századok óta a románok és a magyarok együtt éltek ezen a román földön. Éljen a nagy 289 MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 65. dob. 001063. 290 Uo. Az iratokban fellelhetõ hevenyészett, sokszor értelmetlen magyar fordítást a magyar irodalmi nyelv szabályai szerint szerkesztettük. 116 és szabad Románia! A Maros megyei posta és távközlési Fõigazgatóság kezdeményezõ csoportja. Kérjük minden részleggel közölni!”291 A város akkori elsõ embere, Ioan Judea késõbb sem rejtette véka alá, hogyan vélekedik a kialakult helyzetrõl, és milyen megoldásokat helyez elõtérbe. „A feltöltõdés idõszaka lejárt, a magyarok elszemtelenedtek, kihívóakká váltak és minden áron arra törekedtek, hogy erõvel, nyíltan, szégyenérzet nélkül érvényesítsék privilégiumaikat az üzemekben, intézményekben és akár az utcán is, a köztereken... Éreztem a veszélyt, tudtam, ki szelet vet, vihart arat és mindent megtettem, hogy idõben informálódjam.”292 A VR nagygyûlésén szónokló Zeno Opriº szavaival azonosulva a Front színeiben tevékenykedõ városvezetõ is úgy gondolta, hogy a helyi románságnak magának kell kézbe vennie a dolgokat Marosvásárhelyen és Erdélyben: „Az erdélyi román nemzetet eddig is csonkolták, mûtötték és most újabb mûtétet javasolnak. Tudjuk, hol van a seb, de nem értettük, honnan ered a genny. Magunknak kérjük azt a jogot, hogy kezelhessük saját fájó pontjainkat.”293 Több forrásból is az derül ki, hogy a hadsereg alárendeltségébe került Securitate néhány tisztje, nem hivatalosan, de tovább folytatta hírszerzõ tevékenységét az ún. magyar irredentizmusra koncentrálva. „A Maros megyei Securitate struktúráinak felszámolása után mi, a hírszerzõ és kémelhárító tisztek, küldetésünk és katonabecsületünktõl sarkallva, továbbra is azon voltunk, hogy betöltsük a ránk ruházott hivatást, nem fogadtuk el a félreállított státust a több ezer együttmûködõ – nem az új politikai rendszer által politikai rendõrségnek tituláltak, hanem a hazafias-nemzeti rendõrség – nyomására, akik az 1989 decemberi események helyi sajátosságai miatt továbbra is információkkal láttak el, kérték, hogy folytassuk az együttmûködést az irredenta magyar erõk (és nem csak) által nyíltan kifejtett nemzetellenes cselekedetek megelõzése és visszaverése érdekében.” – írja emlékirataiban Gheorghe Bãnescu.294 A kérdésben érintett személyek úgy látták, hogy a magyarok pozíciószerzésével a román állami autoritás kérdõjelezõdik meg, kerül veszélybe. Mint említettük Bãnescu azt is megemlíti munkájában, hogy két belügyminisztériumi tiszt, a szovátai Lupºa õrnagy és Emil Chioreanu százados Bukarestbe utaztak, hogy felhívják Ion Iliescu figyelmét arra, állítsa vissza a román államhatalmat az érintett helyeken. A visszaemlékezõ szerint Iliescu azt válaszolta, hogy nem tehet kivételt a két megyében, ezzel beszennyezné a forradalom eszményeit.295 Ugyanezt megtették a Vatra kolozsvári, marosvásárhelyi és csíkszeredai küldöttei is, akik szintén Bukarestbe utaztak tárgyalni a román kormány, a hadsereg és a sajtó vezetõivel és a saját nézõpontjuk alapján tájékoztatták a megkeresetteket az Erdélyben kialakult helyzetrõl.296 Az egyre erõsödõ erdélyi román propaganda 291 Uo. Lásd az elõbbi megjegyzést a fordítás minõségérõl. 292 Judea: Cumpãna lui martie… i.m. 32. p. Egy késõbbi nyilatkozatában az egykori városvezetõ azt állítja, hogy az információgyûjtésben használta az egykori Securitate helyi szerveit is. Miholcsa Gyula: Marosvásárhely fekete márciusa, dokumentumfilm. 293 Uo. 48. p. 294 Bãnescu: Demers pentru adevãr… i.m. 306. p. 295 Uo. 296 Ioan Grama: Un punct de vedere privind evenimentele de la Târgu Mureº din martie 1990. Vitralii-Lumini ºi umbre, 2012. martie-mai, nr. 10. 47. p. 117 hatására (is) a központi román média többször is foglalkozott a nemzetiségi követelésekkel, szinte minden esetben a helyi románság érdekei szerint mutatva be az adott kérdést: magyar veszély, szeparatizmus, túlzott követelések, a helyi románok negatív diszkriminációja stb. Az RMDSZ, érzékelve a helyzet bonyolódását, a Cuvântul liber 1990. január 30-i számában felhívást intézett a város és a megye román lakosaihoz, amelyben, megpróbálva ellensúlyozni az egyre szélesebb körökben terjedõ magyar veszélyre vonatkozó híreket, közzétette a magyar közösség kéréseit, óhajait. A felhívásban a ’89-es forradalom közös véráldozatára hivatkozva igyekeztek bizonyítani a magyar lakosság lojalitását és jó szándékát. Ezt követte a Ceauºescu-rendszerben elszenvedett jogfosztások bemutatása. Kiemelték, hogy a magyarokat megfosztották anyanyelvüktõl, és hogy Ceauºescu egymás ellen uszította a két nemzetet, arra a hazugságra építve, hogy a magyarok veszélyeztetik Románia területi épségét. A közlemény kihangsúlyozta, hogy a magyarságnak nincsenek revizionista szándékai, a románokkal itt akarnak együtt élni.297 A közlemény hangsúlyozta, hogy a magyarság saját középiskolákat kíván létrehozni, saját autonóm kulturális intézményeket, hogy szabadon használhassa anyanyelvét. A felhívás arra is figyelmeztetett, hogy a románoknak azt mondják, hogy eddig minden harmonikus volt, testvér volt a magyar a románnal, hogy mindenki egyenlõ volt, de ez nem felel meg a valóságnak, hiszen Ceauºescu megkérdõjelezte a magyarság létét is, betolakodóknak nevezte õket, és megpróbálta meggyõzni a román nemzetiségûeket arról, hogy minden sokkal jobb lenne, ha nem lennének itt a magyarok. A felhívás emlékeztetett arra, hogy nem az itt élõ magyarok a románság ellenségei, hanem a kommunista diktatúra és annak cinkosai, akik most sem csinálnak mást, minthogy összeugrasztják a két nemzetiséget, hogy hasznot húzhassanak az ennek nyomán támadó felfordulásból. 298 A marosvásárhelyi magyar elit egy jelentõs része és a kisebbségi jogvédelmi küzdelembe bekapcsolódott személyek, csoportok úgy értékelték, hogy a kialakult helyzet ellenére sem kell visszalépni. „Beindult és nem tudott megállni. Nem is akartuk megállítani, sõt azt akartuk, hogy minél jobban pörögjön ez az ördögi kerék, mert úgy éreztük, hogy a legkézenfekvõbb példája a jogok érvényesítésének az, hogy a mi gyerekeink azon a nyelven tanulnak, amelyiken kimondták elõször, hogy anya.”299 Az iskolai intézményrendszerekben és a politikai-közigazgatási szférában elért eredményeket elégtelennek tartották. A két középiskola szétválasztásának, tömegeket is megmozgató, sikeres megtorpedózása, a VR megjelenése újabb lépésre késztette az RMDSZ helyi vezetõségét, amely egyre inkább hajlott afelé, hogy a magyar közösségnek is az utcára vonulva kell nyomatékosítania kéréseit. Ilyen körülmények között született meg a gyertyás-könyves tüntetés ötlete.300 297 298 299 300 118 Cuvântul liber, 1990. január 30. Uo. Interjú Káli Király Istvánnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 8. sz. A megkérdezett korabeli szereplõk egyértelmûen dr. Kikeli Pál ötletének tartották a gyertyás tüntetés megszervezését. Domokos Géza emlékiratában az állítja, hogy az RMDSZ február 7-i bukaresti tanácskozásán többen, pl. dr. Kikeli Pál Marosvásárhelyrõl és Katona Ádám Udvarhelyrõl, élésen bírálták a „bukarestieknek a helyi szervezetektõl elszakadt helyben topogását.”301 Ezen a tanácskozáson született meg a döntés, több megyei küldött javaslatára, hogy a magyarság gyertyás-könyves tüntetéssel nyilvánítsa ki nemtetszését a megrekedt tanügyi kérdéssel kapcsolatban. Domokos állítása szerint nem az Ideiglenes Intézõ Bizottság hozta meg a döntést, hanem az ún. küldöttgyûlés. A tüntetés ötletét a küldöttek elfogadták és továbbították is a helyi szervezeteknek.302 Egységes álláspont azonban ebben a kérdésben sem született. Domokos azon a véleményen volt, hogy ott, ahol a helyi szervezet megalapozottnak tartja, szervezzék meg, szórványban pedig ne tegyék ez, hanem éljenek a tiltakozás más formáival.303 Ezt közvetett úton jelezte a megyei vezetõségek felé. Marosvásárhelyen Csíky Boldizsár tolmácsolta Domokos véleményét, „utasítását”, amelyet Sütõ András és mások sem tartottak rendjén valónak. „Mi pedig mégis azt gondoltuk, fõleg Sütõ aztán nagyon felkapta ezt az ötletet, hogy meg kell csinálni, mert a magyarságnak tudnia kell, hogy ereje van, hogy hatással lehet a politikai életre, ezért jött létre a tüntetés.”304 A marosvásárhelyi gyertyás-könyves tüntetésre február 10-én került sor. A tét nem volt kicsi az RMDSZ és a résztvevõk számára. Tömeget, erõt, határozottságot, eltökéltséget kellett mutatni, azt, hogy a magyarság képes válaszolni az elõzõ napok, hetek utcai provokációira, ugyanakkor minden rendbontás, különösebb problémák nélkül kellett lebonyolítani. A résztvevõk többsége arról számol be, hogy provokációtól is tartottak.305 A gyertyás megmozdulásra (este az ablakokban gyertyát gyújtani) hívó felszólításnak óriási mobilizáló hatása volt a magyarság körében. A vidéki településeken a templomok elõtt, a faluközpontokban gyûltek össze az emberek. A marosvásárhelyi rendezvényért egy civil személynek (Szepessy Lászlónak) kellett vállalnia a felelõsséget a rendõrségnél. Marosvásárhelyen több tízezren, egyes becslések szerint körülbelül 100 000-en, vettek részt a megmozduláson. A résztvevõk harangzúgásban, gyertyával és könyvvel a kezükben vonultak fel a Bolyaiak terérõl a város központján keresztül a Sportcsarnokig, a végállomásig. A felvonulást az RMDSZ karszalagos emberei biztosították. A rendezõk külön és hangsúlyos kérése volt, hogy néma, jelszómentes legyen a tüntetés. A sportcsarnoknál a tömeg elmondta a Miatyánkot és meghallgatta Sütõ András rövid beszédét. A magyarok körében nagy népszerûségnek örvendõ, esetenként egyfajta szellemi vezérnek tekintett író rövid, tömör, de érthetõ és világos 301 Domokos: Esély I… i.m. 153–156. p. 302 Uo. 303 Uo. 304 Interjú Káli Király Istvánnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 8. sz. 305 Errõl beszélt a megkérdezett Gálfalvi György, Káli Király István, Markó Béla. Domokos Géza azt írja, hogy 10-én Sütõ felhívta õt telefonon, aggódott, hogy a katonaság és a rendõrség nem biztosítja a felvonulást, kérte, hogy lépjen közbe Iliescunál. Tartottak a provokációtól. Domokos: Esély I.… i.m. 153–156. p. A magyarországi Fekete Doboz munkatársai filmet is készítettek az eseményrõl, melybõl néhány jellegzetes állókép bejárta a korabeli magyar és részben a külföldi sajtót. 119 üzenetet fogalmazott meg. A magyar kisebbség, tudatos némaságával erkölcsi többletet próbált érzékeltetni, ugyanakkor a közösségi szellem és érzés erõs megnyilvánulása közepette üzenet is volt, hogy nem hajlandó lemondani a kért jogokról. „Drága barátaim, drága testvéreim! Bejelentett és föltett szándékunk szerint tüntetésünk néma volt és imával fejeztük be. Ezzel a némasággal, fegyelmezettséggel, példás emberi magatartással, méltóságunkkal többet mondtunk el, mint szónoklatok egész sorával. Az el nem hangzott szónoklatok eszméi és gondolatai és törekvései, vágyai kinek-kinek a szívében élnek, elméjében és törekvéseiben hatnak a jövõben is. Mostani néma tüntetésünk nem jelenti azt, hogy némaságra kárhoztatjuk magunkat a következõ órákban, napokban és esztendõkben. Ez a példa, amit most fel akartunk mutatni az országnak és a nagyvilágnak, azt célozta, hogy kulturáltságunk és tisztességes szándékainknak legyen metaforája. A lelkiismeret, a tiszta lelkiismeret büszkeségével hagyjuk el most ezt a teret, azzal a szándékkal és törhetetlen akarattal, hogy Tamási Áron szavaival szólva olyan világot akarunk, amelyben elmondhatjuk, azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne. És ez lesz itt, ez a város, Erdély és ez az ország, a mi igazi otthonunk, ahol ezután kell biztosítanunk minden, eddig el nem nyert jogunkat, a Petõfi álmodta jognak asztalnál. Köszönjük a részvételt, a viszontlátásra.”306 A többezres, néma, gyertyás felvonulás óriási hatással volt mind a magyarokra, mind a románokra. A magyar közösség úgy értelmezte, hogy európai módon, méltósággal, csendben sikerült erõt demonstrálni, nyomatékosítani a nemzeti kéréseit. Marosi Barna ekképp tudósított az eseményrõl az Új Magyar Szóban: „Sütõ András õsz fejjel érte meg, amit Petõfi huszonöt évesen, hogy egy kalendáriumi nap az õ nevét viselje: mert ez a február tizedike a Sütõ András napja volt. A rádióban õ hívta tüntetni az embereket, mondjam inkább úgy, hogy az olvasóit, majd három órakor õ indította a menetet és az elsõ sor közepén – a gyárakból jött testõrei között haladt végig az úton… Eddig csak a halottak napján demonstrálhatta a magyarság jelenlétét Erdélyben: most talán egy más világ kezdõdik, halottainkból föltámadunk, immár az utcán vonulunk, áradatként, elemi erõvel.” 307 A gyertyás tüntetés a románokban, fõleg azokban, akik a beindult vitákban érintettek voltak, ellenkezõ hatást váltott ki. A város akkori elsõ embere emlékirataiban helyet és teret szentelt ennek az eseménynek is. Véleménye, értelmezése jól tükrözi ezt az álláspontot. „Azon kívül, hogy hívószavak, buzdítások, fogadalmak és imádságok hangzottak el arra vonatkozóan, hogy folytatják a privilégiumaik érvényesítése és megtartása érdekében elkezdett harcot és azt a kísérletet, hogy visszatérjenek az ezeréves államba, nem tettek semmit, ami kulturális tevékenység, vagy az ország iránti lojalitás és hit kifejezése lett volna.”308 Az ablakokban elhelyezett gyertyát is másképpen értelmezték: „A régi elbeszélések és szokások szerint, a ház ablakában meggyújtott és kifelé fordított gyertya egy jel volt az ismerõsöknek, ismeretleneknek, hogy bent történik valami, hogy bent valakire várnak.”309 306 307 308 309 120 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 3. kazetta. Új Magyar Szó, 1990. február 13. Judea: Cumpãna lui matie… i.m. 53. p. Uo. 3.3.7. A sajtó konfliktusnövelõ szerepe A polémiák legfõbb színterei nem is a különbözõ politikai fórumok voltak, hanem a legolvasottabb lapok. A két megyei napilap hasábjain február folyamán napi rendszerességgel jelentek meg a kölcsönösen vádaskodó cikkek, cáfolatok, beszámolók, nyilatkozatok, glosszák. A cenzúra nyomása alól felszabadult társadalomra (mindkét etnikum esetében) a sajtó volt a legnagyobb hatással. Azt is mondhatjuk, a sajtó volt a leghatékonyabb közvéleményalakító tényezõ. A VR törekvéseihez a helyi román nyelvû napilap, a Cuvântul liber munkatársaiban talált szövetségest. Januártól kezdõdõen a lap egyre intenzívebben és egyre agresszívabb nyelvezetben tálalta a helyi románság „nemzeti harcát.” 310 A napilap egyik gyakran alkalmazott technikája volt, hogy bizonyos, a nemzetiségi érzékenységet érintõ problémákat kérdés formájában fogalmazott meg. Ily módon az illetõ cikk formailag nem számított uszító jellegûnek, a szónoki kérdésekkel megcélzott témák és mögöttes gondolatok viszont igen.311 A magyar igények közlését a Népújság vállalta fel, amely fontos szerepet töltött be a magyar közösség mozgósításában, a problémák tematizálásában. Nyelvezete, hangvétele, megfogalmazott üzenetei sosem érték el a román társlap radikalizmusát, ugyanakkor a választott nemzetiségi témák (iskola, kultúra, nemzeti múlt és történelem) és kérdések állandó címlapon tartásával és kommunikálásával fokozta az összetartó, mozgósító-felrázó hatást, kiemelkedõ szerepet játszott a magyarságban újult erõvel jelentkezõ közösségi tudat alakításában.312 Olyan nyilvánosságot biztosított, amelyben meg lehetett jeleníteni a legkülönbözõbb nemzetiségi problémákat, ahol polemizálni lehetett a nyilvánosság színe elõtt. A sajtóvita több szinten zajlott. Természetesen az oktatásügy volt a legfelkapottabb téma, de az üzemekben az ún. igazgatóváltások miatti feszültség is napirendi kérdés volt. A vita közben kikristályosodtak azok a nevek, hangadókká váltak azok a debatterek, akik a legtöbbször vállalták a konfrontációt. A Népújság 1990. február 9-i számának címoldalán Makkai János fõszerkesztõ a Nemzeti 310 A marosvásárhelyi napilapok, a Cuvântul liber és a Népújság 1990 januárja és márciusa közötti tevékenységérõl folytatott kutatások kimutatták, miként jelenített meg a két újság meghatározott témákat: önkép, a másokról kialakított kép, (erdélyi) történelmi múlt, nemzeti szimbólumok, nemzetiségi jogok stb. Az eredmények azt mutatják, hogy a Cuvântul liber az esetek többségében militáns, támadó jellegû szövegelést folytatott. Bodó, Cosmeanu, Mátéffy, Mãrginean: Alter/Ego... i.m. 77–92. p. 311 A Cuvântul liber 1990. január 26-i lapszámában Mariana Florea, a lap szerkesztõje kivonatosan közölte Török László újságíró hozzá írt levelét, valamint kommentárokat fûzött ahhoz, megválaszolva néhány Török által feltett kérdést. A cikk szerint Török László levelében megfenyegette Mariana Florea-t, „»[…] Én, akinek 40 év régisége van ebben a szakmában, megengedem magamnak, hogy figyelmeztessem, hogy a sajtóban közölt sértõ, ellenõrizetlen, hamis kijelentéseket rágalmazásnak hívják. És ilyen minõségükben törvény által büntetendõk, a sajtótörvény ui. hatályban van. […]«”. Mariana Florea válasza erre a következõ volt: „[…] Ön a sajtótörvényre hivatkozik, ugyanakkor fogalomzavart követ el. Kérdezni nem ugyanaz, mint állítani. Semmilyen sajtótörvény nem büntet egy kérdést, fõleg abban az esetben nem, ha a kérdezõ felajánlja a válaszadáshoz való jogot. […]”.Mariana Florea: Fair-play. Cuvântul liber, 1990. január 26. 312 A lap nagy mennyiségben szállította a közösségformáló és mozgósító témákat, talán kisebbségi óvatosságból, sokkal kevésbé agresszív nyelvezettel, mint román párja. Civilizációs, kulturális magasabbrendûségre, a lokális múltra koncentrált, egy olyan városképet elevenítve fel, amely még jelentõs mértékben, kulturális szempontból magyarnak számított. Bodó–Cosmeanu–Mátéffy–Mãrginean: Alter/Ego… i.m. 87. p. 121 Keresztény Demokrata Parasztpárt és a Szociáldemokrata Párt Maros megyei szervezetének közös nyilatkozatát kommentálta, amelyben a két párt a Bolyai ügy kapcsán „az oktatás folyamatának destabilizálását” és „szélsõséges nézetû személyek”-et emlegetett és burkoltan azzal vádolta a magyar felet, hogy „egyes elõnyök elérését célzó kerülõutak”-at használtak.313 Ugyanitt Bodolai Gyöngyi újságíró kommentálta Maria Floriºteanu egyetemi tanársegéd írását. Bodolai az ENSZ egyetemes emberi jogok nyilatkozatának a nemzeti kisebbségekrõl szóló cikkelyeivel érvelt, majd idézte Hajdú József, a Papiu Líceum 12. osztályos tanulójának levelét, amelyben az a tanintézményben érzékelhetõ magyarellenes hangulatról számolt be.314 A Cuvântul liber 1990. január 31-i lapszámában közölte Eugenia Enache Smaranda Enachehoz címzett nyílt levelét. A levél írója megkérdõjelezte azt, hogy Smaranda Enache az összes román nevében tette volna eddigi nyilatkozatait315 és egyet nem értésének adott hangot Smaranda néhány kijelentésével kapcsolatban. Felvetette, hogy beszélni kellene az államról és az állam hivatalos nyelvérõl.316 Eugenia Enache úgy vélte, akkor igazán demokrata valaki, ha nem csak másoknak kér jogokat vagy csak saját magának, hanem széles, mindenkire érvényes jogokért száll síkra. Ha nem így történik – Eugenia Enache szerint – a jog elõjoggá változik, és akkor már nem beszélhetünk demokráciáról. Ennek fényében a cikkíró úgy vélte, Smaranda Enache 1990. január 28-i televíziós beszéde csupán egy magánvélemény, amely semmit sem old meg, mert senki nem ellenezte a két líceum szétválasztását, csupán a módját, ahogy ezt elképzelték. Eugenia Enache szerint konkrétumokról kellett volna beszélni, és felhívta Smaranda Enache figyelmét, hogy más vélemények is létezhetnek, mint az övé, és ezért toleránsnak kellene lennie. 317 Ugyanebben a lapszámban Remus Pop arra kérte Smaranda Enache-t, hogy a Cuvântul liber napilapban részletezze az 1918-ra és a második világháború végére vonatkozó kijelentéseit.318 Smaranda Enache február 14-én válaszolt és megírta a (már ismert) véleményét a vitához kapcsolódva.319 A Népújság 1990. február 14-i lapszámában, Makkai János jegyzete a VR nagygyûlését kommentálta a magyar közvélemény elõtt. Az ott elhangzottakat a Ceauºescu-érából származó beszédek gyûjtõhelyeként értelmezte.320 Makkai azt a következtetést vonta le, hogy már nem érdemes a magyarság szándékait minden alkalommal ismételgetni, hiszen a vitapartner „elhatározta, hogy csak azért is félreért és -magyaráz mindent.” Makkai szerint a magyar fél „minapi” [február 313 Makkai János: Fejtvényt rejtünk? Népújság, 1990. február 9. 314 Uo. 315 Smaranda Enache az NMF keretén belül is a nemzetiségi oktatási hálózat mellett foglalt állást, majd késõbb az egyre elmérgesedõ iskolaviták alkalmával is hasonlóan nyilatkozott a nyilvánosság (pl. a televízióban) elõtt is. 316 Cuvântul liber, 1990. január 31. 317 Uo. 318 Uo. 319 Cuvântul liber, 1990. február 14. 320 Népújság, 1990. február 14. 122 10. – sz.m.] „méltóságteljes, kulturált és civilizált” tüntetése volt a magyarság igazi kéznyújtása.321 A Cuvântul liber 1990. február 16-i lapszámában Ana-Maria Criºan mûépítész egy, a Tineretul liber lapban közölt, Szûts Pál bukaresti magyar nagykövettel készült interjú szövegébõl bontotta ki polemizáló írását. A kiindulópontot a nagykövet azon állítása jelentette, miszerint: azokban a községekben, ahol a magyar eredetû állampolgárok vannak többségben, azt szeretnénk, ha ez tükrözõdne a helyi vezetõ szervek összetételében is.322 A cikkíró ezután a román történelmi sérelmek újabb felsorolásával érvelt. Szerinte a románoknak évszázadokon keresztül nem volt szabad a városokban letelepedni, és emiatt nem létezik Marosvásárhelyen román hagyományú építészet, nem léteznek román sajátosságú terek és intézmények. A cikkíró úgy vélekedik, hogy a helyi magyarság olyan jogokat kér, amelyeket részben a Ceauºecu-korszak felfüggesztett vagy olyanokat, amelyekkel nem is rendelkezett. Sérelmezte, hogy egyes közigazgatási elöljárókat csak azért cserélnek le a nemzetiségek arányos részvételének jelszavával, mert más nemzetiségûek, továbbá sérelmezte a követelések azonnali teljesítésének türelmetlen hajszolását. 323 Ioan Frandeº az egyik cikkében a magyar nyelvi követeléseken ironizált, majd arra szólította fel a magyarságot, hogy ne állítsák be magukat az elmúlt 25 év mártírjainak, sértettjeinek, hisz az erdélyi románoknak több okuk lenne a panaszra a több száz éves magyar uralom és az 1940–1944 közötti elnyomás miatt.324 A cikkíró nyilvánosan elítélte Tõkés András tanár azon gyakorlatát, hogy külön értekezletet tart a magyar igazgatókkal, és állítása szerint Tõkés András (akit Maros megye fõtanfelügyelõ-helyettesének neveztek ki) nem volt hajlandó román osztályokban tanítani. Frandeº kétségbe vonta Tõkés András jóhiszemûségét. 325 A továbbiakban a cikkíró azt sugallta, hogy a Bolyai Líceumba a magyar tanulókat csupán a nemzetiségük miatt vették fel, míg a román jelölteknek szigorú versenyvizsgán kellett megverekedniük egy-egy befutó helyért.326 A Népújság 1990. február 22-i, csütörtöki lapszámában közölték Elekes Béla nyugalmazott tanár levelét. A cikkíró szerint a február 8–9-i marosvásárhelyi „vátrás” tüntetéseken néhány szovátai lakos meglepõdve ismerte meg „Popovici elvtársnõt”, aki 1989 decemberében Szováta város polgármestere és a városi RKP szervezet titkára volt, és ebben a minõségében 1989. december 21-én hûségnyilatkozattal felérõ támogató táviratot küldött a diktátornak. A levélíró megjegyzi, miközben a lakosság éhezett, addig az érintett dúskált az élelmiszerekben. Elekes nem rejti véka alá, hogy Popovici elvtársnõ nem rajong kifejezetten a magyarokért.327 A Népújság 1990. március 14-i számában Gáspár Tibor Marosvásárhely „elrománosításáról” cikkezett. Ennek eszköztára a zárt várossá való nyilvánítástól 321 Uo. 322 Cuvântul liber, 1990. február 13. 323 Uo. 324 Ioan Frandeº: Dialog, dar cum? Cuvântul liber, 1990. február 28. 325 Uo. 326 Uo. 327 Elekes Béla: Popovici elvtársnõ – Kíváncsian kérdezzük. Népújság, 1990. február 22. 123 és betelepítésektõl, a magyaroknak a munkahelyekrõl való kiszorításáig, a ki- és áthelyezésekig terjedt.328 Meglátása szerint Marosvásárhely ütközõpont lett az újjáéledõ román nacionalizmus számára és az események hátterében az állásukat és pozíciójukat féltõ román betelepítettek állnak. Román uszításról és álhazafiasságról beszélt, a magyarság számára összefogást, cselekvést sürgetett mindezek ellen.329 Külön színfoltot jelentett az elharapódzott sajtópolémiában az a nyílt levél, amelyet a Népújság 1990. március 7-i számában közölt Rareº Dianu, a bukaresti 152. számú általános iskola matematika tanára. Bevallása szerint Rareº Dianu azért fordult a Népújsághoz, mert román nyelven írt, azonos tartalmú levelét sem a România Liberã országos napilap, sem a Cuvântul liber nem volt hajlandó közölni. Beszámolója szerint Rareº Dianu három évig tanított matematikát egy erdélyi faluban, ahol nem értette az ott lakók nyelvét, nem ismerte szokásaikat, irodalmukat, történelmüket, de idõvel rájött, hogy ez valójában nem egy másik kultúra, hanem az egyetemes kultúra része, amely közkincs.330 Rareº arra a következtetésre jutott, hogy az õ kihelyezése is azt a célt szolgálta, hogy „rájuk kényszerítsük a román nyelv használatát”, ami felháborította, és szégyenérzettel töltötte el. Bevallása szerint megszerette a helyi embereket és kultúrájukat. A befejezõ részben arról értekezik, hogy véleménye szerint vannak Erdélyben olyanok, akik nem örülnek annak, ha a magyarok is jogokat kapnak, ezekhez fordulva arra inti õket, ne állják útját a békés kibontakozásnak, engedjék fejlõdni a magyar közösség tagjait. 331 Február közepére a politikai fórumokon és a médiában zajló viták egyik legtöbbet emlegetett szereplõje Kincses Elõd volt, aki 1989 elõtt Tõkés László védõügyvédjeként vált országosan ismertté és Király Károly támogatását élvezve lett az NMF Maros Megyei Tanácsának alelnöke. Hivatalba lépése után azonnal exponálta magát a megye és a város politikai életében. Az elveihez minden körülmények között, akár a realitás túl- vagy alábecsülésével is ragaszkodó Kincses, a rendszerváltás utáni demokratizálódás és a nemzetiségi jogok érvényesítése terén vállalt jelentõs szerepet. „Akkor ezt a gyors elszámoltatást kardinális kérdésnek tartottam, meggyõzõdésbõl képviseltem ezt az álláspontot… Nem támogatott senki, de nem is akadályozott. Ezt én ma is úgy érzem, hogy ez volt az egész helyzetnek a kulcsa, egy ilyen elszámoltatást kellett volna csinálni, és akkor nem itt tartana Románia. Tehát itt, ezzel siklott ki az egész, sajnos nem bírtunk a profikkal.”332 Amint azt az eddigiekben is láthattuk, Kincses azon helyi politikusok közé tartozott, akik (esetenként az országos viszonyokat, a valóságos lehetõségeket is figyelmen kívül hagyva) elsõként és legkitartóbban szorgalmazták a marosvásár328 Gáspár Tibor: Valóban, miért éppen Marosvásárhely? Népújság, 1990. március 14. 329 Uo. 330 Rareº Dianu a nyolcvanas évek második felében Nyárádszeredában tanított matematikát a helyi általános iskolában. A rendszerváltást követõen visszatért szülõvárosába, Bukarestbe. Jelenleg Svájcban él, ahol matematikát tanít. 331 Rareº Dianu: Levél egy erdélyi baráthoz. Népújság, 1990. március 7. 332 Interjú Kincses Elõddel. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 11. sz. 124 helyi sortüzekért felelõs személyek (politikusok és katonai vezetõk) felelõsségre vonását.333 Kincses emiatt (is) már viszonylag korán polémiába keveredett a hadsereg néhány képviselõjével. A vita az idõ elõrehaladtával és az etnikai tényezõk megjelenésével egyre parttalanabbá vált. Kincses úgy látta, a fegyveres testület jelenléte akadályozza a demokratizálódási folyamatot, ugyanis hatalmi jelenlétébõl a bukott rendszer hívei, kiszolgálói profitálhatnak, átmenthetik pozícióikat. Az õ felfogásában mindez etnikai és politikai szempontból is egyaránt rossz volt. A marosvásárhelyi sortûzrõl kiadott hivatalos állásfoglalás szerint a hadsereg helyi alakulatait nem kezelték bûnösként, és Kincses ezt másképp látta.334 A helyzet összetettségéhez ugyanakkor az is hozzátartozott, hogy az etnikailag vegyes vagy magyar többségû területeken a forradalom utáni hetekben a hadsereg képviselte egyedül a román államhatalmat, ezért átállása a forradalom oldalára még növelte is helyi presztízsét. A hadsereg helyi vezetõi gyorsan érzékelték Kincses törekvéseinek esetleges következményeit, az adott körülményeket kihasználva, soraikat összezárva, egységesen léptek fel ellene. „Kincses a megyei tanács alelnöke lett. Azt szerette volna elérni mindenképp, hogy a hadsereg ne avatkozzon bele semmibe. Meg voltak gyõzõdve arról, ha a hadsereg nem lép közbe, kényük-kedvük szerint cselekedhetnek. Ez volt az õ igazi célja.”335 Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a központi román vezetés sem szorgalmazta a hadsereg képviselõinek felelõsségre vonását. A katonai ügyészség nyomozása vontatottan zajlott, konkrét eredmények nem születtek. Mindez, gyakorlatilag már a kezdetektõl megkérdõjelezte Kincses akciójának sikerességét és kedvezett a burkolt visszarendezõdésnek is. A politikai fórumokon kibontakozó vita, viszonylag korán, a közvélemény elé került. Ehhez, természetesen hozzájárult az iskola-polémia is. A Cuvântul liber 1990. február 20-i számában Ovidiu Solovãstru õrnagy Kincses Elõdöt tette felelõssé a Marosvásárhelyen kialakult helyzetért. Az õrnagy azzal vádolta Kincsest, hogy félretájékoztatta az NMF központi szerveit a megye és Marosvásárhely helyzetét illetõen, „szeparatista akciókra” buzdította a magyar tanárokat és diákokat és nem utolsó sorban, hiteltelenül állítja be a hadsereg szerepét. A cikkíró mindezt, állítása szerint, egy Kincsessel készült interjúból szûrte le. A cikkíró felrótta, hogy Kincses túllépte hatáskörét és olyan valótlan dolgokat állított a hadseregrõl, mint pl., hogy annak képviselõi illegális és „apolitikus” módon beavatkoztak a marosvásárhelyi „Transilvania” tévéadó mûsorába, és hogy Kincses folyamatosan alaptalan vádakat fogalmaz meg egyes katonatisztek ellen. 336 333 Lásd a kötet Forradalom és rendszerváltás Marosvásárhelyen címû fejezetet. Kincses a város katonai parancsnoka, Cojocaru tábornok felelõsségre vonását is szorgalmazta. „A vádiratról annyit tudok mondani, hogy állandóan forszíroztam, hogy a sortûz parancsot kiadó Cojocaru tábornokot is helyezzék vád alá. Az NMF-nek egy, február elejei ülésén Ciobotã, a marosvásárhelyi katonai fõügyész felhívásomra bejelentette, hogy elkészült a Cojocaru Constantin elleni vádirat, de nem lehet letartóztatni addig, ameddig nem jön Bukarestbõl egy tábornok, mert egy tábornokot csak tábornok tartóztathat le s õ csak ezredes. S ez a tábornok azóta sem érkezett meg Marosvásárhelyre. Még mindig úton van…” Interjú Kincses Elõddel. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 11. sz. 334 A jelentésrõl lásd a kötet Forradalom és rendszerváltás Marosvásárhelyen fejezetet. 335 Interjú Gheorghe Popaval. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 4. sz. 125 A Cuvântul liber 1990. február 22-i számában Vasile Þâra õrnagy (az NMF MMIT tagjaként) támadta azokat az „önjelölt” vezetõket, akik azonnali változásokat sürgettek, például az iskolák szétválasztásánál és egyes vezetõk leváltásával.337 Þâra azt rótta fel Kincsesnek, hogy tudni vélte, miszerint a katonák nyomására vonták vissza a Tanügyminisztériumból telexen érkezett, a román és magyar tagozatok szétválasztására vonatkozó utasítást, sõt Kincses megpróbálta elérni azt is, hogy Ioan Judea ezredes önként távozzon az NMF városi szervezetének elnöki tisztébõl. Cikk befejezõ része azt sugallja, hogy Kincses a forradalom óta mást sem tesz, mint Maros vidék lakóinak megbékélése ellen ármánykodik és fölvetette Kincses eltávolításának lehetõségét is.338 Az NMF helyi szervezetében betöltött pozíciója révén (megyei alelnök) Kincses több ízben megpróbálta érvényesíteni a rendszerváltásról megfogalmazott elképzeléseit, mind a politikai kérdések, mind a kisebbségi jogok tekintetében. Õ volt az, aki nyíltan fölvetette a rendõrségi vezetõk leváltásának és az új vezetõknek az etnikai arányokkal egyezõ kinevezését.339 Pozíciójából fakadó politikai súlyát olyan ellenfelek elleni lépésekre is felhasználta, akik véleménye szerint akadályozták a politikai átmenetet és a nemzetiségi kérdés rendezését. Visszaemlékezései szerint õ volt az, aki megakadályozta Ioan Sabãu (késõbbi VR vezetõ) bírót abban, hogy a városi tanács titkára legyen és õ volt az, aki a NEIT megalakulásakor fölvetette, hogy korlátozni kell a katonák részvételét a megye és a város vezetésében, valamint Ioan Judea leváltását is javasolta.340 Kincses Elõd neve hamarosan ismert lett a január közepétõl kibontakozó iskolaügyben is. Király Károly távollétében Kincses Elõd volt a legmagasabb politikai funkciót betöltõ magyar elöljáró, így a legégetõbb kérdések hozzá futottak be a nemzetiségi jogsértések ügyében is. Kincses vállalta ezt a szerepet és többször kezdeményezõként jelentkezett az iskolaügyben: részt vett a tanárok, szülõk tanácskozásain, közvetített a központi szervek felé és nem utolsó sorban, képviselte ezt a kérdést a helyi politikai fórumokon. A két középiskola szétválasztását elviekben elfogadó és támogató Kincses január végére, február elejére belátta, hogy a román fél ellenállása miatt az azonnali szétválasztásról le kell mondani, a kérdés csak hosszú távon és a központi szervek bevonásával rendezhetõ. A korábbi politikai, közéleti megnyilvánulásai, polemizáló hajlama miatt Kincses Elõd ekkor már a román nyelvû média jóvoltából (is) a román közvélemény szemében „egyes számú közellenségnek” számított. A politikai, közéleti konfrontációknak leginkább kitett és azokat tudatosan vállaló ügyvéd neve egybecsengett a magyarság valamennyi olyan természetû követelésével, amit a VR körül megszervezõdõ román elit nemkívánatosnak tartott. Kincses a román napilap elsõ számú céltáblája lett, aki ellen sorozatosan érkeztek a legkülönbözõbb vádpontok: a szeparatizmus támogatása, a két középiskola azonnali szétválasztásának támogatása stb.341 336 337 338 339 340 341 126 Ovidiu Solovãstru: Scrisoare deschisã domnului Kincses Elõd. Cuvântul liber, 1990. február 20. Vasile Þâra: Avem ºi noi liderii noºtri. Cuvântul liber, 1990. február 22. Uo. Lásd a Forradalom és rendszerváltás Marosvásárhelyen címû fejezetet. Interjú Kincses Elõddel. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 11. sz. Cuvântul liber, 1990. február 14. A Cuvântul liber 1990. február 17-i számában egy névtelen cikkíró a magyar nyelv hivatalos (államigazgatási) használatát kifogásolta. Az anonim feljelentõ cikkéhez mellékelte Kincses Elõdnek az NMF MMIT alelnökeként kibocsátott iratát, amelyben egy magyar nyelvû kérvényezõnek magyar nyelven írt hivatalos választ. 342 Marosvásárhely elsõ számú vezetõje, Ioan Judea ezredes is a széles nyilvánosság elõtt fejtette ki a véleményét a megyében és a városban tapasztalható jelenségekrõl. Judea szerint egyes személyek folytatják a „Ceauºescu-féle sovén politikát”, és az emberi szabadságjogok mögé bújva a végletekig erõltetik a közös értékek és javak szétválasztását, az eszközökben nem válogatva, a megfélemlítést és zsarolást is bevetve. Mindezzel nagy anyagi és lelki károkat okoztak: a gyárakban egész csoportok nem dolgoznak, az iskolákban lábra kapott a rendszeres lógás és elszaporodtak a lyukasórák, az osztályközösségekben rossz légkör uralkodik. Judea tanáros szigorral rekesztette be megszólalását: reméli, az elmúlt napok eseményeibõl mindenki levonta a tanulságokat, s a marosvásárhelyi üzemekben és intézményekben a tevékenység teljes egyetértésben és testvériségben zajlik majd és egyre jobb lesz a teljesítményük. 343 Február végére, március elejére újabb, látszólag jelentéktelen, de tartalmukban igencsak érzékeny konfliktustémák jelentek meg a színen, elsõsorban a román nyelvû napilap, a Cuvântul liber tematizálásában. Ezek már túlmutattak az oktatásügyben és a helyi politikai életben fennálló „gyakorlati jellegû” problémákon, a történelmi frusztrációkra alapozva, a „nemzeti psziché” hadrendbe állítását célozták meg. Az újság 1990. február 28-i számában a marosvásárhelyi Avram Iancu szobor „meggyalázása” volt a botránykõ. A lapszerkesztõ által írt cikk érzelmi megközelítésû volt, csupán a szobor meggyalázásának tényét közölte és ezt két fotóval illusztrálta. A cikkíró nem írta le, hogy pontosan mi és mikor történt, milyen felirat jelent meg a szobor talapzatán.344 Az egyik közölt fotón a LE VED felirat vehetõ ki, amelyet a cikk írója a román nép történeti emlékezetének durva és tudatos sértése gyanánt értelmezett.345 Márciusban ismeretlen tettesek ledöntötték a Szováta szálló elõtt álló Nicolae Bãlcescu szobrot. Március 15-én a szovátai RMDSZ Intézõ Bizottsága tiltakozást tett közzé a szobordöntés ellen, és ígéretet tett arra, hogy a szobrot visszaállítják régi helyére, a rongálódás okozta károkat kijavítják, és a továbbiakban megszervezik a szobor védelmét.346 A tettesek egyik esetben sem kerültek elõ. A történtek a továbbiakban a román nép ellen elkövetett súlyos gyalázat metaforájaként forogtak tovább. 1990. március 16-án a Maros megyei NEIT Ion Scrieciu elsõ alelnök és Kincses Elõd alelnök aláírásával 342 Cuvântul liber, 1990. február 17. 343 Ioan Judea: Învãþãm democraþia. Cuvântul liber, 1990. február 14. 344 Lazãr Lãdariu: A cui este mîna? Cuvântul liber, 1990. február 28. 345 A magyar fél azzal érvelt, hogy a LE VED olyan elemi vétséget követ el a magyar nyelv ellen (a LE VELED-et kellett volna helyesen írni/ vagy VEDD LE), hogy ebbõl logikusan következik: ezt román anyanyelvû személy írta, azaz egy szándékos provokáció történt. A Vatra egy korábbi nyilatkozatában kijelentette, hogy a nemzeti szimbólumok meggyalázását provokációnak tekinti. 346 Tiltakozás. Népújság, 1990. március 15. 127 közleményben ítélte el az Avram Iancu és a Nicolae Bãlcescu emlékmûvek elleni rongálást, és a lakosság segítségét kérte az elkövetõk kézre kerítéséhez.347 A Cuvântul liber 1990. március 14-i számának címlapján Súlyosan megsértették a román népet címen jelent meg egy írás, amelyben a névtelen szerzõ két, az amerikai magyar emigránsok által szerkesztett angol nyelvû szórólapot ismertetett, amely tiltakozás volt az erdélyi magyarok ellen elkövetett ún. román atrocitásokra, és genocídiumnak minõsítette az erdélyi magyarok ellen elkövetett akciókat.348 A cikkíró megalapozatlannak tartotta a fenti állításokat, ugyanakkor elvetette annak lehetõségét, hogy meggyõzhetõk lennének a világban bárhol élõ magyar emigránsok az állítás valótlanságáról. Véleménye szerint ez a romániai magyarok feladata lenne, fõként azoké a magyar vezetõké, akik sokat utaznak, és kapcsolatba kerülnek a magyar emigráció szélsõséges köreivel.349 A Cuvântul liber 1990. március 13-i számában Zeno Opriº, a VR egyik helyi vezetõje újságcikkben is kifejtette véleményét a nemzetiségi kérdésrõl. A cikkíró szerint az 1989. decemberi forradalom utáni idõket kihasználva, „a zavarosban halászók” erõszakkal próbálták meg rávenni az ideiglenes kormányt és az ideiglenes NMF-t, hogy új kisebbségi és tanügyi törvényt hozzon. A cikkíró szerint csak a választások után, stabil választói akarat nyomán alakult új kormány hozhatna döntéseket az ország fontos kérdéseiben, köztük a tanügy és a kisebbség dolgában. 350 Opriº úgy vélte, sok az ellensége a román nyelvnek. Szerinte a kémiai képletek, fizikai törvények, matematikai képletek, az anatómia és biológia latin szakszavai mindmind egyetemesek, Románia történelmét meg kell tanulniuk a fiataloknak, hogy Románia földrajza egy és oszthatatlan, a felsõoktatásban a kisebbségek nyelve csak zavart okoz és privilégiumokhoz vezet.351 Opriº szerint annak a kisebbségi fiatalnak ostobasága, aki nem ismeri a román nyelvet 12 osztály elvégzése után sem, két tényezõvel magyarázható: vagy képtelen annak elsajátítására vagy nem kívánja megtanulni, a román nyelvvel – és áttételesen – a román állammal szembeni ellenséges érzület miatt. 352 Az említett sérelmek a VR szervezet nagygyûlésein, tömegrendezvényein is elhangzottak. 1990. március 4-én a VR több ezer egybegyûlt jelenlétében nagygyûlést szervezett Gyulafehérváron. A szónokok között ott voltak a marosvásárhelyi szervezet képviselõi is. Az elhangzott beszédekbõl az derül ki, hogy a szervezet már nemcsak a Marosvásárhelyen „elsietettnek és gyorsaságuk miatt kivitelezhetetlennek” tartott változtatások (iskolaszétválasztás, kádercsere) ellen mozgósított, hanem általában a magyar közösség szélesebb körû jogbõvítõ mozgalma ellen is. A felszólaló Dumitru Pop ismertette a VR programját és kijelentette, hogy a román nyelv az egyetlen hivatalos nyelv. Zeno Opriº egyetemi oktató egyértelmûen a magyar közösséget és annak képviselõit tette felelõssé a kialakult feszült helyzetért. 347 348 349 350 351 352 128 Népújság, 1990. március 16. O gravã jignire la adresa poporului român. Cuvântul liber, 1990. március 14. Cuvântul liber, 1990. március 14. Zeno Opriº: Scrisoare deschisã (III). Cuvântul liber, 1990. március 13. Uo. Uo. Beszédében nem fukarkodott az elmarasztaló szentenciákkal sem. Véleménye szerint a magyarok destabilizálnak, „a magyar kisebbség agresszivitása, zajos megnyilvánulása nem tesz egyebet, mint félelemmel tölti el a románokat, régi sebeket tép fel”. A magyar közösség a szónoklatban bajkeverõkent, hivatásos „szelet vetõként” jelenik meg.353 Opriº azt is kifejtette, hogy szerinte a magyarok, akiket a háttérbõl szürke eminenciások manipulálnak, hataloméhesek. Beszédében a történelmi sérelmekre építve, többször kollektív szinten is felelõssé tette a magyar közösséget. Példaként a második világháborút lezáró korszakot és az ötvenes éveket hozta fel. Szerinte a Magyar Autonóm Tartomány és a Bolyai Egyetem a román értelmiség és parasztság lefejezésének szimbólumaiként értelmezendõk. A román nemzetet eláruló kommunista diktatúra pedig faltörõ kosként használta fel a kisebbségeket. Újabb történelmi példaként 1956-ot hozta fel, „amikor a románok szenvedtek, a magyarok Horthy zászlaját vették elõ.”354 A magyarság rovására írta azt is – kiemelve Tõkés Lászlót –, hogy befeketítik az ország képét a nyugati közvélemény elõtt. Az egybegyûlt tömeg egyetértett a szónok állításaival és hangosan árulónak nyilvánította Tõkés Lászlót.355 Márciusban a VR vezetõi és egyes helyi vezetõk már nyilvánosan is nemzetközi szinten kitervelt magyar revizionizmusról beszéltek. Március 1-jén a polgári védelem parancsnokaival tartott eligazításon pl. Ioan Judea kijelentette, hogy Erdély egy tûzfészek, és egyes szomszédos és nyugati országoknak hármas tervük van Erdély elszakítására: 1. A forradalom során óhajtották megtenni, de ez kudarcba fulladt. 2. Nagy tömegek mozgósításával kikényszeríteni Erdély feladását. 3. Közvetlen katonai beavatkozás.356 A nemzetiségi jogok visszaszerzését és biztosítását zászlajára tûzõ magyar elit egy jelentõs része továbbra is úgy vélte, hogy ezt a „küzdelmet” a kialakult helyzet ellenére sem szabad feladni. A bolyais tanulók a tárgyalások kudarcba fulladása után is folytatták a sztrájkot, amelyek színteréül már nem az utcát, a nyilvános tereket, hanem a magyar templomokat választották. A magyar közvélemény és a diákok már „szent ügyrõl és harcról” beszéltek.357 Március 7-tõl az OGYI-n tanuló magyar diákok is néma sztrájkba kezdtek az anyanyelvi oktatáshoz való jogaikért. A szerdán kezdõdött sztrájkban mintegy 350 magyar diák vett részt. A résztvevõk akciójukat azzal indokolták, hogy két hónapnyi tárgyalás után sem tûzték napirendre a magyar diákság követeléseit: a paritásos elv betartását az egyetemi vezetõségválasztás során, a magyar tannyelvû elméleti és gyakorlati oktatás biztosítását, a külön beiskolázási szám tartós garantálását a magyarul tanulni akarók számára. 358 353 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 3. kazetta. 354 Uo. 355 Uo. 356 MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 65. dob. 00902/1. 357 Lásd a diákvezérek nyilatkozatait. Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 3. kazetta. 358 Népújság, 1990. március 10. 129 A magyar külügyminisztérium már februárban úgy vélte egyik elemzésében, hogy Marosvásárhelyen lehetetlen a párbeszéd a VR és az RMDSZ között.359 A március 6-án Marosvásárhelyen elõadást tartó Gáll Ernõ naplójában azt jegyezte fel, hogy a városban jól érzékelhetõek a Karabah-szindróma elemei. A betelepítettek görcsösen ragaszkodnak az elõjogaikhoz. A helyi magyar értelmiség türelmetlenebb, mint másutt. Megemlítette, hogy találkozott Sütõ Andrással, aki kihangsúlyozta, hogy határozottan, bizonyos kockázatokat is felvállalva kell fellépni.360 Marosvásárhelyen márciusra a helyzet pattanásig feszültté vált, a polémiában résztvevõ elit révén a közvélemény egy része is fokozatosan hiszterizálódott, amelynek egyik fokmérõje a helyi médiában kialakult lincshangulat volt. 359 MOL, KÜM, TÜK, Románia, 1990, 65. doboz. 00643/3. 360 Gáll Ernõ: Napló I. 1977–1990. Kolozsvár, Polis, 2007, 2003. 351. p. 130 FEBRUÁR 1990 februárja Marosvásárhelyen. Az anyanyelvi oktatásért kifejtett mozgalom pillanatai. (Vajda György (1–8) és Bálint Zsigmond (9–10) felvételei.) 131 132 4. 1990 MÁRCIUSA MAROSVÁSÁRHELYEN 4.1. A konfliktus továbbgyûrûzése, március 15. megünneplése és értelmezése Március elsõ felére Marosvásárhelyen feszült helyzet alakult ki. A magyar közösség által prioritásként kezelt iskolaügy és általában a nemzetiségi jogok terén kért, követelt eredmények késtek. Mindeközben, Erdély más magyarlakta településeihez hasonlóan, az RMDSZ és a különbözõ magyar szervezetek, személyiségek elkezdték a március 15-i ünneplés megszervezését.1 Március 15-rõl, vagyis az 1848-as magyar szabadságharcról való megemlékezés Romániában 1989 elõtt a tiltott nemzeti ünnepek közé tartozott. A román pártvezetés vigyázott arra, hogy a román történetírásban és közvéleményben a sérelemtörténetként értékelt forradalom megünneplését meggátolja.2 A román hivatalos szervek az 1989-es rendszerváltást követõ elsõ hetekben (más ilyen típusú ünnepekhez hasonlóan) még nem szabályozták ezt az ünnepet sem. A magyarság számára ugyanakkor a nemzeti összetartozás szimbolikus ünnepe volt. A rendszerváltás után az erdélyi magyar elit és közvélemény természetesnek találta, hogy a megváltozott körülmények között, a fennálló feszültségek ellenére is nyilvánosan megemlékezzen e történelmi eseményrõl. A megemlékezések az RMDSZ körül szervezõdtek. Virág György visszaemlékezése szerint Király Károly külön felhívta a szervezõk figyelmét az esetleges VR ellenakciókra és arra, hogy vonják be szervezésbe a nagyvállalatok munkásait és bízzanak tömegerejükben.3 A Népújság 1990. március 13-i számában ismertették az RMDSZ felhívását az 1848-1849. évi forradalom megünneplésére. A március 15-i megemlékezések középpontjában a szervezet elképzelései szerint az emlékhelyek megkoszorúzása állott.4 A szervezõk arra kérték a résztvevõket, hogy határolják el magukat minden, a meghirdetett programtól eltérõ megnyilvánulástól. Jelezték, hogy a város és a megye területén minden ilyen jellegû egyéni vagy csoportos kezdeményezést az ünnepséget megzavaró provokációnak tekintenek.5 A helyi magyar nyelvû napilapban több szerzõ tematizálta a szabadságharcot. Cikk jelent meg az eddig a szélesebb nyilvánosság elõtt keveset emlegetett marosvásárhelyi székely vértanúk 1 2 3 4 5 Március 15. megünneplését 1950 után Magyarországon ugyan nem tiltották, de nem számított hivatalos ünnepnek. Általában iskolai szinteken, helyi kezdeményezések alapján szerveztek megemlékezõ ünnepségeket. A nyolcvanas évek második felétõl március 15. része lett a magyarországi ellenzéki megnyilvánulásoknak is. 1989-ben viszont már munkaszüneti nap is járt az ünnepséghez. A román pártvezetés és a titkosrendõrség egyaránt nagy figyelmet fordított arra, hogy március 15. közeledtével megelõzze az olyan civil kezdeményezéseket, amelyek a magyar forradalom és szabadságharc megünneplését célozták volna meg. Mindez érvényes volt az egykori Magyar Autonóm Tartományban is, ahol többször is volt rá példa, hogy fiatalok csoportja megemlékezést próbált szervezni. Részletsebben lásd: Az 1956-os forradalom és a romániai magyarság. Szerk. Stefano Bottoni. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006. 56. p. Részletek Jordáky Lajos naplójából. Virág: Napló…i.m. 98. p. Népújság, 1990. március 13. Népújság, 1990. március 15. 133 kivégzésérõl és az emlékmûrõl.6 Tonk Sándor történész az 1848-as forradalom tanulságaként azt emelte ki, hogy a nemzetiségi ellentéteket a reakciós rendszer a forradalom eltiprására használta fel.7 Nagy Miklós Kund Lelkünk ünneplõben címû írásában a megemlékezés közösségformáló és összetartó szerepérõl írt.8 1990. március 15-én Marosvásárhelyen és több Maros megyei településen sor került az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc megünneplésére. A rendezvények több ezer embert mozgattak meg. Marosvásárhelyen, több helyszínen szerveztek ünnepi megemlékezést. A Teleki háznál emléktáblát avattak az épületben megszállt Bem József tiszteletére.9 A Székely Vértanúk emlékmûvénél került sor a központi ünnepi megemlékezésre, ahol az RMDSZ vezetõ szónokai mondtak beszédeket. Egy kisebb csoport részvételével megkoszorúzták Nicolae Bãlcescu román forradalmár szobrát is. Ezen a rendezvényen a Szociáldemokrata Párt részérõl részt vett Florian Aurel, aki a közös összefogás fontosságáról beszélt és elítélte a régi rendszer híveinek nacionalista manipulatív tevékenységét.10 A rendezvényeken elhangzott beszédek, a megjelenített nemzeti szimbólumok közösségerõsítõ üzenetet tartalmaztak. A szabadságharc céljait aktuális történeti kontextusba ágyazták. Józanságra, békés magatartásra intették a jelenlevõket, ugyanakkor kiemelték, hogy a magyar közösség ragaszkodik a minden állampolgárt megilletõ jogokhoz, folytatja a küzdelmét ezek megszerzéséért, igyekszik megragadni az 1989-es forradalom adta esélyeket. Március 15-e megünneplése több ezer magyart erõsített meg nemzeti érzéseiben és azt próbálta meg üzenni mindenki számára, hogy a marosvásárhelyi magyar közösség egységes, békés, de erõs, sorsdöntõ történelmi pillanatként éli meg 1990 márciusát, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy az általa képviselt közösség, milyen jogi alapokon szervezheti meg önmagát az elkövetkezendõ évtizedekre. A romániai rendszerváltás zûrzavarában megünnepelt március 15. újabb olyan lépés volt, amely a magyar közösség elszántságát, egységét sugallta a többségi közvéleménynek. A románság egy része ismét a februári gyertyás megmozdulásokhoz hasonlóan értelmezte és értékelte mindezt, ezúttal kiegészítve az eseményhez kapcsolódó történelmi sérelmekkel. Március 15. ünneplése több mint 45 év után elõször adott lehetõséget arra, hogy a marosvásárhelyi magyarság nemzeti szimbólumait felvonultatva nagy tömegekben jelenjen meg a város nyilvános terein. Mindez sokkolta a román közvéleményt. Az ünnep egy olyan jelenséget hozott a felszínre, amelyrõl a hivatalos propaganda azt állította, nem létezik. A román közvélemény-formálók nem egy fóruma a valós és kitalált történelmi sérelmekre alapozva, eleve románellenes mozzanatként értékelte a szabadságharcot és magát az arra való emlékezést. A Cuvântul liber 1990. március 17-i számának címlapján közölték Gheorghe Bãrbulescu állásfoglalását az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc 6 7 8 9 10 134 Népújság, 1990. március 10. Népújság, 1990. március 15. Uo. Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 3. kazetta. Uo. erdélyi megünneplésérõl. A cikkíró – bár elismerte, hogy a megemlékezések békésen zajlottak le – sérelmezte, hogy olyan eseményt ünnepel meg Maros megye magyar lakossága, amelynek következményeként atrocitásokat követtek el az erdélyi román lakosság ellen, és úgy ítélte meg, hogy ennek megünneplése sérti a román nép méltóságát. Kifejezte azon óhaját, hogy többé ne kerüljön sor hasonló megemlékezésekre.11 A magyar nemzeti szimbólumok (háromszínû zászlók, koszorúk) felmutatását pedig a román nemzeti szuverenitást sértõ magyar állami jelképekként értelmezték. A város elsõ számú embere, Ioan Judea visszaemlékezéseiben arról ír, hogy õt Király Károly személyesen hívta meg az ünnepi rendezvényre, amire nemet mondott, hisz „nem tehettem meg ezt a meggondolatlan gesztust, mert elátkozna az román nemzet, amelynek én is tagja vagyok.”12 A március 15. megünneplése körüli feszültség mellett két kiemelt kérdés foglalkoztatta a marosvásárhelyi közvéleményt: a még mindig rendezetlen oktatásügy, illetve a szimbolikus térfoglalás és a közösségi reprezentáció fontos részének tartott kétnyelvû feliratok kérdése. A marosvásárhelyi magyar közélet képviselõi több fórumon világosan kifejezték, hogy a fennálló feszült helyzet ellenére sem hajlandók lemondani az anyanyelvi oktatás megszervezésében kitûzött célokról, hogy ezt a közösségi jogok egyik alapfeltételének tartják. A Népújság 1990. március 8-i számában közölték Karácsony Zsigmond újságírónak az RMDSZ Maros megyei szervezete oktatási bizottságának tagjaival készült beszélgetését. A szervezet Dósa Jenõ pszichológust, Szabó György Pál, Horváth Szabolcs, Dónáth Árpád, Klósz Bálint, Ungvári Zrínyi Imre, Markó Enikõ tanárokat bízta meg a magyarlakta területeket átfogó oktatási tervezet kidolgozásával.13 Helyzetértékelésük szerint román részrõl a kezdeti pozitív viszonyulás után ellenállás mutatkozott a magyar fél oktatási célú kéréseinek teljesítésével szemben, ami véleményük szerint a félreértéseken, félretájékoztatáson és a hamis nemzetiségi szemléleten alapult. Kiemelték, hogy e viszonyt szélsõséges elemek nacionalista-soviniszta információkkal terhelték. Mindezek ellenére az oktatási bizottság tagjai szerint meg lehet és meg kell valósítani az önálló magyar oktatási hálózatot, és be kell vezetni a nemzetiségek által is lakott területeken az egyenrangú társigazgatói beosztást. Az oktatási bizottság sikerként értékelte, hogy az 1989/1990-es tanév második évharmadában 20 magyar líceumi osztály létesült olyan tanulóknak, akik addig román tannyelvû osztályokban voltak kénytelenek tanulni. Saját, magyar oktatási hálózat kiépítésében gondolkodtak, azokban a marosvásárhelyi negyedekben pedig, ahol csak egy tanépület volt, úgy ítélték meg, hogy egyazon épületben mûködhet két oktatási intézmény, saját igazgatóval és költségvetéssel.14 A Bolyai Farkas Líceum körül februárban elmérgesedõ viták helyét márciusban némileg átvette az OGYI-n kialakult helyzet. Mint említettük, a magyar nyelvû oktatás bevezetésétõl elzárkózó magatartás miatt magyar nemzetiségû diákok 11 12 13 14 Gh. Bãrbulescu: Cui slujeºte? Cuvântul liber, 1990. március 17. Judea: Cumpãna lui martie...i.m. 132. p. Népújság, 1990. március 8. Uo. 135 sztrájkba kezdtek.15 Az OGYI-kérdést a média – helyi és központi szinten egyaránt – mindkét részrõl hangsúlyozottan tematizálta. A román televízió az éjszakai, Gaudeamus címû mûsorában külön foglalkozott az OGYI-ban folyó sztrájkkal. A mûsor meghívottjaiként két magyar nemzetiségû orvostanhallgató és a román Diákliga alelnöke vitázott a kialakult helyzetrõl. A Népújságban megjelent elemezés szerint a magyar fél nem tudta világosan kifejteni álláspontját, a román félnek sikerült a számára megfelelõ témák fele terelnie a beszélgetést. 16 A Népújság hasábjain sorozatban jelentek meg cikkek az OGYI múltjáról és az intézményhez fûzõdõ magyar követelésekrõl.17 Akár csak a Bolyai Farkas Líceum ügyében rendezett tárgyalásokon, a két fél közötti egyeztetési kísérletek nem hoztak új eredményeket. A Népújság beszámolója szerint a tárgyalásokon a magyarok az oktatással kapcsolatos sérelmeiket terjesztették elõ, a román fél pedig egyes, emigrációban élõ magyarok régebbi kijelentéseivel hozakodott elõ.18 Az OGYI körüli vitákban mindkét fél kölcsönösen azzal vádolta egymást, hogy politikai beavatkozásokkal próbálják a maguk javára terelni a kérdést. A román fél azt sérelmezte, hogy egyes RMDSZ és NEIT vezetõk nyomást gyakorolnak az Tanügyminisztériumra, illetve a kormányszervekre, így próbálnak kedvezõ döntést kicsikarni. A román diákokat tömörítõ Diákliga március 8-án egy nyilatkozatában egyértelmûen politikai kontextusba helyezte a magyar diákmozgalom tevékenységét.19 Propagandájuk arra irányult, hogy bebizonyítsák a magyar „mozgalom” az autonómia megteremtésére irányult, és erre külföldi propagandaanyagot használt fel.20 Véleményük szerint a magyarság esetében nem a jogaikért folytatott küzdelemrõl van szó, amely csak egy álca, hanem több évtizedes múltra visszatekintõ törekvésrõl, és az OGYI kapcsán felmerült magyar igényeket ezeknek a törekvéseknek összefüggésében kell vizsgálni. Sok probléma megoldást fog nyerni – állították –, amennyiben a „kollégáik” (értsd: magyar orvostanhallgató diákok) „elfogadják” az Erdélyt illetõ mai és tegnapi teljes valóságot.21 A magyar fél pedig azt kifogásolta, hogy a román diákokat a VR szervezet manipulálja, készíti fel az oktatásügytõl merõben eltérõ, nacionalista hangvételû érvelésre. A sikertelen tárgyalások után az RMDSZ a sztrájk folytatása és kiterjesztése mellett döntött. A Népújság 1990. március 16-i számában ismertették a Maros megyei RMDSZ Oktatási Bizottságának felhívását, amelyben felkérték a Maros megyei magyar tagozatokon tanuló 9–12. osztályos diákokat, hogy hétfõn, március 19-én az OGYI-n sztrájkoló magyar diákok támogatására tartsanak egynapos figyelmeztetõ sztrájkot és 10 órakor feliratokkal vonuljanak a templomokhoz.22 1990. március 17-én, szombaton a Maros megyei kórház magyar nemzetiségû 15 16 17 18 19 20 21 22 136 Népújság, 1990. március 9. Népújság,1990. március 13. Népújság,1990. március 15. Uo. Cuvântul Liber, 1990. március 14. Uo. Uo. Népújság, 1990. március 16. dolgozói, valamint a kórházhoz tartozó körorvosok (az újságközlemény szerint 162 személy) szolidaritásáról biztosította az OGYI-n ülõsztrájkot folytató magyar egyetemi hallgatóit.23 4.2. Vita a kétnyelvû feliratokról. A 28. számú gyógyszertár ügye Az RMDSZ által vezetett ekkori kisebbségi jogvédelemnek egyik sarkalatos pontja volt az, hogy a magyar közösség jelenlétének jelképei, konkrét megnyilvánulásai érzékelhetõk legyenek a nyilvános térben. Ezt a nemzetiségi jogok elismerésének garanciájaként értelmezték, ugyanakkor egyfajta szimbolikus térfoglalást is jelentett. A törekvés egyik legkézenfekvõbb részét a kétnyelvû feliratok (helység-, intézménynevek) képezték. Mind az RMDSZ, mind az NMF, majd a NEIT magyar vezetõi igyekeztek érvényesíteni ezt a hivatalos fórumokon. Az új román politikai elit néhány képviselõje elviekben egyetértett ezzel, többen viszont úgy vélték, hogy akár csak az iskolák szétválasztása, ez is az apró lépésekben folyamatosan bõvülõ szeparatizmust szolgálja. Több magyar aktivista is úgy gondolta, hogy a rendszerváltás, a demokrácia automatikusan megoldja ezt a nyelvhasználati kérdést, amirõl elvi határozat is létezett. Magyar részrõl egyéni vagy csoportos kezdeményezések is születtek a kétnyelvû feliratok ügyében: új, kétnyelvû feliratok jelentek meg a város bejáratainál és egyes intézmények falán, homlokzatán. A város bejárataihoz egy, a Prodcomplexbõl érkezõ csapat helyezett el kétnyelvû táblákat. Ez a csapat (Szepessy László, Szászkai Miklós, Tõkés Sándor, Szabó János, Pálfi József, Barabási Gyõzõ) Jakabffy Attilától, az NMF MMIT kisebbségi osztályának vezetõjétõl kapott írásos engedély birtokában a gyárban készített kétnyelvû táblákat, elhelyezte a város bejáratainál.24 A Front vezetõsége elviekben ugyan egyetértett a kétnyelvû feliratok használatával, a gyors akció viszont mindenképp a helyi magyarság saját kezdeményezése volt. A kétnyelvû feliratok egyik legnagyobb ellenzõje maga a város vezetõje, Judea ezredes volt. A hivatalos szervek elutasító magatartása mellett gyakran elõfordult az is, hogy a frissen kihelyezett magyar nyelvû feliratokat, táblákat megrongálták, lefestették. Március 8-án, egy pénteki napon a vegyikombinát mellé kihelyezendõ kétnyelvû helységnévtáblát a gyárból kijövõ munkások nem engedték feltenni, majd behatoltak az Út- és Hídügyi igazgatóság telephelyére és még hat kétnyelvû helységnévtáblát bevittek a Kombinát telephelyére.25 A Judea ezredes vezette városháza március elején a Maros Megyei Gyógyszertári Hivatallal26 került vitába, amelynek vezetõsége úgy döntött, hogy a gyógyszertárak megnevezését ezután két nyelven tüntetik fel. Március 2-án a NEIT Marosvásárhelyi Tanácsa (Ioan Judea elnök és Iosif Ovidiu titkár aláírásával) átiratban szólította fel a Maros Megyei Gyógyszertári Hivatalt az újonnan kitett 23 24 25 26 Népújság, 1990. március 17. Szepessy László közlése. Népújság, 1990. március 9. Oficiul Farmaceutic Târgu Mureº 137 cégtáblák bevételére.27 A gyógyszerforgalmi hivatal március 5-i válaszában a városháza tudomására hozta, hogy a ’80-as évekig minden marosvásárhelyi gyógyszertárnak kétnyelvû felirata volt, amit lecseréltek egynyelvû, román feliratú cégtáblákra. Az aláírók úgy érveltek, hogy abban a városban, amelynek lakossága 1989. július 1-jén elismerten 43,9%-ban magyar, és ahol a forradalom során négy magyar áldozta életét, a magyar közösségnek joga van a kétnyelvû feliratokhoz. Ennek megfelelõen fokozatosan elkezdték ezek kihelyezését a különbözõ intézményekben. Emellett a válaszlevelet aláíró Nagy Levente azzal érvelt, hogy a hippokratészi eskünek megfelelõen, a beteg embert a saját anyanyelvén kell értesíteni a gyógyszertár helyérõl. Emlékeztetett arra, hogy a kétnyelvû feliratok elhelyezése az NMF Maros megyei szervezetének januárban elfogadott határozatával is összhangban van, a helyi sajtóban is közzétették.28 1990. március 16-án 11 óra körül Marosvásárhelyen, a Tudor negyedbeli 28-as számú gyógyszertár egyik kirakatában felfestették a meglévõ öt román felirat mellett magyarul is a „gyógyszertár” szabványfeliratot, amelyet a bejárati ajtóra is kitettek. A gyógyszertárral szembeni vendéglõben tartózkodó személyekbõl ez felháborodást váltott ki, és 12.45 óra körül a gyógyszertár elõtt összesereglett egy körülbelül 40–50 emberbõl álló csoport, amely a magyar nyelvû felirat eltüntetését követelte.29 Egy magyar nemzetiségû szemtanú rögzítette a résztvevõk különféle reagálást, az akkori esemény képlékenységét, amelyet ekkor talán még békés módon is lehetett volna rendezni: „[...] A fõúton meglehetõsen zavart volt a forgalom. A gyógyszertár elõtt az úton 10–15, szemmel láthatóan részeg ember énekelte a »Tu Ardeal«-t, a »Noi sîntem români«-t. Körülöttük a gyülevész tömeg, többségében románok. Egyesek egészen közel álltak az énekesekhez, látszott, hogy velük tartanak, de a tömeg nagyobb része csak bámulta õket. Egyszer csak nagy kacagás támadt: jött egy cigány zenész, és elkezdte fújni velük a »Noi sîntem români«-t. Ekkor eljöttem. [...]”.30 Nemsokára újságírók jelentek meg, akik rádiófelvételeket készítettek. Egy forrás szerint a gyógyszertár személyzete31, egy másik szerint Körmöczki Emese gyógyszerész (Körmöczki Zoltán mérnök, a NEIT MMIT tagja32 felesége) a rendõrségtõl kért segítséget, amely két tisztet és két altisztet, a hadsereg pedig egy századost és nyolc sorkatonát küldött a helyszínre (ez utóbbiak 13.30-kor eltávoztak arra hivatkozva, hogy nem azért jöttek, hogy „embereket gyõzködjenek”). A gyógyszertár fõbejáratát elzárta a tömeg, és a hátsó bejáratokat konténerekkel torlaszolta el. A tüntetõk megfenyegették az alkalmazottakat, ha nem törlik le a feliratot, felgyújtják a gyógyszertárat.33 16 óra körül a gyógyszertár elõtt már mintegy ezer, román nemzetiségû személy verõdött össze, akik inzultál27 28 29 30 31 32 33 138 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXIII-bis sz. mell. 1–2. p. Uo. 2–3. p. Uo. 8–9. p. BA, 1990 MEI, 10. cs. 24. irat., S.Sz. marosvásárhelyi lakos írásbeli nyilatkozata, 1990. március 16. Uo. 1. p. Rendõrségi közlemény, átvéve a Cuvântul liber napilap 1990. március 20-i számából. Népújság, 1990. március 20. BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXIII. sz. melléklet, 1. p. Rendõrségi közlemény, átvéve a Cuvântul liber napilap 1990. március 20-i számából. ták a magyar járókelõket és jelenlevõket, köztük a Népújság két újságíróját is. 17 óra körül a Testvériség (Înfrãþirii) utca 7. szám, hatodik emeletén feltûnt egy vászon a következõ feliratokkal: „VREM EGALITATE MINORITÃÞILOR”; „MAGYAR SULIT, MAGYAR SZÓT”; „EGYENLÕSÉG! TESTVÉRISÉG!” A tömeg egy része ostromolni kezdte a lakrészt, azt kiabálva: „Prindeþi-i! Omorîþi-i!” (Fogjátok meg! Öljétek meg!) Akik védeni próbálták a lakrészt, azokat megverték. Végül az egyik katonatiszt (egy forrás szerint a tömbházban lakó Dumitru Gîrlescu katonatiszt34, egy másik forrás szerint Dumitru Gãrlacu rendõrtiszt35) egy másik tiszttársával és három civil ruhás személlyel bekopogott a lakásba. Az ott lakó lányok beengedték õket. Levették a feliratot és megállapították, hogy azt a Mûvészeti Líceum két magyar növendéke készítette, akiket idõközben a hadsereg védelme alatt a hátsó ajtón kimenekítettek. Az összegyûlt tömegbõl egy csoport behatolt a lakásba és feldúlta. A késõbb kihallgatott magyar szemtanúk szerint a tömeget uszítók közül kitûnt egy bõrkabátba öltözött személy. A helyszínen tartózkodott a Népújság két munkatársa is. Egy ismeretlen személy rájuk mutatva azt mondta „útia-s de la Népújság” (Ezek a Népújságtól vannak), mire a tömeg ütlegelni kezdte õket, súlyos testi sérüléseket szenvedtek, végül egy katonatiszt mentette meg õket.36 Florian Aurel, a Szociáldemokrata Párt ott levõ képviselõje megpróbálta lecsendesíteni az embereket, de nem járt sikerrel. Az összegyûlt tömeg a sötétedés után sem oszlott szét, a Hora Unirii körtáncot járták, és román hazafias dalokat énekeltek, majd este 8 óra körül elindultak a városközpont felé. Egy magyar szemtanú így írta le a menetet: „[...] Este 9 óra fele hallottuk, hogy vonul a tömeg, s ordítja: »Haideþi cu noi« (Gyertek velünk). A tömeg a fõtér felé vonult. Úgy nézett ki az egész, mint egy fordított december 21-e. [...] A teraszon állva néztünk egy embert, aki ezt kiabálta: »Acasã cu moldovenii!« [haza a moldovaiakkal-sz.m.] Lehet magyar, de lehet provokátor is. Az alattunk levõ teraszon lakó román család is kint van. Valaki azt mondja közülük: »le fogja tartóztatni a rendõrség és kész!« A helyi [rádió]adó semmit sem szól az eseményekrõl, pedig a tüntetõk elõtte haladhattak el. [...]”37 A menetet egy román zászlókkal fellobogózott Volkswagen személygépkocsi vezette.38 „Ugyanakkor a tömeg elõõrsével együtt haladt egy Dacia gépkocsi nem túl szembetûnõen, amelynek mindkét elsõ ablaka le volt engedve. A hangadók vissza-vissza szaladtak a gépkocsihoz, utasításokat, jelszavakat kértek a láthatóan vezetõnek számító két-három bennülõtõl. A gépkocsit a tüntetõk mellett haladva a gyógyszertár környékétõl a Hosszú utcai ún. Rapid üzletig kísértük.”39 Mialatt a tömeg az 1918 december 1 sugárúton a Városközpont fele haladt, (magyarellenes jelszavakat is kiabálva), egy Trabant személygépkocsi (3-MS-6755 rendszámmal), amelyet Nagy Sámuel40 34 Népújság, 1990. március 20. 35 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXIII. sz. melléklet. Rendõrségi közlemény, átvéve a Cuvântul liber napilap 1990. március 20-i számából. 36 Népújság, 1990. március 20. 37 BA, 1990 MEI, 10. cs. 24. irat, S.Sz. marosvásárhelyi lakos írásbeli nyilatkozata, 1990. március 16. 38 Uo. 39 Sebestyén Mihály közlése. 40 Az Azomureº vegyipari kombinát alkalmazottja. 139 ittasan vezetett, belerohant a tömegbe, súlyosan megsebesítve négy személyt (Dorin Beldeanut, Victor Velchereant, Ioan Morarut, Vasile Suceavãt), és 10 személyt könnyebben (Daniel Stoicat, Vasile Deleant, Vasile Bucurt, Mircea Bercut, Cãlin Petru Mant, Daniel Teglaºt, Simona Irimiet, Mariana Bucurt, Claudiu Mãrgineant, Daniela Beldeant), ami tovább fokozta a tömeg magyarellenes hangulatát.41 A Trabantot a tömeg összetörte és felgyújtotta. Ez az eset a továbbiakban fontos részét képezte a magyarellenes diskurzusnak, amely szerint a román tüntetõk ellen elkövetett szándékos merényletrõl volt szó. A tüntetõk a városközpontból az egyetemi bentlakásokhoz (Marinescu-Grigorescu utcák) mentek, ahol a magyar diákokat megfenyegették, a román diákokat pedig csatlakozásra szólították fel, amit azok végül visszautasítottak. A tömeg ezután a visszatért a városközpontba, ahol Vasile Þâra õrnagy, a VR megyei vezetõségi tagja szónoklatában arra buzdította a jelenlevõket, hogy ne engedjék magukat eltiporni a magyarok által. A tüntetés körülbelül éjszaka fél egyig tartott.42 Március 17-én, szombaton reggel fél tíz körül a 28-as számú gyógyszertár elõtt újra tömeg gyülekezett, a gyógyszertár vezetõjének fejét követelte, akit csak két rendõr autó és a Centrofarm (Gyógyszerközpont) gépkocsija tudott kimenekíteni a gyógyszertárból. Ezek után szombat délután a gyógyszertár bezárt. A 28-as számú gyógyszertár munkaközössége közleményben tiltakozott a gyógyszertár kapcsán történt incidens és a tények újságírói meghamisítása ellen. Személyes biztonságuk hiányára hivatkozva pedig március 19-tõl munkabeszüntetést hirdettek.43 A március 16-án történteknek óriási visszhangja lett. Március 17-én Domokos Géza többször kereste, sikertelenül, Iliescut telefonon. Végül egy üzenetet hagyott hátra, amelyben arra kérte, hogy kövesse figyelemmel a marosvásárhelyi eseményeket. Verestóy Attilával közösen Stãnculescu tábornoknak is telefonáltak, kérték, hogy a hadsereg tegye meg a szükséges lépéseket.44 A magyar nyelvû média a nemzetiségi jogok eltiprásaként, a megfélemlítés példájaként utalt a gyógyszertár körül történtekre. A román nyelvû média nem a konkrét cselekmények (a tüntetés, az elhangzott jelszavak, személyek inzultálása) bemutatására helyezte a hangsúlyt, hanem igyekezett az ún. magyar szeparatista törekvések számlájára írni a történteket. Március 17-én a Vatra Româneascã a vásárhelyi rádió mûsoraiban és a Cuvântul liber március 20-i számában felhívás formájában tette közzé álláspontját a gyógyszertár ügyével és az azt követõ eseményekkel kapcsolatban.45 Konkrétumok említése nélkül a román nemzeti érzelmek elleni „meggondolatlan megnyilvánulások”-at említett, amelyek megsértették a románok nemzeti érzéseit, ennek következtében etnikai feszültség támadt. A lap szerint a fenti események nyomán tüntetés alakult ki, amely békés módon fejezte ki elégedetlenségét a fenti akciók miatt, és ragaszkodását az õsi földhöz. A VR álláspontja szerint egy magyar 41 42 43 44 45 140 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXIII. sz. melléklet, 3. p. Rendõrségi közlemény, átvéve a Cuvântul liber napilap 1990. március 20-i számából. Uo. Uo. 3–5. p. Domokos: Esély I…i.m. 181. p. BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXIV. melléklet, 1. p. nemzetiségû személy elõre megfontolt szándékkal gépjármûvét fegyverként használva, szándékosan belerohant a tüntetõkbe, megsebesítve több személyt. A szervezet az események kivizsgálását, a bûnösök megbüntetését kérte, továbbá az erõszakos akciók elkerülésére szólított fel.46 A lap beszámolói nem tettek említést arról a tényrõl, hogy a sofõr ittas volt és, hogy annak román nemzetiségû felesége mellett még egy román nemzetiségû személy tartózkodott a gépkocsiban. Utóbb az esetet a nyomozati eredmények alapján maga az ügyészség sem tekintette szándékosnak. A bukaresti Adevãrul címû napilap 1990. március 17-i, szombati lapszámában egy, a valósággal köszönõ viszonyban sem álló közleményt jelentetett meg a marosvásárhelyi gyógyszertári ügyrõl. „Mit engedett meg magának a gyógyszerésznõ” („Ce ºi-a permis farmacista”) címmel. A cikk szerint Körmöczki Emese a 28-as számú gyógyszertár vezetõje kicseréltette a román nyelvû cégtáblát magyarra, és kijelentette, hogy ezután a gyógyszertárban románokat nem szolgálnak ki, csak magyar [nemzetiségû – sz. m.] állampolgárokat. Körmöczki Emese a laptól helyreigazítást kért, erélyes hangon figyelmeztette a szerkesztõt, hogy soha nem volt és jelenleg sem vezetõje a gyógyszertárnak, tehát nincs hatásköre cégtábla-módosításra. Közölte, hogy 1990 januárjában az NMF Maros megyei szervezete határozatot fogadott el az intézmények kétnyelvû feliratainak kihelyezésérõl, és ennek értelmében a gyógyszertáron lévõ öt román nyelvû felirat mellett kitettek egy magyar feliratot is.47 Körmöczki Emese továbbá azt is közölte, hogy a gyógyszertár laboratóriumában dolgozik nem eladóként, s így nincs közvetlen kapcsolata a közönséggel tehát nem is tehetett a vásárlóközönség kiszolgálására vonatkozó kijelentéseket. Az eset után az Egészségügyi Minisztérium vizsgálatot rendelt el a gyógyszertár ügyében és megállapították Körmöczki Emese ártatlanságát.48 Másnap, 17-én újabb tömegmegmozdulásra került sor. 11 és 14 óra között a román Diákliga tüntetést szervezett. A tüntetésen a magyar diákok és általában a magyar törekvések ellen hangzottak el beszédek. Az OGYI-n kialakult helyzetért a magyar diákok megmozdulását tették egyedül felelõssé. A magyar diákok követeléseit túlzónak, szeparatistának, egy nagyobb politikai játszma részeként mutatták be.49 A tüntetõk egy része behatolt a felsõvárosi (vártemplomi) református egyházközség irodájába is.50 Bustya Dezsõ lelkipásztor nyilatkozata szerint az iroda elõtt délelõtt 10–11 óra körül összegyûlt tömeg azt követelte, hogy vegyék le a magyar nemzeti színû szalagot a koszorúkról.51 Az esemény kiváltó oka az épületen lévõ Bem József emléktábla magyar nemzeti színû szalaggal való ünnepi díszítése volt, amit az 1990. március 15-i ünnepség alkalmával helyeztek fel. A tömeg egy része behatolt az épületbe és megfenyegette az esperesi hivatal ott tartózkodó munkatársait. 46 Cuvântul liber, 1990. március 20. 47 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXIII bis-III melléklet, 5–7. p. 48 Uo. 49 Dr.Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 6. kazetta. 50 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXV. sz. melléklet, 2. p. és Népújság 1990. március 20. 51 BA, 1990 MEI, 10. ircs. Bustya Dezsõ református lelkipásztor 1990. március 31-i írásbeli nyilatkozata. 141 Bustya Dezsõ lelkipásztor telefonált a rendõrségre kérve a rendõrség beavatkozását, de a szolgálatos rendõr arra hivatkozott, hogy tudomásuk szerint nincs komolyabb veszély, békés tüntetés zajlik. A behatolók idõközben feljutottak az emeletre, betörték a tanácsterem ajtaját, kijutottak az épület teraszára, és üdvrivalgás közepette levágták a magyar nemzeti színû szalagokat, piros, sárga és kék színûekkel cserélték ki. Egy negyedóra múlva megjelentek a rendõrség képviselõi, akik felvették Bustya vallomását. A tüntetõk idõközben elhagyták a teret.52 A Sportcsarnok elõtt a szervezõk felolvasták a 11 pontból álló követelésüket. A rendezvény után a résztvevõk egy része egész nap a városközpontban tartózkodott, majd este letépték és elégették a Polgármesteri Hivatal homlokzatán lévõ magyar feliratokat.53 Az RMDSZ Bolyai téri hivatalába azon délelõttön egymás után érkeztek a híradások a román diákok erõszakos fellépésérõl. Dél körül összeült a válságstáb. Az RMDSZ helyi vezetése mellett jelen volt még Király Károly és Sütõ András. Az elõzõ napok eseményeire reagálva a jelenlevõk elkészítettek egy kiáltványt román és magyar nyelven. Sütõt megpróbálták többen is lebeszélni, hogy abban a robbanásközeli légkörben utcai ellenlépésekre szánja el magát az RMDSZ. Sütõ az ajtóból visszafordulva azt mondta: „Nem lehet a tömegek forradalmi lendületét megakadályozni.”54 Az ülésen többen arra kérték Király Károlyt, hogy a helyzet súlyosságára való tekintettel maradjon a városban, halassza el bukaresti útját. A feszültségek elkerülése végett úgy tervezték, hogy a következõ ülést vidéken tartják meg.55 A 16-án és 17-én történtek világosan jelezték, hogy a magyar törekvések ellen fellépõ román aktivisták képesek nagyobb tömegeket utcára vinni, erõszakos módszerekkel nyomást gyakorolni a magyar törekvésekre. Ugyanakkor az is érzékelhetõvé vált, hogy ezek a megmozdulások esetenként már magukban hordozták akár a fizikai agresszió elõjeleit is.56 A 16-i események hatására az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi szervezete 1990. március 17-én a NEIT bukaresti szerveihez fordult. Közleményükben ismertették az eseményeket, tiltakozott az erõszak ellen, amelyért a VR és a Diákliga soviniszta uszítását tették felelõssé. 57 Világosan tisztázták, hogy a rendfenntartó szervek nem avatkoznak be a magyarellenes eseményekbe, sõt ez ügyben a rendõrséghez forduló RMDSZküldöttet kiutasították a rendõrség épületébõl. A közleményben kifejezték aggodalmukat az ország több megyéjében történt, szándékosan szított pogromhangulat miatt és erélyes intézkedéseket kértek.58 52 53 54 55 56 57 58 142 Uo. BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXV. sz. melléklet, 2. p. A jelentés a Polgármesteri hivatalon levõ feliratokat említi, valószínû, hogy a prefektúra vagy a megyei néptanács épületérõl van szó, ugyanis a polgármesteri hivatalban Judea ezredes nem engedélyezte a kétnyelvû feliratokat. Sebestyén Spielmann Mihály közlése. Borbély László közlése. A tüntetõk közül sokan magyar feliratokat semmisítettek meg, a verbális agresszió mellett elõfordult, hogy újságírókat, járókelõket bántalmaztak. A Népújság 1990. március 20-i számában jelent meg. Uo. MÁRCIUS 15. Március 15. megünneplése Marosvásárhelyen. Bálint Zsigmond felvételei. 143 144 4.3. Kincses Elõd lemondatása Március 19-én, hétfõn Marosvásárhelyen több színtéren zajló fontos eseményekkel kezdõdött a nap. Megérkezett a városba a NEIT bukaresti küldöttsége, hogy tájékozódjon az OGYI-n kialakult helyzetrõl. A két központi küldött N. S. Dumitru (az Oktatási Bizottság elnöke) és Verestóy Attila (a Kisebbségi Bizottság elnöke) a hivatalos jelentés szerint reggel 8 és 10 óra között felvette a kapcsolatot a NEIT megyei vezetõségével.59 A hivatalos beszámoló szerint 10 és 11.30 óra között Verestóy és Dumitru találkozott az OGYI magyar tanáraival és diákjaival (azokkal, akik 1990. március 6-án Bukarestben jártak az Oktatásügyi Minisztériumban60 és az intézet vezetõségével kialakult nézeteltérésük megoldását kérték). 11.40 és 12.50 között Verestóy és Dumitru az OGYI vezetõségével Ion Pascu rektorral és Gheorghe Simuval, az Orvosi Kar dékánjával találkozott. A megbeszélésen részt vett Jakabffy Attila a megyei NEIT részérõl. Ekkor döntöttek arról, hogy aznap délután négykor találkozót szerveznek Verestóy és Dumitru, valamint az OGYI román és magyar diákjainak és tanárainak részvételével, az OGYI vezetõségének védnöksége alatt.61 Délután egy és két óra között a küldöttség a Vatra Româneascã helyi székházába látogatott, ahol Vasile Þãra õrnagy, O. Pop, I. Sabãu és mások egy 1988-ban az Egyesült Államokban készített térképet mutattak nekik, amelyen Magyarország magába foglalta Erdélyt is, és azt állították, hogy ez valójában egy aktuális, 1990-ben elõállított propagandaanyag, amelyet románellenes elemek terjesztenek az országban.62 19-én, hétfõn reggel összeült a NEIT Maros megyei vezetõsége is. A 16–17-én kezdõdött tömegmegmozdulások ezen a napon is folytatódtak. A reggeli órákban nagyobb román tömeg verõdött össze a megyei tanács épülete elõtt és Kincses Elõd lemondását követelte. Kincses Elõd és a román közvélemény valamint a politikai elit közötti konfrontálódás ezen a napon tetõzött. Délelõtt, 10 órakor a NEIT megyei bürójának néhány tagja fogadta a román tüntetõk képviselõit is. A találkozásról készült jegyzõkönyv szerint a megbeszélésen részt vett: Boilã Ioan (fõkönyvelõ, Szászrégen, a Frãþia Româneascã alelnöke), Traian Tompea (nyugdíjas), Ioan Purcar (Nyárádtõ), Gheorghe Pojar (lakatos), Daraban N. (tanuló, 2-es számú gazdasági iskola), Vasile Sãbãduº (TCM63), Petru Gîrbu (ITSALA64, sofõr), Vasile Beica (CFR65), Vasile Cãtana (TCM), Cornel Olteanu (Kombinát, vegyész), Ioan Cismaº (Cuvântul liber), Gheorghe Andreicuþ (Ügyészség), Lazãr Lãdariu (fõszerkesztõ Cuvântul liber), Pop Dumitru (könyvelõ, Nyárádtõ), Vasile Þâra (õrnagy), Cãliman Gheorghe (megyei kórház).66 59 60 61 62 63 64 BA, 1990 MEI, 9. cs. Az Ideiglenes Nemzeti Egységtanácsi vizsgálóbizottságának jelentése, II. sz. melléklet, 1. p. Paul Corneanál és Demény Lajosnál. BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, II. sz. melléklet, 1. p. Uo. 2. p. Trustul de Construcþii – Építõipari Tröszt. Intreprinderea de Transport de Stat pentru Agriculturã si Industria Alimentarã – Mezõgazdasági és Élelmiszeripari Állami Szállítási Vállalat. 65 Calea Feratã Românã – Román Állami Vasút 66 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 198–206. NEIT MMIT ülése 1990. március 19. Tanácskozás a román tüntetõk képviselõivel. 145 A megyei tanács épülete elõtt tüntetõ, Kincses Elõd lemondását követelõ tömeg képviselõiként bemutatkozók elõadták panaszaikat és követeléseiket. Ezek a városban, a megyében kialakult konkrét helyzetekre való reagálásokból, valamint a VR és a Frãþia Româneascã szervezeteknek a nemzetiségi jogokról általánosan megfogalmazott elgondolásaiból álltak össze. A VR (és üzenetével azonosuló tömeg) a magyar féllel folytatott vitáját, szembenállását már egyértelmûen pozícióharcként értelmezte. „Oda jutottunk, hogy a saját hazánkban kell követelnünk és megvédenünk a jogainkat. Ki engedheti meg magának bármelyik országban is, hogy egy kisebbség elnyomja a többséget?”67 – érvelt az egyik résztvevõ. A találkozón felszólalók több követelést is megfogalmaztak. Kérték, hogy Kincses Elõd mondjon le az iskolaügy és a televíziós fellépései miatt68, mert nem tett semmit Avram Iancu szobrának meggyalázása után, mert fel akarja borítani a helyzetet, az erõviszonyokat („destabilizál”) és azt szeretné, hogy vér folyjon. Azt is kérték, hogy Király Károly távozzon a NEIT MMIT élérõl, hogy Tõkés László ne képviselje az országot külföldön, hogy ne válasszák szét az oktatási intézményeket és ne engedélyezzék a magyar nyelvû orvosi és a felsõfokú mûszaki képzést. Kitételként szerepelt az is, hogy ne a magyarok vezessék a megyét, egy hivatalos nyelv legyen, a román, és ne legyenek magyar vezetõk a helyi intézményekben. A felszólalók közül többen azt sérelmezték, hogy: a magyarok nem tisztelik a román nemzetet; elkergették a román gyerekeket az iskolákból; a Maros megyei klinikát ellepték a Moldvából érkezõ magyarok69; a magyarok elkergetik a román tanárokat; pâine helyett majd kenyeret kell kérni; Tõkés András tanfelügyelõ helyettes fenekestõl felfordítja a tanügyet; a román katonák szabadították fel Erdélyt, de a nyugatra menekült erdélyi magyarok mindent felrúgva avatkoznak be a helyi politikai életbe; a román vezetõket magyarokkal cserélik le; Kincses ellen nyomoz a bûnügyi rendõrség, és máris hatalmas bírósági iratanyag gyûlt össze ellene.70 Sérelemként fogalmazódott meg az is, miért tettek ki magyar táblákat: „már nem tudnak románul olvasni?” Elhangzott az a fenyegetés is, hogy mennek és leveszik a magyar feliratú táblákat. „Nem engedjük meg, hogy több nemzet legyen. Csak egy nemzet van – Románia (sic!). Csak azt a magyar nyelvû oktatást engedélyezzük, ami eddig is volt.”– fogalmazta meg az egyik felszólaló.71 A román tüntetõk egyes kéréseit maga Octavian Pleºa, a NEIT képviselõje is támogatta: Király nem tölthet be kettõs funkciót, a feliratokat csak Bukarest engedélyezheti, „nem tehetik ki, mert nem tudni, mire ébredünk másnap.”72 Vasile Cãtana hozzászólásában azt fejtegette, hogy telefonon beszélt az egyik szatmárnémeti rokonával, 67 68 69 70 71 72 146 Uo. f. 200. A Cuvântul liberben egy, az Egyesült Államokból származó ún. revizionista térképet közöltek. Kincses Elõd sikertelenül próbálta ezt hatástalanítani racionális érvekkel egy tévéadásban. Valószínûleg a nyolcvanas években Moldvába kihelyezett magyar nemzetiségû orvosok és tanárok tömeges visszatérésére akartak utalni. Uo. f. 198-206. ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 200. A NEIT MMIT ülése 1990. március 19. Tanácskozás a román tüntetõk képviselõivel. Uo. aki azt közölte vele, hogy olyan érzése van, mintha Szatmárnémeti Magyarországon lenne, hogy a magyarok erõszakkal jöttek át a határon és erõszakkal foglalták el a szállodát.73 A hozzászólásokból az is kiderült, hogy a tüntetõk képviselõi úgy gondolták, a NEIT helyi szervei nem tanúsítottak kellõ határozottságot ezekben a kérdésekben és a tétlenségük miatt alakult ki ez, a románságra nézve elõnytelen helyzet. A NEIT tegyen lépéseket, értesítse Iliescut, a hadsereget, „akár 10 000 tudoros74 is összegyûlhet és õk majd megvédenek bennünket”– figyelmeztette Dumitru Pop a helyi vezetõket, akiket azzal is vádolt, hogy hagyták magukat félrevezetni.75 Az ülésen Gheorghe Cãliman szájából elhangzott az a megállapítás is, miszerint a 16-án a felvonuló román tömegbe hajtó trabantos részeg volt és az is, hogy õ maga törte össze az egyik magyar diák fényképezõgépét.76 Állítja, hogy a románlakta falvakban is nagy a felháborodás, feszült a helyzet a magyar kérdés miatt. „Hihetetlen, ami ebben a megyében és Erdélyben történik. Ha nem hoznak intézkedéseket, – a saját fülemmel hallottam Görgényhodákon és Libánfalván – az iskolák ügyében, mondták, akkor bejönnek Marosvásárhelyre. Megnyugtattam õket és elmondtam, hogy erre semmi szükség, minden megoldható erõszak és botrány nélkül. Egy másik dolog, a mócok tudnak Avram Iancu szobrának ügyérõl és azon vannak, hogy õk maguk tegyenek itt rendet.”77 A NEIT képviselõiként Veres Károly tanácstag és Scrieciu elsõ alelnök szóltak hozzá a felvetett kérdésekhez. Veres nyugalomra intette az embereket, felszólította õket, ne dõljenek be a bukott rendszer híveinek, hisz ez nem egyéb, mint provokáció. Scrieciu elsõ alelnök annyit fûzött az elhangzottakhoz, hogy nyomoznak a fent említett ügyekben. A román tüntetõk követeléseibõl kiderült, hogy a magyarsághoz fûzõdõ viszony megítélése, értékelése januárhoz vagy akár februárhoz viszonyítva is jelentõs változáson ment keresztül. A VR és Frãþia által mozgatott tömegek már nem a többség–kisebbség viszonyának rendezését, hanem a román többség, a nyolcvanas években kialakított és a rendszerváltás után valamelyest fellazított, abszolút dominanciájának visszállítását kérték. Követeléseikben a szóbeli agresszión túl esetenként konkrét fenyegetések is elhangzottak. A késõbbi tárgyalások során a VR azt állította, hogy a tüntetés spontán módon alakult ki. Az a tény, hogy a tüntetõk, jól körülírt követelésekkel fellépõ képviselõket menesztettek a NEIT-hez, és hogy a küldöttség összetétele változatos volt (véleményformáló újságírókból, egy katonatisztbõl, orvosból, több vállalattól érkezõ munkásból, VR és Frãþia-tagokból állt), arra enged következtetni, hogy a megmozdulás mögött vezetõ irányító, szervezõ, személyek álltak, ami erõsen kétségessé teheti a tüntetés spontán jellegét. 73 74 75 76 77 Uo. f. 203. Tudor lakótelepi román polgár. Uo. f. 205. Uo. Uo. f. 206. Hasonló fenyegetés hangzott el a Megyei Könyvtárban az igazgatóválasztás alkalmával, midõn magyar igazgatóhelyettesi funkciót is kértek a magyar alkalmazottak még január derekán. Sebestyén Spielmann Mihály közlése. 147 A NEIT bürója összeült megvitatni a kialakult helyzetet. Ekkor már, Körmöczki Zoltánt és Kincses Elõdöt leszámítva, egyetlen magyar nemzetiségû NEIT tag sem volt jelen, õk a kialakult helyzet miatt eltávoztak. A feszült hangulatú ülésen NEIT büró több román tagja kemény vádakkal illette Kincses Elõdöt. A megvádolt alelnök számlájára írták az összes olyan történést, amit a VR Marosvásárhelyen a magyarok részérõl érkezõ sérelemként élt meg. Dumitru Pop, a VR képviselõje szerint az érintett nem lépett föl a szeparatizmus ellen. Vitába szállt Kincses egy korábbi, az iskolaügy során felmerült állításával, nem hitt abban, hogy négy román tanár is kérte volna az iskolák szétválasztást. Továbbá elhangzott az is, hogy Kincses ellenséges magatartást tanúsított a tévényilatkozataiban, hogy az Avram Iancu szobor meggyalázását a románokra akarta hárítani, hogy provokálta a magyarokat, hogy részt vállalt március 15. megünneplésében és a kétnyelvû feliratok ügyében. Vasile Þâra azt rótta fel, hogy nyilatkozataiban fasiszta szervezetnek nevezte a VR-t. Man Nistor azt sérelmezte, hogy a NEIT helyi szerveit is nacionalizmussal vádolta. Octavian Pleºa szerint március 15-én magyar állampolgárok tettek ki magyar zászlókat, amelyek Marosvásárhelyen készültek. A vádak sorozatát Dumitru Pop zárta a többször hangoztatott történelmi sérelmek felelevenítésével, állítva, hogy 1940 és 1952 már nem tér vissza.78 A vádbeszédekre válaszolva Kincses helytelenítette, hogy a résztvevõk a tömeg nyomására követelik a lemondását vagy esetleg mondatják le. Véleménye szerint a tüntetés elõre megszervezett demonstráció és a résztvevõk a tudatos félretájékoztatás alanyai. Függetlenül az elhangzott vádaktól, más résztvevõk úgy vélekedtek a teremben, hogy nem demokratikus az, ha a megválasztott alelnököt a tömeghangulatnak kiszolgáltatva lemondatják. A NEIT másik alelnöke, Valer Gâlea azt fejtegette, hogy rossz döntés leváltani Kincsest, hiszen az nem közmegegyezés alapján, csupán a NEIT román nemzetiségû tagjainak jelenlétében történne és ez csak olajat öntene a tûzre, bátorítaná a szélsõségeseket, ami tovább rontaná Románia nemzetközi megítélését.79 Hasonló érveket fogalmazott meg Pãtraºcu és Mihai Grozav is. Man Nistor továbbra is azt javasolta, hogy Kincses mondjon le. Felvetéséhez csatlakozott a NEIT elsõ alelnöke, Ion Scrieciu tábornok is, aki megtoldotta a Kincses ellen felhozott vádakat: szerinte a magyarok mozgolódása – Tõkés nyilatkozatai külföldön, a szobrok megbecstelenítése, az a tény hogy március 15-én nem egyszerû koszorúzásra került sor, hanem nagy tüntetés volt – okozta a várost eluraló feszültséget. Kincses Elõd továbbra sem tartotta felelõsnek magát, figyelmeztette a jelenlevõket, ha azt akarta volna, ezúttal õ is kihozhatta volna a magyar tömegeket az utcára. Kincses végül, nem kevés habozás után lemondott, azzal a feltétellel, hogy kiderítik a tüntetés szervezõinek kilététét és lemondatják azokat is.80 Lemondását nyilvánosan is bejelentette a tanács erkélyérõl, amit a tömeg hangos tetszésnyilvánítással fogadott.81 78 79 80 148 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 195–198. A NEIT MMIT 1990. március 19-i ülése. A említett két dátum a magyar közigazgatás visszatérésére, illetve a Magyar Autonóm Tartomány megszervezésére utalt. Uo. f. 197. Uo. f. 195–198. A március 19-én, hétfõn délelõtt történtek, a két megbeszélésen elhangzott kijelentések, Kincses lemondatása egyértelmûen jelezte, hogy a tüntetõk és a szervezõk az eddigi magyar követeléseket szándékoznak megállítani és a város magyarságának politikai–közéleti képviselõit félreállítani. Az elhangzott érvekben a konkrétumok (Kincses tévés szereplése, sztrájkok stb.) mellett nagy számban voltak jelen a különbözõ sztereotípiák, a sajtó által utcára dobott, közszájon forgó, ellenõrizetlen hírek, az ebbõl fakadó félelmek és frusztrációk, a valós vagy eltúlzott történelmi sérelmek és nem utolsó sorban az elõzõ rendszerben megfogalmazott és ideológiai dogmává tett nemzetiségellenes (elsõsorban magyarellenes) tételek is. A NEIT vezetése pedig tehetetlennek bizonyult. Egyes tagjai nyíltan vagy burkoltan egyetértettek a Kincsest eltávolítani szándékozó tüntetõkkel, más tagok pedig az adott konfliktusos helyzetben nem nyilvánítottak véleményt. A NEIT vezetõje, Scrieciu tábornok, akinek már korábbi nyilatkozataiból is kiviláglott, hogy nem tekinti elsõdleges fontosságúnak a nemzetiségi kérdés rendezését, a Kincses elleni vádak átvételével eldöntötte a kérdést. Engedett az utca emberének és a VR képviselõinek, rábólintott Kincses eltávolítására. Ezzel olyan precedenst teremtett, amely súlyos–tragikus következményekkel járt a következõ napokban. Kincses Elõd lemondása után a bukaresti küldöttség tagjai tárgyalni mentek a felekkel az OGYI-ba. A hivatalos jelentés szerint az intézetnél a Diákliga egy kordont állított fel, amely csak üggyel-bajjal engedte be a küldöttség tagjait. A küldöttség két tagját ezek után újabb meglepetés érte: a tanácsteremben (ahol a több tucat oktató mellett nem egyetemi alkalmazottak is összegyûltek) Ioan Pascu rektor közölte a küldöttséggel, hogy tekintettel arra, hogy a bukaresti küldöttek nem rendelkeznek különleges felhatalmazással, nem érthet egyet azok közvetítõ szerepével, semmirõl sem kíván tárgyalni velük, a jelenlétüket és a tárgyalást is nemkívánatosnak tartja. Ezek után a jelenlevõk között éles szóváltásra került sor. A küldöttség két tagja ezután egy telefonkészüléket kért Pascutól, hogy felvehessék a kapcsolatot a bukaresti NEIT Végrehajtó Bürójával, hogy tisztázzák a küldöttség hivatalos státuszát, Pascu ezt is megtagadta. A küldöttség tagjai ez alatt fültanúi voltak egy telefonbeszélgetésnek, amelyben az OGYI titkára azt mondta valakinek, hogy a tüntetõk már ne jöjjenek az OGYI épületéhez, mert a tervezett találkozót nem tartják meg. Ezalatt, a jelentés szerint a küldöttség két tagja egy másik teremben rátalált a magyar tanárok és diákok csoportjára, akik a négy órára megbeszélt találkozóra gyûltek össze.82 4.4. Az RMDSZ-székház ostroma Kincses kikényszerített lemondása válsághelyzetet teremtett az RMDSZ vezetõségében és a politikai eseményekre érzékeny magyar városlakókban egyaránt. A vártemplomban a magyar diákok sztrájkja zajlott, a templom elõtti udvarban pedig szülõk gyülekeztek. Az egybegyûltek között érezhetõ volt a feszültség. Az elõzõ napokon és a 19-én történteket vitatták. Többen azt is kifogásolták, hogy az 81 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 7. kazetta. 82 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, II. sz. melléklet, 2. p. 149 RMDSZ nem tett határozottabb ellenlépéseket, nem szervez ellentüntetést, általános sztrájkot.83 Kincses lemondásának híre csak tetézte az elégedetlenséget. „Ébredjünk meg már egyszer. Becsület szavamra, jön hogy sírjak, a lelkembõl jön, hogy sírjak. Fejünkkel a homokban vagyunk még, nem vettük ki... Elmentem a leégett Trabant mellett. Azt mondták nekem, hogy eddig a románok nem voltak össze (sic!), de most összeállnak... Én nem várom az RMDSZ tagot, hogy jöjjön és mondja nekem, hogy álljak meg, én megállok a munkával és mindenki legyen lelkiismeretes és álljon meg, mert azért harcol, amiért eddig nem lehetett. Most harcoljuk ki. Ha elhalasztjuk ezt az idõt, úgy letipornak, hogy többet soha a világon ejsze itt Erdélyben nem is fogunk magyarul megszólalni.”84– fogalmazott az egyik tüntetõ. A bukaresti küldöttség, mint beszámolójukból kiderül, fél három és fél négy között az RMDSZ székházában tartózkodott, ahol a vezetõség tagjai közül Szepessy Lászlóval sikerült beszélniük, akit három RMDSZ tag éppen arról gyõzködött, hogy szervezzenek tiltakozó tüntetést Kincses Elõd lemondása miatt. A küldöttség tagjai, visszaemlékezésük szerint, viszont arra akarták rávenni a jelenlevõket, hogy ne szervezzenek ilyen megmozdulást. Ezalatt érkezett a hír, hogy Sütõ András érkezése várható, akinek az a feladata, hogy megkísérelje lebeszélni az érinttetteket a tüntetésrõl. Erre a hírre a bukaresti bizottság tagjai gyorsan Sütõ András lakására hajtottak, akit nem találtak otthon, mert idõközben elindult az RMDSZ székházába. A Bem-ház elõtt egy nagy csoport román tüntetõvel – köztük sok fiatallal – találkoztak, akik azt skandálták „Murim, luptãm, Ardealul nu cedãm.”85 Az esetleges magyar ellentüntetés gondolata több emberben is megfogalmazódott. Kincses Elõd egy interjúban arról számolt be, hogy lemondása után többen is jelezték, hogy tüntetni szeretnének: „Utána taxival hazamentem. Elkezdtek hívogatni emberek, hogy õk tüntetni akarnak. Erre azt mondtam, hogy én lemondtam – számítottam arra, hogy ki tudja, esetleg beugratás stb. [a még mindig mûködõ titkosszolgálat vagy a rendõrség részérõl – sz. m.] – a politikai funkciómról, úgy, hogy menjenek az RMDSZ vezetõségéhez és konzultáljanak velük arról, hogy mit kell tenni.”86 Idõközben a tüntetõ román tömeg erõsítést kapott, újabb csoportok csatlakoztak hozzájuk. A Felsõ-Maros menti és Görgény-völgyi falvakból (Görgényhodák, Libánfalva, Petele, Toka stb.) buszokkal, tehergépkocsikkal több száz személy érkezett a városközpontba. Az érkezõk nagy része a korabeli felvételeken jól látható, különbözõ szúró-vágó eszközökkel un. fehér fegyverekkel rendelkezett: botok, vasvillák, husángok, fejszék.87 A felvételeken az is látszik, hogy az egyik érkezõ busz sofõrjét egy rendõr ismerõsként, kézfogással üdvözöli. Egyes szemtanúk szerint a beérkezõket két vagy három autóbusz és két DAC típusú billenõplatós tehergépkocsi szállította Marosvásárhelyre.88 A gépjármûvek a központban, a 83 84 85 86 87 88 150 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye. 7. kazetta. Uo. „Meghalunk, harcolunk, Erdélyt soha nem adjuk”. BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, II. sz. melléklet, 2. p. Interjú Kincses Elõddel. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 11. sz. Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány video gyûjteménye, 7. kazetta. BA, 1990 MEI, 8. cs. S. E. Marosszentgyörgyi lakos 1990. augusztus 9-i írásbeli nyilatkozata. 1. p. és C. Z. marosvásárhelyi lakos 1990. március 30-i írásbeli nyilatkozata. 1. p. Román Katona szobránál, a Vatra Româneascã székházánál parkoltak le, míg az utazóközönség leszállva, a hozzájuk csapódó mintegy 50–60 személlyel elindult a Bolyai Líceum irányába.89 A tüntetõk napközben bejárták a várost, felkeresték az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet, majd a Dandea-villához, azaz a helyi rádió épületéhez vonultak. Útközben magyar nyelvû feliratokat, jelképeket szaggattak le, rongáltak meg. Szepessy László visszaemlékezése szerint a gyárakból érkezõ magyar küldöttségek kérésére már 19-én délelõtt eldõlt, hogy az RMDSZ tüntetést szervez, válaszként az eddigi román megmozdulásokra. 19-én délelõtt már több gyári küldött gyülekezett az RMDSZ székházában. Csatlakoztak azok is, akik Kincses leváltásának hírére, mindennemû hivatalos felkérés nélkül érkeztek a székházhoz. Mivel a tüntetésrõl szóló döntés viszonylag késõn született meg, az RMDSZ helyi vezetõsége úgy döntött, hogy aznap, 19-én még nem kerít sort erre, de másnap értesíteni fogja a küldötteket a teendõkrõl.90 A román tüntetésrõl szóló hírek folyamatosan érkeztek. Az RMDSZ jelenlevõ helyi vezetõinek többsége még mindig úgy gondolta, hogy el kell kerülni egy esetleges konfrontációt. Elhatározásuk nyomatékosítása végett Sütõ Andrást kérték fel, hogy tekintélyét latba vetve, beszélje rá az embereket a távozásra, megígérve, hogy másnap majd értesítik õket a tüntetés megszervezésének mikéntjérõl. Mások az ipari negyedek felé vették az irányt azzal a szándékkal, hogy lebeszéljék a városközpont felé induló magyar munkásokat: „Arról tárgyaltunk elõször, hogy mit tehetünk. Tanácstalanok voltunk, ez az igazság. Abban megegyeztünk, hogy kizárólag csak politikai eszközzel próbáljuk megoldani a dolgot, de hogy hogyan tudjuk az erõszakot kivédeni, nem tudtunk, egyszerûen nem volt eszközünk.”91 Sütõ kérésére az összegyûlt magyarok egy része távozott, körülbelül 100–120 ember maradt a párt székháza elõtt. Ezt a csoportot találták a Bolyai téren az idõközben ide érkezõ román tüntetõk. A székházat körülvevõ tömeg – a visszaemlékezõk szerint– a magyarok egy részét kiszorította az épület elõtti területrõl, a másik része pedig az épületben keresett menedéket. A tüntetõk a marosvölgyi behívottakkal együtt, ostrom alá fogták az épületet, fejszékkel próbálták betörni az ajtókat, kövekkel dobálták az ablakokat. A bent lévõk, lehetõségeikhez mérten védekeztek, igyekeztek feltartóztatni a támadókat. Az épület bejáratánál, majd a benti helyiségekben közelharc alakult ki. A benntartózkodók az RKP idejében92 használatos díszszõnyeget rögzítõ, hegyes végû vasrudakkal védekeztek, de a túlerõ miatt egyre jobban visszaszorultak. A dulakodás során az egyik behatoló szúrt sebeket kapott, amely még inkább fokozta az ostromlók dühét, akik fokozatosan elfoglalták az épületet. Közben a bennrekedt magyarok egy töredékének egy román katonatiszt segítségével sikerült elmenekülniük.93 A tüntetõk folyamatosan fog89 90 91 92 93 BA, 1990 MEI, 8. cs. C.Z. marosvásárhelyi lakos 1990. március 30-i írásbeli nyilatkozata. 1. p. Szepessy László közlése. Interjú Káli Király Istvánnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. interjúk. 8. sz. Az épületben korábban az ún. Pártkabinet, az RKP ideológiai könyvtára és propaganda intézménye székelt. Király István visszaemlékezése szerint Moldovan Ioannak hívták a tisztet. „szerintem személyes jóindulatán múlott, akkor már alezredes volt, egy Moldovan Ioan nevû alezredes, aki az életét a magyarok közt élte le, Szovátán 151 lalták el az épület helyiségeit. A bent ragadt 77 személy végül a padláson talált menedéket, ahol egy víztartállyal elbarikádozták magukat, és ennek fedezékében visszaverték a bejutni szándékozó ostromlókat, akik a kifüstölés technikájával is próbálkoztak.94 Az ostromlottak, amíg tehették, többször is telefonon próbáltak segítséget kérni. Király Károly azt tanácsolta, hogy a rendõrségtõl kérjenek segítséget, a rendõrparancsnok, Gambra ezredes arra hivatkozott, hogy nincs elegendõ embere, a helyõrségtõl pedig az a válasz érkezett, hogy már intézkedtek.95 Egyes szemtanúk szerint, egy adott pillanatban megjelent egy katonatiszt, aki közölte a tömeggel, hogy telefonon beszélt Iliescu elnökkel, aki azt mondta, hogy „teljesen megérti elkeseredésüket, de arra kéri õket, hogy menjenek haza, mert nem szabad vandál módon elbánni az RMDSZ tagságával, békésen kell elintézni a dolgokat amennyiben lehet” – a tömeg azonban lehurrogta.96 Ezt követõen a Teleki Téka elé még egy autóbusz érkezett, amely románokat szállított, akik szintén csatlakoztak a tüntetõkhöz, majd fél hét körül újabb, körülbelül 200–400 fõs román tömeg tûnt fel a Tudor lakónegyed felõl.97 Az ostrom közepette a helyszínre érkezetek a város és a megye vezetõi is, Judea ezredes és Scrieciu tartalékos vezérõrnagy. Judea kérésére és az általa felkínált garanciák hatására, a benttartózkodók közül néhányan, köztük Sütõ András, Szepessy László, Juhász Ilona, Demeter András, Bíró Levente vállalták, hogy igénybe veszik a távozásukhoz felajánlott segítséget. A távozni próbálkozókat a katonai gépkocsikhoz vezetõ úton (néhány méter) folyamatosan ütlegelték a tüntetõk. A jármûvekre fölkapaszkodott személyeket – köztük Sütõ Andrást, Juhász Ilonát, Bíró Leventét – súlyosan bántalmazták. Szepessy és Demeter leugrottak a kocsiról, a román tömeg közé vegyülve megmenekültek.98 Bíró Levente a teherkocsi alá bújt, amelynek kereke induláskor eltörte a lábát. A bennmaradt személyek késõbb, a helyzet viszonylagos lecsendesedése után távoztak a hátsó kijáratokon. Sokuknak néhány jelenlevõ román nemzetiségû fiatal segített a távozásban. Sorin Moldovan is ezen személyek közé tartozott. „Azoknak, akik velem jöttek, nem esett bántódásuk, a hátsó bejáraton át távoztunk az udvaron keresztül. Mindvégig mellettük voltam, ha valaki odajön és megkérdezi, kik õk, azt válaszolhassam, hogy velem vannak, nehogy valamelyik elszólja magát és kiderüljön, hogy magyar. Ezek így megmenekültek, egyetlen hajuk szála se görbült meg, senki sem bántalmazta õket.”99 94 95 96 97 98 99 152 volt sokáig hadnagy korában, fõhadnagy korában. Futballozott is, egy ilyen sportember volt, egy tisztességes ember. És egy furgonnal odajött, és bement az oldalsó kapun, és kétszer fordult. Lefektette a furgon aljára az embereket, és 14 embert kivitt õ így. Sapkával integetett, hogy rendõr és ne bántsák az autót, s úgy a hátsó kapun 14 embert kivitt, úgyhogy végül, egy páran keresztül törték a kordont.” Interjú Káli Király Istvánnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. interjúk. 8. sz. Az ostromról részletesebben lásd: Káli Király István: Az ellopott tavasz. In. Fehér könyv. Az 1990. március 19. és 20-i események Marosvásárhelyen. Püski Kiadó, Budapest, 1991. 12–21. p. Interjú Káli Király Istvánnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 8. sz. BA, 1990 MEI, 8. cs. S.E. marosszentgyörgyi lakos 1990. augusztus 9-i írásbeli nyilatkozata. 2. p. Uo. Szepessy László közlése. Interjú Moldovan Sorinnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 5. sz. A távozás mellett döntõ személyek bántalmazása több kérdést is felvet. Hogyan történhetett meg mindez a hadsereg, a rendõrség és a megye, valamint a város elsõ számú vezetõinek jelenlétében? Szándékos mulasztás volt vagy szakmai baklövés, tán tévedés? A helyi rendõrségi és katonai vezetõk arra hivatkoztak a késõbbiekben, hogy nem állt rendelkezésükre megfelelõ számú ember, a kirendelt katonák és rendõrök pedig minden igyekezetük ellenére képtelenek voltak megfékezni az agresszív tömeget. A magyar visszaemlékezések nagy része szándékosságot is sejtet.100 Az tény, hogy az evakuálást megszervezõ illetékes szervek, személyek feltehetõen szándékos vagy szakmai mulasztásból több hibát is elkövettek: ponyvás autó (ami lehetõvé tette az agresszorok feljutását a jármûvekre), a helyszín elégtelen, kis létszámú erõkkel történõ biztosítása és a késlekedés, nem késztetett senkit a támadók közül meghátrálásra, nem volt visszatartó ereje az intézkedéseknek, következésképpen nem fékezték meg az egyre agresszívabbá váló tüntetõket. A bukaresti küldöttség, jelentésük szerint, este hét óra után hagyta el az OGYI épületét, és a Fõtéren kilenc óra körül egy nagyobb tömeget, veszteglõ autóbuszokat és feszült légkört találtak. Az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács Maros Megyei székhelyén nem találták Scrieciu tábornokot, de itt szereztek tudomást az RMDSZ székház feldúlásáról. A helyszínre siettek, ahol szemügyre vették az összetört helységeket, és tudomást szereztek Sütõ András megsebesítésérõl. Ezért éjszaka 11 óra körül a kórházhoz siettek, ahol találkoztak a sebesültekkel és a közben odaérkezõ tévésekkel, akik a sebesültek tanúvallomásait rögzítették. Az itt készült felvételekrõl másolatokat kértek. Éjszaka fél három körül tértek vissza a NEIT megyei székházába, ahonnan gépkocsival visszaindultak Bukarestbe, és március 20-án 10.30-kor beszámoltak tapasztalataikról a NEIT elnökének, Ion Iliescunak.101 Káli Király István elbeszélése szerint, személyesen is találkozott N. S. Dumitruval még a küldöttség visszautazása elõtt, ugyanis Dumitru a történteket hallva személyesen kereste fel Kálit.102 Aznap este a vásárhelyi események hatására az államelnök a televízióból üzent az ország lakosságának. Iliescu közölte, hogy már néhány napja aggodalommal figyelik az országban a román és magyar nemzetiségû polgárok közötti feszültség növekedését, és hétfõn [1990. március 19-én – sz. m.] este a román polgárok sajnálatos, szélsõséges cselekedeteket követtek el, beleértve az RMDSZ marosvásárhelyi székházának feldúlását, egyes RMDSZ aktivisták megsebesítését, köztük az író Sütõ Andrást is. 103 Iliescu mindenekelõtt sajnálatát fejezte ki az események ilyen szintû elfajulása miatt, amelyek nyugtalan és feszült légkört teremtenek, és amelyek nem szolgálják sem az ország, sem az állampolgárok érdekeit. Józanságra, a másik fél álláspontjának megértésére, toleranciára szólított fel, és figyelmeztetett, hogy a közelgõ választási kampány miatt amúgy is az ellentétek kiélezõdése 100 Fehér könyv. Az 1990. március 19. és 20-i események Marosvásárhelyen. Püski Kiadó, Budapest 101 BA, 1990 MEI, 9. cs. A NEIT vizsgálóbizottságának jelentése, II. sz. melléklet, 5. p. 102 Interjú Káli Király Istvánnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 8. sz. 103 Apel. Biroul de iniþiativã al Consiliului judeþean al Frontului Salvãrii Naþionale. Cuvântul liber, 1990. március 21. 153 várható. Az államelnök sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a helyi hatóságok, rendvédelmi szervek, nem tudták biztosítani a közintézmények törvény által elõírt sértetlenségét, és azért, hogy a szélsõséges elemeket nem sikerült megfékezniük. Iliescu szerint mindent meg kell tenni az efféle szélsõséges cselekedetek megállítása végett, ellenkezõ esetben az események elfajulhatnak és ez súlyos következményekkel járna az ország számára. Éppen ezért a béke és stabilitás megõrzését közös érdeknek, nemzeti érdeknek nevezte, amiért nem szabad teret engedni a szélsõséges megnyilvánulásoknak. Iliescu felhívást intézett a román és magyar nemzetiségû állampolgárokhoz, hogy tartózkodjanak a heves érzelmi reakcióktól, az ösztönös cselekvéstõl. Párbeszédre, kölcsönös megértésre szólított fel mindenkit, mert csak ez vezet el, egy jobb, demokratikusabb világhoz, az egyén és a közösség kiteljesedéséhez. Iliescu zárszavában állami-, politikai-, közösségi, és állampolgári feladatnak nevezte azt a közös erõfeszítést, amellyel túl kell lépni a vásárhelyi eseményeken, hiszen az országnak égetõ szüksége van a békességre. 104 4. 5. A magyar ellentüntetés Az idõközben Bukarestbe szállított Sütõ Andrást Szûcs Pál magyar nagykövet meglátogatta a kórházban, ahol találkozott Ion Iliescuval is. A nagykövet jelentése szerint „Ion Iliescu úgy értékelte, hogy a szélsõséges fellépés a választási kampány kezdetén a jelenlegi vezetés helyzetének destabilizálására irányul. A hadsereg késve lépett fel az események megfékezése érdekében, egyes katonai vezetõk nem az elvárható módon cselekedtek.”105 Az államfõ az indulatok és események elszabadulásáért a helyi vezetõket okolta. A magyar nagykövet ugyanakkor nem tartotta lefutottnak a történetet, meglátása szerint súlyos következményekkel kell számolni. Ugyanakkor azt is jelezte Budapestnek, hogy a romániai magyar politikai elit egyes tagjait is félelemmel töltötték el a történtek. A jelentés szerint maga Király Károly is közölte, hogy adott esetben kéri személye, titkára és családjaik számára a magyarországi menedékjogot.106 A március 16–19. közötti marosvásárhelyi eseményeket a NEIT is elítélte. Felhívása szerint az erre illetékes szervek vizsgálatokat folytatnak az okok és a tettesek felderítésére, és nyugalomra, türelemre, megértésre szólították fel az állampolgárokat, és hogy ne hagyják magukat szélsõségesek által manipulálni. 107 A 19-én történtek óriási felháborodást váltottak ki a város magyar lakosságából. A Népújság 1990. március 20-i számában közölték, hogy a marosvásárhelyi IMATEX vállalat karbantartó mûhelyének dolgozói hétfõ reggeltõl nem vették fel a munkát, tiltakozásul a pénteki események ellen, és akciójukhoz csatlakoztak a vállalat több részlegének és irodájának román és magyar dolgozói is. Ugyanezen a napon az Autójavító Vállalat, fõként magyar nemzetiségû dolgozói, figyelmeztetõ 104 105 106 107 154 Uo. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 65. dob. 001501/2. Uo. 001495/1. Cuvântul liber, 1990. március 21. sztrájkba léptek, közösséget vállaltak az OGYI-s diákok ülõsztrájkjával. Ugyanakkor tiltakoztak amiatt, hogy a vállalat volt szekusokat és pártaktivistákat alkalmaz, elítélték a pénteki és szombati eseményeket, és követelték, hogy a kétnyelvû feliratokat minden intézményben és vállalatnál függesszék ki.108 Kisebb magyar csoportok már 19-én este gyülekeztek a székházban bent rekedteken segíteni, és hogy revánsot vegyenek. Káli Király István visszaemlékezése szerint õ maga fordított vissza egy ilyen csapatot, miután sikeresen kijutott a RMDSZ székházból 19-én este. 20-ra várható volt, hogy az elõzõ napi események az utcára viszik az embereket. „...reggel 6,30-kor már a tanács épületében voltam. Gâlea negyed nyolc körül érkezett. Mondtam neki: Gâlea úr, ma a magyarok az utcákon lesznek. Ugyan, válaszolta õ, a tegnapiak után nem lesz bátorságuk. Mondom, Gâlea úr, ha ma a magyarok nem jönnek ki, akkor ostobák. És már szólt is a telefon. Valaki a Konzervgyárból telefonált, hogy onnan már elindultak a magyarok.”109 Fél kilenckor a Dózsa György utcában, a Poklos-patak hídjánál már gyülekeztek a Prodcomplex magyar munkásai. Reggel fél tízkor már a Bolyai Líceum is majdnem teljesen üres volt, a tanárok–diákok nagy része csatlakozott a tüntetõkhöz.110 Román nemzetiségû visszaemlékezõk szerint egyes üzemekben nagyon forró volt a hangulat. M.P., a Kenyérgyár igazgatónõje nyilatkozata szerint 20-án reggel a vállalat magyar nemzetiségû munkásai, akikhez mások is csatlakoztak (a cukorgyáriak), leállították a termelést, eltorlaszolták a kijáratokat, így megbénult a város kenyérellátása. A sztrájkot magának Ion Scrieciunak sem sikerült feloszlatnia.111 V.A. nyilatkozata szerint az Imatex kapujában magyar nemzetiségû tüntetõk gyûltek össze, a VR-tagsággal gyanúsított románokat nem engedték belépni a gyárba. A nyilatkozat tevõ szerint a tüntetõk egy része (egyesek már eleve felfegyverkezve) a városközpontba siettek tiltakozni.112 Az elégedetlen magyarok tömege elõször a Bolyai téren gyülekezett, majd a megyei tanács épülete elõtt. A marosvásárhelyi RMDSZ itthon tartózkodó vezetõi közül egyesek még mindig úgy gondolták, hogy nem az ellentüntetés a megoldás kulcsa, a járható út.113 „Tehát gyakorlatilag abban megegyeztünk, hogy erkölcsileg nyert ügyünk van, mert a magyarságot atrocitás érte. Ha nem adunk esélyt a további konfrontációra, a világ színe elõtt egyértelmûen nyert ügyünk van. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy Romániában a megváltozott helyzet ellenére sincsenek kisebbségi jogok, sõt a kevésbé ellenõrzött rend miatt veszélyben vagyunk. S akkor jött az üzenet, hogy jönnek az emberek. Ha kimennek az emberek az utcára, az azt jelenti, hogy ütközési felületet adunk. Ami elõnyünk volt eddig erkölcsileg, azt elveszíthetjük. A legjobb az, hogyha mindenki otthon marad.”114 Az RMDSZ helyi vezetõsége ennek szellemében meg 108 Népújság, 1990. március 20. 109 Inerjú Sorin Moldovannal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 5. sz. 110 Népújság, 1990. március 21. 111 BA, 1990 MEI, 9. cs. A NEIT vizsgálóbizottságának jelentése, XXXIV melléklet, 1–3. p. 112 Uo. XXXIX melléklet, 1-2 p. 113 Több marosvásárhelyi RMDSZ vezetõ (pl. Markó Béla, Gálfalvi György) a Budapesten szervezett román–magyar értelmiségi találkozón vett részt, vagy más hivatalos teendõk miatt nem tartózkodott a városban. Sütõ Andrást 19-én éjszaka Bukarestbe szállították. 114 Interjú Káli Király Istvánnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 8. sz. 155 is fogalmazott egy üzenetet, amiben az otthonmaradásra szólította fel a magyarságot, és amit Káli István valamivel kilenc óra elõtt juttatott el és olvasott be a helyi rádióba.115 Fél tíz körül az RMDSZ vezetõsége felmérve a helyzetet és konstatálva, hogy a magyar tömegek nem hagyják el a város központját, kiáltványt tett közzé a rádió magyar nyelvû adásában. Elítélte a 19-i történteket, általános munkahelyi sztrájkra szólította fel a megye magyar nemzetiségû lakosságát és felkérte a központban tartózkodókat, hogy óvakodjanak mindennemû provokációtól. A rádió magyar nyelvû mûsora folyamatosan követte az eseményeket, hangulatjelentéseket közölt a fõtérrõl és több nyilatkozatot is beolvasott: a marosvásárhelyi gyárak magyar alkalmazottainak tiltakozását, az egyházi vezetõk és az RMDSZ nyilatkozatát.116 A magyarok, a kiáltvány ellenére sem hagyták el a teret, számuk egyre gyarapodott. A március 19-i erõszak megismétlõdését elkerülendõ, egy MADISZ-os csoport117 biztosította a VR székhelyét.118 A helyi rádió magyar adásában beolvasták az egyházak képviselõinek közös nyilatkozatát, amelyben elítélték az erõszakos cselekedeteket. A kora délelõtti órákban elkezdte munkáját az a bizottság is, amelynek az volt a célja, hogy kivizsgálaja a 19-i eseményeket. A Megyei Ügyészség részérõl Vitos Lajos ügyész azt nyilatkozta, hogy jogszerint a pártok székhelyének megtámadása bûncselekményt képez, ezért õt hivatalból delegálták, hogy kivizsgálja az ügyet.119 Közben a NEIT tagjai és a magyar közösség néhány képviselõje összeült tanácskozni. A tanácskozáson többek között felszólalt: Tõkés András, Man Nistor, Timár N. (a Prodcomplex mérnöke), Kolozsvári Zoltán, Weszely Tibor, Florian Aurel (PSD), Máthé András (RMDSZ-jogász), Szepessy László (RMDSZ), Szabó György, Borbély László, Csata Ernõ.120 A tanácskozás elején, Scrieciu megkérdezésével tisztázódott, hogy a NEIT jelenlegi felállása törvényes, tehát nem merülhet fel a zsarolás vádja a magyar közösség képviselõivel szemben.121 Borbély László felolvasta a jelenlevõknek is az RMDSZ nyilatkozatát, kihangsúlyozva, hogy a szervezet nyugalomra intette az embereket, tehát a tüntetés nem írható az RMDSZ vezetõség számlájára. A megyei vezetõ a szokott érveléssel hozakodott elõ: eszerint a románokéhoz hasonló egyenlõ jogok illetik meg a magyarokat is. Scrieciu értelmezése elfogadhatatlan volt a magyar képviselõk számára, hiszen a kollektív jogok szükségszerûségét tagadta. A tanácskozás során Scrieciu megígérte, hogy garantálja a személyi és vagyonbiztonságot a megyében, felmérik a 19-i károkat, elõkerítik a tetteseket, kiderítik, kik bérelték a falusiakat beszállító jármûveket, törvénysértést követve el ezáltal. 115 Uo. 116 Marosvásárhelyi Rádió, Aranyszalagtár. 117 Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség. A szervezet még 1989 decemberében alakult az RMDSZ védszárnyai alatt. 118 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 9. kazetta. 119 Uo. 120 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 208.NEIT MMIT 1990. március 20-i ülése. Tanácskozás a magyar tüntetõk képviselõivel. 121 Uo. 156 A magyar képviselõk elõadták panaszaikat, világossá tették álláspontjukat és ismertették az RMDSZ követeléseit: Kincses Elõd visszahelyezése a megyei alelnöki hivatalába; véget vetni a Cuvântul liber hamisításainak; szükség van a magyar nyelvû oktatásra és ezt nem a románok kárára képzelik el; ha Scrieciu nem képes megoldani ezeket a problémákat, mondjon le és válasszák újra a tanácsot; marad az ülõsztrájk a munkahelyeken (ugyanakkor a kulcsfontosságú, a lakosság ellátását biztosító üzemekben felveszik a munkát); a magyarok részvételével dolgozzák ki a nemzetiségi törvényeket; a 19-i történtekért felelõs személyek (Judea, Þâra és Scrieciu személyesen megnevezve) mondjanak le; a rendõrség passzivitásának elítélése; a VR szervezet törvényen kívül helyezése; Judea állítsa meg a falvakból behívott embereket. A felszólalók többször feltették a kérdést, hogy a megye mostani vezetõsége képes-e garantálni a lakosság biztonságát. Felrótták a vezetõségnek, hogy 19-én nem állították meg a romboló tömeget és, hogy most sem képesek megfékezni a görgényvölgyieket, holott az RMDSZ leállította Marosvásárhelyre készülõ székelyeket. A magyar képviselõk tolmácsolták azt az óhajukat, hogy az ország elsõ számú vezetõje, Ion Iliescu a helyi szervek tehetetlensége, hozzá nem értése miatt, utazzon Vásárhelyre, s ha az állami szervek helyi képviselõi képtelenek garantálni a rend fenntartását, akkor kénytelenek lesznek nemzetközi garanciákért folyamodni az ENSZ-hez.122 A központban összegyûlt, a korabeli video felvételeken látható, kb. 10–15 000-es magyar tömeg közben határozottan és hangosan jelezte, hogy a felmerült problémák sürgõs megoldását kéri. A megyei tanács épületének erkélyérõl többen rövid beszédet intéztek az egybegyûltekhez. Az elsõ felszólalók (többek között Zolcsák Sándor festõmûvész, Ábrám Noémi MADISZ-tag, Szabó György Pál, az RMDSZ városi szervezének vezetõségi tagja) a nyugalom megõrzését kérték az egybegyûltektõl.123 Fél 11 után felolvasták a NEIT Maros Megyei Tanácsának ülése után megfogalmazott közleményt román, majd Tófalvi Zoltán újságíró tolmácsolásában magyar nyelven. A NEIT elítélte a március 16–19. között történt erõszakos cselekményeket, nyugalomra, türelemre intette a hallgatóságot. A 19-i események orvoslására elrendelte „Azon személyek felelõsségre vonását, akik hibásak ezekért a vandál cselekedetekért, és azokat, akik megszervezték ezeket az erõszakos cselekedeteket és akik az instabilitást kezdeményezték; Az Ideiglenes Megyei Tanács rendkívüli ülésének azonnali összehívását, és mindazok leváltását, akik képtelennek bizonyultak feladataik ellátására; A rendõrség tevékenységének kielemzését, megfelelõ stabil keret biztosítását, hogy megteremthessük a rend és a béke feltételeit az egész megye területén...”124 Felolvasták az RMDSZ Maros Megyei Intézõ Bizottságának határozatát, amely az országos sztrájk lehetõségét is felvetette. Az elhangzott követelések között szerepelt: a kétnyelvû feliratok, az anyanyelvi oktatás biztosítása minden területen. 122 Uo. 123 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 10. kazetta. Mártírok tere – Március 20.- történelmi összkép. Összeállította Káli Király István. Fehér könyv…i.m. 77–79. p. 124 Dr.Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videó gyûjteménye, 10. kazetta. Fehér könyv...i.m. 78–79. p. 157 „1990. március 29-ig állítsák vissza autonóm jogaiba a kolozsvári Bolyai Egyetemet és a marosvásárhelyi Orvosi Egyetem magyar szakát, mint önálló nemzetiségi intézményeket…” A kérések teljesítésének megtagadása esetén országos méretû, általános sztrájk meghírdetését kérték az RMDSZ központi vezetõségétõl.125 Léstyán Ferenc pápai prelátus, római katolikus esperes és Csiha Kálmán, kistemplomi református esperes-lelkész rövid beszéddel és imával békességre intették az egybegyûlteket, ugyanakkor jelenlétükkel lélekben is erõsítették a tömeg elszántságát, hitét az ügyben, amiért utcára vonultak. Némi huzavona után a NEIT jelenlevõ elsõ számú embere, Ion Scrieciu is szólt a tömeghez. Beszédében, amit többször is félbeszakított a tömeg zaja, az elsõ alelnök a NEIT nevében elítélte az erõszakot, a kölcsönös bizalmatlanság megszüntetése érdekében emelt szót, biztosította az egybegyûlteket, hogy elkezdõdött az események kivizsgálása, az elkövetõk közül már többet is sikerült azonosítaniuk.126 A 19-i és az azt megelõzõ, az erõszakot sem mellõzõ események hatása alatt álló magyar tömeg szemmel láthatóan nem elégedett meg a NEIT formális ígéreteivel. A skandált jelszavak világosan jelezték, hogy sokkal határozottabb és látványosabb megoldásokat igényel. A „Nu e vina noastra” (Nem a mi hibánk), „Gyilkosok”, „Kincsest vissza”, „Jos cu Judea” (Le Judeaval) egyértelmûen jelezte, hogy kit tart az események felelõseinek. A „Most vagy soha”, „Minden magyar jöjjön ki”, „Tûrtünk eleget” jelszavak pedig arra utaltak, hogy a tömeg azonnali, gyors és határozott intézkedéseket, ezekre garanciákat vár. A marosvásárhelyi gyárak és üzemek magyar munkásainak sztrájk-döntését Gámpé Árpád közgazdász jelentette be. A 19-i események felelõsei között Judea ezredest és Ion Scrieciut is megnevezték.127 A tüntetõ magyarok ekkor már szabályosan birtokba vették a városházát. A délelõtti órákban a fõtér két pontjában, az Avram Iancu szobor körül, majd késõbb a Grand Hotel környékén román nemzetiségû személyekbõl álló csoportok gyülekeztek. Számuk folyamatosan növekedett, a Grand Hotel-csoport komoly tömeggé duzzadt és egyre erõteljesebben hallatta hangját. Az elhangzott jelszavak „Noi suntem acasã, voi sunteþi în gazdã”(Mi otthon vagyunk, ti albérletben), „Murim luptãm, Ardealul nu cedãm” (Meghalunk, harcolunk, Erdélyt nem adjuk), és dalolva „Ole, ole Ardealul al nostru e” (Olé, olé, Erdély a miénk) a magyar közösség otthontalan, jövevény voltát, hontalan státusával saját legitimitásukat kívánták igazolni.128 Egy visszaemlékezés szerint 20-án délután, a Tudor negyedbe érkezett egy 1-MS-7598-as számú Dacia személygépkocsi, amelybõl egy tiszt szállt ki, az összegyûlt kb. 100–150 fõs román tömegnek azt állította, hogy a magyarok elfoglalták a város központját, segítséget várnak tõlük, hívjanak másokat is a lakóteleprõl.129 Más információk szerint polgári személyek is ellentüntetésre 125 126 127 128 129 158 Uo. Fehér könyv...i.m. 81. p. Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videó gyûjteménye, 10. kazetta. Uo. Uo. 9. kazetta. BA, 1990 MEI, 8. ics. K.G. marosvásárhelyi lakos 1990. április 3-i nyilatkozata, kiegészítés, 4. p. buzdították a város román lakosságát.130 Egy másik, korabeli vallomás szerint délután két óra körül a Hosszú utcában álló (1918. december 1 sugárút) Marosvásárhelyi Rádióstúdió elõtt haladt el a román tüntetõk tömege. Javarészt 15–20 éves fiatalokból állt, akiket az út szélérõl egy 45–50 éves személy irányított. A román tüntetõk azt skandálták: „Români, haideþi cu noi!” (Románok, gyertek velünk!) „Haideþi în coloane, nu staþi în balcoane!” (Soroljatok be, ne maradjatok az erkélyen!).131 A Tudor negyed irányából érkezõ, 200–300 személybõl álló román tömeg Grand szálló elõtt kötött ki, egy transzparenst tartottak a kezükben a „Trãiascã Vatra Româneascã!” felirattal.132 A román ellentüntetõk megjelenése mellett a feszültséget az is növelte, hogy egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az egybegyûlt magyarok egyik legfõbb kívánsága az, hogy az államelnök azonnal jöjjön Marosvásárhelyre, nem fog teljesülni. Scrieciu be is jelentette az erkélyrõl, hogy Iliescu érkezése két-három napon belül várható, és a román tüntetõket hazatérésre szólította fel.133 Rövid beszédekben, néhány román nemzetiségû felszólaló is nyugalomra intette az egyre növekvõ román tömeget és arra kérte õket, hogy ne zavarják a magyar közösség békés tüntetését. Marcu Traian, az Ifjúság Demokratikus Szervezete nevében kijelentette, hogy „Nekünk, fiataloknak, akik a forradalmat is csináltuk, és egyesek meg is haltak érte, nincs szükségünk arra, hogy önök erõvel megvédjenek.” 134 Marcel Boloboca, az Önkéntes Fiatalok Szervezetének képviselõje, az ifjúsági szervezetek együttmûködését hozta fel példaként és szintén a VR-t tette felelõssé a románok mozgósításáért. „Felkérem, azt a volt szekus tisztet az Avram Iancu szobor mellett, aki a magyarok ellen uszítja az ott összegyûlt románokat, tûnjön el onnan az ott egybegyûltekkel egyetemben, és hagyja, hogy ez a békés tüntetés normálisan kibontakozzon. A románok pedig példát vehetnének errõl a magyar tüntetésrõl.”135 Florian Aurel, a Szociáldemokrata Párt helyi vezetõje lelkes beszédében a testvériségre hívta fel az egybegyûltek figyelmét. A román ellentüntetõk semmi jelét nem adták annak, hogy távozni készülnének, a magyar tömeg pedig önmagát biztatva, buzdítva egyre eltökéltebbnek mutatkozott arra, hogy nem adja át a teret. Ekkor még létezett szórványos átjárás is a két tömeg között. Vállakozóbb szellemû tüntetõk átmentek a másik táborba kipuhatolni a hangulatot. A magyar követelésekre semmiféle konkrét döntés nem született se központi, se helyi szinten, a NEIT „langyos”, már-már megszokottnak is nevezhetõ ígéretei pedig nem nyugtatták meg a tüntetõket. Egyre gyakrabban hangzott el a „Most vagy soha” jelszó. 130 Uo. 131 Uo. 1. p. 132 Uo. Éljen a VR. 133 Uo. 10. kazetta. Iliescu egy késõbbi interjúban azt nyilatkozta, hogy nem látta szükségét annak, hogy személyesen utazzon Marosvásárhelyre. Interjú Ion Iliescuval. Cornel Mihalache és Bereczki Edit interjúja. Gelu Voican Voiculescu egy interjúban arról beszélt, hogy a NEIT akkori vezetõsége úgy látta, hogy az államelnök Marosvásárhelyre történõ utazása az utolsó kártya lehet a helyzet rendezésében és, hogy ezt nem volt ildomos túl korán kijátszani. Az államelnök esetleges látogatása és közvetlen beavatkozása csak túldimenzionálta volna a történteket. 134 Uo. Fehér könyv…i.m. 85. p. 135 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videó gyûjteménye, 10. kazetta. Fehér könyv...i.m. 86. p. 159 Elkezdõdött a jelszavak egymásra licitálása, kisebb szóváltások alakultak ki. A rendõrség néhány tucat rendõrbõl egy keskeny kordont vont a két tömeg közé. Közben több helyszínrõl is érkeztek a hírek arról, hogy a görgényvölgyi falvakból és Régen környékérõl ismét román tüntetõk készülnek a városba jönni. Az egyre növekvõ román ellentüntetõ csoport jelenléte arra késztette az erkélyen szónoklókat, hogy figyelmeztessék a magyar tömeget, felmerült az újabb agresszió lehetõsége. Zolcsák Sándor már egyfajta védekezõ szervezkedésre szólította fel jelenlevõket, hogy a külsõ köröket erõsítsék meg és figyeljenek a mellékutcákra. Ekkor már a megyei vezetõség több tagja is számolt azzal, hogy a városközpontban a két tüntetéssel kialakult patthelyzet estleges összecsapásokhoz is vezethet. Az RMDSZ vezetõségének több tagja telefonon és hivatalos beadványban kérte a megyei vezetõséget, a rendõrséget, illetve a hadsereget, hogy intézkedjenek, oldják meg a kialakult helyzetet.136 A NEIT késõbbi vizsgálóbizottságához eljuttatott jelentésében az áll, hogy a marosvásárhelyi helyõrség a délelõtti órákban kiadott néhány parancsot a tisztiállománynak. Ezek szerint 1990. március 20-án a marosvásárhelyi helyõrség parancsnoka Constanin Cojocaru, „saját kedvezményezésre, vagy a honvédelmi miniszter parancsára” intézkedett a románok és magyarok közötti nyílt összeütközés elkerülése végett. Reggel hét és fél 12 óra között (civil ruhás) tiszteket küldtek ki Marosvásárhelyen, fõleg a városközpontba, tájékozódni az eseményekrõl. 137 Fél 12 és 12 óra között a marosvásárhelyi helyõrség parancsnoksága telefonbeszélgetéseket folytatott Görgényhodák és Libánfalva polgármestereivel, hogy azok beszéljék le a falusiakat arról, hogy Marosvásárhelyre jöjjenek.138 Fél egykor tisztekbõl két csoportot alakítottak és kiküldték õket néhány Görgény- és Maros-völgyi településre, hogy eltérítsék a román és magyar nemzetiségû lakosokat, a Vásárhelyre való utazástól. A jelentés szerint a Marosvásárhelyre indulók mintegy 50%-át sikerült meggyõzni a helybenmaradásról.139 A jelentés szerint egy óra közül a helyõrségparancsnok – értesülve a központban békésen tüntetõ magyar tömegrõl – a be nem avatkozás mellett döntött. 14.59 órakor a nemzetvédelmi miniszter parancsára, négy páncélozott felderítõ gépjármûvel útzárlatokat hoztak létre, a Marosvásárhelyre Szászrégen és Segesvár felõl bevezetõ országutakon: a Szászrégen felõlit fél négyig, a másikat (valószínûleg a Segesvár felõlit) négy órára hozták létre.140 Az északi (Szászrégen) kijáratnál álló útzár két páncélozott személyszállítóból, körülbelül 15–20 katonából és három tisztbõl tevõdött össze.141 Ezzel párhuzamosan emelték az alakulatok készültségi 136 Interjú Káli Király Istvánnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 8. sz. 137 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXXII-4 sz. melléklet, 1. p., A Nemzetvédelmi Minisztérium feljegyzése arról, ahogy a marosvásárhelyi helyõrség katonai alakulatai tevékenykedtek 1990. március 20-án. és XXXII-5 sz. melléklet: Feljegyzés a Marosvásárhely helyõrségi katonai egységek által foganatosított egyes intézkedésekrõl. 1 p. A Marosvásárhelyre utazó Görgény-völgyiek késõbbi nyilatkozataikban azt állították, a Marosvásárhelyrõl érkezõ „névtelen telefonálók” arra kérték õket, hogy utazzanak a városba, a veszélybe került románok megmentésére. 138 Uo. 139 Uo. 140 Uo. 1–2 p. 160 fokát, hogy késedelem nélkül közbeléphessenek, ha bármilyen rendzavarásra kerülne sor.142 Ebbe a pattanásig feszült helyzetbe tért vissza a Székelyudvarhelyrõl Kincses Elõd.143 Visszaemlékezése szerint személyesen beszélt telefonon Iliescu elnökkel és kérte, hogy utazzon Marosvásárhelyre. Az elnök azt ígérte, hogy a kedélyek lecsillapodása után eleget tesz a kérésnek. A szintén telefonon értesített belügyminiszter, Chiþac tábornok, arról biztosította Kincsest, hogy megakadályozzák a Görgény-völgyiek Marosvásárhelyre utazását.144 Fél négy körül Kincses magyar és román nyelven beszédet intézett a téren tartózkodókhoz. Beszédében az egymás iránti kölcsönös tiszteletre és a nyugalom megõrzésére hívta fel a figyelmet. „Csak ebben az esetben van jövõnk, ha megbízunk egymásban, ha nem állandóan gyanakodva nézünk egymásra, ha nem hagyjuk magunkat félrevezetni a szélsõségesek által. Minden esetre nagyon lényeges, hogy civilizáltan viselkedjünk, hogy azt a szimpátiát, amit a tegnapi önmérsékletünkkel kivívtunk, mert nagyon nehéz volt nem kimenni az utcára, ne játsszuk el. Nekünk szükségünk van a román és az európai demokrata közvélemény támogatására...”145 Ugyanakkor kemény szavakkal illette azt a „néhány felelõtlen szélsõséges agyában megszületett beteg ötletet” és a „betegagyúak”, a „beteg sejtek” elkülönítését kérte a közvéleménytõl.146 Kincses beszédében, annak kódolt üzenetében még egyszer megerõsítette a tüntetõ tömeget abban, hogy követelései jogosak. A magyar tüntetõk ezután sem mutattak hajlandóságot arra, hogy elhagyják a teret, vállalva az esetleges provokáció vagy támadás veszélyét is. Délután négy órakor megkezdõdött a marosvásárhelyi rádió magyar nyelvû adása. Király Károly Bukarestbõl szólt a Marosvásárhelyen összegyûlt tömeghez, román és magyar nyelven, arra kérte õket, hogy õrizzék meg a józanságukat, oszoljanak szét és menjenek haza, nehogy valamilyen provokáció áldozatává váljanak. Jelezte, a NEIT központi szerve összeül tanácskozni és intézkedéseket fog hozni.147 Öt óra elõtt Nicolae Juncu bejelentette, hogy a NEIT bukaresti tanácskozása öt órakor kezdõdik és megvitatják a marosvásárhelyi helyzetet is. Kincses ismét beszélt a magyar tüntetõkhöz, akik hangosan skandálva jelezték, hogy a téren kívánják megvárni az ülés végét. A szónok is érzékelte, hogy ezzel 141 László Márton közlése. 142 Utólagos értékelésük szerint intézkedéseikkel kb. 40–50%-al csökkentették a késõbbi eseményekben résztvevõk számát, így tehát szûkítették az események kiterjedtségét, és a potenciális áldozatok számát. Tény az is, hogy az útzárlatok felállítása ellenére nagy számban érkeztek a városba Maros-völgyi román tüntetõk, és a késõbb megkérdezettek egyike sem említette azt, hogy bárki is megpróbálta volna lebeszélni õket arról, hogy Marosvásárhelyre utazzanak. 143 Kincses, állítása szerint egy bírósági ügy miatt utazott Székelyudvarhelyre, ahol sikerült lebeszélnie az udvarhelyieket arról, hogy Marosvásárhelyre jöjjenek segíteni az ottani magyarokat. Judea ezredes viszont azt állította minden alapot nélkülözve, hogy Kincses azért utazott Székelyudvarhelyre, hogy embereket toborozzon, csak hogy kísérlete kudarcba fulladt. Ismerve a korabeli történéseket (plusz néhány helyszíni videofelvételt), kizártnak tartjuk, hogy Kincses az akkori hangulatban ne tudott volna embereket toborozni, ha ez szándékában állt volna. Miholcsa Gyula: Marosvásárhely fekete márciusa, dokumentumfilm, 4. rész. 144 Uo. Interjú Kincses Elõddel. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 11. sz. 145 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 10. kazetta. Fehér könyv... i.m. 87. p. 146 Uo. 147 Népújság, 1990. március 21. 161 a kocka el van vetve, ezek után bármi megtörténhet Marosvásárhely fõterén. „Kérem szépen, hogy ha ez az általános vélemény, akkor nagyon lényeges, hogy mindenki a helyén maradjon, ne oszoljon szét a tömeg. És nagyon fegyelmezett legyen, mert ha csak egyesek maradnak itt, ki leszünk téve mindenfajta támadásnak. Tehát akkor ez egy kollektív felelõsség, akkor mindenki itt kell, hogy maradjon, egymásra kell ügyeljünk. Ezt csak így lehet elképzelni. Mindenesetre, arra is kell gondolnunk, hogy esetleg védekeznünk is kell.”148 4.6. Utcai összecsapások Marosvásárhelyen Fél öt után a Maros-völgyieket szállító buszok és tehergépkocsik egy része bejutott a városba.149 A katonai jelentés szerint 16.39-kor a Szászrégen felõli kordonon a román tüntetõket szállító, autóbuszokból és tehergépjármûvekbõl álló gépkocsioszlop átjutott és behatolt a városba.150 Egyes helyi katonai vezetõk nyilatkozatai szerint a román tüntetõk áttörték a kordont, Militaru tábornok szerint pedig kikerülték a katonai záróvonalakat, csakis így juthattak be a városba. Az tény viszont, hogy a nagyobb kapacitású jármûvek (tehergépkocsik, autóbuszok) elvileg csak a kordonokon keresztül hatolhattak be a városba, amelyen át is engedték õket.151 A téren zajló szópárbajt a fél hat után kezdõdõ utcai összecsapások váltották fel. 17.38-kor a Görgény-völgyiek egy felfegyverkezett csoportja a román tüntetõk fedezékébõl elõretörve lerohanta a magyar tüntetõket, akiknek egy része a téren és az utcákon menekült, más részük pedig a megyeházára szorult vissza. A magyar tömeg azonban nem adta fel a teret. Az elsõ sokkhatásból felocsúdva, a kezük ügyébe esõ, a rendelkezésükre álló tárgyakkal (padok felfeszített lécei, építkezési anyagok, a Kultúrpalota vízágyúi, függöny- és szõnyegrögzítõ vasak stb.) felfegyverkezve ellentámadásba lendültek. A magyar válasz meglepetésszerûen érte az ellentábort. A létszámfölényben is levõ magyar tüntetõk visszaszorították a támadókat és visszafoglalták a megyei tanács épülete elõtti teret. A támadás és ellentámadás során kialakult verekedésben többen súlyosan megsérültek.152 Az erkélyen tartózkodó magyar szónokok közül néhányan, kihasználva a stratégiai elõnyt, megpróbálták irányítani az ellentámadásba lendülõ magyarokat. A támadás 148 Bernády Alapítvány videogyûjteménye, 11. kazetta. Fehér könyv...i.m. 89.p. 149 A következõ rendszámú gépjármûvek szállították a Görgény-völgyieket Marosvásárhelyre: 4-MS-3348; 3-MS-2748; 3-MS-4735; 3-MS-9394; 2-MS-3729; MS-8743; 2-MS-2840 (ez irányította az oszlopot); 2-MS-2640; 2-MS-8827 (fehér színû ARO típusú személygépkocsi). BA, 1990 MEI, 8. cs. 150 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXXII-5. sz. melléklet: Jegyzék a marosvásárhelyi helyõrség katonai egységei által foganatosított egyes intézkedésekrõl. 2 p. 151 A Görgény-völgyiek elindulásáról a helyi vezetõ szerveknek tudomása volt. 13.45 órakor a Maros Megyei RMDSZ egy átiratot a küldött a NEIT MMIT-nak, Scrieciu Ion-nak címezve, amelyben tudomására hozta, hogy 20 perccel azelõtt (tehát 13.25 körül) Déda, Görgényhodák, Libánfalva, Marosoroszfalu, Déda-Bisztra helységekbõl gépjármûoszlop indult Marosvásárhelyre, és kérte a hadsereg bevetését az utak lezárására, és az útnak indultak visszafordítását. BA, 1990 MEI, 8. cs. átirat. 152 BA, 1990 MEI, cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXXII-5. sz. melléklet: Jegyzék a marosvásárhelyi helyõrség katonai egységei által foganatosított egyes intézkedésekrõl. 2 p. 162 után néhány perccel a magyar tömeg háta mögül érkezve, egy tehergépkocsi fékezés nélkül hajtott át a fõtéren, amelyet a szászrégeni Marin Preda vezetett.153 A tehergépkocsi, amelynek rakterében román tüntetõk zsúfolódtak, az egykori görög katolikus templom lépcsõjének csapódott, közben halálosan megsebesítve egy magyar nemzetiségû személyt. Este fél hat körül a helyõrségparancsnok – a katonai jelentés szerint – a román és magyar tüntetõk közötti összecsapás elkerülése érdekében két páncélozott felderítõ jármûvet (TABC) küldött ki felderítésre – és szükség esetén – a rendõri egységek támogatására. A hadügyminisztérium jelentése szerint, ezt a két jármûvet a magyar tüntetõk feltartóztatták útvonalukon, ennek következtében azok nem teljesíthették feladatukat.154 A magyar tüntetõk, tudva azt, hogy a Görgény-völgyiek csakis a katonai útzárlaton keresztül juthattak be a városba, valójában bizalmatlanul fogadták a jármûveket, de azok így is bejutottak a központba. A videofelvételek tanúsága szerint a két jármû – kevéssel az összecsapások kezdete után – hat óra körül eljutott a központba, be is álltak, elõször a két tüntetõ tömeg közötti holt térbe, majd a román tüntetõk sorfala elé. 18.16-kor a nemzetvédelmi miniszter parancsot adott harckocsik bevetésére, a tüntetõk szétválasztására. Ezt követõen elsõ lépésként a marosvásárhelyi 2. harckocsiezred tíz T-55-100 típusú harckocsija indult el, amelyeknek negyed nyolcra sikerült elfoglalniuk állásaikat a városközpontban,155 ugyanide késõbb, tíz óra körül még hat harckocsit vezényeltek.156 A szórványos összecsapások a harckocsik jelenléte ellenére is folytatódtak. Az ellenfelek kövekkel, üvegekkel, Molotov koktélokkal dobálták egymást. A székházban maradottak folyamatosan telefonkapcsolatban állottak Bukaresttel, ahonnan a megoldás kulcsát várták. A magyar vezetõk döntõ többsége azt kérte, hogy a hadsereg minél hamarabb és minél hatékonyabban lépjen közbe, fékezze meg az erõszakot.157 Ugyanakkor magyar nemzetiségû személyek telefonon és esetenként hangszóróval felszerelt gépkocsik segítségével a környék magyarlakta falvaitól kértek erõsítést. Kilenc óra körül a város cigánynegyedeibõl kapott erõsítést a magyar tábor.158 A több 153 Preda, nyilatkozata szerint 40–50 személyt szállított és a vezetõfülkében is heten–nyolcan tartózkodtak. Állítása szerint azért utaztak Szászrégenbõl Marosvásárhelyre, mert „egyes személyek” azt közölték velük, hogy a magyarok elfoglalták a prefektúrát és a város központját. Bereczki Edit és Cornel Mihalache interjúja Marin Predaval. Az interjú a szerzõk tulajdonában van. 154 A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXXII-4. sz. melléklet: A Nemzetvédelmi Minisztérium jegyzéke arról, ahogyan a marosvásárhelyi helyõrség katonai alakulatai tevékenykedtek 1990. március 20-án. BA, 1990 MEI, 9. cs. 2. p. A magyar tüntetõk, tudva azt, hogy a Görgény-völgyiek csakis a katonai útzárlaton keresztül juthattak be a városba, valójában bizalmatlanul fogadták a jármûveket. 155 Gheorghe Popa: Permanent la datorie. Asociaþia Naþionalã a Cadrelor Militare în Rezervã ºi Retragere Filiala „Avram Iancu” Mureº, Tîrgu-Mureº, 2010, p. 103. 156 A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXXII-4. sz. melléklet. 157 Kincses Elõd visszaemlékezésében azt mondja, hogy Petre Roman miniszterelnök telefonon azt közölte, hogy elindultak a katonák Tordáról, de a magyar többségû falvakban feltartóztatják, akadályozzák õket. A helyzet pikantériája az, hogy ezen az útvonalon nincsenek magyar többségû falvak. Interjú Kincses Elõddel. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 11. sz. 158 A szemtanúk beszámolója szerint a cigányok a „ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok” jelszóval érkeztek és csatlakoztak a magyarokhoz. 163 tucatnyi felfegyverkezett roma komoly erõsítést jelentett a magyaroknak.159 A délután/este folyamán a Nyárádmentérõl (Nyárádszereda, Jobbágyfalva, Nyárádremete, Nyárádselye stb.) is érkezett erõsítés a magyarok részére. Éjszaka a hadsereg megerõsítette a város bejáratánál lévõ kordonokat, de Szováta irányából mintegy 100–150 magyar nemzetiségû így is bejutott a városba úgy, hogy autóbuszaikat az útzár elõtt mintegy 100 méterre hagyták, és gyalogosan értek az összecsapás helyszínére. Az újonnan érkezõk jelentõsen növelték a magyar tábor morálját, harci kedvét. Ennek tudható be a késõbbi sikeres, mindent eldöntõ támadás is. Az állóháború, a kövek, palackok dobálása, szórványos rohamok, az est beálltával is folytatódtak. A történtekrõl készült filmes anyagok egy érdekes jelenetet is rögzítettek. A román táborból egy bõrkabátos, cigarettázó személy átment tárgyalni a magyarokkal, akiket kölcsönös visszavonulás szükségszerûségérõl próbált meggyõzni, sikertelenül.160 Az újonnan érkezõktõl megerõsödve fél 10 és 11 óra között a magyarok ellentámadásba lendülték, áttörték a tankok mögötti román kordont. A szétvert román tüntetõk egy része a Grand Hotelbe menekült. Az üldözõik a harc hevében feldúlták a szállodát, súlyosan bántalmazva a kezük közé kerülõ román tüntetõket. Az elmúlt napokban, hetekben felgyült feszültséget, frusztrációkat gyakorlatilag ezeken, a többségükben Görgény-völgyi lakosokon vezették le. Azok a románok sem kerülték el az üldözõ magyarok dühét, akik a buszaiknál kerestek menedéket. A jármûveket a magyarok felgyújtották, az azokból menekülõket pedig bántalmazták, többüket súlyosan megsebesítve. A sebesültek egy részét a megyeházán látták el az épületet birtokba vevõ magyar tüntetõk és onnan szállították õket kórházba. A foglyul ejtett román tüntetõket kép- és hangrögzítõ eszközöket használva helyben kihallgatták, vallomásaikat rögzítették. Az utcai harcok valamikor éjfél körül csendesedtek el. A téren a magyarok õrtüzeket gyújtottak és gyõzelemként ünnepelték az este történéseit. 1990. március 20-ról 21-re virradó éjszaka katonai erõsítés érkezett a városba: két ejtõernyõs-, egy gyalogos- és egy hegyivadász zászlóalj, amelyek segítségével 21-én reggel 6 órakor egy erõsebb kordont hoztak létre a Fõtéren.161 Szintén március 20-án szórványos, halálos áldozatokkal is járó összecsapások zajlottak le néhány, Szászrégen és Marosvásárhely között levõ magyar többségû településen, ahol az átvonuló román tüntetõk több esetben megtámadták a helyi lakosokat, akik válaszként úttorlaszokat emeltek. A tanúvallomások szerint március 20-án délután öt óra körül autóbuszok és személygépkocsik hatoltak be 159 Késõbbi beszámolók szerint a cigányság az egyre elharapózódó román nacionalizmustól való félelmében csatlakozott a magyar tüntetõkhöz. Miholcsa Gyula: Marosvásárhely fekete márciusa, dokumentumfilm, 4. rész. 160 Uo. 161 A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXXII-4. sz. melléklet: Nota Ministerului Apãrãrii Naþionale despre modul cum au acþionat trupele garnizoanei Târgu Mureº in ziua de 20 martie. (A Nemzetvédelmi Minisztérium jegyzéke arról, ahogy a marosvásárhelyi helyõrség katonai alakulatai tevékenykedtek 1990. március 20-án.) BA, 1990 MEI, 9. cs. 3. p. 164 Sáromberkére. Ezeken botokkal, fejszékkel és kövekkel felfegyverkezett személyek utaztak, akik a házaikból kisereglõ falubelieket megdobálták. Miután a felfegyverkezett érkezõk feldúlták a falu pékségét és a helyi élelmiszerboltot, a helybeliek megszervezték a falu védelmét: csoportokat alakítottak, amelyek megállították és ellenõrizték a faluba belépõ gépjármûveket.162 Egy ilyen ellenõrzés során este hét óra körül, a helybeliek megállítottak két személygépkocsit. Eközben Szászrégen irányából a 3-MS-3166 rendszámú személygépkocsi nagy sebességgel áthajtott a két feltartóztatott gépjármû között, eközben három személyt elgázolt, közöttük Gémes Istvánt, majd megállás nélkül tovább robogott Marosvásárhely irányába. Nem jutott messzire: mintegy 300 méterre a gázolás helyszínétõl egy felállított barikádnak ütközött és felborult, a benne ülõk elmenekültek.163 Hasonló incidensre került sor Marosszentgyörgyön is, ahová szintén öt óra után érkezett meg az elsõ konvoj.164 A helybeliek visszaemlékezése szerint a konvojjal érkezõk verekedést provokáltak ki.165 Az eset után több, román tüntetõket szállító autóbusz is áthaladt a településen.166 A konvoj továbbhaladása után Szászrégen felõl egy nyitott rakterû tehergépkocsi közeledett, amelyben hét személy ült, fejszékkel, capinákkal (rönkhúzó szerszám) felfegyverkezve. Az összegyûlt marosszentgyörgyiek ezt a teherautót is megállították és összeverekedtek az utasaival. A környezõ településekrõl érkezõ hírek hallatán a marossárpatakiak a település szélénél, a Maroson átívelõ déli hídfõ közelében gyûltek össze, hogy szükség esetén megvédjék községüket. 167 162 BA, 1990 MEI, 10. cs. D.K. sáromberki lakos 1990. március 22-i írásbeli nyilatkozata. 163 Uo. 164 BA, 1990 MEI, 8. cs. M.A. marossszentgyörgyi lakos 1990. augusztus 9-i írásbeli nyilatkozata. 165 Uo. S.M. marossszentgyörgyi lakos 1990. augusztus 9-i írásbeli nyilatkozata. 166 Egyes szemtanúk szerint az egyik konvojt olyan személygépkocsik kísérték, amelyekben rendõrök is ültek. BA, 1990 MEI, 8. cs. N. I. marossszentgyörgyi lakos 1990. március 25-i írásbeli nyilatkozata. 167 Este fél kilenc körül a Maros partján, a fõúttól távol, közeledett Marosvásárhely felõl, egy kivilágítatlan billenõkocsi. A szokatlan helyen és módon közlekedõ tehergépkocsi felkeltette az õrségben állók gyanúját. A teherautó sofõrje látva a hídon összegyûlt tömeget, visszafordult. Amikor már kellõen biztonságosnak ítélt távolságra jutott, megállította a gépjármûvet, az azon utazó személyek pedig – a sofõrrel együtt – elhagyták azt. A vasúti pályához mentek, nagy tüzet raktak, így állították meg a Marosvásárhely irányából Szászrégen felé közlekedõ vonatot és felszálltak rá és távoztak a helyszínrõl. A sárpatakiak a gépjármûvet beszállították a helyi rendõrõrsre, átadták a hivatalos szerveknek. Kiderült, a jármû a szászrégeni 4-es számú Gépjármû állomás birtokában van. A gépkocsin köveket, téglákat, benzines palackokat és egy gázolaj tárolására alkalmas hordót találtak. A jármûvet, amely feltehetõen Marosvásárhelyrõl Görgény-völgyieket hozott, de a sárpatakiak miatt már nem mert továbbhaladni, két nap múlva a hadsereg elszállította. BA, MEI, 8. cs. F. M. sárpataki lakos keltezetlen írásbeli nyilatkozata. 1. p. 165 MÁRCIUS 20. Március 20. Marosvásárhely fõterén. Vajda György és Bálint Zsigmond felvételei. 166 167 5. A VÉRES MÁRCIUS UTÁN 5.1. A város pacifikálása Március 21-én, a reggeli órákban a tankok gyûrûjébe zárt megyeháza elõtti téren (Forradalom tere) az elõzõ esti és éjszakai események után ott maradt – a Nyárádmentérõl érkezett személyekkel és néhány marosvásárhelyi román lakossal kiegészülve – magyarok tartózkodtak. A harckocsikon kívüli részen pedig román tüntetõcsoport gyülekezett. Még az elõzõ napon, azaz 1990. március 20-án a NEIT országos vezetõsége vizsgálóbizottságot hozott létre a marosvásárhelyi események felderítésére és vizsgálatára. A bizottság tagjai: Ion Mânzatu (a NEIT alelnöke), Gelu Voican Voiculescu (miniszterelnök-helyettes), Nicolae S. Dumitru, Nicolae Radu, Verestóy Attila (a NEIT Végrehajtó Bürójának tagjai), Mihai ªora (tanügyminiszter), Mihai Eftimescu (Nemzetvédelmi Minisztérium, a vezérkari fõnök elsõ helyettese), Corneliu Diamandescu (belügyminiszter-helyettes), Nicolae Cochinescu (az Országos Ügyészség egyik igazgatója).1 A bizottság tagjai 21-én a hajnali órákban érkeztek meg Marosvásárhelyre egy katonai géppel. Gelu Voican Voiculescu, a bizottság elnöke úgy emlékszik, hogy a testületnek „kettõs küldetése volt, megállapítani a történteket és errõl jelentést tenni a NEIT-nek, ugyanakkor pacifikálni a helyzetet, lényegében megszüntetni a konfliktushelyzetet. És ez egyáltalán nem tûnt könnyûnek, hisz mindkét részrõl követtek el szélsõséges cselekedeteket.”2 A küldöttség tagjai elsõként a katonai vezetõséggel vették fel a kapcsolatot, akik teljes tájékozatlansággal, határozatlansággal fogadták a bukarestieket. A hadseregtõl származtak azok az elsõ információk is, miszerint szervezett magyar terrorista cselekményekrõl van szó és, hogy ezeket a szélsõséges magyar csoportokat Magyarországról irányítják. „Azt állították a hadseregnél, hogy a dombon, a protestáns templomra antennát szereltek, adóvevõ állomást mûködtetnek ott, és ezzel bujtogatják a lakosságot. Egy csapattal, ott volt Verestóy is, elmentünk, megnézni. Nem találták a kulcsot, aztán megtalálták és bejutottunk. Minden alaposan átvizsgáltunk tetõtõl talpig, de semmiféle antennát nem találtunk.”3 A helyzet lecsöndesítése érdekében vegyes, katonai és lakossági járõröket indítottak útnak, amelyek bejárták a lakónegyedeket is. A város körüli katonai zár pedig ellenõrzés alatt tartotta a kétirányú személyforgalmat. 1 2 3 168 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, I. sz. melléklet – A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Végrehajtó Bürójának 5. számú határozata. Interjú Gelu Voican Voiculescuval. Az interjú hanganyaga és gépelt változata a kolozsvári Román Nemzeti Kisebbségkutató Intézet dokumentumtárában található. Uo. A vártemplomról van szó. A helyzet mindezek ellenére egyáltalán nem enyhült. A megyeházára sorra megérkeztek a hivatalnokok, a tüntetõ csoportok pedig nem voltak hajlandók elhagyni a teret. 10 óra után a Bukarestbõl visszatérõ Judea ezredes szólni akart a tömeghez, de a téren levõ magyarok kifütyülték, nem engedték szóhoz jutni. A NEIT MMIT a jelenlevõ képviselõkkel összeült egy rövid tanácskozásra. A résztvevõk már értesültek a bukaresti küldöttség érkezésérõl és küldetésérõl. A rövid, sokszor indulatos felszólalásokban mindenki egyetértett abban, hogy helyre kell állítani a nyugalmat a városban. Sajátos hozadéka volt az ülésnek, hogy a résztvevõk többsége, a román nemzetiségûek is, a román tüntetõk megszervezését a VR számlájára írták. Maga az egyik alelnök, Gâlea Valer is a VR által szervezett tüntetésrõl beszélt.4 Döntés született arról, hogy elsõ lépésként haza kell küldeni a tüntetõket. Ennek lehetõségét abban látták, ha mind az RMDSZ, mind a VR közleményben hívja fel az embereit a tüntetések befejezésére.5 11 óra után a NEIT Maros Megyei Végrehajtó Bürója, a Kincses Elõd által felolvasott közleményében arra kérte a tüntetõket, az RMDSZ-t és a VR-t, hogy 15 órai kezdettel függesszenek fel mindennemû utcai megmozdulást és a város ellátásában kulcsszerepet játszó üzemekben, a vállalatoknál pedig induljon el a termelés. A központ kiürítése szempontjából ez a felhívás hatástalan maradt, az emberek nem akarták elhagyni minapi gyõzelmük/vereségük színterét. Nem sokkal késõbb NEIT Maros Megyei vezetõszerve újra összeült tanácskozni, ezúttal a bukaresti küldöttek társaságában.6 Gelu Voican Voiculescu ismertette a bizottság megbizatását, a konfliktus azonnali megszüntetésének szándékát. A szintén feszült hangulatú tanácskozáson, amelyen a VR képviselõi – a források szerint a magyar tömegtõl való félelmükben – elrejtõztek, nem is vettek részt. Az ülésen jelen levõ Dorin Turdeanu tanácsos elsõként azt javasolta, hogy újjá kellene szervezni a megyei és városi vezetõ szerveket. Õ volt az, aki elsõként nyíltan úgy vélekedett, hogy Judea több taktikai hibát is elkövetetett. Ioan Judea lemondását a városi tanács is kérvényezte.7 Szabó György Pál az RMDSZ nevében újból kijelentette a bukarestiek füle hallatára is, hogy az általa képviselt szervezet nem kívánja elcsatolni Erdélyt, a magyarok itt, Romániában és Marosvásárhelyen szeretnének élni és dolgozni, a média ne tájékoztassa félre a románságot. Borbély Lászlóval egyetemben hangsúlyozta, hogy a Sütõ Andrással történtek miatt Ioan Judeát tartja felelõsnek, ugyanis a városvezetõ korábban szavatolta az író testi épségét és azt is bûnéül róják föl, hogy a tüntetõ magyarokat 20-án délután támadás érte. A magyar fél továbbá azt sérelmezte, hogy túl sok az egyenruha a tanácsban és ez nem teremtheti meg az óhajtott egyensúlyt. Továbbá garanciákat kívánt arra vonatkozóan, hogy a kétnyelvûséget tiszteletben fogják tartani. Voican közölte a jelenlevõkkel, hogy a bukaresti bizottság ki fogja vizsgálja a történteket és ugyanakkor alakítanak egy másik helyi vegyesbizottságot, amely a 4 5 6 7 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 227. A NEIT MMIT 1990. március 21-i ülése. Uo. f. 226–233. Uo. f. 234–239. Uo. 169 két közösség vitás kérdéseit hivatott rendezni. Az ülésen röviden Ioan Judea is szóhoz jutott és próbálta tisztázni az ellene felhozott vádakat. Azt nyilatkozta, hogy nem tudott a kétnyelvûségre vonatkozó határozatról és, hogy 19-én személyesen hívta telefonon a rendõrparancsnokot. Gambra ezredes szerint viszont nem állt rendelkezésre elegendõ rendõri erõ ahhoz, hogy mindent megoldjanak. A katonaság csak este nyolckor érkezett a helyszínre.8 A tanácskozást a tüntetések miatt félbe kellett szakítani és szólni kellett a tüntetõkhöz. 13 óra után egy katonatiszt, majd az RMDSZ nevében Szabó György Pál kérésére, hosszas vonakodás után, a téren tartózkodó magyar tömeg kivonult a tankok gyûrûjébõl, feladva ezzel a megyeháza elõtti területet. Az RMDSZ vezetõsége arra kérte az utcán levõ magyar tömeget, hogy visszavonulásukkal, a tüntetések befejezésével engedjék a tárgyalóasztalnál megoldani a felmerült problémákat. A tér központi részének kiürítésével, az erõs katonai kordon jelenlétével sikerült megakadályozni az újabb összecsapásokat, amelyekre a felgyûlt düh, harag, bosszúvágy, a készenléti állapot (sokaknál még mindig ütõ-vágó eszközök voltak) miatt még mindig reális esély volt. Mindezek ellenére a lakónegyedekben, mellékutcákban még így is elõfordult kölcsönös verbális és esetenként fizikai inzultus. Néhány forrás arra is utal, hogy a várost lezáró és járõrözõ katonaság is hajtott végre bizonyos, a magyarokat megfélemlítõ akciókat.9 Feszült volt a helyzet Erdély szerte, különösen a környezõ településeken. Több, esetenként egymásnak ellentmondó beszámoló létezik arról, hogy a környékbeli román és magyar településeken általános készültség volt. A Marosvásárhelyhez közel fekvõ településeken kölcsönösen attól rettegtek a lakók, hogy a másik etnikum megtámadja õket. Másutt (a Székelyföldön, az erdélyi román többségû megyékben, esetenként óromániai területeken is) pedig arra készültek, hogy Marosvásárhelyre utazzanak. A magyar külügy értesülései szerint a Zsil völgyébõl érkezett, mintegy ezer bányászt nem engedték kiszállni a vonatokból.10 Egy esetleges bányászakció lehetõségét Ion Scrieciu és Király Károly is megemlítette.11 A NEIT Végrehajtó Bürója március 20-án és 21-én is foglalkozott a marosvásárhelyi eseményekkel. Virgil Andrei Vata és Nicoale S. Dumitru azon az állásponton voltak, hogy a VR túlreagálta a magyarok törekvéseit, nem áll fenn Erdély elszakadásának veszélye. Király Károly ismételten kijelentette, hogy nem cél Erdély elszakítása. A honvédelmi miniszter azt közölte, hogy a katonáknál nem volt lõszer. Ion Mânzatu szerint külföldi provokáció is történt.12 A NEIT március 21-én nyilatkozatban ítélte el a vandalizmust és nyugalomra intette az embereket de a tüntetõk kéréseire ezúttal sem fogalmazott meg konkrét válaszokat. 8 9 10 11 12 170 Uo. f. 239 Marosszentgyörgy határában például embereket félemlítettek meg. Miholcsa Gyula: Marosvásárhely fekete márciusa, dokumentumfilm. 5. rész. Továbbá lásd a bírósági eljárásokról szóló fejezetet. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 65. dob. 001495/3. Interjú Ion Scrieciuval. Az interjút Cornel Mihalache és Bereczki Edit készítették. Az interjú a szerzõk tulajdonában van. Király: Nyílt kártyákkal... i.m. 194. p. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 65. dob. 001495/10. A déli órákban Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is többezres tiltakozó tüntetés zajlott. Néhány településen folytatódott az általános sztrájk. A VR kolozsvári szervezete elítélte a marosvásárhelyi eseményeket, nyugalomra intette az embereket, ugyanakkor kijelentette, hogy nem fogadja el a NEIT hivatalos közleményét, az eseményeket kimondottan szélsõséges magyar elemek provokálták ki.13 Március 21-én az RMDSZ és a VR Kolozs megyei szervezetei közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben nyugalomra intették a megye lakosságát, elítélték a marosvásárhelyi vandalizmust és huliganizmust. Kérték az értelmi szerzõk és a felbujtók bíróság elé állítását. A kényes problémák megoldására a párbeszédet javasolták.14 A következõ nap, március 22. sem hozott enyhülést. A marosvásárhelyi események körüli politikai, közéleti hisztéria tovább gyûrûzött. Ugyanaznap a bukaresti magyar követség elõtt négy békés tüntetés zajlott le. A magyar nagykövet tárgyalt az egyetemi tüntetõkkel. A nagykövet úgy értékelte, hogy a tüntetõk manipulált, félinformációkkal rendelkeznek, pl. Szûrös Mátyás nyilatkozatának15 csak a felét ismerték. A diplomata a tévének is nyilatkozott, de az interjút nem tûzték mûsorra.16 Kolozsváron a román egyetemi ifjúság tüntetett a vásárhelyi románok mellett. Jelszavaik: „Murim luptãm, Ardealul nu cedãm” (Meghalunk, harcolunk, Erdélyt nem adjuk), „Avram Iancu nu uita, studenþimea va lupta” (Avram Iancu ne feledd, az diákság harcra kész), „Noi nu suntem în gazdã, asta-i þara noastrã” (Nem vagyunk albérlõk, ez a mi országunk), „Nu vã fie fricã, Ardealul nu picã.” (Ne féljetek, Erdély nem bukik el).17 Az Adevãrulban a magyarok követeléseit elítélõ publicisztikák jelentek meg és Magyarországot okolták a kialakult helyzet miatt. A román kormány hosszú nyilatkozatban tette közzé álláspontját és Magyarországot hibáztatta a Marosvásárhelyen kialakult helyzet miatt.18 A nyilatkozat szerint március 15-e megünneplésére a magyar állampolgárok tömegesen lépték át a határt, provokatív módon magyar állami jelvényeket helyeztek el, kicserélték a román helységneveket, cégtáblákat és intézménytáblákat, – azaz olyan akciókat hajtottak végre, amelyek nyilvánvalóan túllépték a méltó megemlékezés határait és a nyílt támadás formáit öltötték a román nép nemzeti érzelmei ellen. A határátkelõ állomások kimutatása szerint 1990 márciusában valóban több magyar állampolgár lépett be Románia területére, mint ahány 20-a elõtt elhagyta az 13 Adevãrul în libertate, 1990. március 21. 14 Uo. március 23. 77. sz. 15 Szûrös Mátyás március 19-én, a sajtóban megjelent nyilatkozatában kifejtette, hogy véleménye szerint addig nem lehet új lapot nyitni a román–magyar kapcsolatokban, amíg Románia nem szavatolja törvényesen az egyéni és kollektív jogokat. Elmondta, hogy a határokon túli magyarokat a nemzet részének tekinti és üzent, hogy a romániai magyarság éljen jogaival, szervezze meg önmagát, vegye kezébe sorsának alakulását. Kifejtette azt is, hogy mindezt kívülrõl lehet segíteni, de ott, helyben kell megszervezni. A magyaroknak joguk van ott élni, dolgozni, nem csak kérhetik, hanem követelhetik is ezt. Az elmúlt hetekben megjelent román jelszavakra (Erdély õsi román föld) azt hangsúlyozta, hogy Erdély legalább annyira õsi magyar föld, mint amennyire román. Magyar Nemzet, 1990. március 19. 16 MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 62. dob. 001498/1. 17 Adevãrul în libertate, 1990. március 23. 18 Népújság, 1990. március 22. 171 országot. Március 15-én a petei határátkelõn 4600 magyar állampolgár lépett be Románia területére és 4425 távozott. A többi határátkelõ helyen a következõképpen alakult a be- és kilépõk száma: Bors: 2428–1173, Biharkeresztes: 997–614, Nagylak: 2155–1798, Kürtös 951–532.19 „Szatmáron csaknem 4000 magyar állampolgár volt jelen, amikor a magyar lobogót a püspöki székesegyházra kitûzték, valamint a Nicolae Bãlcescu szobrának meggyalázásánál. […] Marosvásárhelyen a koszorúzási ünnepséget a felbujtók – magyar állampolgárok – arra használták, hogy különbözõ épületekre a magyar nemzeti lobogót és románellenes jelszavakat tûzzenek ki”.20 „A következõ napokban Marosvásárhelyen a feszültség és az erõszakos cselekedetek fokozódtak a Románia ellen irányuló nacionalista-soviniszta és revizionista izgatás nyomán.”21 A kormánynyilatkozat szerint ezt a feszültséget Magyarországról nyíltan szították, amikor Szûrös Mátyás köztársasági elnök március 18-án felhívást intézett a romániai magyarokhoz, hogy szervezkedjenek, azon elv szerint, hogy „Erdély õsrégi magyar föld.” A román kormány álláspontja szerint a magyar hatóságok Romániában nagyarányú propaganda-akciókat folytattak, amelyek szélsõséges megnyilvánulások táptalajául szolgáltak és fokozták a feszültséget. Ezt követõen „március 19-én este erõszakos összecsapások történtek, s ezek során fizikai bántalmazás ért románokat és magyarokat” és ugyanez történt március 20-án is.22 A közleményben a magyar hatóságokat a hírek manipulálásával vádolták, azzal hogy szándékosan felkorbácsolják a kedélyeket, akadályokat állítanak a román–magyar jószomszédság útjába, és megszegik az ENSZ alapokmány elõírásait. A román kormány felszólította a magyar kormányt, hogy intse nyugalomra és józan észre saját állampolgárait, és tartózkodjon a Románia belügyeibe való beavatkozástól. A román kormány szándéknyilatkozata a szokott politikai sémával zárult: kifejezi azon szándékát, hogy tovább munkálkodik a baráti és jószomszédi viszony meghonosításáért.23 5.2. Tárgyalóasztalnál A központi küldöttség javaslatára a Marosvásárhelyen kialakult helyzetet egy, az RMDSZ és a VR képviselõinek részvételével megtartott tárgyalássorozat lett volna hivatott megoldani. A két szervezet 10–10 tagból álló küldöttsége március 22-én 12 órakor ült tárgyalóasztalhoz a kormányküldöttség közvetítésével.24 A 19 20 21 22 23 24 172 A NEIT vizsgálóbizottság zárójelentése. Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány dokumentum tára, 9. dosszié 10. melléklet. A hivatalos jelentések viszont nem számoltak azzal a ténnyel, hogy a rendszerváltás után nagyon sok, a nyolcvanas években Magyarországra szökött vagy költözött személy látogatott Erdélybe, illetve sok magyar állampolgár látogatta meg romániai rokonait. Ezen kívül természetesen, több újságíró, tudósító is érkezett az országba és nem zárhatjuk ki a titkosszolgálatok jelenlétét sem. Népújság, 1990. március 22. Uo. Uo. Uo. ACJM, Inv. 36/1990. f. 246–259. A NEIT MMIT és a Kormánybizottság 1990. március 22-i ülése. Az ülésrõl kitiltották a média képviselõit. tervezett és végül megtartott tanácskozás több kényes kérdést vetett fel már az elején. A legfontosabb mindezek közül az volt, hogy az RMDSZ-t képviselõk elismerik-e tárgyalópartnerként a VR-t. A magyar tárgyalófél igyekezett megakadályozni, hogy a VR a románság hivatalos képviselõjévé léptesse elõ magát, de a helyzet nyomása alatt végül elfogadták a partnerséget. Ebben szerepet játszott az is, hogy a magyarok képviselõi szerették volna elkerülni még a látszatát is annak, hogy a magyar közösség nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni. A két szervezet gyakorlatilag a két etnikai közösség képviselõjeként ült asztalhoz, nem pedig politikai szervezetként. A VR ezzel hivatalos és elismert, sõt a NEIT képviselõinek háttérbe szorulásával, egyedüli román tárgyalópartnerré lépett elõ. Ezzel, annak ellenére, hogy a VR folyamatosan azt hangoztatta, hogy nem õ szervezte a tüntetéseket, implicit módon elismerte, hogy õ testesíti meg a románok viszonylatában (ahogyan a magyar közösség esetében az RMDSZ) mindazokat a követeléseket, amelyekért a román lakosság az utcára vonult és vállalta az erõszakos konfrontációt. Mindkét fél saját problémakatalógussal érkezett a tanácskozásra. A VR küldöttsége már az elején Kincses Elõd jelenlétét kifogásolta, a magyar fél pedig a Vasile Þâra õrnagyét. A vitát a kormányküldöttség tagjai moderálták, különösen fontos szerepet kapott ebben N.S. Dumitru és Gelu Voican Voiculescu.25 Az elsõ egyeztetésen többek között részt vettek: Olaru Petru Silviu, Frandeº26, Sãlãgean Ioan, Ioan Sabãu, Pascu Ion, Roºca27, Kincses Elõd, Jakabffy Attila, Weszely Tibor, Szabó György Pál, Borbély László, Jung János, Béres András. A következõ tárgyaláson már részt vett Markó Béla és Káli Király István, valamint a Kincses Elõd helyét átvevõ Frunda György is. Az elsõ pont, amiben megegyeztek az volt, hogy a városban a helyzetet csillapítani, pacifikálni kell. Kincses Elõd javaslatára elfogadták, hogy csak az összeült tárgyalóbizottság által láttamozott és elfogadott hírek jelenhetnek meg a médiában. A román tárgyalófél negatív példaként említette a Román Televízió március 21-i magyar nyelvû mûsorát, amelyben szerintük a magyar szerkesztõség nem tartotta be ezt a szabályt.28 A politikai tüntetések felfüggesztése is fontos pontja a volt a tárgyalásoknak. A VR részérõl többen is kérték a szükségállapot bevezetését és a fontosabb üzemek militarizálását. A szervezet kevésbé koncentrált a kialakult helyzet ok-okozati tényezõinek kiiktatására, inkább élt volna az erõdemonstráció, a helyi katonai hatalomátvétel lehetõségével. Ugyancsak a szükségállapot bevezetése mellett foglaltak állást, egy késõbbi tárgyaláson a román ifjúsági szervezetek képviselõi is, akik azzal érveltek, hogy csak ilyen módon lehet megfékezni az utcai erõszakot.29 A szükségállapot bevezetését a magyar fél és a központ küldöttei sem támogatták, hisz ez minden szempontból új helyzetet teremtett volna. 25 N.S. Dumitru pl. a labdarúgásból kölcsönzött „henc” (kezezés) felkiáltással jelezte, ha valamelyik fél túllépte a kereteket. Az elsõ sárgalapot Radu Ceontea kapta. Uo. 26 Valószínûleg a Cuvântul liberben is cikkezõ Ioan Frandeº. 27 Azonosítatlan név. 28 Uo. f. 248. 29 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 12–13. kazetta. 173 A nézõpontok nagyon nehezen közeledtek egymáshoz. Felmerült egy közös nyilatkozat kiadásának ötlete is, de a VR képviselõi semmiképpen sem akartak a kormányközlemény szellemisége „ellen” nyilatkozni.30 A kölcsönös rémhírkeltés és a félretájékoztatás megszüntetésérõl is közös döntés született. A magyar fél azt is felvetette, hogy a vizsgálóbizottságnak legyen egy külföldi tagja. Ezt a román tárgyalók elvetették. Az egyik legvitatottabb kérdés az oktatás ügye volt. A magyar fél ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar kisebbség számára törvények biztosítsák az anyanyelvi oktatáshoz való jogot és csupán a megszervezés módszerei képezzék alku tárgyát. Felmerült a kétnyelvû feliratok kérdése is. A VR képviselõi csak vonakodva, és azt is csak az egyeztetések legelején fogadták el, hogy az erdélyi magyarságnak, azokon a településeken, ahol többségben vannak, elviekben joga van kiírni magyar nyelven is az illetõ település nevét, de a vita végére a határozott elutasítás mellett foglaltak állást.31 A VR a készülõ közös nyilatkozatban megpróbálta kimondatni az RMDSZ-szel, hogy az nem tartja fasisztának a román szervezetet.32 A nyilatkozat elsõ vázlatát telefonon közölték Bukaresttel, késõbb ezzel sem értettek egyet a VR képviselõi. A hatodik pontot kifogásolták.33 A közös nyilatkozatot másnap tették közzé a sajtóban. Eszerint 1990. március 22-én 18 órakor befejezõdött az RMDSZ és a VR képviselõibõl álló vegyes bizottság ülése, ahol a következõkben állapodtak meg: 1. A közvélemény valósághû, kiegyensúlyozott tájékoztatása; a marosvásárhelyi és a megyei események, a nemzeti kisebbségek szándékainak hiteles bemutatása. 2. Az RMDSZ képviselõi biztosították lojalitásukat Románia területi integritása mellett, és hogy az RMDSZ nem szándékszik és sosem szándékozott kiszakítani Erdélyt az ország egészébõl. A Vatra Româneascã Szövetség tudomásul vette az RMDSZ ezen álláspontját, és tájékoztatni fogja a román közvéleményt. 3. Kérik a politikai jellegû sztrájkok és az utcai tüntetések beszüntetését Maros megye egész területén. 4. Két vegyes munkabizottság alakult: a). a tömegtájékoztatási eszközök helyes tájékoztatására és ellenõrzésére b). az események kivizsgálására 5. Elvi egyezség született arról, hogy szavatolni kell az anyanyelvi oktatáshoz való jogot. (Ezt a kérdést a majd megválasztott parlament hivatott rendezni) 6. A törvényes elõírásoknak megfelelõen meg fogják oldani a kétnyelvû feliratok kérdését. 7. Felhívást intéztek a lakossághoz és az állami szervekhez a rend és a nyugalom visszaállítása és megõrzése érdekében. 8. A VR és az RMDSZ vállalták, hogy tartózkodnak a normalitást meghaladó polémiától és a megalapozatlan sértõ kifejezések használatától.34 30 31 32 33 34 174 ACJM, Inv. 36/1990. f. 252. Az RMDSZ a VR és a kormányküldöttség 1990. március 22-i tárgyalása. Arról a kormányközleményrõl van szó, amely a magyarok túlzó követeléseit és Magyarország beavatkozását tette felelõssé a marosvásárhelyi erõszakos eseményekért. Uo. f. 256. Uo. f. 257. A kétnyelvû feliratozás kérdése. Népújság, 1990. március 23. A megyében, a városban, a környezõ településeken számtalan ellenõrizetlen információ, hamis híresztelés keringett, amelyek befolyásolták a tárgyalásokat is. Halottakról, feldúlt, felgyújtott házakról beszéltek. A lélektanilag a legnagyobb nyomást az jelentette, hogy az utcai tüntetéseket betiltó rendelet ellenére a város központjában folyamatosan román tömegek hangoskodtak zajos erõdemonstrációval igyekeztek kifejezni óhajaikat. A naponta megismétlõdõ utcai megmozdulások különösen verbálisan bizonyultak agresszívnak. A karhatalmi szervek semmiféle ellenlépést nem tettek. A román tüntetõk Jakabffy Attila, Kincses Elõd, Tõkés András lemondását, az üzemekbõl „elkergetett” románok visszahelyezését, a kétnyelvû feliratok betiltását követelték.35 Ugyanakkor súlyos, kimondottan magyarellenes jelszavak is elhangzottak: „Magyarok takarodjatok Romániából”, „A román nyelv az egyetlen hivatalos nyelv”, „Erdély a miénk”, „Nem akarjuk õket többé”, „Egyetlen magyar nevet se a román földön”, „Magyarok nélkül.”36 A tüntetõkhöz gyakran szóltak hangosbemondón olyan személyek is, akik egyébként a VR nevében tárgyaltak az RMDSZ küldöttséggel. A tüntetések egyik célja valószínûleg a tárgyaló felekre történõ nyomásgyakorlás volt. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a 20-i sikeres magyar válaszcsapás után presztízsértékkel bírt, hogy ki uralja nyilvánosan a teret. A többnapos harsány tüntetések azt érzékeltették a város lakosságával, hogy az elõzõ napi események ellenére a román fél uralja a várost, a központi tereket. A tüntetéseken elhangzott jelszavak többsége pedig arra utalt, hogy a demonstrálók számára nem a magyar közösség kéréseinek technikai megoldása a tét, hanem azok minél teljesebb elfojtása. 22-én a bukaresti küldöttség vezetõje, Gelu Voican Voiculescu is szólt a tüntetõkhöz, érzékeltetve, hogy egyes jelszavak, követelések arányt tévesztettek, a magyarokkal szembeni ellenérzések túlzottak.37 A marosvásárhelyi események után nem maradhatott el a megyei szervek szembenézése sem a történtekkel. Nyilvánvaló volt, hogy a NEIT megyei szervei képtelenek voltak kezelni a kialakult helyzetet. A NEIT Maros Megyei Tanácsa 23-án ült össze tanácskozni Gelu Voican Voiculescu elnökletével. Az ülés megfogalmazott célja a tanács tevékenységének értékelése–elemzése volt, és ennek függvényében az eddigi struktúrák újjászervezése. Voican már indulásból, az etnikai arányok betartásával személyi változtatásokat javasolt. A helyi tagok többsége úgy vélte, hogy jogos lépés feloszlatni és újraválasztani a megyei tanács Végrehajtó Bizottságát. Scrieciu felszólalásában vállalta a tanács nevében a felelõsséget. A viták, természetesen nem kerülték el az eddig történtek alapján a kölcsönös vádaskodásokat, indulatokat sem. Boilã, a Frãþia Româneascã képviselõje nem hagyta ki az alkalmat, hogy szót emeljen Király, Kincses és Jakabffy ellen.38 Kincses Elõd jónak 35 36 37 38 ACJM, Inv. 36/1990. f. 253. Az RMDSZ a VR és a kormányküldöttség 1990. március 22-i tárgyalása. Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye, 13. kazetta. Uo. ACJM, Inv. 36/1990. f. 279. A NEIT MMIT 1990. március 23-i ülése. 175 látta tisztázni az õ álláspontját, miszerint 19-én, hétfõn nem menekült el Marosvásárhelyrõl, a városban maradt három óráig, amíg az aznapi hivatalos programja tartott. Udvarhelyre azért utazott, mert másnap tárgyalása volt. Azt is elmondta, hogy 20-án délután négy órakor telefonon beszélt Chiþac tábornokkal és Gambra ezredessel és megoldást kért, de segítség nem érkezett.39 A helyõrség parancsnoka, Cojocaru tábornok azzal érvelt, hogy a hadsereg akkor lépett közbe, amikor erre parancsot kapott, és hogy a hadsereg hierarchikusan a központi vezetésétõl függ, onnan kapja a parancsokat és nem a helyi adminisztratív–politikai vezetéstõl.40 Pleºa Octavian, a Parasztpárt részérõl azt állította, hogy személyesen mondta el Iliescunak, hogy mi történik a városban, de a központ semmilyen lépést sem tett. A lassan parttalanná váló vitában az Ifjúsági Szervezet egyik képviselõje, egy Botoº nevû fiatalember hozott új színt. Õ fogalmazta meg nyíltan, hogy bizonyos személyeket le kell váltani, ez az utca kívánsága. „Amíg önök gyûléseztek, határozatokat, döntéseket hoztak, mi kimentünk az utcára és megkérdeztük az embereket, mit akarnak. Az elégedetlenség az utcán mindkét részrõl eléggé zavaros. Senki sem tudja pontosan, mit akar. Annyit megjegyeztünk, hogy vannak izgató, nem kedvelt, nem kívánt személyiségek a vezetõségben, a következõek lennének: Þâra, Scrieciu, Pleºa, Pop Dumitru, Judea a románoknál, Jakabffy, Kincses, Király, Tõkés, Kerek a magyaroknál. Konkrétan meg kell vizsgálni, mi legyen ezekkel a személyekkel, hogy a tömeg az utcán ne izgassa tovább miattuk magát.”41 Ezek után a jelenlevõk elfogadták a Végrehajtó Büró önfeloszlató döntését. Gelu Voican Voiculescu javaslatára egy sajátos módszerrel választották újjá a megyei vezetést. A románok javasoltak öt magyar nemzetiségû személyt a büróba, míg a magyarok öt román nemzetiségût. A román félnek jutott volna a megyei elnöki tisztség, továbbá egy alelnöki pozíció és a megyei jegyzõi tisztség. A magyarok két alelnöki helyet kaptak. Magyar részrõl Tõkés András olvasta fel az általuk javasolt román személyek nevét: Gâlea Valer elnök, Rusu Aurel alelnök, Pãtraºcu Gheorghe titkár, Grozav Mihai, Grigore Ploeºteanu, Juncu Nicolae, Mihai Sin, Pop Dumitru, Gheorghe ªincan tagok. Ezt a javaslatot Tuºnea próbálta megvétózni azzal az indokkal, hogy a Frãþia szervezet nincs képviselve. A románok magyar részrõl a következõ személyeket jelölték: Kolozsvári Zoltán, Virág György alelnökök, Szabó László, Körmöczky Zoltán, Fülöp Dénes, Ábrám Noémi, Dósa Jenõ tagok. A javaslatokat elfogadták annyi különbséggel, hogy a lemondott Juncu helyére Bocoº Ioant választották be. A hivatalosan elfogadott döntés néhány román nemzetiségû képviselõ ellenzésével találkozott, többen, köztük a parasztpártot képviselõ Pleºa, tüntetõen hagyták el a termet.42 Ugyanezzel a módszerrel újraválasztották a NEIT Marosvásárhely Municípiumi Tanácsát is: Gálfalvi György, Király István, Borbély László, Sükösd Levente, 39 40 41 42 176 Uo. Uo. Uo. Uo. f. f. f. f. 284. 287. 289. 293–296. Tîrnãveanu Emil, Uifãlean Sorin, Gican Adina, Domide Roman büró tagok. Gheorghe Cornel elnök, Borbély László, Tîrnãveanu Emil, Uifãlean Sorin alelnökök, Gican Adina titkár.43 Az RMDSZ és a VR küldöttsége közötti tárgyalások a következõ napokban is folytatódtak. Az RMDSZ-nek az volt az elsõdleges célja, hogy bizonyos nemzetiségi jogok (kétnyelvû feliratok, anyanyelvhasználat, önálló oktatás) érvényességét elfogadtassák és közlemény formájában nyíltan is kimondassák a mindezt eddig vehemensen akadályozó szervezettel. A nézõpontok rendkívül nehezen közeledtek, hisz amint azt az utcán tüntetõ VR szimpatizánsok is kifejezték, a vita elsõsorban már nem a nemzetiségi jogok alkalmazásának módszereirõl, technikai kivitelezésérõl folyt, hanem azok minél teljesebb visszafojtásáról, a minimum mértékérõl. A készülõdõ közös közlemény pontjaiban történt egyeztetés hosszas és nehézkes folyamatnak bizonyult. Minden egyes szónak, betûnek, írásjelnek komoly szerepe volt. A VR tárgyalóival többször is megtörtént, hogy egy adott kompromisszumos helyzet elfogadása után késõbb visszakoztak. A tárgyalások ilyen vonatkozású nehézségeit maga a küldöttség vezetõje, Gelu Voican Voiculescu is kiemelte: „Az igazság kedvéért el kell mondanom, be kell ismernem, a magyar fél fegyelmezettebbnek bizonyult olyan értelemben is, hogy azt mondtuk, haza kell menni és õk haza is mentek, a román fél pedig visszatért tüntetni… A VR forrófejû, szélsõségesebb vezetõi már az elején árulónak tartottak… Mindkét féllel tárgyaltam külön-külön is. Mondtam nekik, uraim, önök több nehézséget okoznak nekem, mint a magyarok. Mit szeretnének, hogy én a kormány küldöttjeként még jobban nyomjam el a magyarokat?”44 A tárgyalás során tapasztalt nehézségeket más egykori résztvevõk is hangsúlyozták. „… idõnként úgy tûnt, hogy meg tudunk egyezni. A mi célunk az volt, hogy kétnyelvû feliratok, iskolák kérdésében megegyezésre jussunk. Volt úgy, hogy estére eljutottunk a megegyezésig. Papírra is vetettük. És másnap visszajöttek a Vatra Româneascã vezetõi, Radu Ceontea meg a kollégái, és mindent visszavontak. Ennek nyomán alakult ki bennem az a határozott érzés, hogy tulajdonképpen nem velük tárgyalunk, hanem másokkal, akiket nem látunk…”45 A közös nyilatkozat elfogadásáig hosszúnak bizonyult az út és a tárgyalások a folyamatos huzavona, a nézõpontok közelítése okozta nehézségek miatt fokozatosan veszítettek a kezdeti lendületükbõl. Az RMDSZ és VR április 5-én adott ki újabb közös nyilatkozatot, amely újból elítélte az agressziót és a nézõpontok közelítésének fontosságát hangsúlyozta. Külön pontként szerepelt az is, hogy a román lakosságot biztosítani kell arról, hogy érdekeiket semmiképpen sem csorbítják a kisebbségi jogkövetelések. A magyar lakosságot pedig arról kell meggyõzni, hogy mind a jelenlegi, mind pedig a választások után felállt új vezetés garantálni fogja kisebbségi jogokat a nemzetközi egyezményeknek megfelelõen.46 43 Népújság, 1990. március 24. A NEIT MMIT ülése. 44 Interjú Gelu Voican Voiculescuval. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 12. sz. 45 Interjú Markó Bélával. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 13. sz. 46 Népújság, 1990. április 5. 177 A közös közlemények, az egyeztetésekrõl szóló beszámolók többnyire általános jellegû tudnivalókat, elvi megállapodásokat közöltek. Az egyeztetéseken a helyi jellegû konkrét követelésekrõl, problémákról nem születtek határozatok, döntések. A tárgyalások konkrét eredménye elsõsorban a helyzet viszonylagos megnyugvásában mutatkoztak meg. „Abbamaradtak a román tüntetések, a magyarok is abbahagyták már azelõtt a sztrájkot, a viszony nem normalizálódott. A formális nyilatkozatnak semmilyen jelentõsége nem volt, utólag soha senki nem is hivatkozott erre. Tehát annyi történt, hogy tulajdonképpen sikerült csökkenteni a feszültséget. A célunkat nem értük el, a tárgyalások segítségével nem jutottunk dûlõre a kétnyelvû feliratok és az iskola kérdésében.”47 5.3. Belpolitikai események 1990 márciusa után A politikai kedélyek „kényszerû csillapodása” nem hozta meg a várva várt nyugalmat a városban. Az utcai megmozdulások ugyan befejezõdtek, de azokon a helyeken, ahol a két etnikum tagjai érintkeztek, továbbra is izzott a parázs. A NEIT MMIT jelentése szerint a különbözõ gyárakban, üzemekben április közepén is érzékelhetõ volt a feszültség a két etnikum között.48 A NEIT 1990. április 5-i ülésén a megyére vonatkozó gazdasági jelentésbõl az is kiderült, hogy Maros megyében csökkent a termelés még az év elsõ két hónapjához viszonyítva is. Ez elsõsorban a márciusi eseményeknek tudható be, valamint az általánosan jellemzõ nyersanyaghiánynak. A szakszervezeti mozgalom továbbra is megosztott maradt.49 A márciusi események nyomán beállt gazdasági káoszt a megyei üzemek, gyárak vezetõsége még március végén, közös közleménnyel igyekezett megszüntetni, amelyben a munka felvételére kérte a dolgozókat és betiltotta a politikai tevékenységet minden gazdasági egységben.50 Az ellenõrizetlen, kósza hírek még hosszú hetekig tartották izgalomban a város és a környék kedélyét. 51 Április elején kezdõdött a március 20-i eseményekben való részvétellel vádolt hét roma (Grekuly Béla, Horváth István, Puczi Kozák Béla, Puczi Kozák Sándor, Carculea Gheorghe, Puczi Kozák Ernõ) pere.52 A fõteret még néhány napig megszálló román tüntetõk, a bíróság tevékenysége tovább rontotta a lakosság, elsõsorban a magyarság soraiban tapasztalható nyomasztó közhangulatot. A bíróság elsõsorban roma és magyar nemzetiségû személyeket ítélt el és szabott ki rájuk kisebb-nagyobb büntetéseket, ugyanakkor részrehajlása látványos volt, ui. jóformán eltekintett a román nemzetiségûek által elkövetett tettektõl.53 A Népújság április eleji ankétja nyomasztó közhangulatról számolt be a városban.54 47 48 49 50 51 52 53 54 178 Interjú Markó Bélával. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 13. sz. ACJM, Inv. 36/1990. f. 336. A NEIT MMIT 1990. április 11-i ülése. A NEIT Maros Megyei Tanácsának ülése. 1990. április 5. ACJM, Inv. 36/1990. f. 325-333. Népújság, 1990. március 30. Gheorghe Gambra rendõrfõnök június 22-i jelentése alapján a Maros megyében még létezõ híreszteléseket (pl. hogy az IMATEX-ben fegyvereket gyártanak, felvásárolják a késeket) ellenõrizték, hamisnak bizonyultak. Kivonat Gambra Gheorghe rendõrparancsnok beszámolójából. ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 383. Népújság, 1990. április 3. A bírósági ítéletekrõl lásd a késõbbiekben a kérdésnek szentelt alfejezetet. Népújság, 1990. április 12. A nyolcvanas években jelentkezõ kivándorlási hullám új szakasza kezdõdött el. Elsõsorban a március 20-i eseményekben résztvevõ, s az állami megtorlásoktól tartó résztvevõk egy része döntött az eltávozás mellett. Kincses Elõd az elsõk között volt. „Arról volt szó, hogy a szombati magyar adásban beadják azt az interjút, amit én román nyelven adtam, hogy mi is volt az igaz Marosvásárhelyen. Fel is hívott engem Simonffy Kati, hogy jön az interjú. Arra gondoltam, hogy akkor én gyorsan el kell menjek Marosvásárhelyrõl, mert ezt biztos, hogy nem hagyják megtorlatlanul. Trükkösen hagytuk el a várost a családdal együtt úgy, hogy a Skodánkat a ház elõtt hagytuk azzal, hogy a szomszéd egy idõ után beteszi a garázsba, hogy nehogy felgyújtsák.” 55 Káli Király István, visszaemlékezése szerint, fenyegetõ telefonhívást is kapott. „Vasárnap délelõtt felhívtak, a kicsi fiam vette fel a telefont vagy a lányom, nem emlékszem pontosan, megfenyegették halállal a családot, úgy hogy a fiam ideglázat kapott. És akkor itt volt az én nagy személyes dilemmám: ha egy olyan közegben élek, ahol van egy hatalom, ami ellenõrzi a feltételeket, akkor történhet ugyan bármi, de megtörténik a felelõsségre vonás is. De ha egy olyan környezetben élek, ahol nincs egy ellenõrzõ hatalom, akkor életveszélyben vagyunk, mert az elsõ vonalba kitettem magam. Ez elsején este volt, és akkor este hazamentem, és mondtam, hogy csomagoljatok össze a legszükségesebbet, mert elmegyünk... Elmentünk Budapestre a barátaimhoz, megkerestem a lehetséges ismerõsöket, csütörtökön, április 4-én már volt egy kétszobás lakásom Vácon és egy mérnöki munkahelyem a váci cementgyárban.”56 Markó Béla a Népújság április 12-i számában a demokráciában való bizalommal és hittel igyekezett érvelni és otthonmaradásra bírni a város magyarságát.57 A kivándorlás ekkor már tömeges jelleget öltött.58 Az országra, a megyére jellemzõ gazdasági–morális kilátástalanság ugyanazt a hatást váltotta ki a helyi német ajkúakban is. A NEIT Maros Megyei Tanácsának 1990. április 11-i ülésén a kisebbségekért felelõs bizottság jelentésébõl az derült ki, hogy a megkérdezett 2100 német családfõbõl 1500 válaszolta azt, hogy még húsvét elõtt elhagyják az országot, 500 család kivárja a választásokat és csak 100 nyilatkozott úgy, hogy maradnak az országban.59 A marosvásárhelyi eseményekrõl szakjelentések is készültek. A NEIT által, március 20-án este felállított vizsgálóbizottság, amelyet március 28-ig Gelu Voicu Voiculescu és N. S. Dumitru, majd azt követõen Ion Mânzatu vezetett, zárójelentését 1991 januárjában fogadták el. A bizottság tagjai 15-én mutatták be szövegét a parlamentben, nyilvánosságra azonban sosem hozták. Az 58 oldalas, több tucat oldalnyi melléklettel ellátott dokumentum történelmi folyamatként értelmezte a történteket és elsõsorban az ok-okozati összefüggések feltárására vállalkozott. A konfliktus kirobbanásában három szakaszt különített el: a feszültségek megjele55 56 57 58 59 Interjú Kincses Elõddel. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 11. sz. Interjú Káli Király Istvánnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 8. sz. Népújság, 1990. április 12. Népújság, 1990. április 19. AJCM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 342. A NEIT MMIT 1990. április 11-i ülése. 179 nése, átmenet az erõszakos fenyegetések viszonyrendszerébe és végül maga a fizikai agresszió eluralkodása. A jelentés a marosvásárhelyi eseményeket posztforradalmi jelenségként (a forradalom utórengése) mutatja be, és a diktatúrából történõ gyors átmenet termékeként tekint rá. A jelentéstevõk megpróbálták feltérképezni és meghatározni az események kirobbanásának okait: – a különbözõ állami intézmények szerepének csökkenése – a hadseregben mûködõ érdekcsoportok – az iskolaügyet sem helyileg, sem központilag nem kezelték kellõ óvatossággal és megfontoltsággal – a mindkét részrõl megnyilvánuló nacionalista propaganda – a média torzításai stb. Konkrét személyekre, esetleges felelõsökre nem történt utalás egyik részrõl sem, annak ellenére, hogy akadnak szövegvonatkozások a személyi felelõsségre utalóan (pl. a Görgény-völgyiek mozgósítása). Egyértelmû, hogy a jelentés nem a konkrét felelõsök kiderítését és a késõbbi elszámoltatáshoz szükséges dokumentáció oknyomozó összegyûjtését tûzte ki céljául, hanem egy, a két etnikumot többé-kevésbé pacifikáló narratívát próbált elõállítani.60 Az 1990. március 25-tõl, a parlamenti vizsgálóbizottság vezetését átvevõ Ion Mânzatu professzor nem értett egyet a bizottság elõzõ jelentésével, külön jelentést állított össze, amely sok tekintetben különbözött az elõzõtõl, markánsabban hangsúlyozta az eseményekben a magyar fél bûnösségét. Mânzatu jelentését a parlamenti bizottság nem fogadta el.61 A Helsinki egyezmény rendelkezéseinek betartása és ellenõrzése végett létrehozott Helsinki Watch, Holly Carter és Robert Levy ügyvédek szerkesztésében, 1990 májusában saját jelentést publikált, amelyben etnikai konfliktusként nevezte meg a marosvásárhelyi eseményeket, és rámutatott arra, hogy a múltban kell keresni a konfliktus gyökereit. A jelentés összefoglalja a 19–20-i eseményeket. Külön kiemeli a cigányokat ért negatív diszkriminációt. Carter és Levy kritikusabban viszonyul a román állami intézmények mûködéséhez, mulasztásaihoz. A parlamenti jelentéstõl eltérõen részletesen beszél a 19-i és 20-i agresszióról, támadásokról, hangsúlyozva a Görgény-völgyiek szerepét.62 Jelentést fogalmazott meg a Nemzetközi Emberjogi Szövetség is, amelynek képviselõi április 21–26 között vizsgálódtak Marosvásárhelyen. A jelentés erõteljesebben emeli ki a manipuláció, a félrevezetõ tájékoztatás, az információs ködösítés szerepét és elõre kitervelt szándékokról beszélt. Az események utóhatásaként értelmezendõ a Román Hírszerzõ Szolgálat (Serviciul Român de Informare, SRI –RHSZ) megszervezése. Köztudott, hogy a forradalom során hatalomra kerülõ NMF, a hadsereg alárendeltségébe helyezte a Securitate-t, amelynek alkalmazottai december 23-tól kezdve három hónapig fizetést kaptak. A három hónap letelte után, csupán néhány nappal a marosvásárhelyi eseményeket követõen, március 60 61 62 180 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése. Uo. melléklet. Uo. melléklet. 26-án a 181. számú rendelettel megalapították az új hírszerzõ szolgálatot. Virgil Mãgureanu a Román Parlamentben bemutatott beszámolójában indokolta meg a SRI megszervezését. A terrorizmus és gazdasági kémkedés veszélye mellett, arra is hivatkozott, miszerint fennáll annak a veszélye, hogy külföldi felforgató elemek épülhetnek be a nemzeti kisebbségek szervezeteibe, és destabilizációt provokálnak. Autonómiára törekvõ, szeparatizmust gerjesztõ törekvések szolgálatába állítja a kisebbségi szervezeteket.63 Mãgureanu ekképp érvelt: „Külföldi körök és szervezetek bátorítják hazánk területén a különbözõ szélsõséges szervezetek reaktiválását az együttélõ nemzetiségek körében. Az eddigi információk kiértékelése alapján az derül ki, hogy a románellenes tevékenységeket, olyan tervek alapján koordinálják, amelyeknek az a célja, hogy interetnikus konfliktusokat robbantsanak ki egyes külföldi politikai és kormányszervek beleegyezésével és támogatásával. Azon fáradoznak, hogy elterjesszék azon véleményeket, miszerint Románia nem tartja be az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi szerzõdéseket és a demokratikus társadalom alapelveit. Nem kizárható, hogy olyan forgatókönyveket léptetnek életbe, amelyek erõszakos cselekedetekkel, szélsõséges terrorista eszközökkel diverziót keltenek és provokálnak annak érdekében, hogy destabilizálják a helyzetet az országban, veszélyeztetve ezzel a román állam szuverenitását és integritását.”64 A SRI márciusi megszervezését többen is a marosvásárhelyi eseményekkel hozták közvetlen összefüggésbe.65 Ugyanakkor több, egykori magas tisztséget betöltõ román politikus azt állítja, hogy a hírszolgálat szervezése már sokkal korábban, januárban elkezdõdött.66 Tény az, hogy négy nap alatt nem lehet megszervezni egy titkosszolgálatot. De az is világos, hogy a nemzetiségi kérdés biztonságpolitikai kezelése hivatalosan is egyik alapindokként szerepelt az RHSZ megszervezésében. A magyar közösség egész Erdélyre kiterjedõ mozgalma és annak Marosvásárhelyen tetõzõ eseménysorozata indokot szolgáltatott a nagymértékben a Securitate-ra épülõ új szervezet létrehozására, az egykori nemzetiségi ügyekkel foglalkozó személyzet reaktiválására.67 A Securitate egykori Maros megyei alkalmazottjai is hasznot húztak a marosvásárhelyi eseményekbõl, amelyek a hatalom és a titkosszolgálat logikájából kiindulva õket igazolták. 63 MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 66. dob. 003578. 64 Uo. 65 Miholcsa Gyula: Marosvásárhely fekete márciusa, dokumentumfil, 5. rész. Raport final. Comisia Prezidenþialã pentru Analiza Dictaturii Comuniste din România, Editori: Vladimir Tismãneanu, Dorin Dobrincu, Cristian Vasile. Editura Humanitas, Bucureºti, 2008. 66 Interjú Petre Romannal, Nicolae Ulieruval és Virgil Mãgureanuval. Az interjúkat Cornel Mihalache és Bereczki Edit készítették. Az interjúk a szerzõk tulajdonában vannak. 67 Uo. Petre Roman állítása szerint a személyzet 90%-a a Securitate-ból került ki. 181 5. 4. A magyarországi és a nemzetközi visszhang Az 1989. decemberi romániai események után az ország továbbra is a nemzetközi közvélemény figyelmének középpontjában maradt. A zûrzavaros átmenet, a belpolitikai történések (a történelmi pártok tüntetéssorozatai, a bányászjárások, az etnikai feszültségek kiélezõdése) mind magukra vonták a nemzetközi média figyelmét és a román kormánynak is érdekében állott, hogy számára kedvezõ módon láttassa a helyzetet. A nemzetiségi problémák terén Magyarország különösen aktívnak bizonyult. A nyolcvanas évektõl keltezett, a romániai magyar kisebbség helyzetét tematizáló, nyomásgyakorló tevékenység még mindig hatékonyan mûködött. A bukaresti bányászjárások mellett Marosvásárhely is élénk figyelmet kapott, fõleg az utcai erõszak megjelenését követõen. Március 17-én a bukaresti angol nagykövetség küldöttsége járt terepszemlén a városban.68 A 20-i eseményeket már több nemzetközi tévéstáb is rögzítette. Az ír televízió riportere révén vált világhírûvé Mihai Cofariu bántalmazása. Cofariu 20-án érkezett a városba a Görgény-völgyi tüntetõkkel. A román támadás után elszakadt a társaitól, így a magyar ellentámadás során a magyar tüntetõk közé került. Cofariut többen, súlyosan bántalmazták.69 A zöld pulóvert viselõ, súlyosan sebesült férfiról az elsõ órákban mindenki azt gondolta, hogy magyar nemzetiségû. Valószínûleg a magyarországi propaganda is közrejátszott abban, hogy az eset az igazság kiderülte után még hosszú ideig a bántalmazott magyar közösség szimbólumaként jelent meg a nemzetközi médiában. Ez bizonyos értelemben kérdésessé tette a magyar beszámolók hitelességét. A magyar diplomácia azonnal reagált a marosvásárhelyi eseményekre. Egyrészt megpróbált nyomást gyakorolni a román vezetésre, hogy rendezze az Erdélyben kialakult helyzetet, másrészt igyekezett felhasználni a marosvásárhelyi eseményeket arra, hogy továbbra is fenntartsa a nyugati közvélemény érdeklõdését, érzékenységét a nemzetiségi kérdés iránt. Március 21-én a magyar nagykövet a következõket jelentette külügyi feletteseinek. „Jelen helyzetet kell kihasználni a nemzetközi közvélemény megnyerésére, amikor is világosan látszik és bizonyítható, hogy a magyarságot erõszakos román nacionalista támadás és ezen túlmenõen személyes bántalmazás éri annak ellenére, hogy mindezidáig a magyarság békés tüntetések szervezésére szorítkozott, és tartózkodott az erõszakos megnyilvánulásoktól. Sajnos, ez a tartózkodás a központi szervek tétlensége miatt, ahogy azt a 20-án esti marosvásárhelyi információink mutatják, nem volt tovább fenntartható.”70 Szûcs Pál nagykövet azonnal lépett, magyarázatot kért a román hivatalosságoktól a marosvásárhelyi történésekre. 68 69 70 182 Interjú Káli Király Istvánnal. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 8. sz. A bírósági ügyre vonatkozóan lásd a Cseresznyés Pálra vonatkozó részeket a következõ fejezetben. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 65. dob. 001495/1. Március 20-án Sütõ András ágyánál Szûcs találkozott Ion Iliescuval, beszélgetésükrõl már szóltunk. A magyar nagykövet jelezte Budapestnek, hogy értesítette Stãnculescu tábornokot, kik azok a katonai vezetõk, akik az indulatokat felkorbácsolták 71 A nagykövetség jelentései szerint, március 25-én Szûcs Pál személyesen találkozott a román miniszterelnökkel, Petre Romannal és igyekezett néhány problémát tisztázni. A magyar diplomata azt sérelmezte, hogy a román fél nem tájékoztatta korrekt módon az eseményekrõl a közvéleményt, a Székelyföldön nem etnikai alapon lincseltek, az úgynevezett magyarországi könyvek nem voltak tankönyvek. A márciusi eseményekkel kapcsolatosan pedig elmondta, hogy a román fél alkalmazott elõször erõszakot, és hogy a vizsgálatok során tudatosan elhanyagolják március a 19-én történteket. A jelentés szerint Roman azt válaszolta, hogy a március 15. megünneplése és a magyar állam zászlajának kitûzése/használata zavarta a románok nemzeti önérzetét. A nagyszámú magyar állampolgár jelenléte fokozta a románok veszélyérzetét. A fegyveres erõk azért nem válaszoltak 20-án erõszakkal az erõszakra, mert nem voltak felkészülve rá, inkább a tüntetõk szétválasztására összpontosítottak. A magyar kormányt arra kérte, ne nehezítse az amúgy is nehéz helyzetet. A nagykövet, a jelentés szerint, igyekezett elmagyarázni a román miniszterelnöknek, hogy Magyarországon léteznek ugyan szélsõséges nézetek, de a magyar kormány hivatalos álláspontja teljesen más.72 Március 26-án a magyar nagykövet látogatást tett Sergiu Celac külügyminiszternél és kifogásolta, hogy Románia Magyarországot tette hivatalosan felelõssé a Marosvásárhelyen történtekért. Celac szerint, a magyar politikusok tevékenysége (Szûrös Mátyás és Horn Gyula nyilatkozataira utalt) alárendelõdött a választási kampánynak. Celac azt hangsúlyozta, hogy nem tudják elfogadni semmilyen körülmények között azt, hogy bármely ország jogot formáljon magának a romániai állampolgárok érdekeinek képviseletére. 73 A két ország közötti diplomáciai helyzet súlyosságát jelzi az a tény is, hogy a magyar nagykövet kérte felettesét, a külügyminisztert, hogy rendelje õt haza jelentéstételre.74 A Népszabadság tudósítása szerint, Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter március 20–21-én kétszer is beszélt telefonon a román katonai vezetés képviselõjével. 19-e után kérte, hogy Sütõt szállítsák Budapestre. 20-án reggel sikerült személyesen beszélnie a román a vezérkari fõnökkel, akinél nehezményezte a történteket. A tudósítás szerint, a román vezérezredes azt ígérte, hogy felkutatják a tetteseket.75 21-én Németh Miklós miniszterelnök nyílt üzenetet küldött Petre Romannak, amelyben elítélte a marosvásárhelyi eseményeket és a román kormány által tanúsított lanyha magatartást: „A magyar közvélemény és vezetés megdöbbenéssel értesült az utóbbi napokban történt, kifejezetten magyarellenes atrocitásokról Románi71 72 73 74 75 Uo. 61. dob. 001501/2. Uo. 001501. Uo. 001501/1. Uo. Népszabadság, 1990. március 22. 183 ában. Sajnálattal kell megállapítanom: a decemberi fordulatot követõen nem a megbékélés, hanem a konfrontáció irányába fordult a román többség és a magyar kisebbség viszonya Románia egyes részein. Elszomorító, hogy a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak érvényesítése egyre inkább az agresszív, soviniszta erõk által uszított románok ellenállásába ütközik. A nacionalizmus feléledésének veszélyére többször is felhívtuk a román vezetés figyelmét, és kértük, tegyenek meg mindent a rendkívül kedvezõtlen jelenségek kibontakozásának megakadályozására. Legmélyebb sajnálatunkra a nyilvános állásfoglalásokkal ellentétben a román vezetés – úgy tûnik – a magyar kisebbség ügyét alárendeli a belpolitikai harcnak, elfogadhatatlan engedményeket tesz kifejezetten faji megkülönböztetést hirdetõ erõknek. A magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepérõl, március 15-rõl való romániai megemlékezések több helyütt elõfordult megzavarása, nemzeti szimbólumaink meggyalázása súlyosan sérti a magyarság érzéseit. A minden civilizált mércét és emberi jó érzést megsértõ március 19-i, marosvásárhelyi pogromjellegû magyarellenes események hírét mélységes felháborodással fogadtuk. Határozottan tiltakozunk a marosvásárhelyi magyar szervezet székházának példátlan feldúlása, több magyar személy – közöttük a világhírû író, Sütõ András – súlyos bántalmazása, a rendfenntartó erõk tétlensége miatt. Nyomatékkal kérjük: a román hatóságok az ENSZ alapokmányával és más, Románia által is vállalt nemzetközi kötelezettségekkel összhangban a leghatározottabban lépjenek fel az uszító szervezetek – köztük a hírhedté vált, fasisztoid célokat zászlajára tûzõ Vatra Romãneascã – tevékenysége ellen. A hathatós intézkedések elmaradása beláthatatlan következményekkel fenyeget, amelyekért minden felelõsség a román felet terheli. Aggodalommal figyeljük a nemzeti szûkkeblûség felerõsödését, mert az eltávolíthatja a román társadalmat a demokratikus kibontakozás esélyétõl, súlyos következményekkel jár nemcsak a kisebbségek, hanem a románok számára is. Biztosíthatom önt: a Magyar Köztársaság kormánya változatlanul síkraszáll a magyar–román viszony rendezéséért, a nemzeti megbékélésért, a magyarok és románok demokratikus jogainak maradéktalan szavatolásáért.”76 Kedd este az MDF kezdeményezésére a fõvárosban, a Hõsök terén több tízezres tüntetésre került sor, ahol többek között beszédet mondott: Lezsák Sándor, Sinkovits Imre, Kányádi Sándor, Göncz Árpád, Tamás Gáspár Miklós és Csurka István. A felszólalók nyugalomra, higgadtságra intették a jelenlevõket, ugyanakkor határozottan elítélték a marosvásárhelyi eseményeket és a kisebbségi jogok biztosítását sürgették.77 Március 22-én maga Victor Atanasie Stãnculescu hívta telefonon Kárpáti magyar honvédelmi minisztert. Sajnálatát fejezte ki a történtekért, azt közölte, hogy a forradalommal szemben álló erõk tevékenykednek, hogy megrontsák a hangulatot és hogy kormánybizottság fogja kivizsgálni az eseményeket. Arról is érdeklõdött, hogy igaz-e az a hír, miszerint a magyar honvédséget az ország nyugati részébõl keletre csoportosították át.78 76 77 78 184 Magyar Nemzet, 1990. március 21. Uo. Népszabadság, 1990. március 22. Magyarország igyekezett a figyelmet ébren tartani a nemzetközi csatornákon keresztül is. A Magyar Nemzet szerint Ronald Spiers, az ENSZ fõtitkárának helyettese kedden fogadta Budai Ivánt, Magyarország állandó ENSZ képviselõjének helyettesét, aki tájékoztatta õt a marosvásárhelyi eseményekrõl és hivatalos dokumentumként mutatja be a világszervezetben a magyar kormány állásfoglalását.79 A Népszabadság interjút készített Horn Gyulával, aki a riporter felvetésére elmondta, hogy a magyar kormány levelet írt az ENSZ Biztonsági Tanácshoz, de Magyarország nem kérheti az ENSZ csapatok romániai behívását, csak a román parlament. Hangsúlyozta azt is, hogy a Varsói Szövetség állásfoglalását sem kérte Magyarország, ugyanis a szerzõdés nem avatkozik be hasonló ügyekbe. „Azért küzdünk, hogy mindenütt hitelesen mutassák be a Romániában történteket, mert mindennek elõzménye van.”– hangsúlyozta Horn.80 Március 23-án a magyar fél Dusan Radics jugoszláv külügyminiszter-helyettesnek átadta a magyar álláspontot tartalmazó szöveget és ismertette a kialakult helyzetet. Radics azt válaszolta, a kisebbségi jogokat be kell tartani. A jugoszláv kormány mindkét fél álláspontját tanulmányozni fogja, mivel sok az ellentmondás.81 A magyarországi pártok is összeültek tanácskozni a Marosvásárhelyen történtekrõl és közös nyilatkozatban ítélték el az erõszakot. Az MSZMP kivételével, minden párt képviseltette magát. Thürmer Gyula azzal indokolta pártja távolmaradását, hogy nem kíván nacionalista konszenzusra jutni, elutasítja a nacionalizmust.82 A nemzetközi közvélemény is gyorsan reagált a történtekre. Ezen reakciók viszont egyáltalán nem voltak egységesek. Sokat nyomott a latban a két ország (Románia és Magyarország) diplomáciai kapcsolata, az adott hírcsatorna tudósítói hálózata, hírforrásai. A 19-i történteket általában elítélte a nemzetközi közvélemény. Az elsõ értesülések szerint az amerikai vezetés igyekezett egyensúlyt tartani, mindkét felet nyugalomra szólította fel. Ugyanakkor a magyar származású Tom Lantos kedden, soron kívül szót kért a képviselõházban, ahol elmondta: „felhívom kormányunkat: ne foglalkozzék a Romániának szóló legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadásának kérdésével, ne adjon semmiféle segítséget Romániának mindaddig, amíg bizonyosak nem lehetünk, hogy a román kormány minden szükségeset megtesz valamennyi polgára emberi jogainak biztosítására, függetlenül nemzetiségüktõl.”83 A Vöröskereszt felajánlotta a segítségét a magyar sebesülteknek, a Párizsban székelõ Emberi Jogok Nemzetközi Szövetsége pedig felszólította Bukarestet, tegyen hathatós intézkedéseket annak érdekében, hogy szûnjenek meg a magyar nemzeti kisebbség elleni megmozdulások. 84 A Die Welt pogrom jellegûnek minõsítette a marosvásárhelyi eseményeket.85 79 80 81 82 83 84 Magyar Nemzet, 1990. március 21. Népszabadság, 1990. március 22. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 65. dob. 00643/7. Népszabadság, 1990. március 22. Uo. 1990. március 21. Uo. 185 A március 20-i események még nagyobb nemzetközi figyelmet kaptak, és a megítélésük nem volt egységes. A The Washington Post ismertette Németh Miklós üzenetét, beszámolt a Hõsök Terén szervezett tüntetésrõl, a VR-t szélsõséges szervezetnek titulálta. Boucher helyettes amerikai külügy szóvivõ pedig azt nyilatkozta, hogy szélsõségesek rohantak meg békés tüntetõket.86 A francia Le Figaro beszámolója szerint, 10–12 ezer magyar csapott össze háromezer románnal és mintegy ezer felfegyverzett magyar tartotta megszállva a központot. A zavargásokat az váltotta ki, hogy kiírták egy gyógyszertár ablakára, hogy „Itt románokat nem szolgálunk ki.”87 A szintén francia Liberation is beszámolt a 19-i támadásról, Sütõ András esetérõl és azt írta, hogy a VR szervezte az eseményeket.88 Belgiumban a Le Soir arról tudósított, hogy agresszió történt a magyar kisebbség ellen. Megjegyezte, hogy halottak és sebesültek vannak és, hogy Ceauºescu valószínûleg röhög a pokolban, az új rendszernek nincs tekintélye, szociális gondok is vannak az országban. 89 Az Izvesztja bukaresti tudósítója az okok közül a magyar lakosság követelését emelte ki a „minimumra csökkentett magyar nyelvû oktatási rendszer helyreállításáról.”90 A tudósító továbbá emlékeztetett arra, hogy merõ naivság lenne azt hinni, hogy a nemzetiségi konfliktus csupán azáltal alakult ki, hogy egyfelõl valaki anyanyelvén kíván beszélni és így szeretné taníttatni gyermekét, míg a másik fél ebben szeparatizmust gyanít. A gyökerek jóval mélyebbek, Erdély múltjába kell visszalapozni a valódi okokért.91 Sinics Sándor szófiai nagykövet jelentése szerint a bolgár sajtó 22-én teljes mértékben a román álláspontot tükrözte, pl. Szûrös Mátyás 18-i felhívását is provokatívnak minõsítette. A Robotnicseszko Delo a kommunista párt egykori hivatalos szócsöve még március 25-én is elsõ oldalon cikkezett Marosvásárhelyrõl, még mindig a román álláspontot támogatva, igaz a lapban már a hátsó oldalakon teret kapott a magyar álláspont is. A magyar követség átadta Szófiában a Budapest álláspontjára vonatkozó okmányokat, de a bolgár fél nem kommentálta azonnal. A bolgár fél óvatosnak bizonyult, kijelentette, nem szeretnék, ha Bulgária is belekeveredne ebbe az ügybe, számukra fontos a jó kapcsolat a románokkal. A magyar külügy szerint Bulgária óvatosságát az országban, ugyancsak jogkorlátozásban élõ kisebbségek (törökök, makedónok) jelenlétével magyarázható.92 Megszólalt az ENSZ fõtitkára, Javier Perez de Cuellar is az ügyben, aki a romániai vérontás befejezését sürgette és a résztvevõket mértéktartásra szólította fel.93 Franz Vranitzky osztrák kancellár elítélte a romániai pogrom jellegû 85 86 87 88 89 90 91 92 93 186 Uo. Népszabadság, 1990. március 22. Uo. Uo. Uo. Magyar Nemzet, 1990. március 21. Uo. MOL, KÜM-TÜK, Románia, 1990, 65. dob. 001495/15. Népszabadság, 1990. március 23. kilengéseket, kormánya tiltakozó jegyzéket intézett a román kormányhoz. Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivõ szerint pedig rendezni kell a helyzetet, a nemzetiségi türelmetlenség és a szélsõséges magatartás nem vezet eredményre.94 A magyar jelentések szerint a csehszlovákiai lapok a Rompresre hivatkozva a magyar fél nacionalizmusát és türelmetlenségét hangsúlyozták és kiemelték, hogy Magyarország nagyméretû diplomáciai tevékenységet folytat ebben a kérdésben.95 A pozsonyi Pravda azt tartotta említésre méltónak, hogy a sovinizmus megjelent a romániai magyarok körében, de a magyar sajtóban és a magyar vezetésben is polgárjogot nyert. A Junge Welt cikkírójának azt tûnt fel, hogy a jelenlegi román vezetés nem rendelkezik világos állásponttal a nemzetiségi kérdésekben. A forradalom idején a kisebbségi jogok teljes körû elismerésérõl volt szó, a gyakorlati politikában azóta alig történt valami ezen a téren.96 A horvát Vjesnik tudósítása szerint Marosvásárhelyen olyan embereket ütlegeltek, akiknek egyetlen bûne az volt, hogy nem tartoznak a többségi nemzethez.97 A francia lapok a késõbbiekben többnyire mértéktartónak bizonyultak, kiemelték, hogy Budapest nem akar olajat önteni a tûzre. Az angol The Times vezércikkben reagált a történtekre és többnyire a magyar fél változatát fogadta el. Hangsúlyozta, hogy sok potenciális veszélyt rejt magában, ha a székelyeket elûzik hazájukból, nem kizárható a háború sem. Megjegyezte, hogy Petre Roman miniszterelnök Budapestet vádolja beavatkozással, ugyanakkor elhallgatja azt, hogy engedményeket tett a VR-nek.98 A Die Welt egész oldalas riportban boncolgatta a kérdést. Konklúziójuk az volt, hogy a nacionalizmus véres választ adott a romániai magyarság kulturális önkormányzatot sürgetõ óhajára. Hasonló állásponton volt a Szabad Európa rádió román adása is. 99 94 Uo. 95 Uo. 96 Uo. 97 Népszabadság, 1990. március 24. 98 Uo. 99 Uo. 187 MÁRCIUS 20. UTÁN A hadsereg birtokba veszi a csatatérré változtatott központot. (A felvételeket Bálint Zsigmond és Vajda György készítették.) 188 189 5.5. A márciusi eseményekkel kapcsolatos ügyészségi beadványok, perek, bírósági vizsgálatok 1990 júliusa után a Maros Megyei Ügyészség egy (keltezetlen, de minden valószínûség szerint 1990. augusztus–szeptemberében készült) jelentést készített az 1990. március 16-án, 19-én és 20-án történt eseményekkel kapcsolatos bírósági ügyekrõl.100 Ebben 278 áldozatról (190 román és 88 magyar nemzetiségû)101 tett említést, továbbá 46 megrongált/megsemmisült gépjármûrõl (ezek közül 26 állami tulajdonú és 20 magántulajdonú volt). Továbbá közölte, hogy betörtek és árut tulajdonítottak el két kereskedelmi egységbõl (a Grand Hotel-komplexumban okozott kár 604 599 lej, a Furnica üzletházban 7 000 lejre tehetõ a veszteség), feldúlták a politikai pártok székházát (a VR székháza 284 087 lej kárt szenvedett, az RMDSZ székháza 299 167 lejt, az NLP kára 8 000 lej, a Nemzeti Parasztpárté pedig 4 022 lej) és a jobbágyfalvi ortodox templomot felgyújtották, ezzel mintegy 190 000 lej kárt okoztak. A jelentés szerint a bûnügyi nyomozó szervekhez 169 bejelentés érkezett, 139 magán- és 30 jogi személytõl. Ezek alapján 23 esetben indult bûnügyi eljárás. Elõzetes letartóztatásba helyeztek 19 gyanúsítottat (12 romát, hat magyart és egy román nemzetiségût.) A nyomozásoktól függetlenül a 153/1970-es rendelet alapján szabálysértési büntetéseket szabtak ki. A Marosvásárhely központjában történt erõszakos megnyilvánulások vádjával szabadságvesztésre vagy háromtól hat hónapig terjedõ munkaszolgálatra ítéltek 14 személyt (tizenkét cigányt és két magyar nemzetiségût). A jelentés idõpontjáig 23 bûnügyi esetbõl 12 esetben született ítélet, 11 eset megoldása folyamatban volt és hét esetben még nyomoztak a tettesek után. A jelentés nem tett említést a halálos áldozatok számáról, amirõl mai napig eltérnek a vélemények. A rendelkezésünkre álló adatok alapján öt halálos áldozatról beszélünk. Csipor Antalt 1990. március 20-án Covaci Ioan gázolta halálra tehergépkocsival. 1990. március 20-án, a Bulgárok terén magyar nemzetiségû tüntetõk felgyújtották a Görgény-völgyieket szállító autóbuszokat. Az égõ jármûvekbõl menekülõket ütlegelték, többüket súlyosan megsebesítve, köztük Frandeº Simiont is, aki a kórházban belehalt a sérüléseibe. 1990. március 20-án, Butilcã Dumitru saját tulajdonú gépkocsijával halálosan elgázolta Gémes István, sáromberki lakost. 1990. március 20-án, Marosvásárhely fõterén Preda Marin egy billenõ platós tehergépjármûvel halálra gázolta a magyar tüntetõk között tartózkodó Kiss Zoltánt. Ugyanezen incidens közepette vesztette életét Rusu Teodor, aki a tehergépkocsi fülkéjében tartózkodott. 100 BA, 1990 MEI, Situaþia cauzelor ce privesc evenimentele din judeþul Mureº ce au avut loc în zilele de 16,19 ºi 20-21 martie 1990. Procuratura Judeþeanã Mureº nr. 2228/II/16/1990 (a továbbiakban A Maros Megyei Ügyészség 2228/II/16/1990-as számú jelentése: A Maros megyében 1990. március 16, 19 és 20-i napokban történt eseményekkel kapcsolatos ügyek állása). 101 Az adatok csak a hivatalosan rögzített sebesültek számát tartalmazzák. 190 Az RMDSZ már a kezdetektõl igyekezett kihasználni a jog adta elméleti lehetõségeket és tisztázni az események több vonatkozását. Íme, néhány fontosabb próbálkozás: az RMDSZ Maros megyei szervezete 1990. március 31-i keltezéssel, de 1990. április 2-i iktatással bûnügyi feljelentést juttatott el a Marosvásárhelyi Ügyészségre Pop Ioan, a marosvásárhelyi Augusztus 23. bútorgyár kapusa, Stupan Daniel, a tuzsoni Rusu Mircea és több ismeretlen személy ellen, akik aktívan részt vettek az RMDSZ-székház 1990. március 19-i feldúlásában.102 Az RMDSZ Maros Megyei Szervezete 1990. április 5-én bûnügyi feljelentést tett a Maros Megyei Törvényszéken (1128/02.04.1990 számmal) az 1990. márciusi események kapcsán103, amelyre nem kapott semmilyen választ, ezért 1990 júliusában panasszal éltek, megkeresték Románia helyettes fõügyészét, Petre Cochinescut. Ebben kérték az általuk megjelölt tanúk és gyanúsítottak kihallgatását, a vizsgálati fogságban tartott marosszentgyörgyi gyanúsítottak szabadlábra helyezését, kérelmezik a márciusi eseményekhez kapcsolódó perek áthelyezését más megyékbe, és annak kiderítését, miért nem indult vizsgálat a szervezet által benyújtott bûnvádi feljelentések alapján.104 1990. április–májusában a Maros megyei RMDSZ kiegészítõ adatokat juttatott el (1129/1990. számmal) a Maros Megyei Ügyészséghez és Románia fõügyészéhez a már elõzõleg benyújtott bûnvádi feljelentéshez.105 Ebben a Cuvântul liber 1990. március 27-i lapszámára hivatkoztak, amelyben Görgényhodák község polgármestere, Sabin Todoran, Eugen Butilcã községi jegyzõ és Petru Peþan, az NMF Görgényhodák községi elnöke kijelentették, hogy 1990. március 19-én számos telefonhívást kaptak Marosvásárhelyrõl, amelyekben a marosvásárhelyi románok tüntetésén való részvételre buzdították a Görgény-völgyieket is, arra hivatkozva, hogy az RMDSZ székházára kitûzték a magyar lobogót. Az RMDSZ kérte, hogy idézzék be az említetteket, derítsék ki, ki hívta õket telefonon és ki szervezte meg a beszállításukat. 1990. augusztus 23-án az Maros megyei RMDSZ újabb bûnügyi feljelentéssel fordult Románia helyettes fõügyészéhez (1794/23. 01990. július 23 irattal) Petre Cochinescuhoz, amelyben jelezték, hogy az elõzõ, 1128/1990. április 5-i, a Maros Megyei Ügyészségre beadott feljelentésre nem kaptak választ.106 Sérelmezték továbbá, hogy az elõzõ feljelentésben említett tanúk egyikét sem hallgatták ki, noha a március 19-én az RMDSZ székházban megostromolt 72 személy közül 30-at megsebesítettek. Azt is sérelmezték, hogy az 1160/09.04.1990. számú feljelentésre (Csipor Antal és Gémes István meggyilkolásának ügyében) nem kaptak választ, és nem hallgatták ki az ügyben általuk ajánlott tanúkat. Emlékeztették az illetékes szerveket arra, hogy azt a két román nemzetiségû gyanúsítottat, akiket az RMDSZ székházának feldúlása miatt elõzetesen letartóztattak, idõközben szabadon enged102 BA, 1990 MEI, 8. cs. Az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének 1128/2.04.1990 számú irata. 1. p. 103 A 1128/1990.04.05. számon iktatott panasz. BA, 1990 MEI, 1. cs. Az 1794/1990. július 23-i irat, 1. p. 104 Uo. 1-5. p. 105 Uo. 1990 MEI, 8. cs. Az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének 1129/1990 számú, keltezetlen irata, 1. p. 106 Uo. 1990 MEI, 5. cs. Az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének 1794/1990. július 23-i bûnügyi feljelentése. 191 ték, noha ügyükben még nem járt el a bíróság, miközben a magyar nemzetiségû gyanúsítottaknak nem engedélyezték a szabadlábon való védekezést. A feljelentésben azt is hangsúlyozták, hogy az RMDSZ minden bizonyítékot átadott az ügyészségnek (videofelvételek), mégsem indult vizsgálat, ám gyorsított eljárással 60 szovátai és 20 nyárádszeredai magyar nemzetiségû lakost két-kétezer lejre büntettek a márciusi események kapcsán, míg román nemzetiségûek ellen egyetlen esetben sem indult eljárás. Ezek alapján az RMDSZ Maros megyei szervezete kérte a hat marosszentgyörgyi magyar nemzetiségû gyanúsított szabadon bocsátását, és a bírósági eljárások áthelyezését más megyébe, mert nyilvánvaló, hogy a Maros megyei igazságszolgáltatás személyi állománya nem pártatlan ebben az ügysorozatban. 1990. július 19-én Szabó György Pál, az RMDSZ megyei elnöke beadvánnyal fordult a román parlamenthez, amelyben azt sérelmezte, hogy a VR nem tartotta be a kormány által felállított vizsgálóbizottság, az RMDSZ és a VR közötti 1990-es tavaszi egyezséget, azaz azt a megkötést, melynek értelmében a parlamenti vizsgálóbizottság jelentéstételéig nem fognak senki ellen bírósági eljárást indítani. Ezzel ellentétben a marosvásárhelyi és Maros megyei bûnügyi vizsgálati szervek – a Maros Megyei Ügyészség felhatalmazásával – több magyart és romát tartóztattak le. Gyorsított eljárással többüket börtönbüntetésre ítéltek (az 153/1970-es rendelet alapján), másokat pedig elõzetes letartóztatásba helyeztek.107 Sérelmezték azt is, hogy két sáromberki magyar gyanúsítottat már három hónapja elõzetes letartóztatásban tartanak, holott idõközben kiderült, hogy az érintettek nem is voltak részesei az eseményeknek, sõt egyikük nem is tartózkodott a helységben. A beadvány keltezésekor a következõ elõzetes letartóztatásban levõ marosszentgyörgyi lakosok ellen folyt bírósági eljárás: Sütõ József, Szilágyi József, Szilveszter Kis Péter, Tóth Árpád, Lõrincz József, Puczi Béla. Ezen személyeket március 28-án tartóztatták le, azzal vádolva õket, hogy barikádot emeltek Marosszentgyörgyön, megakadályozták, hogy egyes jármûvek eljussanak Marosvásárhelyre. Az ellenük felhozott vádpontok között szerepel közcsendháborítás, közerkölcs elleni vétség, a közjavak minõsített megrongálása, erõszak, súlyos testi sértés okozása. A beadvány írója szerint, a gyanúsítottak mindent elismertek, mivel megfenyegették õket a fogházban, pl. azzal, hogy kiviszik õket Hodák piacterére, ahol majd a helyi szokások szerinti népítéletnek vetik oda. Szabó Gy. P. hangsúlyozta továbbá, hogy Románia elnöke és a kormány döntése szerint a hadsereg, a rendõrség, az ügyészség és a bíróságok tagjai nem lehetnek egyetlen pártnak sem tagjai, ezzel szemben pl. Ioan Sabãu, a VR alelnöke, bírói talárt visel. Végezetül, a márciusi események kivizsgálására nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását kérték. 1990. november 21-én Sütõ András egy korábbi beadványára azt a választ kapta a marosvásárhelyi katonai fõügyésztõl, hogy Þâra Vasile õrnagy ellen nem indítanak eljárást, mivel a vizsgálatok eredménye szerint nem vádolható azzal, 107 BA, 1990 MEI, 5 cs. Az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének 1492/1990. július 7-i beadványa. 192 hogy õ uszította volna az embereket az RMDSZ-székház elleni támadásra. A többi, Sütõ által megvádolt személy pedig – szintén a katonai ügyészség közleménye szerint – már nem tagja a hadseregnek, így azok ügye már nem tartozik a katonai ügyészség hatáskörébe, ebbõl kifolyólag az ügy iratait átküldték a Maros Megyei Ügyészséghez.108 Az RMDSZ 1991. február 12-én újabb beadványt juttatott el Románia fõügyészéhez.109 Az 1991. április 23-án keltezett válasz szerint, az RMDSZ székházának megrongálásával megvádolt Gorea Ioant és Berki Alexandrut 1990. június 4-én felmentették a legsúlyosabb vádpontok alól (közerkölcs elleni vétség – a BTK 321. cikkelye 2. bekezdése, és az intézményekbe és politikai pártok székhelyére való illegális behatolás – a 88/1990-es törvényrendelet 2. cikkelye 2. bekezdése alapján).110 Ezek után a nyomozást kettéválasztották és a 852/P/1990-es számmal egy új büntetõdossziét nyitottak, amelybe belefoglalták Sütõ András feljelentését és további 15 tanúvallomást. A hivatalos jelentés szerint ezek alapján sem sikerült azonosítani az elkövetõket. A kivizsgálás folyamán a hatóságok 95 tanút hallgattak meg, 14 olyan személyt, akik ellen feljelentés érkezett az ügyben és hét sebesültet.111 Kilenc olyan személyt sikerült azonosítaniuk, akikrõl bizton állítható, hogy behatoltak a politikai pártok székházába, de az ügyészség szerint nem volt bizonyítható a szándék, hogy károkozás céljából hatoltak volna be.112 Az ügyészség ezenkívül számításba vette annak a 12 rendõrnek a vallomását, akik szolgálatot teljesítettek a pártszékháznál zajló események idején. Az RMDSZ parlamenti csoportjának Maros megyei tagjai 1991. május 16-án juttatták el az országos fõügyészhez kérésüket. Ebben tájékoztatást vártak arra vonatkozóan, hogy Kincses Elõd ellen indult-e bûnügyi eljárás.113 1991 folyamán egy, az RMDSZ szakemberei által összeállított szakanyag is készült a márciusi események kapcsán zajló perekrõl. Ezek szerint a Maros Megyei Ügyészségen ebben az idõszakban egyetlen magyar ügyész dolgozott, Vitos Lajos. Õ állította össze a vádiratot Covaci Ioan, Butilcã Dumitru, Marin Preda ügyében, akik gépjármûvel magyar nemzetiségû személyeket gázoltak halálra. Az RMDSZ szakemberei szerint Vitos bizonyította, hogy az illetõk bûnösök a gázolásban, de fõügyészi engedély hiányában, ez ügyben lehetetlen volt nyomozást, majd bírósági eljárást indítani.114 1992. július 21-én az RMDSZ Maros megyei szervezete újabb megkeresést juttatott el Románia fõügyészéhez a Maros megyei bûnügyi és nyomozó szervek részrehajló tevékenységérõl.115 Sérelmezték, hogy csak magyar és roma nemzetiségûeket, összesen 43 személyt, ítéltek el, holott tettük önvédelemnek minõsül, 108 BA, 1990 MEI, 5. cs. A Marosvásárhelyi Katonai Ügyészség 1990. november 21-i válasza Sütõ Andrásnak. 109 A 94/12.02.1991. 110 Uo. 1. cs. A Maros Megyei Ügyészség 286/1991. április 23-i válasza az RMDSZ-nek. 1–3. p. 111 Uo. 1. p. 112 Uo. 113 BA, 1990 MEI, 1. cs. Az RMDSZ parlamenti csoportja Maros megyei tagjainak beadványa Románia Fõügyészségéhez. 1. p. 114 BA, 1990 MEI, 1 cs. A marosvásárhelyi perekkel kapcsolatos kérdések. 1. p. 115 Uo. Az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének 736/1992. július 21-i beadványa. 193 ami az érvényben levõ Büntetõ Törvénykönyv (BTK) paragrafusai szerint sem tekinthetõ bûnnek. 1992. augusztus 15-én az RMDSZ megyei szervezete egy újabb szakanyagban foglalta össze a perek helyzetét.116 Ebben ismertették a Maros megyei ügyészi és bírósági hivatalok diszkriminatív módszereit. Nem haboztak kijelenteni büntetõjogi felelõsségük tudatában, hogy csak magyarokat és romákat ítéltek el, a román nemzetiségû gyanúsítottakat/vádlottakat minden esetben felmentették. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a Maros megyei igazságszolgáltatás túlzott büntetéstételeket szabott ki a magyar nemzetiségû elítéltekre. Így történhetett meg pl., hogy Nagy Csaba, Unghy István-Miklós és Bálinth Gyula esetében – miután a Marosvásárhelyi Bíróság 18–18 hónap börtönbüntetésre ítélte õket – másodfokon a Temes Megyei Törvényszék 14–14 hónapra mérsékelte büntetésüket.117 Hasonlóképpen, a marosszentgyörgyi elítéltek perében a Nagybányai Bíróság, átvéve a Marosvásárhelyi Bíróságtól a folyamatban lévõ ügyeket, csupán közmunkával letöltendõ büntetéssel sújtotta a vádlottakat.118 5. 6. A márciusi események miatt bírósági eljárás alá vont személyek ügyei Nagy Sámuel (Marosvásárhely). A Maros Megyei Ügyészség a 36/P/1990-es iratcsomót állította össze Nagy Sámuel ellen, akit az 1990. április 19-i vádirat alapján vizsgálati fogságban tartottként állítottak bíróság elé.119 Az volt a bûne, hogy 1990. március 16-án alkoholos állapotban elvesztette az uralmát a Trabant márkájú gépkocsija fölött és belehajtott az 1918. December 1. sugárúton illegálisan tüntetõ román tömegbe, súlyosan megsebesítve hat személyt. Ez esetben a tárgyalás folyamán kizárták a szándékosságot. Panaite Gheorghe, Moldovan Irimie, Hampucz Albert és Hipi János (Marosvásárhely). A Marosvásárhelyi Ügyészség közjavak eltulajdonítása miatt a 403/P/1990es ügyiratot állította össze Panaite Gheorghe, Moldovan Irimie, Hampucz Albert és Hipi János roma nemzetiségû gyanúsítottak ellen. A vádirat szerint a gyanúsítottak a március 21-re virradó éjszaka betörtek a Furnica kereskedelmi egységbe, ahonnan 2 016 lej értékben szeszesitalokat tulajdonítottak el.120 Az 1990. augusztus 1-jén hozott ítélettel Moldovan Irimie-t és Hipi Jánost 1 év 2 hónap, Panaite Gheorghet és Hampucz Albertet 1 év 6 hónap közmunkával letöltendõ börtönbüntetésre ítélték. Kalányos Adalbert, Grekuly István, Révai László, Maylát Gyõzõ (Marosvásárhely). A fent nevezettek ügyében a Marosvásárhelyi Ügyészség a 429/P/1990-es iratcso116 Uo. 8. cs. 1992. augusztus 15. Emlékeztetõ az igazságszolgáltatási szervek etnikai alapú diszkriminációs mûködésérõl 1992. augusztus 15-e után. 1–9. p. 117 Uo. 5. p. 118 Uo. 119 BA, 1990 MEI, A Maros Megyei Ügyészség 2228/II/16/1990-as számú jelentése: A Maros megyében 1990. március 16, 19 és 20-i napokban történt eseményekkel kapcsolatos ügyek állása. 2. p. 120 Uo. 194 mót állította össze. A négy roma nemzetiségû személyt minõsített lopással vádolták, hogy a március 21-re virradó éjszaka a Grand Hotelbõl 2 514 lej értékben tulajdonítottak el szeszes italokat.121 Ügyükben 16 tanút hallgattak ki, szembesítésekre is sor került. Az 1990. május 22-én lezárt vádirattal bíróság elé állították és a 442/02.07. 1990-es számú bûnügyi végzéssel 1 év és 3 hónap közmunkával letöltendõ börtönbüntetésre ítélték õket. Covaciu Ioan, Csipor Antal. A Maros Megyei Ügyészség Covaciu Ioan ügyében a 36/P/1990-es (más adatok szerint a 31/P/1990-es) bûnügyi nyomozati anyagot nyitotta meg. Covaciu sofõrként, 1990. március 20-án, Nagyernyén tehergépkocsijával halálra gázolta a helyben lakó Csipor Antalt és még három másik nagyernyei lakost megsebesített. Covaciu Ioant gondatlanságból elkövetett emberöléssel és testi sértéssel vádolták. A Maros Megyei Ügyészség az 1990. június 31-i rendelvényével felmentette a nyomozás alól az elkövetõt. Indoklásként az szerepelt, hogy Covaciut a barikádot emelõ helybeliek sebesítették meg kövekkel, aminek következtében elveszítette az uralmát a gépkocsi fölött.122 A Maros megyei RMDSZ álláspontja szerint viszont Covaciu alkalmas volt a jármû vezetésére a gázolást követõen is, ugyanis csupán Marosszentgyörgyön tartóztatták fel, azaz még újabb öt kilométer megtétele után.123 Egy késõbbi jelentés szerint Covaciu Ioan a gázolást követõen részt vett a marosvásárhelyi összetûzésekben is.124 Továbbá – a Maros megyei RMDSZ állítása szerint – Csipor Antal és a másik három sérült az autóbuszmegállóban várta a menetrendszerinti járatot, nem vettek részt semmiféle erõszakos cselekményben. A Maros Megyei Ügyészség ítéletét helybenhagyta az országos fõügyész, amely elutasította az özvegy fellebbezését, tehát Covaciu Ioan vádlottat felmentették. Covaciu Ioan a továbbiakban tanúként vett részt olyan perekben, ahol magyar nemzetiségûeket ítéltek el.125 Tóth Árpád, Sütõ József, Szilágyi József, Szilveszter Kiss Péter, Lõrincz József és Puczi Béla (Marosszentgyörgy). A fentnevezetteket 1990. március 28–29-én tartóztatták le, majd – a visszaemlékezéseik szerint – egy hétig a marosvásárhelyi börtönben kínozták, verték õket, egy hónapig szigorított cellában tartották, ahonnan még az udvarra sem engedték ki õket. 126 A hat személy ügyében a Maros Megyei Ügyészség a 45/P/1990-es számú peranyagot állította össze.127 Azzal vádolták õket, hogy 1990. március 20-án ütõ- és vágóeszközökkel felszerelve elbarikádozták a Marosszentgyörgyön átvezetõ fõutat, megrongálták az áthaladó gépjármûveket, és ütlegelték az azokban tartózkodó békés román nemzetiségû személyeket. Ily módon használhatatlanná tettek, illetve megrongáltak hét állami 121 Uo. 122 Uo. 123 BA, 1990 MEI, Az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének 736/1992. július 21-i beadványa. 5. p. 124 BA, 1990 MEI, 8. cs. 1992. augusztus 15. Emlékeztetõ az igazságszolgáltatási szervek etnikai alapú diszkriminációs mûködésérõl 1992. augusztus 15-e után. 4. p. 125 BA, 1990 MEI, 8. cs. 1992. augusztus 15. Emlékeztetõ az igazságszolgáltatási szervek etnikai alapú diszkriminációs mûködésérõl 1992. augusztus 15-e után. 4. p. 126 BA, 1990 MEI, 1. cs. A marosvásárhelyi perekkel kapcsolatos kérdések, 3. p. 127 BA, 1990 MEI, A Maros Megyei Ügyészség 2228/II/16/1990-as számú jelentése: A Maros megyében 1990. március 16., 19. és 20-i napokban történt eseményekkel kapcsolatos ügyek állása. 3–4. p. 195 tulajdonú, és 11 magántulajdonú gépjármûvet, összesen 209 000 lej értékben, és ugyanekkor 16 személynek okoztak sérüléseket. Sütõ József – visszaemlékezése szerint – 1990. március 20-án a marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal traktorjával dolgozott. Munkaidõ után, a helybeli magyarok kérésére/követelésére elzárta a traktorral a fõutat, hogy a Szászrégen irányából érkezõ román személyeket szállító gépjármûvek ne jussanak el Marosvásárhelyre.128 Az elítéltek és rokonaik vallomása szerint, az általuk felállított barikádnál több gépjármûvet állítottak meg, amelyeket a tulajdonosaik az út szélén hagytak. Így történt meg, hogy a hadsereg egyik tankja átgázolt ezeken a jármûveken, és az így okozott kárt pedig a gyanúsítottak számlájára írták.129 Az 1990. május 10-én összeállított vádirattal, magán- és köztulajdonban okozott kártétel, testi sértés és közerkölcs elleni vétség vádjával a gyanúsítottakat bíróság elé állították. Az ügyben négy tárgyalás zajlott le Marosvásárhelyen, 20 sértett felet és 42 tanút hallgattak ki, és hat csoportos szembesítésre került sor. Lõrinczi József a Marosvásárhelyen zajló per idején éhségsztrájkba lépett, azt kérve, hogy az ügyet helyezzék át egy másik bírósághoz. Az ügyet végül a Legfelsõbb Bíróság Bûnügyi Tanácsa utasítására novemberben áthelyezték a Nagybányai Városi Bíróságra.130 Az érintett állítása szerint Nagybányán már nem kegyetlenkedtek velük. A vádlottakat, Lõrinczi József kivételével 1990 decemberében a Nagybányai Bíróság szabadlábra helyezte.131 Végül Lõrinczi József 1 év és 8 hónap letöltendõ börtönbüntetést kapott, a többiek pedig 1 év és 4 hónap, munkahelyen letöltendõ büntetést. Utólag az ügyészség (sikertelenül) fellebebezett az ítéletek súlyosbításáért, emiatt az elítéltek közül többen Magyarországra távoztak. Lõrinczi József és a többi itthon maradt személy letöltötte büntetését.132 Tóth Árpáddal négy hónappal szabadlábra helyezése után otthonában szívroham végzett.133Felesége közlése szerint szabadlábra helyezése után is állandó félelemben élt, mivel letartóztatása elõtt a rendõrök pisztollyal, a helyszínre érkezõ katonák meg azzal fenyegették, hogy harckocsival gázolják halálra. Puczi Bélára – bevallása szerint – a bírósági ítélettel 600 000 lej bírságot róttak ki, amit nem tudott volna kifizetni, ezért Magyarországra távozott, ahol 10 évet kellett arra várnia, hogy politikai menedékjogot kapjon. Puczi 2009-ben hunyt el.134 Lengyel Lázár, Vajda András, Tofán Mihály, Vass Sándor (Ikland). A fent megnevezett személyeket közerkölcs megsértése címén, Vass Sándort pedig jogosítvány nélküli motorbicikli használat miatt állították bíróság elé. A vád szerint Vass 1990. március 20-án motorkerékpárján szállította a híreket az eseményekrõl.135 Ügyükben Cãlin ªtefãnescu ügyész folytatott nyomozást, és a 431/P/1991-es 128 Bernáth Gábor, Schmidt Mária (szerk.): Egymásnak ítélve. Fekete március Marosvásárhelyen. XX. Század Intézet, Budapest, 2011. 34. p. 129 Uo. 38. p. 130 Bernáth – Schmidt: Egymásnak ítélve... im. 42. p. 131 BA, 1990 MEI, 1 cs. A marosvásárhelyi perekkel kapcsolatos kérdések. 3–4. p. 132 Bernáth – Schmidt: Egymásnak ítélve... im. 44. p. 133 BA, 1990 MEI, 1 cs. A marosvásárhelyi perekkel kapcsolatos kérdések. 4. p. 134 Bernáth – Schmidt: Egymásnak ítélve... im. 102. p. 135 Ügyészségi iratcsomó száma 431/P/1991 BA, 1990 MEI, 1. cs. A marosvásárhelyi perekkel kapcsolatos 196 számú ügyiratot juttatta el az eljáró tanácsbíróhoz. A nyomozás folyamán a gyanúsítottak elhagyták az országot.136 A források szerint a bírósági eljárás lefolytatásával eredetileg Ciucã Gilcã bírót bízták meg, de õ kénytelen volt átadni Fekete Sándor és Ghere Ana bíráknak, ugyanis nem tudott értekezni a tanúkkal, akik rosszul beszélték a román nyelvet. Szabadi Ferenc (Marosvásárhely). A Marosvásárhelyi Ügyészség Szabadi Ferenc magyar nemzetiségû gyanúsított ügyében a 720/P/1990 iratcsomót állította össze. Szabadit letartóztatták és vizsgálati fogságból vezették fel a tárgyalásra.137 Az 1990. május 10-én lezárt vádirat alapján közerkölcs elleni vétséggel és munkahelyi visszaéléssel vádolták. Azzal gyanúsították, hogy a Maros Megyei Kórház alkalmazottjaként, sebesültszállítói minõségében 1990. március 20-án több, a kórház folyosóján tartózkodó román nemzetiségû sebesültet bántalmazott, azok nemzetisége miatt, illetve a mentõautóban is bántalmazott egy román sebesültet.138 Ügyében 34 tanút vonultattak fel, helyszíni szemlére is sor került. Az ügyész közbotrány okozása, csendháborítás, ütlegelés, munkahelyi visszaélés miatt ügyét a bíróságra utalta. A vádiratot Rodica Boilã ügyész állította össze. Az RMDSZ szakértõi szerint a nyomozás során használt módszerek sok kívánnivalót hagynak maguk után. Orvosi látlelet nem volt az állítólagos verésrõl, a tanúk ellentmondásosan nyilatkoztak, a két, akkor szolgálatban lévõ magyar és román orvos nem tudott a dologról, és – vallomásuk szerint – nem is történhetett ilyen, mert mindvégig jelen voltak az elsõsegélyben részesítés helyszínén és a sérültek sem panaszkodtak errõl akkor. Ezen kívül a mentõautók sofõrjei igazolták, hogy Szabadi Ferenc nem tartózkodott a mentõautókban, mert azoknak saját egészségügyi személyzete van, és nem veszik igénybe ilyen kiszállásokra a kórház asszisztenseit.139 Szabadi Ferenc egyébként munkaidõ után, önkéntesen dolgozott, a beérkezõ nagyszámú sebesültre való tekintettel. Ügyét a Marosvásárhelyi Bíróság 2800/1990-es számú perirata õrzi. A bírák, Corina Jeflea és Corina Suceava a 659/01.10.1990 számú ítélettel 5 év börtönbüntetésre ítélték. Az ítéletet a fellebbezés után is jogerõsnek mondták ki.140 A vádlott kérte a Legfelsõbb Törvényszéken az ügy másik megyébe történõ áthelyezését, de kérését visszautasították. Letartóztatása után a lakását kiutalták másvalakinek, aki minden ingóságát, irataival együtt eltulajdonította.141 Cseresznyés Pál, Barabás Ernõ. Cofariu Mihãilã ütlegelése ügyében a Maros Megyei Ügyészség a 126/P/1990-es bûnügyi peranyagot állította össze.142 A nyomozás során több mint 1000 személlyel nézették meg az esetrõl készült felvételt kérdések címû irat, 6. p. 136 Uo. 7. p. 137 Uo. 4. p. 138 Uo. 5. p. 139 Uo. 140 A Maros Megyei Törvényszék 30/1991-es számú iratcsomója ügyében hozott 64 v. 65/1991. február 22-i ítélet. BA, 1990 MEI, 1. cs. A marosvásárhelyi perekkel kapcsolatos kérdések címû irat, 5. p. 141 Uo. 142 Uo. A Maros Megyei Ügyészség 2228/II/16/1990-as számú jelentése: A Maros megyében 1990. március 16, 19 és 20-i napokban történt eseményekkel kapcsolatos ügyek állása. 7–8. p. 197 és 90 tanút hallgattak ki. Hét olyan személyt sikerült azonosítani, akik Cofariu közelében tartózkodtak, de nem bántalmazták õt. Négy személy közül, akik a földre esett Cofariut bántalmazták, Barabás Ernõt, az IMATEX vállalat egyik dolgozóját vélték beazonosítani, aki Magyarországra távozott, majd Cseresznyés Pált, aki – a videofelvételek tanúsága szerint – Mihãilã Cofariuba belerúgott. Az ügyben még fölmerült Czitzer Attila neve is, aki a történtek után külföldre szökött. Cseresznyés Pált 1991 januárjában tartóztatták le, majd küldték bíróság elé különös kegyetlenséggel elkövetett emberölési kísérlet vádjával.143 A Mihãilã Cofariut 1990. március 21-én sebészi vizsgálatnak vetették alá. A sebészorvos megállapította és a törvényszéki orvos látlelete is igazolta, hogy az ütésbõl és szúrásból származó sebek sodorták életveszélybe Cofariut, nem pedig azok a rúgások, amelyeket Cseresznyéstõl elszenvedett. A Maros Megyei Törvényszék azonban nem kívánt helyt adni azoknak a bizonyítási kéréseknek, amelyekkel igazolni vagy cáfolni lehetett volna a vádat (ti. emberölési kísérlet). Cseresznyés Pál 1990. november 27-én kapott idézést az ügyészségre, de mivel abban az idõszakban Magyarországon tartózkodott, 1991. január 16-án jelent meg a rendõrségen.144 1991. január 19-én elõzetes letartóztatásba helyezték, beismerte tettét. 1991. február 19-én a rahovai, majd február 26-án a jilavai börtönbe szállították. Cseresznyés közlése szerint, Jilaván a fegyházszemélyzet és annak biztatására egyes fogvatartottak fizikailag bántalmazták õt. Beszámolója szerint voltak olyan rabtársai, akik figyelmet tanúsítottak irányába, érdeklõdtek a márciusi eseményekrõl. 145 1991. április 14-én visszaszállították a marosvásárhelyi börtönbe, ahol 1991. szeptember 12-ig sem a rokonaival, sem az ügyvédjével nem érintkezhetett.146 A per 1991 októberétõl 1992 októberéig tartott. Cseresznyés beszámolója szerint, a marosvásárhelyi börtönben K. Attila és G. Rudolf köztörvényes rabokkal tették egy cellába, akik többször bántalmazták õt.147 Két védõügyvédje, Mihály Sándor és Jung Ildikó, valamint Frunda György, szenátori és ügyvédi minõségében ismertették az ügyet az Európai Tanácsban és az Egyesült Államokban. A források szerint, így értesült az ügyrõl Tom Lantos, magyar származású amerikai szenátor, aki bukaresti látogatása során felkérte az Amerikai Egyesült Államok bukaresti konzulját, hogy keressék meg Cseresznyés Pált és érdeklõdjenek sorsa felõl. A látogatás során Cseresznyés Pál ismertette körülményeit. Ennek hatására idõvel más cellába helyezték, többé nem bántalmazták és javítottak az ellátásán.148 1992. október 4-én 10 évre ítélték, amit a Legfelsõbb Bíróság is megerõsített. Cseresznyést a börtönben többször felkereste Borbély László és Frunda György, 143 A Maros Megyei Törvényszék 540/1991-es számú iratcsomóba foglalt ügyével kapcsolatban a 40/1992-es számú ítélet. BA, 1990 MEI, 1. cs. A marosvásárhelyi perekkel kapcsolatos kérdések címû irat, 7–8. p. 144 Tófalvi Zselyke, Haeffler András, Rácz Etelka (szerk.): Március mártírja. A marosvásárhelyi Cseresznyés Pál kálváriája (1991. január 16 – 1996. december 24.). 2003, magánkiadás, 58. p. 145 Uo.61–66. p. 146 Uo. 68. p. 147 Uo. 69. p. 148 Uo. 72–73. p. 198 RMDSZ-es képviselõ, illetve szenátor és kitartásra biztatták.149 1994 októberében, Ion Iliescu államfõ Strasbourgban tárgyalt, ahol az Európai Parlament tagjai által feltett kérdések egyike Cseresznyés Pálra vonatkozott. A román államelnök azt nyilatkozta, hogy nem áll módjában személyesen beavatkozni az igazságügyi szervek döntéseibe, de lehetõséget lát arra, hogy Cseresznyés jó magaviselete miatt a büntetés felének lejártakor kiszabadulhasson.150 1996-ban a véleményezést megírták, de az elítéltet nem engedték szabadon. Közben amerikai lobbi is folyt Cseresznyés Pál szabadonbocsátásáért. Az Egyesült Államokban élõ Csatári László orvos – felhasználva magas szintû amerikai kapcsolatait – megkereste Ed Schaefer újságírót, a washingtoni Országos Újságíró Klub (National Press Club) egyik vezetõjét, hogy járjon közbe Cseresznyés Pál ügyében. 1996. október 22-én Ed Schaefer levelet intézett Románia Egyesült Államokbeli nagykövetének. Két nappal késõbbi válaszlevelében Mircea Geoanã, akkori külügyi államtitkár kifejtette, hogy Cseresznyés Pált jogszerûen ítélték el és hogy a szabadulás egyetlen lehetõségét a fogvatartott jó magaviseletében látja.151 Ed Schaefer munkája két hónap múlva érett be. 1996. december 24-én Emil Constantinescu, Románia új elnöke kegyelemben részesítette Cseresznyés Pált.152 Hanzi Bálint, Galaczi József. Az ügyész (Aurel Orza) hatósági személy elleni sértés címén állított össze vádiratot ügyükben. A Marosvásárhelyi Bíróság a 3588/1990-as számú iratcsomó alapján a 700/1990-es számú ítéletben négy év börtönre ítélte õket. Hanzi és Galaczi képviselõi megfellebbezték az ítéletet. A Maros Megyei Törvényszék újratárgyalta az ügyet. A törvényszéken a sértett fél elismerte, hogy nem hivatali minõségében bántalmazták, hanem ún. magán veszekedésre került sor, amin azóta túlléptek, mert a vádlottak bocsánatot kértek tõle. A Megyei Törvényszék a fellebbezést elfogadta, de az ítéletet csak annyiban módosította, hogy a büntetésüket négy évrõl háromra csökkentette.153 Simion Frandeº. 1990. március 20-án Görgényhodák és Libánfalva helységekbõl három autóbusz szállított tüntetõket Marosvásárhelyre. A Gliga Venuþ vezette egyik autóbuszon utazott az 57 éves Frandeº Simion is. Frandeºt az aznapi összecsapásban súlyosan megsebesítették. Néhány napig a Maros Megyei Kórházban feküdt öntudatlan állapotban volt, majd átszállították Bukarestbe, ahol több mûtéten esett át. Életét nem sikerült megmenteni, 1990. szeptember 29-én elhunyt. Frandeº ügyében Liviu Moica ügyész vezetett nyomozást, eredménytelenül.154 Ugyanebben az ügyben a Bukaresti Ügyészség is nyomozást kezdeményezett az 5131/P/1990-es bûnügyi iratcsomó alapján, de nem sikerült azonosítani a támadókat.155 149 Uo.74. p. 150 Uo.78. p. 151 Uo. 80. p. 152 Uo.78. p. 153 Az 1069/1991. szept. 12.-i ítélettel. BA, 1990 MEI, 1. ircs, A marosvásárhelyi perekkel kapcsolatos kérdések c. irat, 5–6. p. 154 Traian Chindea: Martie 1990 – Târgu Mureº, rememorare dupã 22 de ani. Sangidava, 2012. nr. 6. 234. p. 155 Uo. 199 Gorea Ioan, Berchi/Berki Alexandru. A Marosvásárhelyi Ügyészség Gorea Ioan, román nemzetiségû és Berchi Alexandru roma nemzetiségû gyanúsítottak (elõzetes letartóztatásban lévõk) ügyében a 427/P/1990-es bûnügyi periratot állította össze.156 Gorea Ioant azzal vádolták, hogy 1990. március 19-én, az RMDSZ és más politikai pártok székházának feldúlásakor felmászott az ostromolt magyar nemzetiségû személyek menekítésére kijelölt teherautóra és bántalmazta az azon tartózkodókat. Berchi Alexandrut pedig azzal vádolták, hogy jogtalanul behatolt a politikai pártok székhelyére és ott károkat okozott. Ügyükben 55 tanút hallgattak ki. Berki Alexandrut a tanúk felismerték, amint 1990. március 19-én másokkal együtt részegen betörte a pártok akkori székházának kapuját és bottal a kezében behatolt az épületbe. A tárgyalás idõpontját 1990. október 31-re tûzték ki. Gorea Ioan királyfalvi lakos, az ITSAIA szállítási vállalat gépkocsivezetõjének ügyében a Marosvásárhelyi Bíróságon, Petre Uzum és Florin Stoica a 2968/1990. szám alatt nyomozati dossziét nyitott. Az 525/1991-es számú határozat alapján egy év, munkahelyen letöltendõ szabadságvesztésre ítélték, de nem ütlegelésért vagy testi erõszakért, hanem csendháborításért és garázdaságért. Az ítéletet az RMDSZ, mint sértett fél megfellebbezte, annak súlyosbítását kérve. Így az ügy a Maros Megyei Törvényszék elé került. A fellebbezést az 510/1991. számú határozattal elutasították.157 Sütõ András bántalmazása és a pártszékházak feldúlása, azaz a március 19-i erõszakos cselekmények ügyében a Marosvásárhelyi Ügyészség a 852/P/1990-es számú iratcsomót állította össze.158 Sütõ András gyilkossági kísérlet és gyilkossági kísérletben való bûnrészesség gyanújával jelentett fel több személyt, közöttük Scrieciu Ion tartalékos tábornokot, Judea Ioan hadmérnök-ezredest, Þâra Vasile õrnagyot, Sabin Todorant, Görgényhodák község polgármesterét, Butilcã Eugent, Görgényhodák község jegyzõjét, és Gorea Ioant. Az ügyben 14, Sütõ András által gyanúsított személyt, 13 megjelölt tanút és 95 szemtanút hallgattak ki. A nyomozás során azonosítottak kilenc olyan személyt, akik behatoltak a pártok székházába, de a vizsgálat szerint lehetetlen volt bizonyítani, hogy ezek rongálás szándékával mentek volna be az épületbe. Az ügyészség álláspontja szerint, a hatóságok is felhívást intéztek az ostromló tömeghez, hogy jelentkezzenek önkéntesek, akik részt vennének a székházban rekedt magyarok kimentésében. A nyomozás során 12, az eseményen jelenlévõ rendõrtõl is érkezett jelentés más gyanúsítottak azonosítására. Vajda Domokos, Vajda Ferenc (Sáromberke). Õket 1990. április 4-én tartóztatták le.159 Ügyükben a Marosvásárhelyi Ügyészség az 527/P/1990-es iratcsomót állította össze, ütlegelés, közrend és garázdaság címén.160 Vajda Ferenc esetét különválasz156 BA, 1990 MEI, A Maros Megyei Ügyészség 2228/II/16/1990-as számú jelentése: A Maros megyében 1990. március 16, 19 és 20-i napokban történt eseményekkel kapcsolatos ügyek állása. 4–5. p. 157 BA, 1990 MEI, 1 cs. A marosvásárhelyi perekkel kapcsolatos kérdések. 1. p. 158 Uo. A Maros Megyei Ügyészség 2228/II/16/1990-as számú jelentése: A Maros megyében 1990. március 16, 19 és 20-i napokban történt eseményekkel kapcsolatos ügyek állása. 5–6. p. 159 A Maros Megyei Ügyészség 527/P/1990 számú iratcsomója. BA, 1990 MEI, 1. ircs, A marosvásárhelyi perekkel kapcsolatos kérdések címû irat, 4. p. 160 Uo. 6. p. 200 tották. Vajda Domokos ügyében pedig 48 tanút hallgattak ki, valamint szembesítésekre is sor került. Egy anyag szerint a nyomozás során kiderült, hogy egyikük sem tartózkodott a helyszínen.161 Ezek után szabadlábra helyezték õket, de az 1990. október 19-i vádirattal Vajda Domokost a Marosvásárhelyi Bíróság elé idézték, azzal vádolva, hogy 1990. március 20-án egy húszfõs csoport tagjaként, a Sáromberkén átutazók igazoltatása végett több gépjármûvet megállított. A megállított jármûvek között volt a 21-MS-4684-es rendszámú utánfutós gépjármû is, amelyben négy személy ült, akiket a gyanúsított román származásuk miatt bántalmazott. Vajda Domokost a Marosvásárhelyi Bíróság, az 5730/1990-es számú iratcsomó alapján tíz hónap munkahelyen letöltendõ szabadságvesztésre ítélte.162 Az ítéletet mind az ügyészség, mind az elítéltek megfellebbezték, így az a Maros Megyei Törvényszék elé került, (Horia Banciu bíró elnökletével) ekkor keletkezett az 1717/1991-es számú ügyirat és a 99/12.03.1992-es számú ítélettel, az ügyészség fellebbezését megerõsítve, a büntetést 18 hónap ugyancsak munkahelyen letöltendõ szabadságvesztésre súlyosbította. 163 Butilcã Dumitru, Gémes István. A Maros Megyei Ügyészség a 32/P/1990-es iratcsomó szerint Butilcã Dumitru-t gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával állították bíróság elé. A gyanúsított 1990. március 20-án saját gépkocsijában ülve elgázolta Gémes István sáromberki lakost.164 A felmentés indoklása szerint, a gyanúsított látva, hogy Sáromberkén a helybeli magyar lakosok jármûveket állítanak meg és ütlegelik a román nemzetiségûeket, el akart hajtani és ekkor gázolta el Gémes Istvánt.165 Egy 1990. május 14-i rendelettel, a Butilcã Dumitru elleni eljárást megszüntették azzal az indoklással, hogy kényszerítõ körülmények hatása alatt cselekedett. Kiss Zoltán, Marin Preda. A Maros Megyei Ügyészség a 33/P/1990-es iratcsomót állította össze Preda Marin ügyében, akit gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádoltak.166 Marin Preda Marosvásárhely fõterén egy billenõ platós tehergépjármûvet vezetett, és belehajtott a magyar nemzetiségû tüntetõk csoportjába, akik elõzõleg kövekkel dobálták a gépjármûvet. Az ügyészségi vizsgálat szerint egy kõ fejen találta a sofõrt, aki emiatt elvesztette uralmát a tehergépkocsi felett. A teherkocsi kiütött egy villanyoszlopot és a volt görög katolikus templom lépcsõjébe ütközött. A gépjármû elgázolta Kiss Zoltánt, aki életét vesztette. Rusu Teodor, aki a gépjármû fülkéjében foglalt helyet, súlyosan megsebesült és a kórházban õ is életét vesztette. Preda Marint az 1990. június 29-i rendelettel felmentették, mivel nem állapítottak meg bûnösséget a baleset elkövetésében. 161 Uo. 4. p. 162 A Marosvásárhelyi Bíróság 5730/1990-es számú iratcsomóban hozott 650/1991. június 5-i határozat. BA, 1990 MEI, 1. cs. A marosvásárhelyi perekkel kapcsolatos kérdések címû irat, 4. p. 163 Uo. A Maros Megyei Törvényszék 99/1992. március 12-i ítélete az 1717/1991-es számú iratcsomóban foglalt üggyel kapcsolatban. 164 Uo. 6–7. p. A Maros Megyei Ügyészség 2228/II/16/1990-as számú jelentése: A Maros megyében 1990. március 16, 19 és 20-i napokban történt eseményekkel kapcsolatos ügyek állása. 165 BA, 1990 MEI, Az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének 736/1992. július 21-i beadványa. 5. p. 166 BA, 1990 MEI, A Maros Megyei Ügyészség 2228/II/16/1990-as számú jelentése: A Maros megyében 1990. március 16, 19 és 20-i napokban történt eseményekkel kapcsolatos ügyek állása. 7. p. 201 Frandeº Simion és a Bulgárok terén (Panov tér) felgyújtott autóbusz ügye. Ebben az ügyben a Maros Megyei Ügyészség a 34/P/1990-as számú iratcsomót állította össze. Ezek szerint 1990. március 20-án a Bulgárok terén gyújtópalackokkal felgyújtottak egy autóbuszt, amelyben görgényhodáki és libánfalvi lakosok tartózkodtak. Amikor az utasok kimenekültek az égõ autóbuszból, ütlegelték õket. Ennek következtében 40 személy megsebesült, közülük egy személy – Frandeº Simion – utólag a kórházban meghalt. Az ügyben több személyt hallgattak ki, de a tetteseket nem sikerült azonosítani.167 Puczi Kálmán és társai (Gernyeszeg). Puczi Kálmán és társai ügyében a Marosvásárhelyi Ügyészség a 430/P/1990-es bírósági iratcsomót állította össze, rongálás, ütlegelés és garázdaság miatt. Azzal vádolták õket, hogy 1990. március 20-án többedmagukkal Gernyeszeg községben két úttorlaszt állítottak fel és több gépjármûvet feltartóztattak és megrongáltak, valamint négy személyt bántalmaztak. Ügyükben kilenc gyanúsítottat hallgattak ki, továbbá a sértett feleket és 27 tanút.168 Papp István és társai (Nagyernye), 431/P/1990 sz. iratcsomó. Papp István és 21 társa ügyében a Marosvásárhelyi Ügyészség járt el, közjavak rongálása, ütlegelés, testi sértés és garázdaság vádjával. A fent nevezett személyek a vádirat szerint 1990. március 20-án Nagyernye községben négy úttorlaszt építettek, megállították az áthaladó gépjármûveket és megtámadták a bennük tartózkodó román nemzetiségû személyeket.169 A vád szerint tíz gépjármûvet rongáltak meg, és 16 személynek okoztak testi sérülést. Az ügyben kihallgatták a gyanúsítottakat, a károsult feleket és további 40 tanút. Az ügyhöz kapcsolódott továbbá az NMF ernyei elnökétõl beérkezett feljelentés és 12 nyilatkozat is, amelyben az illetékesektõl a helyi polgármesteri hivatal feldúlásában, a helyi lakosok ütlegelésében résztvevõ és a Csipor Antal halálát okozó román nemzetiségû személyek felelõsségre vonását kérték. Papp Árpád, Füzesi András és Füzesi Albert (Erdõcsinád), 432/P/1990 sz. iratcsomó. Papp András és hat társa ügyében, akiket a gyilkossági kísérlettel, garázdasággal, rongálással és testi sértés okozásával vádoltak, a vádiratot a Marosvásárhelyi Ügyészség állította össze.170 Eszerint nevezettek 1990. március 20-án megrongáltak két személygépkocsit és öt személyt bántalmaztak. Ügyükben Ioan Sabãu és Otilia ªtefãnescu volt a bíró.171 Az 1069/1991. szeptember 12-i döntéssel a vádlottakat négy-négy év letöltendõ szabadségvesztésre ítélték. Hajdú Károly (Sáromberke), 817/P/1990 sz. ügyirat. Hajdú Károly ügyében a Marosvásárhelyi Ügyészség garázdaság és közjavak rongálása címén járt el. A gyanúsított 1990. március 20-án, másokkal együtt úttorlaszt épített a Sárpatak–Sáromberke útszakaszon, ahol megállították és megrongálták a Maros Megyei 167 Uo. 168 Nincs további adat az ügyükrõl. 169 BA, 1990 MEI, A Maros Megyei Ügyészség 2228/II/16/1990-as számú jelentése: A Maros megyében 1990. március 16, 19 és 20-i napokban történt eseményekkel kapcsolatos ügyek állása. 8–9. p. 170 Uo. 171 Megjegyzendõ, hogy Ioan Sabãu a Vatra Româneascã alelnöke volt, a bírónõ férje pedig szintén a szervezet tagja volt. 202 Szállítási Vállalat 21-MS-490-es rendszámú gépkocsiját, amelyben 7 349 lejes kárt okoztak.172 A gépkocsivezetõ kiugrott a jármûbõl és elszaladt, így nem esett bántódása. Rostas Demeter és három társa (Sáromberke), 903/P/1990 sz. bûnügyében a Marosvásárhelyi Ügyészség emelt vádat. A nevezett személyeket garázdasággal, magán- és közjavak rongálásával, testi sérülés okozásával állították ítélõszék elé.173 Sáromberkén négy úttorlaszt építettek, gépjármûveket tartóztattak fel és igazoltatták az utasokat, 11 gépjármûvet tettek mûködésképtelenné és 16 román nemzetiségû személyt bántalmaztak. Berekméri József. Marosszentgyörgy község volt polgármestere elleni 1667/P/1990 sz. bûnügyben a Marosvásárhelyi Ügyészség felbujtással vádolta a volt községi elõljárót. Konkrétan: a gyanúsított az ügyész szerint 1990. március 20-án utasítást arra adott, hogy zárják le a Marosszentgyörgyön átvezetõ útszakaszt a polgármesteri hivatal traktorjával és utánfutójával és a románok elleni erõszakra biztatta az összegyûlt mintegy 300 embert. A vizsgálatok kezdetén a gyanúsított Magyarországra menekült. Máthé Lajos. A Marosvásárhelyi Ügyészség Máthé Lajos ellen a 309/P/1990 sz. iratcsomóban foglalta össze a nyomozati eredményt. A vád szerint 1990. március 21-én, Póka helységben több személy társaságában a településen áthaladó gépjármûveket megállította. Ennek során a vádlott egy vasvillát dobott a 21-MS531-es rendszámú tehergépjármû irányába, eltalálva annak visszapillantó tükrét. A 19.10.1990-ai vádirattal ügyét bíróság elé utalták. Az RMDSZ által készített szakértõi vélemény a bírósági eljárások kapcsán a következõ megállapításokat tette:174 – a gyanúsítottak nem védekezhettek szabadlábon, vizsgálati fogságban voltak, amely ellentétes a különféle nemzetközi egyezményekkel; – az elõzetes letartóztatás felfüggesztésére vonatkozó kéréseket a bíróságok mindenféle bírósági eljárás, vagy indoklás nélkül elutasították; – a gyanúsítottak csak a már kitûzött a bírósági tárgyalás idõpontját követõen kaptak jogi képviseletet (ügyvédet); – több esetben, például a hat marosszentgyörgyi gyanúsított esetében, a Marosvásárhelyi Bíróság által összeállított 2696/1990. sz. ügyirat nem hozzáférhetõ; – az ügyek tárgyalása megmagyarázhatatlan okokból késik, amivel a gyanúsítottak vizsgálati fogságának ideje indoklolatlanul megnõ; – a márciusi marosvásárhelyi események ügyében letartóztattak 21 marosvásárhelyi roma nemzetiségû személyt, akik közül 19-et elítéltek. Hasonlóképpen 5 évre ítélték Szabadi Ferencet, a Marosvásárhelyi Klinikai Kórház volt sebesültszállítóját, azzal a váddal, hogy bántalmazta a betegeket; – hat marosszentgyörgyi magyar nemzetiségû személyt elõzetes letartóztatásba helyeztek 1990. március 29-én, esetükben kérték és elérték az ügy áthelyezését a 172 BA, 1990 MEI, A Maros Megyei Ügyészség 2228/II/16/1990-as számú jelentése: A Maros megyében 1990. március 16, 19 és 20-i napokban történt eseményekkel kapcsolatos ügyek állása. 8–9. p. 173 Uo. 9–10. p. 174 Concluzii cu privire la clauzele in curs de cercetare sau de judecatã penalã. BA, 1990 MEI, 5. cs. 203 Nagybányai Bírósághoz. Noha már nyolc hónap telt el az õrizetbe vételt követõen, ügyük még mindig folyamatban van; – az eljárásban részt vevõ bírósági személyek részrehajlása állapítható meg, és ugyanilyen ítéletek születnek. – Covaci Ioan gépkocsivezetõ ellen, aki halálra gázolta Nagyernyében Csipor Antalt, a Maros Megyei Ügyészség összeállította a szándékos emberölési ügy vádiratát, de a Fõügyészség nem engedélyezte az eljárás megindítását. Ugyanazon ügyben Covaci Ioan károsult félként jelenik meg; – noha március 19-én 72 személyt szabad mozgásában korlátoztak, akik közül 30-at, amikor lejöttek a padlásról, bántalmaztak, mégis a két gyanúsítottat rövid idõn belül szabadlábra helyezték, megszüntetve ellenük a nyomozást; – több esetben, a fotók és a videofelvételek alapján több száz magyar nemzetiségû személyt, köztük kiskorúakat is többször kihallgattak, aminek célja a tanúk megfélelemlítése volt, ennek következtében többen is elhagyták az országot; – az igazságszolgáltatás menetét akadályozta az a tény, hogy mind a Marosvásárhelyi Bíróságon, mind a Maros Megyei Ügyészségen csak egy-egy magyar nemzetiségû bíró, illetve ügyész dolgozik. A többi ügyész és bíró nem ért magyarul, és nem alkalmaztak egyetlen fordítót sem, holott erre a törvény lehetõséget ad. Román ügyvédek nem vállalnak egyetlen olyan esetet sem, amelyben a vádnak a leghalványabb magyar/roma etnikai vonzata is van. Összesítés az 1990. március 19-20-i események nyomán elítélt és letartóztatott 175 személyekrõl: 176 Sorsz. Név Lakhely Ítélet 1 év 8 hónap, mh175 1 Sütõ József Marosszentgyörgy 2 Szilágyi József Marosszentgyörgy 1 év 8 hónap, mh 3 Szilveszter Kiss Péter Marosszentgyörgy 1 év 8 hónap, mh 4 Tóth Árpád Marosszentgyörgy elhunyt az eljárás alatt 5 Puczi Béla Marosszentgyörgy 1 én 4 hónap, mh 6 Lõrincz József Marosszentgyörgy 1 év 8 hónap, 7 Hanzi Bálint Marosszentgyörgy 3 év börtönbüntetés 8 Vajda Domokos Sáromberke 18 hónap, mh 9 Szabadi Ferenc Marosvásárhely 5 év börtönbüntetés 10 Grekuly Béla Marosvásárhely, Rovinari u. 5 hónap börtönbüntetés 11 Horváth István Marosvásárhely, Rovinari u. 5 hónap börtönbüntetés 12 Kalló Béla Marosvásárhely, Rovinari u. 5 hónap, mh 13 Karkulea György Marosvásárhely 4 hónap börtönbüntetés 175 Eddigi kutatásaink révén nincs tudomásunk arról, hogy hasonló összegzés készült volna a VR, a NEIT vagy más szervezet részérõl. 176 Mh – munkahelyen letöltendõ 204 Sorsz. Név Lakhely Ítélet 14 Puczi Kozák Béla Marosvásárhely, Rovinari u. 4 hónap börtönbüntetés 15 Puczi Kozák Ernõ Marosvásárhely, Rovinari u. 3 hónap börtönbüntetés 16 Puczi Kozák Sándor Marosvásárhely, Rovinari u. 3 hónap börtönbüntetés 17 Kalányos János Marosvásárhely, Hidegvölgy u. 6 hónap börtönbüntetés 18 Kurkuly Elek Marosvásárhely, Hidegvölgy u. 6 hónap börtönbüntetés 19 Voica Dénes Marosvásárhely, Hidegvölgy u. 6 hónap börtönbüntetés 20 Csíki Sándor Marosvásárhely, Hidegvölgyi u. 6 hónap börtönbüntetés 21 Kalányos Ioan Marosvásárhely, Hidegvölgy u. 6 hónap börtönbüntetés 22 Kalányos Albert Marosvásárhely, Hidegvölgy u. 6 hónap, mh. 23 Grecui István Marosvásárhely, Hidegvölgy u. 6 hónap, mh. 24 Révai László Marosvásárhely 6 hónap, mh. 25 Majlát Gyõzõ Marosvásárhely, Hidegvölgy u. 6 hónap, mh. 26 Kraicsiovics Andrei Marosvásárhely, Hidegvölgy u. 3 hónap, mh 27 Dóczi István Marosvásárhely, Hidegvölgy u. 3 hónap, mh. 28 Kalányos László Marosvásárhely, Hidegvölgy u. 3 hónap, mh. 29 Szabó Francisc Marosvásárhely, Hidegvölgy u. 3 hónap, mh. 30 Farkas Jenõ Marosvásárhely, Hidegvölgy u. 3 hónap, mh. 31 Stoika Ioan Marosvásárhely, Hidegvölgy u. 3 hónap, mh. 32 Galaczi József Marosszentgyörgy 3 év börtönbüntetés 33 Ughi István Marosvásárhely 18 hónap szabadságvesztés 34 Bálint Gyula Marosvásárhely 1 év 2 hónap börtönbüntetés 35 Nagy Csaba Marosvásárhely 1 év 2 hónap börtönbüntetés 36 Koszta Vencel 37 Kakucs Áron 6 hónap börtönbüntetés 38 Nagy Sámuel Marosvásárhely 3 év 6 hónap börtönbüntetés 39 Papp Árpád Nagyernye 4 év börtönbüntetés – perét áthelyezték a Legfelsõbb Törvényszékre 40 Füzesi Albert Nagyernye 4 év börtönbüntetés 41 Füzesi András Nagyernye 4 év börtönbüntetés 42 Cseresznyés Pál Marosvásárhely 10 év börtönbüntetés 43 Barabás Ernõ Marosvásárhely 10 év börtönbüntetés 44 Vajda Ferenc Sáromberke letartóztatva 45 Vajda András Ikland bírósági eljárás alatt 46 Tofán Mihály Ikland bírósági eljárás alatt 47 Vass Sándor Ikland bírósági eljárás alatt 48 Lengyel Lázár Ikland bírósági eljárás alatt 6 hónap börtönbüntetés 205 6. ÖSSZEGZÉS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK 6.1. A rendszerváltás spiráljában Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események hosszú idõre meghatározták a város és a térség hangulatát, mély nyomot hagytak a közemlékezetben. Mi történt és miért 1990 márciusában Marosvásárhelyen? Pogromról vagy etnikai konfliktusról beszélünk? A rendszerváltás „melléktermékérõl” van szó, vagy mesterségesen elõidézett konfliktusról? Egyes korabeli politikusok, közéleti személyiségek szerint külföldi provokáció történt azzal a céllal, hogy lehetõvé tegyék a nyugati hatalmak közvetlen beavatkozását Romániában. Az utóbbi vélekedés szerint ezek a provokációk vezettek az etnikai konfliktushoz.1 A romániai rendszerváltás az átmenet okozta nehézségekkel megterhelve jutott el az 1990. márciusi eseményekhez. Ezt az álláspontot fogalmazza meg a NEIT vizsgálóbizottságának jelentése is. Más vélemények szerint a Magyarországról támogatott erdélyi magyarok államellenes lázadása volt, amit a hetvenes évektõl készítettek elõ. Ennek a programnak az egyik központi figurája Király Károly volt.2 Az események több, egykori magyar résztvevõje magyarellenes pogromkísérletként írja le az akkor történteket.3 A Helsinki Watch és néhány, a témát tárgyaló szerzõ etnikai konfliktusról beszél.4 A marosvásárhelyi Vasile Cernat külön tanulmányt szentelt a történések elemzésének. A konfliktus okait keresve megállapítja, hogy a nemzetközi kutatásokban is megjelenõ hármas ok-okozati összefüggés (demográfia, migráció, gazdasági krízis) nem magyarázza mindazt, ami 1990 márciusában Marosvásárhelyen történt.5 A szerzõ a rendszerváltás nehézségeivel és az elitek mobilizáló szerepével magyarázza a márciusi eseményeket. Azt hangsúlyozza, hogy Marosvásárhelyen nem alakultak ki konkrétan olyan feltételek – a két csoport nem élt egymásától szegregáltan –, aminek hatására spontán módon egy konfliktus kirobbanjon. A pszicho-szociális tényezõk sem indokolták mindezt, ehhez külön mozgósításra volt szükség.6 1 2 3 4 5 6 206 Cornel Mihalache és Bereczki Edit interjúja Virgil Mãgureanuval, N. S. Dumitruval és Gelu Voican Voiculescuval. De la regimul comunist la regimul Iliescu. Virgil Mãgureanu în dialog cu Alex Mihai Stoenescu. RAO, Bucureºti, 2008. Judea: Cumpãna lui martie..i.m. Bãnescu: Demers pentru adevãr... i.m. Cornel Mihalache és Bereczki Edit interjúja Nicolae Ulieruval, Ion Scrieciuval. Az interjúk a szerzõk tulajdonában vannak. Sütõ: Szemet szóért... i.m. Király Károly: Nyílt kártyákkal… i.m. Kincses: Marosvásárhely fekete márciusa... i.m. Fehér Könyv. Az 1990. március 19. és 20-i események… i.m. Virág: Napló… i.m. Gallagher: Democracy and Nationalism in Romania… i.m. A Helsinky Watch jelentése. Cernat: Ethnic Conflict and Reconciliation... i.m. 17–34. p. Uo. Cernat kimutatja, hogy az említett idõszakban a 14–29 évesek aránya Romániában 29,79% volt, ami átlagos kategóriába sorolja az országot, a gazdasági válság csak a márciusi események után mélyült el, illetve a migráció sem befolyásolta az események alakulását. Uo. 22 év távlatából a rendelkezésünkre álló és rendszerezett források alapján megpróbálhatunk néhány kérdésre választ fogalmazni. Az eddigi kutatások alapján úgy gondoljuk, ami 1990 márciusában Marosvásárhelyen történt, egy komplex ok-okozati összefüggés-sorozat eredménye, amelynek vannak kiemelkedõen fontos, közvetlen kiváltó okai, de ugyanakkor számos olyan, elsõ olvasatra elenyészõnek tûnõ tényezõ is meghatározta, amely valamilyen mértékben hozzájárult az események kirobbanásához. Az eseményeket generáló okokat két nagy csoportra oszthatjuk: közvetett (történelmi) okok, amelyek az idõk folyamán megteremtették azt a táptalajt, amire ráépültek a rendszerváltás során felmerült kérdések; közvetlen okok, a romániai forradalom és rendszerváltás során kialakult és esetenként mesterségesen fenntartott és szított, központi és helyi szinten egyaránt sikertelenül kezelt helyi konfliktus. Egy klasszikus meghatározás szerint az etnikai konfliktusokat nem az etnikai különbözõségek gerjesztik, hanem valójában egy kollektív félelem a jövõtõl. Egy adott állam meggyengülése következtében, különbözõ (ez esetben etnikai) csoportok attól tartanak, hogy stratégiai céljaikat nem tudják megvalósítani, felmerül a a jövõ bizonytalanságától való félelem. Az ún. etnikai aktivisták, politikusok erre alapozva polarizálják a társadalmat. Ennek hatására a társadalmi emlékezet és az érzelmek túldimenzionálják a helyzetet és gyorsan szétválasztják a kérdéses etnikai csoportokat. Ezek a csoporton belüli és csoportok közötti interakciók a gyanakvás és a félelem sajátos állapotát eredményezik, ami megfelelõ ráhatással véres erõszakot eredményezhet. Ilyen körülmények között azt is mondhatjuk, az etnikai konfliktus nem más, mint félelem a jövõtõl a múlton keresztül megélve. Az ilyen típusú konfliktusok mögött általában olyan kérdések merülnek fel az etnikai töréspontok mentén, mint: tulajdonjog, munkahelyek, oktatási jogok, nyelvi jogok, állami garanciák, egyéni és kollektív jogok.7 A konfliktushelyzet kialakulásában Lake és Rotchild három ok-okozati tényezõt emel ki. Az adott helyzetben a társadalomban információhiány alakul ki, az érintett csoportok nem rendelkeznek kellõ mennyiségû és minõségû információval egymásról, egymás szándékairól, sõt adott esetekben a meglévõ információkat az elitek tudatosan megmásítják, torzítják, túldimenzionálják. Ennek következtében kialakul a kölcsönös bizalmatlanság a másik féllel szemben. Ilyenkor egyik csoport sem bírja meggyõzni a másikat arról, hogy a jövõben nem fogja megszegni az adott szavát. A fenti tényezõk kiteljesedése esetén egyre akutabb formában merülhet fel a biztonság kérdése, az egyik fél azt hiszi, hogy a másik arra készül, hogy õt elpusztítsa vagy jogaiban korlátozza. Ha ezek a tényezõk beteljesülnek, ezekre alapozva a kialakult helyzetre ráépülhet a politikusok, aktivisták mobilizáló tevékenysége.8 A marosvásárhelyi eseményeket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy nagyon sok esetben leírhatók a klasszikus meghatározás alapján, ugyanakkor léteznek sajátos 7 8 David A. Lake, Donald Rotchild: Containing Fear. The Origins and Managemenet of Ethnic conflict. Nationalism and Ethnic conflict. Edited by: Michael E. Brown, Owen R. Cote, Jr., Sean M. Lynn–Jones, Steven E. Miller. The Mit Press, Cambridge, Massachusetts, London, England, 1996. 99–100. p. Uo. 101–110. p. 207 vonatkozásai is. Amint az elsõ fejezetekben bemutattuk, a két etnikum sajátos történelmi örökséggel bírt, amit a kommunista párt diktatúrája, elsõsorban a Ceauºescu-korszak, szinte a végletekig elmélyített. A nyolcvanas évek végére, a kirekesztõvé váló hatalomgyakorlást és az etnikai szempontok szerint beállt változásokat a románság természetes, magától értetõdõ folyamatként élte meg, a város magyarsága pedig pozícióvesztésként, nemzeti önazonossága megõrzésének akadályozásaként. A rendszerváltás rövid ideig tartó közös katarzisélményét viszonylag korán felülírták a vezetõcserék és az iskolaügy gerjesztette konfliktus. A politikai átmenet zûrös kérdései, az új rend kialakításának problémái a városban elsõsorban etnikai törésvonalak mentén jelentkeztek. A marosvásárhelyi humán értelmiség egy része megpróbálta már viszonylag korán kezelni, mederben tartani a problémát, kijelölni azokat a lehetséges útvonalakat, önszabályzó mechanizmusokat, amelyek segítségével mérsékelni lehet az átmenet etnikai jellegû problémáit. Az etnicizálódó átmenet feszültséget termelt, amit az elitek a maguk javára kívántak fordítani és az ún. kényes kérdések a média révén egyre nagyobb nyilvánosságot kaptak: vezetõcserék, az önálló kisebbségi oktatási rendszer megszervezése, melynek egyetlen útját az iskolák nemzeti alapon történõ szétválasztásában és önállósításában látták; a régi pártstruktúrák fennmaradása és visszaszivárgása az új társadalmi szervezetekben; a hadsereg és a rendõrség szerepe a 89-es eseményekben stb. A nyílt polémia hamarosan megteremtette a következõ szakaszt, az egyre általánosabbá váló kölcsönös bizalmatlanság kialakulását. A megkérdõjelezett, leváltandó vezetõk döntõ többsége, a nyolcvanas években kialakult helyi és országos politikai viszonyok következtében román nemzetiségû volt. A leváltásokat indokló vagy cáfoló politikai érvek ilyen körülmények között hamar alulmaradtak az etnikai érvekkel szemben. A magyar elit és a közvélemény jelentõs része a Ceauºescu-rendszertõl megörökölt, etnikai alapú, negatív diszkrimináció továbbélését látta ebben a jelenségben. A román elit és közvélemény egy része pedig etnikai alapon történõ tisztogatásként, méltánytalan pozícióvesztésként élte meg mindezt. A két marosvásárhelyi középiskola szétválasztása és az OGYI helyzete január végére, február elejére kinõtte az oktatási kérdésekrõl folytatott vita kereteit. Az iskolacserére menet közben rárakódtak a két etnikum együttélésébõl/egymásmellettiségébõl fakadó kölcsönös, valós vagy vélt sérelmek, frusztrációk, „a süketek párbeszéde”, az egy idõ után mesterségesen gerjesztett indulatok. Az iskola jövõje a többség-kisebbség viszony alakulásának szimbóluma lett. Január végére Marosvásárhely etnikai törésvonalak mentén polarizálódott. Január második felében már világosabban megmutatkoztak azok jelek, amelyek arra utaltak, hogy az etnicizálódó átmenet egyre mélyülõ konfliktusait az NMF szervei sem helyi, sem pedig országos szinten nem képesek megfelelõ egyensúlyérzékkel kezelni. A történelmi pártok újraszervezõdése és a politika porondjára történt belépésük nyomán az új hatalmi szervek egyre inkább széttöredezõ képet mutattak: a Fronton belül is, intra muros több töréspont mentén oszlottak meg a 208 vélemények. Ekkor már mindkét érdekelt fél úgy vélte, hogy az új hatalmi szervek nem képviselik kellõ mértékben õket, képtelenek szavatolni jogaikat. A magyarság a korábban megszervezett RMDSZ-ben bízott. Az érdekeit féltõ marosvásárhelyi és Maros megyei román elit is külön érdekképviseleti szervezetet hozott létre a Frãþia Româneascã-t Szászrégenben és a Vatra Româneascã-t Marosvásárhelyen, majd más erdélyi településeken is. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a rendszerváltásban „hátrányosan” érintett román elit egy jelentõs része (rendõrség, katonaság, hivatalnokok, üzemvezetõk, igazgatók, ügyészek, bírák, tanárok, egykori aktivisták) nemzeti kontextusban továbbítja a felmerült kérdéseket a román közvéleménynek, és a helyi román társadalom ilyesféle megközelítésre fogékonyabb részét ezekkel a hívószavakkal próbálja mozgósítani. Törekvéseikhez együttmûködõ szövetségest találtak a helyi román nyelvû napilap, a Cuvântul liber munkatársaiban, amely lap korábban valamennyi munkatársa révén a helyi román pártelithez és ideológiához kötõdött, illetve a kiszolgálója volt. A lap januártól kezdõdõen egyre intenzívebben és egyre agresszívabb nyelvezetben tematizálta az említettek „nemzeti harcát.” A napilap munkatársai a korábbi pártzsargont egyik napról a másikra váltották fel a nemzeti zsargonnal. A szerkesztõség sokszor agresszív, esetenként uszító nyelvezet vértjébe öltözve, tudatosan nem törekedett a tárgyilagosságra, olyan híreket is közölt, amelyek valóságtartalmát lehetetlen volt ellenõrizni s ha idõvel kiderült a valóság, annak korrekciójára nem mutattak hajlandóságot, a hibaigazítást nem közölték: rendõrlincselések, a román tömegbe rohanó Trabant esete, a hullaházba szállított román lány története, a gyógyszertár esete, vezetõcserék stb. Ezek a típusú torzítások tovább fokozták az amúgy is akut információhiányt. A VR felülrõl szervezkedõ alakulat volt, amelyet gyakorlatilag a marosvásárhelyi román elit egy csoportja hozott létre. A megyei tagnévsor és mellette a foglalkozás feltüntetése egyértelmûen bizonyítja, hogy, noha a VR nem tekintette magát politikai szervezetnek, bázisának jelentõs részét az egykori állami erõszakszervezetek tagjai (rendõrség, ügyészség, hadsereg), humán értelmiségiek, jogászok, tanárok, orvosok képezték. A VR megalakulását követõ napokban napvilágot látott közlemények világosan jelezték, hogy a szervezet energiáinak többségét nem a román kulturális élet fellendítése, hanem a helyi magyar közösség törekvéseinek ellensúlyozása köti le. A VR programja és statútuma, valamint a tömegek mozgósítására kiadott jelszavai, belsõ gyûléseire készített ideológiai propagandairatai lényegében keretbe foglalják és tartalmazzák a részükrõl már a tömegtájékoztatásban közzétett szélsõséges nacionalista történelemszemléletet és a magyar nemzetiség egyéni és kollektív nemzetiségi jogai érvényesítésére indított kezdeményezéseinek jogtalanságát „bizonyító” egyoldalúan kiragadott, demagóg formában megfogalmazott érveket. A VR megjelenése a közéletben hozzájárult az események radikalizálódásához. Ha nem is minden esetben buzdított konkrét agresszióra, agresszív retorikájával folyamatos feszültségben és készültségben tartotta követõit. Folyamatosan olyan lélektani helyzetet teremtett, amely táptalajt biztosított a magyarellenességhez. 209 Az információk torzításával, az állandó nemzetesítõ mozgósítással a VR a bizalmatlanságot olyan mértékben ültette el a román társadalom egy részébe, hogy ezzel képessé vált tömegeket vinni az utcára és nyomást gyakorolni az új hatalmi szervekre (pl. az oktatásügyi kérdésekben). A szervezet törekvéseihez más típusú segítséget is kapott. Az állandó médiaháború mellett olyan eszközök is megjelentek, amelyek tudatos és szervezett háttérmunkát sejtetnek. Ellenõrizhetetlen hírek, röpcédulák, kósza jelszavak járták be egyre nagyobb számban a helyi társadalmat. A hírek, híresztelések ily módon történõ terjedése és terjesztése kísértetiesen hasonlított a Securitate által használt kontrainformációs módszerekre. Több forrásból tudjuk azt is, hogy a Securitate a hadsereg alá rendelt kötelékeinek több munkatársa továbbra is mûködtette a korábbi információszerzõ hálózatait és megpróbált aktívan beavatkozni a közéletbe és a politikába.9 A város egykori vezetõje, Judea ezredes egy késõbbi nyilatkozatában azt állította, hogy maga is használta a titkosszolgálat helyi képviselõi által elõállított információkat.10 A röpcédulák egy idõben, de több stratégiai helyszínen történõ terjesztése, tömör, lényegre törõ üzenetei kizárják azt, hogy csupán elégedetlen szülõk, tanárok, esetleg diákok spontán akcióiról lett volna szó. A sajtó és általában a média egyre harsányabb magyarellenes megnyilvánulásai nem tompították a magyarság készültségét, határozottságát, ellenkezõleg felerõsítették azokat. Élõ példája ennek a február 10-i gyertyás felvonulás, melyet az RMDSZ óvatos központi vezetõsége nem támogatott, de Marosvásárhelyen szinte föl sem merülhetett annak a lehetõsége, hogy a helyi szervezet visszatáncoljon. Ne feledjük, elõtte két nappal a VR ugyanebben a városban kongresszust tartott. A város és térség magyarsága is eljutott a konfliktushelyzet harmadik szakaszához, amikor saját biztonságát látta veszélyben. Minden túlméretezetté, partját elhagyni kész folyammá vált, az indulatok egyre fokozódtak ebben az „ördögi körben.” A román elit nacionalista fele mindent megtett annak érdekében, hogy a végletekig kiélezze a helyzetet, a magyar elit pedig nem találta, egy része pedig egy idõ után már nem is kereste, a kiutat ebbõl. Egy esetleges visszalépést mindkét fél presztízs-verességként élt volna meg. A mozgósítás és ellenmozgósítás hajtómûve mûködésbe lépett. A küzdelembe bevonták az érintett csoportokat (szülõk, diákok, tanárok), majd az idõ múlásával a nagyobb tömegeket. A magyarok iskolai sztrájkokat szerveztek, amire válaszként több román utcai megmozdulásra is sor került. Február végétõl, március elejétõl a kérdésben érintett román fél új húzással próbált kilépni a patthelyzetbõl. Nagyobb tömegek utcára vitelét és mozgatását szervezte meg több ízben, sorozatosan és tudatosan. A mozgósításhoz a már bevált médiaháború mellett a magyarok által „felkínált indítékokat” (gyertyás tüntetés, március 15. megünneplése), illetve, fõleg a média felhasználásával mesterségesen kreált helyzeteket (a 28-as gyógyszertár, a román tüntetõkbe belerohanó Trabant, 9 10 210 Az 1989-es változás után a Securitate azt a képet igyekezett magáról elterjeszteni, hogy egy olyan intézmény volt, amely Románia érdekeit védte, és a márciusi eseményekre alapozta ezt a kialakítandó képet. Miholcsa Gyula: Marosvásárhely fekete márciusa, dokumentumfilm. a halottasházba szállított román lány története, hamisított revizionista térkép, Kincses és más magyar vezetõk árulása stb.) használta fel. A cél az lehetett, hogy nagyobb tömegek nyomásával a „veszélyesnek” ítélt településeken kikényszerítsék egyes, nemkívánatosnak tartott vezetõk lemondását és lefékezzék a meglódult politikai folyamatokat. Marosvásárhelyen kívül Szatmárnémetiben11 vagy Bukarestben12 történtek hasonló megmozdulások. Március 16-án és 17-én sorozatos utcai megmozdulásokra került sor Marosvásárhelyen, amelyek során a román tüntetõk teljesen birtokba vették a város tereit, utcáit, de ezen túllépve már magyar szimbólumokat rongáltak meg, esetenként embereket bántalmaztak és nem utolsó sorban, a törvényesen megválasztott magyar nemzetiségû vezetõk leváltását követelték. 19-én még nagyobb horderejû megmozdulásra került sor, amely a VR nyilatkozatai ellenére is a tudatosság és a szervezettség jelét mutatta: a Kincses Elõd lemondatását kierõszakoló tömegnek irányítói (VR és a Frãþia képviselõi, hivatásos katonák, újságírók és egyéb nemzeti aktivisták) voltak, a Görgény-völgyi parasztokat elõzetes felkészítéssel és tényleges szervezéssel (jármûvek lefoglalása, az emberek meggyõzése és toborzása, szállítása stb.) szállították Marosvásárhelyre. Március 19. már egyértelmûen szervezett erõdemonstrációként értelmezendõ. A Kincses lemondatását és azt megelõzõ tárgyalásokat követõ példátlan erõszakhullám új fejezetett nyitott a konfliktus-folyamatban. A hivatalosan a VR kulturális rendezvényére (Veta Biriº népdalestje) érkezõ Görgény-völgyi tüntetõk többsége szúró-vágó fegyverekkel felszerelkezve, a „rendteremtés” szándékával érkezett. Sütõ András és a székházban rekedt társai brutális bántalmazása arra enged következtetni, hogy a megmozdulás szervezõi ezzel a gesztussal próbálták meg letörni a magyar törekvéseket. A március 19-i történések kapcsán nem beszélhetünk a klasszikus értelemben vett pogromról, ugyanakkor a magyar szimbólumok és egyes magyar nemzetiségû személyek tudatos bántalmazása, meggyalázása pogrom jelleget kölcsönöz a történteknek. A felsõ-marosmenti falusiak tömeges jelenléte Marosvásárhelyen legkevesebb négy személyi-hálózati szintet érint: a terepet és a hangulatot elõkészítõ szervezetek, a Vatra és a Frãþia; a „titokzatos” segítségkérõk és telefonálók; a lakosokat esetenként toborzó és szervezõ helyi egyházi és világi vezetõk; a jármûvekért felelõs szállítási vállalatok, ipari egységek, személyek. Nem elhanyagolható tény 11 Szatmárnémetiben elõször február elsõ napjaiban volt vezetõcserével járó tömegtüntetés. A megyei elnököt, Bilanci-ot többek között azzal vádolták, hogy túl engedékeny a magyarokkal szemben és nem jó hazafi. Bilanici ugyan katona volt, de az utódja is a hadseregbõl került ki. Március 14-én ismét tüntetésre került sor a város új fõterén. Ez már a korabeli román újság szerint is a „a Vatra helyi tagszervezetének elsõ összejövetele” volt. A megmozdulásra meghívták a marosvásárhelyi, kolozsvári és nagybányai tagszervezet képviselõit is. A tömeg randalírozott, több kétnyelvû kirakat ablakát is betörte. A tüntetõk a megyei vezetésbe beválasztott két legfontosabb pozíciót betöltõ magyar nemzetiségû személy (Formanek Ferenc és Pécsi Ferenc) lemondását is kérték. Forradalom és rendszerváltás Szatmárnémetiben. Sárándy Tamás kézirata. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2012. 12 Az alkalmazott forgatókönyv hasonló a már 1990. január 28-29. és február 18-19-én Bukarestben lezajlott zavargások eseménytörténetéhez, majd a késõbbi bányászjárásokéhoz. Berindei-Combes-Planche: Mineriada 13-15 iunie 1990…i.m. 13. p. 211 az sem, hogy az említett szintek közötti átjárás és a tömeg mozgatásának összehangolása nagyfokú együttmûködést igényelt. A Vatra Româneascã-nak, mint a „románság képviselõjének” szerepét a 20-a utáni tárgyalásokon és a megyei vezetõségi üléseken is kész tényként kezelte a legtöbb román nemzetiségû résztvevõ is. Az is tény, hogy a 19-i randalírozók többsége olyan jármûveken érkezett a városba, amelyeket a VR bérelt számukra, hogy vidékrõl nézõket szállítsanak a marosvásárhelyi „népzenei” elõadásra.13 A marosvásárhelyi események lényegében a felfegyverzett Görgény-völgyiek behozatalával vettek újabb fordulatot és indultak el a fizikai agresszió útján. Az is köztudott, hogy az eseményeket megelõzõ napokban a VR pontosan ezekben a falvakban tartott szintén „kulturális” rendezvénysorozatot. A szervezet rendezvényein elhangzott és a szokott retorikából kiindulva nyilvánvaló, hogy ezek a rendezvények gyakorlatilag elõkészítették a mentális terepet, a késõbbi beavatkozásokhoz teremtettek megfelelõ tömegpszichózist.14 A Marosvásárhelyre utaztatott és a helyi eseményekben résztvevõ Görgény-völgyiek nyilatkozatai újabb kérdéseket vetnek fel. Szinte az összes megkérdezett arról számolt be, hogy telefonhívások érkeztek a megyeközpontból, amelyekben névtelen telefonálók segítséget kértek tõlük arra hivatkozva, hogy a magyarok elfoglalták a várost, hogy románokat ölnek meg, hogy elkergetik a román gyerekeket az iskolákból. A titokzatos telefonálók hamis híreszteléseket, provokációkat terjesztettek nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a Görgény-völgyi román lakosságot a marosvásárhelyi beutazásra és „rendteremtésre” ösztönözzék. A kulturális rendezvények szervezése és a segélyhívások tulajdonképpen kiegészítették egymást. Az indulásra a jelszót sok esetben a helyi tanácsoktól (szirénázás) vagy a templom harangjainak félreverésével kapták meg. „Telefonáltam a polgármesteri hivatalhoz s beszéltem a jegyzõvel. Mi a helyzet, megyünk? Minél többen, mert már elõkészítették az akasztófákat a románoknak, hogy felakasszák õket.”15 – meséli egy tokai (Hodák községi) lakos, az események egyik aktív résztvevõje. Az összesereglett embereket autóbuszokkal, tehergépkocsikkal szállították a városba. A szervezett hangulatkeltés és ideszállítás cáfolja azokat az állításokat, miszerint a Görgény-völgyiek csupán önvédelmi reflexbõl, spontán módon eredtek volna útnak és jutottak el a megyeközpontba.16 A térség többségi lakosságának történel13 14 15 16 212 Kincses Elõd könyvében egy olyan menetlevelet közöl, amelyben a VR március 19-re autóbuszokat foglalt a Torda-Marosvásárhely, illetve a Déda-Régen-Marosvásárhely útvonalakra. Kincses Elõd: Martie negru la Tîrgu Mureº. Juventus, Tîrgu Mureº, 2006. 21. melléklet. A VR két helyi vezetõje a szomszédos román megyéktõl is segítséget kért. BA, 1990 MEI, 9. ircs, Az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács vizsgálóbizottságának jelentése. Interjú Viorel Pop, tokai lakossal. Cornel Mihalache és Bereczki Edit interjúja. Az interjú a szerzõk tulajdonában található. 1990. március 31-én a Cuvântul liber lapban nyilatkozat jelent meg Görgényhodák község közigazgatási vezetõi részérõl (Sabin Todoran polgármester, Eugen Butilcã jegyzõ, Petru Peþan, az NMF helyi szervezetének elnöke), ebben elutasítják azt, hogy magyarellenességbõl mentek volna Marosvásárhelyre. Közleményük szerint mind 19-én, mind pedig 20-án Marosvásárhelyrõl kértek tõlük segítséget. 1990. március 19-én, 10 óra körül több telefonhívással arról értesítették õket, hogy a marosvásárhelyi románok tüntetést szerveznek a városban, amelyre hívják a Görgény-völgyében fekvõ községek lakosait is. Másnap újabb telefonhívásokkal azt közölték velük, hogy több mint 15 000, a Székelyföldrõl jött személy elfoglalta mi emlékezete számos vélt és valós sérelemre épülõ (az 1918 elõtti idõszak, 1940–1944 közötti periódus, a Magyar Autonóm Tartomány fennállása) magyarellenes sztereotípiát õriz, de ez, véleményünk szerint, csak a rendszerváltás utáni átmenetben és „megfelelõ ráhatással” reaktiválódott és válthatott ki ilyen mértékû szervezett agressziót. A március 19-én történtek óriási felháborodást és veszteségérzetet váltottak ki a magyar közösség nagy részében. A íróként közismert és szellemi vezérként tisztelt Sütõ brutális bántalmazása, az RMDSZ székházának feldúlása és nem utolsó sorban a magyar törekvések agresszív letörési kísérlete, arra késztetett sok ezer magyart, hogy békés, de határozott utcai demonstrációval válaszoljon. Az RMDSZ vezetõi a március 19-i események nyomán kialakult, feltételezett erkölcsi fölény tudatában bízva, nem kívánták az utcán megoldani a kialakult feszült helyzetet. A magát megalázottnak és elárultnak érzõ marosvásárhelyi magyar tömegeket viszont már nem lehetett megfékezni. A 20-i magyar tüntetõk úgy érezhették, hogy a 19-i események okozta „erkölcsi elõnnyel” és a téren tartózkodó nagyszámú (idõvel a vidékrõl is támogatást kapó) magyar tömeg nyomásgyakorló erejével képesek kicsikarni a helyzet számukra elõnyös megoldását, képesek lesznek a saját javukra billenteni a mérleg nyelvét. A 19-i, de már az azt megelõzõ, erõszakot sem mellõzõ események hatása alatt álló magyar tömeg szemmel láthatóan nem elégedett meg a NEIT formális ígéreteivel. A skandált jelszavak világosan értésére adták, hogy sokkal határozottabb és látványosabb megoldásokat igényel. A román ellentüntetõk megjelenésével és a központi vezetés hezitálásával újabb patthelyzet alakult ki. Az indulatok a tetõfokra hágtak és sem a helyi, sem pedig a bukaresti vezetõség nem hozott olyan döntést, amivel többé-kevésbé (akár pillanatnyilag is) mindenkit kielégíthetett volna. Egyik tüntetõ csoport sem volt hajlandó elhagyni állásait és ezzel egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy újabb tettlegességre is sor kerülhet. 20-án délelõtt olyan hírek érkeztek, hogy újabb csoportok indultak el a Görgény-völgyébõl. Ezen a napon már a magyar fél is igényelte a segítséget a környezõ magyar falvakból, ahonnan a nap folyamán –de fõleg este– érkeztek is tüntetõk. Március 20-án délután a város központjában tartózkodó és megtámadott magyarság védekezett, tettlegesen is válaszolt a kihívásokra. A magyar ellencsapás mértéke és erõssége váratlanul ért szinte mindenkit, azóta is magyar „gyõzelemként” él tovább mind a magyar, mind a román közemlékezetben.17 Ugyanakkor ez az ellencsapás más megvilágításba helyezett néhány kérdést. A menekülõ Görgény-völgyi parasztok brutális bántalmazása és a 20-i „gyõztes csata” után a hazai és a nemzetközi közvélemény is másképpen ítélte meg a márciusi folyamatokat. A Marosvásárhelyre érkezõ kormányküldöttség felfegyverzett magyarokat talált a városközpontba és az ütemkéséssel beavatkozó katonaság is a gyõztesen Marosvásárhely fõterét, az intézményeket és a NEIT székhelyét, és már felállították Scrieciunak és Judeanak az akasztófát. Cuvântul liber, 1990. március 27. Sabin Todoran, Eugen Butilcã, Petru Peþan: În sufletele hodãcenilor sãlãºluieºte înþelegere, toleranþã, respectul reciproc. 17 A magyar fél utcai gyõzelmére alapozva állítják azt egyes egykori résztvevõk (Ion Scrieciu, Ioan Judea) és egyes elemzõk (Ion Mânzatu), hogy az összecsapásokra a magyar fél már elõzõleg felkészült, felfegyverkezett. 213 a teret uraló magyar tüntetõktõl kobzott el ugyancsak sok „fehér” fegyvert, azt a látszatot keltve a késõbbiekben, hogy valójában a magyar fél az agresszor.18 A NEIT vizsgálóbizottsága számára készült kórházi kimutatásokban jól kivehetõ, hogy az elsõ sebesültek a magyarok körébõl kerültek ki, tehát õket támadták meg. A magyar védekezés és ellentámadás erõsségét bizonyítja viszont az a tény, miszerint az est folyamán a sebesültek többsége a román táborból került ki, és hogy a súlyosan sebesültek között is többségben voltak a román nemzetiségûek. A válaszcsapás után, a nagyszámú súlyosan sebesült román áldozat megjelenésével a magyar fél már nem léphetett fel többé a megtámadott áldozat szerepében még akkor sem, ha valójában „csak” válaszolt az õt ért agresszióra és védekezett. A 20-i történések a kérdésre érzékeny román közemlékezetben sorsdöntõ küzdelemként jelennek meg. Olyan harcként emlékeznek rá, amely során sikerül megállítani a magyar agressziót.19 A küzdelemben egy idõ után részt vettek a város cigánynegyedeibõl érkezõk is. Említettük, hogy a rendszerváltást követõen több Maros megyei helyszínrõl jelezték, hogy problémák adódtak a helyi roma közösség néhány tagjával. A romák a szétesõben levõ szocialista gazdaság (fõleg mezõgazdaság) elsõ áldozatai közé tartoztak. Arról is léteznek források, hogy január folyamán a cigányság képviselõit behívatták a rendõrségre és közölték velük, hogy „ne csináljanak több butaságot.”20 A visszaemlékezõk szerint a Görgény-völgyi, Szászrégen körüli, majd marosvásárhelyi tömegdemonstrációk, egyre nagyobb félelemmel töltötték el a marosvásárhelyi, többségükben magyar anyanyelvû romákat is. Visszaemlékezõk állítják, hogy március 19. után a marosvásárhelyi romák is veszélyben érezték magukat, ezért siettek másnap délután a központban megtámadott magyarok segítségére.21 6. 2. A „ráható” elitek Bár még számos tisztázatlan kérdés létezik e témakörben, s a kutatás még nem férhet hozzá számos titkosított okmányhoz, mely ekkor keletkezett, köztudott, hogy a hadsereg kulcsfontosságú szerepet játszott a romániai forradalomban és rendszerváltásban. A hadseregnek és a rendfenntartó intézményeknek a marosvásárhelyi eseményekben betöltött szerepét illetõen két szintrõl beszélhetünk: központi és helyi részvételrõl. Központi szint alatt azt értjük, hogy az érintett intézmények felsõ vezetõsége miként reagált a megyében kialakult helyzetre a válság kibontakozásának és kirobbanásának különbözõ fázisaiban. A helyi szint alatt pedig értelemszerûen a helyi szervek hozzáállását, reakcióit vizsgáljuk: hogyan értelmezték a kialakult helyzetet a 18 19 20 21 214 Feljegyzés a 21-én reggel, a magyaroktól elkobzott fegyverekrõl: 251 fejsze, 280 vasrúd, 237 kés, 33 lánc, 205 gumibot, 39 Molotov koktél (benzines palack), 302 bot, 23 lándzsává átalakított eszköz, hat sarló, egy nuncság (láncos bot), egy parittya, nyolc mezõgazdasági villa, egy szöges deszka. BA, 1990 MEI, 9. ircs, A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése. XXXIX. melléklet 9. irat. Lásd pl. Lazãr Lãdariu, a VR születésének 20. évfordulójára írt cikkét. http://www.cuvantulliber.ro/articol.asp?ID=48458 Lásd Az átmenet nehézségei Maros megyében és Marosvásárhelyen címû fejezetet. Miholcsa Gyula: Marosvásárhely fekete márciusa, dokumentumfilm. helyi katonai, rendõrségi vezetõk, miként cselekedtek és mennyire cselekedhettek a különbözõ politikai, ideológiai áramlatokon felülemelkedve vagy éppenséggel azok hatása alatt? Marosvásárhelyen a hadsereg, a Securitate és a rendõrség (a milícia) egyaránt részt vett a december 22-e elõtti eseményekben, megtorlásokban. A késõbbi hivatalos vizsgálatok felmentették ugyan a hadsereget a konkrét felelõsség alól, de a december 21-i hat halálos áldozat és több tucatnyi sebesült létezésének ténye és emléke meghatározó témája maradt a közéleti vitáknak.22 A Securitate személyzete pedig, akár csak országos szinten, a hadsereg oltalma és ellenõrzése alá került. 1989 decembere után a város és a megye élére is katona került, de komolyabb átszervezés, kádercsere e nélkül sem veszélyeztette (országos szinten sem) egyik hatalmi intézmény állományát sem. Erre már csak azért sem kerülhetett sor, mert nem volt kik közül válogatni, szakemberekkel feltölteni státuszokat. A rendõrség esetében maximum más vidékre helyezték át az ún. kompromittálódott törzsõrmestereket, a hadsereg pedig a gyõztes forradalom támpillérének, egy darabig az államhatalmat gyakorló egyetlen stabil intézménynek számított. Az említett intézmények helyi képviselõi a lassan „konszolidálódott” állapotok veszélyeztetését látták azokban, az elsõsorban magyar részrõl felvetett törekvésekben, amelyek a demokratizálódás szellemében minden szinten vezetõcserét szorgalmaztak. A törekvés ellenkezést váltott ki a román elitben, a hatalomhoz ragaszkodók körében, melyek a hadseregnél kerestek oltalmat, megerõsítést, morális támaszt, ezzel magyarázható, hogy a hadsereg leginkább nemzetileg elkötelezett képviselõi, amint azt korábban kimutattuk, februártól csatlakoztak a helyi románság érdekvédelmi szervezetéhez, a VR-hez. Jellemzõ, hogy a kérdést legmarkánsabban felvetõ, az országos politikai állapotok változását, szûkülõ forradalmi/demokratikus mozgásterét gyakran figyelmen kívül hagyó Kincses Elõd lett a szervezet elsõ számú célpontja. A hadsereg és a rendõrség helyi szinten éppen ezek révén fonódott össze az egyre markánsabb kisebbségellenes retorikával fellépõ szervezettel. Úgy gondoljuk, ettõl az idõponttól kezdõdõen e két intézmény hangadóinak törekvései, magatartása befolyásolta az események késõbbi kimenetelét, alakulását és a fentnevezett intézmények hozzáállását. Mindezekbõl kiemelendõ két tényezõ: a helyzetjelentésekben milyen képet továbbítottak a központi vezetésnek, illetve miféle válaszokat adnak a helyi krízishelyzetekre (a gyógyszertár-bortány, a pártok székházának ostroma, a március 20-i összecsapások). Az eddig ismert forrásokból kiderült, hogy több helyi katonai, rendõrségi, egykori belbiztonsági tiszt, vezetõ már a kezdetektõl állam- és románellenes gesztusként értelmezte a magyarok követeléseit és azokat ebben a szövegösszefüggésben továbbította a bukaresti szervek felé.23 A hadsereg helyi alakulatainak 22 A kilencvenes években felmerülõ országos tiltakozások és viták visszatérõ, skandált kérdése Cine a tras în noi? (Ki lõtt közénk?) 23 Lásd a már említett, nem hivatalos szovátai belügyis küldöttség útját Bukarestbe Az átmenet etnicizálódása Marosvásárhelyen fejezetben. Judea visszaemlékezéseiben szó szerint idézi a Ion Iliescuval történt beszélgetését, amelyben a magyarok szeparatizmusáról beszél az államelnöknek. Az idézett szöveg alapján maga Iliescu is csodálkozva kérdezett vissza, amikor az ezredes a magyarok bûnös szándékait vázolta fel: „Iliescu: Jó, de mit akarnak a magyarok, ezredes úr? Judea: Hogy mit akarnak, már elmondtam korábban, de amit Erdély autonómiája érdekében kérnek, az 215 néhány vezetõje pl. hitelt adott annak a késõbb cáfolt hírnek is, miszerint a magyar tüntetõket a vártemplomban felszerelt irányítóközponton keresztül mozgatták Budapestrõl.24 A hadsereg helyi állományából többen is aktív tagjai voltak VR szervezetnek, és az NMF vagy a NEIT színeiben politizáló egyenruhás káderek is általában a román nemzeti szupremáciát védték. A március 16-tól 20-ig tartó marosvásárhelyi eseményeket követve látható, hogy a hadsereg és a rendfenntartó szervek általában némi ütemkéséssel avatkoztak be. Március 19-én nem akadályozták meg a pártok székházának szétverését, Sütõ András és társainak kiemenekítése tragédiába torkollott, 20-án nem sikerült megakadályozni a vérontást25, nem sikerült feltartóztatni a Görgény-völgyieket26, a hadsereg csak a tömegverekedés kitörése után lépett közbe. Victor Atanasie Stãnculescu végül március 20-án délután adta ki a parancsot a hadsereg bevetésére Cojocaru tábornoknak, a 88/23.02.1990 sz. törvény alapján. Az est folyamán folyamatosan kért erõsítés végül csak másnap kora hajnalban érkezett meg. Ahogy az egyik sorkatona nyilatkozott: „Kedd éjjel riasztottak minket, aztán nagyon lassan idejöttünk Kolozsvárról. A száz kilométeres utat hét és fél óra alatt tettük meg teherautókkal, a tisztek nagyon idegesek voltak. A parancsnok azt mondta, hogy meg kell fékezni a szélsõséges magyarokat.”27 A 20-i események utáni elsõ NEIT ülésen Kincses Elõd elmondta, hogy 20-án 16 órakor telefonon beszélt Chiþac tábornokkal és Gambra ezredessel, a megmozdulások lecsendesítését kérte tõlük, de a remélt katonai–rendõri felmentés nem érkezett meg.28 A helyõrség parancsnoka, Cojocaru tábornok azzal érvelt, hogy a 24 25 26 27 28 216 elfogadhatatlan egy jogállamban: kétnyelvû helységnév- és reklámtáblákat ott, ahol a magyarok aránya meghaladja a 10%-ot és, hogy azokon a településeken, ahol többségben élnek, a magyar nyelv is legyen hivatalos. Iliescu: De ez önt miért zavarja? Judea: Ez engem személyesen nem zavar, de – mint minden románt – elszomorít, amikor tudatosan áthágják az egységes nemzetállam elveit.” Judea: Cumpãna lui Martie... i.m. 129. p. Ion Scrieciu a már többször idézett interjúban „államellenes lázadásról” beszélt. Interjú Ion Scrieciuval. Az interjút Cornel Mihalache és Bereczki Edit készítették. A magyar külügy jelentései alapján a nagykövet már február második felében igyekezett értesíteni a bukaresti vezetést arról, hogy Marosvásárhelyen egyes katonai vezetõk is szerepet játszanak a helyzet romlásában. Verestóy Attila és Gelu Voican Voiculescu a velük készült interjúkban mindketten elmondták, hogy amikor a vizsgálóbizottság tagjaiként március 21-én Marosvásárhelyre érkeztek, elõször a helyi katonai vezetõkkel találkoztak, ahol nagyfokú tanácstalanságot tapasztaltak, és hallották a rádióadóról szóló híreszteléseket is. A késõbbiekben azt saját maguk ellenõriztek és kiderült, hogy a hír hamisnak bizonyult. A helyi katonai jelentések szerint, amint már említettük, civil ruhás katonatiszteket küldtek vidékre, lebeszélendõ a falusiakat, hogy beutazzanak a városba. A 20-i események kimenetelének ismeretében elmondhatjuk, hogy a küldetés nem járt sikerrel. Az eddig megszólaltatott Görgény-völgyi résztvevõk közül senki sem nyilatkozta azt a késõbbiekben, hogy õket katonatisztek próbálták volna lebeszélni arról, hogy Marosvásárhelyre utazzanak. További kérdõjeleket támaszt az a tény is, hogy a Görgény-völgyieket szállító nagy kapacitású jármûvek hogyan juthattak át a katonai kordonokon. Nem elhanyagolható tény, hogy a hadsereg helyi jelentése szerint, a katonai kordonokat már a Görgényvölgyiek érkezése elõtt felállították, de a falusiak ezeken is átjutottak. Az erre adott magyarázat ellentmondásos. Stãnculescu szerint megkerülték, a helyi vezetõk szerint pedig áttörték. Egy biztos, a tehergépkocsikkal és autóbuszokkal csak a fõúton lehetett bejutni a városba. Ezek alapján a román tüntetõk vagy erõszakkal jutottak át a kordonokon, ami szakmai inkompetenciára vall, vagy pedig egyes helyi katonai vezetõk átengedték õket, hogy erõsítsék a nem túl nagyszámú marosvásárhelyi román tüntetõk csoportját. Népszabadság, 1990. március 24. Uo. f. 284. hadsereg akkor lépett közbe, amikor erre parancsot kapott, és hogy a hadsereg feljebbvalóitól függ elsõsorban azaz a központi, hierarchikus vezetésétõl, onnan kapja a parancsokat, nem a helyi közigazgatási–politikai vezetõktõl.29 A katonai források hiányában csak találgatni tudunk. Tény az, hogy a Ceauºescu-diktatúrában átpolitizált, majd a romániai forradalomban vállalt szerepe (kezdetben megtorló, majd a forradalom megmentõje), és késõbb a rendszerváltás során felmerülõ belsõ problémák30 alaposan megtépázták a hadsereg nimbuszát. Az egykori Milícia pedig egyértelmûen kompromittálódott, a rendszerváltást követõ idõszakban tekintélye mélyponton volt. Maga a központi vezetés is habozott. A forradalom után két és fél hónappal indokolt-e a hadsereg bevetése és ha igen, milyen formában? A román kormányzat a külföldi közvélemény reakcióitól is tarthatott, bár a marosvásárhelyi vérontás csak tovább rontott a helyzeten. Petre Roman miniszterelnök szerint Iliescu is vonakodott, tartott az esetleges következményektõl akár csak a kormányfõ: „Ezen túllépve én magam kezdtem el gondolkodni. Rendben van, kiküldjük a hadsereget, de mi van ha a hadsereg képtelen lesz megfékezni az eseményeket, és ezzel a visszájára fordul a dolog, beavatkozása tovább mélyíti az erõszakhullámot?”31 20-án a magyar tüntetõk is folyamatosan kérték a katonai beavatkozást, ugyanis úgy vélték, ez nyújthat garanciát arra nézve, hogy további erõszakos cselekedetek nem fordulnak elõ. Petre Roman azt is elmondta, hogy felkereste õt egy Maros megyei belügyi dolgozó (a nevére már nem emlékezett), aki azt állította, hogy szükség van a hadseregre, a románok és magyarok is arra várnak, hogy szétválasszák õket.32 A 19-én és 20-án elõállt helyzetet, véleményünk szerint is, csak a hadsereg tarthatta volna valamennyire kordában. Mint említettük, a fegyveres erõk tekintélye a forradalom után csökkent ugyan, de még mindig ebben az intézményben bízott meg a leginkább a közember, késõbbi jelenlétét egyaránt elfogadták a románok és a magyarok. A 20-án a két tüntetõcsoport szembeszegülésével, mint említettük, patthelyzet alakult ki, egyik fél sem akarta elhagyni a teret. A románok számára ez egyenértékû lett volna az elõbbi napon erõszakkal (is) kivívott „helyzetelõny” feladásával, a magyarok szemében pedig ez újabb „behódolást” jelentett volna. Ebben az esetben a hadsereg korai és szakszerû közbelépése menthette volna meg a békességet. A katonai szétválasztás ténye talán egyik félben sem keltette volna a csúfos veszteség érzetét. A hadsereg ténykedését ugyanakkor több, látszólag kisebb, de ugyancsak fontos tényezõ is befolyásolhatta. Amint azt a parlamenti jelentés is megemlítette, anélkül, hogy részletezte volna, a hadseregben érdekcsoportok mûködtek, akik különbözõképpen ítélték meg a hadsereg szerepét.33 Petre Roman a már idézett 29 Uo. f. 287. 30 Február folyamán a hadseregben is beindult egy folyamat az egykori, politikai szerepet is vállaló vezetõk leváltása érdekében. Bukarestben a fiatal katonatisztek és katonák tüntetést is szerveztek ennek érdekében. 31 Interjú Petre Romannal. Az interjút Cornel Mihalache és Bereczki Edit készítették. Az interjú a szerzõk tulajdonában található. 32 Uo. 33 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése. 9. p. 217 nyilatkozatában azt állította, hogy akadtak olyan katonai vezetõk, akik azt szorgalmazták, hogy meg kell erõsíteni a katonai vezetés hatáskörét alsó, megyei és városi szinteken is, ún. katonai bizottságokat kellene létrehozni.34 Maros megye fontosabb intézményeinek militarizálást kérték a VR képviselõi is március 20-a után. Nem elhanyagolható továbbá az a tény sem, hogy a helyi alakulatoknak, rendfenntartó szerveknek azt a szervezetet (RMDSZ), annak tagjait kellett volna oltalmazni, akik többsége a hadsereg túlsúlyát kifogásolta, és akik tevékenysége sok helyi katonai vezetõ értelmezésében a románságnak a hatalomból való kiszorítását szorgalmazta. A március 19-én, a felfegyverzett hodákiakat szállító autóbusz sofõrje és egy marosvásárhelyi rendõr35 lefilmezett kézfogása, baráti üdvözlése alapján az is feltételezhetõ, hogy néhány rendõrségi, katonai alkalmazott rokoni vagy baráti kapcsolatban állt a Görgény-völgyi lakosokkal (ahonnan maga is származhatott). Ide tartozik az a tény is, hogy a görgényieket szállító jármûveket a város bejáratánál felállított katonai ellenõrzési pontoknál akadály nélkül áteresztették. A feszültségek megoldásának kudarca mögött ott állt a város és a megye élén regnáló elit. Marosvásárhelyen a helyi pártvezetés összeomlását követõ vákuumba egy viszonylag heterogén csoport tört be, akik között az elsõ szakaszban még ott találjuk a tüntetõk néhány vezéregyéniségét, illetve azokat a személyeket, akik erre a történelmi szerepkörre önként vállalkoztak, elhivatott önjelöltként léptek fel: egykori politikai foglyok, Ceauºescuval szembeforduló értelmiségiek, a pártnomenklatúra egykori kegyvesztett/bukott tagjai. December 23-án ez a csoport kiegészült a különbözõ megyei gazdasági egységek, kulturális intézmények, egyházak és a hadsereg képviselõivel. A magyar közösség képviseletét ellátó csoport, noha azonos célokat tûzött maga elé, ugyancsak heterogén volt. Az elsõ idõszakban az egykori pártstruktúrákhoz, ilyen van olyan módon (elsõ titkár, aktivista, pártközeli értelmiségi) sokáig kötõdõ, az ötvenes években szocializálódott idõsebb generáció képviselõi voltak az irányadók, a helyzet sûrûjébe újonnan becsöppent, tapasztalatlan, „fiatal politikus generációval” szemben. Az elsõ csoport politikai múltjából fakadó rekompenzációs törekvések, döntéshozatali mechanizmusok (egyfajta szellemi vezérként való megnyilvánulásuk), hirtelen újra felfelé ívelõ karrierjük megvillanásának lehetõségei, illetve az új elitcsoport tapasztalatlansága szintén döntõ szerepet játszottak az események alakulásában. Az 1989 elõtt disszidensnek számító magyar elit (Sütõ András, Király Károly) „csak” etnikai szempontból számított ellenzékinek, etnikai disszidensek voltak. Attól a perctõl kezdve, hogy a rendszerváltás utáni diskurzusukban ismét az etnikai kérdés vált dominánssá, megszûnt érdekesnek lenni a románság számára a Ceauºescu-rendszert bíráló 1989 elõtti tevékenységük, sõt bizonyos, nacionalista 34 35 218 Interjú Petre Romannal. Az interjút Cornel Mihalache és Bereczki Edit készítették. Az interjú a szerzõk tulajdonában található. A rendõrt Gros Ioannak hívták és a marosvásárhelyi rendõrparancsnok helyettese volt. A történtek után lefokozták és Szászrégenbe helyezték. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXXIII-2. sz. melléklet: BA, MEI, 9. dosszié. román körök számára újra a régi nyolcvanas években bevett ellenségképet idézték. Az RMDSZ-re és általában a magyar kisebbségre gyakran nehezedett nyomás egy-egy radikálisabb hangvételt megütõ erdélyi magyar vagy magyarországi személy csoport részérõl. A Ceauºescu mellõl kiszorított és 1989 után is a politikai periférián maradt egykori magyar politikus, Fazekas János pl. a sajtóban folyamatosan radikálisabb fellépést sürgetett a nemzetiségi kérdésben. Esetenként maga Király Károly is keményebb hangnemet ütött meg, mint az RMDSZ országos szintû vezetése. Egyes magyarországi látogatók magánbeszélgetések során maximalista célkitûzések megfogalmazására buzdították a helyi magyar politikusokat. Ugyanakkor nem elhanyagolható az a tény sem, amint azt a magyar külügy is megállapította, hogy az erdélyi magyar értelmiség és a RMDSZ köreiben akad egy ún. radikális irányvonal is, amely gyors, hatékony, maximalista törekvések megfogalmazására és kivitelezésére ösztökélte a szervezetet. Marosvásárhelyen a Bolyai iskola ügyében is akadtak olyan személyek, csoportok (szülõk, értelmiségiek), akik az azonnali szétválást sürgették és az õszi határidõ elfogadását is presztizsveszteségként könyvelték el. Véleményüknek nyíltan hangot is adtak.36 A marosvásárhelyi magyar elit jelentõs része meg volt gyõzõdve arról, hogy saját nemzeti közössége szempontjából nemes célkitûzéseket képvisel, hogy Marosvásárhely az erdélyi magyarság fontos szimbóluma, és hogy adott a történelmi esély arra, hogy az elszenvedett jogsérelmeket orvosolni lehessen. Abban, a késõbbiekben tévesnek bizonyuló illúzióban gondolkodtak, hogy a rendszerváltás eufóriája elégséges a régi társadalmi beidegzõdések semlegesítésére. Az erõs román ellenállás csapdahelyzetbe hozta õket. A meghátrálás, az elõnytelen kompromisszumkötés visszafejlõdést jelentett volna a számukra, mintegy a nyolcvanas évek restaurációját. Ezért úgy értékelték, hogy a kialakult helyzet ellenére sem kell visszalépni. Említettük pl. Sütõ András Gáll Ernõnek tett kijelentését, miszerint a jogvédelmi küzdelemben bizonyos kockázatokat is fel kell vállalni. Király Károly visszaemlékezéseiben azt írja, hogy õ és más helyi vezetõk is úgy vélték, hogy a marosvásárhelyi magyarságnak nem szabad némán, a Iaºi-i zsidókhoz hasonlóan tûrnie az õt ért nyílt támadásokat, meg kell szervezni az önvédelmet.37 A március 19-én történtek, véleményünk szerint mérföldkövet jelentettek az agresszió kiteljesedésében. 20-án délután, a Marosvásárhely fõterén tüntetõ magyar tömeg a román ellentüntetõk és az újabb marosvölgyi csoportok megjelenése ellenére sem döntött a hazatérés mellett, felvállalva ezzel a provokáció és/vagy összecsapás lehetõségét, azt, hogy „védekeznie kell.” Az erdélyi magyarságból a 89-es rendszerváltás óriási energiákat szabadított fel. Az RMDSZ állásfoglalása ugyan mérsékelt álláspontot képviselt, de a különbözõ társadalmi (csoportos vagy egyéni) megnyilvánulások, nyilatkozatok gyakran 36 A Bolyai Farkas Líceum igazgatója az egyik gyûlésen maga fogalmazott úgy, hogy jelen pillanatban nem megoldható a szétválás és az nem célravezetõ, ha ezt az érintettek „nem európai módon” kérik. Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány videogyûjteménye. 4. kazetta. 37 Király: Nyílt kártyákkal…i.m. 219 túllépték ezeket. Olyan történelmi pillanatként értékelték 1989-et, ami nemcsak a Ceauºescu-korszakban elveszített jogok visszaszerzésére lesz alkalmas, hanem az 1918-ban kisebbségbe kerül erdélyi magyarság hosszútávú és biztonságos berendezkedésére vonatkozó stratégia megvalósítására is. Felmerült az autonómia kérdése, a kis erdélyi Svájcról is „suttogtak”, a Bolyai egyetem visszaállítása, a legmerészebb vélekedések, egy esetleges kedvezõ(bb) nemzetközi helyzetben reménykedve, akár egy revíziót is el tudtak volna képzelni.38 Ezek az elképzelések nem képezték egy pillanatig sem az RMDSZ vagy a magyar kormány nézõpontját, de az ilyen típusú és az ehhez hasonló megnyilvánulások tovább szították és táplálták a románság amúgy is érzékeny gyanakvását, elérték tûréshatáruk küszöbét. A 19-i magyarellenes atrocitások hatására (is) a legtöbb marosvásárhelyi magyar is nyíltan kifejezésre juttatta a Vatra-val és annak tényleges vagy vélt szimpatizánsaival szembeni megvetését. A magyar igények publikussá tételét a Népújság napilap vállalta fel, amely fontos szerepet töltött be a magyar közösség mozgósításában, a problémák tematizálásában. Nyelvezete, hangvétele, megfogalmazott üzenetei sosem érték el a román társlap radikalizmusát. A választott nemzetiségi témák (iskola, kultúra, nemzeti múlt és történelem) és ezeknek a kérdéseknek állandó címlapon tartása és közvetítése, fokozatosan az összetartozás érzését erõsítették. A magyar nyelvû napilap olyan nyilvánosságot és fórumot biztosított, amelyben meg lehetett jeleníteni a legkülönbözõbb nemzetiségi problémákat, ahol polemizálni lehetett az olvasók elõtt. A Népújságban kioldódott a magyarságba beivódott, a románság irányában mûködõ, a félelmi, alárendelt (pl. nyelvi) helyzetekbõl kialakult önkontroll, öncenzúra. Az erdélyi románság többsége nem volt felkészülve arra, hogy levetkõzze nemzeti félelmeit a magyarsággal szemben. A forradalom és rendszerváltás eltávolította a nacionalizmusra is építõ Ceauºescut, de a sikeres román nemzetépítésbõl fakadó lendületet viszont nem. Ezt az elsõ hónapokban mind Magyarország, mind az erdélyi magyar elit, tévesen mérte fel. Azzal a heves követeléssel pl., hogy rögtön az év elején adják vissza a magyar iskolákat, tehát oszlassák fel a magyar és román tagozatokkal mûködõ tanintézeteket, a magyar értelmiség túlbecsülte a másik fél tûrõképességét. A marosvásárhelyi magyarok alábecsülték a helyzet robbanékonyságát, a hetvenes-nyolcvanas években a rendszer támogatásával urbanizálódott, emancipált, pozíciókhoz juttatott románok egzisztenciális félelmeit és pozícióikhoz való ragaszkodásuk mértékét. A politikai- és iskolaügyben tervezett változtatásokat csak a helyi románság rovására lehetett volna megvalósítani. Alábecsülték az 1848-as forradalom megünneplésekor használt nemzeti jelképek szimbolikus erejét is, amelyeknek megjelenését a román nacionalista propaganda a végletekig kihasználta.39 38 39 220 Lásd pl. Dobai Istvánnal 1990. január 30-án, a Szabadságban közölt interjút. A nemzeti jelképek használata kisebbségi sorban már 1918-tól tilos volt, államellenes, büntetendõ cselekménynek számított. Hirtelen nyilvános megjelenése sokkoló volt a szimbólumokra mindig érzékenyen reagáló többség számára. A városi és megyei vezetés élére kerül román elit az elsõ napokban szintén heterogén képet mutatott. Az elmenekült kommunista aktivisták helyébe román részrõl is forradalmárok, mûszaki és humán értelmiségiek kerültek. Ez a csoport rendkívül gyorsan kiegészült a katonaság és a különbözõ intézmények, gyárak, ipari üzemek részérõl érkezõ küldöttekkel, akik többsége 1989. december 22. elõtt is vezetõ pozíciókat töltött be. A városi és megyei vezetésben román részrõl Ion Judea, Vasile Þâra, Ioan Scrieciu és Bota Mihai személyében egy erõs katona csoport is fellépett. A román elit utóbb említett része (katonaság, egykori gazdasági vezetõk) viszonylag összeforrott, jól kommunikáló érdekcsoportot alkottak és az egykori Securitate emberei is erõsítették õket. Jellemzõ volt rájuk, hogy társadalmi, politikai, gazdasági pozícióikat a múlt rendszerben szerezték meg és alapvetõ érdekük volt a status quo fenntartása. Mindennemû változás (kádercserék, intézményes változtatások) a csoport pozícióinak meggyengülését eredményezte volna. A rendszerváltás után azonnal hûségnyilatkozatot tettek az új hatalom felé. Jelenlétüket sok esetben (bizonyos rendõri, katonai és gazdasági pozíciók) nem lehetett nélkülözni. A saját intézményen belüli kádercserét központi szinteken sem hajtották következetesen végre és az új elit rekrutációjáról az új hatalomnak sem volt konkrét elképzelése. Ez a csoport számban és politikai súlyban is erõsebb volt annál a heterogén, szintén román etnikumú elit csoportnál, amely a forradalom után került pozícióba és maga is – különbözõ okoknál fogva– ambivalens módon viselkedett a magyar kérdésben. A közigazgatás képviselõiben kevésbé látták az egykori elnyomó rendszer képviselõit. Természetesen, kivételt képeztek a kimondottan politikai intézmények csúcsvezetõi vagy a decemberi események során kompromittálódott katonai vagy rendõrségi és Securitate-s alkalmazottak. A kollektív bûnösség elve egy adott intézménnyel szemben (talán a Securitate képvisel esetenként kivételt) részükrõl sose merült fel. Maguk is tapasztalatlanok voltak az új politikai életben, nem vállaltak konfliktust senkivel sem a magyar kérdésben, sem a régi káderek leváltását illetõen. Az ekképp kialakult erõviszonyok mentén a román politikai és értelmiségi körökben fokozatosan a status quo megtartásán fáradozó, a radikális változásokat ellenzõ, az elõzõ rendszerhez sokféle szállal kötõdõ csoport lett a hangadó, akik között kiemelkedõ szerepet kapott a hadsereg néhány helyi képviselõje. Amint említettük, 1989 decembere elõtt az elnyomó és a politikai szervek titkos összeesküvõként, hazaárulóként tekintettek az összes olyan személyre, csoportra, amely a nemzetiségi problémát szóba hozta, utalt rá akár áttételes formában a cenzúra kijátszásával. Ez a fajta mentalitás az esetek többségében (lásd az utólagos megnyilatkozásokat) a rendszerváltás után sem szûnt meg. Az említett román vezetõi csoport fontos szövetségesre lelt abban a humán értelmiségi körben, amely a hetvenes évektõl szilárdította meg pozícióit Marosvásárhelyen. Közülük kerültek ki többek között a VR meghatározó ideológusai. Nem elhanyagolható szerepet játszott és ugyancsak ide sorolható a Cuvântul liber napilap. 221 Király Károly távolléte miatt, Ioan Scrieciu és Ioan Judea személyében a város és a megye élén két katonatiszt állt. Két olyan személy, akiknek hozzáállása nagymértékben meghatározta a városban és a megyében felmerülõ problémákhoz való hivatalos viszonyulást. Katonai szocializációjuk eredményeként a demokratikus alapelvek vagy a nemzetiségi kérdés iránt sem tápláltak szinte semmiféle empátiát. Fontosnak tartjuk kihangsúlyozni, hogy nem voltak marosvásárhelyi származásúak, nem számítottak „régi vásárhelyinek.” Ebbõl az is következik, hogy kevésbé ismerték a város hagyományait, sajátosságát. Elsõdleges szempontnak számított, hogy a hadsereg képviselõiként biztosítsák a térségben a forradalom után megrendült és némileg szétesett állami szuverenitást. Ennek okán elzárkóztak minden olyan kísérlettõl (kádercserék, intézményi változtatások), amelyek meglátásuk szerint bármilyen módon veszélyeztették az államhatalom stabilitását. Már a kezdetektõl elzárkóztak az egyre markánsabban jelentkezõ nemzetiségi kérdéstõl is. Scrieciu némileg visszafogottabban (habár a kezdetektõl tudomása volt a VR létrehozásáról és célkitûzéseirõl), Judea pedig nyíltan szembefordult a magyarság követeléseivel: kétnyelvû feliratokkal, vezetõcserékkel, oktatásbõvítéssel. Februártól kezdõdõen mindketten nyíltan rokonszenveztek a VR-rel, nyilatkozataikban legitimálták annak egyre radikálisabb ideológiáját. A magyarok kérései eleve fennakadtak a helyi hatalom e két képviselõjének ellenkezésén, akik a már említett katonai szocializációjukból fakadóan eleve nem értették vagy éppenséggel államellenesnek tartottak néhány olyan problémakört, amit a magyar elit és a magyar közösség elemi, magától értetõdõ kérdésnek tartott: magyar nyelvû oktatást, március 15. megünneplését stb.40 Scrieciu, a megye elsõ számú vezetõje 19-én találkozott a Kincsest lemondató, majd a délutáni erõszakos eseményeken résztvevõ tüntetõk képviselõivel, tárgyalt azokkal, így elvileg tisztában volt a kialakult helyzettel. A jegyzõkönyvek szerint a tárgyalásokon meg sem próbálta paritásos alapon megoldani a konfliktushelyzetet, csitítani a hangnemet, az indulatokat vagy netalán konkrét lépéseket tenni az erõszak megakadályozására. Ebbõl a megosztottságból és a politikai tapasztalatlanságból fakadóan az NMF, majd a NEIT helyi vezetõ szervei az esetek többségében nem tudtak hatékonyan reagálni és képtelenek voltak megoldani az egyre gyakoribb konfliktushelyzeteket. Természetesen, az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy a bukaresti vezetés sem fogalmazott meg pontosan körülírt irányelveket, törvényeket és maga is képtelen volt megoldani a rá háruló feladatokat. Az új hatalom nem szándékozott minimális szinten sem konfrontálódni a bukott RKP funkcionáriusok kapcsolathálóival. Szervezett, tervezett vezetõcsere nem létezett Maros megyében sem. Az ilyen jellegû folyamatokat általában a különbözõ üzemek, intézmények közössége kezdeményezte. Tekintve, hogy nem létezett törvényerejû rendelet, kidolgozott 40 222 Ion Scrieciu egyenesen államellenes felkelésnek, lázadásnak („rebeliune contra statului”) titulálta a márciusi eseményeket. Olyan lázadásnak, amit szerinte bármilyen államban fegyverrel szokás leverni. Interjú Ioan Scrieciuval. Az interjút Cornel Mihalache és Bereczki Edit készítettét. Az interjú a szerzõk tulajdonában található. módszertan, ez számos személyes jellegû frusztrációt és feszültséget szült. Az ilyen módon, dolgozói nyomásra eltávolított egykori vezetõk személyes vagy éppenséggel etnikai indíttatású merényletként fogták fel mindazt, ami velük történt. Magyarország és Románia kapcsolatai nagymértékben befolyásolták a marosvásárhelyi események alakulását. A magyarországi vezetés, a politikai és kulturális elit egy része úgy érezte, a gulyás- és reformkommunizmus, illetve a hatalommegosztásra épülõ magyar rendszerváltásból fakadó elõnyök birtokában joggal „segíthet”, befolyásolhatja a román demokrácia születését és gyermekéveit. Az állandó segítési és kapcsolatfelvételi szándékot a román társadalom egy jelentõs része egy idõ után tolakodónak tartotta, sõt esetenként egyfajta trójai falóként értelmezte. A szélsõséges román álláspont szerint éppenséggel a revíziós törekvések álcázása zajlott. A mérsékeltebb álláspont szerint pedig Magyarország így igyekezett volna elõnyös pozíciókat kicsikarni az erdélyi magyarság számára, ezzel segítette volna az önálló erdélyi magyar mikrovilágok kiépítését. A helyzet bonyolultságát az is fokozta, hogy a Ceauºescu bukását követõen egyes területeken megrendült vagy rövid idõre ténylegesen meg is szûnt a román állam hatalomgyakorló szerepe. Udvarhelyen pl. három napig csak a helyi önkéntesek tudtak rendet tartani, a rendõrségtõl addig még segítség sem érkezett. Késõbb különbözõ lokális mozgalmak alakultak ki különbözõ ügyek mellett vagy ellen, mint pl. a közigazgatási beosztás megváltoztatásának szorgalmazása. A társadalomból eddig elfojtott vágyak, érzések törtek elõ. A hetvenes-nyolcvanas években Marosvásárhely a központilag támogatott román nemzetépítés egyik sikeres helyszíne lett. A marosvásárhelyi románság a nyolcvanas évek közepére már magának tudhatta a város és a megye vezetésének legfontosabb pozícióit. Marosvásárhely etnikai összetételét tekintve viszont még mindig volt egy minimális „magyar elõny” és ez azzal a veszéllyel járhatott volna, hogy egy sikeres magyar politikai mozgalommal a helyzet akár radikálisan is megváltoztatható. A nem Marosvásárhelyen szocializálódott románság egy része attól is tartott, hogy a magyar elit sikeres törekvései révén oly mértékben alakul vissza a város „magyar jellege”, a kismagyar világok olyan hálózata alakul ki, amely lényegesen megváltoztatja a település etnikai, kulturális szempontból kialakult arculatát, hangulatát. Ezzel olyan helyzet alakul ki, amelyekben már nem találják meg a helyüket, szerepüket, munkájuk, ittlétük eddigi értelmét. A magyar nyelvûség kiépülése zavarta a helyi románság többségi- és komfortérzetét, veszélyben érezte dominanciáját.41 41 Jó példa erre a Gálfalvi György és Dumitru Mureºan között lezajlott párbeszéd. „Januárban, egyszer csak megállít Dumitru Mureºan. Azt mondja: „Gyuri beszélni szeretnék veled, nagyon komoly. Sietek, mondom. Élet-halál kérdése számomra. Kérdezzél, ha errõl van szó, természetesen. Te, Gyuri, tényleg kiteszitek a magyar feliratokat? Hát persze, mondom, nyilvánvaló, hogy visszatesszük õket, miért ne tennénk vissza? … Néz maga elé sötéten, azt mondja. Hát akkor nekem végem. …. Hát miért lenne véged?... Valamelyiknek el kell pusztulni… Miért? … Azt mondja, Gyuri meg tudsz érteni egy embert? Mondom, legalább is igyekszem, megértem, eddig is megértettük egymást. …Én nem itt születtem, de ahol voltam és felnõttem, Beszterce-Naszód [megyében-sz.m.], Craiova, onnan eljöttem évek óta, szüleim meghaltak, ott nincsenek barátaim. Itt ezt a várost egy ideig idegennek éreztem, aztán megszoktam és most meg is szerettem. Ha ti kiteszitek a feliratokat, akkor nekem végem. Akkor már ez sem lesz az én városom és nekem nincs ahova elmennem, nincs ahová hazamennem, ebbe fogunk belepusztulni… Nézd Gyuri, 223 Marosvásárhelyen a régi RKP vagy ahhoz kötõdõ vezetõk csak a közvélemény elõtt ismert, megyei pozíciókból tûntek el, az összes más intézményben megmaradtak. A demokratizálódás folytán fennállt a veszélye annak, hogy a vezetõi pozíciókon osztozni kell a magyarokkal. A székely megyékben lezajlott folyamatok jól mutatták, hogy a magyarság kezébe vette a helyi hatalmat és ezt a marosvásárhelyi magyarok is szerették volna megtenni. A két „székely megyében” már beindult az a folyamat, amit Tánczos Vilmos kettõs hatalmi szerkezetként ír le. A diktatúra idején létrehozott s formálisan is kiteljesített román világ (román vezetõk, román hivatalos érintkezés, egynyelvû feliratok, dominánsan román jellegû rendezvények, Bukarestbõl történõ irányítás stb.) egyik napról a másikra megszûnt, s vele együtt eltûntek azok a biztonságot nyújtó életkeretek is, melyek a Székelyföldre áramló románság mindennapi életét problémamentessé tették. A számbelileg is megfogyatkozott románság kénytelen-kelletlen feladta korábbi hatalmi pozícióinak jelentõs részét, s ezzel egyidejûleg lemondott arról is, hogy irányító-vezetõ szerepét a társadalmi lét minden területén érvényesítse. Azok az intézmények azonban, ahová visszavonult, hangsúlyozottan román jellegûekké váltak, maradtak.42 Veszélybe kerültek az aktivistáknak juttatott régi lakások, hisz egykori tulajdonosok visszatérésének lehetõsége is fennállt. Említettük korábban (az iskolaügy kapcsán), hogy 1989 után a romániai magyarság, ahol csak lehetõség volt, ún. intézményi restaurációt, visszaépítkezést szeretett volna. Nem csak a román intézményekkel párhuzamos hálózatot szerette volna létrehozni, hanem ahol erre lehetõség volt az adott állami intézményeken belüli magyar szerkezeteket is. Marosvásárhelyen ez az utóbbi váltott ki komolyabb ellenállást a helyi románság részérõl. A kérdésben érintett román nemzetiségû aktivisták, értelmiségiek stb. mindent megtettek annak érdekében, hogy pozícióikat megtarthassák. Ebben, ha szükséges volt, kijátszották az etnikai kártyát is. A pozícióit féltõ román elit a bizalmatlanság táptalaján, ügyesen ötvözte a saját problémáit a magyarok iránt érzett tömeges ellenszenvvel. Az aktuális, személyes problémák így fokozatosan közösségi problémákká duzzadtak, túlcsordultak. Elindult a bibói értelembe vett politikai hiszterizálódás. A februárban kiteljesedõ román mozgalom tevékenységét két szinten lehet megragadni. 1. A magyar törekvéseket elutasítóknak a régi elit által támogatott manipulatív magatartása ráépült bizonyos román csoportok elõítéleteire, félelmeire, a magyarokkal szembeni történelmi bizalmatlanságára, amit egyes magyar megnyilvánulások (a nemzeti ünnep nyilvános megemlékezése, a lakosság egyes csoportjai részérõl érkezõ nyílt vagy burkolt fenyegetések, a Bolyai iskola ügyében történõ egyes magyar részrõl érkezõ megnyilatkozások, kisebbségi komplexusok) 42 224 legyünk nagyon õszinték egymáshoz, amikor ti idejöttetek 800, na, legyen 1000 évvel ezelõtt, amikor ti idejöttetek, akkor tudtátok, hogy hová jöttök. Tudtátok, hogy ez a románok földje és ennek mi lesz a következménye. De ti 1000 év óta nem akartok, nem tudjátok megtanulni ezt a nyelvet. Hát valóban, azt mondja… olyan utálatos az én édes anyanyelvem? Nektek 1000 év is kevés volt, ahhoz, hogy megtanuljátok?” Interjú Gálfalvi Györggyel. Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. Interjúk. 2. sz. Tánczos Vilmos: Kettõs hatalmi szerkezet a Székelyföldön. http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/9802/m980231.htm csak erõsítettek. 2. A már említett, február elejére kiteljesedõ információhiány és -torzulás, bizalmatlanság és ezek hatására kialakult etnikai polarizáció szülte helyzetre építõ és a VR gravitációs terében mûködõ román elit mozgósító, szervezõ funkciója. Több egyértelmû jel utal arra, hogy a márciusi események több részletét elõre megtervezték és megszervezték (a szállítóeszközök bérlése, tömegek lázítása, 19-én a Görgénybõl érkezettek irányítása, 20-án az ugyanonnan jõvõ gépjármûveknek rendõri kíséretet biztosítottak), amiben a helyi közigazgatás, hadsereg, rendõrség és valószínûleg a volt Securitate egyes képviselõi vettek részt. Nem hanyagolható el az a tény sem, hogy Marosvásárhely ténylegesen peremváros, ütközõzóna lett még az ötvenes években. A 20. században a hatvanas évek végéig székelyföldi mobilitási célvárosnak számított a település. Mint korábban említettük, Marosvásárhely volt az a „magyar” város, amely köré egy egész, magyar többségû régió, – a Székelyföldet magába foglaló MAT – hosszútávú, gazdasági–kulturális fejlesztési tervét készítették. A magyarok követelései másképpen hatottak egy magyar többségû nagyvárosban, a MAT egykori központjában, a Székelyföld, a magyar etnikai tömb peremén, mint más vegyes etnikai összetételû településen. Marosvásárhely esetében mindkét fél elég erõsnek, ugyanakkor a másik által veszélyeztetettnek érezte magát. A helyi román elit jó pozíciókkal bírt a városban (közigazgatás, gazdasági szféra, rendõrség, katonaság stb.) ugyanakkor a város jelentõsen megnövekedett román lakossága a környék, a FelsõMarosmente, a Görgény-völgyi román hátországra is támaszkodhatott. A térség román lakosságának városi emancipációjában fontos szerepet játszott az imént említett térség, ahonnan a hetvenes-nyolcvanas években nagyon sokan kerültek a városba. A magyarság a városban megtartott enyhe többségében, az újjászervezõdõ elit hatékonyságában és nem utolsó sorban, az abszolút magyar többségû „háttérországaiban” (Maros mente, Nyárád mente, a Küküllõ-völgye) bízhatott. Ilyen értelemben a román–magyar pozícióharc arról is szólt, hogy melyik régió központja lehet a város. Véleményünk szerint, annak ellenére, hogy idõben és térben a pozíciókért folyó küzdelem és a demokratizálódás sokszor összemosódott, a konfliktus több szakaszban bontakozott ki. Az elsõ szakaszt, január elsõ felétõl számítjuk, a forradalom pillanataiban átélt communitas-érzés megszûnésétõl, a politikai intézmények és a nyilvánosság szintjén jelentkezõ konfliktus elsõ jeleire utaló nyilatkozatok megjelenéséig. A NEIT-ben és a médiában állandó téma lesz a nemzetiségi, elsõsorban a magyar kérdés. A következõ szintet a NEIT keretei közül kilépõ érdekvédelmi szervezetek, az RMDSZ kiépülése, majd nem sokkal rá a VR megszervezése, markáns elkülönülése és szembeállása jelentette. Az ezt követõ szakaszt a tárgyalások kudarcba fulladása és a tömegek megjelenése és mozgatása jellemezte. A sztrájkokat a magyar fél kezdeményezte és használta elõször, a nagyobb tömegeket megmozgató rendezvényeket pedig a VR, de a magyar gyertyás tüntetés gondolata is viszonylag korán megfogant. Ide tartozik a román fél által több alkalommal megszervezett (a februári iskolaszétválasztások elleni megmozdulások, március 16, 17, 19.) és sikerrel használt zsaroló típusú tüntetéssorozat is. Az 225 utolsó szakaszra a nyílt agresszió a jellemzõ. Fizikai erõszakot elõször a március 19-i román tüntetõk alkalmaztak, majd ezt ismételtek meg másnap, 20-án, amelyre a magyar tüntetõk ugyanazokkal a módszerekkel válaszoltak, visszavágtak, esetenként ellentámadásba lendültek. Megjegyzendõ az is, hogy a kialakult konfliktusban nem egységesen vettek részt a magyarok és a románok. Léteztek személyek, akik ugyan szolidarizáltak egyes követelésekkel, de nem értettek egyet az utcai erõszakkal. Ugyanakkor, az indulatok fellángolása közepette több román, roma és magyar nemzetiségû személy bizonyította az emberség, a szolidaritás, a segélynyújtás szép gesztusaival, hogy létezhet egyetértés és megbékélés különbözõ etnikumok között. A március 20-án kiteljesedett konfliktushelyzetet a kormányzat és a hadsereg markánsabb fellépése fékezte meg, illetve az érintett felek magatartása. A magyar fél, nemzetiségi jogainak garantálása ellenében azonnal felfüggesztette az utcai megmozdulásokat. A VR és a hozzá kapcsolódó csoportosulások pedig (fõleg a tárgyalások elõrehaladtával) megbizonyosodtak arról, hogy pozícióikat nem veszélyezteti semmi. A tárgyalások során a VR tagjai által kérelmezett szükségállapot bevezetése is azt a célt szolgálhatta volna, hogy a megye és a város katonai vezetés alá kerüljön, amely román-magyar viszonylatban gyakorlatilag az 1989 elõtti helyzetet konzerválta volna. A tárgyalások pacifikálták a várost. A radikális magyar követelések részleges megtorpanása, a vásárhelyi magyar vezetõk tárgyalókészsége arra enged következtetni, hogy téves az az állítás, miszerint ez Magyarország és az akkori RMDSZ által jól kitervelt forgatókönyv alapján elõkészített szeparatista megmozdulás lett volna. A kormányzat a magyar törekvésekre kezdetleges garanciákat biztosított, amelyeket az 1990 után lassan és vontatottan kibontakozó romániai demokrácia részben oldott csupán meg. Marosvásárhelyen a román intézményrendszeren belüli magyar hálózatot csak késõbb és azt is csak részlegesen sikerült megoldani. A helyi román elit megtartotta pozícióinak nagy részét és a konfliktushelyzetben játszott szerepét illetõen nem kellett az igazságszolgáltatástól tartania. A marosvásárhelyi események nem harapództak el, a településen továbbra is feszült maradt a helyzet, de újabb összecsapásokra nem került sor. Mindez arra enged következtetni, hogy nem beszélhetünk pusztán csak egy „szerves” etnikai konfliktushelyzet kialakulásáról. Az egyes elitcsoportok részérõl történõ „ráhatás” elengedhetetlen volt. A történtek utáni „igazságszolgáltatás” módja a helyi ügyészség és bíróságok részrehajlását bizonyítja. A marosvásárhelyi eseményekért elítélt személyek kizárólag romák és magyarok voltak. Magasabb beosztású közösségi vezetõt viszont egyik táborból sem ítéltek el. A helyi ügyészség és bíróság több tagja is közvetett módon vagy közvetlenül érintett volt a konfliktust megelõzõ etnikai vitákban. Az ítéletek, meglátásunk szerint, a 20-án este, a hadsereg jelenléte ellenére bekövetkezett magyar sikert kívánták megtorolni, ellensúlyozni. Az események mindmáig elhintették a kétely, a kölcsönös bizalmatlanság magvát, amely jelentõsen fékezte a város gazdasági–szellemi fejlõdését, két egymással szinte teljesen párhuzamos társadalmat teremtve. A román elit célja pozícióinak megtartása volt és a környék 226 falvaiból toborzott emberekkel demonstrálni erejét, fölényét, megtörni a magyar közösséget és annak 1989 utáni dinamikus önszervezõdését. A helyi román elit a jelentõs politikai–gazdasági pozícióit konszolidálta, a magyar közösség teljes megtörése, megalázása viszont nem sikerült. A március 20-i ütközetet a magyarok „megnyerték”, megtartották a fõteret és megfutamították az „ellenfelet”, ugyanakkor ezt a helyzeti elõnyt nem sikerült kamatoztatniuk. Azok a célkitûzések, jelszavak, amelyekért akkor ezrek vonultak utcára, ülõsztrájkoltak stb. csak nagyon soká teljesedtek be egy teljesen más történelmi helyzetben, más téttel. Sok résztvevõ számára igazi töréspontot jelentett 1990 márciusa. Több résztvevõ börtönbe került, mások elhagyták lakhelyüket, hogy elkerüljék az elszámoltatást. Sok magyar és német család pedig – kiábrándulva a forradalom utáni reményeibõl – külföldre távozott. Az itthonmaradottak között pedig még jobban elmélyült a nemzetiségek közötti törésvonal. Az történtek utáni általános negatív hangulattal magyarázható az is, hogy az 1990 márciusa utáni néhány évben a marosvásárhelyi magyar középosztály, a tömeges elvándorlás miatt jelentõs vérveszteséget szenvedett. A márciusi események hosszú idõre polarizálták és etnicizálták a város politikai életét. Az RMDSZ és a VR politikailag megerõsödve kerültek ki a konfliktus utáni tárgyalásokból, hosszú idõre megalapozva legitimációjukat az általuk képviselt közösség elõtt. A történtek megerõsítették a város magyar lakosságában az összetartozás élményét és az ügyet felvállaló RMDSZ iránti bizalmat. Talán ezzel is magyarázható, hogy hosszú idõre az RMDSZ országos vezetõségének több meghatározó embere marosvásárhelyi lett. Az RMDSZ megnyerte az 1990-es parlamenti választásokat a városban és a megyében. A VR holdudvarából kinövõ vagy a személyi összefonódás és a nemzeti ideológia révén hozzá kapcsolódó román pártok hosszú idõre kisajátították a város román lakosságának politikai opcióit. Jellemzõ, hogy a PUNR és a Republikánus Párt szövetségébõl álló AUR (Alianþa Unitãþii Române – a Román Egység Szövetsége) már az 1990-es parlamenti választások során megelõzte az NMF-et, Vatra-s képviselõket és szenátorokat juttatva be a parlamentbe. 1990. május 23-án a Maros Megyei Választási iroda jelentése alapján a megyében a következõ eredmények születtek: Szenátus: RMDSZ 42,51%, AUR 34,36%, NMF 16,52%; Képviselõház: RMDSZ 41,96%, AUR 34,39%, NMF 14,24%, NLP 1,73%, KDNP 0,89%. Maros megyei szenátornak választották Markó Bélát (RMDSZ), Radu Ceonteát (AUR), Gâlea Valert (NMF). Maros megyei parlamenti képviselõk lettek: Borbély László, Zsigmond László, Frunda György, Kerekes Károly (RMDSZ), Pop Dumitru Petru, Coriolan Burca Petru (AUR), Moldovan Corneliu (NMF).43 Az etnikai szembenállás jellemezte az 1992-es, februári helyhatósági választásokat is. A Suciu Victor személyében kinevezett polgármester irányította városban ekkor nyílt lehetõség arra, hogy demokratikus úton válasszák meg az új városvezetést. Az etnikai polarizáció erõsségét jelezte az a tény is, hogy az egykori Front 43 Népújság, 1990. május 23. 227 utódpártja elveszítette az addigi súlyát és a román szavazatok többsége a VR-hez kapcsolódó, a román nemzeti retorikát felvállaló PUNR (RNEP) irányába tolódtak el. Az RMDSZ a helyhatósági választásokat is megnyerte a városban. A városi tanács összetétele a következõképpen alakult: RMDSZ 14 tanácsos (48 544 szavazat), RNEP 9 tanácsos (32 665), Demokratikus Konvenció 1 tanácsos (3667). A polgármester Pokorny László lett (53%, 50 185 szavazat). A román fél megtámadta Pokornyi jelölésének törvényességét (elõtte sikeresen megvétózták az RMDSZ másik képviselõje, Káli Király István jelölését), így ismételt választásokra került sor, amelyen az RMDSZ jelöltjét, Nagy Gyõzõt választották polgármesternek. A választásra jogosultak 77,7%-a vett részt a szavazáson, Nagy Gyõzõ szerezte meg a szavazatok 56,8%-át (55 397-en voksoltak rá), a Vatrához közel álló helyi pártkoalíció, a Maros Megyei Demokrata Szövetség 39,5%-ot (38 543 szavazat), az RMDSZ nélküli Demokratikus Konvenció 2,5%-ot (2471 szavazat), egy kisebb csoport 0,4%-ot (414 szavazat) ért el. Marosvásárhely vezetése demokratikus úton a magyar közösség kezébe kerül. A „túlfeszült lényeglátók”, nemzetvédõk rossz helyzetfelismerése, elfogultsága, makacssága, gátlástalansága mindig továbbgördítette az összecsapáshoz vezetõ lehetõségeket. Ebbõl a konfliktusból a hatalom akkori képviselõi húztak hasznot: újjászervezték a titkosszolgálatokat, és egyben levezették a társadalmi feszültséget és a megtorpant átmenet szekerét részben sikerült kihúzni a kátyúból. A két napig tomboló erõszak mindkét részrõl történt hirtelen megszûnése arra utal, hogy kirobbanásához, az amúgy feszült állapoton túl, szükség volt mesterséges beavatkozásra is. Két párhuzamos nemzetépítés sikerei és kudarcai, történelmi öröksége, személyek, egyéni életutak, derékba tört vagy kiteljesedett karrierek, indulatok, a családi és közösségi narratívákat meghatározó túlzott „történetiségben élés” visszahúzó ereje, szándékos provokáció és manipuláció, érdekütköztetés, tévesen felmért folyamatok, helyzetek, a hatalom egyes képviselõinek szándékos és/vagy tehetetlenségbõl fakadó gyengesége, tenni nem akarása vagy nem tudása, az elfojtott indulatok találkoztak térben és idõben 1990 márciusában Marosvásárhelyen és robbantottak ki a pogrom több jellemzõjét magán viselõ, viszonylag gyorsan elcsituló etnikai konfliktust. 228 FONTOSABB SZEMÉLYISÉGEK ÉLETRAJZI ADATAI Borbély László (1954, Marosvásárhely) közgazdász, politikus. 1977–1978 között a szászrégeni Republica üzem, 1979–1984 között pedig a marosvásárhelyi BJATM közgazdásza volt. 1984–1988 között az ICRA (élelmiszeripari nagyraktár) osztályvezetõjeként, majd 1988–1990 között a marosvásárhelyi ICRM (ipari cikkek nagyraktára) közgazdászaként tevékenykedett. 1990 január–május közötti idõszakban a helyi közigazgatás alelnöke volt. Politikai pályája az 1989-es rendszerváltás után kezdõdött. Az 1990 óta az RMDSZ parlamenti képviselõje. 1990–1994 között a Maros megyei RMDSZ elnöke volt, 1991–1994 között a képviselõházi RMDSZ frakció alelnöke, 1994–1995 a képviselõház titkára, 1992–1996 az Európai Unió–Románia Parlamentje vegyesbizottságának tagja volt. Ceontea Radu (1946–2006, Füleháza, Maros megye) festõ, grafikus. Tanulmányait a kolozsvári Képzõmûvészeti Egyetemen végezte 1969-ben. A továbbiakban festõként és grafikusként tevékenykedett. Tagja volt a marosvásárhelyi Vatra folyóirat szerkesztõségének majd a lap fõszerkesztõje lett. 1990-ben tagja volt az Uniunea Vatra Româneascã szervezetet létrehozó kezdeményezõ bizottságnak. 1990–1991 között elnöke volt a szervezetnek. 1990-ben részt vett a Partidul Unitãþii Naþiunii Române párt megszervezésében. A PUNR színeiben szenátorrá választották. 1992-ben a párton belüli nézeteltérések miatt lemondott a PUNR elnöki tisztségébõl és független szenátorként tevékenykedett. 1995-ben belépett a Quintus-féle Nemzeti Liberális Pártba. Gálfalvi György (1942, Marosvásárhely) író, szerkesztõ. 1965-ben fejezte be tanulmányait a Babeº-Bolyai Tudományegyetem irodalom szakán. 1965–1970 között az Ifjúmunkás majd 1970 és 1989 között az Igaz Szó szerkesztõje volt. 1989–1991 között a Látó folyóirat szerkesztõségi felelõs titkára volt, 1991–2005 között fõszerkesztõ helyettese, majd 2005-tõl fõszerkesztõje. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének egyik alapítója, 1989–1992 között a szervezet Maros megyei elnökségének, 1989–1990-ben az NMF Marosvásárhely municípium ideiglenes városi tanácsának tagja volt. Ioan Judea (Kispapmezõ, Bihar megye) mérnök, ezredes. 1949–1952 között a nagyváradi Testvériség Inasiskolába járt, majd pár hónapig egy vasúti mûhelyben dolgozott. 1952-tõl elvégezte a piteºti-i Mihai Viteazu Tank- és Gépjármû Katonai Iskolát, majd különbözõ alakulatoknál szolgált. 1959–1960 között a nagyváradi felderítõ zászlóalj harckocsi századának parancsnoka volt, majd a nagyváradi harckocsi- és önjáró löveg-zászlóaljnál szolgált, innen helyezték át a tordai székhelyû 6. Horia, Cloºca, Criºan harckocsihadosztály parancsnokságára. 1960–1970 közötti a Katonai Akadémián tanult, Tank és Gépjármû szakon, majd 229 1971-ben visszatért a 6. Horia, Cloºca, Crisan hadosztály parancsnokságára. Egy ellentmondásos baleset után áthelyezték a marosvásárhelyi 2. harckocsiezredhez. Részt vett a Duna–Fekete-tenger csatorna építésének irányításában, továbbá különbözõ bányákban és autógyártó egységekben tevékenykedett ún. irányítóként. 1989. december 24-én az NMF marosvásárhelyi szervezet elnökévé választották. Ezt a funkciót 1990. március 22-ig töltötte be, miután a marosvásárhelyi márciusi etnikai konfliktusban tanúsított magatartása miatt lemondásra kényszerült. 1990. február 5-én, tizenhetedik tagként beiratkozott a VR-be és a NMF városi tanácsának elnökeként székhelyet utaltatott ki a szervezetnek. 1990. április 12-én belépett a PUNR-ba, ahol megválasztották szervezési alelnöknek. 1990. április 21-én, 57 évesen nyugállományba helyezték, saját visszaemlékezése szerint szóban kérte a felmentését Románia nemzetvédelmi miniszterétõl, miután Románia akkori elnöke, Ion Iliescu felelõsségre vonta a márciusi események során tanúsított magatartása miatt. 1993-ban megválasztották a PUNR Maros megyei szervezete elnökének, 1997-ben azonban kizárták a pártból. 1999-ben belépett a Partidul Naþional Român-ba. Jakabffy Attila (1955–2007, Marosvásárhely) tanár, mérnök, közéleti személyiség, politológus. 1974-ben érettségizett a Bolyai Farkas Líceumban. 1980-ban gyakorló mérnök volt a segesvári porcelángyárban. 1980–1981-ben az RTV riportkocsi mérnöke, Bukarestben és Marosvásárhelyen. 1982–1987 között tanárként dolgozott Marosvásárhelyen. 1989 decemberétõl az NMF majd a NEIT Maros Megyei Ideiglenes tanácsának egyik vezetõje. Tagja volt az RMDSZ Maros megyei szervezete vezetõségének. 1996–1999 között tisztségviselõ volt Maros megyében. 1998-tõl a Gábor Dénes Mûszaki Informatikai Fõiskola dékánja Marosvásárhelyen. Kincses Elõd (1941, Marosvásárhely) jogász. Tanulmányait a Bukaresti Tudományegyetem folytatta. 1964–1970 között Marosvásárhelyen volt jogtanácsos majd 1978–1990 között gyakorló ügyvéd. 1989-ben Tõkés László temesvári református lelkipásztor ügyvédje volt. 1989 decemberétõl 1990 márciusáig az NMF, majd a NEIT Maros Megyei Ideiglenes Tanácsának alelnöke, az 1990. márciusi marosvásárhelyi események után, meghurcoltatástól tartva Magyarországra távozott. 1990–1991-ben Bécsben volt ösztöndíjas, majd 1991–1992 között a Magyarok Világszövetségének fõtitkára. Az RMDSZ Maros megyei szervezetének alapító tagja. 1968–1970 között az Új Élet folyóirat sportrovatát vezette. Marosvásárhely fekete márciusa címû könyve 1990-ben jelent meg Budapesten. A könyv késõbb megjelent román és francia nyelven is. Az 1990-es márciusi események után írásai, interjúk jelentek meg vele különbözõ lapokban, ezeket a Marosvásvárhelytõl Marosvásárhelyig címû kötetében tette közzé. Kincses közéleti pályafutásáról készült 2006-ban a Balkán bajnok címû dokumentumfilm, Kincses Réka rendezésében. Király Károly (1930), politikus. 1948-ban 6 hónapig a Szálva Visó-i vasútépítkezéseknél dolgozott. 1949-ben KISz aktivista volt a Duna–Fekete-tenger csator230 nánál. 1952-ben a békási vízi erõmûnél KISz titkár, majd Buhuº rajoni elsõ titkár. 1955-ben Bákó tartományi titkár. Különbözõ ifjúsági és pártfõiskolákon szerzett diplomákat, majd 1956–1957-ben Komszomol iskolába járt Moszkvában. 1963-ban elvégezte a ªtefan Gheorghiu pártakadémiát. 1970-ben közgazdaságtanból szerzett diplomát Bukarestben, majd 1971-ben akadémiai levelezõ tagságot nyert a Társadalmi és Politikai Akadémián. 1957–1958-ban KB instruktor Suceava, Galaþi, Nagyvárad, Ilfov és Ploieºti tartományokban. 1958 és 1965 között a Magyar Autonóm Tartomány, majd a Maros Magyar Autonóm Tartomány IMSz titkára. 1965 és 1968 között Gyergyó rajoni párttitkár. 1968 és 1972 között Kovászna megyei elsõ titkár. 1968-tól az akkor megalakult Magyar Nemzetiségû Dolgozók Tanácsának volt az alelnöke. 1969 és 1974 között tagja volt a RKP KB-nak. 1972-ben lemondott a megyei elsõ titkári funkcióról, 1978-tól több tiltakozó levelet írt, bírálva az akkori pártvezetést. 1989 decemberében beválasztották a Nemzeti Megmentési Front vezetõségébe. 1989 decembere és 1990 márciusa között a NMF majd a NEIT Maros Megyei Ideiglenes Tanácsának elnöke volt. 1992–1993 között az RMDSZ háromszéki szervezetének volt az elnöke. 1990-ben az RMDSZ színeiben szenátorrá választották. Mandátumát nem töltötte ki, 1991 decemberében lemondott. Szabó György Pál (1930, Marosvásárhely) tanár, RMDSZ tisztségviselõ. Tanulmányait a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem, matematika–fizika szak végezte (1952). 1952–1955 között a bukaresti állami Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesztõségében dolgozott. 1955–1958 között a marosvásárhelyi Megyei Építkezési Trösztnél volt laboráns, majd 1958–1967 között a MAT Néptanácsa Tanügyi Osztályán volt szakfelügyelõ. 1967–1990 között a marosvásárhelyi 5-ös számú Általános Iskolában tanított. 1991-tõl nyugdíjas. 1990–1991 között az RMDSZ Maros megyei szervezetének alelnöke, 1991–1994 között pedig elnökségi tagja volt. Cikkei, tanulmányai jelentek meg a nemzetiségi mûvelõdés- és oktatáspolitika témakörében romániai magyar lapokban, és leveleit a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság címû mûsorában olvasták fel. Markó Béla (1951, Kézdivásárhely) író-költõ, szerkesztõ, politikus. Tanulmányait a kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetem folytatta magyar–francia szakon. 1974–1976 között Marosszentannán volt tanár. 1976–1989 között a marosvásárhelyi Igaz Szó lap, majd 1990-tõl a Látó irodalmi lap szerkesztõje volt. 1989 decemberében beválasztották a NMF majd a NEIT Maros Megyei Ideiglenes Tanácsába. 1989–1990 az RMDSZ Maros megyei szervezetének alelnöke.1990-tõl az RMDSZ Maros megyei szenátora. 1990–1991 között tagja volt az RMDSZ országos elnökségének. 1993-tól 2011-ig az RMDSZ országos elnöke volt. 1991-ben az RMDSZ parlamenti frakciójának vezetõje. 1991–1992-ben az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke, majd 1996-ig a Szenátus Külügyi Bizottságának és Oktatási Bizottságának tagja volt. 1996 óta a Szenátus Külügyi Bizottságának tagja. 2004–2007 között a román kormány mûvelõdési, oktatási és az európai integrációs tevékenységeket felügyelõ miniszterelnök-helyettese. Több verseskötet szerzõje. 231 Káli Király István (1947, Marosvásárhely) mérnök, író, városi tanácsos. Tanulmányait a Temesvári Mûszaki Fõiskolán végezte. 1970–1973 között a marosvásárhelyi Építõanyagipari Vállalat gyakornoka volt, 1973–1975 között pedig a Maros Megyei Helyiipari Vállalat minõségellenõrzõ osztályának vezetõje, majd 1976–1977 között a termelési osztály vezetõje volt. 1977–1978: a marosvásárhelyi Kerámiaipari Üzem mûszaki osztályának vezetõje volt. 1978–1981 között részlegvezetõként dolgozott, majd 1981–1984 között technológusként. 1984–1990 között a Maros Megyei Termelõ és szolgáltató Vállalat termelési osztályának vezetõje volt. 1990–1992 között a Látó irodalmi folyóirat felelõs titkára. 1992–1993 között az Aranka György Alapítvány titkára. 1993-tõl a Lyra Kiadó Kft. és a Mentor Kiadó Kft. igazgatója. Több szépirodalmi kötet szerzõje. Az RMDSz Szövetségi Egyzetetõ Tanácsának tagja, a marosvásárhelyi városi tanács tagja. A RMKDP Maros megyei szervezetének alapító tagja, politikai alelnöke (1990–1992). A Romániai Magyar Könyves Céh elnöke. Zeno Opriº (1935, Nagyvárad) Orvos. Középiskolai tanulmányait 1952-ben fejezte be Nagyváradon. Egyetemi tanulmányait 1958-ban fejezte be a Kolozsvári Orvosi Egyetemen. Orvosi pályafutását az egykori Kõrös Tartományban, Nagyváradon kezdte. 1965-ben került Marosvásárhelyre. 1973–1985 között a Marosvásárhelyi Klinika és Kórház igazgatója volt. 1990–1997 között a Maros Megyei Egészségügyi Igazgatóság vezetõje volt. Több orvosi szaktanulmány szerzõje. 1990-ben részt vett a VR megalapításában, meghatározó szerepet játszva a szervezet vezetésében. 1995-ben megválasztották a szervezet elnökének. 1990-ben részt vett a PUNR megalapításában. 1992–2000 között többször volt a Maros Megyei Tanács tagja, illetve Marosvásárhely városi tanácsának tagja. Pálfalvi Attila (1930, Kolozsvár) gépészmérnök, egyetemi tanár, szótárszerkesztõ. 1953-ban fejezte be tanulmányait a Kolozsvári Mûszaki Fõiskolán. 1952–1953 között a brassói Metrom gyár mérnöke volt, majd 1953-tól a kolozsvári Mûszaki Fõiskolán tanított. 1976–1984 között a Kolozsvári Mûszaki Fõiskola rektora volt. 1990–1992 között, nyugalmazásáig tanügyi-, majd iparügyi miniszterhelyettes volt. 1992 után konzultáns egyetemi tanárként és doktorátusvezetõként tevékenykedett a Kolozsvári Mûszaki Fõiskolán. Szakkönyvek és mûszaki szótárak szerzõje, szerkesztõje, mintegy száz szakcikket publikált, tizenegy szabadalmaztatott találmánya van az anyagtechnológia tárgykörében. Scrieciu C. Ion (1926, Ghidici, Piscu-Vechi, Dolj megye). 1945. február 2. és 1945. május 9. között a Tudor Vladimirescu hadosztály katonájaként részt vett a második világháborúban. Katonai tanulmányai: felkészítõ tanfolyam – Breaza 1946; Gyalogsági tisztképzõ – Nagyszeben 1947–1949; Katonai Akadémia, – Páncélosok, harckocsik és gépesített alakulatok tanszék 1950–1952; Felsõfokú Katonai Akadémiai kurzus 1969-1970. 1949. május 9-én alhadnagyi rangot kapott, majd szakaszparancsnok lett, ezt követõen pedig harckocsiszázad-parancsnok a Basarabi-i 34. harckocsi-zászlóaljnál. A Katonai Akadémia elvégzése után (1952) 232 vezérkari és parancsnoki tisztségeket töltött be a következõ alakulatoknál: a tordai 227. harckocsiezred vezérkari fõnöke 1952–1954; a nagyváradi 91. gépesített hadosztály hadmûveleti osztályának fõnöke 1955–1957; a Basarabi-i 18. harckocsiezred parancsnoka 1958–1962; a constanþa-i 9. gépesített hadosztály parancsnokhelyettese 1962–1965; a radnai 2. tartalékos tisztiiskola parancsnoka 1965–1968; a tordai székhelyû 6. „Horia, Cloºca, Criºan” harckocsihadosztály vezérkari fõnöke 1969–1971; a 6. „Horia, Cloºca, Criºan” harckocsihadosztály parancsnoka 1972–1980; a 3. hadsereg vezérkari fõnöke 1980–1983; 1983-ban nyugállományba helyezték. 1989-ben a katonaság képviselõjeként megválasztották az NMF, majd a NEIT Maros Megyei Ideiglenes Tanács elsõ alelnökének, amely tisztséget 1990. március 22-ig töltötte be. Sütõ András (1927–2006, Pusztakamarás, Maros megye) író, újságíró. Írói és közéleti pályafutását fiatalon kezdte. Több lapnál is dolgozott, mint munkatárs vagy fõszerkesztõ: Falvak Dolgozó Népe, Új Élet, Igaz Szó. Írói munkássága mellett politikai tisztségeket is betöltött. Volt a Nagy Nemzetgyûlés képviselõje, tartományi és megyei pártbizottsági tag, valamint az RKP KB póttagja. Közéleti szerepvállalása folytán a hetvenes évek végéig fontos összekötõ szerepet töltött be a székelyföldi magyar közösség és a párt központi szervei között. Számos, a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos bizottságnak volt tagja és e kérdésben fontos tanácskozások aktív résztvevõje. 1965–1977 között parlamenti képviselõ, 1974–1982 között pedig a Romániai Írószövetség alelnöke volt. Az 1980-as évektõl kezdõdõen nyilvánosan is bírálta a Ceauºescu-rendszert, ezért több mûvét betiltották és csak Magyarországon publikálhatott. Ebben az idõszakban õ és családja a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak voltak kitéve. 1989. december 22-én az elsõk között volt, akik a Ceauºescu-rendszer bukása után beszédet intéztek a marosvásárhelyi tüntetõkhöz. Politikai tisztséget nem vállalt az új hatalomban viszont az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként a marosvásárhelyi és az erdélyi magyarság reprezentatív személyiségének számított. 233 MAROS MEGYE ÉS MAROSVÁSÁRHELY KÖZÉLETE 1989. DECEMBER 22. – 1990. MÁRCIUS 21. ESEMÉNYTÖRTÉNET 1989. december 22-én délután a Kultúrpalotában megalakult Maros megye ideiglenes vezetõsége: Maros megyében az elsõ számú vezetõ Király Károly lett, helyettesei Man Nistor és Sorin Moldovan.44 1989. december 22-én, pénteken este újraindította adását a marosvásárhelyi rádióstúdió (1985-ben zárták be).45 1989. december 23-án délután ismét tanácskozásra ült össze az új hatalmi szerv, tisztázni a helyzetet és kiegészíteni a képviseleti kört. Megalakult a Nemzetmegmentési Front Maros Megyei Tanácsa (NMF MMT, Consiliul Judeþean Mureº al Frontului Salvãrii Naþionale – CJM FSN). A tanácsba a fontosabb gyárak, üzemek, intézmények, a hadsereg és a történelmi egyházak küldöttei kaptak helyet. A tanács összetétele még mindig ideiglenesnek számított. A megye más részeibõl, intézményeibõl még vártak késõbb érkezõ küldötteket. 1989. december 23-án szombaton megalakították a Nemzeti Megmentési Front Maros Megyei Tanácsának szakbizottságait.46 Létrejött a lakosság élelmezéséért felelõs bizottság és az orvosi ellátást koordináló munkacsoport. Kinevezték a mezõgazdaságért felelõs munkatársakat is. 1989. december 23. Megalakították Marosvásárhely municípium városi ideiglenes tanácsát, majd másnap kibõvítették. Az új szerv Végrehajtó Bizottságának összetétele: elnök: Ioan Judea, alelnökök: Sanda Veronica Moldovan és Weszely Tibor, titkár: Iuliu Suciu, tagok: Liebhart Mihály, Borbély László, Uifãlean Sorin, Király István, Gálfalvi György.47 1989. december 24-én több marosvásárhelyi román értelmiségi – arra a hírre, hogy megalakult az RMDSZ – megbeszéléseket kezdeményezett egy olyan szervezet létrehozására, amely a magyarság megszervezõdésének ellensúlyát képezhetné.48 A megbeszélés résztvevõi: Florin Demian, Simion Sãlãgean, Lazãr Lãdariu, Grigore Ploeºteanu, Mariana Ploeºteanu, Silviu Olaru, Ludovic Dogar, Remus Dogar, Vasile Pop, Pavel Ormeniºan, Cornel Lupea, Ioan Nuþiu Pop, Ioan Ogneanu, Mircea Man, Dumitru Pop, Sever Ormeniºan, 44 45 46 47 48 234 Interjú Moldovan Sorinnal. A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet dokumentumtára. Újra szól a Marosvásárhelyi Rádió. Népújság, 1989. december 23. 3. p. A Nemzeti Megmentési Front Maros Megyei Tanácsának felhívása. Népújság. 1989. december 24. 1. p. Cuvântul liber, 1989. december 24. Valentin Borda: Vatra Româneascã. Editura Petru Maior, Târgu Mureº, 1995. 51. p. Cãlin Ormeniºan, Constantin Gãbudeanu, Ioan Moldovan, Nicolae Marian, Florin Radu Demian, Ioan Sabãu. 1989. december 26. Megalakult a Tîrgu-Mureº – Marosvásárhely Baráti Platform (Platforma Prieteniei de la Tîrgu-Mureº – Marosvásárhely) marosvásárhelyi román és magyar humánértelmiségiek, újságírók, vezetõ lelkészek részvételével.49 A platform célja a román–magyar viszony új alapokra helyezése, a sovinizmus és nacionalizmus elleni közös fellépés. 1989. december 26-án megalakult a MADISZ (Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége) marosvásárhelyi szervezete.50 1989. december 27-én a Maros Megyei Könyvtár olvasótermében megbeszélést tartott a leendõ „Román Tûzhely” Egyesület (Uniunea Vatra Româneascã) egyik kezdeményezõ magja, az ún. „könyvtári csoportosulás” (értelmiségiek, tisztek, jogászok, orvosok), ahol a résztvevõk eldöntötték egy saját szervezet létrehozását.51 1990. január 3-án újjáalakult az NMF Maros Megyei Tanácsa.52 Az új tanács 51 tagot számlált és a vállalatok, intézmények, a városi és a községi tanácsok jelöltjeibõl állították össze. Helyet kaptak benne a honvédelem, a kisipar, a tanügy, az ifjúság, az egészségügy, az igazságszoltáltatási szervek és kulturális intézmények képviselõi is. Az NMF Maros Megyei Tanácsa végrehajtó bürójának (titkárságának) összetétele: Király Károly elnök, Scrieciu Ion elsõ alelnök, Gîlea Valer és Kicses Elõd alelnökök, Bãculea Dan Eugen titkár, Pop Dorel, Jakabffy Attila, Man Nistor és Virág György tagok. 53 Az NMF Maros Megyei Tanácsa szakbizottságainak vezetõi: Virág György – gazdasági fejlesztés- és újjáépítés; Walter József – szervezés; Pop Dorel – ifjúsági ügyek; Man Nistor – tudomány és oktatás; Smaranda Enache – kulturális; Hîrºan Viorel – környezetvédelem; Jakabffy Attila – nemzetiségi; Körmöczky Zoltán – helyi közigazgatás.54 1990. január 6-án koradélután sugározta elsõ kísérleti adását a marosvásárhelyi TV.55 A Cuvântul liber 1990. január 7-i számában közölte az NMF közleményét a Romániában élõ nemzeti kisebbségek jogairól.56 1990. január 8-án az NMF Maros Megyei Tanácsa kinevezte a Maros megyei Polgármesteri Hivatal fõ vezetõit: polgármester: Gabor Valeriu; polgármes49 50 51 52 53 54 55 56 Platforma prieteniei de la Tîrgu-Mureº – Marosvásárhely. Cuvîntul Liber, 1989. december 29. 2. p. Népújság 1990. január 5. 2. p. Valentin Borda: Vatra Româneascã. Editura Petru Maior, Târgu Mureº, 1995. Közlemény. Népújság, 1990. január 4. 1. p. Uo. Uo. Tévé Marosvásárhelyen? Népújság, 1990. január 9. 1. p. Declaraþia Frontului Salvãrii Naþionale cu privire la drepturile minoritãþilor naþionale din România. Cuvântul liber, 1990. január 7. 1. p. 235 ter-helyettes: Burkhard Árpád; titkár: Matei Viorica, tanácstagok: Chirpelean Ioan; Ceuca Cornel, Rettegi Károly, Ciurcã Nicolae, Walter József, Sándor Júlia. 57 1990. január 8-án délután kijelölték a Marosvásárhely municípiumi polgármesteri hivatal ideiglenes vezetõségét – polgármester: Moldovan Dumitru; polgármester-helyettes: Onucsán Attila; titkár: Popa Iuliana; tagok: Baciu Elisabeta, Ioanciu Nicolae, Man Ioan Eugen, Szabó Andrei.58 A Népújság 1990. január 10-i számában ismertették, hogy a Maros megyei állambiztonsági dolgozók az NMF december 26-i rendelete alapján a hadsereg alárendeltségébe kerültek, fegyvereiket leadták.59 A Népújság 1990. január 13-i számában Török László azt nehezményezte, hogy Marosvásárhely vezetõségében alulreprezentáltak a magyarok: a hét tagú vezetõségbõl csak kettõ magyar.60 1990. január 13-án az NMF Maros Megyei Tanácsa Végrehajtó bürója határozatot hozott arról, hogy alakítsák újjá az NMF Marosvásárhely municípiumi tanácsát, valamint a Marosvásárhely municípiumi polgármesteri hivatalt. Ennek érdekében a vállalatoknak és az intézményeknek küldötteket kellett delegálniuk a január 18-án tartandó vezetõség-választó gyûlésre. 61 A Népújság 1990. január 13-i, szombati számában tudósítottak arról, hogy az országban a forradalom hõseinek szentelt gyászszertartások több helyen tüntetésekké alakultak, amelyeken a bûnösök felelõsségre vonását követelték.62 Bukarestben a Victoria téren összegyûlt tömeggel az NMF tagjai megbeszéléseket folytattak. Ennek nyomán bejelentették három törvényerejû rendelet elfogadását a következõkrõl: az RKP törvényen kívülre helyezése; népszavazás kiírása január 28-án a halálbüntetésnek a Büntetõ Törvénykönyvbe való újra beiktatásáról; országos bizottság létrehozása az összes hazai állampolgár észrevételeinek és kérdéseinek megoldására. 1990. január 13-án az RMDSZ marosvásárhelyi országos tanácskozásán jelen volt Pálfalvi Attila egyetemi tanár, oktatási miniszter-helyettes, aki beszámolt mindarról, amit e téren megvalósítottak és megvalósítani terveznek.63 Pálfalvi hangsúlyozta, hogy ahol nem érinti az oktatás folyamatát, csak ott szabad azonnali változtatásokat eszközölni (azaz újra magyar iskolákat beindítani), például Kolozsváron két iskola esetében sikerült megoldani, mert a román osztályokat a volt pártiskola épületébe költöztették. Ahol 57 58 59 60 61 62 63 236 Határozat. Népújság, 1990. január 9. 1. p. Uo. Közlemény. Népújság, 1990. január 10. 3. p. Török László: Kik a vezetõi Marosvásárhelynek? Népújság, 1990. január 13. 1–2. p. Közlemény. Népújság, 1990. január 14. 1. p. Több helyen a gyászszertartások tüntetéssé változtak. Népújság, 1990. január 13. 1. p. Nagy Miklós Kund: Oktatásunk megújulásáért. Népújság, 1990. január 16. 3. p. tanterem, vagy tanárhiány állna fenn, ott õszig kell várni, és a vakáció ideje alatt kell megejteni az átszervezést, hangsúlyozta Pálfalvi. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a vidéki iskolák visszamagyarosítását el lehet kezdeni, de oly módon, hogy a román ajkú gyerekek ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Pálfalvi elmondta, hogy minden tantárgyat lehet (és kell is) magyarul tanítani. Pálfalvi arról is beszélt, hogy õsztõl Kolozsváron újraalakul a Bolyai Tudományegyetem, amely egyesíteni fogja a különféle felsõoktatási intézmények magyar fakultásait (ez érinti a marosvásárhelyi OGYI-t és a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Egyetemet, valamint a kolozsvári zenekonzervatóriumot). 1990. január 15-én az NMF Maros Megyei Tanácsa Végrehajtó Bürója közleményt adott ki, amelyben közölték, hogy utasították a kerületi államigazgatási szerveket, hogy ott ahol indokolt, a helységek, egységek, intézmények stb. nevét írják ki az együttélõ nemzetiségek nyelvén is.64 A Népújság 1990. január 16-i számában megjelent a Marosvásárhelyi Gyógyszervállalat (ellátási körzete Maros és Hargita megye) dolgozóinak petíciója, amelyben az aláíró 271 személy kérte a marosvásárhelyi gyógyszerészeti fakultás visszaállítását, a magyar és román nyelven történõ oktatás bevezetését és egy gyógyszerészeti középkáder-képzõ osztály létrehozását magyar és román nyelven a Marosvásárhelyi Egészségügyi Líceumban. Emellett kérték az egészségügyi technikum újraindítását és a gyógyszerészasszisztensek jogainak visszaállítását.65 A Cuvântul liber 1990. január 16-i számában Gáll Ferenc, szovátai polgármester, az NMF Szováta városi Ideiglenes Tanácsa, a Szovátai Polgármesteri Hivatal és a RMDSZ szovátai Ideiglenes Bizottságának nevében cáfolta azokat a Szabad Román Televízióban megjelent híreket, mely szerint a helységben román-magyar ellenségeskedések lettek volna.66 (A helységben a forradalom ideje alatt pártaktivisták és milicisták lakásait dúlták fel.) 1990. január 18-án sor került az NMF Marosvásárhely municípiumi tanácsának újraválasztására.67 Heves viták után az a döntés született, hogy a tanács 27 tagjából 13 legyen román, 13 magyar és 1 német. Ezt követõen megválasztották a bürót (titkárságot), 4+4+1 nemzetiségi összetételben. Elnöke: Judea Ioan, alelnökök: Târnâveanu Emil, Weszely Tibor. Titkár: Liebhart Mihail, Borbély László, Király István, Gálfalvi György, Uifãlean Sorin. 68 Kijelölték a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal vezetését is. Polgármester: Orbán Dezsõ, helyettes polgármester: Moldovan Sanda, titkár: Togãnel 64 65 66 67 68 Közlemény. Népújság, 1990. január 16. 1. p. Javaslat. Népújság, 1990. január 16. 2. p. Gáll Ferencz: Dezminþire. Cuvântul liber, 1990. január 12. 2. p. Makkai János: Lövészet mozgó célpontra. Népújság, 1990. január 19. 1. 3. p. Népújság, 1990. január 19. 1. p. 237 Ioan, tanácstagok: Hayek Horst, Puskás Attila, Onucsán Attila, Ioanciu Nicolae. 69 1990. január 19-én az NMF Maros Megyei Tanácsa határozatot hozott arról, hogy a Papiu Ilarian Líceumot román tannyelvûnek, a Bolyai Farkas Líceumot pedig magyar tannyelvûnek nyilvánítják, de az oktatás zavartalansága érdekében a tanulók és tanszemélyzet kölcsönös átköltöztetésére a folyó tanév után kerül sor.70 1990. január 22-én Marosvásárhelyen, az Építõipari- és Szerelési Tröszt (TCM) épületében megalakult a Vatra Româneascã Szövetség.71 1990. január 24-én az NMF Marosvásárhely Municípiumi Végrehajtó Bizottsága megbeszélésre hívta össze a Bolyai és Papiu líceumok tantestületét a két oktatási intézmény helyzetének megvitatására. A találkozón a román tanárok a magyarok szeparatizmusára hivatkozva megtagadták a szétválást, egyes források szerint pedig a szót kérõ Kincses Elõdöt lehurrogták. Ezt követõen a Bolyai magyar tanárai kivonultak a terembõl. 1990. január 24-én, a Maros Megyei Posta- és Távközlési Igazgatóság (DJPT Mureº – Direcþia Judeþeanã de Poºtã ºi Telecomunicaþii Mureº) székhelyérõl (Postapalota, Újposta), este fél kilenc és kilenc óra között (munkaidõ lejárta után), egy táviratot küldtek szét az ország több megyéjébe „a Maros Megyei Posta- és Távközlési Igazgatóság román kezdeményezõ bizottsága” nevében, magyarellenes és uszító tartalommal.72 1990. január 25-én szászrégeni, Görgény-völgyi és a Maros felsõ folyása menti falvak lakóinak részvételével létrejött egy ideiglenes kezdeményezõ bizottság a „Román Testvériség” mozgalom megalakítására (Grupul de iniþiativã al miºcãrii „Frãþia Româneascã”). Közleményük szerint a Cuvântul liber román nyelvû napilapban megjelent közlemény (a Bolyai Farkas Líceum csak magyar tannyelvû oktatási intézménnyé való átalakítása) és az ugyanott, késõbb megjelent cikkek hatására döntöttek a szervezet létrehozása mellett. A kezdeményezõ bizottság tagjai kijelentették, hogy egyetértenek az NMF programjával és kezdeményezik, hogy a román alkotmányban egy hivatalos nyelvet ismerjenek el, a románt, ezáltal álljanak ellen a nacionalista és soviniszta jellegû megnyilvánulásoknak. A Cuvântul liber 1990. január 28-i számában közölték, hogy Pálfalvi Attilát felmentették a tanügyminiszter-helyettesi tisztségébõl, mert nem tartotta be a kormány és a tanügyminisztérium határozatait, saját elhatározásából hozott döntéseket a román és magyar nyelvû oktatás szétválasztásáról. Ezzel 69 70 71 72 238 Népújság, 1990. január 19. 1. p. BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése,VI-3. melléklet, 1–2. p. Borda: Vatra Româneascã… i.m. 51. p. Cerem lãmurirea situaþiei. Cuvântul liber, 1990. február 17. 7. p.; Tisztelt szerkesztõség. Népújság, 1990. február 20. kedd. 3. p. hozzájárult Erdélyben a román és magyar lakosság közötti viszony feszültté válásához.73 Ennek nyomán, a tanügyminiszter és az NMF Tudományért és Oktatásért felelõs Bizottsága javaslatára Pálfalvi Attilát felmentették tisztségébõl. 1990. január 29-én tartotta elsõ bõvített ülését a leendõ Vatra Româneascã Szövetség elõdje (ekkor még Uniunea Românilor Transilvãneni – Erdélyi Románok Szövetsége néven), a Papiu Ilarian Líceumban, ahol csatlakozott hozzá a Frãþia (Testvériség) szervezet, a marosvásárhelyi román nemzetiségû jogászok Dreptatea (Igazság) egyesülete és a román Diákliga.74 A Cuvântul liber 1990. január 30-i számában közölték az RMDSz marosvásárhelyi szervezetének felhívását a román nemzetiségû lakossághoz.75 A közlemény kihangsúlyozta, hogy a magyarságnak nincsenek revizionista szándékai, a románokkal itt akarnak együtt élni. A közlemény hangsúlyozta, hogy a magyarság saját középiskolákat kíván létrehozni, saját autonóm kulturális intézményeket, hogy szabadon használhassa anyanyelvét. A felhívás emlékeztetett arra, hogy nem az itt élõ magyarok a románság ellenségei, hanem a kommunista diktatúra és annak cinkosai, akik most sem tesznek egyebet, mint összeugrasztják a két nemzetiséget, hogy hasznot húzhassanak az ennek nyomán támadó felfordulásból. Január hónap egy nem pontosított napján a Maros megyei Zágor helységben a roma nemzetiségû lakosság elhatározta, hogy kikergetik a faluból a románokat, szászokat (még kb. egy tucat magyar nemzetiségû is élt a településen), hogy az csak tisztán roma nemzetiségû falu legyen. A délután öt órakor kezdõdõ összetûzés során a roma támadók elõbb a helybeli büfében lévõket ütlegelték, majd a két rendõr-altisztre is kezet emeltek. Ennek következtében általános verekedés robbant ki. A számbeli többségben lévõ romák (kb. 500 személy) elõl a falu többi lakosa a rendõrség épületébe menekült. A romák ezt ostrom alá vették és a felgyújtásával fenyegetõztek. Segesvárról erõsítés érkezett, 25 rendõr és a 01494. számú katonai egység két szakasza, akik könnygázgránátok segítségével, este nyolc órára helyreállították a rendet. 20 romát õrizetbe vettek.76 1990. január végén, az iskola jövõjét illetõ sikertelen tárgyalások után a bolyais magyar tanulók kéréseik teljesítésére ülõsztrájkot kezdeményeztek. A Népújság 1990. február 1-jei lapszáma közli az Oktatásügyi Minisztérium közleményét.77 Ebben Mihai ªora oktatásügyi miniszter ismertette a nemzeti 73 Domnul Attila Palfalvy a fost eliberat din funcþia de adjunct al ministrului învãþãmîntului. Cuvântul liber, 1990. január 28. 1. p. 74 Valentin Borda: Vatra Româneascã. Editura Petru Maior, Târgu Mureº, 1995. 75 Comitetul de conducere tîrgumureºean al Uniunii Democratice a Maghiarilor din România: Fraþi Români! Cuvântul liber, 1990. január 30. 2. p. 76 Lazãr Lãdariu: „Revoltã” la Zagãr. Cuvântul liber, 1990. március 7. 3. p. 77 Az Oktatásügyi Minisztérium közleménye. Népújság, 1990. február 1. 4. p. 239 kisebbségek líceumi oktatásában beállt változásokat. Egyes esetekben közös megegyezéssel megoldották az egynyelvûvé válást, más esetben tárgyalások folytak a megfelelõ megoldás megtalálásáért. Voltak megoldatlan esetek is, de ezeket az 1990–1991-es tanév végéig megoldhatónak minõsítette. A közlemény 15 olyan megye adatait is közölte, ahol a nemzeti kisebbségek anyanyelvén is folyik oktatás, ezek szerint 126 líceum vagy tagozat közül 103 líceumban magyar nyelven, 21-ben német nyelven, és egy-egy líceumban szlovák és ukrán nyelven is folyik az oktatás. Abban a 103 líceumban, ahol magyar nyelven is folyik az oktatás, 62-ben (60%) közös beleegyezéssel megoldódtak a „hálózati és iskoláztatási problémák”, és 36-ban (35%) az õszi tanévtõl kezdik az új megoldásokat alkalmazni, és 5-ben még keresik a megoldásokat. A 21, német nyelven is oktató líceum közül 16-ban (76%) a felvetett problémákat közös megegyezéssel megoldották, 5 líceumban pedig az õsztõl alkalmazzák az új megodásokat. Hargita megye 20 líceuma közül 17-ben átcsoportosították a tanulókat, így olyan új osztályokat hoztak létre, amelyekben az oktatás kizárólag magyar nyelven folyik és ugyanígy jártak el Kovászna megye mind a 11 líceumában. A közlemény szerint „a megoldás fázisában vannak a marosvásárhelyi Bolyai Farkas és Al. Papiu Ilarian líceumokkal kapcsolatos problémák is.” A Népújság 1990. február 1-jei lapszámában bemutatták a város bevezetõ útjaira kitett, Târgu Mureº – Marosvásárhely feliratú kétnyelvû táblát.78 1990. február 1-jén nyilvánosan is megalakult a Vatra Româneascã Egyesület egy, több ezer marosvásárhelyi és Maros megyei személy részvételével zajló gyûlésen, ahol ismertették és megszavazták a szervezet programját.79 A gyûlésen felszólalt Zeno Opriº, Gh. Roºca, Virgil St. Hobai, Radu Ceontea, Valeriu Lazãr, Ana Bad, Ioan Sabãu, Mariana Ploeºtenau, Dumitru Pop, Radu Zernoveanu, Florin Damian, Vasile Urdea, Dumitru Cofariu. A cikk szerint a VR nem politikai szervezet, célja a demokrácia megerõsítése, a nemzetiségek békés együttélése, a nemzet több ezer éves hagyományainak ápolása. A gyûlésen jelen volt Ion Scrieciu tábornok (a Maros megyei NEIT elnöke) is, aki az egyesület tevékenységét illetõ egyes követendõ irányvonalakat suggallt. 1990. február 1-jén megválasztották a Maros Megyei Tanfelügyelõség vezetõségét.80 A titkos választáson Nicolea Ciurcãt választották fõtanfelügyelõnek, magyar helyettesévé Tõkés Andrást, míg román nemzetiségû helyettesévé Cherteº Aurelt választották. 78 79 80 240 Népújság, 1990. február 1. 2. p. T. A. Enãchescu: Uniunea Vatra Româneascã. Cuvântul liber, 1990. február 4. 1. p. Népújság 1990. február 2. 2. p. 1990. február 3-án Mihai ªora tanügyminiszter táviratban utasította a Maros Megyei Tanfelügyelõséget és az NMF Maros Megyei Tanácsát, hogy a Bolyai Líceum román osztályaiból alakítsanak egy líceumot, amely a második évharmadtól – átmeneti jelleggel – az Almérnöki Intézet (ma: Petru Maior Tudományegyetem fõépülete) épületében mûködik majd.81 A Népújság 1990. február 6-i lapszámában fényképeket közöltek arról, hogy a Marosvásárhely határában kitett kétnyelvû helységnévtáblákat hétfõ reggelre lefestették.82 1990. február 5-6. A Cuvântul liber 1990. február 7-i lapszámában közölték a Nemzeti Parasztpárt (Partidul Naþional Þãrãnesc Creºtin ºi DemocratPNÞCD) és a Szociáldemokrata Párt (Partidul Social-Democrat–PSD) Maros megyei szervezete Egyeztetõ Tanácsának állásfoglalását az iskolaügy kapcsán.83 Ebben egyrészt indokolták fellépésük szükségességét (a Tanügyminisztériumra nehezedõ külsõ és belsõ nyomás miatt az oktatási tevékenység destabilizálására került sor a Bolyai Líceumban és a megye más tanintézményeiben). Közleményükben egyetértettek a kisebbségek jogainak bõvítésével, de a helyi hatóságokkal együtt, konszenzussal hozott intézkedésekkel összhangban. Elítélték a kerülõutak igénybevételét a nemzetiségi elõnyök biztosításához. Kérték az új megyei NEIT-et, hogy tájékoztassa a közvéleményt a destabilizálást elõidézõ személyekrõl és tevékenységükrõl. 1990. február 7-én a déli órákban a Bolyai Líceum román nemzetiségû tanulói tüntettek az iskola udvarán.84 Tiltakoztak az iskolák tervezett, nemzetiségi alapon való szétválasztása ellen, valamint azért, mert a hét elején a tévében bejátszottak egy, a Bolyai Líceum magyar tanulóival készült felvételt, akik elmondták arra vonatkozó kívánságukat, hogy a tanintézmény a továbbiakban csak magyar tannyelvû legyen. A tüntetõk szerint egyoldalúan mutatták be az iskolával kapcsolatos magyar véleményeket és nem konzultáltak a román diákokkal. A résztvevõ tanulók a Bolyai Líceum udvaráról átmentek a város központján, majd a Sportcsarnoknál gyülekeztek, közben szeparatizmus ellenes jelszavakat skandáltak. 1990. február 7-én az NMF municípiumi tanácsának székháza elõtt spontán tüntetésre került sor, ahol a résztvevõk munkát követeltek.85 1990. február 8-án a marosvásárhelyi Sportcsarnokban a Vatra Româneascã Egyesület nagygyûlést tartott.86 A körülbelül 15 ezer fõre becsült tömeg a 81 BA, 1990 MEI, 9. ircs, A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XII-1. sz. melléklet, 1. p. és VI-3 melléklet, 2–3. p. 82 Csak vandalizmus? Népújság, 1990. február 6. 3. p. 83 Octavian Pleºa-Aurel Florian: Comunicat comun. Cuvântul liber, 1990. február 7. 84 „Sîntem fraþi, nu ne separaþi!” Cuvântul liber, 1990. február 8. 1. p. 85 (kilyén) [Attila]: Munkát követelõ. Népújság, 1990. február 8. 1. p. 86 O mare adunare popularã organizatã de Uniunea Vatra Româneascã. Cuvântul liber, 1990. február 9. 1. p. 241 megye több településérõl gyûlt össze. A rendezvényt Ioan Sabãu (bíró) nyitotta meg, majd felszólalt Dumitru Pop, (a nyárádtõi IPB Ungheni vállalat fõkönyvelõje), Florin Damian (az Orvosi Gyógyszerészeti Intézet könyvtárának igazgatója), Zeno Opriº (a marosvásárhelyi Ortopédiai és Traumatológiai Klinika orvosa), Ioan Ognean, Mariana Florea (a Cuvântul liber újságírónõje), Silviu Moraru (az OGYI diákja), Silviu Olariu (a Maros Megyei Klinikai Kórház aligazgatója), Radu Oproiescu (a Bolyai Farkas Líceum tanára), Radu Ceontea (a Vatra újság szerkesztõségének titkára), Mircea Mihail és ªtefan Urda (esperes, a gyulafehérvári ortodox püspökség részérõl). A Cuvântul liber értékelése szerint a résztvevõk szövetséget kötöttek a román nép egységéért, a szeparatista és autonomista törekvések leveréséért és testvériségért az együttlakó nemzetiségekkel. 1990. február 9-én egy találkozóra került sor a marosvásárhelyi városházán Octavian Stãnãºilã tanügyminiszter-helyettes, Demény Lajos tanügyminiszter-helyettes, a megyei tanfelügyelõség vezetõsége és egyes pedagógusok részvételével, a megye oktatási problémáinak rendezése érdekében.87 A tanácskozás rendkívül feszült légkörben zajlott le, mert a városháza elõtti téren a marosvásárhelyi líceumok és szakiskolák román nemzetiségû tanulói, szüleik és tanáraik (körülbelül ezer fõ) be nem jelentett és nem engedélyezett tüntetést tartottak és hangosan tiltakoztak a Tanügyminisztérium szétválasztásra utasító döntése és Kincses Elõd személye ellen.88 Hans Otto Stampf tanügyminiszter-helyettes aláírásával újabb határozat született, amely letiltotta a két iskola azonnali szétválasztását. Elõírta továbbá, hogy a Maros megyei Tanfelügyelõség február 27-ig készítsen egy tanulmányt a középiskolai oktatás helyzetérõl. A határozat leszögezte, hogy 1990 szeptemberétõl a Bolyai Farkas Líceum magyar tannyelvû iskolaként fog mûködni.89 1990. február 10-én a Cuvântul liber aznapi lapszámában közölték a Vatra Româneascã Szövetség felhívását a magyar lakossághoz.90 Ebben kijelentették, hogy a VR nem irányul egyetlen nemzetiség ellen sem, emlékeztettek az 1989. decemberi forradalom alatt történt összefogásra. Elismerték és érthetõnek tartották a magyar fél kívánságát a saját nyelven folyó oktatásra, de nem értettek egyet a különálló oktatási intézményekkel. A szervezet tetteket kért (azaz a lojalitás egyértelmû jeleit), és ennek jegyében a következõket javasolta: 1. Bármiféle egyet nem értés méltányos megoldása végett a VR Egyesület 87 88 89 90 242 În dezbatere: unele probleme ale învãþãmîntului. Cuvântul liber, 1990. február 10. 1. 3. p. „Jos cu Kincses!” (Le Kincsessel!) „Bolyai e românesc, niciodatã unguresc” (A Bolyai román, sose lehet magyar). BA, 1990 MEI, 9. ircs, A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése,VI-3 melléklet, 3. p.; Bernády Alapítvány videogyûjteménye, 3. kazetta. Comunicat de la Ministerul Învãþãmântului. Cuvântul liber, 1990. február 10. 1. p. Fraþi maghiari! Cuvântul liber, 1990. február 10. 1. p. és az RMDSZ hozzanak létre egy közös bizottságot, amely vizsgálja meg az egyes sérelmeket, konfliktusokat, és ezt közöljék a nyilvánossággal. 2. Mind a VR, mind az RMDSZ tartózkodjon az olyan jellegû provokációktól, amelyek a másik fél nemzeti büszkeségét és önbecsülését sértené. 3. Se az RMDSZ, se a VR ne tegyen olyan akciókat, ami sértené egyik vagy másik fél érdekeit. A VR tiltakozott a vezetõ posztokból való önkényes menesztések ellen. 4. Az állami közigazgatási szervek ne tegyenek semmilyen olyan lényeges intézkedést, ami a románokat vagy más együttélõ nemzetiséget érintené, azok megkérdezése nélkül. 1990. február 10-én zajlott le az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete által meghirdetett „gyertyás” tüntetés. Marosvásárhelyen a több tízezer, egyes becslések szerint 100 000 fõs tömeg némán, gyertyákkal és könyvekkel vonult fel, majd a Sportcsarnok elõtti téren elmondta a Miatyánkot és meghallgatta Sütõ András rövid beszédét. Maros megye és Erdély több településén is hasonló szimpátiatüntetésekre került sor. 1990. február 10-én az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete (aláírók: Markó Béla alelnök, Lázok János titkár) a sajtón keresztül üzentek, hogy elfogadják a VR párbeszédre való felhívását. 1990. február 13-án éhségsztrájkot tartottak a Bolyai- és a Papiu Líceum magyar nyelvû tanulói, reggeltõl déli 1 óráig, amivel az ellen tiltakoztak, hogy nem alakítják át azonnal a Bolyai Líceumot magyar tannyelvû oktatási egységgé.91 A Népújság 1990. február 14-i lapszámának címlapján közölték, hogy az Oktatásügyi Minisztérium tájékoztatta a Rompress hírügynökséget, hogy tudomása van arról, hogy az erdélyi iskolákba külföldrõl nagy mennyiségû magyar nyelvû történelem és földrajz tankönyvet osztottak szét, ami ellentétes „a magyar anyanyelvû kisebbséggel való egyetértés demokratikus szellemével, megsérti a román oktatás törvényeit.”92 1990. február 15-én a Népújság aznapi lapszámában ismertették az RMDSZ Maros Megyei Ideiglenes Intézõ Bizottsága közleményét, arról, hogy a VR párbeszédre való felhívására az RMDSZ pozitív választ adott.93 De ezt követte a VR február 8-i nagygyûlése ahol a magyarság elleni uszító szónoklatok hangzottak el. Ezek után az RMDSZ a párbeszéd folytatását a Vatra Româneascã Szövetség vezetõinek a rendezvényükön elhangzott beszédektõl való elhatárolódásához kötötte. 91 Népújság, 1990. február 14. 2. p. 92 Népújság, 1990. február 14. 1. p. 93 Közlemény. Népújság, 1990. február 15. 2. p. 243 Február közepén megszüntették a marosvásárhelyi Tv-t.94 Magyar újságírói vélemény szerint azért szüntették meg, mert objektíven próbált tudósítani a helyi eseményekrõl. A mûsor sugárzását a csatornát üzemeltetõ postaigazgatóság szüntette be egy kis összegû díj be nem fizetésére hivatkozva. 1990. február 17-én létrejött a marosvásárhelyi NEIT (Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa – Consiliul Municipal Provizoriu de Uniunea Naþionalã: CPUN) és az NMF városi tanácsának (Consiliul Municipal FSN) 27 tagja mellé még 26 új tagot (pártok és szervezetek képviselõit) kooptáltak.95 A marosvásárhelyi NEIT Végrehajtó Bizottságának összetétele a következõképpen alakult: elnök: Judea Ioan mérnök-ezredes, alelnökök: Tîrnãveanu Emil, Weszely Tibor, Gheorghe Cornel, titkár: Iosif Ovidiu. A marosvásárhelyi NEIT szakbizottságnainak vezetõi a következõk voltak: Liebhart Mihai (népegészségügyért felelõs bizottság), Borbély László (kereskedelemmel és szolgáltatással kapcsolatos problémák bizottsága), Uifãlean Sorin (ifjúsági bizottság), Király István (városrendezési és közgazdálkodási bizottság), Gálfalvi György (kulturális bizottság), Ceacoi Bazil (oktatási bizottság), Moldovan Voicu, a gazdasági bizottság, Kovács István, (állampolgári jogok és törvényesség betartatása bizottsága), Pop Florian, (közjavak védelme és közrend fenntartásának bizottsága), Morariu Silviu (szervezési ügyekért felelõs bizottság).96 1990. február 17-én a Népújság aznapi lapszámában Farkas Ernõ tanfelügyelõ írt az magyarországi tankönyvek ügyérõl.97 Közölte, hogy tekintettel arra, hogy a romániai magyarság, különösen a pedagógusok nem kaptak elegendõ magyar szellemi terméket, ezért a budapesti Téka Könyvértékesítõ Vállalat jelentõs könyvadományt küldött Maros megye magyar szakos tanárainak, amely szépirodalmi, pedagógiai, lélektani könyvekbõl, szótárakból és lexikonokból állt. Ezeket a tanfelügyelõség (saját tagjaiból összeállított bizottság segítségével) szétosztotta több mint 120 iskola könyvtárának és pedagógusainak. Február 14-én Farkas Ernõt a tanfelügyelõség vezetése felkérte, hogy tanügyminiszter-helyettesi utasításra a hozott könyvekbõl egy-egy példányt küldjön el Bukarestbe az Oktatási Minisztériumba szakmai ellenõrzésre. Zárásképp Farkas Ernõ kihangsúlyozta, hogy a Maros Megyei Tanfelügyelõség más forrásokból származó könyvekért nem vállal felelõsséget. 1990. február 20-án (az 1990. február 17-i, szombati elõzetes egyeztetést követõen) megalakult a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros Megyei Szervezete (NEIT, Consiliul Judeþean Provizoriu de Uniune Naþionalã), a feloszlatott NMF Maros Megyei Tanács helyett.98 Hosszas egyeztetések után 94 95 96 97 98 244 Nagy Miklós Kund: Hogy mik vannak. Népújság, 1990. február 16. 1. p. Constituirea Consiliului Municipal Provizoriu de Uniune Naþionalã. Cuvântul liber, 1990. február 20. 5. p. Uo. Farkas Ernõ: Visszaszorítjuk az információáramlást az „aranykorbeli” szintre? Népújság, 1990. február 17. 1. 3. p. Mihai Suciu: Constituirea Consiliului Judeþean Provizoriu de Uniune Naþionalã. Cuvântul liber, 1990. 1990. február 20. 1. 5. p. az NMF Maros Megyei Tanácsának 51 tagja mellé még 15 párt és szervezet, 26 képviselõjét is kooptálták. Az NEIT Maros megyei szervezete Végrehajtó Bizottságába 8 új tagot választottak: elnök: Király Károly; elsõ alelnök: Scrieciu Ion; alenökök: Kincses Elõd, Gâlea Valer, Pleºa Octavian; titkár: Pãtraºcu Gheorghe. Tagok: Man Nistor, Pop Dorel, Jakabffy Attila, Virág György, Grozav Mihai, Florian Aurel, Micu Dumitru, Veress Károly, Pop Dumitru, Körmöczki Zoltán. 99 A Cuvântul liber 1990. február 20-i számában ismertették a Bolyai Líceum román nemzetiségû tanulói bizottságának közleményét, amelyben a román osztályok eltávolításának szándéka ellen tiltakoztak.100 A Népújság 1990. február 22-i, csütörtöki lapszámában közölték Kelemen Ferenc telefoninterjúját Octavian Stãnãºilãval, a Tanügyminisztérium helyettesével.101 A konkrétumokra rákérdezve kiderült, hogy Stãnãºilãhoz csak könyvek jutottak el, de egyetlen tankönyv sem. Stãnãºilã semmilyen konkrétumot nem tudott felsorolni a tankönyvügyben, de álláspontja világosan tükrözte a „bukaresti” román szempontot. A Cuvântul liber 1990. február 22-i száma közölte a (Rompres hírügynökségtõl átvéve) a Tanügyminisztérium állásfoglalását a magyar nyelvû történelem és földrajz tankönyveknek az erdélyi iskolákban való elterjesztése ügyében. Ebben leszögezték, hogy ez nem egy hivatalos program, hanem magánszemélyek akciója volt és ehhez semmi köze nem volt a budapesti oktatási minisztériumnak. Ezen magánszemélyek célja a pozitív irányú román–magyar kapcsolatok eltérítése volt. Az állásfoglalás leszögezte, hogy a Tanügyminisztium nyitott bármilyen, akár határokon átnyúló együttmûködésre, de az iskolákban haszálatos tankönyvkínálat csak a Tanügyminisztériumon keresztül valósulhat meg.102 1990. február 24–25-én az RMDSZ Sepsiszentgyörgyön országos tanácskozást tartott.103 Domokos Géza helyzetértékelése: „… Sajnos a román nacionalista politika az eltelt rövid idõ alatt kedvezõtlenül befolyásolta a közvéleményt: gondolok itt egyes politikai pártokra, a kormányra, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsára, minisztériumokra, diplomáciai testületekre, a külföldi sajtó egy részére is.” 1990. február 25-én a marosludasi MADISZ a helyi román ifjúsági szervezettel (Organizaþia Tinerilor Liberi–OTL) együtt egy álarcosbált szervezett, ame99 Uo. 100 Avem ºi noi dreptul la demnitate. Cuvântul liber, 1990. február 20. 5. p. 101 Kelemen Ferenc: Telefoninterjú dr. Octavian Stãnãºilãval, a Tanügyminisztérium miniszterhelyettesével. Népújság, 1990. február 22. 1. 3. p. 102 Precizãri. Cuvântul liber, 1990. feburár 22. 4. p. 103 Farkas Erzsébet: A nemzetiségi jogok következetes betartását szorgalmazták az RMDSZ Sepsiszentgyörgyön tartott országos tanácskozásán. Népújság, 1990. február 27. 1. p. 245 lyet egy magyar nemzetiségû, IV. osztályos kislány nyert meg.104 A díj átadásakor az illetõnek el kellett mondania egy verset, s amikor a kislány egy magyar verset akart elmondani, hatalmas füttykoncertbe kezdtek a teremben lévõ román nemzetiségû résztvevõk. A Cuvântul liber 1990. február 28-i számában a VR vezetõsége állásfoglalást publikált, amelyet a romániai magyar nyelvû és a magyarországi médiában a szervezetrõl megjelent negatív hírek és torzítások miatt látott szükségesnek.105 A közlemény hangsúlyozta, hogy a szervezet párbeszéd-felhívást intézett a magyar nemzeti kisebbség képviselõihez, amelyre eleinte igenlõ választ kaptak, de aztán, a sajtóban elutasították azt. A VR vezetõségének állásfoglalása az elutasítást „az erdélyi románok többségével való párbeszéd” visszautasításaként értelmezte és a szeparatizmus egyik formájának tekintették.106 A Cuvântul liber 1990. február 28-i számában ismertették, hogy a Marosvásárhely fõterén álló Avram Iancu lovasszobrát meggyalázták. A cikkhez mellékelt fotó szerint a szobor talapzatára a „LE VED” feliratot mázolták rá.107 A Cuvântul liber 1990. február 28-i száma közli a Maros Megyei Rendõrfelügyelõség lakossági nyilvántartó osztályának adatait, mely szerint 1989. július 1-jén Maros megyének 621 264 lakosa volt, amelybõl 313 918 nõ és 307 346 férfi. Az etnikai megoszlás szerint a megye lakosságának 53,3% román, 39,6% magyar, 4,1% roma, 2,9% német, 0,1% más nemzetiségû. Ugyanekkor 1989. július 1-jén Marosvásárhely lakossága 164 781 személy volt, amelybõl 84 974 nõ, 79 807 férfi. A város lakosságának 53%-a román, 43,9% magyar, 2,1% roma, 0,1% német és 0,9% más nemzetiségû.108 1990. február végén–március elején a marosvásárhelyi 15-ös számú Általános Iskola magyarországi könyvcsomagot kapott a budapesti Árpád úti Általános Iskolától a Máltai Szeretetszolgálat révén. A küldemény megérkezése után az iskolánál megjelent Gheorghe Cornel és Tîrnãveanu Emil a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal részérõl, és Daniela Soare, a Maros Megyei Tanfelügyelõség jogtanácsosa, akik szemrevételezték a könyveket és egy részüket elvitték.109 A 15-ös iskola aligazgatónõje Molnár Eleonóra közlése szerint az érkezett könyvek 80 százaléka meséskönyv volt, 10 százalékuk regény, 10 százalékuk tankönyv, folyóirat, példatár. A könyvek jó része fizika, kémia, matematika tankönyv volt, de volt köztük néhány földrajz és történelem tankönyv is. 104 Csíki Gábor Zoltán: Nem kérünk ilyen példát! Népújság, 1990. március 7. 2. p. 105 Unele lãmuriri. Cuvântul liber, 1990. február 28. 1. p. 106 „Lãsãm la aprecierea cititorilor sã constate dacã refuzul de a dialoga cu majoritatea românilor din Transilvania este sau nu o mai rafinatã formã de separatism.” Cuvântul liber, 1990. feburár 28. 2. p. 107 Lazãr Lãdariu: A cui este mîna? Cuvântul liber, 1990. február 28. 1. p. 108 621 264 de locuitori. Cuvântul liber, 1990. február 28. 1. p. 109 Bodolai Gyöngyi: Miért a bizalmatlanság? Népújság, 1990. március 6. 1. p. 246 Ezeket az aligazgatónõ már nem látta, mivel mire az iskolába érkezett, a tanfelügyelõség jogtanácsosa, Daniela Soare már elvitette. Gheorghe Cornel és Tîrnãveanu Emil, a polgármesteri hivatal alkalmazottai elmondták, hogy a tanfelügyelõségtõl kaptak értesítést a könyvcsomag érkezésérõl, ennek nyomán mentek ki a helyszínre, ahol megállapították, hogy a könyvek „nem voltak soviniszta jellegûek.” A tankönyvek egy részérõl megállapították, hogy nem elég színvonalasak, ezért nem ajálották õket használni az oktatásban, de ennek megállapítását szerintük a tanfelügyelõség hivatott eldönteni. Ciurcã Nicolae fõtanfelügyelõ a tárgyalt idõpontban betegszabadságon volt, így nem tudott a szóbanforgó ügyrõl és csak egy elvi álláspontot közölt, amely szerint „tankönyvcsere csak minisztériumi jóváhagyással lehetséges” és közölte, véleménye szerint könyvadomány esetében azokat mindkét igazgató (azaz a román igazgató és magyar aligazgató) jelenlétében kell felleltározni és õk döntenek a felhasználásukról is. 1990. március 1-jén, csütörtökön, Marosvásárhelyen a helyi közszállítási vállalat (Megyei Helyi Szállítási Vállalat) sofõrei sztrájkba léptek.110 A fõ követelésük az életveszélyes metanolos üzemeltetésrõl a benzin–üzemanyagra való visszatérés volt. A Cuvântul liber 1990. március 1-jei számában közlik az MDF állásfoglalását (a ROMPRES-re hivatkozva) arra a román hivatalos kérésre, hogy a Magyarországról, segélyként küldött tankönyveket a Román Tanügyminisztériumhoz küldjék. Az MDF ezek után az MTI-nek eljuttatott közleményében tiltakozott minden olyan intézkedés ellen, amely a gondolkodás, az írott szó és az információk szabad áramlása ellen irányul.111 A Népújság 1990. március 2-i számában a 28-as gyógyszertár munkaközössége a marosvásárhelyi Tv megszüntetését sérelmezte, amelyre szerintük azért került sor, mert a valóságos viszonyokat mutatta be, és kérték az újraindítását.112 1990. március 2-án, pénteken, az Elektromaros vállalat klubtermében 21 marosvásárhelyi vállalat 27 szakszervezeti küldöttje gyûlést tartott, amelynek célja a munkások helyzetének, problémáinak megbeszélése, és egy közös Együttmûködési Szervezet megalakítása volt. A szóba került problémák: lakáskérdés, a bérletes buszjáratok fenntartása, a közellátás javítása (a sorba állás kiküszöbölése), a régi szakszervezetek pénzalapjának elosztása, a vállalati önkormányzatok bevezetése. 113 110 Sztrájkoló gépkocsivezetõk. Népújság, 1990. március 3. 7. p. 111 De toate pentru ...unii. Cuvântul liber, 1990. március 1. 2. p. 112 Tisztelt szerkesztõség. Népújság, 1990. március 2. 3. p. 113 (Mózes) [Edit]: Dolgozók gondja-baja. Népújság, 1990. március 8. 1-2. p. 247 1990. március 4-én, Marosvásárhelyen az Avram Iancu szobornál a Román Szociáldemokrata Párt tüntetést tartott, amely technikai okok miatt (hangosító berendezés mûszaki hibája) fél órás késéssel kezdõdött, emiatt a résztvevõk egy része távozott.114 Az összegyûlteknek a Nemzeti Kereszténydemokrata Parasztpárt (PNÞCD – Partidul Naþional Þãrãnesc Creºtin ºi Democrat) néhány aktivistája röplapokat osztogatott a párt programjával. A hangszórók megjavítása után Aurel Florian beszélt, aki elítélte a szobor meggyalázását. Még felszólaltak: Gheorghe ªincan ortodox lelkész, Bazil Ceacoi professzor, Gheorghe Mureºan költõ. A résztvevõk számát néhány száz fõre becsülték. 1990. március 7-tõl, szerdától, az OGYI magyar diákjai ülõsztrájkkal követelték az anyanyelvi oktatáshoz való jogaikat. Ezen mintegy 350 magyar diák vett részt. A sztrájk kiváltó oka az volt, hogy két hónapi tárgyalás után sem vették figyelembe a magyar fél követeléseit: a paritásos elv alkalmazását az egyetem vezetõsége megválasztásában, a magyar tannyelvû elméleti és gyakorlati oktatás biztosítását, külön beiskolázási helyek fenntartását a magyar nyelven tanulni akarók számára.115 A Népújság 1990. március 7-i számában ismertették az RMDSZ Ideiglenes Marosvásárhelyi Intézõ Bizottságának megalakulását, a következõ tagokkal: Kolcsár Sándor, Bethlen István, Hunyadi András, Kolozsvári Zoltán, Brassai Zoltán, Zolcsák Sándor (elnök), Czellecz Jenõ, Román Elemér, Kászoni Tivadar, Jakab Sámuel, Fülöp Dénes, Gáll Márton, Mátyás Zoltán, Papp Mária, Csata Ernõ, Czire Dénes, Dósa Jenõ, Szentgyörgyi László, Izsák Balázs, Markó Béla, Kulcsár György, Kegyes Csaba, Veress Eszter, Kacsó Ágoston, Nagy Olga, Markó Enikõ.116 A Népújság 1990. március 7-i számában Bodolai Gyöngyi újságíró interjút közölt a magyarországról átküldött könyvek ügyében Zöld Ferenccel, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesületének elnökével.117 Ezek szerint a könyveket pontos egyeztetés után küldik az erdélyi magyar lakta megyék könyvesboltjaiba. Kérésük az volt, hogy a könyveken feltüntetett forint, lejbe átszámított értékénél olcsóbban forgalmazzák õket. A befolyt összeg az RMDSZ-hez került, amelyet csupán kulturális célokra használhatott fel. Zöld Ferenc szerint addig az idõpontig 600 tonna magyar könyvet küldtek át Romániába, ezek szótárak, lexikonok, enciklopédiák, szépirodalmi mûvek voltak és nem tankönyvet. 1990. március 8-án, csütörtökön az Elektromaros vállalatnál 12–14 óra között sztrájkot tartottak. A követelések között elhangzott: a volt szakszervezeti 114 Karácsonyi Zsigmond: Félresikerült tüntetés. Népújság, 1990. március 6. 1. p. 115 Sztrájk az OGYI-n. Népújság, 1990. március 9. 2. p.; Folytatódik a diákok ülõsztrájkja. Népújság, 1990. március 10. 1. p. 116 Kiss Péter: Az RMDSZ Ideiglenes Marosvásárhelyi Városi intézõ Bizottsága. Népújság, 1990. március 7. 2. p. 117 Bodolai Gyöngyi: Üszök és hamu helyére: könyv. Népújság, 1990. március 7. szerda. 1. 3. p. 248 vagyon felosztása, az ötnapos munkahét bevezetése, a Securitate besúgói névsorának a kifüggesztése, optimális munkafeltételek biztosítása, a vállalati önállóság megteremtése, a vállalat közvetlen koordináló szerve ne a craiovai üzemi központ, hanem a szakminisztérium legyen. A munkabeszüntetés hírére az illetékes központi szervek azonnal intézkedéseket hoztak: munkakategóriák megváltoztatását, az éjszakai mûszak javadalmazását, a szabadnapokra fizetett munkabér felemelését.118 1990. március 8-án Marosvásárhelyen a vegyi kombinát mellé kihelyezendõ kétnyelvû helységnévtáblát a gyárból kijövõ román nemzetiségû munkások nem engedték feltenni. Behatoltak az Út- és Hídügyi Igazgatóság telephelyére és még hat kétnyelvû helységnévtáblát elvittek a saját üzemükbe.119 A Népújság 1990. március 10-i számában közzétették az RMDSZ Országos Ideiglenes Intézõ Bizottsága Elnökségének közleményét.120 Ezek szerint az RMDSZ megelégedéssel nyugtázta, hogy a NEIT és a kormány javaslatára március 12-én tárgyalások kezdõdnek az OGYI vezetõsége, tanárai és diákjai között a magyar nyelvû oktatás teljes helyreállításáról. Az RMDSZ a tárgyalások megindításában a kormány kisebbségek problémái iránti fogékonyságának példáját látta. Végezetül kijelentették, az RMDSZ teljes mértékben támogatja az OGYI tiltakozó magyar diákságát. 1990. március 10-rõl 11-re virradó éjszaka Szovátán ismeretlen tettesek ledöntötték Nicolae Bãlcescu 1848-as román forradalmár szobrát.121 1990. március 12-én a marosvásárhelyi Konzervgyárban lezajlott az RMDSZ-hez csatlakozni kívánó romániai magyar nemzetiségi pártok, szervezetek és szövetségek találkozója (Erdélyi Magyar Mûszaki Társaság, a Romániai Magyar Orvosok és Gyógyszerészek Szövetsége, és a Romániai Magyar Kisgazdapárt).122 Az ülésen részt vett Salati Ferenc, az Országos Nemzetiségi Bizottság tagja. A találkozót Király Károly, a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsa (NSZIT) alelnöke nyitotta meg, aki arra kérte a résztvevõket, hogy támogassanak minden olyan kezdeményezést, amely egyetért a magyarság alapvetõ követeléseivel, és támogatja azokat, folytatni kell a pozitív szervezkedést. Király Károly sajnálatosnak tartotta, hogy „olyan értékes és értelmes emberek is, mint Corneliu Mãnescu vagy Alexandru Bîrlãdeanu félremagyarázzák a magyarság követelését, azt állítva, hogy Erdély autonómiáját akarják”. 118 Tüntetés az Electromureº-ben. Népújság, 1990. március 10. 1. p. 119 Szemtanúk beszámolója. Népújság, 1990. március 9. 2. p. 120 A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Országos Ideiglenes Intézõ Bizottságának Elnökségétõl: Közlemény. Népújság, 1990. március 10. 1. p. 121 Lazãr Lãdariu: Alt act iresponsabil. Cuvântul liber, 1990. március 14. 1-2. p. 122 Magyar nemzetiségi pártok, szervezetek és szövetségek találkozója. Népújság, 1990. március 13. 1. p. 249 1990. március 12-én az OGYI-n a magyar diákok ülõsztrájkja mellett megjelentek a Vatra Româneascã Szövetség jelvényeit, és nemzetiszínû kokárdát viselõ román diákok.123 A román diákok kiragasztották a hirdetõtáblára a Los Angeles-i református egyház angol nyelvû plakátját, amiben megjelent a történelmi Magyarország térképe, amit a román diákok úgy állítottak be, mint egy az aktuális viszonyokat bemutató kiadvány illusztrációját. A kiadványtól a magyar tanárok és diákok eleve elhatárolták magukat. A városi kórházak magyar nemzetiségû dolgozói, az OGYI volt hallgatói, munkaidejük letelte után – szolidalitásuk jeleként – odaálltak az ülõsztrájkot folytató magyar diákok mellé. Aznap a román és magyar tagozat képviselõinek a tanácskozására is sor került. A tanácskozáson román részrõl ott volt dr. Ion Pascu rektor, Gheorghe Simu elõadótanár, dékán, Roºca Gheorghe professzor, Marius Sabãu és Radu Deac elõadótanár, és Lucian Bãcilã, Budiºcã Ovidiu, Moraru Silviu, Paul Coriman, Adrian Dobre hallgatók. Magyar részrõl részt vett Bocskay István professzor, Fazakas Béla elõadótanár, Brassai Zoltán és Jung János adjunktus, Pávai Zoltán, Lõrinczi Zoltán, Csíki Zoltán, Komáromi Zoltán, Zakariás Zoltán, Székely László hallgatók. A megbeszélésen jelen volt Ioan Judea mérnök-ezredes és Gheorghe ªerban, az intézet fõtitkára. A megbeszélés elviselhetetlen hangzavarba torkollott, ami nyomán a magyar fél kivonult a terembõl, és az ülõsztrájk tovább folytatódott. A Cuvântul liber 1990. március 13-i számában adatokat közöltek Maros megye 1990. január–februári gazdasági teljesítményérõl.124 Ezek szerint, összehasonlítva az egy évvel azelõtti hasonló idõszakkal, az állami és szövetkezeti ipari egységekben 19,1%-al kevesebb értéket termeltek, mint az elõzõ év hasonló idõszakában; az alkalmazottak száma 5215 fõvel több az elõzõ évinél, de az egy fõre jutó termelékenység 24,8%-al csökkent. Az ellátási hiányosságok és a munkaerõ nem megfelelõ kihasználása miatt a termelés volumenében is csökkent. Az állami beruházások összege az elõzõ évi hasonló idõszak 57,4%-át tették ki, (222,7 millió lejt), aminek csak töredéke ment építkezés-beruházásra (68 millió lei). A megye exportja (a kitöltött vámpapírok alapján) is jelentõsen csökkent. Az állami- és szövetkezeti kiskereskedelmi hálózaton keresztül lefolyt árueladások összege 17,1%al volt nagyobb az egy évvel korábbinál. Minden árutípusnál emelkedtek az eladások. 123 Tófalvi Zoltán: Az ülõsztrájk negyedik napja. Népújság, 1990. március 13. 2. p.; O gravã jignire la adresa poporului român. Cuvântul liber, 1990. március 14. p. 1. 124 Direcþia Judeþeanã de Statisticã Mureº: Economia judeþului Mureº în primele douã luni ale anului 1990 (I). Cuvântul liber, 1990 március 13. 2. p. 250 A Népújság 1990. március 13-i számában ismertették, hogy a romániai 12 nemzeti kisebbségi szervezet kifejezte elégedetlenségét amiatt, hogy a kormány nem válaszolt az általuk, február 23-án a NEIT titkárságára benyújtott interpellációra.125 A nemzeti kisebbségek szervezetei a következõket kérték a kormánytól: 1. Április 15-ig a tanügyminiszter határozza meg a nemzeti kisebbségek országos iskolahálózatát a következõ oktatási évre, hogy ezzel elkerüljék az egyes helyi, elhamarkodott megoldásokat. 2. Hozzák létre a nemzeti kisebbségek minisztériumát. Az interpellációban magyarázatot vártak arra, hogy miért azt az Adrian Ovidiu Moþiu-t nevezték ki az Erdély kérdésével foglalkozó miniszteri rangú államtitkárrá, aki a kisebbségellenes magatartásáról ismert.126 Ugyanakkor magyarázatot vártak e funkció céljával és feladatával kapcsolatban. A Népújság 1990. március 16-i számában ismertették a Maros megyei RMDSZ Oktatási Bizottságának felhívását: nem jártak sikerrel az OGYI-n a magyar nyelvû oktatás érdekében folytatott tárgyalások. Felhívták a Maros megyei, magyar tagozatokon tanuló gimnazista tanulókat, hogy hétfõn, március 19-én az OGYI-n sztrájkoló magyar diákok támogatására tartsanak egynapos, figyelmeztetõ sztrájkot és délelõtt tíz órakor feliratokkal vonuljanak a templomokhoz.127 1990. március 15-én Marosvásárhelyen délután három órakor kezdõdtek az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharcra emlékezõ ünnepségek. Koszorúkat helyeztek el a Teleki Háznál, a Székely Vértanúk emlékmûvénél, Nicolae Bãlcescu szobránál és az 1989. december 21-i hõsök emlékmûvénél. A fõtéri római katolikus templomban délután hat órakor misét celebráltak, amely után szavalatok hangzottak el. Ünnepi istentiszteletre került sor a Vártemplomban, majd a Bolyai téri unitárius templomban.128 A Népújság 1990. március 15-i számában közlik a szovátai RMDSZ állásfoglalását, amelyben tiltakoznak és elítélik a szovátai Nicolae Bãlcescu szobor ledöntését és közlik, hogy a legrövidebb idõn belül visszaállítják a szobrot eredeti helyére és biztosítják annak õrzését.129 A Cuvântul liber 1990. március 15-i számában közölték a Diákliga nyilatkoztatát a román–magyar viszonyról, amelyet az 1990. március 8-i gyûlésükön fogadtak el.130 A szervezet szerint a magyar „mozgalom” az autonómia megteremtésére irányul és külföldi propagandaanyagot használt fel. Véle125 Interpelláció. Népújság, 1990. március 13. 1. p. 126 Késõbb a Román Nemzeti Egységpárt szenátusi képviselõje lett. 127 Az RMDSZ Maros Megyei Oktatási Bizottsága közli. Népújság 1990. március 16. 1. p. 128 Mózes Edith, Bodolai Gyöngyi: Március 15 megünneplése Marosvásárhelyen, Segesváron. Népújság, 1990. március 16. 1. 3. p. 129 Tiltakozás. Népújság, 1990. március 15. 1. p. 130 Declaraþie de principiu. Cuvântul liber, 1990. március 14. p. 3. 251 ményük szerint a magyarság esetében nem a jogaikért folytatott küzdelemérõl van szó, amely csak egy álca, hanem több tíz éves múltra visszatekintõ törekvésrõl, és az OGYI kapcsán felmerült magyar igényeket ezen törekvések összefüggésében kell vizsgálni. Véleményük szerint sok probléma megoldódik akkor, ha a „kollégáik” (értsd: magyar orvostanhallgató diákok) „elfogadják” Erdélyt illetõen „mai és tegnapi teljes valóságot.”131 1990. március 16-án 11 óra körül Marosvásárhelyen, a Tudor negyedbeli 28-as számú gyógyszertár egyik kirakatában felfestették a meglévõ öt román felirat mellé magyarul is a „gyógyszertár” feliratot, amelyet a bejárati ajtóra is kitettek. A gyógyszertárral szembeni vendéglõben lévõ emberekbõl ez felháborodást váltott ki, és háromnegyed egy körül a gyógyszertár elõtt összesereglett egy körülbelül 40–50 személybõl álló csoport, a magyar nyelvû felirat eltüntetését követelve.132 Az érintettek a rendõrségtõl kértek segítséget, amely két tisztet és két altisztet, a hadsereg pedig egy századost és nyolc sorkatonát küldött a helyszínre (ez utóbbiak 13.30-kor eltávoztak).133 16 óra körül a gyógyszertár elõtt már mintegy ezer, román nemzetiségû személy gyûlt össze, akik inzultálni kezdték a magyar járókelõket és jelenlevõket. 17 óra körül a Testvériség (Înfrãþirii) utca 7. szám, 6-dik emeletén feltûnt egy vászon a következõ feliratokkal: „VREM EGALITATE MINORITÃÞILOR”; „MAGYAR SULIT, MAGYAR SZÓT” ; „EGYENLÕSÉG! TESTVÉRISÉG!” A tömeg egy része ostromolni kezdte a lakrészt. Két tiszt, és három civil ruhás személlyel bekopogott a lakásba és levették a feliratot, majd az azt készítõ két magyar nemzetiségû tanulót a hadsereg védelme alatt a hátsó ajtón kimenekítettek. Az összegyûlt tömegbõl egy csoport behatolt a lakásba és feldúlta azt. Florian Aurel, a Szociáldemokrata Párt ott lévõ képviselõje megpróbálta lecsendesíteni az embereket, de nem járt sikerrel. Az összegyûlt tömeg a sötétedés után sem oszlott szét, a Hora Unirii körtáncot járták, és román hazafias dalokat énekeltek, majd este 8 óra körül elindultak a városközpont felé.134 Mialatt a tömeg az 1918 december 1 sugárúton a városközpont fele haladt, (magyarellenes jelszavakat is kiabálva), egy Trabant személygépkocsi (3–MS–6755), amelyet Nagy Sámuel135 ittasan vezetett, belerohant a tömegbe és négy személyt súlyosan, tízet pedig könnyebben megsebesített.136 131 „Multe dintre piedicile soluþionãrii problemelor care ne preocupã pe toþi credem cã vor fi depãºite, pe mãsurã ce colegii noºtri vor accede la recunoaºterea integralã a realitãþilor de ieri ºi de azi din Transilvania ºi din România, pentru ca, împreunã, sã concepem ºi sã fãurim viitorul comun pe temeiul Revoluþiei noastre.” Uo. 132 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXIII-bisz sz. mell., 2-3. 8–9. p. 133 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXIII. sz. melléklet, 1. p. Rendõrségi közlemény, átvéve a Cuvântul liber, 1990. március 20-i számából. 134 Mózes Edith: Tüntetések Marosvárhelyen a Testvériség utcában. Népújság, 1990. március 20. 1. p. 135 Az Azomureº vegyipari kombinát alkalmazottja. 136 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXIII. sz. melléklet, 3. p. Rendõrségi közlemény, átvéve a Cuvântul liber, 1990. március 20-i számából. 252 A tüntetõk a városközpontból a diákbentlakásokhoz mentek, ahol a magyar diákokat fenyegették, és csatlakozásra szólították fel a román diákokat, amit azok visszautasítottak. A tömeg ezután a visszatért a városközpontba, ahol a Þâra Vasile õrnagy, a Vatra Româneascã Maros megyei szervezete vezetõségének egyik tagja szónoklatot tartott. Kiemelte, hogy a román lakosság ne hagyja magát letiporni a magyar lakosságtól. A tüntetés körülbelül éjszaka 00.30-ig tartott.137 1990. március 17-én, fél tízkor a 28-as számú gyógyszertár elõtt újra tömeg gyülekezett, amely a gyógyszertár vezetõjének fejét követelte, akit csak két rendõrautó és a Centrofarm gépkocsija tudott kimenekíteni a gyógyszertárból. Ezek után, szombat délután a gyógyszertár bezárt és az ott dolgozó gyógyszerészek közölték, hétfõtõl (március 20-tól) sztrájkba lépnek mindaddig, amíg nem szavatolják a biztonságukat. 1990. március 17-én, 11 és 14 óra között a román Diákliga szervezett tüntetést. Ezen kevés OGYI-s diák vett részt, fõleg az Egészségügyi Líceum tanulói csatlakoztak, és amíg az OGYI-tól végigvonultak a Sportcsarnokig, soviniszta, magyarellenes jelszavakat skandáltak. A Sportcsarnok elõtt a szervezõk felolvasták a 11 pontoból álló követelésüket, és szónokok beszéltek a tömeghez, pl. Claudiu Borda és Silviu Morariu diákok. A gyûlés után a résztvevõk egész nap a városközpontban tartózkodtak és este letépték és elégették a Polgármesteri Hivatal homlokzatán lévõ magyar feliratokat.138 A tüntetés alatt erõszakos cselekményeket követtek el magyar nemzetiségû személyek ellen.139 1990. március 17-én délelõtt 10-11 óra körül a marosvásárhelyi Teleki-ház elõtt (amely a Marosvásárhelyi református esperesi Hivatalnak is otthont adott) román nemzetiségû személyekbõl álló tömeg gyülekezett (feltehetõen a román Diákliga által szervezett, 11 órakor a Sportcsarnokban kezdõdõ tüntetésre igyekvõ személyek), amely követelte, hogy vegyék le az épületre kitett Bem József emléktáblára, március 15-én elhelyezett koszorúkról a piros-fehér-zöld szalagokat, majd behatoltak az épületbe, letépték a szalagokat és fenyegették az esperesség ott lévõ dolgozóit.140 1990. március 17-én a Maros megyei és marosvásárhelyi RMDSZ közleményt tett közzé, amelyben a NEIT-hez folyamodtak a helyzet rendezéséért.141 Ismertették az eseményeket, tiltakoztak az atrocitások miatt, és az események erõszakossá válásért a Vatra Romãneascã és a Liga Studenþilor soviniszta uszítását tették felelõssé. 137 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXIII. sz. melléklet, 3. p. Rendõrségi közlemény, átvéve a Cuvântul liber, 1990. március 20-i számából. 138 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXV. sz. melléklet, 2. p. 139 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXV. sz. melléklet, 2. p. és Népújság, 1990. március 20. 1. p. 140 BA, 1990 MEI, 10. cs. Bustya Dezsõ református lelkipásztor 1990. március 31-i írásbeli nyilatkozata. 141 A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának. Népújság, 1990. március 20. 1. p. 253 Ismertették, hogy a rendfenntartó szervek nem avatkoznak be a magyarellenes eseményekbe, sõt az ez ügyben a rendõrséget felkeresõ RMDSZ küldöttet kiutasították a rendõrség épületébõl A közleményben kifejezték aggodalmukat az ország több megyéjében történt, szándékosan szított pogromhangulat miatt és erélyes intézkedéseket kértek a kisebbségek és intézményeik biztonságának védelme érdekében. A Cuvântul liber 1990. március 17-i számában Ioan Judea, a Marosvásárhely municípiumi NEIT elnöke írást közölt a város általános állapotáról.142 Judea kiemelte a pozitívumokat: a benzin és az élelmiszer jegy nélkül kapható, a közszállítás állapota is javult. Hiányosságként egyes ipari ágazatokban regisztrált termelési kimaradásokat említette.143 Judea szerint szociális téren is nagy hiányosságok vannak: több mint 6000 lakáskérés van ezekbõl beadva az illetékes intézményekhez, ezekbõl több mint 2000 kérés a rossz lakhatási körülmények miatt. További nagy problémát jelentett a Tudor negyedben az oktatási intézményekben (helyszûke). Az anyagi nehézségek mellett Judea az általános bizalmatlanság és gyanúsítás légkörét említette problémaként, amelyet álhírek táplálnak, és ezek felerõsödve akár nagy embercsoportokra is veszélyessé válhatnak, „akik még nem képesek arra, hogy szelektáljanak és helyesen értelmezzenek ilyen nagy mennyiségû információtömeget.” 1990. március 19-én megérkezett a városba a NEIT bukaresti küldöttsége (N. S. Dumitru, az Oktatási Bizottság elnöke és Verestóy Attila a Kisebbségi Bizottság elnöke), hogy tájékozódjon az OGYI-n kialakult helyzetrõl. A küldöttek a nap folyamán találkoztak az OGYI magyar tanáraival és diákjaival, az OGYI vezetõségével, a Vatra Româneascã szervezet vezetõivel, este látták az RMDSZ összetört székházát, majd a sebesülteket a kórházban A küldöttek éjszaka visszatértek Bukarestbe és március 20-án 10.30-kor jelentették a tapasztaltakat NEIT elnökének, Ion Iliescunak.144 1990. március 19-én, a reggeli órákban nagyobb román tömeg verõdött össze a megyei tanács épülete elõtt és Kincses Elõd lemondását követelte. Délelõtt, 10 órakor a NEIT megyei bürójának néhány tagja fogadta a román tüntetõk képviselõit, akik a tömeg nevében az alábbi követeléseket fogalmazták meg: Kincses Elõd lemondása, Király Károly távozzon a NEIT Maros Megyei Tanácsa élérõl; Tõkés László ne képviselje az országot külföldön; ne válasszák szét az oktatási intézményeket; ne engedélyezzék a magyar nyelvû orvosi és felsõfokú mûszaki képzést; ne a magyarok vezessék a megyét; egy hivatalos nyelv legyen, a román; ne legyenek magyar vezetõk a helyi intézményekben. A találkozó után a NEIT Maros megyei bürója összeült megvitatni a kialakult 142 Omul sfinþeºte locul. Cuvântul liber, 1990. március 17. 2. p. 143 A finommechanika, optikai ipar, hidraulikus és pneumatikus berendezések, amelyeket csak 43,1%-ban teljesítettek, a mûtrágyatermelést, amelyet csak 45,2%-ban teljesítettek. 144 BA, 1990 MEI, 9. ircs, A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, II. sz. melléklet, 5. p. 254 helyzetet, amelyen Körmöczky Zoltánt és Kincses Elõdöt leszámítva egyetlen magyar nemzetiségû NEIT tag sem volt jelen. A gyûlésen a NEIT több tagja is kérte Kincses Elõd lemondását, és ehhez a véleményhez csatlakozott a NEIT elsõ alelnöke, Ioan Scrieciu tábornok is. Kincses végül az épület erkélyérõl 13 óra körül nyilvánosan bejelentette a lemondását. 1990. március, 19-én dél körül, a Görgény-völgyi településekrõl (Görgényhodák és Marosoroszfalu községek) két-három autóbusz és két DAC típusú billenõplatós tehergépkocsi ütõ- és vágó eszközökkel felfegyverkezett román nemzetiségû vidékieket hozott be Marosvásárhelyre.145 A gépjármûvek a Fõtéren, a Hõs Román Katona szobránál parkoltak le, a velük utazók ott leszálltak és csatlakoztak a fõtéren lévõ román tömeghez. A pár tíz méterre lévõ Vatra Româneascã székházától csatlakozott hozzájuk mintegy 50-60 személy, akik a Bolyai utca felé irányították õket.146 A tüntetõk magyar nyelvû feliratokat semmisítettek meg és magyar nemzetiségû személyeket inzultáltak.147 Négy óra körül a tömeg körülvette a pártok székházainak otthont adó épületet. Az épület elõtt a Kincses Elõd lemondásának hírére összegyûlt körülbelül 100–120 magyar nemzetiségû személyt találták a román tüntetõk. A magyarok egy része kiszorult az épület elõtti térrõl, a másik része pedig az épületben keresett menedéket.148 (A székházban az RMDSZ vezetõsége ülésezett). A tüntetõk ostromolni kezdték az épületet, fejszékkel próbálták betörni az ajtókat, kövekkel dobálták az ablakokat. A bent lévõk igyekeztek feltartóztatni a támadókat, így az épület bejáratánál, majd a benti helyiségekben közelharc alakult ki, ennek során mindkét fél részérõl történtek sebesülések. A többségben lévõ román tömeg behatolt az épületbe, az emeletrõl is kiszorították a magyarokat, akik a padlásra menekültek, ahol elbarikádozták magukat. Az ostromlottak, amíg lehetõségük nyílott erre, többször is telefonon próbáltak segítségért folyamodni. Király Károly azt tanácsolta, hogy a rendõrségtõl kérjenek segítséget, de a megyei rendõrparancsnok, Gambra ezredes arra hivatkozott, hogy nincs elegendõ embere, a helyõrségtõl pedig az a válasz érkezett, hogy már intézkedtek.149 Egy adat szerint a helyszínen Moldovan (Ioan) rendõr-alezredes tartózkodott, mintegy 20-25 rendõrrel.150 Visszaemlékezések több olyan esetet említenek, amikor román nemzetiségû rendõrtisztek, közrendõrök vagy civil személyek magyar nemzetiségûeket mentettek ki. Az ostrom közben, fél tíz körül a helyszínre érkezetek a város és a megye 145 BA, 1990 MEI, 8. cs. S. E. marosszentgyörgyi lakos 1990. augusztus 9-i írásbeli nyilatkozata. 1. p. és C. Z. marosvásárhelyi lakos 1990. március 30-i írásbeli nyilatkozata. 1. p. 146 BA, 1990 MEI, 8. cs. C. Z. marosvásárhelyi lakos 1990. március 30-i írásbeli nyilatkozata. 1. p. 147 BA, 1990 MEI, 8. cs. D. E. 1990. március 27-i írásbeli nyilatkozata. 1. p. 148 Káli Király István: Az ellopott tavasz. Fehér könyv. Az 1990. március 19. és 20-i események Marosvásárhelyen. Püski, Budapest, 1991. 14–15. p. 149 Interjú Káli Király Istvánnal. BA, 1990 MEI, Videotár. 150 Ioan Judea: Az igazság nevében. Népújság, 1990. március 31. 1–2. p. 255 vezetõi is: Judea Ioan ezredes és Scrieciu tartalékos tábornok. Judea ezredes felkérte a fennt tartózkodókat, hogy hagyják el a padlásteret és szóbeli garanciát vállalt arra, hogy a hadsereg egy teherautójával bántatlanul elhagyhatják a székházat. Sütõ András és néhány személy vállalta, hogy igénybe veszi a segítséget. Amint az épületbõl kiléptek, Judea és Scrieciu eltûnt mellõlük és a teherautóig vezetõ szakaszon a kis csoportot folyamatosan ütlegelték a támadók, akik a teherautó ponyváját eltávolítva további súlyos sérüléseket okoztak a távozó csoport tagjainak. Sütõ András fél szemére megvakult.151 Éjszaka 11 óra tájban eloszlott a tüntetõ tömeg, a padláson rekedtek elhagyták az épületet.152 A támadók közül csak két személyt azonosítottak be utólag: Berki Alexandrut és Gorea Ioant. 1990. március 19-én este Ion Iliescu, a NEIT elnöke a rádió- és tévéadókban mondott beszédében ismertette álláspontját: elítélte az RMDSZ marosvásárhelyi székházának feldúlását, egyes RMDSZ aktivisták megsebesítését. Kifejezte aggodalmát a román és magyar nemzetiségû állampolgárok közötti feszültség növekedése miatt, és hogy az események ennyire elfajultak.153 Sajnálatát fejezte ki, hogy a helyi hatóságok, rendvédelmi szervek, hatóságok nem tudták biztosítani a közintézményeknek a törvényekben elõírt biztonságát és azért, hogy a szélsõséges elemeket nem sikerült megfékezni. Iliescu felhívást intézett a román és magyar nemzetiségû állampolgárokhoz, hogy ne engedjenek az érzelmeknek, ösztönöknek, és párbeszédre, a kölcsönös megértésre szólított fel. 1990. március 20-án reggel az üzemek magyar nemzetiségû dolgozói sztrájkba léptek, majd elhagyták munkahelyeiket és a Bolyai térre, majd a Fõtérre, a megyeháza elé mentek, tiltakozni a március 19-i események miatt. 1990. március 20-án, fél tíz körül a marosvásárhelyi RMDSZ vezetõsége kiáltványt tett közzé a helyi rádió magyar nyelvû adásában, amelyben elítélte a március 19-én a városban történteket, általános munkahelyi sztrájkra szólította fel a megye magyar nemzetiségû lakosságát és felkérte a város központban tartózkodókat, hogy óvakodjanak mindennemû provokációtól.154 1990. március 20-án délelõtt tanácskozott a Maros megyei NEIT, és fél 11 után felolvasták a NEIT Maros Megyei Tanácsának ülése után megfogalmazott közleményt, amelyben elítélték a 19-i eseményeket, annak kivizsgálást és a bûnösök felelõsségre vonását ígérték.155 151 Sütõ András cáfol és vádol. Fehér könyv. Az 1990. március 19. és 20-i események Marosvásárhelyen. Püski, Budapest, 1991. 9–10. p. 152 Marosi Barna: Március 19.: a terror napja Marosvásárhelyen. Fehér könyv. Az 1990. március 19. és 20-i események Marosvásárhelyen. Püski, Budapest, 1991. 7. p. 153 Alocuþiunea domnului Ion Iliescu în legãturã cu evenimetele de la Tîrgu Mureº. Cuvântul liber, 1990. március 21. 1. p. 154 Marosvásárhelyi Rádió, Aranyszalagtár. 155 ACJM, Inv. 36/1990. dos. 6. f. 208.NEIT MMIT 1990. március 20-i ülése. Tanácskozás a magyar tüntetõk képviselõivel. 256 1990. március 20-án, 11.30 és 12.00 óra között, a marosvásárhelyi katonai helyõrség parancsnoksága telefonbeszélgetéseket folytatott Görgényhodák és Libánfalva polgármestereivel.156 1990. március 20-án, a délelõtti órákban a fõtér két pontjában, az Avram Iancu szobor körül, majd késõbb a Grand Hotel környékén román nemzetiségû személyekbõl álló csoportok gyülekeztek, számuk folyamatosan növekedett és magyarellenes jelszavakat kiabáltak. 1990. március 20-án, 12.28 órakor a marosvásárhelyi helyõrség parancsnoksága tisztekbõl két csoportot alakított és elküldte õket egyes Görgény- és Marosvölgyi helységekbe.157 1990. március 20-án, dél körül, a Maros Felsõ szakasza menti és Görgény-völgyi községekbõl felfegyverzett helybeli román nemzetiségû lakosokat szállító gépjármûoszlop indult el Marosvásárhely irányába.158 1990. március 20-án, délután fél 2-kor, a Maros Megyei RMDSZ egy átiratot a küldött a NEIT MMIT-nak, Scrieciu Ioan-nak címezve, amelyben tudomására hozta, hogy 20 perccel azelõtt Déda, Görgényhodák, Libánfalva, Marosoroszfalu, Déda-Bisztra helységekbõl gépjármûoszlop indult Marosvásárhelyre, és kérte a hadsereg bevetésével az utak lezárását, és az útnak indultak visszafordítását. 1990. március 20-án, délután három órakor, a honvédelmi miniszter parancsot adott útzárlatok létrehozására. Ezt, két-két páncélozott felderítõ harcjármûvel Szászrégen felõl 15.30-ig, a Segesvár felõl négy órára felállították.159 1990. március 20-án háromnegyed öt óra körül a Szászrégen felõli kordonon átengedték a román tüntetõket szállító, autóbuszokból és tehergépjármûvekbõl álló gépkocsioszlopot, amely behatolt a városba, és a Fõtér közelében a Bulgárok terén (Panov) állt meg, ahol utasaik leszálltak a gépjármûvekrõl, és csatlakoztak a marosvásárhelyi román nemzetiségû tüntetõk csoportjához.160 156 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXXII-4. sz. melléklet, 1. o., A Nemzetvédelmi Minisztérium jegyzéke arról, ahogy a marosvásárhelyi helyõrség katonai alakulatai tevékenykedtek 1990. március 20-án. és XXXII-5. sz. melléklet: Jegyzék a marosvásárhelyi helyõrség katonai egységei által foganatosított egyes intézkedésekrõl. 1. p. 157 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXXII-4. sz. melléklet: A Nemzetvédelmi Minisztérium jegyzéke arról ahogy a marosvásárhelyi helyõrség katonai alakulatai tevékenykedtek 1990. március 20-án. és BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXXII-5. sz. melléklet: Jegyzék a marosvásárhelyi helyõrség katonai egységei által foganatosított egyes intézkedésekrõl. 1. p. 158 Nemess László: Napéjegyenlõség. Fehér könyv. Az 1990. március 19. és 20-i események Marosvásárhelyen. Püski, Budapest, 1991. 63. p. 159 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXXII-4. sz. melléklet, 1. p., A Nemzetvédelmi Minisztérium jegyzéke arról, ahogy a marosvásárhelyi helyõrség katonai alakulatai tevékenykedtek 1990. március 20-án. és XXXII-5. sz. melléklet: Jegyzék a marosvásárhelyi helyõrség katonai egységei által foganatosított egyes intézkedésekrõl. 1–2 p. 160 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXXII-5. sz. melléklet: Jegyzék a marosvásárhelyi helyõrség katonai egységei által foganatosított egyes intézkedésekrõl. 2. p. 257 1990. március 20-án 5 óra körül valószínûleg egy második konvoj román nemzetiségû tagjai Sáromberkén helybelieket támadnak meg, majd feldúlták a falu pékségét és a helyi élelmiszerboltot, majd a gépkocsikba visszaülve távoztak. Ezt követõen a helybeliek megszervezték a falu védelmét: úttorlaszokat létesítettek, csoportokat alakítottak, amelyek megállították és ellenõrizték a faluba belépõ gépjármûveket.161 Ugyanekkor valószínûleg egy második konvoj román nemzetiségû tagjai Nagyernye helységben is meg akarták támadni a helybelieket, de ott már felfegyverkezve várták õket a helybeliek és feltartóztatták a gépjármûvek egy részét. 1990. március 20-án 17 és 18 óra között valószínûleg egy második konvoj román nemzetiségû tagjai Marosszentgyörgyön áthaladva leszálltak a gépjármûvekrõl, és megtámadták a helybelieket, majd visszaszállva a gépjármûvekre Marosvásárhely fele indultak és a teherautókról felgyújtással fenyegették a helységet.162 A támadók távozása után a helybeliek úttorlaszt létesítettek hogy megvédjék a településüket, és ellenõrizték az áthaladó gépjmûveket. Egy visszaemlékezés szerint a marosszentgyörgyi kastély kapujából többen fényképezték és filmezték az úttorlasznál levõket, és ezek a felvételek segítségével azonosították be õket, majd indítottak bírósági eljárásokat. 1990. március 20-án 17 óra 38 perckor a román tüntetõk egy felfegyverkezett csoportja a áttörte a vékony rendõrkordont és megtámadta a magyar tüntetõket. Elkezdõdtek Marosvásárhelyen az utcai harcok.163 1990. március 20-án háromnegyed hétkor a honvédelmi miniszter parancsot adott a tüntetõk szétválasztására, ezt követõen 19.17 órára a marosvásárhelyi 2. harckocsiezred tíz harckocsija (késõbb még hat) két oszlopot alkotott a fõtér két oldalán, de csupán elválasztani tudták a két tábort, az összecsapásokat megszüntetni nem sikerült.164 1990. március 20-án délután a hírek hallatára Nyárád menti és Szováta környéki településekrõl magyar nemzetiségû lakosok gépjármûveken Marosvásárhelyre indultak. A hadsereg útzárlatán e gépjármûvek nem jutottak át, ezért az utasok gyalog jutottak be a városközpontba és csatlakoztak a magyar félhez.165 161 BA, 1990 MEI, 10. cs. D.K. sáromberki lakos 1990. március 22-i írásbeli nyilatkozata. 162 BA, 1990 MEI, 8. cs. M.A. marossszentgyörgyi lakos 1990. augusztus 9-i írásbeli nyilatkozata; S. M. marossszentgyörgyi lakos 1990. augusztus 9-i írásbeli nyilatkozata. 163 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXXII-5. sz. melléklet: Jegyzék a marosvásárhelyi helyõrségi katonai egységei által foganatosított egyes intézkedésekrõl 2. p. 164 Uo. 165 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, XXXII-5. sz. melléklet: Jegyzék a marosvásárhelyi helyõrség katonai egységei által foganatosított egyes intézkedésekrõl 2. p. 258 1990. március 20-án az esti órákban a magyar félhez („Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!” felkiáltással) csatlakozott a marosvásárhelyi romák egy csoportja is.166 1990. március 20-án este tíz és tizenegy óra között a vidékiekkel kiegészült magyarok áttörték a román tábor sorait és szétkergették a román tüntetõket, amelyek közül többen súlyosan megsebesültek. A román tüntetõket szállító jármûvek egy részét a magyarok felgyújtották. 1990. március 20-án éjfél körül végetérnek az utcai összecsapások Marosvásárhelyen. 1990. március 20-án este a NEIT országos vezetõsége vizsgálóbizottságot hozott létre a marosvásárhelyi események felderítésére és vizsgálatára, ennek tagjai: Ion Mânzatu (a NEIT alelnöke), Gelu Voican Voiculescu (miniszterelnök-helyettes), Nicolae S. Dumitru, Nicolae Radu, Verestóy Attila (a NEIT Végrehajtó Bürójának tagjai), Mihai ªora (tanügyminiszter), Mihai Eftimescu (Nemzetvédelmi Minisztérium, a vezérkari fõnök elsõ helyettese), Corneliu Diamandescu (belügyminiszter-helyettes), Nicolae Cochinescu (az Országos Ügyészség egyik igazgatója).167 1990. március 21-én a hajnali órákban újabb katonai egységek érkeztek a városban, amelyek ellenõrzésük alá vonták a városközpontot. 166 Oltyán László: Virágot a kedveskéknek. Fehér könyv. Az 1990. március 19. és 20-i események Marosvásárhelyen. Püski, Budapest, 1991. 41. p. 167 BA, 1990 MEI, 9. cs. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa vizsgálóbizottságának jelentése, I. sz. melléklet– A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Végrehajtó Bürójának 5. számú határozata. 259 FORRÁSOK ÁBTL – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára ACJM – Arhiva Consiliului Judeþean Mureº ACNSAS – Arhivele Consiliului Naþional pentru Studierea Arhivelor Securitãþii ANDJM – Arhivele Naþionale Direcþia Judeþeanã Mureº ANR – Arhivele Naþionale Române BA MAI – Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány irat- és videotára, a marosvásárhelyi események iratai Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, Dokumentációs tár, fond 1989. MOL KÜM– Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztériumi Iratok, Románia SAJTÓ, HIVATALOS LAPOK A Hét – Bukarest Adevãrul – Bukarest Adevãrul de la Cluj – Kolozsvár Buletinul oficial al României – Bukarest Cuvântul liber – Marosvásárhely Elõre – Bukarest Magyar Nemzet – Budapest Népszabadság- – Budapest Romániai Magyar Szó – Bukarest Scânteia – Bukarest Steaua Roºie – Marosvásárhely Új Élet – Marosvásárhely Vatra – Marosvásárhely Vörös Zászló – Marosvásárhely 260 KÖNYVÉSZET Alesandru Duþu: Revoluþia din 1989. Cronologie. Editura Institutului Revoluþiei Române din Decembrie 1989, Bucureºti, 2006. Armata românã în revoluþia din decembrie 1989. Coord. Costache Codrescu, Institutul de Istorie ºi Teorie Militarã, Bucureºti, 1994. Bakk Miklós: Az RMDSZ, mint a romániai magyarság önmeghatározási kísérlete 1989 után. Regio, 1999/2. sz. 81–116. p. Bodó Zoltán, Marius Cosmeanu, Mátéffy Csaba, Paul Mãrginean: Alter/Ego târgumureºean. Altera 1, anul 1. 1995. 77–92. p. Borsi-Kálmán Béla: Szlovákia, Románia és a kisebbségi kérdés 1989 után (némi kitekintéssel Csehországra és a Magyar Köztársaságra – kérdések, tények, tétova válaszfélék). In: Az új nemzetállamok és az etnikai tisztogatások Kelet-Európában 1989 után. Szerk. Juhász József-Krausz Tamás. L’Harmattan Kiadó-ELTE BTK Kelet-Európa Története tanszék, Budapest, 2009. 191–212. p. Conor Walker: The national question in Marxist-Leninist theory and strategy. Princeton University Press, 1984. Corvin Lupu: Preliminarii la evenimentele de la Târgu Mureº, 1990. Vitralii–Lumini ºi umbre, 2012 martie –mai, nr. 10. 23–31. p. David A. Lake, Donald Rotchild: Containing Fear. The Origins and Managemenet of Ethnic conflict. Nationalism and Ethnic conflict. Edited by: Michael E. Brown, Owen R. Cote, Jr., Sean M. Lynn-Jones, Steven E. Miller. The Mit Press, Cambridge, Massachusetts, London, England, 1996. De la regimul comunist la regimul Iliescu. Virgil Mãgureanu în dialog cu Alex Mihai Stoenescu. RAO, Bucureºti, 2008. Doctrine politice în România secolului XX. Vol. II. Coord. Aristide Cioabã, Constantin Nicã. Editura Institutului de ªtiinþe Politice ºi Relaþii Internaþionale. Bucureºti, 2004. Documente privind revoluþia românã din decembrie 1989. Activitatea Consiliului Provizoriu de Uniune naþionalã. Stenogramele ºedinþelor. Vol. II. (9 februarie–10 martie 1990). Red. Teodora Stãnescu-Stanciu, Alexandru Oºca, Gheorghe Neacºu. Editura Mega, ClujNapoca, 2009. Documente privind revoluþia românã din decembrie 1989. Activitatea Consiliului Provizoriu de Uniune naþionalã. Stenogramele ºedinþelor. Vol. III. (13 martie–11 mai 1990). Red. Teodora Stãnescu-Stanciu, Alexandru Oºca, Gheorghe Neacºu. Editura Mega, ClujNapoca, 2009. Domokos Géza: Esély I. Pallas Akadémia, Csíkszereda, 1996. Egymásnak ítélve. Fekete március Marosvásárhelyen. Szerk. Bernáth Gábor, Schmidt Mária. XX. Század Intézet, Budapest, 2011. Fehér Könyv. Az 1990. Március 19. és 20-i események Marosvásárhelyen. Püski, Budapest, 1991. 261 Gabriel Andreescu: Ruleta. Români ºi maghiari, 1990–2000. Polirom, Bucureºti, 2001. Gáll Ernõ: Napló I. 1977–1990. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003. Gheorghe Bãnescu: Demers pentru adevãr. Consemnãri. 2011. H. Gordon Skilling: Communism national and international. Eastern Europe after Stalin. Canadian Institute of International Affairs by University of Toronto Press. 1964. Horn Gyula: Cölöpök. Kossuth Kiadó, Budapest, 2001. Intézményesedési folyamatok a romániai magyar társadalomban 1989–1995 között. In. Bíró A. Zoltán: Stratégiák vagy kényszerpályák? Tanulmányok a romániai magyar társadalomról. Csíkszereda, Pro-Print, 1998. 16–47. p. Ioan Grama: Un punct de vedere privind evenimentele de la Târgu Mureº din martie 1990. Vitralii-Lumini ºi umbre, 2012 martie–mai, nr. 10. 45–55. p. Ioan Judea: Cumpãna lui martie. Val ºi urã. Editura Tipomur, Târgu Mureº, 1991. Iosif Zãgrean: Revoluþionarii clujeni: mit sau realitate? Eikon, Cluj-Napoca, 2006. În dialog cu Filip Teodorescu: despre evenimentele de la Târgu Mureº, martie 1990. Vitralii-Lumini ºi umbre, 2012 martie –mai, nr. 10. 5–13. p. Kárpáti Ferenc: Puskalövés nélkül… Duna International Könyvkiadó, Budapest, 2011. Kincses Elõd: Marosvásárhely fekete márciusa. Püski Kiadó, Budapest, 1990. Király Károly: Nyílt kártyákkal. Napvilág Kiadó, Budapest, 1996. Lee Walker: Nationalism and Ethnic Conflict in the Post-Soviet Transition. In: Ethnic Conflict in the Post-Soviet World. Case Studies and Analysis. Edited by: Leokadia Drobizheva, Rose Gottemoeller, Catherine McArdle Kelleher, Lee Walker. Armonk, New-York-London, England, 1998. Március mártírja. A marosvásárhelyi Cseresznyés Pál kálváriája (1991. január 16–1996. December 24.). Szerk. Haefler András, Riczel Etelka. Magánkiadás, 2003. Marius Oprea: Moºtenitorii Securitãþii. Humanitas, Bucureºti, 2004. Mihnea Berindei, Ariadna Combes, Anne Planche: Mineriada. 13–15 iunie 1990. Realitatea unei puteri neocomuniste. Humanitas, Bucureºti, 2010. Nationalism after Communism. Edited by: Alina Mungiu-Pippidi and Ivan Krastev. CEU Press, Budapest-New-York, 2004. Nationalism and Ethnic conflict. Edited by: Michael E. Brown, Owen R. Cote, Jr., Sean M. Lynn-Jones, Steven E. Miller. The Mit Press, Cambridge, Massachusetts, London, England, 1996. Nationalism in Easter Europe. Edited by Peter F. Sugar and Ivo J. Lederer. University of Washington Press, Seattle and London. Novák Csaba Zoltán: Politikai átmenet és rendszerváltás Marosvásárhelyen. Adalékok Marosvásárhely 1944–1948 közötti politikatörténetéhez. Marosvásárhely történetébõl 2. Szerk. Pál Antal Sándor–Novák Csaba Zoltán. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2007. 175–191. p. Pál Antal Sándor: A Székelyföld és városai. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2003. 262 Pál Antal Sándor: Marosvásárhely a 20. században (Várostörténeti vázlat). Marosvásárhely történetébõl 2. Szerk. Pál Antal Sándor–Novák Csaba Zoltán. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2007. Peter Siani-Davies: Revoluþia românã din decembrie 1989. Humanitas, Bucureºti, 2006. Peter Zwik: National communism. Westview Press, Boulder, Colorado, 1983. Ralica Grosescu: Traiectorii de conversie politicã a nomenclaturii din România. Spre o taxonomie a partidelor create de fostele elite comuniste. In: Elite comuniste înainte ºi dupã 1989. Anuarul Institutului de Investigarea Crimelor Comunismului în România. 2007, vol. II. Raport final. Comisia Prezidenþialã pentru Analiza Dictaturii Comuniste din România, Editori: Vladimir Tismãneanu, Dorin Dobrincu, Cristian Vasile. Editura Humanitas, Bucureºti, 2008. Raul Giardet: Naþionalism ºi naþiune. Institutul European, Iaºi, 2003. Religion and Nationalism in Soviet and East European Politics. Edited by Pedro Ramet. Duke University Press, Durham and London, 1989. Revoluþia românã din decembrie 1989. Istorie ºi memorie. Coord. Bogdan Murgescu. Polirom, Iaºi–Bucureºti, 2007. Revoluþiile din 1989. Între trecut ºi viitor. Coord. Vladimir Tismãneanu. Polirom, Bucureºti, 2005. Robert G. Moser: Ethnicity, elections and party sistems in postcomunists states. In: Ethnic politics after communism. Edited by Zoltan Barany and Robert G. Moser. Cornell University Press, Ithaca and London. Robert R. King: Minorities under Communism. Nationalities as a Source of tension among Balkan Communists States. Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, 1973. Rogers Brubaker–Feischmidt Margit–Jon Fox–Liana Grancea: Nacionalista politika és hétköznapi etnicitás egy erdélyi városban. L’ Harmattan, Budapest, 2011. Salat Levente: Etnopolitika. A konfliktustól a méltányosságig. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001. Silviu Brucan: Generaþia irositã. Memorii. Editurile Univers ºi Calistrat Hogaº, Bucureºti, 1992. Simon Judit: Városkép románokkal és magyarokkal. Scripta, Nagyvárad, 2000. Stefano Bottoni: Sztálin a székelyeknél. Pro-Print, Csíkszereda, 2008. Stelian Tãnase: Istoria cãderii regimurilor comuniste. Miracolul revoluþiei. Humanitas, Bucureºti, 2009. Stephen Fischer Galaþi: Twentieth Century Romania. Columbia University Press, New York–Oxford, 1991. Sütõ András: Szemet szóért. Csokonai Kiadó, Budapest, 1993. Tamás Pál: Közép-európai konfliktustipológia. In: Konfliktusok és kezelésük Közép-Európában. Technikák és hagyományok. Szerk. Bárdi Nándor. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2000. 7–23. p. 263 Tánczos Vilmos: Kettõs hatalmi szerkezet a Székelyföldön. http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/9802/m980231.htm Tom Gallagher: Democracy and Nationalism in Romania, 1989–1998. trad. Simona Ceauºu. Bucureºti, All Educational, 1999. Tom Gallagher: Furtul unei naþiuni. România de la comunism încoace. Humanitas, Bucureºti, 2004. Traian Chindea: Martie 1990–Târgu Mureº, rememorare dupã 22 de ani. Sangidava, 2012. nr. 6. Traian-Valentin Poncea, Aurel Rogojan: Spionajul ungar în România. Editura Elion, Bucureºti, 2007. Vasile Cernat: 20 év után. 1990. fekete márciusa a pszichológia és a demográfia között. http://itthon.transindex.ro/?cikk=11202 Uö: Intergroup contact in Romania: When minority size is positively related to intergroup conflict. Journal of Community and Applied Social Psychology. 20. 15–29. p. Uö: Ethnic Conflict and Reconciliation in Post-Comunist Romania. Peace Psychology in the Balkans. Dealing with a Violent Past while Building Peace. Editors: Olivera Simic, Zala Volcic. Springer. New-York, 2012. 17–34. p. Valentin Borda: Vatra Româneascã. Editura Petru Maior, Târgu Mureº, 1995. Veres Valér: A belsõ vándorlás trendjei Romániában és hatásuk a magyarlakta megyékre. In: Romániai magyar évkönyv. Szerk. Bodó Barna. Kolozsvár–Temesvár, 2000. Vincze Gábor: Lãncrãnjantól Lãncrãnjanig – Fejezet a magyar–román kapcsolatok nyolcvanas évekbeli történetébõl. Magyar Kisebbség, 2006. 3–4. sz. 262–353. p. Will Kymlicka: National minorities in postcommunist Europe. In: Ethnic politics after communism. Edited by Zoltan Barany and Robert G. Moser. Cornell University Press, Ithaca and London. Zahorán Csaba: Románüldözés Székelyföldön? (Egy állítólagos etnikai tisztogatás történetei). In: Az új nemzetállamok és az etnikai tisztogatások Kelet-Európában 1989 után. Szerk. Juhász József–Krausz Tamás. L’Harmattan Kiadó–ELTE BTK Kelet-Európa Története tanszék, Budapest, 2009. 268–300. p. 264 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE ANR – Arhivele Naþionale Române BA – Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány CC al PCR – Comitetul Central al Partidului Comunist Român ICSAP – Intreprinderea Comercialã de Stat pentru Alimentaþie ICSMI – Intreprinderea Comercialã de Stat pentru Mãrfuri Industriale IMATEX – Intreprinderea de Maºini Textile IPL – Intreprinderea de Produse Lactate, Tejfeldolgozó Vállalat cs. – iratcsomó dob. – doboz dos. – dosszié KB – Központi Bizottság MAT– Magyar Autonóm Tartomány MEI – Marosvásárhelyi események iratai MMAT– Maros Magyar Autonóm Tartomány MOL – Magyar Országos Levéltár MSZMP – Magyar Szocialista Munkáspárt NEIT– Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa NLP – Nemzeti Liberális Párt NMF MMIT – Nemzeti Megmentési Front Maros Megyei Ideiglenes Tanács NMF – Nemzeti Megmentési Front NPP – Nemzeti Parasztpár OGYI – Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet RKP – Román Kommunista Párt RMDSZ – Romániai Magyar Demokrata Szövetség RMP – Román Munkáspárt SRI – Serviciul Român de Informare, Román Hírszerzõ Szolgálat ACJM – Arhiva Consiliului Judeþean Mureº UJCOOP – Uniunea Judeþeanã a Cooperativelor de Consum – Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetsége VB –Végrehajtó Bizottság VR – Vatra Româneascã 265 266 SZEMÉLYNÉVMUTATÓ A Béres András 37, 84, 86, 173 Berindei Mihnea 76, 262 Ábrám Noémi157, 176 Berki/Berchi Alexandru 193, 200, 256 Ábrám Zoltán 86 Bernády György 11 Ádám Erzsébet 59 Biró A. Zoltán n94, 262 Agache Aurel 74 Bíró Dezsõ 55 Aioanei Virgil 8 Bíro Helén 37 Aluaº Ioan 82 Bíró Levente 152 Andreescu Gabriel 7,8,262 Bíró Zoltán 65 Andreicuþ Gheorghe 145 Blandiana Ana 68 Antall József 65 Blasech Adrian 37 Anton Cosma 84 Bocskay István 250 Aranka György 11 Bodó Barna 16, 121, 264 Argint Dumitru 48, 55 Avram Iancu 12, 16, 128, 146–148, 158, 159, 171, Bodó Zoltán 7, 8, 261 Bodolai Gyöngyi 122, 246, 248, 251 246, 248, 257 Bodoni Sándor 28 B Boér Ferenc 84 Boilã Ioan 145, 175 Bad Ana 109, 240 Boilã Lucian 55, 105 Badiu Ioan 55 Boilã Rodica 197 Bakk Miklós 69, 70, 261 Boitan Ioan 84 Bálint Géza 100 Bondor János 25 Bálint Hajnal 10 Bondor Sándor 25 Bálint Mihály 74 Borbély István/ªtefan 84 Bálinth Gyula 194, 205 Borbély László 10, 38, 55, 106, 142, 156, 169, Ballai Sándor 34 173, 176, 177, 198, 227, 229, 234, 237, 244 Balogh Edgár 69 Borda Valentin 107, 108, 234, 235, 238, 239, 264 Banciu Maria 37 Boros Kinga 8 Bancu Emilian 37 Borsi-Kálmán Béla 261 Bányai Kelemen Barna 8 Borz Grigore 55 Barabás Ernõ 197, 198, 205 Bosoancã Traian 55 Barabási Gyõzõ 137 Bota Mihai 37, 40, 55, 221 Bárdi Nándor 10, 13, 76, 80, 263 Bottoni, Stefano 10, 14, 60, 65, 133, 263 Bartha András 85 Boucher 186 Báthory István 36 Brassai Zoltán 84, 86, 248, 250 Bãcilã Lucian, 250 Brown , Michael E. 55, 245 Bãculea Dan Eugen 41, 55, 235 Brubaker Rogers 8, 83, 263 Bãdescu Emilia 107 Brucan Silviu 7, 25, 68, 70, 263 Bãnescu Gheorghe 7, 46, 75, 117, 262 Bucur Mariana 140 Bãrbulescu Gheorghe 134 Bucur Vasile 140 Beica Vasile 145 Budai Iván 185 Beldean Daniela 140 Budiºcã Ovidiu 250 Beldeanu Dorin 140 Bustya Dezsõ 141, 142, 253 Bercut Mircea 140 Bereczki Edit 8, 10, 159, 163, 170, 181, 206, 212, Butilcã Dumitru 190, 193, 201 Butilcã Eugen 191, 212, 213 216, 217, 218, 222 Buts Walter 55 Berekméri József 203 Buzdugan Lazãr 55 Berekméri Katalin 8 267 C Calion Ioan 84 Cantar Mircea 55 Caramitru Ion 68 Carculea Gheorghe 178 Cãliman Gheorghe 145, 147 Cãrbunariu Gianina 8 Cãtana Vasile 145, 146 Cãtãrig Ioan 21, 37, 55 Ceacoi Bazil 55, 244, 248 Ceauºescu Ilie 23 Ceauºescu Nicolae 16, 23, 24, 26, 43, 56, 59, 61, 62 Ceauºu Simona 8, 26, 76 Celac Sergiu 63, 64, 66, 183 Ceontea Radu 84, 109, 113, 115, 173, 177, 227, 240, 242 Cernat Vasile 8 Ceuca Cornel 37, 42, 49, 236 Ceuºan Alexandru 37 Cherchiºan Liviu 74 Chinciºan Ioan 37 Chindea Traian 199, 264 Chioreanu Emil 75, 117 Chirpelean Ioan 42 Cioabã Aristide 261 Cioatã Mili 55 Ciobota Ioan 48 Cismaº Ioan 85, 92, 100, 145 Cistelecan Alexandru 84 Ciurcã Nicolae 42, 92, 95, 236, 240, 247 Cochinescu Nicolae 168, 259 Cofariu Dumitru 109, 240 Cofariu Mihai/Mihãiþã 182, 197, 198 Cojocaru Constantin 37, 41, 48, 55, 125, 16, 176, 216 Colceriu Anton 37 Coman Dumitru 74 Combes Ariadna 76, 211, 262 Conor Walker 261 Constantinescu Emil 199 Coposu Corneliu 72 Coriman Paul 250 Coriolan Burca Petru 227 Coriolian Gheþie 72 Cosmeanu Marius 7, 8, 16, 261 Covaci/Covaciu Ioan 190, 193, 195, 204 Crãciun Ileana 24 Cribdilean, V. 85 Cristian Vasile 181, 263 Criºan Ana-Maria 123 Croitor Irina 74 268 Cs Cs. Gyimesi Éva 69 Csapody Miklós 64 Csata Ernõ 156, 248 Cseke Gábor 68 Cseresznyés Pál 8, 182, 197–199, 205, 262 Csibi János 37 Csiha Kálmán 38, 55, 158 Csíki Sándor 205 Csíki Zoltán 250 Csíky Boldizsár 119 Csipor Antal 190, 191, 195, 202, 204 Csupor Lajos 15, 57 Csurka István 184 Csurkuly Sándor 37 Culcear Iuliu 38, 55 Curticãpean Petru 55 Curticãpeanu Vasile 72 Czellecz Jenõ 87, 248 Czire Dénes 55, 248 Czitzer Attila 198 D Danciu ªtefan 74 Daraban N. 145 David A. Lake 207 Dávid Gyula 261 Dãneºan Ioan 37 Deac Maria 21 Deac Radu 250 Delean Vasile 140 Demény Lajos 58, 68, 69, 106, 145, 242 Demeter András 37, 86, 152 Demeter János 15 Demia Florin Radu 108, 235 Demian Florin 107, 109, 234 Diamandescu Corneliu 168, 259 Dianu Rareº 124 Dinescu Mircea 68 Dobre Adrian 250 Dobre Enacu 37 Döbrentei Gábor 11 Dobrincu Dorin 181, 236 Dóczi István 205 Dogar Ludovic 107, 234 Dogar Remus 107, 234 Doina Cornea 68 Domokos Géza 7, 50, 63, 64, 66, 68–71, 73, 75, 77–79, 119, 140, 245, 261 Dónáth Árpád 135 Dósa Jenõ 55, 135, 176, 248 Drãgãnescu Mihai 70 Drãghici Maria 8 Gálfalvi György 19, 24, 34, 38, 55, 58, 64, 84, 86, 105, 119, 155, 176, 223, 224, 229, 234, 237, 244 Gálfalvi Zsolt 68 E Gáll Ernõ 7, 64, 130, 219, 262 Eftimescu Mihai 168, 259 Gáll Ferenc 55, 85, 237 Elekes Béla 123 Gáll Márton 87, 248 Éltetõ József 84 Gallagher, Tom 7, 8, 68, 73, 76, 206, 264 Enache Eugenia 122 Gampe Árpád 37, 158 Enache Smaranda 54, 88, 97, 98, 122, 235 Ganea Viorel 55 Erdélyi Lajos 88 Gáspár Tibor 123, 124 Gãbudeanu Constantin 108, 235 F Gãrlacu Dumitru 139 Fábián Ernõ 76 Gâlea Valer 37, 41, 44, 49, 54, 55, 97, 148, 155, Faluvégi Attila 37 169, 176, 227, 245 Farkas Ernõ 244 Gémes István 165, 190, 191, 201 Farkas Gyula 37 Geoanã Mircea 199 Farkas Jenõ 205 Geraszimov Gennagyij 187 Fazakas Béla 250 Gheorghe Cornel 36, 37, 55, 177, 244, 246, 247 Fãgãraº/Fãgãrãºan Angela 34, 37, 42 Ghere Ana 197 Fãrcaº Vasile 36 Ghiþescu Mãdãlina 8 Fânaru Constantin Adrian 37, 55 Gidó Csaba 76 Feischmidt Margit 8, 19, 83, 263 Gilcã Ciucã 197 Fekete Sándor 197 Gîrbu Petru 145 Ferenc Imre 74 Gîrlescu Dumitru 139 Filep Tamás Gusztáv 76 Gliga Venuþ 199 Filip Teodorescu 262 Göncz Árpád 184 Florea Mariana 98, 113, 121, 242 Gorea Ioan 193, 200, 256 Florescu Carmen 8 Grama Ioan 117, 262 Florian Aurel 30, 34, 35, 37, 54, 55, 134, 139, Grama Virgil 90 156, 159, 241, 245, 248, 252 Grancea Liana 8, 263 Florin Stoica 200 Grecu Gheorghe 37 Florina Seuchea 113 Grecui/Grekuly Béla 178 Floriºteanu Maria 122 Grecui/Grekuly István 194, 204, 205 Fodor Alexa 36 Groza Petru 72 Fodor Elek 37 Grozav Mihai 55, 148, 176, 245 Fodor János 76 Gudiu Mircea 37 Földes György 56 Guga Romulus 83 Formanek Ferenc 211 Gy Fox , Jon 8, 19, 83, 236 Frandeº Ioan 123, 173 Gyéresi Árpád 94 Frandeº Simion 190, 199, 202, 234 Györfi Károly 60 Franz Vranitzky 186 Györgybíro Sándor 38, 55 Frunda György 173, 198, 227 H Fülöp Dénes 36, 37, 55, 84, 86, 176, 248 Haefler András 8, 262 Für Lajos 65 Hajdu Gyõzõ 14, 17, 22, 59 Füzesi Albert 202, 205 Hajdu István 37, 38, 55 Füzesi András 202, 205 Hajdú József 122 G Hajdú Károly 202 Gagyi József 10, 15, 18, 19 Hamar Alpár Benjamin 25, 26, 27, 29 Galaczi József 199 Hampucz Albert 194 Galaczi József 205 Hanzi Bálint 199, 204 Galaftion Alexandru 55 Hãrºan Magdun Viorel 41, 55 Dunca Ioan ªtefan 37, 55 Duray Miklós 58 Duþu Alesandru 261 269 Hegyi Lajos 28 Hidoº Adrian 28 Hipi János 194 Hobai Virgil St. 109, 240 Horn Gyula 60, 62, 63, 64, 66, 183, 185, 262 Horváth Andor 68, 69 Horváth István 178, 204 Horváth Szabolcs 135 Hunyadi András 37, 248 I Iftene Pop 72 Igreþ Viorel 21, 27, 30, 33, 47 Iklódy Gábor 60 Iliescu Ion 36, 50, 63, 66, 68, 70, 76, 82, 108, 113, 117, 153, 154, 157, 159, 183, 199, 215, 230, 254, 256 Ilyés Kinga 37 Incze Edmond 37 Ioan Neagoº 36 Iosif Ovidiu 38, 55, 137, 244 Irimie Simona 140 Iuºan Eugenia 24 Izsák Balázs 248 J Jakabffy Attila 32, 37, 41, 49, 55, 86, 90, 137, 145, 173, 175, 176, 230, 235, 245 János Pál 68 Jánosházy György 84 Javier Perez de Cuellar 186 Jeflea Corina 197 Jenei József 37 Judea Ioan 7, 23, 37–39, 43–45, 47, 55, 67, 89, 117, 120, 126, 127, 129, 135, 137, 142, 152, 157, 158, 161, 169, 170, 176, 200, 206, 210, 213, 215, 216, 221, 222, 229, 234, 237, 244, 250, 254, 255, 256, 262 Juhász Ilona 152 Juhász József 8, 75, 261, 264 Juncu Nicolae 55, 161, 176 Jung Ildikó 198 Jung János 173, 250 K K. Attila 198 Kádár Jenõ 36, 86 Kádár Tünde Ildikó 37 Kakucs Áron 205 Kalányos Abert/Adalbert 194, 205 Kalányos Ioan/János 205 Kalányos László 205 Káli Király István 7, 84, 86, 118, 119, 151–153, 155–157, 160, 173, 179, 182, 228, 232, 255 270 Kalló Béla 204 Kántor Lajos 69, 82 Kányádi Sándor 69 Kapcza Imre 71 Karikás Péter 18 Karkulea György 204 Kárpáti Ferenc 62, 65, 183, 184, 262 Katona Ádám 86, 119 Keleti György 64 Kerek István 55, 86 Kerekes Károly 227 Keszy Harmath Sándor 14 Kikeli Pál 118, 119 Kincses Elõd 7, 37, 41, 44, 49, 54, 55, 84, 86, 88, 91, 96, 97, 101, 103, 105, 1060107, 124–127, 145, 146, 148–150, 157, 161, 163, 169, 173, 175, 179, 193, 211, 212, 215, 216, 230, 238, 242, 245, 254, 255, 262 Király Károly 7, 14, 17, 18, 24, 29, 30, 32–37, 39, 40, 42, 43, 45, 53, 55, 68, 69, 80, 90, 91, 101, 108, 126, 133, 135, 142, 146, 152, 154, 161, 170, 206, 218, 219, 222, 230, 234, 235, 245, 249, 254, 255, 262 Király Zoltán 64 Kiss András 37 Kiss Zoltán 190, 201 Klósz Bálint 135 Kocsis Sándor 37 Kolozsvári Zoltán 55, 156, 176, 248 Komáromi Zoltán 250 Körmöczki Emese 138, 141 Körmöczki Zoltán 55, 138, 148, 245 Korpos András 8 Kossuth Lajos 11 Koszta Vencel 205 Kovács István55, 244 Kovács Péter 94, 101, 102 Kozma Béla 107 Kraicsiovics Andrei 205 Krastev Ivan 8, 262 Krausz Tamás 8, 75, 261, 264 Kulin Ferenc 64 Kurkuly Elek 205 Kymlicka, Will 7, 264 L Lakatos Sándor 55 Lantos, Tom 185, 198 Lányi Szabolcs 68, 69 László Márton161 Lazãr Emilia 100 Lazãr Valeriu 109, 240 Lãdariu Lazãr 84, 100, 107, 115, 127, 145, 214, 234, 239, 246, 249 Lãncrãnjan Ioan 59 Mihail Mircea Artimon 109 Lengyel Lázár 196, 205 Mihalache Cornel 8, 10, 159, 163, 170, 181, 206, Lestyán Ferenc 36, 55, 158 212, 216, 217, 218, 222, 268 Liebhart Michael/Mihai/Mihály 38, 55, 234, 237 Mihály József 37 Liviu Mircea 38, 55 Mihály Sándor 198 Miholcsa Gyula 8, 10, 117, 161, 164, 170, 181, Lohinszky Lóránd 86 Lokodi Edit Emõke 10 210, 214, 268, 272 Lokodi Ernõ 55 Milea Vasile 62 Mileºan Ion Ilie 84 Lõrincz József 192, 195, 196, 204 Mincu Ioan 55 Lõrinczi Zoltán 250 Lungu Mihai 55 Moldovan Corneliu 227 Moldovan Dumitru 55, 236 Lupea Cornel 107, 234 Moldovan Florin 37 Lupºa 75, 117 Moldovan Ioan 108, 151, 235, 255 Lupu Corvin 261 Lustig Oliver 60 Moldovan Irimie 194 Moldovan Nicolae 55 M Moldovan Sanda 237 Magyari Lóránd Csaba 38, 55 Moldovan Sorin 26– 28, 35– 38, 41, 42, 46, 55, Magyarosi László 55 97, 152, 155, 234 Majlát/Maylát Gyõzõ 194, 205 Moldovan Veronica 234 Makkai János 121, 122, 237 Moldovan Voicu 55, 244 Maksay Ágnes 29 Molnár Eleonóra 246 Mal Ionel 37 Molnár Kovács István 55 Man Cãlin Petru 140 Morar Augustin 84 Man Mircea 108, 234 Morariu Silviu 55, 113, 242, 244, 250, 253 Man Nistor 34, 35–37, 40–42, 54, 55, 148, 156, Moraru Cornel 24, 38, 55, 83, 84, 111, 115 234, 235, 245 Moraru Ioan 140 Marian Nicolae 55 Moser, Robert G. 7, 8, 263, 264 Markó Béla 18, 19, 37, 41, 43, 55, 64, 84, 86, 97, Moþiu Adrian Ovidiu 251 107, 119, 155, 173, 177– 179, 227, 231, 243, Mungiu-Pippidi Alina 8, 262 248 Muntean Ilie 28 Markó Enikõ 135, 248 Munteanu Aurel Dragoº 70 Marosi Barna 120, 256 Mureºan Doru 99 Márton Dénes 55 Mureºan Dumitru 223 Mátéffy Csaba 8, 121, 261 Mureºan Gheorghe 55, 248 Matei Viorel 55 Mureºan Ioan 55 Matei Viorica 42, 48, 236 N Matei Viorica 42, 48, 236 Máthé András 156 Nagy Béla 14 Máthé Éva 84 Nagy Csaba 194, 205 Máthé Lajos 203 Nagy Gyõzõ 228 Matsangos Ronaldo 8 Nagy Levente 138 Mazilu Dumitru 63, 66, 67, 68, 70 Nagy Miklós Kund 87, 99, 104, 134, 236, 244 Mãgureanu Mircea 7, 55, 70, 75, 181, 206, 261 Nagy Pál 84 Mãgureanu Virgil 7, 55, 70, 75, 181, 206, 261 Nagy Sámuel 139, 194, 205, 252 Mãniºor Gustav 86 Nastea Maria 24 Neacºu Gheorghe 78, 261 Mãrginean Claudiu 140 Negruþiu Silviu 38, 55 Mãrginean Paul 8, 121, 140, 261 Nemes László 84, 257 Mânzatu Ion 168, 170, 179, 180, 213, 259 Németh Miklós 183, 186 Mentovich Ferenc 11 Nicã Constantin 261 Micu Dumitru 55, 245 Nicolae Elena 55 Mihai Gingulescu 41, 55, 85, 86 Nicolae Marian 55, 108, 235 Mihai Nicolae 61 271 Pol Mircea 37 Nicolae Radu 168, 259 Pol Vasile 36, 37 Noja Ioan 71 Novák Csaba Zoltán 11, 12, 14–16, 18, 29, 41, Poncea Traian-Valentin 59, 264 Pop Cãlin 55 44, 56, 57–60, 70, 262, 263 Pop Dorel 37, 41, 55, 235, 245 Nuþiu Pop Ioan 107, 234 Pop Dumitru 55, 108, 109, 128, 145, 147, 148, O 176, 227, 234, 240, 242, 245 Oancea Ioan 74 Pop Florian 55, 244 Octavian O. Ghibu 72 Pop Ioan 107, 191, 234 Ognean/Ogneanu Ioan 107, 113, 234, 242 Pop Petru Relu 55 Olariu Iacob 55 Pop Remus 122 Olaru Dana 37 Pop Valentin 74 Olaru Petru Silviu 107, 109, 173, 234, 242 Pop Vasile 107, 234 Olteanu Cornel 145 Pop Viorel 212 Oltyán László 37, 259 Popa Emanoil 37 Oprea Marius 7, 8, 262 Popa Gheorghe 25, 28, 40, 43, 44, 103, 125, 163 Opriº Zeno 109, 112, 117, 128, 240, 242 Preda Marin 163, 190, 193, 201 Opriºcan Doru 38 Puczi (Kozák) Béla 178, 205 Oproiescu Florin 113 Puczi (Kozák) Ernõ 178, 205 Ormeniºan Cãlin 108, 235 Puczi (Kozák) Sándor 178 Ormeniºan Paul 107, 234 Puczi Kálmán 202 Ormeniºan Sever 108, 234 Puni Silviu 55 Oroian Gheorghe 55 Purcar Ioan 145 Orza Aurel 199 Pusztinai Erõss Péter 81 Oºca Alexandru 23, 261 P Pajkó/Pajka Károly 28 Pál Antal Sándor 11, 12, 14, 15, 262, 263 Pál Judit 11 Pálfalvi Attila 77, 79, 93, 96, 99, 103, 105, 232, 236, 237, 238, 239 Pálfi József 137 Panaite Gheorghe 194 Papp Árpád 202, 205 Papp István 202 Pascu Ioan 84, 145, 149, 173, 250 Pávai Zoltán 250 Pavel Platan 60 Pãcurariu Francisc 72 Pãtraºcu Gheorghe 41, 55, 148, 176, 245 Pécsi Ferenc 211 Péter Béla 55 Petra Elena 50, 96 Petre Uzum 200 Petriº Tiberiu 55 Peþan Petru 191, 212, 213 Pintilie Ioan 55 Planche Anne 76, 211, 262 Pleºa Octavian 37, 55, 146, 148, 176, 241, 245 Ploeºteanu Grigore 55, 84, 107, 109, 176, 234 Ploeºtenau Mariana 107, 109, 234, 240 Podhrászky László 71 Pojar Gheorghe 145 272 R Rácz Etelka 198 Rácz Gábor 55 Radics Dusan 185 Radu Zernoveanu 240 Rajk László, ifj. 64 Rákóczi Ferenc 11 Raluca Grosescu 8, 263 Raþiu Ioan Doru 107 Rãdescu Vlad 37, 41, 55 Rettegi Károly 42, 236 Révai László 194, 205 Riczel Etelka 8, 262 Ritz Tibor 38, 55 Rogojan Aurel 59, 264 Roman Domide 38, 55, 177 Roman Petre 63, 68, 70, 163, 181, 183, 187, 217, 218 Rostas Dumitru/Demeter 203 Roºca 173 Roºca Gheorghe 109 Roºca Gheorghe 109, 240, 250 Rotchild, Donald 207, 261 Rózsa József 55 Rujoi 88 Rusu Mircea 191 Rusu Sabin 55 Rusu Teodor 190, 201 S Sütõ András 7, 14, 17– 20, 34, 35, 37, 41–43, 69, 83, 84, 86, 119, 120, 130, 142, 150–155, 169, Sabãu Ioan 108, 109, 112, 126, 145, 173, 192, 183, 184, 186, 192, 193, 200, 206, 211, 213, 202, 235, 240, 242, 250 216, 218 Sabãu Marius 250 Sütõ József 192, 195, 196, 204 Sabin ªimon 36 Sylvester Lajos 69 Salat Levente 263 Sz Salló György 85 Sándor Júlia 42, 236 Szabad György 65 Sárándy Tamás 43, 76, 211 Szabadi Ferenc 197, 203, 204 Sasu Emil 37 Szabó Francisc 205 Sãbãduº Vasile 145 Szabó János 137 Sãlãgean Ioan107,173,234 Szabó József 90 Sãlãgean Simion 107 Szabó László 37, 38, 55, 176 Sãmãrghiþan Aurel 36 Szabó Miklós 87 Schaefer, Ed 199 Szász Gyula 55 Scheinber Erhard 55 Szász István 37 Scrieciu Ion 37, 40, 41, 43, 44, 47, 48, 50, 54, 55, Szász János 68 88, 91, 97, 108, 109, 127, 147, 148, 149, 152, Szászkai Miklós 137 153, 155, 156–159, 162, 170, 175, 176, 200, Székely Erzsébet 55 206, 213, 216, 221, 222, 232, 235, 240, 245, Székely György 104 255, 256, 257 Székely László 250 Sebestyén Aba 8 Szepessy László 10, 34, 37, 55, 86, 119, 137, 150, Sebestyén Spielmann Mihály 10, 86, 87, 139, 142, 151, 152, 156 147 Szilágyi József 192, 195, 204 Siani-Davies, Peter 7, 43 Szilágyi N. Sándor 71 Simic Olivera 8, 264 Szilveszter Kis Péter 192, 195, 204 Simon Judit 7, 263 Szövérfi László 36 Simu Gheorghe 145, 250 Szûcs Pál 63, 66, 154, 182, 183 Simu Ioan 72 Szûrös Mátyás 171, 172, 183, 186 Sin Mihai 35, 37, 41, 55, 83, 84, 176 ª Sinics Sándor 186 Sinkovits Imre 184 ªerban Gheorghe 250 Soare Daniela 246, 247 ªincan Gheorghe 55, 84, 176, 248 Solovãstru Ovidiu 125, 126 ªora Mihai 105, 168, 239, 241, 259 Sólyom Ferenc 55 ªorban Raul 72 Somogyi Gizella 55 ªtefãnescu Cãlin 196 Sóos József 12 ªtefãnescu Otilia 202 Sorin Moldovan 26–28, 35–38, 41, 42, 46, 55, 97, ªuteu Mirecea 37 152, 155, 234 T Skilling, H. Gordon 262 Spiers Ronald 185 Tabãrã Eleonora 55 Staivu Ilie 75 Tamás Ernõ 28 Stamp, Hans Otto 106, 242 Tamás Attila 38 Stãnculescu Victor Atanasie 184, 216 Tamás Gáspár Miklós 184 Stephen Fischer Galaþi 7, 263 Tamás Lajos 38, 55 Stoian Ion 61 Tamás Pál 263 Stoica Daniel 140 Tánczos Vilmos 224, 264 Stoika Ioan 205 Tãnase Stelian 7, 8, 64, 263 Stupan Daniel 19 Tãrchilã Dan 72 Suceava Corina 197 Tâmpãnariu Nicolae 99 Suceavã Vasile 140 Târnãveanu Emil 37, 38, 45, 55, 177, 237, 244, Suciu Victor 228, 234 247 Sugar, Peter F. 8 Teglaº Daniel 140 273 Teodora Stãnescu-Stanciu 53, 78, 261 Teodorescu Adrian 37 Teodorescu Alin 64 Theil Peter 55 Thürmer Gyula 185 Tiberiu Traca 48 Timár Ferencz 37 Tismãneanu Vladimir 7, 8, 181, 263 Todea Alexandru 37, 55, 108 Todoran Sabin 191, 200, 212, 213 Tófalvi Zoltán 86, 157, 250 Tófalvi Zselyke 198 Tofán Mihály 196, 205 Tõkés András 19, 20, 26, 37, 48, 55, 84, 86, 88, 95, 97, 123, 124, 146, 156, 175, 176, 249 Tõkés László 61, 68, 69, 79, 87, 129, 146, 148, 230, 254 Tõkés Sándor 137 Toma Cristina 8 Tompa Klára 8 Tompea Traian 145 Toncean Elena 49 Tonk Sándor 107, 134 Toró Tibor, id. 69 Török János 87 Török László87, 121, 236 Tóth Árpád 192, 195, 196, 204 Tóth Ferenc 85 Truþã Viorel 36 Tüdõs István 68 Turcu Dumitru 55 Turdeanu Dorin 169 Tuºnea Vasile 55 Tzala Gerhard 37 Þârã Vasile 40, 41, 54, 55, 91, 107, 108, 109, 126, 140, 145, 148, 173, 192, 200, 206, 221, 253 Þepelea Gabriel 72 U Ughi István 205 Uifãlean Sorin 38, 55, 177, 234, 237, 244 Unghy István-Miklós 194 Ungvári Zrínyi Imre 55, 135 Urcan Gheorghe 55 Urdea Vasile 109, 240, 242, 240 274 V Vajda András 196 Vajda Domokos 200, 201, 204, 205 Vajda Ferenc 200, 205 Varga E. Árpád 20 Vasluian Ioan 30, 37 Vass Sándor 196, 205 Vata Virgil Andrei 170 Velcherean Victor 140 Veres Károly 55, 147 Veres Valér 16, 264 Verestóy Attila 68, 69, 78, 140, 145, 168, 216, 254, 259 Vetiºeanu Vasile 72 Veþian Emil 49 Vince József 56 Vincze Gábor 18, 60, 77, 264 Vintilã Adela 55 Virág György 18, 41, 44, 55, 89, 90, 133, 176, 206, 235, 245 Vitos Lajos 156 Vodã Eugen 37 Voica Dénes 205 Voican Voiculescu Gelu 75, 159, 168, 169, 173, 175, 176, 177, 206, 216, 259, 270, 275 Vuþã Aurel 38, 55 W Walker, Lee 8, 262 Walter József 37, 42, 235, 236 Weszely Tibor 38, 55, 87, 94, 97, 156, 173, 234, 237, 244 Z Zaharagiu Alexandru 36 Zahorán Csaba 7, 8, 75, 264 Zakariás Zoltán 250 Zala Volcic 8, 264 Zãgrean Iosif 262 Zöld Ferenc 248 Zsigmond László 227 Zwik, Peter 263 HELYSÉGNÉVMUTATÓ Amerikai Egyesült Államok 41, 58, 59, 77, 198 Beszterce megye 16, 224 Biharkeresztes 172 Bors 172 Budapest 18, 23, 56–58, 62, 64, 65, 67, 91, 154, 155, 179, 183, 186, 187, 216, 230, 244, 245, 246, 260 Bukarest 14, 18, 21, 26, 28, 30, 35, 36, 38, 39, 41, 43, 44–46, 53, 54, 58, 59, 0, 66, 67, 68, 69, 70, 74, 76, 78–80, 82, 91, 101, 108, 117, 119, 123, 124, 125, 141, 142, 145, 146, 149, 150, 153, 154, 155, 161, 163, 168, 169, 171, 174, 175, 182, 185, 186, 198, 199, 211, 213, 215, 216, 217, 222, 224, 230, 231, 236, 244, 245, 254, 260 Csíkszereda 74, 75, 81, 94, 117, 171 Déda-Bisztra 16, 212, 257 Görgényhodák 147, 150, 162, 191, 192, 199, 200, 202, 212, 218, 255, 257 Hargita megye 21, 22, 46, 61, 74, 75, 85, 86, 113, 237, 240 Jilava 198 Jobbágyfalva 164 Kézdivásárhely74,231 Kolozsvár 10, 11, 14, 16, 19, 24–29, 34, 50, 56, 58, 69, 70, 71, 73, 76, 77, 80–82, 84, 95–97, 102, 105, 108, 111, 115, 117, 158, 168, 171, 211, 216, 229, 231, 232, 234, 236, 237, 260 Kovászna megye 17, 46, 61, 74, 75, 82, 113, 231, 240 Kudzsir 46, 74, 75 Kürtös 172 Libánfalva 147, 150, 160, 162, 199, 257 London 7, 8, 207, 261–264 Magyarország 10, 14, 17, 19, 20, 37, 56–67, 91, 119, 133, 145, 147, 154, 168, 171, 172, 174, 182, 183, 185, 187, 196, 198, 203, 206, 219, 220, 223, 226, 230, 233, 244, 246, 247, 248, 250 Maros megye 9, 10, 12, 15–21, 26, 30, 36, 37, 39–48, 50, 53, 55, 61, 67, 79, 85, 86, 89, 91–93, 95, 96, 98, 100, 105, 107, 108, 109, 115, 117, 122–124, 127, 134–138, 141, 142, 145, 146, 153, 157, 162, 169, 174, 175, 178, 179, 181, 190–195, 197–204, 209, 214, 217, 218, 223, 227, 228–246, 250, 251, 253, 254, 256, 257, 265 Marosludas 245 Marosoroszfalu 162, 255, 257 Marosszentgyörgy 150, 152, 165, 170, 191, 192, 194–196, 203–205, 255, 258 Marosvásárhely 7–9, 11–29, 31–38, 40, 42–45, 48, 49, 51, 53, 55, 59, 66–68, 70, 73, 76–79, 81–84, 86–89, 91–97, 99–109, 111–114, 116–119, 121, 123–128, 130, 131, 133–135, 137–142, 145, 147, 148, 150–166, 168–172, 174–176, 179–187, 190–244, 246–249, 251–263 Moszkva 231 Nagy Britannia 59 Nagybánya 114, 194, 196, 204, 211 Nagyenyed 33 Nagylak 172 Nagyvárad 36, 43, 81, 229, 231–233, 263 Nyárádmagyarós 86 Nyárádszereda 124, 164, 192 Nyárádmente 164, 168, 225, 258 Nyárádtõ 145, 242 Nyárádremete 164 Nyárádselye 164 Oroszhegy 74 Párizs 185 Petele 21, 150 Pozsony 187 Rahova 198 Románia 7–9, 13, 14, 16, 17, 19, 20, 23, 25, 35, 42, 43, 55–77, 79–83, 85, 93–95, 98, 99, 107, 110, 113–118, 124, 128–130, 133, 134, 146, 148, 154, 155, 169–172, 174, 175, 181–187, 191–193, 199, 206, 207, 210, 214, 217, 223, 224, 226, 229–233, 235, 239, 244, 246, 248, 249, 251, 252, 260–265, 269, 271–275 Sáromberke 165, 200, 201, 205, 258 Sárpatak 165, 202 Segesvár 21, 36, 160, 230, 239, 251, 257 Sepsiszentgyörgy 70, 75, 81, 171, 245 Szászrégen 19, 48, 88, 108, 109, 145, 160, 162, 163, 164, 165, 196, 209, 212, 214, 218, 229, 238, 257 Szatmárnémeti 36, 43, 76, 81, 82, 146, 147, 211 Székelykeresztúr 74, 80 Szófia 186 Szováta 20, 55, 75, 85, 86, 113, 117, 123, 127, 151, 164, 192, 215, 237, 249, 251, 258 Temesvár 23–26, 28, 29, 61, 62, 65, 69, 73, 230, 232 Toka 150, 212 Torboszló 86 Torda 163, 212, 229, 233 Vác 179 Zágor 50, 239 275 INTÉZMÉNYMUTATÓ 28-as gyógszertár 137, 138, 140, 141, 210, 247, 252, 253 4-es számú ipari líceum 95 ACNSAS 59, 260 Adevãrul 69, 77, 82, 107, 141, 171, 260 Arhiva Consiliului Judeþean Mureº 26, 260, 265, 268, 272 Augusztus 23. Bútorgyár 21, 191 AUR 227 Azomureº Vegyipari Kombinát 15, 21, 139, 252 Barátság Platform 84, 115 Belügyminisztérium 9, 21, 25, 117 Bolyai Farkas Líceum 20, 87, 92, 95, 96, 98–103, 107, 108, 113, 135, 136, 219, 230, 238, 242 Bõr- és Kesztyûgyár 15, 89 Bukaresti magyar nagykövetség 58 Bukaresti Ügyészség 119 Cuvântul liber 28, 36–38, 42, 66, 77, 82, 84, 85, 90, 92, 95, 96, 98–100, 102, 108–111, 114, 115, 118, 121–128, 135, 136, 138–141, 145, 146, 153, 154, 157, 173, 191, 209, 212–214, 222, 234, 235, 237, 242, 244–247, 249, 250–254, 256, 260 Diákliga 102, 103, 105, 108, 113, 136, 141, 142, 149, 239, 251, 253 Die Welt 185, 187 Dr. Bernády György Közmûvelõdési Alapítvány 9, 10, 27, 33–36, 45, 49, 66, 85, 100, 101, 105, 106, 120, 129, 134, 141, 149, 150, 156–159, 161, 172, 173, 175, 219, 260, 265 Electromureº szakiskola 95 ENSZ 122, 157, 172, 184–186, 224 Építõipari és Szerelési Tröszt 108, 145, 231, 238 Erdélyi Magyar Mûszaki Társaság 249 Fakitermelõ és Forgalmazó Vállalat 48 Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetsége 48, 265 Frãþia Româneascã 107, 108, 145–147, 175, 176, 209, 211, 238, 239 Független Magyar Párt 55, 77 Grand Hotel 158, 164, 190, 195, 257 Hazafias Gárda 38, 40, 55 Helsinki Watch 180, 206 Honvédelmi Minisztérium 25, 40 Ifjúság Demokratikus Szervezete 159 Igaz Szó 13, 22, 24, 229, 231, 233 Imatex 15, 25, 26, 101, 154, 155, 178, 198, 265 Ipari Árukereskedelmi Vállalat 48 276 IRA 26 Izvesztja 186 Junge Welt 187 Katonai Ügyészség 28, 48, 125, 193 Kereskedelmi Igazgatóság 49 Kisebbségkutató Intézet 10, 24–27, 29, 34, 35, 36, 43, 44, 46, 47, 50, 58, 64, 76, 84, 86, 88, 90, 95, 96, 97, 103, 105, 111, 115, 118, 119, 124–126, 150–153, 155, 160, 161, 163, 168, 177, 178, 179, 182, 211, 224, 234, 260 KISZ 47, 80, 230, 231 Konzervgyár 24, 29, 41, 155, 249 Kövesdomb lakótelep 15, 27 Közélelmezési Vállalat 48 Központi Bizottság 26, 43, 54, 69, 80, 265 Kultúrpalota 11, 28, 30, 33, 35, 45, 162, 234 Látó 24, 83, 229, 231, 232 Le Figaro 186 Legfelsõbb Bíróság 196, 198 Liberation 186 MADISZ 156, 157, 235, 245 Magyar Autonóm Tartomány 13, 14, 15, 57, 70, 72, 110, 129, 133, 148, 213, 231, 265 Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülete 248 Magyar Nemzet 66, 171, 184, 185, 186, 230 Magyar Nemzetiségû Dolgozók Tanácsa 15, 59, 231 Magyar Népi Szövetség 87 Magyar Országos Levéltár 9, 260, 265 Máltai Szeretetszolgálat 32, 246 Maros Magyar Autonóm Tartomány 15, 265 Maros megyei Egészségügyi Igazgatóság 22, 232 Maros Megyei Gyógyszertári Hivatal 137 Maros Megyei Kórház 197, 199 Maros Megyei Könyvtár 19, 108, 109, 147, 235 Maros Megyei Múzeum 19, 109 Maros Megyei Szállítási Vállalat 145, 203, 247 Maros Megyei Tanfelügyelõség 95, 100, 105, 107, 240, 241, 242, 244, 246 Maros Megyei Törvényszék 191, 197, 198, 199, 200, 201 Maros Megyei Ügyészség 190, 191–195, 197, 200, 201–204 Marosvásárhely Polgármesteri Hivatal 48, 85, 142, 235–237, 246, 247, 253 MDF 65, 184, 247 Megyei Néptanács 21 Metalotechnica 21, 26, 89 MSZMP 56, 57, 185, 265 Mûvészeti Líceum 139 Nagybányai Városi Bíróság 196 Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa 9, 10, 53, 74, 77, 89, 97, 98, 105, 106, 110, 138, 139, 140, 141, 142, 145, 149, 150, 160, 162, 163, 164, 168, 180, 214, 218, 238, 241, 242, 244, 245, 252, 253, 254, 257, 258, 259, 265 Nemzeti Liberális Párt 53, 55, 229, 265 Nemzeti Megmentési Front (NMF, Front) 9, 10, 26, 29, 30, 37–43, 45–50, 53, 54, 55, 62, 63, 67, 68, 69, 70–73, 75–78, 83, 85–89, 91, 93, 94, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 103, 105, 108, 109, 112, 115, 122, 124–128, 137, 138, 141, 180, 191, 202, 208, 212, 216, 222, 227, 229, 230, 231, 233, 234, 235–239, 241, 244, 245, 265 Nemzeti Parasztpárt 53, 55, 108, 190, 241 Nemzetközi Emberjogi Szövetség 180 Népszabadság 183–187, 216, 260 Népújság 28, 36, 37, 87, 90, 91, 94, 98, 99, 100–102, 104, 121–124, 127–129, 133–139, 141, 142, 154, 155, 161, 171, 172, 174, 177, 178, 179, 220, 227, 234–241, 243–253, 255 Országos Nemzetiségi Bizottság 249 Országos Újságírói Klub 199 Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet 13, 15, 22, 55, 92, 94, 96, 99, 101, 102, 103, 105, 109, 129, 135, 136, 137, 141, 145, 149, 151, 153, 155, 237, 242, 248, 249, 250, 251, 252, 253, 254, 265 OTL (Organizaþia Tinerilor Liberi) 245 MTI 247 Önkéntes Fiatalok 159 Papiu Ilarian Líceum 98, 108, 238–240 Prodcomplex 15, 24, 137, 155, 156 Republikánus Párt 227 RMDSZ 9, 55, 63, 68–71, 75–81, 85–87, 89, 96, 100, 107, 108, 109, 111, 112, 118, 119, 127, 130, 133–137, 142, 149–153, 155–158, 160, 162, 169–175, 177, 190–195, 197, 199–201, 203, 209, 210, 213, 218–220, 225–234, 236, 237, 239, 243, 245, 248, 249, 251, 253–257, 261, 265 RNEP (PUNR) 227, 229, 230, 232 Román Állami Vasút 145 Román Hírszerzõ Szolgálat 180, 181, 265 Román Kommunista Párt 12, 14, 17, 21, 26, 39, 42, 48, 49, 57, 58, 61, 69, 71, 80, 84, 123, 151, 222, 224, 231, 233, 236, 265 Román Munkáspárt 13, 14 Román Országos Levéltár 9 Román Televízió 69, 85, 136, 173, 237 Romániai Magyar Kisgazdapárt 249 Romániai Magyar Orvosok és Gyógyszerészek Szövetsége 249 Romániai Magyar Szó 63, 68–71, 80, 81, 107, 260 Rompres 66, 187243, 245, 247 Scânteia 69, 260 Securitate 14, 18, 20, 26, 28, 29, 34–36, 38, 43, 46–49, 59, 62, 73, 74, 75, 80, 81, 88, 91, 117, 180, 181, 210, 215, 221, 225, 233, 249, 260, 262 Selyemszövöde 88, 89 Sportcsarnok 112, 115, 119, 142, 241, 243, 253 SRI 180, 181, 265 Steaua Roºie 19, 24, 29, 37, 260 Szabad Európa Rádió 20, 23, 187 Szent János plébánia 27 Szociáldemokrata Párt 30, 34, 55, 122, 134, 139, 159, 241, 248, 252 Tejfeldolgozó Vállalat 24, 265 Téka Könyvértékesítõ Vállalat 244 Temes Megyei Törvényszék 194 The Times 187 The Washington Post 186 Tricotex 89 Tudor lakónegyed 15, 35, 152 Uniunea Românilor Transilvãneni 108, 239 Uniunea Vatra Româneascã/Vatra/VR 5, 24, 55, 78, 82, 83, 89, 107–115, 117, 118, 121–123, 126–130, 133, 136, 140, 142, 145–149, 151, 155–157, 159, 169–175, 177, 184, 186, 187, 190, 192, 202, 204, 209–212, 214–216, 218, 220, 222, 225–230, 232, 234, 235, 238, 239, 240–243, 246, 250, 253, 254, 255, 260, 264, 265, 270, 273, 274, 275 Út- és Hídügyi Igazgatóság 137, 249 Varsói Szerzõdés 60, 65, 185 Vörös Zászló 37, 260 Vöröskereszt 185 277 278 REZUMAT Despre evenimentele din martie 1990 de la Târgu Mureº existã mai multe percepþii, marcate în mod evident de subiectivismul prismei etnice. În discursurile prezentate în polemici publicistice sau în memoriile participanþilor la evenimente, ne confruntãm cu o varietate de explicaþii, de cele mai multe ori lipsite de un fond ºtiinþific, ca de exemplu: revolta maghiarilor împotriva statului român sau în partea opusã a „baricadei”, pogromul organizat împotriva populaþiei maghiare pe baza unui scenariu stabilit deja din ianuarie. Din perspectiva a douã decenii de la revoluþia românã ºi de la evenimentele din martie 1990, am considerat cã e timpul sã inventariem, sã completãm – unde e cazul – ºi nu în ultimul rând, sã analizãm sursele istorice existente, referitoare la schimbarea de regim ºi la conflictul interetnic de la Târgu Mureº. Din motive obiective, nu am reuºit sã realizãm o colaborare româno–maghiarã, dar suntem dispuºi la dialog profesional ºi dupã apariþia cãrþii. Nu în ultimul rând, unul dintre obiectivele noastre pe viitor este ºi apariþia cãrþii în limba românã. Asumându-ne aºadar „piedicile” socializãrii noastre culturale, am avut ca scop o primã analizã bazatã pe o metodologie bine definitã a întâmplãrilor din martie 1990. Suntem conºtienþi de faptul cã lipsa anumitor surse istorice cum ar fi documentele din arhivele militare sau din arhivele Ministerului de Interne, îngreuneazã atingerea obiectivelor propuse, dar considerãm totuºi cã analiza istoricã a surselor apãrute pânã în acest moment ne conduce la un prim rezultat. Menirea cercetãrii noastre nu a fost negarea sau demonstrarea vreuneia dintre narativele existente, chiar dacã uneori anumite afirmaþii le confirmã sau infirmã parþial. Evenimentele din martie 1990 sunt grupate tematic ºi prezentate cronologic. În realizarea analizei noastre ºtiinþifice am operat cu o varietate de surse istorice. Ne-au fost de un real folos documentele provenite din diferitele arhive, cum ar fi: Arhivele Naþionale Române, Arhivele Naþionale Maghiare, Arhiva Consililului Judeþean Mureº. Fiind vorba de un eveniment de istorie recentã, am operat ºi cu metoda istoriei orale. Am realizat interviuri cu mulþi dintre protagoniºtii (români ºi maghiari) evenimentelor, respectiv am recurs ºi la interviurile prezentate în filmele documentare realizate pe aceastã temã (Cornel Mihalache, Edit Berecki, Gyula Miholcsa). În realizarea analizei noastre ne-au fost de mare folos informaþiile preluate din presa vremii, ziarele locale ºi naþionale, atât de limbã românã cât ºi de limbã maghiarã. Evenimentele din martie 1990 de la Târgu Mureº s-au bucurat de un mare interes mediatic. Secvenþele filmate în acele zile fierbinþi ne-au ajutat foarte mult în reconstituirea celor întâmplate. Cartea este structuratã pe ºase mari capitole. Capitolul introductiv prezintã un scurt istoric al oraºului Târgu Mureº în secolul 20, punând accent pe perioada comunistã. Subliniem faptul cã între anii 1950–1960 oraºul a fost centrul Regiunii 279 Autonome Maghiare (implicit centrul cultural al maghiarilor din Transilvania, alãturi de Cluj), iar apoi, în epoca Ceauºescu a devenit, din mai multe puncte de vedere, un important centru al comunismului naþional cultivat de conducerea de partid. În capitolul „Revoluþie ºi schimbare de regim la Târgu Mureº” sunt prezentate evenimentele din decembrie 1989: cãderea regimului comunist în oraº ºi în judeþul Mureº, alegerea noilor organe de conducere, instituþionalizarea revoluþiei române. Am dedicat un subcapitol separat analizei „noii–vechi” elite a oraºului ºi a primelor probleme întâmpinate de FSN, mai târziu de CPUN, în acestã perioadã de tranziþie. În al treilea capitol am supus analizei evoluþia relaþiilor româno–maghiare, mai exact relaþia dintre România ºi Ungaria, înainte ºi dupã revoluþia din 1989. Tot în acest capitol prezentãm ºi apariþia problemei naþionale în România postrevoluþionarã ºi explicit în oraºul Târgu Mureº. Am dedicat subcapitole separate analizei mai multor situaþii specifice din oraº, cum ar fi: etnicizarea tranziþiei, schimbarea vechii elite comuniste, problema învãþãmântului, înfiinaþarea UDMR ºi a Vetrei Româneºti, rolul jucat de presa localã. Capitolul patru este dedicat evenimenetelor din martie 1990: evoluþia conflictului interetnic, problema comemorãrii revoluþiei maghiare de la 1848, cazul farmaciei nr. 28, problema inscripþiilor bilingve, evenimentele din 19 martie, presiunile care s-au fãcut pentru a se ajunge la demisia lui Elõd Kincses, devastarea sediilor partidelor politice, manifestaþia maghiarã din ziua de 20 martie ºi luptele de stradã. În capitolul urmãtorul este prezentatã evoluþia evenimentelor de dupã conflictul interetnic, împãciuirea oraºului, primele tratative dintre reprezentanþii celor douã comunitãþi, efectele conflictului pe plan intern ºi extern. Am consacrat douã subcapitole cazurilor ºi proceselor celor acuzaþi ºi condamnaþi dupã evenimentele din martie. În ultimul capitol, structurat pe subcapitolele „În spirala revoluþiei” ºi „Rolul elitelor”, prezentãm analiza ºi concluziile noastre privind evenimentele din martie 1990. Pe baza cercetãrilor noastre ºtiinþifice considerãm cã conflictul interetnic din martie 1990 de la Târgu Mureº a fost rezultatul unei complexe înlãnþuiri de cauze. Putem vorbi de cauze indirecte – trecutul istoric zbuciumat al celor douã etnii sau cauze directe, cum ar fi schimbarea de regim în judeþ ºi în oraº, conflictul creat ºi de multe ori susþinut artificial în jurul problemelor perioadei de tranziþie. Aºa cum am mai amintit, cele douã etnii din zona Mureºului au cunoscut o istorie comunã zbuciumatã, marcatã în anumite momente ºi de conflicte directe. Epoca Ceuºescu a reactivat ºi a adâncit aceste probleme interetnice, cultivând, mai ales în anii optzeci, un puternic sentiment naþional în rândul românilor, de multe ori cu adresã directã împotriva maghiarilor. Criza economicã i-a afectat în aceaºi mãsurã ºi pe români ºi pe maghiari, însã practicile conducerii de partid în exercitarea puterii au avut ca rezultat descreºterea ponderii maghiarilor în structurile economice ºi de putere de la Târgu Mureº. Lupta împotriva regimului Ceauºescu i-a unit pe români ºi maghiari, care au ieºit împreunã în stradã, luptând împreunã împotriva duºmanului comun. Însã acestui sentiment al victoriei comune i s-au suprascris într-un interval de timp 280 destul de scurt problemele perioadei de tranziþie. Problemele schimbãrii de regim, schimbarea vechilor cadre, viitorul ºi soarta vechii elite politice, a cadrelor miliþiei, încercãrile maghiarilor de a crea cât mai rapid unitãþi de învãþãmânt exclusiv în limba maghiarã au fost principalele cauze ale acestui fenomen. Conflictele create în jurul acestor probleme prin intermediul presei ºi al televiziunii s-au manifestat rapid, ajungând de la nivelul elitelor la nivelul societãþii. Organele centrale ºi locale ale FSN erau incapabile sã medieze ºi sã rezolve toate aceste situaþii. La sfârºitul lunii ianuarie, începutul lui februarie, oraºul Târgu Mureº s-a polarizat în jurul celor douã comunitãþi etnice. Comunitatea maghiarã s-a organizat rapid ºi eficient în jurul UDMR. Ca replicã la apariþia UDMR, o parte a elitei româneºti din oraº a organizat Uniunea Vatra Româneascã, organizaþie în care, în afara celor care doreau reimpulsionarea vechii culturi tradiþionale româneºti, ºi-a fãcut loc ºi acea parte a elitei româneºti (judecãtori, ofiþeri de armatã, intelectuali, foºti demnitari de partid etc.) care îºi simþea periclitate poziþiile politico-economice deþinute în oraº ºi în judeþ. La sfârºitul lui februarie conflictul a ajuns într-un punct mort. În aceste zile ambele pãrþi s-au folosit deja de mase de oameni, grupuri de elevi ºi studenþi, pentru a-ºi demonstra adevãrul. Comemorarea revoluþiei maghiare de la 1848 a incitat ºi mai mult spiritele. Ca tentativã de a ieºi din punctul mort, o parte a elitei româneºti a recurs la presiunea mulþimii în stradã ca armã politicã. În ziua de 19 martie s-a organizat o vastã manifestaþie politicã în centrul oraºului pentru a obþine demiterea unui important lider maghiar, Elõd Kincses, urmatã de o amplã manifestaþie în centrul oraºului menitã sã intimideze populaþia maghiarã. Manifestanþilor li s-au alãturat þãranii români din valea Ghurghiului, chemaþi de „persoane necunoscute din Târgu Mureº” sub pretextul cã românii din oraº sunt atacaþi ºi alungaþi de unguri. A fost atacat ºi devastat sediul partidelor politice, inclusiv cel al UDMR, ºi au fost agresaþi fizic mai mulþi membri ºi lideri ai UDMR, dintre care ºi renumitul scriitor maghiar, András Sütõ. Nimeni nu s-a gândit la faptul cã populaþia maghiarã va da o replicã pe mãsurã. A doua zi, în 20 martie, maghiarii revoltaþi au ieºit în stradã, hotãrâþi sã cearã dreptate. Apariþia contramanifestanþilor români a dus la ciocniri violente în centrul oraºului soldate cu 5 morþi ºi sute de rãniþi. În dimineþa zilei de 21 martie armata a preluat controlul oraºului. Luptele s-au oprit, însã pentru calmarea spiritelor a fost nevoie de o perioadã mai lungã. Cu medierea delegaþilor CPUN (Gelu Voican Voiculescu, N. S. Dumitru) au început tratativele dintre reprezentanþii celor douã tabere. Conflictul interetnic de la Târgu Mureº a evoluat în mai multe etape. Prima etapã începe în luna ianuarie, cu apariþia primelor probleme interetnice. A doua etapã cuprinde perioda în care aceste conflicte se manifestã ºi în cadrul instituþiilor politice, la nivelul organelor locale administrative din oraº. În urmãtoarea etapã se cristalizeazã rolul organizaþiilor create de cele douã comunitãþi, UDMR ºi Vatra Româneascã. Conflictul interetnic ia amploare din ce în ce mai mare, au loc primele manifestaþii, mitinguri ºi polemici în ziarele locale. Ultima etapã se 281 desfãºoarã în zilele de 19 ºi 20 martie ºi este caracterizatã prin apariþia violenþei fizice. Analizând cauzele întâmplãrilor din martie 1990, trebuie sã remarcãm mai mulþi factori, cum ar fi: rolul armatei ºi al poliþiei, modul în care au intervenit sau, în anumite cazuri, n-au intervenit aceste organe; incapacitatea elitelor, neputinþa organelor locale ale FSN de a gestiona conflictul; lipsa de experienþã politicã a noii elite de dupã decembrie 1989; incapacitatea unor lideri maghiari de a lua în considerare realitãþile schimbãrii de regim din România; tendinþa unei pãrþi a elitei româneºti de a obstrucþiona miºcarea maghiarilor ºi organizarea unor manifestaþii de stradã în cadrul cãrora s-a recurs ºi la violenþã fizicã. Conflictul interetnic din martie 1990 de la Târgu Mureº a afectat grav viitorul oraºului ºi relaþiile interetnice din localitate. În urma lui, societatea localã s-a polarizat o perioadã destul de îndelungatã dupã criterii entice. 282 ABSTRACT There are several perceptions on the events of March 1990 from Târgu Mureº, evidently seen through the prism of ethnic subjectivism. In speeches presented through press articles or through the memoires of those present at the events, one is confronted with a variety of explanations, most of the time without any scientific substance, like: the ethnic Hungarian’s rebellion against the Romanian state or from the other side of the “barricades” it is presented as a pogrom organised against the ethnic Hungarian population based on a scenario prepared in January. Two decades after the Romanian revolution and the events of March 1990, we have decided that it is time to make an inventory, to complete – where it is necessary – and last but not least to analyse the existing historical sources regarding the change of the regime and the interethnic conflict from Târgu Mureº. Because of objective reasons we have not managed to achieve a RomanianHungarian collaboration, but we are open to dialogue even after the book is published. One of our future objectives is to translate and to publish the book in Romanian as well. Assuming the “obstacles” of our cultural socialisation, our goal was to make an analysis of the events from March 1990 based for the first time on a well defined methodology. We are well aware of the fact that the lack of certain sources like military archives or the archives of the Ministry of Interior make achieving our goal difficult, nevertheless the analysis of the historical sources available to this point guides us to a first result. The purpose of our research was not to prove or disprove one or the other of the existing narratives, even if some of the assertions partially confirm or deny them. The March 1990 events are thematically grouped and chronologically presented. In achieving our scientific analysis several historical sources have been used. A really useful range of documents came from archives such as: National Archives of Romania (Arhivele Naþionale Române), National Archives of Hungary (Arhivele Naþionale Maghiare), the Archives of Mureº County Council (Arhiva Consililului Judeþean Mureº). Because these events are part of our recent history we have used sources of oral history as well. We have interviewed protagonists (Romanian and Hungarian) of the events and used the interviews already presented in documentaries regarding this topic (Cornel Mihalche, Edit Berecki, Gyula Miholcsa). A great help in our analysis were the press-reports of those times, local and national newspapers, both in Hungarian and in Romanian. The events from March 1990 have received a wide media attention. The footage taken during those days helped us a great deal in putting the pieces together. The book has six main chapters. The introductory chapter presents the 20th century history of Târgu Mureº, with an emphasis on the communist era. It must 283 be underlined that during 1950-60 the city has been the centre of the Hungarian Autonomous Region (Regiunea Autonomã Maghiarã)(implicitly the cultural centre of the ethnic Hungarians from Transylvania, alongside with Cluj) and then during Ceauºescu’s reign it became an increasingly important centre, from several points of view, of national communism implemented by Party leadership. The chapter “Revolution and change of regime in Târgu Mureº” presents the events of December 1989: the fall of the communist regime in the city and in Mureº County, the election of new governing bodies, the institutionalisation of the Romanian revolution. A distinct subchapter is dedicated to the “new-old” elite of the city and the first problems encountered by the FSN (National Salvation Front) and later by the CPUN (Provisional Council of National Unity) during these transitional times. In the third chapter we analysed the evolution of Romanian-Hungarian relations, to be more accurate the relations between Romania and Hungary before and after the 1989 revolution. Also in this chapter we present the birth of the national problem in Romania and explicitly in the city of Târgu Mureº. Distinct subchapters are dedicated to the analysis of several special situations regarding the city, such as: ethnicization of the transition, changing the old elite, the issue of education, establishing the UDMR (Union of the Democratic Hungarians from Romania) and the Vatra Româneascã; the role played by the press. Chapter four deals with the events of March 1990: the development of the interethnic conflict, the issue of commemorating the 1848 Hungarian revolution, the case of the no. 28 pharmacy, the problem of the bilingual sign inscriptions, the events of 19 March, the pressures made to obtain Elõd Kincses’ resignation, the ravage of the offices of the political parties, the Hungarian demonstration from 20 March and the street fights. The next chapter deals with the events that took place after the interethnic conflict; the city’s pacification, the first dialogues between the representatives of the two sides, internal and external effects of the conflict. Two subchapters are dedicated to the cases and trials of the accused and sentenced on account of the events from March. The last chapter, divided into subchapters “In the Spiral of the Revolution” and “The Role of the Elites” presents the authors’ analysis and conclusions regarding the March 1990 events. Based on our scientific research we can assert that the interethnic conflict of March 1990 from Târgu Mureº was the result of a complex concatenation of a series of causes. There are indirect causes – the tumultuous past of the two nations – or direct causes, like the change of regime in the county and the city, the created and artificially sustained conflict regarding the issues of the transition period. As it has been said, the two nations from around Mureº have had a tumultuous common history, marked from time to time by direct conflicts. The Ceuºescu era reactivated and deepened these interethnic conflicts, fostering especially in the 80s a strong nationalism among the Romanian citizens, many times directly targeting the ethnic Hungarian population. The economic crisis affected both the Hungarian and Romanian population; however the practices of the Party 284 leadership resulted in minimising the role of the Hungarians in the economic and political structures of Târgu Mureº. The fight against Ceuºescu has united the Romanian and the Hungarian population, fighting together against a common enemy. However the feeling of common victory was overwritten in a short time by the problems of the transition. The problems of the changing of regime, the ousting of the old Party staff, the future and the fate of the old elite, of the militia (police), the efforts of the ethnic Hungarians to quickly establish schools with exclusive Hungarian curriculum; all these represented the major causes of this phenomenon. The conflicts created around these issues by the press and the television have rapidly propagated to the level of the elites, to society. The central and local authorities of the FSN could not cope and could not solve all these problems. At the end of January and the beginning of February the city of Târgu Mureº was divided around the two ethnic groups. The Hungarian community has quickly and effectively organised itself around the UDMR. To counteract the foundation of the UDMR, part of the city’s Romanian elite set up the Uniunea Vatra Româneascã (Romanian “Vatra” Union), an organisation in which besides those who wanted a revitalisation of the traditional culture, there was a part of the Romanian elite (judges, army officers, intellectuals, former Party officials etc.) that felt that its political and economic positions, in the city and the county, were endangered. Towards the end of February the conflict reached a standstill. During these days both communities have already used the masses, pupils and students in order to prove their truths. The commemoration of the 1848 revolution has further incited the spirits. To end the standstill a part of the Romanian elite began to use the pressure of the masses from the streets as a political weapon. On the 19 March there was a large organised political demonstration in the city centre, trying to obtain the resignation of an important leader of the Hungarian community, Elõd Kincses; this manifestation was followed by a vast demonstration in the city centre in order to intimidate the Hungarian community. The Romanian peasants from the Gurghiu region have joined the rally, they were invited by “unknown individuals from Târgu Mureº” under the pretext that the Romanian population of the city is under attack and forced to flee by the Hungarian population. The offices of the political parties, including that of the UDMR, were attacked and ravaged, many members and leaders of the UDMR have been physically brutalised, among them the renowned Hungarian writer András Sütõ. No one has thought that the Hungarian community would retaliate. The next day, on the 20 March the appalled Hungarian population went to the streets determined to demand justice. When the Romanian population appeared to counteract the Hungarian demonstrators it led to violent clashes in the city centre; the result was 5 deaths and hundreds of injured. In the morning of 21 March the army took control of the city. The clashes have ceased, however calming the spirits has taken a longer period of time. Through the mediation of the CPUN 285 representatives (Gelu Voican Voiculescu, N. S. Dumitru) talks between the two sides began. The interethnic conflict from Târgu Mureº evolved in several stages. The first stage starts in January with the surfacing of the first interethnic issues. The second stage comprises the period of time during which this conflict began to be noticeable inside of the political institutions, local government. During the next stage the role of the two organisations, UDMR and Vatra Româneascã, created by the two communities becomes evident. The conflict gains in amplitude, the first manifestations, rallies and disputes in the press are born. The last stage unfolds during 19 – 20 March and it is marked by the emergence of physical violence. Analysing the causes of the March 1990 events, several aspects are to be noted: the role of the army and the police, the manner in which these authorities did or in some cases did not get involved, the failure of the elite, the failure of the local representatives of the FSN to manage the conflict, the lack of political experience of the new elite emerged after December 1989, the inability of some of the leaders of the Hungarian community to take into consideration the facts brought by the change of the regime in Romania, the tendency of a part of the Romanian elite to block the manifestations of the Hungarian community and to organise street rallies that led to violence. The March 1990 events from Târgu Mureº have seriously affected the future of the town and the local interethnic relations. Following these events the local society has been divided on an ethnic basis for a long time. 286 Kiadja a Pro-Print Könyvkiadó Felelõs vezetõ: Burus Endre igazgató Mûszaki szerkesztõ: Burus Enikõ Készült a csíkszeredai Tipographic nyomdában. www. tipographic.ro