„Filmjeimben annyi a művészet, amennyit elvár tőlem a közönség” – vallotta a 130 éve született Kertész Mihály Oscar-díjas filmrendező, aki Michael Curtiz néven vált világhírűvé.
Kertész Mihály, azaz Michael Curtiz budapesti izraelita hitközség anyakönyvi hivatalának nyilvántartása szerint Kaminer Manó néven született Budapesten 1886. december 24-én. A négygyermekes család nehéz körülmények között élt, ezért a fiú már tizennégy évesen kenyérkereső foglalkozás után nézett: egy vándorcirkuszhoz szegődött artistának, s ebből fedezte színiakadémiai tanulmányait.
A diploma megszerzése után Pécsett kezdte, majd Szegeden folytatta pályafutását, 1911-ben bonvivánnak szerződött a Magyar Színházhoz. Ekkorra már tisztába jött azzal, hogy a színpad nem az ő világa, inkább rendezni szeretett volna, ám mindennél jobban érdekelte a film. 1912-ben találkozott Siklósi Iván filmfeliratíróval, közösen készített Ma és holnap című filmjük volt Kertész első rendezése.
1913 nyarán néhány hónapot töltött az akkori idők legjelentősebb európai filmközpontjában, a koppenhágai Nordisk stúdióban, ahol statisztaként, vágóként, sőt színészként is kipróbálta magát. Önbizalommal telve tért haza, s hamarosan már a vezető rendezők között tartották számon. Kalandfilmek egész sorát készítette, de irodalmi forrásokból is gyakran merített.
1912-1919 között negyvennél több filmet forgatott, mégis elégedetlen volt az itthoni lehetőségekkel. A kommün idején propagandaműsorokban lépett fel, elkészítette a Jön az öcsém című agitációs filmet, majd meglepő hirtelenséggel elhagyta az országot. Ajánlatot kapott az osztrák Sascha Stúdiótól, azt remélte, hogy teljesül régi vágya, s nagyszabású filmeket készíthet. A húszas évek elején Bécsben monumentális történelmi és bibliai tárgyú filmeket forgatott, majd felfigyelt rá Hollywood: 1927-ben Jack Warner szerződtette állandó munkatársnak a Warner Brothers filmstúdióhoz.
A következő évben megrendezte a Noé bárkája című szuperprodukciót, immár Michael Curtiz néven. A filmet Magyarországon is forgalmazták, a budapesti bemutatóra Kertész külön kis bevezetőt készített, amelyben személyesen jelent meg a vásznon és magyarul köszöntötte a közönséget. Ez volt az első alkalom, amikor magyar szó hangzott el hangosfilmen.
Kertész gond nélkül alkalmazkodott az amerikai filmkultúra követelményeihez, s mivel a mozi népszerű műfajaiban maradandót alkotott, elképesztően gyorsan érvényesült. Ő volt az első, aki már 1930-ban színes technikával dolgozott. Elsősorban szórakoztatni akart, de selejtet sosem adott ki a kezéből. A filmipar jeles képviselőivel, népszerű sztárokkal vette magát körül.
Rendkívül termékeny volt, 1912-től 1962-ig százhatvanhat filmet rendezett. Kalandfilmjei, westernjei, történelmi adaptációi a mai napig nem veszítettek frissességükből (Kid Galahad, Hét tenger ördöge, Robin Hood kalandjai). Az 1935-ben készül Blood kapitány című kalandfilmben az Errol Flyn által alakított hajóskapitány egy halálos ítélet elől menekül. A film bővelkedik akcióban, kardforgatásban és természetesen romantikában Olivia de Havilland oldalán.
Kertész Mihály 1938-as hollywoodi kalandfilmjeében, a Robin Hood-ban Robin Hood szerepét Errol Flynn alakítja, Kertész ekkor forgatta a filmtörténet egyik leghíresebb jelenetét, a párbajozó karakterek falra vetülő, óriási árnyékát, azaz Robin Hood és Sir Guy of Gisbourne híres párbajjelenetét.
Ő rendezte a filmtörténet leghíresebb háborús melodrámáját, a Casablancát (1942). Kertész 1943-ban megkapta a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat is érte. Julius Epstein forgatókönyvíró elmondása szerint a film készítésekor a nagy stúdiók hetente gyártottak egy filmet, azaz évente mintegy ötven film is elkészült, amikor a Casablancát forgatták az csupán egy volt az ötven közül – jelentősége mégis ma is hat a filmvilágra. Nemzedékek nőttek fel ezen a filmen, s a mai napig műsoron tartják a világ televíziós társaságai.
A bemutatót eredetileg 1943 tavaszára tervezték, ám a szövetségesek észak-afrikai inváziója miatt előbbre hozták 1942. november 26-ára. A széles körű forgalmazás 1943 januárjában kezdődött, amikor Casablanca városában Churchill brit miniszterelnök és Roosevelt amerikai elnök találkozott egymással. Noha a filmet kedvezően fogadta a közönség, eleinte nem számított kiugró kereskedelmi sikernek, az év legjövedelmezőbb filmjei között csupán a 7. helyet foglalta el. A kritikák többsége viszont kifejezetten kedvező volt, és a film néhány év leforgása alatt mind a közönség, mind a kritikusok körében kultikus népszerűségre tett szert, amely az új évezredben sem múlt el. A rettegett filmkritikus, Roger Ebert szerint a Casablanca jelentősebb és emlékezetesebb alkotás, mint Orson Welles legendás filmje, az Aranypolgár (1941). A világhírű olasz művészettörténész és író Umberto Eco 1986-ban tanulmányt írt a Casablanca hatásmechanizmusáról.
1946-ban készült el a Night and Day (Éjjel-nappal) című filmdráma, amely Cole Porter, a híres amerikai zeneszerző életútját 1914-től követi nyomon. A 20. századi dalszerzés egyik legnagyobb alakja életének megfilmesítéséhez Kertész Hollywood egyik legkiválóbb sármőr színészét, Cary Grantet kérte fel.
1950-ben Lauren Bacall, Doris Day és a már 100 éves Kirtk Douglas főszereplésével rendezte a Dorothy Baker regénye alapján készült melodrámát, A trombitás fiatalember-t. A filmben Rick Martin néven szereplő Bix Beiderbecke, a jazz-korszak legendás trombitása élettörténetét dolgozza fel.
Szinte halála napjáig dolgozott, utolsó filmjét Komancsok címmel 1962-ben forgatta. 1962. április 10-én halt meg Hollywoodban, rákbetegségben.
